Prófétát támaszt neked az Úr

(MTörv 18:15-20) Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, úgy, mint engem: arra hallgass. Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: ,,Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.'' Erre azt mondta az Úr nekem: ,,Jól mondták mindezt. Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok. Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni.''

Amikor az Úr, Mózes idejében, kinyilatkoztatta a Tízparancsolatot Izrael népének, a Sínai hegyre ereszkedett le sűrű felhőben. A hegy füstölgött, és az Úr jelenlétét mennydörgések, villámlások meg harsonazengések kísérték (Kiv 20:18-19). A nép nem közelíthetett a hegyhez, nehogy meghaljanak. Annyira féltek és rettegtek, hogy még a fejüket sem merték felemelni. Könyörögve kérték Mózest, hogy járjon közbe értük, nehogy meghaljanak...

(Kiv 20:18-19) Az egész nép látta a mennydörgéseket és a villámokat, a harsonazengést és a füstölgő hegyet, ezért rémülten, a félelemtől remegve megállt a távolban, és így szólt Mózeshez: „Te szólj hozzánk, és meghallgatjuk! Ne Isten szóljon hozzánk, hogy meg ne találjunk halni!”

Ezekben az időkben jelentette ki az Úr Mózesnek, hogy egy olyan Prófétát fog támasztani majd, aki hasonló lesz ehhez a rettegő néphez (MTörv 18:18), és Akitől nem kell majd félniük. Tőle majd nem fognak rettegni, amikor elmagyarázza mindazokat a parancsolatokat, amelyek a füstölgő Sínai hegyen hangzottak el mennydörgések, villámlások és hasonazegések közepette. De akkor nem majd lesz mentsége ennek a hűtlen népnek, hogy nem értette meg azokat, mivelhogy félt... Akkor majd számon lesz kérve minden parancsolat, amit Ő hirdet, és meg lesz boszúlva minden törvénytelenség...

(MTörv 18:15-19) Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, hozzám hasonlót: arra hallgass. Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, az egybegyűlés napján: »Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak.« Erre azt mondta az Úr nekem: »Jól mondták mindezt. Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót. Ha valaki nem akar hallgatni a szavaira, amelyeket a nevemben hirdet, azon én fogom ezt számon kérni.

Az Ige testté lett és miköztünk lakózott (Ján 1:14). Megszületett Bethlehemben, egy szerény istállóban, mert nem jutott neki hely a szálláson. Jászolban feküdt csendesen, miközben Mária és József mosolygó csodálattal szemlélgették, talán egy szamár, meg egy tehén társaságában. A pásztorok is odaérkeztek, talán egy fázós báránykával a subájuk alatt, de ők sem rettegtek, hanem megindult lélekkel ereszkedtek térdre, hogy megcsodálják azt a nagy ajándékot, amelyről angyalok zengtek nekik a legelőn (Lk 2). Ez a Próféta csendesen és alázatosan jött el küldetése végrehajtására, és övéi felismerték (Jn 1:45)... Amikor befejezte küldetését, jelentést adott annak elvégzéséről, felkiáltva, hogy: Beteljesedett! (Jn 19:30)...

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

(Jn 19:30) Amikor Jézus az ecetet megízlelte, azt mondta: „Beteljesedett!” És fejét lehajtva kilehelte lelkét.

Az emmauszi tanítványok kiábrándulva hagyták ott Jeruzsálemet, azon borzalmas események színhelyét (Lk 24:13-14). Mindaz, amiben hittek és reméltek semmivé vált... Keserűség, kiábrándultság és csüggedség volt szívükben. Hát erre áldoztuk eddigi éveinket, életünket? Hát hiábavalóan hittünk? Ekkor a feltámadt Krisztus szegődik melléjük, és miután meghallgatja panaszukat, szemükre veti értetlenségüket és hitetlenségüket. Hogyan nem értik mindazt, amit a próféták jövendöltek a Messiásról (Lk 24:25)?... És elkezdi magyarázni nekik az írásokból, hogy melyik próféta, milyen módon jövendölt Őróla... A tanítványok szíve ekkor lángolt (Lk 24:32), de mégis, csak az utolsó pillanatban, a kenyértörésben ismerik fel a Mestert. Pedig hát Ő az a Próféta, amely megígértetett kezdetektől fogva...

(Lk 24:13-14) Aznap ketten közülük egy Emmausz nevű helységbe mentek, amely Jeruzsálemtől hatvan stádium távolságra volt, és beszélgettek egymással mindarról, ami történt.

(Lk 24:25-26) Erre ő azt mondta nekik: „Ó, ti oktalanok és késedelmes szívűek arra, hogy elhiggyétek mindazt, amit a próféták mondtak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?”

(Lk 24:32) Ők pedig így szóltak egymáshoz: „Hát nem lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton és feltárta előttünk az Írásokat?”

Uram Jézus, add, hogy szívünkkel értsünk Téged, és mindig felismerjük szent jelenléted. Ámen.