A mi generációnk, akik a kommunizmusban voltunk diákok, sokat hallottunk az iskolában az egyenlõségrõl. Habár éreztük, hogy nem vagyunk egyenlõek, mégis jó volt azt tudni, hogy gyengeségünk ellenére, elméletileg jogunk van egyenlõek lenni a többiekkel. Ez egy kényelmes illuzió volt, amelyben jó volt tetszelegni. De eljött a demokrácia, a kapitalizmus és szomorúan kellett megtapasztalnunk illuzióink összeomlását. Hamarosan rájöttünk, hogy nem vagyunk egyenlõek sem a képességekben, sem az anyagiakban, sem pedig az oktatási vagy az egészségűgyi renszerben való részesedésben. A legszomorúbb az volt, amikor azt láttuk, hogy a törvény elõtt sem vagyunk egyenlõek...
Tagadhatatlan, hogy a kommunizmus legvonzóbb ideálja az egyelõség volt. Csak annyi volt a probléma, hogy ezt Isten nélkül akarták megvalósítani, igazságtalan eszközökkel. Ennek aztán államosítások és kollektivizálások lettek a következményei... Rengeteg ember életét és munkáját rombolták le, tették tönkre. De hogyan történhettek meg a bolsevizmus és a kommunizus szörnyüségei?...
Igaz, hogy a kommunizmus tévedésének forrását az okkult, sátáni erõknél kell keresni, amelyek Isten és az Egyház ellen támadnak, de ugyanakkor, az is igaz, hogy az egyház is adott okot e sátáni tévedések kibontakozására és elterjedésére. Pl. a Francia Forradalom elõtt, a rendi gyûlés tárgyalásainak kudarcba fuladása és a lázadások kitörése, a nemesi és az egyházi rendek hajthatatlanságának volt köszönhetõ, amellyel mindenáron ragaszkodtak elõjogaikhoz és birtokaikhoz. Nem volt egyenlõség… Az 1917-es Nagy Októberi Forradalom is azért jöhetett létre, mert a cári hatalom meg az orosz ortodox egyház képtelenek voltak a nép életszükségleteire elfogadható választ adni és az emberek nyomorogtak. Nem volt egyenlõség… Hát ha nem volt, akkor jött a gonosz és adott az embereknek megoldást. Vegyétek el azt, ami a királyé és az egyházé! A királyt meg a cárt megölték és az egyház vagyonát elkobozták... Az emberekre pedig jöttek más nyomorgatók, sokkal kegyetlenebbek, mint amilyenek a cárok meg a királyok voltak...
A múltat látva, érthetõ, hogy a történelmi egyházak miért ellenzik a kommunista, szocialista eszméket és az efféle politikai erõket. De valahogyan mégsem érthetõ az, hogy az egyházak ma is a jobboldali kapitalista eszméket és ilyen politikai erõket támogatják. A jobboldali kapitalista rendszert tartják a lehetõ legideálisabb szociális és gazdasági rendszernek, holott ez a rendszer csakis a szociális egyenlõtlenségek növekedéséhez, a gazdagok és a szegények közötti olló szétnyílásához vezet. Tehát semmiképpen sem vezet az egyenlõség felé… Ez olyannyira hivatalosan vállalt nézet, hogy a vatikáni bank (IOR) csúfosan leváltott elnöke, aki egy enciklika megírásában is közremüködött, a gazdag üzletemberek életét majdnemhogy életszentségnek minõsítette.
A paradox helyzet az, hogy míg leginkább a baloldali politikai erõk, a szociáldemokraták ígérnek egyfajta egyenlõséget, egyfajta igazságosabb vagyonelosztást, a diferenciált adózások által és a szociális segélyezések által, addig az egyházak a jobboldalt támogatják, akik az egykulcsos adóval és a szociális rendszerek leépítésével kettészakítják a társadalmat dúsgadagokra és szegényekre.
Az egyház szociális tanításának fényében is abszurdum azt gondolnunk, hogy valami nagyot tehetünk a társadalom megváltoztatása, egy egyenlõbb, igazságosabb társadalom érdekében. Az Úr Jézus világosan megmutatta korlátanikat...
(Jn 15:5) Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.
