Az én házam az imádság háza

(Lk 19:45-48) Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott adtak-vettek. Ezt mondta nekik: ,,Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek' [Iz 56,7; Jer 7,11]. Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép rajta csüggött és hallgatta őt.

Az én házam az imádság háza – mondja az Úr a próféta által. De mit is jelent ma az, hogy Az én házam, vagyis Isten háza?... Egy hely ahol Isten lakózik?... Ahol fogadóórákat tart?... Ahol találkozhatunk Vele?...

Ádám és Éva engedetlensége után, az eredeti bűn elkövetése által, az ember elszakadt Istentől. De mégis, ezután is voltak emberek, akik Istennel jártak. Tehát Isten velük volt... Ilyen ember volt Hénoch (Énok), aki nem halt meg, hanem eltűnt, mert Istennel járt (Ter 5:24). Aztán Ábrahám lett az, akit Isten kiválasztott, hogy megváltó és üdvözítő művét elkezdje. Ábrahám pedig mindig kint a természetben, a csillagos ég alatt találkozott Istennel (Ter 15:5). A nagy találkozások helyeit kőrakás oltárokkal jelölte meg, olyan kövekből, amelyeket ember keze nem piszkolt még be vasszerszámmal (MTörv 27:5; Józs 8:31)...

(Ter 5:23-24) Hénoch egész életkora 365 évet tett ki. Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.

(Ter 15:5) Majd kivezette a szabadba, és azt mondta neki: „Nézz fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha tudod!” Aztán így folytatta: „Éppen ilyen lesz az utódod is.”

(MTörv 27:5) Aztán építs ott oltárt az Úrnak, a te Istenednek, olyan kövekből, amelyeket vas nem érintett...

(Józs 8:31) ...amint Mózes, az Úr szolgája Izrael fiainak meghagyta, úgy, ahogy meg van írva Mózes törvényének könyvében – tehát faragatlan, vas nem érintette kövekből való oltárt –, és egészen elégő áldozatokat mutatott be rajta az Úrnak és békeáldozatokat vágott.

Ábrahám, Izsák és Jákób istenélményei és üdvtörténeti szerepei után, Mózes volt az, aki rendszeresen találkozott Istennel szemtől szembe. Ezeknek a találkozásoknak csúcspontja a kőtáblák átadása volt. A kőtáblák után, Isten elrendelte a frigyládát meg a szent sátrat. A szent sátor már egy zárt hely volt, amelyet Isten kijelölt az Ő tartózkodásának helyéül. A szent sátor, a menny képmása lett, és Isten értünk, emberekért megtette, hogy az Ő dicsőséges végtelenségét és térfölöttiségét, egy zárt térben jelenítse meg...

(Kiv 33:9) Valahányszor bement Mózes a sátorba, leereszkedett egy felhőoszlop, és megállt a sátor bejáratánál: így beszélt Mózessel az ÚR.

Aztán Dávid következett, aki Isten iránti buzgó szeretetét ki akarta valahogyan fejezni. Dávid méltatlan dolognak gondolta, hogy amíg ő szép házban lakik, addig Isten odakint egy sátorban "fagyoskodik"... Ezért Dávid elhatározta, hogy házat épít Istennek. De Isten "megmosolyogta" őt, hogy az Neki, a végtelen Istennek, Aki az eget és a földet teremtette, egy ember akar házat építeni (2Sám 7:5). Mégis, Isten jóindulattal fogadta Dávid gondolatát. De mivel Isten háza, a békesség háza kell legyen, ezért a harcos Dávid nem volt alkalmas annak felépítésére. Csak Dávid fia, Salamon építhette fel az Elsõ Templomot Jeruzsálemben. Aztán Salamon imádkozott, hogy Isten költözzön be a Templomba, és minden ott imádkozónak hallgassa meg imáját. Isten meghallgatta Salamon könyörgését, és így létrejött a Jeruzsálemhez kötött isteni jelenlét és imameghallgatás (1Kir 8)...

(2Sám 7:5) Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakásul?

(1Kir 8:27) Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem.

Ez az Első Templom leromboltatott a babiloni fogság idején, majd a felszabadulás után, felépíttetett a Második Templom. A Második Templom ugyan kisebb volt méretre, de nagyobb lett dicsőségben, mert megláthatta az Üdvözítőt. Az Üdvözítő, miután eljött a világba és tanította az embereket, kijelentette, hogy jönnek majd az idők, amikor az emberek nem helyhez kötötten imádják Istent, hanem lélekben és igazságban (Jn 4:21-23)...

(Jn 4:21-23) Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.

Tehát ma már nem keressük Istent sem Jeruzsálemben, sem más szent helyeken, mert Őt bárhol lehet imádni lélekben és igazságban. Ma ilyen imádókat keres Isten. Az első Pünkösd óta, kiárad szívünkbe a Szentlélek, és bárhol imádhatjuk Istent. 

De a helyhezkötött imádás mégis megmaradt, éspedig a a legszentebb áldozat bemutatásában, a szentmisében és a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ebből a szempontból az Oltáriszentség és a tabernákulum hasolatos a frigyládához.  Hasonlóképpen, ilyen volt az áldott állapotban lévő, kegyelemmel teljes Szűzanya is... 

(Lk 1:28) Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

(Lk 1:32-43) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?

A végtelen Isten egésszen jelen volt a Szűzanya méhében, és jelen van a tabernákulum szűk és zárt kamrájában is. Ezért a katolikus templomok tabernákulumai ma is a helyhezkötött, Istennel való találkozás helyei...

Más szempontból, Szent Pál tanítása szerint, a mi testünk, minden kegyelmi állapotba lévő ember, a Szentlélek temoloma, és a Szentlélek által, a Szentháromság temploma is. Ugyanis a Szentháromság szétválaszthatatlan. Ahol a Szentlélek, ott van az Atya is, meg a Fiú is (Jn 17:21)...

(Jn 17:21) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

(1Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?

Az ilyen emberek találkozása, a Krisztus nevében történő összejövetel a Szentlélek által, ahol ketten vagy hárman összejönnek az Úr nevében (Mt 18:20), megjeleníti Krisztust, és megjeleníti az élő kövekből épült Isten házát (1Pét 2:4-5). Ez egykor majd meg fog mutatkozni az ő teljességében, mint a Vőlegény Menyasszonya (Jel 21:2)...

(Mt 18:20) Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

(1Pét 2:4-5) Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által. 

(Jel 21:2) Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.

Keressük ma is Isten helyhezkötött házát. Tegyük alkalmassá testünket és lelkünket, hogy Isten háza lehessen, és épüljünk fel, a krisztusi közösség által, Isten élő házává...

Uram, oltalmazz minket, hogy megmaradhassunk a kegyelem állapotában, és a mi szívünk, lelkünk és testünk mindig a Te házad legyen. Ámen.