Az ajtóban

(Mk 13:24-32) Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről [Iz 13,10], és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől [Zak 2,10], a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

Az 1950-es években nagy port kevert az Egy apáca története (The nun's story) címû regény és film. A regényt 1956-ban írta Katryn Hulme, egy igaz történet alapján. A regényt Fred Zinnermann rendezésében filmesítették meg 1959-ben. A fõszerepet, Sister Luke szerepét, Audrey Hepburn játszotta. Sem a regény, sem a film nem kívánt kritika lenni a Katolikus Egyházzal szemben. Sõt, a fõszereplõ kiválasztásában kritérium volt, hogy a színész ne legyen se katolikus, se különösen vallásos, se vallásellenes, hogy elõítéletek nélkül tudja eljátszani a szerepet. Az akkor nagyon népszerü, protestáns származású, de vallását nem gyakorló Audrey Hepburn, alkalmasnak bizonyult a szerepre. Meglett a film, megszülettek a kritikák, az emberek megnézték a filmet és végül, maradt a film plakátja. A film plakátján pedig Audrey áll, apácaruhában, amint belép a zárda ajtaján. Az ajtó nyitva van és egy ember készül belépni rajta, hogy hátrahagyva egy életet, elkezdjen egy másikat...

A régi élet

Az ember megszületik és folyamatosan növekszik, fejlődik, gazdagodik, rak magára testben, súlyban, gyarapodik szellemileg meg anyagilag egyaránt... Természetes és egészséges ösztönünk a növekedési vágy, a birtoklási vágy és az önmegvalósítási vágy. De a világban elromlott a hegedű. Rossz nótát húznak, halottas zenét... Az ősbűnnel együtt, bejött a világba a halál is. A halál az egyetlen dolog, ami gátat tud vetni az ember megromlott természetének és a gonoszságnak (Ter 6:3)... A halál valóságát realizáló ember kétségbeesik és azt mondja: Minden hiábavalóság! ( Préd 3-4). De ekkor Isten szól az emberhez és elmondja neki örömhírét, Isten országának evangéliumát (Mt 4:23). Azt mondja az Úr: Kiszabadítalak a halál leple alól (Iz 2:7). Új eget és új földet adok neked (Iz 65:17; Jel 21:1). Egy új életet adok neked... De ahhoz, hogy el tudd fogadni ezt az új életet, le kell mondanod a régirõl (Lk 14:33). A régi életed az, amelybe beleszülettél, amelyet eddig éltél, amelyben megvalósitottad önmagad. Le kell mondanod róla. Nézd, Én elküldöm egyetlen Fiamat, a Megváltót, Aki megvált téged a halálból. Õ az, Aki egyszer csak megjelenik a te életedben... Neked fel kell ismerned, el kell fogadnod és követned kell Õt az új életben ( Jn 18:6)...

Az ajtó

Az Úr Jézus nem csak igazságot mond, hanem Õ maga az igazság. Az Úr Jézus nem csak az élet útjára vezet minket, hanem Õ maga az út. Az Úr Jézus nem csak adja nekünk az életet, hanem Õ maga az élet. (Jn 14:6) Az Úr Jézus nem csak szeret minket, hanem Õ maga a szeretet (1Jn 4:8). Az Úr Jézus nem csak feltámaszt minket, hanem Õ maga a feltámadás és az élet (Jn 11:25). Az Úr Jézus nem csak táplál minket, hanem Õ maga az élet kegyere (Jn 6:35). Az Úr Jézus nem csak átvezet minket az élet kapuján (az ajtón), hanem Õ maga a kapu (Jn 10:7)... Az Úr Jézus nem csak a Võlegény, akire a tíz szûz vár, hanem Õ maga az ajtó is, amely kinyílik, majd bezárúl. Az Övé az ajtó kulcsa is, mert az Ő vállára tették azt (Iz 22:22; Jel 3:7)... Ha ki akarja nyítani, kinyítja és ha be akarja zárni, bezárja. Senki sem befolyásolhatja Õt, senki sem gyõzheti meg Õt, senki sem kényszerítheti Õt...

(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.

(Mt 25:10) Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a võlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzõre. Ezzel az ajtó bezárult.

(Jel 3:7) Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja...

