Mt 25:1-13
A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.
Az emberek gyakran felületesek és nem szeretik a gondos, elõrelátó embert, aki minden részletre odafigyel. Annyira fárasztó és kellemetlen – mondják róla. Állandóan csak kekeckedik... Soha nincs jól neki úgy, ahogy van... Aztán elmennek utazni, kirándulni és kiderül, hogy az elemlámpát bepakolták ugyan, de az elemeket már nem cserélték ki.
A lámpás szerepe
Ha egy lámpásra tekintünk, akkor mindenre gondolunk, csak éppen a szerepére nem. Megcsodáljuk, hogy milyen a formája, mibõl van készítve, milyen az üvege, milyen a fogantyúja, stb. Mindenre gondolunk, csak éppen arra, nem, hogy mi a szerepe. Pedig a lámpást azért készítették, hogy a világító lángnak, amely megvilágítja a sötétségben az utat, tálpáló tartálya és védõ tartója legyen. Az olajtartó táplálja az égõ kanócot és az üvegbura védi a lángot, hogy kitartson és ki ne aludjon menet közben. Tehát a lámpás használatánál, nem a lámpás a lényeg, hanem a benne égõ láng. A lángban pedig nem az a lényeg, hogy elemészti az olajat, vagy hogy melegít, hanem az, hogy világít. A lámpás szerepe az, hogy tartsa a lángot és hogy az világítson. Tehát végül is, az a lámpás szerepe, hogy az embernek látást bíztosítson a sötétben. Így hát, átvitt értelemben, a lámpás az ember lelki szeme, amellyel belát a szellemi, lelki dimenzióba. Isten lélek és Isten dolgait csak lelki szemekkel lehet látni. Isten is lámpások által lát, mégpedig hét lámpás által, amelyek Isten hét szelleme:
(Zak 4:2) Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égõ a mécsesek számára, amelyek rajta vannak.
(Zak 4:10b) „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.”
(Jel 4:5) A trónból zengõ, mennydörgõ villámok csapkodtak. A trón elõtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.
(Jel 5:6) Most azt láttam, hogy a trón és a négy élõlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól.
Régen, a zsidók menyegzõi szokása szerint, a menyasszony szüleinek házához ment a võlegény a kíséretével. Ha a menyaszony messzébb lakott, akkor estére értek a leányos házhoz. Ilyenkor szokás volt, hogy a menyasszony kivonult övéivel a võlegény elé. A lámpásoknak égniük kellett, hogy egymásra találjanak és meglássák egymást. Tahát látásra van szükség ahhoz, hogy a menyasszony és a võlegény találkozhassanak és megláthassák egymást.
( Szentírási lábjegyzék: A zsidó menyegzői szokás szerint a vőlegény kíséretével útnak indult a menyasszony szüleinek háza felé. Ha a vőlegény messzebb lakott, akkora menyasszony részéről is elindult a menet, melyben a nyoszolyóleányok vettek részt. A két menet vagy találkozott egymással, vagya menyasszony menete megvárta a vőlegényt egy helyen, s ezután közösen vonultak be a lakodalmas házba. Itt is ilyen menetről van szó. A példabeszédnek allegória jellege van. A tíz leány jelképe a keresztény embernek, aki várja Krisztust a halál órájában. Ha késik Krisztus, az nem jelentheti az éberség feladását: lámpájuknak elegendő olajjal kell rendelkeznie - ez a megszentelő kegyelem -, hogy Krisztust fogadhassák. Az ilyenek vonulnak be az örök életre, míg akik nem rendelkeznek a megszentelő kegyelemmel, nem mennek be.)
A lámpás mûködése
A lámpás mûködése egyszerû: a lámpásnak van egy tartálya amelyben olaj van és ami valamilyen módon adagolva elég benne. Lehet a lámpásnak kanóca, lámpacsöve, burája, kanócmozgató szerkezete, stb., de a lámpás lehet akár egy egyszerû tartály is, amelyben lángol az olaj felülete. Bármilyen is legyen a lámpás, két-három dolog feltétlenül szükséges ahoz, hogy az mûködjön: olajtartály, olaj és a védett láng.
Lelki síkon, az olaj a megszentelõ kegyelem, amely által Isten Lelkébõl és életébõl részesülünk. Az olaj az a kenet, amelyet a Szentlélek Úristen által kaptunk az Õsszentségbõl, Jézus Krisztusból (Jn 1:16), Aki a kegyelem kifogyhatatlan forrása. A megtestesült Ige, Isten egyszülött Fia, testében hordozza a teljes istenséget, az isteni természetet. A megváltás beteljesülése után, a kereszten, a római katona megnyitotta az Úr testét lánzsával, hogy a szent oldalsebén keresztül kifakadhasson a kegyelem folyama, a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, hogy így mi kegyelmet kegyelemre halmozzunk.
(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Az ószövetségben, az olaj, az olajjal való megkenés, a megszentelõ kegyelmet vetítette elõre és az Istennek számára való elkülönítést, az Õ szentségéhez való odarendelést jelképezte. Az olaj így az Istentõl származó erõt, hatalmat, áldást és szentséget jelentette.
(Lev 8:12) Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte.
A lelki olaj forrása, elsõsorban a szentségek, különösképpen az Oltáriszentség, vagyis a szentáldozás. De nagyon fontos forrás a kiengesztelõdés szentsége (a szentgyónás) és a betegek kenete is. A mindennapok kegyelmi forrása az ima és a Szentírás olvasás. Az imák között pedig nagyon fontos az elmélkedés. Az elmélkedésben mind a szív (az ember lelkének középpontja), mind az vese (az ember értelme) mûködésbe lépnek és megnyílnak a lelket formáló és megszentelõ kegyelem elõtt...
