Tettel és igazsággal... Micsoda politikai kampányszlogen lehetne ez a rövid idézet... Itt vannak a helyhatósági választások. Több mint valószínű, hogy templomainkban is hallani fogunk buzdítást, hogy menjünk el szavazni. Ez így is hangozhatna: Kedves testvérek, szavazzatok azokra, akik nem csak ígérgetnek, nem szóval szeretnek benneteket, hanem tettel és igazsággal... De milyen tettel és milyen igazsággal? Szent János apostol itt a "tett" alatt az Úr Jézus parancsolatainak megcselekvését érti, és az "igazság" alatt, Isten igazságát, amelyhez igazítanunk kell életünket...
De mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy:
1. Hiszünk Jézus Krisztusban
Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit azt jelenti, hogy gyökeresen megváltoztatjuk életünket, és odaigazítjuk azt az Ő parancsolataihoz. Felhagyunk a bűnös életmóddal és a test cselekedeteivel...
(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elõbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket mûvelnek, nem öröklik Isten országát.
2. Nem vagyunk személyválogatók
Amikor egy egyszerű ember bemegy a plébániai hivatalba, hogy keresztelési, házassági, bérmálkozási vagy temetkezési űgyeit intézze, akkor rögtön figyelmeztetik a szabályokra, a szabályzatokra, és persze, az egyházi hozzájárulás befizetésére. Ha bemegy egy gazdag, tekintélyes ember, akkor a szabályok rögtön megenyhülnek, és olyan kivételek is lehetségessé válnak, amelyek közönséges halandó esetében szóba sem jöhetnek. Nyilvánvaló, hogy a dolog a pénz és a hatalom körül forog, mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme (1Tim 6:10)...
(Jak 2:1-3) Testvéreim, Urunk, a megdicsõült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok. Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyûrûvel az ujján, és belép egy szegény is elnyûtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékû felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!”
Szomorú dolog, amikor a plébániát, vagy a krisztusi közösséget profitorientált cégnek tekintik. Sok interjú található az interneten, ahol romániai, szegény, ortodox vallású emberek mondják, hogy számukra a templomi szertartás luxuscikk: Oda bizony sok pénz kell, de nekünk nincs – mondják a riportenek. Így aztán gyakran csak a temetkezési szertartást igénylik, mert hát ugyebár a halált nem lehet kikerülni. Ne legyünk személyválogatók, hanem ha lehet, inkább diszkrimináljunk pozitívan és álljunk a szegény ember pártjára...
3. Segítünk a szegényeken
Az evangéliumot nagyon sokan hirdetik szóval a TV-ben, a rádióban, az interneten, az újságban, stb. Tele van szép beszédekkel a világ, de a világ valahogy mégis egyre sötétebb és könyörtelenebb lett. Mint a hóvirágok, néha a jótettek is megjelennek, de érdekes módon, csak ritkán azok részéről, akik beszélnek az evangéliumról, és inkább azok részéről, akik hallgatják azt. Pedig, aki tanítja, annak kellene példával elől járnia...
Volt egy roma származású egyedülálló nő a közösségben, aki anyjával és két kiskorú gyermekével élt szegényesen egy régi faházban. Sok éve volt már a közösség hűséges tagja. Egyszer csak kapott a közösség egy nagyobb pénzösszeget, amelyet hangszerekre és kihangosítási eszközökre terveztek fordítani. Ekkor jött ez a roma asszony, és pénzt kért kölcsön, mert megroggyant a faházának az alja. Amikor megvizsgálták a szakemberek a falat, kiderült, hogy ki kell cserélni a faház alsó gerendáit, és betonra kell azt helyezni azt. Ha ezt a munkát nem végzik el a tél eljöveteléig, akkor megsemmisül a ház, és fedél nélkül maradnak. Volt, aki elzárkozott, mondván, hogy a közösség nem tud felvállalni karitativ akciókat. Ha most segítünk neki, akkor majd jön a következő... Ekkor én közbeléptem: Itt nem karitatív akcióról van szó, hanem egy testvérünk életéről... Ha most nem vagyunk képesek segíteni, akkor hiábavaló a mi hitünk, és hiábavaló az egész közösségi életünk. Ha az Úr Jézus legfontosabb parancsait, amelyet a Hegyi beszédben hagyott ránk (Mt 5:42), nem tartjuk meg, akkor mit ér az egész dicsőítés és evangelizáció. Végül sikerült meggyőznöm az illetékeseket, és adtunk pénzt az asszonynak. Az a pénz megmentette a házát, majd az asszonynak sikererült külföldön dolgozni, és kevesebb mint egy év alatt a pénzt vissza is adta...
A plébánia és a krisztusi közösség a nyomorult és a bajbajutott hívei menedéke kellene legyen. Nem a plébánosnak kell minden problémát megoldania, de mindezt, a ráruházott tekintély által, összehangolhatná, és az erőforrásokat odairányíthatná, hogyha lenne erre akarat... Persze, nem lehet mindenkin segíteni, nem lehet a csalókat nem elutasítani, de egy élő krisztusi közösségben mindig megtalálják, hogy kinek, mikor és hogyan kell segíteni...