Az ajtó, a régi életbõl az új életbe vezet át. Megnyílik, egy ideig nyítva áll, mint a Szentkapu a szentév ideje alatt, majd bezárúl... Addig kell belépni, amíg az ajtó nyitva áll, mert ha becsukódott, akkor már késõ. Sok ajtó, sok köztes ajtó nyílik meg életünkben... Ezek mind ugyanolyan ajtók és mind az utolsó ajtóhoz, a halál előtti ajtóhoz vezetnek. Minden egyes alkalom, amikor Jézus belépik az életünkbe és felkínálja nekünk önmagát, olyan, mint egy megnyílt ajtó... Lehet az egy megtérésre való felhívás, lehet egy istenélmény, egy betegség, egy megrázkodtatás, egy szegénnyel való találkozás, egy gyógyulás, egy hívatás megérzése, egy szolgálat, stb. Minden ilyen alkalommal megnyílik egy ajtó. Ha belépünk rajta, akkor lélekben egy minõségileg megújult életbe lépünk át...

Ne legyünk megátalkodottak és ne álljunk ellen a Léleknek. Ha ezeken az ajtókon belépünk, akkor gyakorlatunk lesz a Mária igenjében (Lk 1:38) és az ajtók átlépésében... Ez a gyakorlat segít majd minket abban, hogy képesek legyünk igent mondani a végsõ ajtó megnyílásakor is. Ez hasonlatos  a sízők óriás-mûlesíkláshoz, ahol kapuk következnek egymás után és mindegyiket be kell venni, mindaddig, amíg a végsõ kapun be nem érnek a célba. A cél pedig a lélek üdvössége (1Pét 1:9)...

Az új élet

Ha az új életrõl hallunk, akkor hajlamosak vagyunk egybõl az eszkatonra gondolni, pedig az új élet már akkor elkezdõdik, amikor hittel igent mondunk Isten hívására és átadjuk Neki életünket...

 
Az új élet azt jelenti, hogy:

- Felébredünk reggel és örömmel realizáljuk: Jézusom! A Tiéd vagyok már, mert átadtam neked életemet;

- Ma segítek egy szegényen, meglátogatok egy beteget és benne Veled találkozok Jézusom;

- Ma már nem rettegek a megélhetésemért, mert a jó Isten gondviselésére hagyatkozok;

- Ma már nem követek el semmilyen bûnt, nehogy megszomorítsalak Téged Jézusom;

- Mától Istennek szolgálok, hogy terjedjen Isten országának evangéliuma és másoknak is részük legyen az új életben;

- Minden nap készülök a végsõ kapuval, ajtóval való találkozásra, amely Te vagy Jézusom és amely átvisz az új és örök életbe...

Az ég és a föld elmúlnak, de az Úr Jézus szavai örökké megmaradnak (Mt 24:35). Ne a világ dolgaival, ne a földi ország dolgaival törõdjünk, mert azok elmúlnak. Törõdjünk Isten igéjével, amely örök és amely eljuttat az új és örök életre.

Kérdések

Miben áll a régi életed? Mi az, amihez még mindenáron ragaszkodsz? Mi az, amit nem tudsz elengedni? Ragaszkodsz a karrieredhez? A családodhoz? A házadhoz? A cégedhez? A nemzetedhez? A politikai karrieredhez? A világnézeti meggyõzõdésedhez? A tudományhoz?... Minden el fog múlni. El tudod engedni ezeket? Rá tudod bízni Jézusra?... Teli kezekbe nem lehet ajándékot rakni. Tedd le ezeket...

 
(Lk 14:33) Így hát aki közületek nem mond le mindenérõl, amije csak van, nem lehet a tanítványom.

El tudod fogadni feltétel nélkül az új életet? 

El tudod fogadni az ajándékot? 

Ki tudod engedni a kezedbõl az életed kormányát? 

Bízol abban, hogy Valaki más vezeti életed autóját? 

Bízol akkor is Istenben, ha nem látod a részleteket? 

Mersz-e csak úgy kilépni a vízre, vagy az ürességbe?...

A Szentháromság egy tökéletesen boldog szeretetközösség, mégis, még a Fiú sem ismeri az Atya minden gondolatát... Csak az Atya tudja a parúzia eljövendõ napját és óráját (Mt 24:36)... Akkor mi miért akarnánk mi mindent tudni, vezetni és irányítani. Fogadjuk el gyermeki ráhagyatkozással az új életet, amit a mennyei Atya ad nekünk...

Ima: Adj Uram nekem gyermeki ráhagyatkozást és éberséget, hogy amikor rányílsz az életemre, rögtön bemenjek Rajtad. Ámen.