A lámpás, vagyis a lámpás tartálya, az valójában a mi lelkünk. Megkeresztelkedünk, azaz belekeresztelnek egy vallásba és katolikusnak neveznek bennünket. A katolikus keresztény hitünkben, lelkünk a keresztség és bérmálás karakterével megpecsételt lámpás. Kérdés az, hogy megtöltjük-e lámpásunkat olajjal, azaz valódi krisztus követõkké válunk-e vagy csak megkeresztelt, vallását nem gyakorló katolikusok. Divat ma RRK-nak lenni, azaz "romlott római katolikusnak" és ezzel viccelődni... Talán ez jelenti az olaj nélküli lámpást...
Ha hallgatjuk Krisztus tanítását az Egyházban, ha tettekre váltjuk, ha olvassuk a Szentírást és meg is éljük azt, ha rendszeresen szentségehez járulunk, ha idõt szánunk az imára, Isten jelenlétében, akkor a lelki korsónk mindig tele lesz olajjal. De akkor nemcsak a korsónk van tele olajjal, hanem a a lámpásunk is készen is áll, hogy lángra lobbanjon. Tehát, ha így élünk, akkor mindig készen állunk arra, hogy lángra lobbanjunk az Úr jelenlétében...
A lámpások kialvása és feléledése
Ha ezt az evangéliumi részt szemléljük, akkor felvetõdik bennünk a kérdés, hogy mi most melyik vagyunk: a szüzek, a kórsók vagy a lámpások? Elsõre a szűzekre tippelnénk, de valójában mindhárom bennünk van. A szûz ábrázolás azt jelenti, hogy az Egyház, Isten népe, Krisztusnak, a Võlegénynek menyasszonya. Isten feleségül veszi az Õ népét, aki sok szûz közössége. Az egy Võlegénynek rengeteg menyasszonya van, de mivel a Võlegény Isten, ezért, mindegyiknek olyan bensõséges hitvese tud lenni, mintha csak egy menyasszonya lenne.
(Iz 62:5) Mert amint a võlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítõd; és amint a võlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.
A korsó ábrázolás azt jelenti, hogy a testünk és ezáltal a szellemi lelkünk is, a Szentlelek temploma, vagyis a megszentelõ kegyelem tartálya.
(1Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentõl kaptatok?
Az égõ lámpás pedig a világosságot, a szellemi látást jelenti, ami által élõ lesz bennümk a hit, a remény és a szeretet (1 Kor 13).
Tehát a hívõ ember hasonlatos egy szûz alakú olajkorsóra, amelynek a teteje égõ lámpás.
A hívõ ember, bármennyire is buzgó, idõrõl-idõre belefeledkezik a világ dolgaiba és gondjaiba. Ilyenkor lelkileg elszenderedik és a lelki szemei lecsukódnak. A lelki szemek lecsukódása a lámpás kialvását is jelenti. Tehát, amikor a hit dolgaihoz fordulunk, imádkozunk és Istenre tekintünk, akkor a lámpásunk kigyúlad, vagyis kinyílik a lelki szemünk és amikor elfordulunk Istentõl és a világ dolgaiba merülünk, akkor a lámpásunk kialszik, vagyis lecsukódik a lelki szemünk. Mennyire nehéz folyamatosan virrasztani és lelki szemeinket nyitva tartani. Az apsotolok még egy órát sem tudtak ébren maradni...
(Mt 26:40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta õket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
Aki gyakran járul szentségekhez, imádkozik és megéli hitét, annak folyamatosan telik olajjal a korsója, és így nem marad olaj nélkül. Amikor Isten jelenlétébe kerül, hamar megigazítja lelkét, azaz lámpásának kanócát, és az azonnal lángra lobban Isten jelenlététõl, a Szentlélek tüzétõl. Aki nem éli meg a hitet, nem imádkozik, nem járul szentségekhez, annak nincsen olaja. Az ilyen elkezd kapkodni és keresni olajat, de mire találna, Isten visszavonul és õ kintreked a külsõ sötétségben. Tehát azért kell szüntelenül virrasztani és imádkozni, hogy folyamatosan kapjunk olajat, hogy íly módon, mindig készek legyünk lángra lobbanni Isten szent színe elõtt. Ha lángra lobbanunk, akkor meglátjuk a Võlegényt és létrejön a nagy találkozás...
A balga szüzek kérik az olajat az okosoktól, de az okosak nem segítenek nekik. Ez azt jelenti, hogy a közösség megtartó ereje csak addig ervényes, amíg el nem jön a nagy találkozás. A Võlegénnyel való nagy találkozáskor az okos szûznek nincs ideje a balgával foglalkozni, mint ahogy az ifjú asszony sem törõdik a koszorús leányokkal, amikor belépik férjével a hálószobába a nászéjszakára. A Võlegénnyel való találkozás olyan bensõséges minden szûznek, hogy oda nem férkõzhet közel egy harmadik személy. Ezért, a kegyelem állapotában lévõ ember halála hasonlatos a nászéjszakához. Bizonyos szempontból, mindenki egyedül jön a világra és egyedül is hal meg... Vagyishogy csakis Istennel...
Ima: Segíts Uram, hogy mindig legyen olaj a korsómban és ezáltal kellõképpen várjak Rád. Ámen.
