Jobbjára állította a mennyekben

(Ef 1:17-23) Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

Az életben, valójában, minden ember egyformán korlátozott. Vannak okosabb, lelkesebb, erősebb, termetesebb emberek, de végtére is, ők is csak egy ember erejével bírnak. Egy nagyobb munka elvégezéséhez, nagyobb birtok kezeléséhez, vagy nagyobb hatalom gyakorlásához, több ember erejére van szükség. Ezért kell, hogy több ember tartozzék egy ember alá. Szükség van megbízottakra,  felhatalmazottakra és szolgákra. Szükség van a hierarchiára...

Mivel az ember nem egyformán ügyes mindkét kezével, és a legtöbb ember a jobbkezes, ezért aztán a megbízható, alkalmas embert a gazda jobb kezéhez hasonlítják. A király, a vezér vagy a gazda legfőbb és legközelebbi megbízottja, olyan őneki, mint a jobb keze. A bal kéz általában ügyetlenebb, nem annyira megbízható a munkában. A jobbkezes ember, ha elveszíti a jobb kezét, akkor a ballal nehezen boldogul. Ez a hasonlat jól érzékelteti, hogy aki a jobb kéz felől van, az megbízható és alkalmas, míg a bal kéz felől levő megbízhatatlan és alkalmatlan...

Az Úr Jézus a mennyei Atya jobbján áll, mert Ő a Felkent, a Megpróbált, a szeplőtlen Bárány, Aki méltó felnyítani a hétpecsétes könyvet (Jel 5:7). Őutána következik a Szűzanya, a mi fő Közbenjárónk, akit Isten magasabbra emelt minden hatalmasságnál és fejedelemségnél (Luk 1:46-56, Magnificat). A Szűzanya után jönnek a szeráfok, a kerubok, a trónok, az erők, az égi hatalmasságok és fejedelemségek és a többi angyalok, kik az angyali karokat alkotják. Aztán következnek az ősatyák, a pátriárkák, az ószövetségi szentek, az apostolok, az egyházatyák, az újszövetség nagy szentjei és a megváltottak fehér ruhás nagy sokassága (Jel 3:4). Őket az Úr Jézus mind az Ő jobbjára állítja...

(Mt 25:31-44) Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."

Bal felől állnak mindazok, akik végleg elutasították Isten szeretetét, a bukott angyalok és azok minden ivadékai, akik nem hittek, önző módon csak gonoszat cselekedtek, vagy képmutató vallásosságban éltek. Ezek az ördög fiai... A gonoszoknak és képmutatóknak azt mondja majd az Úr Jézus: Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Gondoljuk meg! Mit ér a mi vallásosságunk és mit ér a szolgálatunk, ha nem térünk meg teljes szívből az Úrhoz? A szél ott fúj, ahol akar (Jn 3:8), az Úr ott is arat, ahová nem vetett, onnan is gyűjt, ahová szórt és azt is felveszi, amit nem Ő tett le (Mt 25:24; Lk 19:21). A Szentlélek kiárad és működik ott is, ahol a szolgálatot végző ember méltatlan és nem él a mennyei Atya akarata szerint. Szent Pál írta, hogy mindegy, csak Krisztus szent Neve hirdettessék bármi módon (Fil 1:18). De a végítéletnél, a jutalom kiosztásnál, nem lesz mindekinek egyforma jutalma. Van aki nagy jutalmat kap a mennyben (Mt 5:12), van aki már elvette jutalmát az emberektől (Mt 6:2; 6:5; 6:16 ) és van aki örökre eltaszíttatik Krisztustól az ördögök közé. Miközben szolgálunk az Úrnak, kérdezzük meg néha önmagunktól, hogy vajon méltók vagyunk-e Krisztushoz? Méltó módon élünk-e? Gyakoroltunk-e titkon az irgalmasságot? Megtartottuk-e az Úr Jézus parancsolatait? Megmaradtunk-e az Ő szeretetében?...

A földi királyok és hatalmasságok csak megbízottakon keresztül tudnak irányítani és uralkodni. Az ő uralkodásuk és békéjük, a fegyverek erejének békéje. De Isten nem ilyen. Neki van hatalma egyedül is uralkodni, mert Ő mindenható és mindenhol jelen lévő. De úgy tetszett Istennek, hogy ne csak közvetlenül világosítsa meg az embereket, hanem az angyalok által is. Ugyanakkor, sok kisebb üdvözült szent is felébred a halál utáni álmából, kezébe veszi mennyei seprüjét és sepregetni kezd a Gazda szérüjében (Zsolt 3:6; Mt 3:12). Az Úr öröme, ha a népe szeretettel és örömmel szolgálja Őt, a Lélek és a szeretet egységében. Mindeneknek Feje pedig az Úr Jézus Krisztus, Akinek minden alá van rendelve. Ő maga pedig alárendeli magát a mennyei Atyának (1Kor 15:28). Ez a háboríthatatlan örök rend. A mi feladatunk beállni a szentek sorába, és elfoglalni a nekünk készített helyet (Jn 14:3)...

Képletesen, a mi mennyei székünk karfája zárva van, és csak nekünk nyílik meg, akkor, amikor eljutottunk az üdvösségre. Ne nyugtalankodjon a szívünk, mert a helyünket senki nem foglalhatja el, és mi sem foglalhatjuk el más helyét...

Ima: Urunk Jézus, kérünk add nekünk mindekor kegyelmedet, hogy elnyerjük jobbodon a nekünk rendelt helyet. Ámen.