Tettel és igazsággal

(1Jn 3:18-24) Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez, és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte. És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. Aki megtartja parancsait, az őbenne marad, ő pedig bennünk. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.

Tettel és igazsággal!... Micsoda politikai kampányszlogén lehetne ez a rövid idézet. Itt vannak a helyhatósági választások. Több mint valószínû, hogy templomainkban is hallani fogunk buzdításokat, hogy menjünk el szavazni. Szavazzatok keresztény testvérek azokra, akik nem csak szóval szeretnek benneteket, hanem tettel és igazsággal... De milyen tettel és milyen igazsággal?... Szent János apostol a tett alatt az Úr Jézus parancsolatainak megcselekvését érti és az igazság alatt, Isten igazságát, amelyhez oda kell igazítanunk életünket. De mit jelent ez a gyakorlatban?...

1. Hogy hiszünk Jézus Krisztusban

Jézus Krisztusban vetett hit azt jelenti, hogy gyökeresen megváltoztatjuk életünket és odaigazítjuk az Ő parancsolataihoz. Felhagyunk a bûnös életmóddal és a testi cselekedetekkel...

(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elõbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket mûvelnek, nem öröklik Isten országát.

2. Hogy nem vagyunk személyválogatók

Amikor egy egyszerû ember bemegy a plébániai hivatalba, hogy keresztelési, házassági, bérmálkozási vagy temetkezési ûgyeit intézze, akkor rögtön figyelmeztetik a szabályokra, a szabályzatokra és persze, a kepe befizetésére... Ha bemegy egy gazdag, tekintélyes ember, akkor a szabályok rögtön megenyhülnek és olyan kivételek is lehetségessé válnak, amelyek közönséges halandó esetében szóba sem jöhetnek. Nyilvánvaló, hogy a dolog a pénz és a hatalom körül forog, mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme (1Tim 6:10)...

(Jak 2:1-3) Testvéreim, Urunk, a megdicsõült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok. Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyûrûvel az ujján, és belép egy szegény is elnyûtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékû felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!”

Szomorú dolog, amikor a plébániát, vagy a krisztusi közösséget profitorientált cégnek kezdik tekinteni... Sok interjú található az interneten, ahol romániai szegény emberek mondják, hogy számukra a templomi szertartás luxuscikk: - Oda bizony sok pénz kell, de nekünk nincs – mondják a riportenek. Így aztán gyakran csak a temetkezési szertartást igénylik, mert hát ugyebár a halált nem lehet elkerülni. Ne legyünk személyválogatók, sõt, ha lehet, diszkrimináljunk pozitívan: álljunk a szegény ember pártján...

3. Ha segítünk a szegényeken

Az evangéliumot nagyon sokan hirdetik szóval a TV-ben, a rádióban, az interneten, az újságban, stb. Tele van szép beszédekkel a világ, de a világ valahogy mégis egyre sötétebb és könyörtelenebb... Mint a hóvirágok, néha jótettek is megjelennek, de érdekes módon, csak ritkán azok részérõl, akik beszélnek az evangéliumról, és inkább azok részérõl akik hallgatják azt. Pedig, aki tanítja, annak kellene a példával elõl járnia...

