Az ajtóban

(Mk 13:24-32) Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről [Iz 13,10], és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől [Zak 2,10], a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

Az 1950-es években nagy port kevert az Egy apáca története (The nun's story) című regény, és később, a nyomában készült művészfilm. A regényt 1956-ban írta Katryn Hulme, egy igaz történet alapján. A regényt Fred Zinnermann rendezésében filmesítették meg 1959-ben. A főszerepet, Sister Luke szerepét, Audrey Hepburn játszotta. Sem a regény, sem a film nem kívánt kritika lenni a Katolikus Egyházzal szemben. Sőt, a főszereplő kiválasztásában kritérium volt, hogy a színész ne legyen se katolikus, se különösen vallásos, se vallásellenes, hogy előítéletek nélkül tudja eljátszani a szerepet. Az akkor nagyon népszerű, protestáns vallású, de vallását nem gyakorló Audrey Hepburn, alkalmasnak bizonyult a szerepre. Meglett a film, az emberek megnézték, megszülettek a kritikák, és végül, maradt a film plakátja. A film plakátján pedig Audrey Hepburn áll apácaruhában, amint belép a zárda ajtaján: Az ajtó nyitva áll, és egy ember, egy "szűz" készül belépni rajta, hogy hátrahagyva régi életét, elkezdjen egy újat...

A régi élet

Az ember megszületik, és folyamatosan növekszik, fejlődik, rak magára testben, súlyban, és gyarapodik szellemileg meg anyagilag egyaránt. Természetes és egészséges ösztönünk a növekedési vágy, a birtoklás vágy és az önmegvalósítási vágy. De a világban megromlottak a dolgok, mint ahogyan elromlik a hegedű. Egy rossz nótát húznak, valami halottas zenét... 

Az eredeti bűnnel betört a világba a bűn és a halál. Paradox módon, hasznos lett a halál, mert a halál az egyetlen dolog, ami gátat tud vetni az ember megromlott életének és a gonoszság áradatának (Ter 6:3)... 

(Ter 6:3) Isten ekkor így szólt: „Ne maradjon lelkem örökké az emberben, mivel test: százhúsz esztendő maradjon meg napjaiból!”

A halál valóságát realizáló ember reménytelen, és azt mondogatja magában: Minden hiábavalóság! (Préd 1:2)... De ekkor szól Isten az emberhez, és elmondta neki örömhírt, Isten országának evangéliumát (Mt 4:23)... 

(Préd 1:2) „Hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság, minden csak hiábavalóság!

(Mt 4:23) Jézus ezután bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógáikban, hirdette az Ország örömhírét, és meggyógyított minden betegséget és minden gyengeséget a nép között.

Ekkor ezt mondja az Úr: Én kiszabadítlak a halál leple alól (Iz 25:7), új eget és új földet adok neked (Iz 65:17; Jel 21:1), egy új életet adok neked... 

(Iz 25:7) Ezen a hegyen leveszi a leplet, amely ráborult minden népre, és a takarót, amely betakart minden nemzetet.

(Iz 65:17) Mert íme, én új eget és új földet teremtek; az elsőkre nem emlékeznek, nem is jutnak eszébe senkinek.

(Jel 21:1) Ekkor új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sem volt többé.

De ahhoz, hogy el tudjuk fogadni ezt az új életet, le kell mondanunk a régiről (Lk 14:33)... A régi életünk az, amelyikbe beleszülettünk, amelyet eddig éltünk, és amelyben megvalósítottuk önmagunkat. Erről kell lemondanunk... 

(Lk 14:33) Így tehát aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.

Ezt mondja a mennyei Atya az ige által: Nézd, Én elküldtem egyszülött Fiamat, a ti Megváltótokat, Aki megváltott téged is a halálból. Ő az, Aki egyszer csak megjelenik a te életedben... Neked pedig fel kell ismerned Őt, el kell fogadnod Őt, és követned kell Őt az új életbe (Jn 14:6)...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

Az ajtó

Az Úr Jézus nemcsak igazságot mond, hanem Ő maga az igazság. Az Úr Jézus nemcsak az élet útjára vezet minket, hanem Ő maga az út. Az Úr Jézus nemcsak adja nekünk az életet, hanem Ő maga az élet (Jn 14:6). Az Úr Jézus nemcsak szeret minket, hanem Ő maga a szeretet (1Ján 4:8). Az Úr Jézus nemcsak feltámaszt minket a halálból, hanem Ő maga a feltámadás és az élet (Jn 11:25). Az Úr Jézus nemcsak táplál minket, hanem Ő maga az élet kegyere (Jn 6:35). Az Úr Jézus nemcsak átvezet minket az örök élet kapuján, a végső ajtón, hanem Ő maga az ajtó és a kapu (Jn 10:7)... 

(Jn 6:35) Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.

(Jn 10:7) Jézus ekkor ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára.

(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.

(Jn 11:25) Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet.

(1Ján 4:8) Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.

Az Úr Jézus nemcsak a Vőlegény, Akire a tíz szűz vár, hanem Ő maga az ajtó is, amely kinyílik, és aztán bezárúl. És az Övé az ajtó kulcsa is, mert az Ő vállára tették azt (Iz 22:22; Jel 3:7). Ha ki akarja nyítani, kinyítja, és ha be akarja zárni, bezárja. Senki sem befolyásolhatja Őt, senki sem győzheti meg Őt, senki sem kényszerítheti Őt. Amit kinyít, senki be nem zárhatja, és amit bezár, senki ki nem nyithatja...

(Iz 22:22) Az ő vállára helyezem Dávid házának kulcsát. Amit ő kinyit, nincs, aki bezárja,és amit ő bezár, nincs, aki kinyissa.

(Mt 25:10) Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a võlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzõre. Ezzel az ajtó bezárult.

(Jel 3:7) Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja...

Az ajtó pedig a régi életből az új életbe vezet... Megnyílik, egy ideig nyítva áll, mint a Szentkapu a szentév ideje alatt, aztán szépen bezárúl. Addig kell belépni rajta, amíg az ajtó nyitva áll, mert ha becsukódott, akkor utána már késő... 

Sok ajtó, sok-sok köztes ajtó nyílik meg földi életünkben. Ezek mind hasonlók a végsőhöz, és mind a végső ajtóhoz, a halál előtti ajtóhoz vezetnek. Minden egyes alkalom, amikor az Úr Jézus belép a mi életünkbe, és felkínálja nekünk önmagát, olyan, mint egy megnyílt ajtó. Lehet ez egy megtérésre való felhívás, lehet egy istenélmény, egy betegség, egy megrázkodtatás, egy szegénnyel való találkozás, egy gyógyulás, egy hívatás megérzése, egy szolgálatra való meghívás, stb. Ilyenkor mindig megnyílik egy ajtó... Ha belépünk rajta, akkor lélekben feljebb kerülünk, és egy minőségileg megújult életbe lépünk át...

Ne legyünk megátalkodottak, és ne álljunk ellen a Léleknek. Ha ezeken az ajtókon mindig belépünk, akkor gyakoroljuk Mária igenjét (Lk 1:38) és az ajtók átlépését... Ez a gyakorlat segít majd minket, hogy képesek legyünk igent mondani a végső ajtó megnyílásakor is. Ez hasonlatos  a sízők óriás műlesíkláshoz, ahol sok kapu következik egymás után, és mindegyiket be kell venni, mindaddig, amíg a végső kapun be nem érkeznek a célba. A cél pedig ahová mi igyekszünk, az a lélek üdvössége (1Pét 1:8-9)...

(Lk 1:38) Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

(1Pét 1:8-9) Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Az új élet

Ha az új életről hallunk, akkor hajlamosak vagyunk egyből az eszkatonra gondolni, pedig az új élet már akkor elkezdődik, amikor élő hittel igent mondunk Isten hívására, és átadjuk Neki életünket...

 
Az új élet pdig azt jelenti, hogy:

- Felébredünk reggel és örömmel realizáljuk: Jézusom! Én már a Tiéd vagyok, mert átadtam neked az életemet.

- Ma segítek egy szegényen, meglátogatok egy beteget és benne Veled találkozok Jézusom.

- Ma már nem rettegek a megélhetésemért, mert a jó Isten gondviselésére hagyatkozok Jézusom.

- Ma nem követek el semmilyen bűnt, nehogy megszomorítsalak Téged Jézusom;

- Mától Istennek szolgálok, hogy terjedjen Isten országának örömhíre, és másoknak is részük legyen az új életben Tebenned, Uram Jézus.

- Minden nap készülök a végső kapuval és ajtóval való találkozásra, amely Te vagy Uram Jézus, és Te majd átviszel engem az új és örök életbe.

Az ég és a föld elmúlnak, de az Úr Jézus igéi örökké megmaradnak (Mt 24:34-35). Ne a világ dolgaival, ne a földi ország dolgaival törődjünk, mert azok elmúlnak. Törődjünk Isten igéjével, amely örök, és amely eljuttat minket az új és örök életre...

(Mt 24:34-35) Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Kérdések

- Miből áll a régi életed? 

- Mi az, amihez még mindenáron ragaszkodsz? 

- Mi az, amit nem tudsz elengedni? 

- Nagyon ragaszkodsz a munkádhoz? 

- Nagyon ragaszkodsz a családodhoz? A házadhoz? A nemzetedhez? A cégedhez? A karrieredhez? 

- Nagyon ragaszkodsz a világnézeti meggyőződéseidhez? Az ismeteteidhez és a világi tudományhoz?... 

Egyszer minden el fog múlni... El tudod-e engedni ezeket? Rá tudod bízni magad az Úr Jézusra?... Teli kézkbe nem lehet ajándékot rakni. Ha bőröndöket, táskákat cipelsz a kezedben, hogyan tegyenek ajándékot a tenyeredbe? Tedd le ezeket...

 
(Lk 14:33) Így hát aki közületek nem mond le mindenérõl, amije csak van, nem lehet a tanítványom.

- El tudod fogadni feltétel nélkül az új életet? 

- El tudod fogadni a lelki ajándékokat? 

- Ki tudod engedni a kezedből az életed kormányát? 

- Bízol abban, hogy az Úr majd jól fogja vezetni életed autóját? 

- Bízol-e Istenben akkor is, ha nem látod a részleteket? 

- Mersz-e kilépni a víz színére, vagy a látszólag semmibe?...

A Szentháromság egy Isten tökéletesen boldog szeretetközösség, és mégis, még a Fiú sem ismeri az Atya minden gondolatát. Csak a mennyei Atya tudja a parúzia eljövendő napját és óráját (Mt 24:36). Akkor mi miért akarnánk mindent tudni, vezetni és irányítani. Fogadjuk el gyermeki ráhagyatkozással az új életet, amit a mennyei Atya ad nekünk...

(Mt 24:36) Azt a napot azonban és azt az órát senki sem ismeri: sem az ég angyalai, sem a Fiú, csak egyedül az Atya.

Uram Jézus, adj nekem gyermeki ráhagyatkozást és éberséget, hogy amikor rányílsz az életemre, rögtön bemehessek Rajtad. Ámen.