Vannak emberek, akiknek megvan a vigasztalás adománya. Az ilyen emberek alázatosok, szelídek, szerények, egyszerűek és együttérzők. Gyermeki lelkülettel, kedvesen és finoman tudnak közelíteni a megtört, elkeseredett lelkekhez. Habár a tudományokban és egyébb látványos szolgálatokban hasznavehetetlenek, mégis, a vigasztalásban kiválóak. De amennyire ezek alkalmatlanok a tudományokra, annyira alkalmatlanok a nagytudásúak a vigasztalásra...
Isten népe vagyunk
Istennek kétféle juhai vannak: fehérek és feketék. Nemcsak fehérek vannak, hanem fehérek is, meg feketék is... Nem csak a jók, a hívők, a vallásosok és az erényesek Isten nyája, hanem a bűnösök is, a latrok is, a csalók is, az ateisták is. Sőt, a zsidók, a muszlimok, a buddhisták, a hinduk, stb. mind az Úr teremtményei, és Ők is üdvösségre vágynak...
(Iz 60:10-11)) Idegenek fiai építik fel falaidat, és királyaik neked szolgálnak; mert haragomban megvertelek ugyan, de jóindulatomban megkönyörültem rajtad. Kapuid állandóan nyitva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordják hozzád a nemzetek gazdagságát, és királyaikat bevezessék.
(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.
(Jel 20:12) Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.
Ma Isten népe az Egyház, és az Egyház három fő részből áll: a világban küzdő, zarándok Egyház; a tisztítótűzben szenvedő Egyház; és a mennyben lévő, megdicsőült Egyház. Az Egyházon kívül, aztán még ott vannak a meg nem keresztelt, élő vagy elhunyt pogányok sokassága (Jel 11:2). Ők is testvéreink test szerint az első Ádámban, mert egy a mi Teremtő Atyánk, aki a mennyekben van, és mi mind egy tőről származunk, Ádámtól és Évától. Ezek közül is sokan el fognak jutni az örök életre. De sokan, akik ma meg vannak keresztelve, és formálisan a küzdő Egyházhoz tartoznak, el fognak kárhozni, mert elutasítják a hitet, Krisztus megváltó művét. Nem elég csak megkeresztelnek lenni, hanem hinni is kell...
Ha egy meg nem keresztelt pogány érdeklődik az üdvösség felől, de nem akar megkeresztelkedni, habár felajánlják neki az Úr Jézus Krisztus megváltását, akkor az már elítélte magát. Ha egy megkeresztelt, tudva és akarva, megtagadja keresztségét, és elhagyja az Egyházat, az már elítélte magát. Tehát a keresztség kell az üdvösséghez, de a keresztség még nem egy életbiztosítás. A meg nem keresztelt is eljuthat az az örök életre, és a megkeresztelt is elkárhozhat. A szív állapota, az igazság utáni őszinte vágy, a hit, a remény, a szeretet és az Isten ajándékának szíves befogadása azok, amik számítanak az üdvösség elnyerésénél...
Talán jönnek majd tibetiek, kínaiak, indiaiak és azt fogják mondani, hogy ők nem ismerték az igazságot, de felkúsztak hason fekve a "szent hegyre", éhezve, több ezerszer arcra borulva, fázva és rongyosan, keresve az Igazságot. A nyugati keresztényeknek pedig fütött templomokban, márványpadlón, arany, ezüst és selyem közepette kínálták fel Jézus Krisztust, de nem kellett nekik. Vajon, nem fog akkor majd igazságot szolgáltatni maga az Igazság?...
A búza és a konkoly együtt él, és együtt növekszik a világ végezetéig. Nekünk nem szabad különválasztani azokat és kitépni a konkolyt. Egyfelől, nincs jogunk ítélkezni (Jn 5:22; Lk 6:37), másfelől pedig, nem látva emberileg át az élet összefüggéseit, a konkoly kiírtásával kollaterális károkat okoznánk a búzában (Mt 13:28-29). Az Úr második eljövetelekor, majd eljönnek Isten angyalai, és összeszedik a búzát is, meg a konkolyt is. Akkor majd mindegyiket oda rakják, ahol annak a helye van (Mt 13:30)...
