Prófétát támaszt neked az Úr

(MTörv 18,15-20) Prófétát támaszt neked az Úr, a te Istened a te saját nemzetségedből s a te testvéreid közül, úgy, mint engem: arra hallgass. Azt kérted ugyanis az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, amikor együtt volt a gyülekezet: ,,Ne halljam tovább az Úrnak, az én Istenemnek szavát, s ne lássam tovább ezt a felette nagy tüzet, hogy meg ne haljak.'' Erre azt mondta az Úr nekem: ,,Jól mondták mindezt. Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót, s annak a szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. Aki az ő szavára, amelyet az én nevemben szól, hallgatni nem akar, azon majd én bosszút állok. Viszont a prófétát, aki elkapatja magát, s olyat mer szólni nevemben, amit én nem parancsoltam neki, hogy mondjon, vagy más istenek nevében szól, azt meg kell ölni.''

Amikor az Úr kijelentette a Tízparancsolatot Izrael népének Mózes idejében, a Sinai hegyre ereszkedett le sûrû felhõben. Ekkor a hegy füstölgött és az Úr jelenlétét mennydörgések, villámlások meg harsonazengések kisérték (Kiv 20:18). A nép nem közelíthetett a hegyhez, nehogy meghaljanak. A nép félt és rettegett, olyannyira, hogy még a fejüket sem merték felemelni. Könyörögve kérték Mózest, hogy járjon közbe értük, nehogy meghaljanak...

Ezekben az idõkben jelentette ki az Úr Mózesnek, hogy egy olyan prófétát fog támasztani majd, aki hasonló lesz ehhez a rettegõ néphez (MTörv 18:18). Tõle majd nem fognak félni, amikor elmondja mindazokat a parancsolatokat, amelyek a füstölgõ Sinai hegyen hangzottak el mennydörgések, villámlások és hasonazegések közepette. Akkor majd nem lesz mentsége ennek a hûtlen népnek, hogy nem értette meg azokat, mivelhogy félt... Akkor majd számon lesz kérve minden parancsolat, amit Õ hirdet és meg lesz boszúlva minden törvénytelenség...

Az Ige testté lett (Ján 1:14) és megszületett Bethlehemben, egy istállóban, mert nem jutott hely neki a szálláson. Jászolban feküdt csendesen, miközben Mária és József mosolygó csodálattal szemlélgették, talán egy szamár, meg egy tehén társaságában. A pásztorok is odaérkeztek, talán egy fázós báránykával a subájuk alatt, de õk sem rettegtek, hanem megindult lélekkel ereszkedtek térdre, hogy megcsodálják azt a nagy ajándékot, amelyrõl az angyalok zengtek nekik a legelőn (Luk 2). Ez a „Próféta” csendben és alázatban jött el küldetése végrehajtására és övéi felismerték (Jn 1:45). Amikor befejezte küldetését, jelentést adott elvégzésérõl, mondván, hogy: Beteljesedett (Mt 19:30)!...

Az emmauszi tanítványok kiábrándulva hagyták ott Jeruzsálemet, a borzalom színhelyét (Lk 24:13). Mindaz, amiben hittek és reméltek semmivé vált... Keserüség, kiábrándultság és csüggedség volt szívükben. Hát erre áldoztuk eddigi éveinket, életünket? Hát hiábavalóan hittünk? Ekkor a feltámadt Krisztus szegõdik melléjük és miután meghallgatja panaszukat, szemükre veti értetlenségüket, hitetlenségüket. Hogy nem értik mindazt, amit a próféták jövendöltek a Messiásról (Lk 24:25)? És elkezdi magyarázni nekik az írásokból, hogy melyik próféta, milyen formában jövendölt Róla... A tanitványok szíve lángolt (Lk 24:32), de mégis, csak az utolsó pillanatban, a kenyértörésben ismerik fel a Mestert. Pedig Õ az a „Próféta”, amely megígértetett kezdetektõl fogva...

Ima: Add Uram Jézus, hogy szívünkkel értsünk Téged és mindig felismerjünk. Ámen.