Elveszik tőlük a vőlegényt

(Mt 9:14-15) Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?' Jézus így felelt nekik: ,,Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.

A megtérés kegyelmi időszakának öröme

Isteni hívogató, segítő kegyelmének időszaka talán a legszebb az egész kegyelmi életben... Az ember kíváncsian, megrendülve, szent izgalommal és örömmel fedezi fel Istent és országának titkait. Az ember azt gondolja, hogy megtalálta Istent, de valójában Isten mutatja meg magát az embernek. Sokaknak, sokféleképpen mutatkozik meg Isten. Minden történet egyedi és személyre szabott. Ahogyan nincs két egyforma szerelmi történet, úgy nincs két egyforma istenélmény, vagy két egyforma megtérés se. Egy álom, egy különös megtapasztalás, egy villanásnyi felismerés, egy csodás gyógyulás, egy megrendítő figyelmeztetés, stb., ezek mind-mind arra valók, hogy Istenre tereljék az ember figyelmét. Isten beleszól az ember lelkébe: Itt vagyok! Én vagyok az, aki VAGYOK (Kiv 3:14)...

Ha az ember hisz és kész megteremni a lelki gyümölcsöket (Mt 13:8), akkor elkezd haladni a kegyelem útján, amelyet Isten nyitott meg neki és készített számára. Az ember elkezd imádkozni, elkezd istenes könyveket, olvasmányokat olvasni, megismeri az evangéliumokat, és lassan megismeri bensőségesen a Szentírást, az Egyházat, stb. Az ember elkezd fokozatosan előrehaladni a kegyelmi élet útján, és elkezd megtisztulni... Krisztus tanítása, a Szentlélek által, lassan megtisztítja az embert, mert az igazság szabaddá tesz...

(Mt 13:8) Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.

(Jn 8:32) ... megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."

(Jn 8:36) Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

Ebben az időszakban, ezekben az években, minden élmény nagy öröm, és Isten jelenlétét folyamatosan érzékeli a megtért ember. Ilyenkor minden olyan jó, és minden oly nagyon rendben van... Az ember lelkében a kegyelmi folyó bőségesen árad, a fák zöldelnek, és vidám, mintegy lakodalmi muzsika zeng a szívében. A frissen megtért ember nem is gondol arra, hogy egyszer a kút kiszáradhat, a vásárcsarnok kiürülhet és a lakodalmas muzsika elhallgathat...

A kegyelmi vásárcsarnok

Az ember először felismeri, hogy ott van az Isten. A lelkileg vak embert a mennyei Atya vezeti a Fiúhoz. Senki sem mehet magától a Fiúhoz, az Úr Jézus Krisztushoz, csakis akkor, ha az Atya adja meg neki (Jn 6:65). Aki megismeri Jézus Krisztust és meg is szereti Őt, az megtartja parancsolatait, és annak a Fiú megmutatja az Atyát (Mt 11:27). Az Atya és a Fiú megismerése viszont a Szentlélek által lehetséges (1Kor 2:11), így aztán az ember megismeri a Szentlélek Úristent is, Aki majd bevezeti őt az Egyház életébe... 

(Mt 11:27) Mindent nekem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.

(Jn 6:65) Majd hozzátette: „Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.”

(1Kor 2:11) Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember bensejében levő lelke? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke.

Az Egyházban, Krisztus misztikus testében (1Kor 12), mindenki keresi a neki rendelt helyet. Ez szakasz a kegyelmi ajándékok felismerésével és megtapasztalásával jár. Minden tagnak előre elrendelt helye és feladata van, amely megvalósításához bizonyos lelki felszereltséget kap. A tagot fel kell öltöztetni és fel kell fegyverezni (Ef 6:13; Kol 3:12)...

(Ef 6:13-17) Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.

(Kol 3:12) Mint Isten szent és kedves választottjai, öltsétek magatokra az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatot, a szelídséget és a béketűrést!

Ezért aztán cipőt, ruhát, ékszereket adnak neki, amelyek lelki, kegyelmi ruházatok és ékességek. Ezek a Szentlélek ajándékai és adományai, amelyeket Isten kegyelmi vásárcsanokában árusítanak. Vannak ott szerszámok a munkához, szemüvegek a látáshoz, fegyverzetek a harchoz, és gépek is a hatékonyság növeléséhez. Van, aki kardot kap, hogy harcoljon; van, aki egy szerszámot kap, hogy dolgozzon; van, aki szemüveget kap, hogy tisztán lásson; de van olyan is, aki versenyautót vagy traktort kap, hogy erővel és gyorsan haladjon. Aztán van, aki zeneszerszámot kap: gitárt, hegedűt vagy zongorát, hogy dicsőítsen. Ezek mind-mind olyan kegyelmi, lelki eszközök, amelyekkel Isten országát építhetjük az emberek szívébe, és ezek mind ki vannak állítva Isten vásárcsarnokában...

Lelkünk gyermeki csodálkozással jár körbe a vásárcsarnokban, bámulva mindezt a gazdagságot. Tudjuk, hogy ezek a dolgok nagyon drágák, és nem tudjuk kifizetni őket, de szívünk mélyén érezzük, hogy a tulajdonos végtelenül nagylelkű, és ingyen adja azt, ami nekünk való. A 2000-es milleniumi kegyelmi évet hasonlították egy ilyen akcióhoz, amikor ingyen osztogatták a kegyelmet az Egyház kegyelmi vásárcsarnokában...

A kifosztott vásárcsarnok

A sok örömhöz, Isten folyamatos jelenlétéhez, a díszes, zsúfolt kegyelmi vásárcsarnokhoz szokott hívő előtt, egyszer csak felötlik egy elszomorító jövőkép, egy  nyugtalanító sejtelem. A kút kiapadhat, a folyó kiszáradhat, a virágzó kert elhervadhat, a lakodalmas zene elhallgathat és a vásárcsarnok kiürülhet. Egyszer csak, ahol korábban oly sok ruha, ékszer, fegyverzet, zeneszerszám, autó, meg sokminden egyébb volt, üressen áll. Csak egy-egy polcmaradvány, lelógó vezeték, vagy piszkos reklám jelzi, hogy valamikor ott vásárcsarnok volt. Nem tudjuk mi történt... Lehet, hogy csődöt mondott a csarnok, lehet hogy továbbköltözött, mert az emberek nem akartak vásárolni... A patron, vagyis a Vőlegény elment... Eltávózott, és Vele együtt a Szentlélek is elvitte a kegyelmi ajándékait... És ez a lelki szárazság... 

Az első szerelem ideje elmúlt, és Isten magára hagyja szerelmesét, hogy kipróbálja hűségét. Hadd lássuk, a lelki szárazságban, a lelki éhségben és szomjúságban, a rongyos kegyelmi ruhákban és a lyukas cipőben, hű marad-e hozzám?... Visszaveszi a gyémántos nyakéket és a rubintos pecsétgyűrűt, mintha felbontotta volna a jegyességet. Oda az öröm, és oda az ékesség... Lám, kifosztottságában (Jób 1:11) megmarad-e hű menyasszonynak, hitvesnek, vagy paráznává, házasságtörővé válik, azokhoz pártolva, akik a bálványok díszeivel kecsegtetik. Magára ölti-e a kevélység köntösét? Felrakja-e nyakára a hiúság gyöngyeit? Vigasztalja-e magát a Mammon biztonságával?...

(Jób 1:11) Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!”

Elveszik tőlük a Vőlegényt

Nem kell különleges böjtöket kifundálnunk magunknak... Nézd meg jól a nagypénteki oltárfossztást, és fakadj könnyekre... Elég böjt már az is önmagában, hogy nincs többé veled a Vőlegény és az Ő vigasztaló jelenléte. Nincs többé ott az öröm bora, és nincs ott a Szentlélkek bőséges áradása. Mintha minden homokká változott volna, és a sivatag állapotába zuhant volna vissza... Csupa lelki éhség és szomjúság van bensődben. Elég ez böjtnek. Elég ezt elviselni úgy, hogy nem veted bele magad a világi örömek vigasztalásába. Oh, marana tha, marana tha... Jöjj el Uram újra... Oly hosszú volt már ez a böjt... Erőm ellankad, testem is kiszárad, s már a szemem sem tudom nyitva tartani, hogy virrasszak...

(Zsolt 104:29-30) De ha elfordítod arcodat, megrémülnek, ha leheletüket megvonod, elenyésznek, porrá lesznek ismét. Ám ha kiárasztod lelkedet, ők életre kelnek, és megújítod a föld színét.

Uram Jézus, csakis Te vagy az egyetlen vigaszom, erőm és éltető forrásom. Marana tha! Jöjj vissza már, hogy véget érjen hosszú, kilátástalan szűkölködésem. Ámen.