Sajnos, gyakran nem jól vigasztalnak az emberek. Elhallgatják a nehéz helyzet nyilvánvaló okát. Így szólnak: "Hát, ilyen az élet…", "Ne törődj, talpra állsz újból...", "Megy majd minden tovább…", stb. Mindent össze-vissza fecsegnek, csak éppen az igazságot nem mondják el. Nagyon szomorú, amikor Isten "kilövi" az embert ily módon, hogy észhez térítse, de az mégse fogja fel, hogy mi történik vele, és nem fogadja el a csapás általi figyelmeztetést. Tulajdonképpen, lelkében mégis felfogja, szíve mélyén érzi is, meg tudja is, hogy miért kapta azt a "golyót”, de nem vallja be még önmagának se. Ő annál büszkébb, és ámítja magát. Majd úgyis, "csakazértis"... Majd én még megmutatom…
Ha valakit Isten megbüntet, azt vigasztaljuk és ne bántsuk (Abd 1:12). Az ilyen ember megbántása, kárörvendő lenézése, kigúnyolása, irgalmatlanság és súlyos bűn, amely megtorlást követel. Az irgalmas szívű ember szánakozva, együttérzően és testvéri szeretettel közeledik ahhoz, aki bűnei miatt nyomorúságba került. A hívő ember tudatában van annak, hogy bárki, bármilyen rossz állapotban is van ma, az holnap az ő testvére és társa lesz a mennyben...
Mindnyájan Isten teremtményei vagyunk és mindnyájan meg vagyunk híva az üdvösségre. Senki üdvössége felől nem eshetük kétségbe, legyen az keresztény vagy pogány. A megkereszteltek egyképpen üdvözülnek, a pogányok pedig, akik nem ismerhették meg Krisztust, másféleképpen junak el az életre (Róm 2:14; Jel 11:2), a lelkiismeretük szerint...
(Róm 2:14-16) Amikor ugyanis a pogányok, kiknek nincs törvényük, természettől vezérelve megteszik a törvényben foglaltakat, akkor – noha törvényük nincsen, ők maguk a törvény maguknak, és így megmutatják, hogy a törvény követése a szívükbe van írva. Lelkiismeretük tesz nekik erről tanúságot, és a gondolataik, amelyek hol vádolják őket, hol pedig felmentik azon a napon, amikor Isten ítélkezni fog Jézus Krisztus által az emberek rejtett dolgairól az én evangéliumom szerint.
(Jel 11:2) De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.
Az igazi, Isten akarata szerinti út az, amikor az ember hisz az Úr Jézus Krisztusban, és megmossa ruháját a Bárány vérében (Jel 7:14). Az ilyenek nem esnek ítélet alá (Jn 3:18), hanem már átmentek a halálból az életre...
(Jn 3:18) Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítélet alá esett, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
(Jn 5:24) Bizony, bizony mondom nektek: aki az én igémet hallgatja, és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van, és nem ítéletre jut, hanem átment a halálból az életre.
(Jel 7:14) Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében."
De végső lehetőségként, még ott láthatjuk az élet könyvét (Jel 20:12) és annak megnyítását, amikor megítélik mind a holtakat. De végül, mindenki csakis a Bárány érdemei által nyer örök életet...
(Jel 20:12) Láttam, hogy trónja előtt állnak a halottak, kicsinyek és nagyok. Könyveket nyitottak ki. Kinyitottak egy másik könyvet is, az élet könyvét. A halottak fölött ítélkeztek, ahogy a könyvekben fel volt jegyezve, a tetteik szerint.
