2013. február 15., péntek

Elveszik tőlük a vőlegényt

(Mt 9:14-15) Akkor odajöttek hozzá János tanítványai, és megkérdezték: ,,Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakran böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?' Jézus így felelt nekik: ,,Vajon gyászolhat-e a násznép, amíg velük van a vőlegény? Eljönnek azonban a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt, akkor majd böjtölnek.

A megtérés kegyelmi idõszakának öröme

Isteni hívogató, segítő kegyelmének idõszaka talán a legszebb az egész kegyelmi életben... Az ember kíváncsian, megrendülve, szent izgalommal és örömmel fedezi fel Istent és az Õ országának titkait. Az ember azt gondolja, hogy megtalálta Istent, de valójában Isten mutatja meg magát az embernek. Sokaknak, sokféleképpen mutatkozik meg Isten. Minden történet egyedi és személyre szabott. Ahogyan nincs két egyforma szerelmi történet, úgy nincs két egyforma istenélmény vagy két egyforma megtérés. Egy álom, egy különös megtapasztalás, egy villanásnyi felismerés, egy csodás gyógyulás, egy megrendítõ figyelmeztetés, stb., ezek mind-mind arra valók, hogy Istenre tereljék a figyelmet. Isten beszól az embernek: ltt vagyok! Én vagyok az, aki VAGYOK (Kiv 3:14)...

Az az ember, aki kész megtermi a lelki gyümölcsöket (Mt 13:8), elkezd haladni a kegyelem útján, amelyet Isten nyított meg és készített számára. Az ember elkezd imádkozni, elkezd istenes könyveket, olvasmányokat olvasni, megismeri az evangéliumokat, megismeri bensőségesen a Szentírást, az Egyházat, stb. Az ember elkezd fokozatosan elõrehaladni a kegyelem útján és elkezd megtisztulni... Krisztus tanítása lassan megtisztítja az embert, mert az igazság szabaddá teszi...

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(Jn 8:32) ... megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket."

(Jn 8:36) Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

Ebben az időszakban, talán években, minden élmény nagy öröm, és Isten jelenlétét folyamatosan érzékeli a megtért ember. Ilyenkor minden olyan jó és minden oly nagyon rendben van. Az ember lelkében a folyó bõségesen árad, a fák zöldelnek és vidám, mintegy lakodalmi muzsika zeng a szívében... A frissen megtért ember nem is gondol arra, hogy egyszer a kút kiszáradhat, a vásárcsarnok kiürülhet és a lakodalmas muzsika elhallgathat...

A kegyelmi vásárcsarnok

Az ember elõször felismeri, hogy van Isten. A lelkileg vak embert az Atya vezeti a Fiúhoz. Senki sem mehet magától a Fiúhoz, Jézus Krisztushoz, csakis ha az Atya adja meg neki (Jn 6:65). Aki megismeri Jézus Krisztust és meg is szereti Õt, az megtartja parancsolatait és annak a Fiú megmutatja az Atyát (Mt 11:27). Az Atya és a Fiú megismerése a Szentlélek által lehetséges (1Kor 2:11), így aztán az ember megismeri a Szentlélek Úristent is, Aki bevezeti őt az egyházi életbe... 

Az Egyházban, Krisztus testében (1Kor 12), mindenki keresi, megismeri, a neki elõre elrendelt helyet... Ez szakasz a kegyelmi ajándékok felismerésével és megtapasztalásával jár. Minden tagnak elõre elrendelt feladata van, amely megvalósításához bizonyos lelki felszereltségre van szüksége. A tagot fel kell öltöztetni (Ef 6:13; Kol 3:12). Ezért aztán cipõt, ruhát, ékszereket adnak neki, amelyek kegyelmi ruházatok és ékességek. Ezek a Szentlélek ajándékai és adományai, amelyeket Isten kegyelmi vásárcsanokában árusítanak. Vannak ott szerszámok a munkára, szemüvegek a látáshoz, fegyverzetek a harchoz és gépek is a hatékonysághoz. Van aki kardot kap, van aki egy szerszámot, van aki szemüveget, de van olyan is, aki versenyautót vagy traktort kap... Aztán van aki zeneszerszámot kap, mint pl. gitárt, hegedût vagy zongorát. Ezek mind-mind olyan kegyelmi lelki eszközök, amelyekkel Isten országát építhetjük az emberek szívébe, és mind ki vannak állítva Isten vásárcsarnokában. Lelkünk gyermeki csodálkozással jár körbe a vásárcsarnokban, bámulva mindezt a gazdagságot. Tudjuk, hogy ezek a dolgok nagyon drágák és nem tudjuk kifizetni õket, de szívünk mélyén érezzük, hogy a tulajdonos végtelenül nagylelkű és ingyen ideadja azt, ami nekünk való. A 2000-es, milleniumi kegyelmi évet, hasonlították egy ilyen akcióhoz, amikor ingyen osztogaták a kegyelmet az Egyház kegyelmi vásárcsarnokában...

A kifosztott vásárcsarnok

A sok örömhöz, Isten folyamatos jelenlétéhez, a díszes, zsúfolt kegyelmi vásárcsarnokhoz szokott hívõ elõtt, egyszer csak felötlik egy elszomorító jövõkép, egy  nyugtalanító sejtelem. A kút kiapad, a folyó kiszárad, a zöldelõ kert elhervad, a lakodalmas zene elhallgat és a vásárcsarnok is kiürül... Ahol korábban oly sok ruha, ékszer, fegyverzet, zeneszerszám, autó, meg sokminden egyébb volt, most üressen áll. Csak egy-egy polcmaradvány, lógó vezeték, vagy piszkos reklámok jelzik, hogy valamikor itt vásárcsarnok volt. Nem tudjuk mi történt... Lehet, hogy csõdöt mondott, lehet hogy továbbköltözött, mert az emberek nem akartak vásárolni. A Patron, a Võlegény elment... Vele együtt, a Szentlélek is elvitte a kegyelmi ajándékait... Ez a lelki szárazság. Az elsõ szerelem ideje elmúlt és Isten magára hagyja szerelmesét, hogy kipróbálja hûségét. Lám, hadd lássuk: a szárazságban, az éhinségben és szomjúságban, a rongyos ruhákban és a lyukas cipõben, hû maradsz-e hozzám?... Visszaveszi a gyémántos nyakéket és a rubintos pecsétgyûrüt is, mintha felbontotta volna a jegyességet. Oda az öröm, oda az ékesség... Lám, kifosztottságodban ( v.ö. Jób könyve) megmaradsz-e hû menyasszonynak, hitvesnek, vagy paráznává, házasságtörõvé válsz, azokhoz pártolva, akik a bálványok díszeivel kecsegtetnek. Magadra öltöd-e a kevélység köntösét? Felrakod-e nyakadra a hiúság gyöngyeit?... Vigasztalod-e magad a Mammon biztonságával?...




Elveszik tõled a Võlegényt. Nem kell különleges böjtöket kifundálnod magadnak... Nézd meg jól a nagypénteki oltárfossztást és fakadj könnyekre! Elég böjt már az is önmagában, hogy nincs többé veled a Võlegény és az Õ vigasztaló jelenléte. Nincs többé ott az öröm bora és nincs ott a Szentlélkek bõséges forrása. Minden homokká változott és a sivatag állapotba zuhant vissza... Csupa lelki éhség és szomjúság van bensõdben. Elég ez böjtnek. Elég ezt elviselni úgy, hogy nem veted bele magad a világi örömek vigasztalásába. Oh, marana tha, marana tha... Jöjj vissza Uram... Oly hosszú volt már ez a böjt. Erõm ellankadt, testem is kiszáradt, s már a szemem sem tudom nyitva tartani...

Uram Jézus, csakis Te vagy az egyetlen vigaszom, erõm és éltetõ forrásom. Jöjj vissza már, hogy véget érjen e hosszú és kilátástalan szükölködésem. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése