Ha malomkövet kötnének a nyakára

(Lk 17:1-6) Azután így szólt tanítványaihoz: ,,Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. Vigyázzatok magatokra! Ha vét ellened testvéred, figyelmeztesd; és ha megbánja, bocsáss meg neki! Még ha napjában hétszer vét is ellened, és napjában hétszer tér vissza hozzád, és azt mondja: ,,Bánom!'' - bocsáss meg neki.' Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: ,,Növeld bennünk a hitet!' Az Úr ezt felelte: ,,Ha csak akkora hitetek lesz is, mint egy mustármag, és ennek az eperfának azt mondjátok: ,,Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben!'', engedelmeskedni fog nektek.

Ha malomkövet kötnének a nyakára… Ebből rögtön egy öngyilkosság vagy egy kegyetlen gyilkosság juthat eszünkbe... Már látjuk is a Szajna partját, a kikövezett támfalaival, ahol egy reményvesztett szerencsétlen ember bogozza a követ saját nyakára, hogy beugorjon a vízbe. Vagy elképzelhetjük, amint sötét maffiózók, ugyanezt teszik valakivel, akit el akarnak tenni láb alól... Aztán belegondolunk, hogy milyen lenne, ha mi lennénk ennek a szerencsétlennek a helyében. Az önvédelmi reflexünk azonnal eltaszítja ezt a képet... Persze, de ez a kép is hasznos lehet. Jó arra, hogy figyelmeztessen minket és elriasszon a botrány vétkétõl. Jó arra, hogy tudatosítja az emberben a botránkoztatás bûnének súlyosságát...

De mi is valójában a botrány: Veszekedés? Verekedés? Szemérmetlekedés?... 

A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg a botrányt (scandalum):

 2284. A botrány olyan viselkedés vagy magatartás, amely másokat bűn elkövetésére indít. Aki botránkoztat, a felebarát kísértőjévé válik. Kárt okoz az erénynek és az egyenességnek; testvérét lelki halálba taszíthatja. A botrány súlyos bűn, ha cselekedettel vagy mulasztással mást szándékosan súlyos bűnbe visz.

Nagy Szent Gergely, a Lelkipásztorság törvénykönyvében (I./II. fejezet) a malomkõnek más értelmezést tulajdonít: 

Ne vállaljanak lélekvezetést olyanok, akik életükben nem gyakorolják azt, amit elméletileg elsajátítottak. A malomkõ ti. a világ körüli szorgoskodást és fáradalmat jelenti, a tenger mélysége pedig a végsô kárhoztató ítéletet jelképezi. Aki tehát az életszentség megmutatására állíttatott oda és mégis vagy szóval ront meg másokat, vagy példával, jobb volna neki, hogy földi foglalatoskodások közepette világi ruházatban érné a halál, minthogy szent hivatalában a bûnre adjon másoknak példát: az egyedül elbukót ugyanis tûrhetôbb szenvedés kínozza a pokolban.
 

 

A malomkõ képe tehát, inkább felel meg a rabok által forgatott malomkõnek, ahol nem magát a követ akasztották az ember nyakába, hanem a szíjjat, amellyel a malomkövet forgató rúdat kellett húzni. A malomkõ tehát e világ robotját jelképezi, az eredeti bûn miatt ránkszabott fáradságos kenyérkeresetet (Ter 3:19). A tengerben való elsûlyedés, a büntetést is sugalja, de ugyanakkor az emberek sokasságát is ( Jel 12:18;13:1). Tehát jobb az emberek sokasságában robotolni a mindennapi kenyérért, mint egyházi tisztségben, másokat megbotránkoztatva, az evangéliumból meg az oltárból élni (1Kor 9:13-14). Mert méltó ugyan a munkás az eledelére (Mt 10:10), de csak akkor, ha a termést begyûjti, nem pedig eltékozolja (Mt 12:30; Lk 12:23). Ugyanakkor, az evangéliumból és az oltárból élõ, annyit kellene elvegyen fizetségébõl, hogy a malomkõnél robotolót ne szégyenítse meg (1Kor 11:12). Mert a malomkõnél robotoló gyakran nem jut annyira, hogy tisztességes életet biztosítson családjának, de az evangélum és az oltár egyeseknek igencsak jövedelmezõ...

Nagy a kisértés! Igykezzünk Isten félelmében, igaz, erkölcsös, mértéktartó életet élni, hogy nehogy zátonyra fusson az életünk...

Ima: Uram Jézus, elkérjük az istenfélelem ajándékát, hogy mindig a Te félelmedben éljünk és soha senkit meg ne botránkoztassunk. Ámen.