Ma Isten népe az Egyház, és az Egyház három fő részből áll: a világban küzdő, zarándok Egyház; a tisztítótűzben szenvedő Egyház; és a mennyben lévő, megdicsőült Egyház. Az Egyházon kívül, aztán még ott vannak a meg nem keresztelt, élő vagy elhunyt pogányok sokassága (Jel 11:2). Ők is testvéreink test szerint az első Ádámban, mert egy a mi Teremtő Atyánk, aki a mennyekben van, és mi mind egy tőről származunk, Ádámtól és Évától. Ezek közül is sokan el fognak jutni az örök életre. De sokan, akik ma meg vannak keresztelve, és formálisan a küzdő Egyházhoz tartoznak, el fognak kárhozni, mert elutasítják a hitet, Krisztus megváltó művét. Nem elég csak megkeresztelnek lenni, hanem hinni is kell...
(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.
Tehát, szűk értelemben véve, Isten népe az Egyház, de tágabb, testi értelemben véve, Isten népe az egész emberiség. És mi senki emberfia üdvössége felől nem eshetünk kétségbe (1Tim 2:3-4)...
Ha egy meg nem keresztelt pogány érdeklődik az üdvösség felől, de nem akar megkeresztelkedni, habár felajánlják neki az Úr Jézus Krisztus megváltását, akkor az már elítélte magát. Ha egy megkeresztelt, tudva és akarva, megtagadja keresztségét, és elhagyja az Egyházat, az már elítélte magát. Tehát a keresztség kell az üdvösséghez, de a keresztség még nem egy életbiztosítás. A meg nem keresztelt is eljuthat az az örök életre, és a megkeresztelt is elkárhozhat. A szív állapota, az igazság utáni őszinte vágy, a hit, a remény, a szeretet és az Isten ajándékának szíves befogadása azok, amik számítanak az üdvösség elnyerésénél...
Talán jönnek majd tibetiek, kínaiak, indiaiak és azt fogják mondani, hogy ők nem ismerték az igazságot, de felkúsztak hason fekve a "szent hegyre", éhezve, több ezerszer arcra borulva, fázva és rongyosan, keresve az Igazságot. A nyugati keresztényeknek pedig fütött templomokban, márványpadlón, arany, ezüst és selyem közepette kínálták fel Jézus Krisztust, de nem kellett nekik. Vajon, nem fog akkor majd igazságot szolgáltatni maga az Igazság?...
A búza és a konkoly együtt él, és együtt növekszik a világ végezetéig. Nekünk nem szabad különválasztani azokat és kitépni a konkolyt. Egyfelől, nincs jogunk ítélkezni (Jn 5:22; Lk 6:37), másfelől pedig, nem látva emberileg át az élet összefüggéseit, a konkoly kiírtásával kollaterális károkat okoznánk a búzában (Mt 13:28-29). Az Úr második eljövetelekor, majd eljönnek Isten angyalai, és összeszedik a búzát is, meg a konkolyt is. Akkor majd mindegyiket oda rakják, ahol annak a helye van (Mt 13:30)...
(Mt 13:28-30) A szolgák erre megkérdezték tőle: »Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük belőle?« Ő azonban azt felelte: »Nem, nehogy a konkolyt kiszedve kitépjétek vele együtt a búzát is. Hagyjátok együtt felnőni mindkettőt az aratásig. Aratáskor majd megmondom az aratóknak: Gyűjtsétek először össze a konkolyt és kössétek kévékbe, hogy elégessék. A búzát pedig gyűjtsétek össze a magtáramba.«”
(Lk 6:37) Ne ítélkezzetek, és titeket sem ítélnek majd el! Ne ítéljetek el senkit, és benneteket sem marasztalnak majd el! Bocsássatok meg, és ti is bocsánatot nyertek majd!
(Jn 5:22-23) Az Atya nem ítél meg senkit, az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tisztelik az Atyát.
Isten igazságos
Isten a szeretet (1Ján 4:8). Isten csak egyedül jó (Lk 18:19) és végtelenül irgalmas, de ne gondoljuk Őt egy szenílis nagytatának, akivel bármit be lehet vetetni és, akivel bármit el lehet követni. Ennek tudatosítása a helyes istenfélelem, a Szentlélek hét ajándékának egyike (Iz 11:2)...
