A mi generációnk, akik a kommunizmusban voltunk diákok, sokat hallottunk az iskolában az egyenlőségről. Habár mindig éreztük, hogy nem vagyunk egyenlők, mégis jó volt azt hallani, hogy gyengeségünk ellenére, elméletileg jogunk van egyenlők lenni a többiekkel. Ez akkor egy kényelmes illuzió volt, amelyben jó volt ringatni magunkat...
Később aztán eljött a demokrácia, a kapitalizmus és szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy egyáltalán nincs egyenlőség, és megláttuk illuzióink összeomlását. Hamar megtapasztaltuk, hogy nem vagyunk egyenlők sem a képességekben, sem az anyagiakban, sem pedig az oktatási, vagy az egészségűgyi renszerben való részesedésben. Aztán a legszomorúbb az volt, amikor azt is megláttuk, hogy a törvény előtt sem vagyunk egyenlők.
Tagadhatatlan, hogy a kommunizmus legvonzóbb ideálja az egyelőség eszméje volt. Csak az a probléma, hogy ezt Isten nélkül akarták megvalósítani, és persze igazságtalan eszközökkel. Ennek aztán államosítások és kollektivizálások lettek a következményei. Így aztán rengeteg ember életét, munkáját rombolták le és tették tönkre.
Tagadhatatlan, hogy a kommunizmus legvonzóbb ideálja az egyelőség eszméje volt. Csak az a probléma, hogy ezt Isten nélkül akarták megvalósítani, és persze igazságtalan eszközökkel. Ennek aztán államosítások és kollektivizálások lettek a következményei. Így aztán rengeteg ember életét, munkáját rombolták le és tették tönkre.
De hogyan történhettek meg a bolsevizmus és a kommunizus szörnyűségei? Igaz, hogy a kommunizmus tévedéseinek forrását az okkult, sátáni erőknél kell keresni, amelyek Isten és az Egyház ellen támadnak, de ugyanakkor, az is igaz, hogy az egyházak is adtak okot e sátáni tévedések kibontakozására és elterjedésére:
- A Francia forradalom előtt, a rendi gyűlés tárgyalásainak kudarcba fuladása és a lázadások kitörése a nemesi és az egyházi rendek hajthatatlanságának volt köszönhető, amellyel mindenáron ragaszkodtak előjogaikhoz és birtokaikhoz. Nem volt egyenlőség…
- Az 1917-es Nagy októberi szocialista forradalom is azért jöhetett létre, mert a cári hatalom, meg az orosz ortodox egyház, képtelenek voltak a nép életszükségleteire megfelelő választ adni, és az emberek nyomorogtak. Nem volt egyenlőség…
Hát ha nem volt egyenlőség, akkor jött a gonosz és adott az embereknek egyenlőséget. Vegyétek el azt, ami a királyé és az egyházé! Ekkor a királyt, máshol meg a cárt megölték, és az egyház vagyonát elkobozták... Az emberekre pedig jöttek más zsarnokok, nyomorgatók, sokkal kegyetlenebbek, mint amilyenek a cárok, a királyok, vagy az egyház fő előljárói voltak.
Visszatekintve a múltra, érthető, hogy a történelmi egyházak miért ellenzik a kommunista, szocialista eszméket és az eféle politikai erőket. De valahogyan mégsem érthető, hogy az egyházak ma is mindig a jobboldali kapitalista eszméket és ilyen politikai erőket támogatják. A jobboldali kapitalista rendszert tartják a lehető legideálisabb szociális és gazdasági rendszernek, holott ez a rendszer csakis a gazdasági és szociális egyenlőtlenségek növekedéséhez, a gazdagok és a szegények közötti olló szétnyílásához vezethet. Tehát semmiképpen sem vezet az egyenlőség felé… Ez egy olyannyira hivatalosan vállalt nézet, hogy a vatikáni bank (IOR) csúfosan leváltott elnöke, aki egy enciklika megírásában is közreműködött, a gazdag üzletemberek életét majdnemhogy életszentségnek minősítette.
A paradox helyzet az, hogy míg leginkább a baloldali politikai erők, a szociáldemokraták ígérnek egyfajta egyenlőséget, egyfajta igazságosabb vagyonelosztást, a diferenciált adózások által és a szociális segélyezések által, addig az egyházak a jobboldalt támogatják, akik az egykulcsos adóval és a szociális rendszerek leépítésével kettészakítják a társadalmat dúsgadagokra és szegényekre.
