Nem tudom volt-e gyerekkorodban olyan élményed, hogy este késõn mentél haza és amikor hazaértél, az egész család szörnyülködõ örömmel fogadott, ölelgetett, mert mindenki téged keresett. Az ember akit szeret, azt félti és ha a szeretett személyt nem találja, akkor elkezdi keresni és nem nyugszik amíg meg nem találja...
Az elveszett ember
Az õsszentség állapotában minden a helyén volt, mert Isten mindent jónak és helyénvalónak teremtett (Ter 1:31). Az ember otthon volt az atyai házban, az Éden kertjében és a természetben. Ha ebben az állapotban maradtak volna, akkor szaporodtak és sokasodtak volna Isten parancsolata szerint (Ter 1:28), majd egy idõ után, az idõsebbek, valószínüleg elváltoztak volna (1Kor 15:52) és Istenhez emelkedtek volna, mint ahogyan Hénoch (Ter 5:24), vagy Illés el lettek ragadva (2Kir 2:11).
A Sátánnak azonban ez nem tetszett és megkísértette az embert. Az ember belement az õsbûn csapdájába (Ter 3) és amikor elkövette, akkor valami visszafordíthatatlanul megváltozott benne, valami elszakadt benne. Megnyílt az ember szeme, meglátta saját mezíteleségét, de ugyanakkor elszakadt Istentõl, az élet forrásától (Jn 11:25)... Az ember ekkor már valójában el is veszett, és kizuhant az Édenbõl. A továbbiak már csak részletkérdések: az átok, a kiûzettetés a paradicsomból, a természet rendjének megváltozása, ezek mind-mind csak következmények. Az a harapás a tiltott gyümölcsbe, az volt az a pillanat, amikor a napsütés hirtelen fagyos téllé és az ajándékozó természet burjánzó vadonná változott. A meztelenségét rejtegetõ ember lelkét is már tövisek és bogáncsok szúrták. Az ember akkor már nem csak hogy rejtõzködött, hanem el is volt veszve...
Érezted-e már a szívedben, hogy elveszett ember vagy, aki nem találja az utat hazafele, aki nem találja az utat az élet dolgaiban, aki nem találja az utat az emberi szívek felé és aki nem találja az utat a béke és a megnyugvás felé?...
Isten keresi az embert
Az ember rejtõzködik, pedig el van veszve. Isten keresi az embert: Hol vagy? (Ter 3:9)... Pedig Isten tudja, hogy hol van az elveszett ember. Az elveszett ember, a bûntudat nyugtalanságában, nyugtatja magát azzal, hogy õ el van veszve. Úgy elvesztem, hogy Isten sem tudja hol vagyok. Nem talál meg, nem kell szembesülnöm Vele és így nem kell válaszolnom a kellemetlen kérdéseire...
Mit tettél? (Ter 4:10)... Miért tetted? A kérdést nem lehet megkerülni és ki kell mondani az igazságot. Az igazság pedig mindig az az átkozott igazság... Ássuk el jó mélyre és rakjunk rá egy nagy-nagy kupacot, hogy senki ne tudja elõásni. Az igazsággal ölni lehet – mondja a bûnös ember... Pedig Isten azt monja:
(Jn 14:6) Én vagyok az út, az igazság és az élet.
A bûnös ember nem akarja, hogy megtalálják az õ lelkét, de Isten nem hagyja elveszni azt ami az övé. Isten, aki mindent lát, mindent tud és mindenhol jelen van, keresi az embert. Ott van az ember mellett és keresi õt. Miért? Mert azt akarja, hogy az ember is viszontkeresse õt és a megtalálás valóságos egymásratalálás legyen...
(Luk 15:8) Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?
(Mt 18:12) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?
Sokmindent rejtegetsz az életedben? Mi mindent sepertél a szõnyeg alá?... Elég nagy már a kupacod? Vigyázz, hogy meg ne rohadjon és büdösödjön. Szereted az igazságot, vagy már iritál csak az igazság szó említése is?... Téged is meg lehet ölni az igazsággal, vagy szereted az igazságot és naponta megvizsgálod magad az igazság tükrében?...
Az ember keresi Istent
Az õsbûn utáni idõkben az emberek nem keresték Istent. Megfeledkeztek Istenrõl és belemerültek a bûn mocsarába. Olyannyira belemerültek és olyannyira megsokasodott a földön a bûn, hogy Isten elhatározta, eltörli az embereket a föld színérõl vízözön által (Ter 6:13). Ugyanakkor, mindig voltak emberek, akik nem feledkeztek meg Istenrõl. Ilyenek voltak az õsatyák, a pátriárkák, akik közül Enos volt az elsõ, aki segitségül hívta Isten nevét (Ter 2:26)... De ott voltak azok a királyok is, akiknél Ábrahám járt és akik félték Ábrahám Istenét (Ter 20:1-18). Aztán ott van az a titokzatos pap, Melkizedek, akirõl nem tudni honnan származik (Ter 14:18) és akinek Ábrahám tizedet fizetett. Valójában, az ember soha nem felejtette el teljesen Istent, mert Isten képét semmi sem törölheti ki az ember lelkébõl. Mivel az ember inkább hajlik a rosszra, Isten elhatározta, hogy új rendet hoz a világba, azáltal, hogy Õutána való szomjúságot olt az ember szívébe...
(Ám 8:11) Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.
(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő jár a férfi után!
Elmerültél a bûnben?... Megkeseredett az életed, amely kezdetben oly édes volt?... Vágyódsz a szívedben valami szebb és jobb után?... Érzed, hogy el kellene hagynod az eddigi életed, hogy valami más kellene?.. Felismerted-e, hogy csakis Isten hozhat felüdülést a fáradt, elgyötört lelkednek?...
Az alagút vége
Amikor a vonat beszalad az alagútba, a fülkéket sötétség borítja be. Az útasok feszülten várják, hogy mikor ér ki a szerelvény az alagútból, mikor kezd feltûnni a világosság az alagút végén. Az õsbûn által, az emberiség is egy ilyen alagútba futott be és ezzel együtt a te életed is. A jó hír az, hogy az alagút végén már látszik a világosság. Ez a világosság nem más, mint a Megváltó, Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia. A halálközeli állapotot megtapasztaló emberek arról tesznek tanuságot, hogy egy alagútat láttak és az alagút végén egy hatalmas, szeretõ és ölelõ világosságot.
(Jn 8:12) Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."
(Jn 9,5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."
Mindenki keresi Istent, de nem mindenki találja meg. Pedig ennek nem így kellene, hogy legyen...
(Mt 7:8) Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.
De az emberek nem jól kérnek, nem igazán keresnek és nem jó helyt zörgetnek. Sok ember tévelyeg hamis istenkeresésben, természetimádásban, pogány vallásokban és gnosztikus okoskodásokban. Ez azért van, mert nem találkoztak még az élõ, feltámadt Jézus Krisztussal és azért is, mert Krisztust nem az Egyház által hallgatják. Van akinek Jézus Krisztus tanítása egy a sok vallás közül és van aki Jézus Krisztus szavait a saját kénye-kedve szerint értelmezi. Az igaz út a megfeszített és feltámadt, élő Jézus Krisztus, Akit az Egyház mutat fel nekünk. Sok hamis próféta támad napjainkban (Mt 24:11). Ne hagyjuk, hogy az igazi világosság helyett, hamis tündöklésekkel ámítsanak. Vigyázzunk, hogy ne tegyünk magunkévá megtévesztõ mûanyag istenországokat, hanem keressük az igazi Isten országát...
Ki neked Jézus Krisztus? Megváltó? Üdvözítõ? Tanító,? Gyógyító? Testvér? Barát? Próféta? Isten Fia? Pártus herceg? Csaló? ...
Vágyódsz-e az igazi világosságra? Hiszel-e az Egyház tanításanak? Vagy talán bajod van az Egyházzal? Egyház nélküli Krisztust akarnál, vagy Krisztus nélküli Egyházat?... Vagy talán sem Krisztus, sem az Egyház nem kell neked? Mi a problémád? Hiszed-e, hogy a problémádat csakis Jézus Krisztus tudja megoldani?...
Ima: Uram Jézus, add, hogy életünk minden napján szomjazzunk és keressünk Téged minden erõkkel. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése