Mi lesz ebből a gyermekből?

(Lk 1:57-66.80) Azután eljött az ideje, hogy Erzsébet szüljön; és fiút szült. Meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és örvendeztek vele együtt. Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak nevezték. De az anyja így szólt: ,,Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.' Erre azt mondták: ,,De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.' Intettek tehát apjának, hogyan akarja őt nevezni. Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: ,,János a neve.' Mindnyájan elcsodálkoztak. Erre azonnal megnyílt a szája és a nyelve, megszólalt, és magasztalta az Istent. Félelem szállta meg összes szomszédjukat, s ezen dolgoknak elterjedt a híre Júdea egész hegyvidékén. Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték ezt, és kérdezték: ,,Mi lesz ebből a gyermekből?' Mert az Úr keze volt vele. A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, és a pusztában volt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.

Sokan tapasztaltak már furcsa, jelszerû eseményeket bizonyos személyek születésekor vagy halálakor. Ilyenkor az ember megáll egy percre, rácsodálkozik az eseményre és azon tûnõdik, hogy vajon mit jelenthetett ez. Mi lesz ebbõl a gyermekbõl?... Mi lesz ebbõl az emberbõl?...Ki volt ez az ember, aki épp eltávozott az Úrhoz?... Ki lesz ebbõl az isten gyermekébõl a szentek hierarchiájában?...

Máskor hallunk elszomorító történeteket elhagyott gyerekekrõl, akiket utcákon, mezõkön, kukákban találnak meg és az Úr ad nekik elég életerõt, hogy életben maradjanak és elinduljanak az élet rögös útján. Korházba viszik õket, táplálják, gondozzák irgalmas emberek, majd a korházból árvaházba vagy egy örökbe fogadó családhoz kerülnek...

Ilyen volt Edith Piáf is (Edith Giovanna Gassion), a francia sanzonénekesnõ és kulturális ikon. A kis „piaf” (veréb), Párizs egyik utcáján jött világra, pontosabban a Belleville ucta, 72. szám elõtti járdán. Születési bizonyítványát a belleville-i Tenon nevû korházban állították ki. Anyja egy francia-olasz-berber származású énekesnõ volt, míg az apja egy normand származású akrobata. Nagyanyja bordélyházat vezetett. Edith születésileg vak volt és rendkívül kis termetû. A nagyanyja adott neki pénzt egy Lisieux-i Kis Szent Teréz zarándoklatra, ahol csodásan meggyógyult a látása. A kis „veréb” énekesi karrierje mai napig megrendíti az emberi szíveket és nincs olyan érzõ szívű ember, aki könnyekre ne fakadna, amikor hallgatja dalait. Edith élete nagyon zûrzavaros és szenvedélyes volt. A szeretet, a szenvedés, a lázadás, a bohémság és a bünhõdés láncolata jellemezte életét. Haláltusája nehéz volt. Utolsó szavai ezek voltak: „Minden átkozott bolondságért, amit elkövetsz az életben, meg kell fizetned.” Életvitele miatt, Párizs érseke megtagadta az egyházi temetését. Ettõl függetlenül Edith eltávozott az Úrhoz... Vajon mi lett belõle? Mi lett ebbõl a gyermekbõl?...

Az Úr Jézus azt parancsolta, hogy nehogy egyet is megvessünk a kicsinyek közül:

(Mt 18:10) Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

Kik ezek a kicsinyek?... Õk a gyerekek, akik az emberek kicsinyei. Õk az egyes emberek, akik kisebbek a nagyobbrendű emberek között. Õk az emberek, általában, akik kicsinyek az angyalok elõtt, az égi hatalmasságok elõtt...

Lát az ember egy gyereket az utcán, amint játszik és rászól: "Te kölyök!"... Az a gyerek, alig húsz év múlva, talán nagy ember lesz, aki sokak sorsát intézi. Akkor az embernek eszébe jut, hogy miként is bánt vele, alig egy szempillantásnyi idõvel korábban... Mikszáth Kálmán "Lajoskája" egy pillanat alatt fején találta kõvel a jércét, amit a "különös házasságra" rendeltetett nemes ifjurak nem birtak elcsípni... Nem gondolták volna, hogy késõbb Lajoska arca sok bankjegyre és utcanév táblára fog kerülni...

Ha egy gyereket látunk, gondoljunk arra: Mi lesz ebbõl a gyerekbõl? Tekintsünk rá tisztelettel. Hátha egy nagy szentre tekintünk...

Ima: Add Uram, hogy soha meg ne vessünk vagy utáljunk egyet se a kicsinyek közül. Ámen.