4. Igazságban élünk és az szerint cselekszünk
A legtöbb ember nem akarja, hogy élete az igazság medrében haladjon. Valamerre mindig elhajlanak. Márpedig, minden igazságtalanság bűn (1Ján 5:17). Mi az igazság? - kérdezi a pilátuslelkű ember. Az igazság az, ami nekem jó - gondolja az ilyen... De az Úr Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Tehát ha Jézus igéi szerint élünk, akkor igazságban élünk, és az igazság szabaddá tesz minket (Jn 8:32)...
(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.
1. Hiszünk Jézus Krisztusban
Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit azt jelenti, hogy gyökeresen megváltoztatjuk életünket, és odaigazítjuk azt az Ő parancsolataihoz. Felhagyunk a bűnös életmóddal és a test cselekedeteivel...
(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elõbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket mûvelnek, nem öröklik Isten országát.
2. Nem vagyunk személyválogatók
Amikor egy egyszerű ember bemegy a plébániai hivatalba, hogy keresztelési, házassági, bérmálkozási vagy temetkezési űgyeit intézze, akkor rögtön figyelmeztetik a szabályokra, a szabályzatokra, és persze, az egyházi hozzájárulás befizetésére. Ha bemegy egy gazdag, tekintélyes ember, akkor a szabályok rögtön megenyhülnek, és olyan kivételek is lehetségessé válnak, amelyek közönséges halandó esetében szóba sem jöhetnek. Nyilvánvaló, hogy a dolog a pénz és a hatalom körül forog, mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme (1Tim 6:10)...
(1Tim 6:10) Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.
(Jak 2:1-3) Testvéreim, Urunk, a megdicsõült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok. Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyûrûvel az ujján, és belép egy szegény is elnyûtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékû felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!”
Szomorú dolog, amikor a plébániát, vagy a krisztusi közösséget profitorientált cégnek tekintik. Sok interjú található az interneten, ahol romániai, szegény, ortodox vallású emberek mondják, hogy számukra a templomi szertartás luxuscikk: Oda bizony sok pénz kell, de nekünk nincs – mondják a riportenek. Így aztán gyakran csak a temetkezési szertartást igénylik, mert hát ugyebár a halált nem lehet kikerülni. Ne legyünk személyválogatók, hanem ha lehet, inkább diszkrimináljunk pozitívan és álljunk a szegény ember pártjára...
3. Segítünk a szegényeken
Az evangéliumot nagyon sokan hirdetik szóval a TV-ben, a rádióban, az interneten, az újságban, stb. Tele van szép beszédekkel a világ, de a világ valahogy mégis egyre sötétebb és könyörtelenebb lett. Mint a hóvirágok, néha a jótettek is megjelennek, de érdekes módon, csak ritkán azok részéről, akik beszélnek az evangéliumról, és inkább azok részéről, akik hallgatják azt. Pedig, aki tanítja, annak kellene példával elől járnia...
Volt egy roma származású egyedülálló nő a közösségben, aki anyjával és két kiskorú gyermekével élt szegényesen egy régi faházban. Sok éve volt már a közösség hűséges tagja. Egyszer csak kapott a közösség egy nagyobb pénzösszeget, amelyet hangszerekre és kihangosítási eszközökre terveztek fordítani. Ekkor jött ez a roma asszony, és pénzt kért kölcsön, mert megroggyant a faházának az alja. Amikor megvizsgálták a szakemberek a falat, kiderült, hogy ki kell cserélni a faház alsó gerendáit, és betonra kell azt helyezni azt. Ha ezt a munkát nem végzik el a tél eljöveteléig, akkor megsemmisül a ház, és fedél nélkül maradnak. Volt, aki elzárkozott, mondván, hogy a közösség nem tud felvállalni karitativ akciókat. Ha most segítünk neki, akkor majd jön a következő... Ekkor én közbeléptem: Itt nem karitatív akcióról van szó, hanem egy testvérünk életéről... Ha most nem vagyunk képesek segíteni, akkor hiábavaló a mi hitünk, és hiábavaló az egész közösségi életünk. Ha az Úr Jézus legfontosabb parancsait, amelyet a Hegyi beszédben hagyott ránk (Mt 5:42), nem tartjuk meg, akkor mit ér az egész dicsőítés és evangelizáció. Végül sikerült meggyőznöm az illetékeseket, és adtunk pénzt az asszonynak. Az a pénz megmentette a házát, majd az asszonynak sikererült külföldön dolgozni, és kevesebb mint egy év alatt a pénzt vissza is adta...
A plébánia és a krisztusi közösség a nyomorult és a bajbajutott hívei menedéke kellene legyen. Nem a plébánosnak kell minden problémát megoldania, de mindezt, a ráruházott tekintély által, összehangolhatná, és az erőforrásokat odairányíthatná, hogyha lenne erre akarat... Persze, nem lehet mindenkin segíteni, nem lehet a csalókat nem elutasítani, de egy élő krisztusi közösségben mindig megtalálják, hogy kinek, mikor és hogyan kell segíteni...
4. Igazságban élünk és az szerint cselekszünk
A legtöbb ember nem akarja, hogy élete az igazság medrében haladjon. Valamerre mindig elhajlanak. Márpedig, minden igazságtalanság bűn (1Ján 5:17). Mi az igazság? - kérdezi a pilátuslelkű ember. Az igazság az, ami nekem jó - gondolja az ilyen... De az Úr Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Tehát ha Jézus igéi szerint élünk, akkor igazságban élünk, és az igazság szabaddá tesz minket (Jn 8:32)...
(Jn 8:31-32) „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”
(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam."
(1Ján 5:17) Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.
Sokan beszélnek a szeretetről, habár távol állnak attól, hogy igazságban éljenek. Hogyan is merészelik?... Hogyan merészelik szájukra venni a "szeretet" szót, amikor nem élnek igazságban? Micsoda képmutatás!... Amikor a testvérét megrövidíti, igazságtalanul megkülönbözteti, jogaiban korlátozza, kifosztja, személyét nem tiszteli, megalázza, semmibe veszi... de közben a szeretetről áradozik... Előbb terelje vissza életét az igazság ösvényére, s akkor nyilvávaló lesz, hogy szereti az Istent. Aztán Isten szeretetéből töltekezve, a jócselekedetek által, majd beszélhet a felebaráti szeretetről is...
5. Irgalmasságot gyakorolunk
Az igazság törvénye az, hogy mindent ki kell egyenlíteni, mindenért meg kell fizetni. Az irgalmasság pedig az, hogy elengedjük a tartozást, vagy fizetünk más helyett, aki nem tud fizetni. Az Úr Jézus meghalt érettünk a kereszten szeretetből, hogy kifizesse adóslevelünket (Kol 2:14). Ez az irgalmasság őspéldája... Nekünk is törekednünk kell mások adósságait elengedni és kifizetni. Nem lehetünk olyanok, mint a gonosz szolga, aki sanyargatta szolgatársát egy kis tartozás miatt, amikor a király elengedte neki az ő nagy adósságát (Mt 18:24-35). Ha elengedjük a tartozásokat, vagy kifizetjük mások tartozását, akkor hasonlóvá válunk Krisztushoz. Ekkor megszűnik a harag, a neheztelés, a megvetés, az elutasítás, az ítélkezés, a megszólás, stb...
Sokan beszélnek a szeretetről, habár távol állnak attól, hogy igazságban éljenek. Hogyan is merészelik?... Hogyan merészelik szájukra venni a "szeretet" szót, amikor nem élnek igazságban? Micsoda képmutatás!... Amikor a testvérét megrövidíti, igazságtalanul megkülönbözteti, jogaiban korlátozza, kifosztja, személyét nem tiszteli, megalázza, semmibe veszi... de közben a szeretetről áradozik... Előbb terelje vissza életét az igazság ösvényére, s akkor nyilvávaló lesz, hogy szereti az Istent. Aztán Isten szeretetéből töltekezve, a jócselekedetek által, majd beszélhet a felebaráti szeretetről is...
5. Irgalmasságot gyakorolunk
Az igazság törvénye az, hogy mindent ki kell egyenlíteni, mindenért meg kell fizetni. Az irgalmasság pedig az, hogy elengedjük a tartozást, vagy fizetünk más helyett, aki nem tud fizetni. Az Úr Jézus meghalt érettünk a kereszten szeretetből, hogy kifizesse adóslevelünket (Kol 2:14). Ez az irgalmasság őspéldája... Nekünk is törekednünk kell mások adósságait elengedni és kifizetni. Nem lehetünk olyanok, mint a gonosz szolga, aki sanyargatta szolgatársát egy kis tartozás miatt, amikor a király elengedte neki az ő nagy adósságát (Mt 18:24-35). Ha elengedjük a tartozásokat, vagy kifizetjük mások tartozását, akkor hasonlóvá válunk Krisztushoz. Ekkor megszűnik a harag, a neheztelés, a megvetés, az elutasítás, az ítélkezés, a megszólás, stb...
(Mt 18:27-28) Az úr szíve megesett a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: »Meg kell adnod, amivel tartozol!«
(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.
A szeretet, tettekben, leginkább az irgalmasság cselekedetei által valósúl meg. Ezek a következőek:
Az irgalmasság cselekedetei
Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
Ha ezeket megcselekedjük, akkor nem csak szóval szeretünk, hanem tettel és igazsággal is...
Uram Jézus, bennünk gyakran csak közönyösség és szeretetlenség van. Add kegyelmedet, hogy meglássuk testvéreink nehézségeit, és készek legyünk tettekkel is segíteni. Ámen.
Az irgalmasság testi cselekedetei:
1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.
Az irgalmasság lelki cselekedetei:
1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.
Ha ezeket megcselekedjük, akkor nem csak szóval szeretünk, hanem tettel és igazsággal is...
Uram Jézus, bennünk gyakran csak közönyösség és szeretetlenség van. Add kegyelmedet, hogy meglássuk testvéreink nehézségeit, és készek legyünk tettekkel is segíteni. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése