Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: ,,Itt vagyok!’ Azután odafutott Hélihez és azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Héli azt felelte: ,,Nem hívtalak, menj vissza és aludj!’ Elment tehát és aludt. Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Az ezt felelte: ,,Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj!’ Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata. Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment, és azt mondta neki: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: ,,Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!’’’ Elment tehát Sámuel, s aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: ,,Sámuel, Sámuel!’ Sámuel erre azt felelte: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!’
Az ószövetségi Izraelben idõrõl idõre próféták támadtak (Luk 7:16). Ezek olyan emberek voltak, akiket Isten már anyjuk méhében kiválasztott és elkülönített magának (Bir 13:7, Luk 1:15). Elhívta őket a világ dolgaitól, hogy csakis Neki szolgáljanak (1Kir 19:19). Ezek a próféták fel lettek kenve a Szentlélek erejével és hatalmat kaptak arra, hogy hallják Isten szavát (Szám 24:4), hogy közvetítsék azt a népnek, hogy bepillanthassanak a szellemi világba és megláthassák Isten trónját meg az angyalok seregeit (Iz, 6; Ez.1). Ezek az emberek szóltak a jövõrõl, a háborúk végkimenetelérõl, a nép bûneirõl és nemegyszer csodásan gyógyítottak (2 Kir 5:14) vagy halottakat támasztottak fel (2 Kir 4:34). Volt amelyik nem halt meg, hanem tüzes szekéren távózott az égbe ( Illés próféta, 2Kir 2:11) és volt amelyik még halála után is szólt a királyhoz (Sámuel próféta, 1Sám 28:15). Ezekben az emberekben egy volt a közös: mind hallották Isten szavát. Õk voltak azok, akik látó emberek voltak, mert Isten dolgait láthatták, de méginkább halló emberek voltak, mert Isten szavait hallották. Õk egyfajta adó-vevõ készülékek voltak Isten és Izrael népe között. Õnekik bárki, bármit mondhatott, bármit hazudhatott vagy akár cselt szõhetett, csak félrevonultak Istennel és Isten kinyilvánította nekik az igazságot. Még a király sem vezethette félre a prófétát (2Sám 12:7).
Joel próféta által jelentette ki az Úr, hogy az utolsó idõkben nem úgy lesz, mint az ószövetségi idõkben, hogy csak ritkán és csak néhány ember lesz próféta, hanem akkor majd Isten kiárasztja Szentelkét minden népre és sokan fognak prófétálni és álmokat látni (Jo 3:1). Régen kevés embert kentek fel Isten emberévé, de ma, a bérmálás szentsége által, rengeteg prófétát ken fel az Egyház. Sajnos az emberek nem hiszik el, hogy aki a bérmálás szentségében részesül, az semmivel sem kevesebb mint Sámuel, Illés vagy Ezekiel próféta. Keresztelõ Szent János a legnagyobb volt az emberek között, de a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála (Luk 7:28).
A bérmálás szentsége által megkaptuk lelkünkbe a kegyelmet a prófétai szolgálathoz és a nyilvános hitvalláshoz. Megkaptuk a királyi papság és prófétaság (1Pét 2:9) szerszámos ládáját és fegyverzetét (Ef 6:13-17). Hogy ezt a szerszámos ládát kinyissuk-e, illetve a lelki fegyverzetet felöltsük-e (Ef 6:13), az csakis a mi személyes döntésünktõl függ. A bérmálás szentségének kegyelmi karaktere nem múlik el belõlünk soha és az Istentõl kapott leki felszereltségünk nem enyészik el, mert Isten nem vonja vissza kegyelmi ajándékait. Ami elveszik és elenyészik, az az idõ, amit arra fordíthatnánk, hogy lelki csatornánkat kitisztítsuk, hogy azon keresztül a Szentlélek keresztségét elnyerjük (Apcsel 19:2) és a kegyelmi áramlás tûzét szívünkbe fogadjuk. Elveszik és elenyészik az az esély, hogy nyilvánosan színre lépjünk a hit átadására, védelmére és az evangélium terjesztésére. A készlet mindig ott van mag formájában, csak ki kell bontani és használni kell. Akkor majd idõvel, az ásóból, nyolc soros szántóekével felszerelt traktor lesz, és az igazság kardjából, légi flóttára szerelt lézervezérelt fegyverzet.
Hallottad már a szíveddel Isten szavát? Hallottál már valaha égi szózatot? Vagy azt gondolod, hogy ez csak egy ősi szentírási történet? Ha nem, akkor még nem tapasztaltad meg Isten hangját. De ha igazán keresni fogod, akkor Õ elõbb-utóbb kinyilatkoztatja magát neked és szólni fog hozzád ( Jn 14:21). Hogy mit fog mondani? Lehet, hogy valamit, ami csak rád tartozik... Lehet, hogy valamit, ami a közösségre tartozik... Lehet, hogy megoszt veled valamit, amit a jövõre vonatkozik, amit vagy el kell mondanod másoknak vagy nem... Majd meglátod... akkor majd megtudod... akkor majd megérted... De addig is ki kell pucolnod lelked csatornáját a világ szennyétõl. Istennek kell szánd az idõdet, életedet és még valami...ne tekintgess vissza a korábbi életedre, mert azt mondja az Úr: Aki megfogja az eke szarvát és visszafelé tekintget, nem alkalmas Isten országára ( 1Kir 19:20, Sir 38:25, Luk.9:62)...
Ima: Uram, az aratni való sok, de a munkás kevés. Adj kérünk munkásokat aratásodba. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése