Gyakran tapasztaljuk az életben, hogy bizonyos személyek, bizonyos helyeken, bizonyos közösségekben, nem fogadnak minket szivesen... Kelletlenül, hûvösen kezelnek, átnéznek rajtunk, megpróbálnak mellõzni és a lehetõ legkevesebbre próbálják redukálni velünk személyes kapcsolataikat. Ilyenkor mindig rossz érzés fogja el az ember szívét, gyomrában szorongó érzés motoszkál és azon tûnõdik, hogy vajon miféle leprát látnak rajta.
Nem fogadnak be a világba
Az anyaméhben megfogant élet már valóságos emberi természettel rendelkezõ személy, aki képes érezni, szeretetet befogadni vagy félni. A magzat megérzi az anyai testtõl és lélektõl feléje irányuló szeretetet, közömbösséget vagy elutasítást. Késõbb, már az anyuka hasfalán, méhén és a magzatvízen keresztül, érzékeli a külsõ környezet elfogadását, szeretetét vagy elutasítását is. A magzat nem érti a szavakat, amelyekkel szüleik, rokonaik, kimondják ellenük a halálos ítéletet, az abortuszt, de megérzik azt. Ilyenkor a magzat összeszorul az anyaméhben, fél és hangtalanul tiltakozik. Azt mondják, hogy ez fokozottan jelentkezik, hogy ha abban az anyaméhben, már történt korábban abortusz...
Aki magzat korában ilyent tapasztalt, annak késõbb komoly problémákkal kell megküzdenie. Mivel a lelke mélyén ott van a család elutasító szava, ezért, amikor késõbb a közösséggel szembesül, ok nélkül kezd szorongani, félni. Amikor ki kell álljon a közösség elé, akkor nem bír megszólalni, könnyezik a szeme, vagy remeg. A tanítóhoz, elõljáróhoz vagy a fõnökhöz, félve, bizalmatlanul és szorongva közeledik. Nem mer kérni, nem bízik és folyamatosan azt érzi, hogy elutasítják...
(Zsolt 139:13-17) Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!
Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:
Uram, te akartál engem, te befogadtál engem és életet adtál nekem. Köszönöm, hogy terved van velem. Ámen.
Nem fogadnak be a családba
Van akit nem csak, hogy el akartak "teteni", hanem késõbb sem fogadnak el a családban. Van, aki helyett mást vártak: lány helyett fiút, vagy fiú helyett lányt. Van olyan is, aki nekívánt utolsónak, "vakaréknak", fölöslegnek születik, aki csak "még egy száj" pluszban, amely a család eledelét pusztítja. Van aki okos gyermeket szeretett volna, de az rossz tanuló. Olyan is van, hogy a szülõ önmagát látja és utálja gyermekében, azért utasítja el. A családban el nem fogadott gyermek õsbizalma megsérül. Mivel kiskorban az ember szüleiben látja Istent, ezért a sérült õsbizalommal rendelkezõ emberek nehezen tudnak hinni egy szeretõ, befogadó Istenben. Isten nagyon szereti az ilyen sérült embert és vigasztalni és gyógyítani akarja õt...
(Iz 49:15) De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.
Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:
Uram, te soha nem feledkezel meg rólam és nem utálsz meg engem. Köszönöm, hogy felépíted a lelkem. Ámen.
Nem fogadnak be az osztályba
Sokan keserûen tapasztalják meg, hogy nem fogadják be õket az osztályközösségbe. A be nem fogadásnak többféle oka lehet. Az újonnan érkezettenek lehet más a faja, a bõrszíne, a nemzetisége, a származása, a vallása, a neveltetése, az anyagi vagy a kulturális háttere, esteleg lehet egy betegsége, egy fogyatékossága, stb. Az el nem fogadott tanulót kizárják az osztály-klikkekbõl, nem tanulnak vele, nem játszanak vele és kihagyják a bulikból. De van olyan is, hogy a be nem fogadás, nyílt elutasítással és kicsúfolással társul. Az ilyen gyerekek lázadni kezdnek, nem tanulnak és erõszakosokká válnak. A szeretethiányt droggal, szex-el vagy más kemény élményekkel próbálják pótolni. Az amerikai iskolai lövõldözések, tömeges gyilkosságok, világosan mutatják, hogy milyen súlyos sérülések keletkeznek egyesekben az iskolai kudarc és elutasítás miatt. Nemrég, egy ausztriai iskolában, egy román kislány lett öngyilkos, mert folyamatosan kicsúfolták az iskolában egy látható bõrbetegsége miatt...
(Róm 15:7) Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.
Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:
Uram, a te az osztályodba és a te közösségedbe mindig szivesen fogadsz engem. Köszönöm, hogy elfogasz úgy ahogy vagyok. Ámen.
Nem fogadnak be a munkaközösségbe
Gyakran megtörténik, hogy valakit nem fogadnak be egy munkaközösségbe azért, mert becsületes, mert nem akar csalni, lopni, orrozni, mert vallásos, mert erkölcsös, mert ragaszkodik elveihez, stb. A munkahelyi elutasítás is sérülésekkel jár, de itt már ellenállóbb az ember, fõleg ha erõs az õsbizalma és jó a családi háttere. Minden munkahelyi elutasításnál jusson eszünkbe, hogy Isten munkatársai vagyunk és ugyanakkor épületének élõ kövei. Nincs szükségünk arra, hogy emberek bizonyítsák hovatartozásunkat...
(1Kor 3:9) Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:
Uram, te nemcsak magadénak ismersz engem, hanem megtiszteltél azzal, hogy munkatársad lehetek szõlõsödben. Köszönöm, hogy hasznossá teszel engem. Ámen.
Nem fogadnak be a krisztusi közösségbe
A krisztusi közösség nem a menyország, de még csak nem is a szentek közössége. A krisztuskövetõk bûnös emberek, akik magukkal hozzák bûnös emberi természetükkel a világi beidegzõdéseket, szokásokat, magatartásokat. Ha elõítéleteik voltak, elutasítóak voltak a korábbi, nem megtért életükben, akkor gyakran azok maradnak a krisztusi közösségben is. A krisztusi közösségben is jelen van a be nem fogadás, akár egy iskolai osztályban, vagy a munkahelyen. Ha valakinek más a faja, nemzetisége, kulturális vagy anyagi háttere, pont úgy elutasíthatják, mint a világban. Ha valaki megmondja az igazságot, ragaszkodik elveihez, stb. akkor azt pont úgy kirekeszthetik, mint a világban. A legfájdalmasabb be nem fogadás, a krisztusi közösségbe való be nem fogadás. Fõleg akkor az, ha ezt, az elõljáró vagy a pap teszi... Ha egy elõljáró vagy közösségvezetõ kizár egy közösségi tagot a szívébõl, akkor azt a közösségbõl zárja ki.
Ha ilyent éltünk meg, jusson eszünkbe, hogy Krisztus testének egysége akkor is valóság, ha az emberek azt nem fogadják el vagy nem veszik tudomásul...
(1Kor 12:12-27) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: "Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem." Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.
Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól:
Uram, te Szentlelkedet adtad nekem és ezáltal szent tested tagja vagyok. Kérlek bocsáss meg minden testvérnek aki nem tud befogadni, mert nem tudja mit cselekszik. Ámen.
Ha nem fogadnak be, jusson eszükbe, hogy az Úr Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát sem fogadták be:
(Jn 15:20) Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.
(Jn 1:11) A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.
Ha nem fogadnak be, mint Jézus Krisztus követét, ez azt jelenti, hogy még a port is rázzuk le magunkról ellenük? Itt, ha nem a kegyetlen igazság szerint, hanem az irgalmas szeretet szerint szemlélõdünk, akkor a por lerázásának eszkatologikus értelme is lehet. Azt jelenti, hogy bármennyire is nem szeretnénk, úgyis lesznek majd olyanok, akik elkárhoznak és akikhez nem lesz semmi közünk. Mi azonban, míg élünk, nem mondhatunk le egyetlen embertársunkról sem, hanem mindvégig reménykednünk kell megtérésükben és üdvözülésükben...
Uram Jézus, te minden embert meghívtál az üdvösségre. Szabadíts meg attól, hogy végleg lemondjak valakirõl. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése