Nem fogadnak be

(Mk 6:6-13) És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított. Közben magához hívta a tizenkettőt, és elkezdte őket kettesével elküldeni. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett. Meghagyta nekik, hogy az útra vándorboton kívül semmit ne vigyenek; se táskát, se kenyeret, se pénzt az övükben. Sarut kössenek, de ne öltözzenek két köntösbe. Azt mondta nekik: ,,Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott, amíg tovább nem mentek onnan. Ha pedig valahol nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek ki, rázzátok le lábatokról a port is, bizonyságul ellenük.' Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal, és azok meggyógyultak.

Tapasztaljuk az életben, hogy bizonyos személyek, bizonyos közösségek, bizonyos helyeken, nem fogadnak be minket, vagy nem fogadnak szivesen... Kelletlenül, hűvösen kezelnek, átnéznek rajtunk, megpróbálnak mellőzni, és a lehető legkevesebbre próbálják redukálni a velünk való személyes kapcsolatukat. Ilyenkor mindig rossz érzés fogja el az ember szívét, gyomrában szorongó érzés motoszkál, és azon tűnődik, hogy vajon miféle rosszat követett el, miféle leprát látnak rajta...

Nem fogadnak be a világba

Az anyaméhben megfogant élet már valóságos emberi természettel rendelkező személy, aki képes érezni, szeretetet befogadni vagy félni. A magzat megérzi az őt körülölelő anyai testtől és lélektől feléje irányuló szeretetet, közömbösséget vagy elutasítást. Később, már az anyuka hasfalán, méhén és magzatvízen keresztül is érzékeli a külső környezet elfogadását, szeretetét vagy elutasítását. A magzat nem érti a szavakat, amelyekkel szüleik, rokonaik, kimondják ellenük a halálos ítéletet, az abortuszt, de megérzik azt. Ilyenkor a magzat összeszorul az anyaméhben, fél és hangtalanul tiltakozik. Azt mondják, hogy ez a félelem fokozottan jelen van, hogyha abban az anyaméhben már korábban is történt abortusz. Akkor úgy érzi magát a magzat, mintha egy halálbarlangban lenne...

Aki magzat korában ilyent tapasztalt, annak később komoly problémákkal kell megküzdenie életében. Mivel a lelke mélyén ott van a család elutasító szava, ezért, amikor később egy közösséggel szembesül, akkor minden ok nélkül elkezd szorongani és félni. Amikor ki kell álljon a közösség elé, akkor nem bír megszólalni, könnyezik a szeme, vagy remeg. A tanítóhoz, előljáróhoz vagy a főnökhöz, félve, bizalmatlanul és szorongva közeledik. Nem mer kérni, nem bízik senkiben és semmiben, és folyamatosan azt érzi, hogy őt elutasítják...

(Zsolt 139:13-17) Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, létem soha nem volt rejtve előtted. Amikor a homályban keletkeztem, és a föld mélyén elindult életem, szemed már látta tetteimet, s könyvedben mind felírta őket. Meghatároztad napjaimat, mielőtt még egy is megjelent belőlük. Terveid, Uram, felfoghatatlanok, s milyen tömérdek a számuk!

Ha ilyen problémáid vannak, akkor imádkozz, és kérjed az Úrtól gyógyulásodat...

 
Uram, Te mindig is akartál engem, Te befogadtál engem és életet adtál nekem. Köszönöm, hogy egy jó terved van velem. Ámen.

Nem fogadnak be a családba

Van, akit nemcsak, hogy el akartak "teteni", hanem később se fogadnak el a családban. Van, aki helyett mást vártak: lány helyett fiút, vagy fiú helyett lányt. Van olyan is, aki nemkívánt utolsónak, vakarcsnak, fölöslegesnek születik meg, aki csak még egy száj pluszban, amely a család eledelét pusztítja. Van, aki okos gyermeket szeretett volna, de az csak rossz tanuló lett. Olyan is van, hogy a szülő önmagát látja és utálja gyermekében, és azért utasítja el. A családban el nem fogadott gyermek ősbizalma ilyenkor komolyan megsérül. Mivel kiskorban az ember szüleiben látja az Istent, ezért a sérült ősbizalommal rendelkező emberek nehezen tudnak hinni egy szerető, befogadó mennyei Atyában. Isten nagyon szereti az ilyen sérült embert, és vigasztalni, gyógyítani akarja őt...

(Iz 49:15) De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.

Ha ilyen problémád van, akkor imádkozz és kérjed gyógyulásodat az Úrtól...

 
Uram, Te soha nem feledkezel meg rólam, és nem utálsz meg engem. Köszönöm, hogy felépíted testemet és lelkemet. Ámen.

Nem fogadnak be az osztályba

Sokan keserűen tapasztalják, hogy nem fogadják be őket az osztályközösségbe. A be nem fogadásnak többféle oka lehet. Az újonnan érkezettenek lehet más a faja, a bőrszíne, a nemzetisége, a ruházata, a vallása, a neveltetése, az anyagi vagy a kulturális háttere, esteleg lehet egy betegsége, egy fogyatékossága, stb. Az el nem fogadott tanulót kizárják az osztály klikkjeiből, nem játszanak vele és kihagyják őt a bulikból. De olyan is van, hogy a be nem fogadás nyílt elutasítással, kicsúfolással és bullyinggel társul. Az ilyen gyerekek lázadni kezdnek, nem tanulnak és erõszakosokká válnak. A szeretethiányt droggal, szex-el, vagy más kemény élményekkel próbálják pótolni. Az amerikai iskolai lövőldözések, tömeges gyilkosságok, világosan mutatják, hogy milyen súlyos sérülések keletkeznek egyesekben az iskolai kudarc és elutasítás miatt. Nemrég, egy ausztriai iskolában, egy román kislány lett öngyilkos, mert folyamatosan kicsúfolták az iskolában egy látható bőrbetegsége miatt...

(Róm 15:7) Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.

Ha ilyen problémád van, imádkozz és kérjed erre is a gyógyulásodat az Úrtól...

 
Uram, a Te osztályodba és a Te közösségedbe mindig szivesen befogadsz engem. Köszönöm, hogy elfogasz engem úgy, ahogy vagyok. Ámen.

Nem fogadnak be a munkaközösségbe

Gyakran megtörténik, hogy valakit nem fogadnak be egy munkaközösségbe azért, mert becsületes, mert nem akar csalni, lopni, orrozni, mert vallásos, mert erkölcsös, mert ragaszkodik elveihez, stb. A munkahelyi elutasítás is sérülésekkel jár, de itt már ellenállóbb lehet az ember, főleg ha erős az ősbizalma, és jó a családi háttere. Minden munkahelyi elutasításnál jusson eszünkbe, hogy Isten munkatársai vagyunk, és ugyanakkor, az Ő házának élő kövei. Nincs szükségünk arra, hogy emberek igazolják, bizonyítsák hovatartozásunkat...

(1Kor 3:9) Istennek vagyunk ugyanis munkatársai, ti meg Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

(1Pét 2:5) Ti is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat mutassatok be Jézus Krisztus által.

Ha ilyen problémád van, akkor imádkozz és kérjed erre is gyógyulásodat az Úrtól...

 
Uram Jézus, Te nemcsak magadénak ismersz engem, hanem azzal is megtiszteltél, hogy munkatársad lehetek szőlősödben. Köszönöm, hogy hasznossá teszel engem. Ámen.

Nem fogadnak be a krisztusi közösségbe

A krisztusi közösség nem a mennyország, de még csak nem is a szentek közössége. A krisztuskövetők bűnös emberek, akik magukkal hozzák rossz szokásaikat, sérült emberi természetüket, a világi beidegződéseket és magatartásokat. Ha előítéleteik voltak, elutasítók voltak a korábbi, meg nem tért életükben, akkor gyakran azok maradnak a krisztusi közösségben is. 

A krisztusi közösségben is jelen van a be nem fogadás, akár egy iskolai osztályban, vagy a munkahelyen. Ha valakinek más a faja, nemzetisége, kulturális vagy anyagi háttere, akkor gyakran pontosan úgy elutasíthatják őt, mint a világban. Ha valaki megmondja az igazságot, ragaszkodik hitéhez, elveihez, stb. akkor is pontosan úgy kirekeszthetik őt, mint a világban. A legfájdalmasabb be nem fogadás, a krisztusi közösségbe való el nem fogadás... És leginkább akkor az, ha ezt egy a pap, vagy egy közösségvezető teszi... Ha egy előljáró vagy közösségvezető kizár egy közösségi tagot a szívéből, akkor azt a közösségből zárja ki...

Ha ilyeneket éltünk meg, jusson eszünkbe, hogy Krisztus testének egysége akkor is valóság, ha az emberek azt nem fogadják el, vagy nem veszik tudomásul...

(1Kor 12:12-27) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: "Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: "Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez", azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: "Nincs rád szükségem" vagy a fej a lábnak: "Nincs rád szükségem." Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

Ha ilyen problémád van, akkor imádkozz és kérd gyógyulásodat az Úrtól...

 
Uram Jézus, Te a Szentlelket adod nekünk, és Őáltala a Te szent és misztikus tested tagjai vagyunk. Kérlek bocsáss meg minden testvéremnek, aki nem tud befogadni, mert nem tudja, hogy mit cselekszik. Ámen.

Ha nem fogadnak be, jusson eszükbe, hogy az Úr Jézus Krisztust, Isten egyszülött Fiát sem fogadták be...

(Jn 1:11) A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

(Jn 15:20) Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják.

Ha nem fogadnak be, mint az Úr Jézus Krisztus követét, akkor az azt jelenti, hogy még a port is rázzuk le magunkról ellenük (Lk 10:11)?... Ha nem a kegyetlen igazság szerint, hanem az irgalmas szeretet szerint szemlélődünk, akkor a por lerázásának eszkatologikus értelme is lehet... Azt is jelentheti, hogy bármennyire is nem szeretnénk, úgyis lesznek majd olyanok, akik elkárhoznak, és akikhez nem lesz semmi közünk az örökkévalóságban. Mi azonban, míg élünk, nem mondhatunk le egyetlen embertársunkról se, hanem mindvégig reménykednünk kell megtérésükben és üdvözülésükben...

(Lk 10:11) Még a port is lerázzuk nektek, amely a városotokban lábunkra tapadt; tudjátok meg azonban, hogy elközelgett az Isten országa.

Uram Jézus, Te minden embert meghívtál az üdvösségre. Szabadíts meg attól, hogy végleg lemondjak valakiről. Ámen.