Az egyház szociális tanításának fényében is abszurdum azt gondolnunk, hogy valami nagyot tehetünk a társadalom megváltoztatása érdekében, hogy egy egyenlőbb és igazságosabb társadalom legyen. Az Úr Jézus világosan megmutatja korlátanikat...
(Jn 15:5) Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.
Semmit sem tehetünk magunktól. Tehát ha valami maradandót teszünk életünkben, azt mindig az Úr Jézus cselekszi általunk... De tudunk tenni kis dolgokat, és tudunk tenni azért, hogy ne áruljuk el a szegényeket. A Don Bosco (1988) filmben, Don Bosco édesanyja azt mondta a fiának, amikor a szemináriumba készült: Fiam, ha gazdag leszel, nem lépem át a küszöbödet.
Egyenlőség a tisztelet megadásban
Mennyire sajnálatos, amikor egy krisztuskövető, a társadalmat kifosztó és szegényeket nyúzó gazdagoknak kedvez, és mindig csak kivételez velük. Ezzel nemcsak a szegény embert árulja el, hanem magát a szegény emberben rejtőzködő Jézus Krisztust is...
(Jak 2.2-7) Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyûrûvel az ujján, és belép egy szegény is elnyûtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékû felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!” Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek?Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát az Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik õt szeretik? Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé? Hát nem õk gyalázzák meg azt a fönséges nevet, amely le van híva rátok?
Egyenlőség a kenyértörés közösségében
Nagy baj az, ha a kenyértörés közösségében, vagyis a szentmisén, az emberek megszégyenülve érzik magukat egyesek fényűzésének láttán. Főleg ma, amikor legtöbb helyen a monarchia már a múlté, egyesek "valakik" akarnak lenni a templomban. És teszik ezt az egyházi asszisztenciával. Ez bizoy egy igencsak sajnálatos dolog... A szegények ilyenkor lesérülnek lelkileg és visszahúzódnak. A templom is csak a gazdagokké - gondolják magukban - és ezzel igazolják Tamási Áron Rendes feltámadás című novelláját...
(1Kor 11:22) Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket.
Egyenlőség a megbecsülésben
(Gal 2:10) Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.
Ha az Úr Jézus, Isten létére, azonosult a legkisebbekkel, akkor mi is mérjük magunkat a szegényekhez, a kicsinyekhez és az egyszerűekhez, ne pedig a gazdagokhoz és a nagyokhoz... Keressük a szegények és a kicsinyek társaságát, annélkül, hogy megvetnénk, vagy megutálnánk a gazdagokat és a nagyokat. Szeressünk mindenkit, akár szegény, akár gazdag, de legyünk mindig az alázatosok és a szegények pártján (Zsolt 82:1-4, Mk 14:7, Róm 12:16)...
Uram Jézus, tudom, hogy nem mindenki, aki azt mondja "Uram, Uram" jut be a mennyek országába. Kérlek tégy méltóvá Szent Nevedhez. Ámen.
Visszatekintve a múltra, érthető, hogy a történelmi egyházak miért ellenzik a kommunista, szocialista eszméket és az eféle politikai erőket. De valahogyan mégsem érthető, hogy az egyházak ma is mindig a jobboldali kapitalista eszméket és ilyen politikai erőket támogatják. A jobboldali kapitalista rendszert tartják a lehető legideálisabb szociális és gazdasági rendszernek, holott ez a rendszer csakis a gazdasági és szociális egyenlőtlenségek növekedéséhez, a gazdagok és a szegények közötti olló szétnyílásához vezethet. Tehát semmiképpen sem vezet az egyenlőség felé… Ez egy olyannyira hivatalosan vállalt nézet, hogy a vatikáni bank (IOR) csúfosan leváltott elnöke, aki egy enciklika megírásában is közreműködött, a gazdag üzletemberek életét majdnemhogy életszentségnek minősítette.
A paradox helyzet az, hogy míg leginkább a baloldali politikai erők, a szociáldemokraták ígérnek egyfajta egyenlőséget, egyfajta igazságosabb vagyonelosztást, a diferenciált adózások által és a szociális segélyezések által, addig az egyházak a jobboldalt támogatják, akik az egykulcsos adóval és a szociális rendszerek leépítésével kettészakítják a társadalmat dúsgadagokra és szegényekre.
Az egyház szociális tanításának fényében is abszurdum azt gondolnunk, hogy valami nagyot tehetünk a társadalom megváltoztatása érdekében, hogy egy egyenlőbb és igazságosabb társadalom legyen. Az Úr Jézus világosan megmutatja korlátanikat...
(Jn 15:5) Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.
Semmit sem tehetünk magunktól. Tehát ha valami maradandót teszünk életünkben, azt mindig az Úr Jézus cselekszi általunk... De tudunk tenni kis dolgokat, és tudunk tenni azért, hogy ne áruljuk el a szegényeket. A Don Bosco (1988) filmben, Don Bosco édesanyja azt mondta a fiának, amikor a szemináriumba készült: Fiam, ha gazdag leszel, nem lépem át a küszöbödet.
Egyenlőség a tisztelet megadásban
Mennyire sajnálatos, amikor egy krisztuskövető, a társadalmat kifosztó és szegényeket nyúzó gazdagoknak kedvez, és mindig csak kivételez velük. Ezzel nemcsak a szegény embert árulja el, hanem magát a szegény emberben rejtőzködő Jézus Krisztust is...
(Jak 2.2-7) Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyûrûvel az ujján, és belép egy szegény is elnyûtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékû felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!” Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek?Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát az Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik õt szeretik? Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé? Hát nem õk gyalázzák meg azt a fönséges nevet, amely le van híva rátok?
Egyenlőség a kenyértörés közösségében
Nagy baj az, ha a kenyértörés közösségében, vagyis a szentmisén, az emberek megszégyenülve érzik magukat egyesek fényűzésének láttán. Főleg ma, amikor legtöbb helyen a monarchia már a múlté, egyesek "valakik" akarnak lenni a templomban. És teszik ezt az egyházi asszisztenciával. Ez bizoy egy igencsak sajnálatos dolog... A szegények ilyenkor lesérülnek lelkileg és visszahúzódnak. A templom is csak a gazdagokké - gondolják magukban - és ezzel igazolják Tamási Áron Rendes feltámadás című novelláját...
(1Kor 11:22) Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket.
Egyenlőség a megbecsülésben
A gazdag szegényebbé legyen, hogy a szegényt is felemelje. Ezáltal a szegény is, meg a gazdag is, egyenlő módon részesül a megbecsülésben a krisztusi közösségben...
A szegények elhanyagolása, meg nem becsülése és kiszorítása hitelteleníti el leginkább az egyházat. A YouTube-on sok olyan interjú látható, amelyben a nyomorult, szegény, ortodox embereket kérdezik a templomba járásról:
- Ó, templomba járni? Az nagyon drága... – mondják őszintén, és felsorolják a plébániai szolgáltatások tarifáit. Ők bizony nem rendelkeznek ennyi pénzzel. Örvendenek ha jut a mindennapi kenyérre, na meg a temetésre, mert hát meghalni ugyebár muszáj...
(2Kor 8:9) Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.
(Gal 2:10) Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.
Ha az Úr Jézus, Isten létére, azonosult a legkisebbekkel, akkor mi is mérjük magunkat a szegényekhez, a kicsinyekhez és az egyszerűekhez, ne pedig a gazdagokhoz és a nagyokhoz... Keressük a szegények és a kicsinyek társaságát, annélkül, hogy megvetnénk, vagy megutálnánk a gazdagokat és a nagyokat. Szeressünk mindenkit, akár szegény, akár gazdag, de legyünk mindig az alázatosok és a szegények pártján (Zsolt 82:1-4, Mk 14:7, Róm 12:16)...
(Zsolt 82:1-4) Áll az Isten az istenek gyülekezetében, és ítélkezik az isteneken: „Meddig ítéltek még hamisan, és meddig vagytok tekintettel a gonoszok személyére? Szolgáltassatok igazságot a szűkölködőnek és az árvának, juttassátok jogához a nyomorultat és a szegényt! Szabadítsátok meg a szegényt, és a szűkölködőt mentsétek ki a gonoszok kezéből!”
(Mk 14:7) Szegények mindig lesznek veletek, és amikor akartok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindig veletek.
(Róm 12:16) Éljetek egyetértésben. Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.
Uram Jézus, tudom, hogy nem mindenki, aki azt mondja "Uram, Uram" jut be a mennyek országába. Kérlek tégy méltóvá Szent Nevedhez. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése