2012. május 29., kedd

Isten Lelke vezérel

(Róm 8:14-17) Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: ,,Abba, Atyánk!' Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Kiket vezérel Isten Lelke?

Az utóbbi évtízedekben több szektában terjedt el az a tévhit, hogy az embernek nincs saját lelke. Ezt a tételüket ki is dolgozták teológiailag, és szentírási részekkel támasztják alá. Azt mondják, hogy Isten, amikor megteremtette az embert a föld porából, az élet leheletét lehelte belé (Ter 2:7), és így lett az ember élő lény. Ezért aztán, amikor Isten megvonja az embertől éltető leheletét, akkor az ember meghal, és visszatér a föld porába (Jób 34:14-15). Szerintük az ember csak a föld elemeiből, meg Isten éltető leheletéből áll, és nincs neki saját lelke. Mi viszont hisszük, hogy az embernek teremtett, halhatatlan lelke van...

(Ter 2:7) Az Úr Isten megalkotta tehát az embert a föld porából, orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élőlénnyé.

(Job 34:14-15) Ha arra irányozná szívét, vissza is vonhatná magához leheletét, lélegzetét, akkor kimúlna minden élőlény egyaránt, s az ember visszatérne a porba.

Erre a tévhitre a következő kérdéseket tettem fel:

1. Hol tartózkodik az ember személye, az Én-je, amíg él ebben az életben? A föld elemeiben nem lehet, és Isten leheletében, vagyis az Ő Lelkében, Aki ugyancsak egy személy, ott se lehet. A válasz az volt, hogy az ember személye, Én-je, amelyben az öntudat van, csak az emberi agy működésének eredménye;

2. Hová lesz az ember személye és Én-je, amikor meghal? Hiszen a por visszatér a földbe, és Isten éltető Lelke visszavonul Őhozzá. Akkor se itt nincs, se ott nincs... A válasz az volt, hogy addig az ember nincs sehol, hanem megszűnik létezni. Addig csak a pora marad meg, de a feltámadáskor, Isten Lelke újra életre kelti porát és újraalkotja az embert.

Ekkor én begírtam a „lélek”, „lelke”, „lelked”, „lelkem” szavakat a szentírás keresőmotorjába, és az többszáz igerészt dobott ki, amelyben egyértelműen egy Isten által teremtett, éltetett, táplált, jól megkülönböztethető emberi lélekről, külön entitásról van szó. Sajnos, minden érvelésem hiábavaló volt... Erre én azt mondtam nekik, hogy még ha tévednék is, akkor is megmaradnék az én hitemben, mert az sokkal többet ígér, mint a tiétek...

1. Az én hitem azt ígéri, hogy nem szűnök meg a halál beáltával, hanem még ha meghalok is, élni fogok...

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

2. Az én hitem azt ígéri, hogy amikor meghalok ott leszek, ahol az én üdvözítő Uram van:

(Jn 12:26) Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

3. Az én hitem azt ígéri, hogy ha a mennyei Atya akarata szerint élek és hiszek az Úr Jézus Krisztusban, akkor már halálom napján ott leszek a mennyben, és nem kell megvárnom a feltámadást, hogy megláthassam Istent...

(Lk 23.43) Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.”

Hogy az embernek lelke van, amely felismehető mása az ember testi alakjának, azt több szentírási rész is említi. Itt csak két példát hoznék fel: 

- Sámuel megjelenik a halottidéző asszonynak Saul kérésére (1Sám 28:12-14);

- Az Úr Jézus, amikor feltámadása után megjelent az apostoloknak, kérte, hogy tappintsák meg Őt, és győződjenek meg, hogy nem szellem (Lk 24:39)...

(1Sám 28:12-14) Amint az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott, s azt mondta Saulnak: „Miért szedtél rá engem? Hiszen te magad vagy Saul!” A király azonban azt mondta neki: „Ne félj! Mit látsz?” Azt mondta erre az asszony Saulnak: „Isteni alakot látok feljönni a földből.” Ő erre azt mondta neki: „Milyen az alakja?” Az azt mondta: „Öreg ember jön fel, s palást van rajta.” Erre Saul megértette, hogy Sámuel az. Arcát a földre hajtotta, és leborult.

(Lk 24:39) Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.


 

Az ember halhatatlan lelke szellemi-lélek, vagyis más szempontból, egy szellemi test. A szellemi-lélek egy és ugyanazon emberi lelket jelenti: 

- A szellem szó azt fejezi ki, hogy az ember lelke magában hordozza az emberi személy egyediségét;

- A lélek szó azt fejezi ki, hogy az ember lelke képes egyesülni Istennel, aki Lélek (Jn 4:24);

- A szellemi test kifejezés azt jelzi, hogy az emberi léleknek nincs autonómiája, nincs élete önmagában (Jn 5:26), hanem életét és mozgását az élet forrásától, vagyis Istentől kapja (Jn 6:54; 1 Ján 5:12), Akinek egyedül van élete önmagában (Jn 5:26)...

(Jn 4:24) Az Isten Lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.

(Jn 6:54) Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

(1Ján 5:12) Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincsen élete.

(Jn 5:26) Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában...

A Jézus Krisztusban hívő ember szellemi-lelkét Isten Lelke vezéreli. A Szentlélek betölti őt, megvilágosítja, élteti és vezérli. Isten Lelke a harmadik isteni személy, vagyis a Szentlélek, és amint az Atyában van, úgy van a Fiúban is, és a Fiú által bennünk is...

(Jn 17:21-23) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsõséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így õk is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted õket, amint engem szerettél.

De hogyan vezérel minket Isten Lelke, vagyis a Szentlélek?

1. Vezérel sugallatok által

A sugallat a Lélek suttogása, amellyel irányítja lelkünket, és megosztja titkait lelkünkben. Ezek tartozhatnak csak miránk, de tartozhatnak más személyekre is, vagy akár a közösségre is. A sugallatnak gyakran nem tudjuk a miértjét, de az mindig Isten beavató szeretetéről tanuskodik...

(ApCsel 11:28) Elõállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára elõre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében.


2. Vezérel a lelki adományok által

A lelki adományok különféléek, és akkor nyilvánulnak meg leginkább, ha az ember közösségi életet él egy krisztusi közösségben. Az adományok csak akkor lehetnek hasznosak, ha azoknak megnyilvánulása Krisztus testének tagjait szolgálják...

(1Kor 12:4) A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.

(1Kor 12:8-10) Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektõl, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektõl, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki csodatevõ hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul.

3. Vezérel a szolgálatok által

Egy lelki szolgálat mindig a közösség felé szól, és a szolgálatot mindig egy meghívás előzi meg. Van olyan is, hogy valaki beképzeli magának a meghívást egy szolgálatra, de valójában nagyravágyásból, hiúságból nevezi ki önmagát a szolgálatra...

(1Kor 12:28) Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevõ hatalmat, gyógyítóerõt, segítõkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.

Mit jelent az, hogy Isten Lelke vezérel?

Azt jelenti, hogy Isten gyermekei vagyunk. A kincs, vagyis a kegyelem, amelyből részesülünk, az a szőlőtőből belénk,  szőlővesszőkbe áradó éltető nedv. Ez a Szentlélekben való részesedés, vagyis a Vele való betöltekezés. 

A Fiú iránti szeretet az Atyában, és az Atya iránti viszontszeretet a Fiúban, Ő a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Ő az, Aki belénk árad (1Ján 4:8), Aki az Atya és a Fiú Lelke... 

(1Ján 4:8) Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.

Az Atya és a Fiú Lelke betölti, megvilágosítja, vezérli és élteti lelkünket, és hasonlóvá tesz bennünket a megtestesült Üdvözítőnkhöz, Aki az egyetlen közvetítő Isten és ember között (1Tim 2:5). A Szentlélek tölt el azzal örömmel, amely kiűzi lelkünkből a félelmet, és készségessé tesz minket, hogy gyermeki bizalommal szólítsuk Istent mennyei Atyának: Abba, Atyám! (Mk 14:36; Róm 8:15)...

(Mk 14:36) Ezt mondta: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.”

(Róm 8:15) Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, általa kiáltjuk: „Abba, Atyánk!”

(1Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus...

Abba! Drága jó mennyei Atyánk! A mi Urunk Jézus Krisztus által, bizalommal kérjük a Szentlelket, mert Ő erre buzdít minket szent igéivel. Ámen.                            

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése