Jobbjára állította a mennyekben

(Ef 1:17-23) Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

Ebben az életben, valójában, minden ember egyformán korlátozott... Vannak okosabb, lelkesebb, erõsebb, termetesebb emberek, de végül is, õk is csak egy ember erejével bírnak. A nagyobb munka elvégezéséhez, nagyobb birtok kezeléséhez, nagyobb hatalom gyakorlásához, több ember erejére van szükség. Ezért van szükség arra, hogy több ember tartozzék egy ember alá. Szükség van megbízottakra és felhatalmazottakra. Szükség van hierarchiára és alattvalókra...

Mivel az ember nem egyformán ügyes mindkét kezével és a legtöbb ember a jobbkezes, ezért aztán a megbízható, alkalmas embert a gazda jobb kezéhez hasonlítják. A király, a vezér vagy a gazda legfõbb és legközelebbi megbízottja, olyan neki, mint az õ jobb keze. A bal kéz általában ügyetlenebb, nem annyira megbízható a munkában. A jobbkezes ember, ha elveszíti jobb kezét, a ballal nehezen boldogul. Ez a hasonlat jól érzékelteti, hogy aki a jobb kéz felõl van, az megbízható és alkalmas, míg a bal kéz felõ levõ megbízhatatlan és alkalmatlan...

Az Úr Jézus a mennyei Atya jobbján ül, mert Õ a Felkent, a Megpróbált, a Bárány, Aki alkalmas és méltó felnyítani a hétpecsétes könyvet (Jel 5:7). Utána következik a Szűzanya, a fõ Közbenjárónk, akit Isten magasabbra emelt minden hatalmasságnál és fejedelemségnél (Luk 1:52). A Szűzanya után következnek a szeráfok, a kerubok, a trónok, az égi hatalmasságok és fejedelemségek (Ez 1; Jel 4), kik az angyali karok. Aztán következnek az ősatyák, a pátriárkák, az ószövetségi szentek, az apostolok, az egyházatyák, a sok újszövetségi szent és a megváltottak nagy sokassága. Õket mind a "jobbjára" állította az Úr...

(Mt 25:31-44) Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."

Bal felõl állnak mindazok, akik végleg elutasították Isten szeretetét, akik önzõ módon csak gonoszat cselekedtek és képmutató vallásosságban éltek. Ezek az ördög fiai... A gonoszoknak és képmutatóknak azt mondja az Úr Jézus: Távozzatok, ti gonosztevõk!...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Gondoljuk meg! Mit ér a vallásosságunk és mit ér a szolgálatunk, ha nem térünk meg személyesen az Úrhoz?... A szél ott fúj, ahol akar (Jn 3:8) és az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26). A Szentlélek kiárad és működik ott is, ahol a szolgálatot végzõ ember méltatlan és nem él a mennyei Atya akarata szerint. Amint Szent Pál megírta: mindegy, csak Krisztus neve hirdettessék (Fil 1:18)... De a végítéletnél, a jutalom kiosztásnál, nem lesz egyforma mindekinek a jutalma. Van aki nagy jutalmat kap (Mt 5:12), van aki már elvette jutalmát az emberektõl (Mt 6:2; 6:5; 6:16 ) és van aki örökre eltaszíttatik Krisztustól, az ördögök közé... Miközben szolgálunk, kérdezzük meg néha magunktól, hogy vajon méltók vagyunk-e Krisztushoz?... Cselekedtünk-e, akár egyszer is, titkon irgalmasságot?... Megtartjuk-e az Úr Jézus szavait, parancsolatait?... Megmaradtunk-e az Õ szeretetében?...

A földi királyok és hatalmasságok csak megbízottakon keresztül tudnak irányítani és uralkodni. Az õ uralkodásuk és békéjük, a fegyver erejének békéje. De Isten nem ilyen... Neki lenne hatalma egyedül is uralkodni, mert Õ mindenható és mindenhol jelenlévõ, de úgy tetszett Istennek, hogy ne csak közvetlenül világosítsa meg az embereket, hanem teremtményei által is, a trónok, a hatalmasságok, a feledelemségek, vagyis az angyali karok szolgálata által is. A legkisebb üdvözült szent is felébred a halál utáni álmából, kezébe veszi seprüjét és sepregetni kezd a gazda szérüjében (Mt 3:12). Az Úr öröme az, ha a népe szeretettel és örömmel szolgálja Õt, a szeretet egységében... Mindenek Feje pedig az Úr Jézus Krisztus, Akinek minden alá van rendelve. Õ maga pedig alárendeli magát a mennyei Atyának (1Kor 15:28). Ez a háboríthatatlan örök rend. A mi feladatunk beállni a sorba és elfoglalni a nekünk rendelt helyet...

Ima: Kérünk Urunk Jézus, add nekünk mindekor kegyelmedet, hogy elnyerjük jobbodon a nekünk rendelt helyet. Ámen.