Mindenki téged keres

(Mk 1:29-39) Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Mindenki téged keres.' Azt felelte: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.' És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.

Nem tudom volt-e gyerekkorodban olyan élményed, hogy este későn mentél haza, és amikor hazaértél, az egész család szörnyülködő örömmel fogadott, ölelgetett, mert mindenki téged keresett. Az ember félti azt, akit szeret, és ha a szeretett személyt nem találja, akkor elkezdi keresni, és nem nyugszik, míg meg nem találja...

Az elveszett ember

Az eredeti szentség állapotában minden a helyén volt, mert Isten, az Ő dicsősége fényében, mindent jónak és helyénvalónak teremtett (Ter 1:31). Az ember otthon volt az atyai házban, az Éden kertjében és a természetben. Ha ebben az állapotban maradtak volna, akkor szaporodtak és sokasodtak volna Isten parancsolata szerint (Ter 1:28), majd egy idő után, az idősebbek, akik már kiteljesedtek, valószínűleg megdicsőülve változtak volna el (1Kor 15:52), és Istenhez emelkedtek volna az égbe, amint Hénoch is (Ter 5:24), meg Illés is el lettek ragadva (2Kir 2:11)...

(Ter 1:28) Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!

(Ter 1:31) Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt. Azután este lett és reggel: hatodik nap.

(Ter 5:23-24) Hénok összesen háromszázhatvanöt esztendeig élt. Kedves volt Isten előtt, és nem találták, mert Isten elvitte.

(2Kir 2:11) Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe.

A Sátánnak azonban ez nem tetszett, mert ő örökké irigy, és így megkísértette az embert. Az ember, az asszony által, beleesett az eredeti bűn csapdájába (Ter 3:6-7), és amikor elkövette, akkor valami visszafordíthatatlanul megváltozott benne és az egész teremtett világban. Akkor valami nagyon drága dolog szakadt el... Ekkor megnyílt az ember szeme, meglátta saját mezteleségét, és ugyanakkor, mivel elszakadt Istentől, az élet forrásától (Jn 11:25), elhagyatottá vált. Az ember ekkor már valójában el is veszett, és kizuhant az Éden kertjéből. A továbbiak már csak részletkérdések voltak: az isteni átok kimondása, a kiűzettetés a paradicsomból, a természet rendjének megváltozása, stb. Ezek mind csak következmények voltak... 

(Ter 3:6-7) Az asszony látta, hogy a fa táplálkozásra alkalmas, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, aki vele volt, és az is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Észrevették, hogy mezítelenek, ezért fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak.

(Jn 11:25) Jézus azt mondta neki: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog...

Az az egy harapás a tiltott gyümölcsbe, az volt az a pillanat, amikor az isteni napsütés hirtelen fagyos téllé és sötétséggé változott, és az ajándékozó természet burjánzó vadonná silányúlt. A meztelenségét rejtegető ember dicsőség nélküli lelkét akkor már tövisek és bogáncsok szúrták. Az ember ekkor már nem csak rejtőzködött, hanem el is volt veszve... 

Te érezted már a szívedben, hogy elveszett ember vagy, aki nem találja az utat hazafelé? aki nem találja az utat az élet dolgaiban? aki nem találja az utat az emberi szívek felé? és aki nem találja az utat a béke meg a megnyugvás felé?...

(Róm 3:23) ...mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét.

Visszatérés

Mily nehéz volt az a nap
Mikor észrevettem,
Hogy nem süt már a nap
Oly fényesen mind régen.
Hogy szorult a gyomrom
A nyugtalanságtól,
Szívem háborgott és sajgott
A boldogtalanságtól.

Mennyi, mennyi borus nap,
Hány áldatlan esztendő,
Míg felbukkan az út,
Mit úgy keres a tévelygő,
Míg belátja vakságát,
Feje betegségét,
S míg elkezdi a szíve hívni,
Az Úr segítségét.

Szép a langyos napsugár,

Mely gyöngéden melegít,
S a visszatérés álmával
Vigasztalva boldogít.
Mily szép a patak partja,
Hol a gyermek csatangol,
Szíve ragyogóan tiszta,
Fényjátékban barangol.

Isten keresi az embert

Az ember rejtőzködik, mintha elrejtőzhetne, pedig hát teljesen el van veszve... Isten keresi az embert: Hol vagy? (Ter 3:9), pedig hát Isten tudja, hogy hol van az elveszett ember... Az elveszett ember, bűntudata nyugtalanságában, nyugtatgatja magát, hogy ő el van veszve. Úgy elvesztem, hogy Isten se tudja hol vagyok... Nem talál meg, nem kell szembesülnöm Vele, és így nem kell válaszolnom a kellemetlen kérdéseire. Mit tettél? (Ter 4:10)... 

Mit és miért tetted? A kérdést nem lehet megkerülni, és ki kell mondani az igazságot. Az igazság, az az átkozott igazság, mindig csak az igazság marad... Hát ássuk el az igazságot jó mélyre, és rakjunk rá egy nagy-nagy kőrakást, hogy senki ne tudja előásni... Az igazsággal ölni lehet – mondta egyszer egy sebzett lelkű ember. Pedig az Úr Jézus azt mondja, hogy az igazság életre vezet (Jn 14:6)...

(Ter 3:9) Az Úr Isten azonban szólította az embert: „Hol vagy?”

(Ter 4:10) Erre ő ezt mondta: „Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földről.

(Jn 14:6) Én vagyok az út, az igazság és az élet. 

A bűnös ember nem akarja, hogy megtalálják az ő lelkét, de Isten nem hagyja elveszni azt, ami az övé. Isten, Aki mindent lát, mindent tud és mindenhol jelen van, keresi az embert. Ott van az ember mellett, és keresi őt. Miért? Mert azt akarja, hogy az ember is keresse Őt, és a megtalálás valójában egymásra találás legyen...