Semmit sem tehetünk magunktól. Tehát ha valami nyoma marad életünknek, azt mind az Úr Jézus cselekszi meg... De tudunk tenni kis dolgokat és tudunk tenni azért, hogy ne áruljuk el a szegényeket. A Don Bosco (1988) filmben, Don Bosco Szent János édesanyja azt mondta fiának, amikor a szemináriumba készült: Fiam, ha gazdag leszel, nem lépem át küszöbödet.
Egyenlõség legyen a tiszteletmegadásban
(Jak 2.2-7) Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyûrûvel az ujján, és belép egy szegény is elnyûtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékû felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!” Nem volt részrehajló ítéletetek? Nem gonosz gondolatok alapján ítéltetek?Hallgassatok ide, szeretett testvéreim! Hát az Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot, amelyet azoknak ígért, akik õt szeretik? Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé? Hát nem õk gyalázzák meg azt a fönséges nevet, amely le van híva rátok?
Milyen sajnálatos, amikor egy krisztushívõ, a társadalmat kifosztó, szegényeket nyúzó gazdagnak kedvez és kivételez. Ezzel nemcsak a szegényt árulja el, hanem magát, a szegényben megjelenõ Krisztust is...
Egyenlõség legyen a kenyértörés közösségében
(1Kor 11:22) Nincs otthonotok evésre-ivásra? Vagy megvetitek Isten egyházát, és megszégyenítitek a szegényeket? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek? Ezért nem dicsérlek benneteket.
Nagy baj az, ha a kenyértörés közösségében, vagyis a szentmisén, az emberek megszégyenülve érzik magukat egyesek fényûzése láttán. Fõleg manapság, amikor legtöbb helyen a monarchia már a múlté, ha egyesek "valakik" akarnak lenni a templomban, egyházi asszisztenciával, az rendkívül sajnálatos. A szegényebbek lesérülnek és visszahúzódnak. A templom is csak a gazdagokké - gondolják - és ezzel igazolják Tamási Áron Rendes feltámadás novelláját...
Egyenlõség legyen a megbecsülésben
(2Kor 8:9) Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok.
(Gal 2:10) Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.
A gazdagabb szegényebbé lesz, hogy a szegényt is felemelje... Ezáltal a szegény is, meg a gazdag is, egyenlõen részesülnek a megbecsülésben a krisztusi közösségben. A szegények elhanyagolása, meg nem becsülése és kiszorítása hitelteleníti el legjobban az egyházat. A YouTube-on sok olyan interjú van, amelyben egyes szegény ortodox embereket a templombajárásról kérdezik...
- Templomba járni nagyon drága – mondják és felsorolják a plébániai szolgáltatások összegeit, amelyekkel õk biza nem rendelkeznek. Örvendnek ha jut a mindennapi kenyérre és a temetésre, mert hát meghalni ugyebár muszáj...
Ha az Úr Jézus Isten létére azonosult a legkisebbekkel, akkor mi is mérjük magunkat a szegényekhez és a kicsinyekhez, ne a gazdagokhoz és a nagyokhoz. Keressük a szegények és a kicsinyek társaságát, de annélkül, hogy megvetnénk vagy utálnánk a gazdagokat és a nagyokat. Szeressünk mindenkit, akár szegény, akár gazdag, de legyünk mindenkor a szegények pártján (Zsolt 82)...
Ima: Uram Jézus, nem mindenki aki azt mondja "Uram, Uram" jut be a mennyek országába. Kérlek tégy méltóvá Szent Nevedhez. Ámen.
Ha az Úr Jézus Isten létére azonosult a legkisebbekkel, akkor mi is mérjük magunkat a szegényekhez és a kicsinyekhez, ne a gazdagokhoz és a nagyokhoz. Keressük a szegények és a kicsinyek társaságát, de annélkül, hogy megvetnénk vagy utálnánk a gazdagokat és a nagyokat. Szeressünk mindenkit, akár szegény, akár gazdag, de legyünk mindenkor a szegények pártján (Zsolt 82)...
Ima: Uram Jézus, nem mindenki aki azt mondja "Uram, Uram" jut be a mennyek országába. Kérlek tégy méltóvá Szent Nevedhez. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése