Ha malomkövet kötnének a nyakára

(Lk 17:1-6) Azután így szólt tanítványaihoz: ,,Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ,,Bánom!'' - bocsáss meg neki.' Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: ,,Növeld bennünk a hitet!' Az Úr ezt felelte: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ,,Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!'', engedelmeskedni fog nektek.

Ha malomkövet kötnének a nyakára… Ebből rögtön egy öngyilkosság, vagy egy kegyetlen gyilkosság juthat eszünkbe. Már látjuk is a Szajna partját, a kikövezett támfalaival, ahol egy reményvesztett szerencsétlen bogozza a malomkövet saját nyakára, hogy beugorjon a vízbe. Vagy elképzelhetjük, amint a kegytlen maffiózók, ugyanezt teszik valakivel, akit el akarnak tenni láb alól... Aztán belegondolunk, hogy milyen lenne, ha mi lennénk ennek a szerencsétlennek a helyében. Az önvédelmi reflexünk persze azonnal eltaszítja ezt a képet... Igen, de ez a kép hasznos is lehet. Jó lehet arra, hogy figyelmeztessen minket, és elriasszon a bűntől. Jó lehet arra, hogy tudatosítsa bennünket a botránkoztatás bűnének súlyosságát...

De mi is valójában a botrány: Veszekedés? Verekedés? Szemérmetlekedés? Mi az pontosan?... 

A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg a botrányt (scandalum):

 KEK 2284 A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértőjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz.

Világi értelemben a botránynak tágabb értelmezése van:

A botrány (latinos neve: scandalum) olyan cselekmény vagy esemény, amelynek során sérülnek a társadalmi együttélés írott vagy íratlan szabályai, zavar keletkezik a közéletben. A botrány lehet erkölcsi, politikai vagy gazdasági, történhet a sajtóban és a sportban is.

Nagy Szent Gergely, a Lelkipásztorság törvénykönyvében (I./II. fejezet) a malomkő szimbólumának egy más értelmezést tulajdonít...

Ne vállaljanak lélekvezetést olyanok, akik életükben nem gyakorolják azt, amit elméletileg elsajátítottak. A malomkõ ti. a világ körüli szorgoskodást és fáradalmat jelenti, a tenger mélysége pedig a végsô kárhoztató ítéletet jelképezi. Aki tehát az életszentség megmutatására állíttatott oda és mégis vagy szóval ront meg másokat, vagy példával, jobb volna neki, hogy földi foglalatoskodások közepette világi ruházatban érné a halál, minthogy szent hivatalában a bûnre adjon másoknak példát: az egyedül elbukót ugyanis tûrhetôbb szenvedés kínozza a pokolban.
 

 

A malomkő szimbóluma tehát inkább felel meg a rabok által forgatott malomkőnek, ahol nem magát a követ akasztották az ember nyakába, hanem a szíjjat, amellyel a malomkövet forgató rúdat kellett húzni. A malomkő tehát e világ robotját jelképezi, az eredeti bűn miatt ránkszabott fáradságos kenyérkeresetet (Ter 3:19)...

(Ter 3:19) Arcod verejtékével edd kenyeredet,míg vissza nem térsz a földbe,amelyből vétettél, – mert por vagy, és visszatérsz a porba!”

A tengerben való elsülyedés, a büntetést is sugallja, de ugyanakkor a népek sokasságát is (Jel 12:12;18,13:1). Tehát jobb az emberek sokasságában robotolni a mindennapi kenyérért, mint egyházi tisztségben, másokat megbotránkoztatva, az evangéliumból meg az oltár szolgálatából élni (1Kor 9:13). Mert méltó ugyan a munkás az eledelére (Mt 10:10), de csak akkor, ha a termést begyűjti, nem pedig eltékozolja (Mt 12:30)...

(Jel 12:12) Jaj a földnek és a tengernek, mert hozzátok szállt le az ördög nagy haraggal, s tudja, hogy kevés ideje van!”

(Jel 12:18) Aztán megállt a tenger fövenyén.

(Jel 13:1) Ekkor láttam, hogy egy fenevad száll föl a tengerből, melynek hét feje (Dán 7,3.7) és tíz szarva volt, és szarvain tíz királyi korona, fejein pedig a káromlás nevei.

(1Kor 9:13) Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárnál szolgálnak, az oltárról részesednek?

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

(Mt 12:30, Károli) A ki velem  nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.

Ugyanakkor, a templomból és az oltárból élő annyit kellene elvegyen a fizetségből, hogy a malomkőnél robotolót meg ne szégyenítse (1Kor 11:12). Mert a malomkőnél robotoló egyszerű ember gyakran nem jut annyira, hogy tisztességes életet biztosítson családjának, de a templom és az oltár szolgálata egyeseknek igencsak jövedelmező foglalkozás...

(1Kor 11:22) Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket?

Nagy a kisértés!... Igykezzünk Isten félelmében, igaz, erkölcsös, mértéktartó életet élni, hogy nehogy zátonyra fusson az életünk...

Uram Jézus, elkérjük az istenfélelem ajándékát, hogy mindig Isten félelmében éljünk, és soha senkit meg ne botránkoztassunk. Ámen.