(Luk 15:8) Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

(Mt 18:12) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?

Sokmindent rejtegetsz az életedben? Mi mindent sepertél a szőnyeg alá? Elég nagy már a te kőrakásod? Vigyázz, hogy az alatta való meg ne rohadjon... Szereted az igazságot, vagy már az igazság szó említése is iritál téged?... Te is úgy érzed, hogy ölni lehet az igazsággal, vagy szereted az igazságot, és naponta megvizsgálod magad az igazság tükrében?...

Az ember keresi Istent

Az eredeti bűn utáni időkben az emberek nem mindig keresték Istent. Megfeledkeztek Istenről, és mindenestől belemerültek a bűn mocsarába. Olyannyira belemerültek, és annyira megsokasodott a földön a bűn, hogy Isten elhatározta, eltörli az embert a föld színéről vízözön által (Ter 6:13-14)... 

(Ter 6:13-14) Isten így szólt Noéhoz: „Elhatároztam, hogy elpusztítok minden lényt a földön, mivel a föld az emberek miatt megtelt gonoszsággal. Ezért eltörlöm őket a föld színéről.

Ugyanakkor, még mindig voltak emberek, akik nem feledkeztek meg Istenről. Ilyenek voltak az ősatyák, a pátriárkák, akik közül Énos volt az első, aki segitségül hívta Isten nevét (Ter 4:26). De ott voltak azok a királyok is, akiknél Ábrahám járt, és akik félték Ábrahám Istenét (Ter 20:1-18). Aztán ott volt az a titokzatos pap is, Melkizedek, akiről nem tudni honnan származik (Ter 14:18), és akinek Ábrahám tizedet fizetett... 

(Ter 4:26) Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta.

(Ter 14:18-20) Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott eléje, mert ő a magasságbeli Isten papja volt. Megáldotta őt, és így szólt: „Áldja meg Ábrámot a magasságbeli Isten, aki az eget és a földet teremtette, és áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet!” Erre ő tizedet adott neki mindenből.

Valójában az ember soha nem felejtette el teljesen Istent, mert Isten képét semmi sem törölheti ki az ember lelkéből. De mivel az ember inkább hajlik a rosszra, Isten elhatározta, hogy új rendet hoz a világba azáltal, hogy egy Őutána való szomjúságot olt az ember szívébe. Ezentúl a szűzek járnak a Vőlegény után...

(Ám 8:11) Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.

(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő jár a férfi után!

Elmerültél a bűnben? Megkeseredett az életed, amely kezdetben olyan édes volt? Vágyódsz a szívedben valami szebb és jobb után? Érzed, hogy el kellene hagynod az eddigi életed és, hogy valami mást kellene tenned? Felismerted-e, hogy csakis Isten hozhat felüdülést a fáradt, elgyötört lelkednek?...

(Mt 11:28) Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.

Az alagút vége

Amikor a vonat beleszalad az alagútba, a fülkéket sötétség borítja el. Az utasok feszülten várják, hogy mikor ér ki már a vonat az alagútból, s mikor kezd feltűnni a világosság az alagút végén. Az  eredeti bűn által, az emberiség is egy ilyen alagútba futott bele, és ezzel együtt a te életed is. A jó hír az, hogy az alagút végén már látszik a világosság. Ez a világosság nem más, mint maga a mi Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, és a remélt üdvösség. A halálközeli állapotot megtapasztaló emberek arról tesznek tanúságot, hogy egy alagútat láttak, és az alagút végén egy hatalmas, szerető és átölelő világosságot...

(Jn 8:12) Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

(Jn 9:5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."

Mindenki keresi Istent, de nem mindenki találja meg. Pedig ennek nem így kellene lennie...

(Mt 7:8) Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.

Az a baj, hogy az emberek nem jól kérnek, nem jó helyt keresnek és nem jó ajtót zörgetnek. Sok ember tévelyeg hamis istenkeresésben, természetimádásban, pogány vallásokban, vagy gnosztikus okoskodásokban. Ez azért van, mert nem találkoztak még az élő, feltámadt Jézus Krisztussal. Van, akinek Jézus Krisztus tanítása egy a sok vallás közül és van, aki Jézus Krisztus szavait a saját kénye-kedve szerint értelmezi, ferdíti. Az igaz út, az értünk kereszthalált szenvedő és feltámadt Jézus Krisztus, Akit az Egyház mutat fel nekünk. Sok hamis próféta támad napjainkban (Mt 24:11)... Ne hagyjuk, hogy az igazi világosság helyett, hamis tündöklésekkel ámítsanak. Vigyázzunk, hogy ne tegyünk magunkévá megtévesztő műanyag istenországokat, hanem keressük az igazi Isten országát...

(Mt 24:11) Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.

Ki neked Jézus Krisztus? A Megváltó? Az Üdvözítő? Vagy egy tanító? Egy gyógyító? A testvéred? A barátod? Csak egy próféta? Isten egyszülött Fia? Talán pártus herceg? Vagy tálán egy csaló? ...

Vágyódsz-e az igazi világosságra? Hiszel-e az apostoli Anyaszentegyház tanításanak? Tálán egy egyház nélküli Krisztust akarsz, vagy talán Krisztus nélküli Egyházat?... Vagy se Krisztus, se az Egyház nem kell már neked? Valójában mi a te problémád? Hiszed-e, hogy a problémádat csakis a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus tudja megoldani?...

Uram Jézus, add, hogy életünk minden napján szomjazzunk Téged, és keressünk naponta minden erőkkel. Ámen.