Isten igazságos
Isten a szeretet (1Ján 4:8). Isten csak egyedül jó (Lk 18:19) és végtelenül irgalmas, de ne gondoljuk Őt egy szenílis nagytatának, akivel bármit be lehet vetetni és, akivel bármit el lehet követni. Ennek tudatosítása a helyes istenfélelem, a Szentlélek hét ajándékának egyike (Iz 11:2)...
(Iz 11:2-3) Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudás, és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.
(Lk 18:19) Jézus ezt mondta neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.
(1Ján 4:8) Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.
Kempis Tamás is megírta a Krisztus követése című könyvében: Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni (Zsid 10:31). Vagyis rettenetes dolog, amikor az Isten félelméről megfeledkező ember kiprovokálja a jó Isten embert helyreigazító büntetését. Isten minden büntetést igazságosan, jóságosan, méltányosan és arányosan mér ki, hogy az embert megmentse az örök életre. Tehát Isten büntetése az Ő nagy szeretetének jele. Amikor megbüntet, mindig legyünk hálásak, mert akkor láthatjuk, hogy szeret minket és törődik velünk. Az lenne szörnyű, ha nem törődne velünk és nem büntetne meg, hanem engedne minket haladni a pokol felé, a második halál tüzes tavába (Jel 20:15)...
(Jel 20:14-15) A halált és az alvilágot egy tüzes tóba vetették: ez a második halál, a tüzes tó. Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.
Isten szeretete nem változik, hanem csakis a mi életállapotunk. Ha Istent szeretjük, parancsait megtartjuk, és áldott jó életünk van, akkor Isten szeret minket. Ha megszegtük Isten parancsait, megfeledkeztünk az Ő félelméről és viseljük tetteink következményét, mert Isten megbüntet minket, Isten akkor is szeret minket. Isten nem változik... Csak mi és a mi életállapotunk változik, attól függően, hogy hogyan viszonyultunk Istenhez és az Ő parancsolataihoz. Ismerjük el magunkban, ha az Úr oktat minket, akár az Ő ismeretével, akár az Ő büntetésével (MTörv 8:5-6)...
Isten szeretete nem változik, hanem csakis a mi életállapotunk. Ha Istent szeretjük, parancsait megtartjuk, és áldott jó életünk van, akkor Isten szeret minket. Ha megszegtük Isten parancsait, megfeledkeztünk az Ő félelméről és viseljük tetteink következményét, mert Isten megbüntet minket, Isten akkor is szeret minket. Isten nem változik... Csak mi és a mi életállapotunk változik, attól függően, hogy hogyan viszonyultunk Istenhez és az Ő parancsolataihoz. Ismerjük el magunkban, ha az Úr oktat minket, akár az Ő ismeretével, akár az Ő büntetésével (MTörv 8:5-6)...
(MTörv 8:5-6) Ismerd el tehát szívedben, hogy amint az ember oktatja fiát, úgy oktatott téged az Úr, a te Istened, hogy megtartsd az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, járj az ő útjain és féld őt.
Ezért aztán, amikor megtapasztaljuk, hogy Isten megbüntet minket, akkor szálljunk magunkba és keressük meg az okát. Mi az, amivel elpártoltunk Istentől? Tartsunk bűnbánatot, gyónjunk meg, térjünk meg bűnös életünkből, és örömmel adjunk hálát az Úrnak, hogy megbüntetett bennünket, hogy felébresztett minket a lelki halál állapotából, és így megmentett minket a kárhozattól.
Az eszes ember ilyenkor örvend, mert felismeri és tudja, hogy Isten szereti őt, és Istennek nem mindegy, hogy mit tesz az ember, és merre tart az élete. Ha a mindenség Ura, volt olyan kegyes, hogy letekintsen a porszemre, és gondja legyen rá, hogy el ne vesszen, akkor gondoljuk meg, milyen nagy megtiszteltetés ez. Ha meglátogat Isten, akár jóval, akár rosszal, milyen nagy dolog az... Hiszen az ég és föld Ura lehajlította az eget (Zsolt 18:10), és leszállt hozzánk, hogy nekünk életünk legyen. Adjunk hálát, örvendezzünk és ujjongjunk. Örvendjünk, hogy olyan szerető jó Atyánk van, Aki megfenyít minket, mert az apa, aki szereti gyermekét, megfenyíti azt (Péld 13:24; Sir 30:2)...
Ezért aztán, amikor megtapasztaljuk, hogy Isten megbüntet minket, akkor szálljunk magunkba és keressük meg az okát. Mi az, amivel elpártoltunk Istentől? Tartsunk bűnbánatot, gyónjunk meg, térjünk meg bűnös életünkből, és örömmel adjunk hálát az Úrnak, hogy megbüntetett bennünket, hogy felébresztett minket a lelki halál állapotából, és így megmentett minket a kárhozattól.
Az eszes ember ilyenkor örvend, mert felismeri és tudja, hogy Isten szereti őt, és Istennek nem mindegy, hogy mit tesz az ember, és merre tart az élete. Ha a mindenség Ura, volt olyan kegyes, hogy letekintsen a porszemre, és gondja legyen rá, hogy el ne vesszen, akkor gondoljuk meg, milyen nagy megtiszteltetés ez. Ha meglátogat Isten, akár jóval, akár rosszal, milyen nagy dolog az... Hiszen az ég és föld Ura lehajlította az eget (Zsolt 18:10), és leszállt hozzánk, hogy nekünk életünk legyen. Adjunk hálát, örvendezzünk és ujjongjunk. Örvendjünk, hogy olyan szerető jó Atyánk van, Aki megfenyít minket, mert az apa, aki szereti gyermekét, megfenyíti azt (Péld 13:24; Sir 30:2)...
(Zsolt 18:10) Lehajtotta az eget és leszállott, ködhomály volt lába alatt.
(Péld 13:24) Aki kíméli a pálcát, gyűlöli fiát, aki pedig szereti, szüntelen fenyíti.
(Sir 30:2) Aki fenyíti fiát, dicséretet arat miatta, és büszke lehet rá háza népe előtt.
.jpg)
Vigasztaljunk mindenkit
Sok ember nekirohan az életnek, mint a tyúk a kukoricaliszt kevertnek, aztán egyhamar a fenekére huppan. Hogy az ember akar valamit az életben és, hogy meg is akarja azt valósítani, rendben van... Aki nem ezt teszi, az tehetetlen... Akkor van baj, amikor ezt Istenről megfeledkezve és Tőle elrugaszkodva akarja tenni (Jak 4:13-15)...
.jpg)
Vigasztaljunk mindenkit
Sok ember nekirohan az életnek, mint a tyúk a kukoricaliszt kevertnek, aztán egyhamar a fenekére huppan. Hogy az ember akar valamit az életben és, hogy meg is akarja azt valósítani, rendben van... Aki nem ezt teszi, az tehetetlen... Akkor van baj, amikor ezt Istenről megfeledkezve és Tőle elrugaszkodva akarja tenni (Jak 4:13-15)...
(Jak 4:13-15) Rajta hát, akik így szóltok: „Ma vagy holnap elmegyünk ebbe és ebbe a városba, s ott töltünk egy esztendőt, kereskedünk és nyerészkedünk” – pedig azt sem tudjátok, mi lesz az életetekkel holnap. Pára vagytok, amely kevés ideig látszik, aztán elenyészik. Ahelyett, hogy azt mondanátok: „Ha az Úr akarja, és ha élünk, ezt vagy azt fogjuk tenni.”
Mi Isten akarta? Az az Ő dolga… Isten ezt meg azt parancsolta? Jól tette… Az öntelt ember fittyet hány ezekre... Aztán egyszer csak jön egy baleset, egy betegség, egy csőd, egy szerencsétlenség, és az ember élete derékba törik. Ekkor gyakran azt hiszik, hogy kész, vége az életüknek... Sokan akár öngyilkosok is lesznek. Pedig az ilyeneknek el kellene mondani, hogy nincs vége az életnek. Van tovább... Isten szereti őket, és mindez azért történt velük, mert Isten meg akarja menteni őket az örök kárhozattól...
Sajnos, gyakran nem jól vigasztalnak az emberek. Elhallgatják a nehéz helyzet nyilvánvaló okát. Így szólnak: "Hát, ilyen az élet…", "Ne törődj, talpra állsz újból...", "Megy majd minden tovább…", stb. Mindent össze-vissza fecsegnek, csak éppen az igazságot nem mondják el. Nagyon szomorú, amikor Isten "kilövi" az embert ily módon, hogy észhez térítse, de az mégse fogja fel, hogy mi történik vele, és nem fogadja el a csapás általi figyelmeztetést. Tulajdonképpen, lelkében mégis felfogja, szíve mélyén érzi is, meg tudja is, hogy miért kapta azt a "golyót”, de nem vallja be még önmagának se. Ő annál büszkébb, és ámítja magát. Majd úgyis, "csakazértis"... Majd én még megmutatom…
Ha valakit Isten megbüntet, azt vigasztaljuk és ne bántsuk (Abd 1:12). Az ilyen ember megbántása, kárörvendő lenézése, kigúnyolása, irgalmatlanság és súlyos bűn, amely megtorlást követel. Az irgalmas szívű ember szánakozva, együttérzően és testvéri szeretettel közeledik ahhoz, aki bűnei miatt nyomorúságba került. A hívő ember tudatában van annak, hogy bárki, bármilyen rossz állapotban is van ma, az holnap az ő testvére és társa lesz a mennyben...
(Abd 1:12) Ám ne nézd megvetően testvéred napját, azt a napot, amelyen elhurcolták; ne örvendj Júda fiain vesztük napján, és ne nyisd nagyra szádat a szorongatás napján!
Van egy bizonyos feszültség a szent istenfélelem és Isten irgalmassága között. Egyrészt féljük Istent, az élet Urát, Akinek van hatalma a lelket is, a testet is a Gyehenna tüzére vetni (Lk 12:5), mert ugyan az ördög taszít a kárhozatba, de a végső ítéletkor Isten angyalai vetik az elkárhozottat a tüzes tóba. Másrészt pedig Isten maga a Jó Pásztor, Aki othagyja a kilencvenkilenc juhát, hogy utánamenjen az egy elveszettnek (Mt 18:12)...
Van egy bizonyos feszültség a szent istenfélelem és Isten irgalmassága között. Egyrészt féljük Istent, az élet Urát, Akinek van hatalma a lelket is, a testet is a Gyehenna tüzére vetni (Lk 12:5), mert ugyan az ördög taszít a kárhozatba, de a végső ítéletkor Isten angyalai vetik az elkárhozottat a tüzes tóba. Másrészt pedig Isten maga a Jó Pásztor, Aki othagyja a kilencvenkilenc juhát, hogy utánamenjen az egy elveszettnek (Mt 18:12)...
(Mt18:12) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet?
(Lk 12:5) Megmondom én nektek, kitől féljetek: Attól féljetek, akinek, miután megölt, ahhoz is van hatalma, hogy a kárhozatba taszítson benneteket. Igen, mondom nektek, tőle féljetek.
Tehát ne essünk kétségbe, hanem örvendjünk és ujjongjunk. Nem csak mi akarjuk, hogy üdvözüljünk, hanem Isten is akarja. Sőt, Ő még inkább akarja, mint mi magunk. Ha féljük az Urat és megtartjuk parancsolatait, akkor Ő egyenes és sima úton vezet minket az örök életre...
Uram Jézus, kérjük az istenfélelem ajándékát és a vigasztalás adományát, hogy meg tudjuk vigasztalni a nyomorúságba került testvéreinket. Add, hogy tanúságot tudjunk tenni a Te nagy szeretetedről. Ámen.
Uram Jézus, kérjük az istenfélelem ajándékát és a vigasztalás adományát, hogy meg tudjuk vigasztalni a nyomorúságba került testvéreinket. Add, hogy tanúságot tudjunk tenni a Te nagy szeretetedről. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése