Mindenki téged keres

(Mk 1:29-39) Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Mindenki téged keres.' Azt felelte: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.' És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.

Nem tudom volt-e gyerekkorodban olyan élményed, hogy este későn mentél haza, és amikor hazaértél, az egész család szörnyülködő örömmel fogadott, ölelgetett, mert mindenki téged keresett. Az ember félti azt, akit szeret, és ha a szeretett személyt nem találja, akkor elkezdi keresni, és nem nyugszik, amíg meg nem találja...

Az elveszett ember

Az eredeti szentség állapotában minden a helyén volt, mert Isten, az Ő dicsősége fényében, mindent jónak és helyénvalónak teremtett (Ter 1:31). Az ember otthon volt az atyai házban, az Éden kertjében és a természetben. Ha ebben az állapotban maradtak volna, akkor szaporodtak és sokasodtak volna Isten parancsolata szerint (Ter 1:28), majd egy idő után, az idősebbek, akik kiteljesedtek, valószínűleg megdicsőülve változtak volna el (1Kor 15:52), és Istenhez emelkedtek volna, mint ahogyan Hénoch is (Ter 5:24), meg Illés is el lettek ragadva (2Kir 2:11)...

A Sátánnak azonban nem tetszett ez, mert irigy, és megkísértette az embert. Az ember belement az ősbűn csapdájába (Ter 3), és amikor elkövette, akkor valami visszafordíthatatlanul megváltozott benne és az egész teremtett világban. Valami akkor teljesen elszakadt... Megnyílt az ember szeme, meglátta saját mezíteleségét, és ugyanakkor elszakadt Istentől, az élet forrásától (Jn 11:25). Az ember ekkor már valójában elveszett és kizuhant az Édenből. A továbbiak már csak részletkérdések: az isteni átok, a kiűzettetés a paradicsomból, a természet rendjének megváltozása, stb. Ezek mind-mind csak következmények voltak. Az a harapás a tiltott gyümölcsbe, az volt az a pillanat, amikor az isteni napsütés hirtelen fagyos téllé, sötétséggé változott, és az ajándékozó természet burjánzó vadonná romlott. A meztelenségét rejtegető ember dicstelen lelkét már akkor tövisek és bogáncsok szúrták. Az ember ekkor már nem csak rejtőzködött, hanem el is volt veszve. Te érezted már a szívedben, hogy elveszett ember vagy, aki nem találja az utat hazafelé, aki nem találja az utat az élet dolgaiban, aki nem találja az utat az emberi szívek felé és aki nem találja az utat a béke meg a megnyugvás felé?...

Visszatérés

Mily nehéz volt az a nap
Mikor észrevettem,
Hogy nem süt már a nap
Oly fényesen mind régen.
Hogy szorult a gyomrom
A nyugtalanságtól,
Szívem háborgott és sajgott
A boldogtalanságtól.

Mennyi, mennyi borus nap,
Hány áldatlan esztendő,
Míg felbukkan az út,
Mit úgy keres a tévelygő,
Míg belátja vakságát,
Feje betegségét,
S míg elkezdi a szíve hívni,
Az Úr segítségét.

Szép a langyos napsugár,

Mely gyöngéden melegít,
S a visszatérés álmával
Vigasztalva boldogít.
Mily szép a patak partja,
Hol a gyermek csatangol,
Szíve ragyogóan tiszta,
Fényjátékban barangol.

Isten keresi az embert

Az ember rejtőzködik, pedig hát el van veszve. Isten keresi az embert: Hol vagy? (Ter 3:9)... pedig hát Isten tudja, hogy hol van az elveszett ember. Az elveszett ember, a bűntudat nyugtalanságában, nyugtatgatja magát azzal, hogy ő el van veszve. Úgy elvesztem, hogy Isten sem tudja hol vagyok. Nem talál meg, nem kell szembesülnöm Vele, és így nem kell válaszolnom a kellemetlen kérdéseire... Mit tettél? (Ter 4:10)... Miért tetted? A kérdést nem lehet megkerülni, és ki kell mondani az igazságot. Az igazság pedig mindig az az átkozott igazság marad... Hát ássuk el jó mélyre, és rakjunk rá egy nagy-nagy kupacot, hogy senki ne tudja előásni. Az igazsággal ölni lehet – mondta egyszer egy sebzett lelkű ember... Pedig az Úr azt mondja: 

(Jn 14:6) Én vagyok az út, az igazság és az élet. 

A bűnös ember nem akarja, hogy megtalálják az ő lelkét, de Isten nem hagyja elveszni azt, ami az övé. Isten, aki mindent lát, mindent tud és mindenhol jelen van, keresi az embert. Ott van az ember mellett, és keresi őt. Miért? Mert azt akarja, hogy az ember is viszontkeresse őt, és a megtalálás valójában egymásra találás legyen...

(Luk 15:8) Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

(Mt 18:12) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?

Sok mindent rejtegetsz az életedben? Mi mindent sepertél már a szőnyeg alá? Elég nagy már a kupacod? Vigyázz, hogy meg ne rohadjon... Szereted az igazságot, vagy már az igazság szó említése is iritál? Téged is meg lehet ölni az igazsággal, vagy szereted az igazságot és naponta megvizsgálod magad az igazság tükrében?...

Az ember keresi Istent

Az ősbűn utáni időkben az emberek nem keresték Istent. Megfeledkeztek Istenről és mindenestől belemerültek a bűn mocsarába. Olyannyira belemerültek és olyannyira megsokasodott a földön a bűn, hogy Isten elhatározta, eltörli az embereket a föld színérõl vízözön által (Ter 6:13). Ugyanakkor, még mindig voltak emberek, akik nem feledkeztek meg Istenről. Ilyenek voltak az ősatyák, a pátriárkák, akik közül Énos volt az első, aki segitségül hívta Isten nevét (Ter 2:26)... De ott voltak azok a királyok is, akiknél Ábrahám járt, és akik félték Ábrahám Istenét (Ter 20:1-18). Aztán ott van az a titokzatos pap, Melkizedek, akiről nem tudni honnan származik (Ter 14:18) és akinek Ábrahám tizedet fizetett. Valójában az ember soha nem felejtette el teljesen Istent, mert Isten képét semmi sem törölheti ki az ember lelkéből. Mivel az ember inkább hajlik a rosszra, Isten elhatározta, hogy új rendet hoz a világba, azáltal, hogy Őutána való szomjúságot olt az ember szívébe. Ezentúl a szűzek járnak a Vőlegény után...

(Ám 8:11) Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.

(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő jár a férfi után!

Elmerültél a bűnben? Megkeseredett az életed, amely kezdetben oly édes volt? Vágyódsz a szívedben valami szebb és jobb után? Érzed, hogy el kellene hagynod az eddigi életed, hogy valami mást kellene tenned?... Felismerted-e, hogy csakis Isten hozhat felüdülést a fáradt, elgyötört lelkednek?...

Az alagút vége

Amikor a vonat beszalad az alagútba, a fülkéket sötétség borítja be. Az utasok feszülten várják, hogy mikor ér ki a szerelvény az alagútból, s mikor kezd feltűnni a világosság az alagút végén. Az ősbűn által, az emberiség is egy ilyen alagútba futott bele, és ezzel együtt a te életed is. A jó hír az, hogy az alagút végén már látszik a világosság. Ez a világosság nem más, mint a mi Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia. A halálközeli állapotot megtapasztaló emberek arról tesznek tanuságot, hogy egy alagútat láttak, és az alagút végén egy hatalmas, szerető és átölelő világosságot...

(Jn 8:12) Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

(Jn 9,5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."

Mindenki keresi Istent, de nem mindenki találja meg. Pedig ennek nem így kellene lennie...

(Mt 7:8) Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.

Az a baj, hogy az emberek nem jól kérnek, nem igazán keresnek és nem jó helyt zörgetnek. Sok ember tévelyeg hamis istenkeresésben, természetimádásban, pogány vallásokban vagy gnosztikus okoskodásokban. Ez azért van, mert nem találkoztak még az élő, feltámadt Jézus Krisztussal. Van akinek Jézus Krisztus tanítása egy a sok vallás közül, és van aki Jézus Krisztus szavait a saját kénye-kedve szerint értelmezi, ferdíti. Az igaz út a megfeszített és feltámadt, élő Jézus Krisztus, Akit az Egyház mutat fel nekünk. Sok hamis próféta támad napjainkban (Mt 24:11). Ne hagyjuk, hogy az igazi világosság helyett, hamis tündöklésekkel ámítsanak. Vigyázzunk, hogy ne tegyünk magunkévá megtévesztő műanyag istenországokat, hanem keressük az igazi Isten országát...

Ki neked Jézus Krisztus? A Megváltó? Az Üdvözítő? Egy tanító? Egy gyógyító? A testvéred? A barátod? Egy próféta? Isten Fia? Pártus herceg? Vagy tán egy csaló? ...

Vágyódsz-e az igazi világosságra? Hiszel-e az apostoli anyaszentegyház tanításanak? Tán Egyház nélküli Krisztust akarsz, vagy Krisztus nélküli Egyházat?... Vagy talán sem Krisztus, sem az Egyház nem kell? Valójában mi i a te problémád? Hiszed-e, hogy a problémádat csakis a feltámadt és megdicsőült Jézus Krisztus tudja megoldani?...

Ima: Uram Jézus, add, hogy életünk minden napján szomjazzunk Téged és keressünk naponta minden erőkkel. Ámen.