Gyűlöletesek lesztek

(Lk 21:12-19) Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Amikor valaki megtér, eleinte minden jól megy. A család örül, a közösség elégedett és a munkatársak is tisztelettel néznek az emberre. Lám, ez az ember, aki ivott, aki szélhámos volt és templomkerülõ, most tisztességes, misére járó ember. Így a megtérõ ember eleinte egy kellemes kegyelmi idõszakot él át, egy lelki tavaszt, egyféle lelki nászútat, amikor minden szuper, amikor teljes szellemi védettséget élvez és amikor lelki csecsemõnek való szellemi táplálékban részesül (1Pét 2:2)...

De a lelki életben nincs megállás, nincs vakáció és nincs visszaút... A kezdeti kegyelmi idõszakot késõbb nehezebb idõk váltják fel. Egy idõ után, a lelki növekedés velejárója lesz az ige értelmének bensõ megértése. A Szentlélek Úristen megadja a belülrõl érteni tudó hitet, a bensõ tanítást, amelyben megmutatja a hit dolgainak összefüggéseit. Ezen az úton csakis akkor lehet továbblépni, ha az ember igennel válaszol az ige kihívásaira. A Szentlélek, a Szentírás igéi által, feldobja a labdát. Felmutatja a hívõ ember lelki szemeinek a követelményeket és félreérthetetlenül értésére adja, hogy vagy elõre, vagy hátra... Az ember vagy megcselekszi Isten igéit és elõfelé-felfelé halad a lelkiekben, vagy elutasítja az igét s akkor visszacsúszik. Az ige követelményeire, az ember csakis igennel válaszolhat, különben hamar alkalmatlanná válik. Nincs középút...

Az ige megcselekvése nem marad hatástalanul. A szellemi világ sötét oldalán nagy felhördülés támad... A gonosz hatalmasságai szauroni haraggal észlelik veszteségüket. Az ige bármilyen hirdetése, megcselekvése, amely Isten országát építi, az ördög országát rombolja. Ahol világosság támad, ott a sötétség várfalai omladoznak, mint egykor Jerikónál. De az ige megcselekvése az evilági környezetben is megütközést kelt. Ennek láttán, mindenki, de kivétel nélkül mindenki, egy lelki tükörrel találja magát szemben. Aki önmaga is cselekszi az igét, örvendezve ismeri fel önmagát és saját jócselekedeteit. Aki viszont nem cselekszi meg az igét, az olyant lát a tükörben, ami nagyon kellemetlenül érinti. Saját lelkének romjait látja meg benne... A csaló, a saját csalásait látja meg; az önzõ, a saját önzését; a parázna, a saját paráznaságát és így tovább... Az ige hétköznapi megjelenítésében mindenki a saját szégyenfoltjait látja meg. A család tagjai is, a keresztény közösség tagjai is, meg a papság is... Mindenki... Õk is gyakran azt szeretnék, hogy az ember csak egy vasárnapi, formális templombajáró legyen, de hétköznap felejtse el az igét... 

Ezután a dolgok szép lassan elfajulnak:

- Miért nem elég neki, ha vasárnap templomba jár?... 

- Miért kell még közösségbe is járnia?...

- Elherdálja a pénzt a szegényekre!... 

- Miért nem a család az elsõ neki?... 

- A munkában is annyira fafejű... 

- Mindig csak igazságot akar... 

- Nem akar kedvezni a gazdagnak, a rangosnak, a csalónak ( nem akarja ügyesen intézni dolgokat..)... 

- Nem szolgálja ki a nagyfõnököt és nem nyomja el a kicsinyeket... 

- Az erkölcstelenségekkel, a parázna, házasságtörõ, röhécselõ, trendi véleményekkel nem ért egyet... 

- Ez hülye! (nagy J-vel)... 

- A vallás az agyára ment... 

- Mit gondol magáról?... 

- Azt gondolja, hogy manapság így meg lehet élni?... 

- Úgy kinyírják, mint a múrkot... 

- Magára vessen. Mentse meg Isten, mert benne bízott (Zsolt 22:9)...

Ezen a ponton, a köves talajra esett búzaszemek már rég megbotránkoztak és meghátráltak (Mt 4:17)...

De az ördög sem ül ölbe tett kézzel: 

- Te akarod rombolni az én mûvemet?  

A roppant inteligens, rosszindulatú és gúnyos tekintetével ezt sugallja: 

- Már sok ilyen kliensem volt mint te... Lám, te mire vagy képes?... 

És elkezdõdik a harc... Lassan minden és mindenki az igét megélõ ember ellen fordul. Ellensége lesz az embernek a saját háza népe (Mt 10:36). A munkatársak magára hagyják. Még a keresztény közösség is félreérti az igét megcselekvõ igaz embert. Nem értik meg szemponjait... Csupa értetlenséggel és elutasítással találja szembe magát: 

- Mi van ezzel?... 

- Miért nem tud normális lenni?... 

S még a nagymama is azt mondja: 

- Nem jó ez a nagy vallásosság!... Amíg ivott és olyan volt, mint a többiek, jobban vóót dóga... Lehet, hogy a sok ima miatt veri az Isten (Iz 53:4)...

A megpróbáltatásoknak hosszú a sora, de a legnagyobb kereszt mégis az, amikor a tieid vetnek meg. Nem az idegenek jutattnak a legnagyobb szenvedésre, hanem a saját házad népe: a testvéreid, a rokonaid, a tulajdon anyád és apád, sõt, feleséged és gyermekeid... A szellemi harcban megszünnek a vérkapcsolatok és a legközelebbiek elõtt leszel gyülöletes... Szeretetre, elismerésre vágysz, de csak gyülöletben és kirekesztésben lesz részed Jézusért...

(Sir 2:1) Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.

(Mik 7:5-6) Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a jó ismerősben, még asszonyod előtt is, akit magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz! Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával, a lány anyja ellen támad, a meny az anyósa ellen, az embernek saját háza népe is az ellensége.

(Mt 10:22) Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de aki kitart mindvégig, az üdvözül.

(Mt 10:35-36) Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, és így az embernek ellensége lesz a háza népe.

S ha mindez megtörténik velünk, mit tegyünk? Meghátrálunk Megbotránkozunk? Hamis sáfárként konformálódjunk az ördög országának követelményeihez, hogy átcsússzunk az ördög rostáján (Lk 22:31)?...

Nem gondolhatjuk, hogy saját erõnkbõl megállhatunk a küzdelemben. Talán egyszer-kétszer futja a hõsiességbõl, de az igazi ellenállást és szilárdságot csakis Isten Lelke adhatja meg. A Szentlélek, a szeretetet Lelke az, Aki kiûzi a félelmet... Õ ad a bátorságot és megfelelõ szavakat a megfelelõ idõben. Ha nyitottak vagyunk Rá és ha kérjük Õt, akkor a mennyei Atya bõségesen adja nekünk, mert Ő megígérte... Tanúságtételünk által dicsõítsük meg Isten nevét a világban. Akarjunk az Õ eszközei lenni...

Ima: Add Uram Jézus a Szentlelket, hogy ne riadjunk vissza, ne hátráljunk meg és ne botránkozzunk meg soha Benned. Ámen.