Volt egy roma származású egyedülálló nõ, aki anyjával és két kiskorú gyermekével élt szegényesen egy régi faházban. Régóta, hogy a közösség hûséges tagja volt. Egyszer kapott a közösség egy nagyobb pénzösszeget, amelyre hangszereket és kihangosítási eszközöket akartunk vásárolni. Ekkor jött ez a roma asszony és pénzt kért kölcsön, mert kiduvadt a faházának az alja. Amikor megvizsgálták a házat a szakemberek, kiderült, hogy ki kell cserélni a faház alsó gerendáit és betonra kell azt helyezni. Ha ezt a munkát nem végzik el a tél eljöveteléig, akkor fedél nélkül maradnak. Volt aki elzárkozott mondván, hogy a közösség nem tud felvállalni karitativ akciókat. Ha most segítünk ennek, akkor majd jön a következõ... Ekkor én közbeléptem: itt nem karitatív akcióról van szó, hanem egy testvérünk életérõl. Ha most nem vagyunk képesek segíteni rajta, akkor hiábavaló a mi hitünk és hiábavaló az egész közösségi életünk. Ha az Úr Jézus legfontosabb parancsait, amelyet a hegyi beszédben hagyott ránk (Mt 5:42) nem tartjuk meg, akkor mit ér az egész dicsõítés és evangelizáció. Végül sikerült meggyõznöm az illetékeseket és adtunk pénzt az asszonynak. Az a pénz megmentette a házat, majd az asszony sikeresen dolgozott külföldön és kevesebb mint egy év alatt a pénzt vissza is adta...

A plébánia és a krisztusi közösség a nyomorultak és a bajbajutottak menedéke kellene hogy legyen. Nem a plébános kell mindent megtegyen, de mindezt, a ráruházott tekintély által, össze tudná hangolni, az erőforrásokat oda tudná irányítani, ha lenne akarat... Persze, nem lehet mindenkinek segíteni, nem lehet a csalókat nem elutasítani, de egy élõ közösségben mindig megtalálják, hogy kinek, mikor és hogyan kell segíteni...

4. Hogy igazságban élünk és igazságot cselekszünk

A legtöbb ember nem akarja, hogy élete az igazság medrében haladjon. Valamerre mindig elhajlanak... Márpedig, minden igazságtalanság bûn (1Ján 5:17). Mi az igazság? - kérdezi a pilátuslelkû ember. Az igazság az, ami nekem jó... De az Úr Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Tehát ha Jézus szavai szerint élünk, akkor igazságban élünk és az igazság szabaddá tesz minket (Jn 8:32)...

Sokan beszélnek a szeretetrõl, habár távol állnak attól, hogy igazságban éljenek. Hogyan merészelik? Hogyan merészelik szájukra venni a "szeretet" szót?... Micsoda képmutatás! Amikor a testvérét megrövidíti, igazságtalanul megkülönbözteti, jogaiban korlátozza, kifosztja, személyét nem tiszteli, megalázza, semmibe veszi és közben szeretetrõl áradozik... Elõször térítse vissza életét az igazság ösvényére, s akkor nyilvávaló lesz, hogy szereti Istent. Aztán Isten szeretetébõl töltekezve, jócselekedetek által, azok nyomán, beszélhet majd a felebaráti szeretetrõl is...

5. Hogy irgalmasságot gyakorolunk

Az igazság törvénye az, hogy mindent ki kell egyenlíteni, mindenért meg kell fizetni. Az irgalmasság pedig az, hogy elengedjük a tartozást, vagy fizetünk más helyett, aki nem tud fizetni. Az Úr Jézus meghalt érettünk a kereszten szeretetbõl, hogy kifizesse adóslevelünket (Kol 2:14). Ez az irgalmasság õsforrása... Nekünk is törekednünk kell mások adósságait elengedni, kifizetni. Nem lehetünk olyanok, mint a gonosz szolga, aki sanyargatta szolgatársát egy kis tartozás miatt, amikor a király elengedte neki az ő nagy tartozását (Mt 18:24-35). Ha elengedjük a tartozásokat, vagy kifizetjük mások tartozását, akkor hasonlóvá válunk Krisztushoz. Ekkor megszûnik a harag, a neheztelés, a megvetés, az elutasítás, az ítélkezés, a megszólás, stb...

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.

Ha ezeket megcselekedjük, akkor nem csak szóval szeretünk, hanem tettel is, meg igazsággal is...

Ima: Uram Jézus, sajnos bennünk csak közöny és szeretetlenség van. Add, hogy meglássuk testvéreink nehézségeit és legyünk készek tettekkel segíteni. Ámen.