Jobbjára állította a mennyekben

(Ef 1:17-23) Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

Az életben, valójában minden ember egyformán korlátozott. Vannak okosabb, lelkesebb, erősebb, termetesebb emberek, de végtére, ők is csak egy ember erejével bírnak. Egy nagy munka elvégezéséhez, nagyobb birtok kezeléséhez, vagy a hatalom gyakorlásához, több ember erejére van szükség. Ezért kell, hogy több ember tartozzék egy ember alá, vagyis egy ember parancsoljon sokaknak. Szükség van megbízottakra,  felhatalmazottakra és szolgákra. Szükség van a hierarchiára...

Mivel az ember nem egyformán ügyes mindkét kezével, és a legtöbb ember jobbkezes, ezért aztán a megbízható, alkalmas embert, a gazda jobb kezéhez hasonlítják. A király, az úr, vagy a gazda legfőbb és legközelebbi megbízottja olyan neki, mint az ő jobb keze. A bal kéz általában ügyetlenebb, nem annyira megbízható a munkában. A jobbkezes ember, ha elveszíti a jobb kezét, akkor a ballal nehezen boldogul. Ez a hasonlat jól érzékelteti, hogy aki a jobb kéz felől van, az megbízható és alkalmas, míg a bal kéz felől levő megbízhatatlan és alkalmatlan.

Az Úr Jézus a mennyei Atya jobbján ül, mert Ő a Felkent, a Kipróbált, a szeplőtlen Bárány, Aki méltó felnyítani a hétpecsétes könyvet (Jel 5:7). Őutána következik a Szűzanya, Isten Anyja, a mi Fő Közbenjárónk, akit Isten magasabbra emelt minden hatalmasságnál és fejedelemségnél Lk 1:51-52). A Szűzanya után következnek az angyali karok: a szeráfok, a kerubok, a trónok, az erők, a hatalmasságok és fejedelemségek, az arkanyalok és a többi angyalok. Utánuk jönnek az ősatyák, a pátriárkák, a próféták, az apostolok, az egyházatyák, az újszövetség nagy szentjei és a megváltottak fehér ruhás sokassága (Jel 3:4, 7:14). Őket az Úr Jézus mind a jobbjára állítja (Mt 25:33)...

(Mt 25:33) A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.

(Lk 1:51-52) Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.

(Jel 3:4) De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá.

(Jel 5:9) Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek...

(Jel 7:14) Így válaszoltam: „Te tudod, uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek – magyarázta meg –, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.

Az utolsó ítélet és annak képe, amikor az Úr Jézus eljön dicsőségében ítéletet tartani:

(Mt 25:31-44) Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."

Bal felől állnak mindazok, akik végleg elutasították Isten szeretetét: a bukott angyalok és azoknak minden ivadéka, akik nem hittek, és önző módon csak gonoszat cselekedtek.  Hasonlóképpen járnak azok is, akik hamis, képmutató vallásosságban éltek (Mt 7:21-23). Ezek mind az ördög fiai. A gonoszoknak és képmutatóknak azt mondja majd az Úr Jézus: Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Gondoljuk meg... Mit ér a mi vallásosságunk, és mit ér a mi szolgálatunk, ha nem térünk meg teljes szívünkből az Úrhoz? A szél ott fúj, ahol akar (Jn 3:8), és az Úr ott is arat, ahová nem vetett. Ő onnan is gyűjt, ahová nem szórt, és azt is felveszi, amit nem Ő tett le (Mt 25:26; Lk 19:22). A Szentlélek kiárad és működik ott is, ahol a szolgálatot végző ember méltatlan, és nem él a mennyei Atya akarata szerint...

(Mt 24:26) Az ura azt válaszolta neki: »Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.

(Lk 19:22) Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy.

Szent Pál apostol írta, hogy mindegy, csak Jézus Krisztus Szent Neve hirdettessék bármi módon a földön (Fil 1:18). De az utolsó ítéletnél és a jutalom kiosztásnál, nem lesz mindekinek egyforma jutalma. Van, aki nagy jutalmat kap a mennyben (Mt 5:12); van, aki már elvette jutalmát az emberektől (Mt 6:2) és van, aki örökre eltaszíttatik Krisztustól az ördögökkel együtt... 

Miközben szolgálunk az Úrnak, kérdezzük meg néha magunktól, hogy vajon méltók vagyunk-e Krisztushoz... Méltó módon élünk-e? Gyakoroltuk-e titkon az irgalmasság cselekedeteit? Megtartottuk-e az Úr Jézus parancsolatait? Megmaradtunk-e az Ő szeretetében?...

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy lesz a mennyekben.

(Mt 6:2) Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.

(Fil 1:18) De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki.

A földi királyok és hatalmasságok csak megbízottakon keresztül tudnak irányítani és uralkodni. Az ő uralkodásuk és békéjük, a fegyverek hatalma és erejének békéje. De Isten nem ilyen... Neki van hatalma egyedül uralkodni, mert Ő mindenható és mindenhol jelen lévő. De úgy tetszett Istennek, hogy ne csak közvetlenül világosítsa meg az embereket, hanem angyalai által is. Ugyanakkor, sok kisebb üdvözült szent is felébred a halála utáni álmából, kezébe veszi mennyei seprűjét és sepregetni kezd az Úr szérüjében (Zsolt 3:6; Mt 3:12). Az Úr öröme az, ha a népe szeretettel és örömmel szolgálja Őt, a Szentlélek és a szeretet egységében. És mindeneknek Feje az Úr Jézus Krisztus, Akinek minden alá van rendelve. Ő maga pedig alárendeli magát a mennyei Atyának (1Kor 15:28), hogy Isten legyen minden mindenben. Ez a háboríthatatlan örök rend. A mi feladatunk pedig az, hogy beálljunk a szentek sorába, és elfogljuk a nekünk készített helyet (Jn 14:3)...

(Zsolt 3:6) Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom.

(Mt 3:12) Szórólapátja már a kezében van, és megtisztítja szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.

(Jn 14:3) És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

(1Kor 15:28) Amikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Szimbólikusan, a mennyei székünk és trónusunk karfája bezárulva vár minket, és csak nekünk nyílik meg, akkor, amikor eljutottunk a dicsőségbe. Ne nyugtalankodjon a szívünk, mert a helyünket senki nem foglalhatja el, és mi sem foglalhatjuk el más helyét...

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

Urunk Jézus, kérünk add nekünk mindenkor kegyelmedet, hogy elnyerjük a Te jobbodon a nekünk rendelt helyet. Ámen.