Hitetlen és ellenszegülő nép

(Róm 10:11-21) Az Írás ugyanis azt mondja: Senki nem vall szégyent, aki benne hisz. Nincs különbség zsidó meg pogány között, mert mindnyájunknak egy az Ura, aki bőkezű mindazokhoz, akik segítségül hívják. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül. De hogyan hívhatják segítségül, amíg nem hisznek benne? S hogyan higgyenek abban, akiről nem hallottak? S hogyan halljanak róla, ha nincs, aki hirdesse? S hogyan hirdesse az, akit nem küldtek? Ezért meg van írva: "Milyen kedves a jövetele annak, aki jó hírt hoz." De nem mindnyájan engedelmeskednek az evangéliumnak. Ezért kérdi Izajás is: "Uram, ki fogadja hittel a szavunkat?" A hit tehát hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából. De kérdezem, vajon nem hallották? Hiszen: Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk. Tovább kérdem: Vajon Izrael nem értette meg? Már Mózes megfelelt rá: Féltékenységre ingerellek azok ellen, akik nem népem, haragra gerjesztelek az értelmetlen nép ellen. Izajás meg nyíltan mondja: Aki nem keresett, rám talált, fölismert, aki utánam nem járt. Izraelhez azonban így szólt: "Naphosszat a hitetlen és ellenszegülő nép felé tárom karomat."

Mi a hit?...

(Zsid 11:1) A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.

Mivel a hit a nem látható dolgok bizonyítéka, ezért maga a hit is láthatatlan, egésszen addig, míg tettekben meg nem nyilvánul. Ezért aztán a tettek nélküli hit bizonyítatlan marad, mondhatni, csak puszta illúzió...  

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

A hitetlen ember követelheti a hívőtől, hogy mutassa meg a hitét, mondván, hogy akkor ő is megmutatja majd neki az ő tetteit... 

(Jak 2:18) Azt is mondhatja valaki: "Neked hited van, nekem meg tetteim." Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.

A hívő ember abban különbözik a hitetlentől, hogy a hitetlen számára érthetetelen dolgokat művel: egymagában beszélget és azt imának nevezi; megtartóztatja magát az élvezetektől és azt böjtnek nevezi; titokban adakozik, ahelyett, hogy gyűjtene és azt alamizsnának nevezi; nem törtet, hogy megvalósítsa anyagilag önmagát és azt gondviselésnek nevezi; a rosszért jóval fizet vissza és azt irgalmasságnak nevezi; Krisztust hirdeti úton-útfélen és azt evangelizásának nevezi, stb...

A hit nélküli vallásosság

Manapság sokan panaszkodnak a szekularizációra, de meglehet, hogy az igazi probléma nem a templomba nem járókkal van, hanem a hit nélküli templomba járókkal...

Az Úr Jézus nem azt mondta, hogy jaj a vámszedőknek meg a paráznáknak, hanem azt, hogy jaj az írástudóknak és a farizeusoknak (Mt 23:23)...

(Mt 23:23) Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! 

A Máté evangéliumának 23. fejezetében végigolvashatjuk, hogy milyen keményen elmarasztalja az Úr Jézus az írástudókat és a farizeusokat hitetlenségük miatt. Azt mondta nekik, hogy a vámszedők és a paráznák megelőzik őket a mennyek országában (Mt 21:31). Tehát meglehet, hogy a hitetlen templomba járóknak rosszabb a helyzetük, mint azoknak, akik bűnös életet élnek és nem járnak templomba, mert azoknak inkább van esélyük megtérni Istenhez...

(Mt 21:31) „A kettő közül melyik tette meg az apa akaratát?” Azt felelték: „Az első.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Bizony, mondom nektek: a vámosok és az utcanők előbb mennek be Isten országába, mint ti."

Akkor hogyan is van ez? Éljünk inkább bűnös életet és ne járjunk templomba? Távolról sem... Itt inkább arról van szó, hogy a bűnös életű, templomkerülő emberben inkább van egyfajta betyárbecsület és egy rejtett Isten utáni vágy, mint abban, aki hitetlenségében és képmutató vallásosságában megcsalja Istent, az embereket, és még önmagát is. Az ilyen ember azt gondolja magáról, hogy ő jó vallásos, és legfőképpen, hogy ő „jó katolikus”... 

A "jó katolikus" kifejezés mára egy külön fogalom lett, és mögötte sokminden húzódik meg, ami egyáltalán nem krisztusi. A "jó katolikus" meg van elégedve önmagával, és úgy gondolja, hogy ő helyesen él, ő eleget tett kötelezettseigeknek, és kifizette Istent, az Egyházat meg az embereket. De mivel azt mondják maguknak, hogy ők látnak és, hogy ők "jó katolikusok", ezért megmaradnak bűneikben...

(Jn 9:41) "Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök."

A hit nélküli vallásosság különböző formái:

1. Az örökölt vallásosság

A csecsemőkeresztség előnyei vitathatatlanok, de mégis, a csecsemőkeresztelésnek vannak hátrányai is. A legfőbb hátránya pedig az, hogy hiányzik a megkeresztelt gyermek személyes döntése... Lehet beszélni a család szerepéről a vallásos nevelésben, a hittanórákról, a szentségek felvételéről, de végül mégiscsak az van, hogy az Úr Jézus Krisztushoz való megtérés egy tudatos, személyes döntés eredménye. Mindenkinek szüksége van egy személyes, privát megtérésre (Mt 4:17). Ezért van az, hogy az elsőáldozásra még meg tudják fogni a kisiskolásokat, de a bérmálkozásara már sok fiatal nem jelentkezik...

(Mt 4:17) Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”

Az örökölt, családban és iskolában kikényszerített hit nélküli vallásosság gyakran visszájára fordul, és megútáltatja a fiatalokkal mindazt, amit vallásnak neveznek. Mások viszont engedelmesen és nyilván helyesen követik az örökölt vallásosságot, a szülők, nagyszülők iránti engedelmességből és tiszteletből, de annélkül, hogy eljutnának az élő hitre. Talán egy életen át eljárnak templomba, de ha egy riporter kérdezi őket idős korukban a hit dolgait, akkor el vannak akadva. Csak annyit tudnak kinyögni, hogy: Háát... a szüleink is, a nagyszüleink is, az őseink is ezt tették...

2. A hagyományos vallásosság

Az emberek eljönnek a Csíksomlyói búcsúra, de sokan még csak a Szűzanyára se gondolnak, nemhogy az Ő Szent Fiára, az Úr Jézus Krisztusra, akihez a Szűzanya el akar minket vezetni. Csakis azért jönnek, mert ez a hagyomány, mert itt majd megmutatjuk, hogy mennyien vagyunk, és mert azt hiszik, hogy a nemzeti összetartozás varázsa majd megtartja őket...

Ha templombúcsú van a faluban, az sokak számára csak egyfajta falunap, amikor az árusok kirakodnak a templom elé, majd odahaza az ünnepi asztal köré ülnek a rokonsággal. A templomudvarban végigálldigálják a szentmisét, és ha megkérdezik tőlük, hogy mi a búcsú, hogy elmondták-e a búcsús imákat, részesültek-e búcsúban, akkor csak vonogatják a vállukat...

Mindenszentek napján, a nagymisén, a félig telt templomban, az emberek fekete ruhában ünnepelik a halottak napját, ami persze csak másnap van, miközben a kántor gépiesen kornyikálja, hogy: Örvendezzetek az angyalokkal és minden szenttel együtt... Kint a temetőben pedig meggyújtják a síroknál a gyertyákat, szívélyesen köszöntgetik egymást, hiábavalóságokat fecsegnek, de képtelenek maguktól elmondani egy imát az elhúnytakért...

Temetés alkalmával, a halottas menetben, szállóige lett, hogy: Ki tudja? Még senki sem jött onnan vissza... A tórra pedig egy lakodalomnyi embert hívnak meg, tekintélyükhöz mérten, de persze nem a szegényeket meg a szükölködőket (Lk 14:13), hanem a gazdag barátaikat, akiknek nincs is szükségük erre. Únják az egésszet, de elmennek tiszteletből, mert hát ez a szokás. Aztán van olyan falu is, ahol csak a nők mennek el a hathetes gyászmisére, utána meg kinálkodnak, és ha megkérdezed tőlük, hogy a férfiak miért nem jöttek el, az a válasz, hogy: Hát, ez a szokás...

(Lk 14:13) Ha vendégséget rendezel, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.

3. A nemzeti vallásosság

A polgárosodás és a modernizmus korától kezdve, sokan próbálkoztak a nemzeti kereszténység eszméjével, de mindig csalódniuk kellett. Attól, hogy valaki jó hazafi, tiszteli és támogatja az Egyházat, eljár szentmisére és ott diszeleg minden ünnepi koszorúzás alkalmával, attól még nem egy megtért és megigazult krisztuskövető...

Mivelhogy az Úr Jézus tanítását egy nemzeti keresztény, nemzet-egyház, keresztény állam ideológiával és haszonelvvel helyetesítették, ezért létrejött ez a bizonyos „jó katolikus” fogalom... A „jó katolikus” az a katolikus világi, laikus keresztény, aki anyagilag, társadalmilag és politikailag is támogatja az Egyházat, az eszközök válogatása nélkül. Ezeknél a cél mindig szentesíti az eszközöket, egésszen addig, míg szép lassan ki nem tör a botrány... Az ilyen "jó katolikusok" kitüntetése és első helyekre való ültetése (Lk 14:10) ábrándítja ki az igazakat az Egyházból...

(Lk 14:10) Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre.

Sokan elzarándokolnak Csíksomlyóra vagy más "nemzeti zarándokhelyekre", imádkozni és szentmisén résztvenni, a haza és a nemzet újjászületéséért. Dicséretes a hazaszeretet és a nemzetért való ima, ha igaz hit és helyes hitélet áll mögötte. Valami majd csak lesz a földi hazával is, de vajon mi bejutunk-e az örök hazába, a mennyországba? A nemzetet bálványozó, nacionalista kereszténység, a mindenféle táltos, ezoterikus, neo-panteista, sámánista és áltudományosan összezagyvált, katolikus mázú tévhit, vajon elegendő lesz-e az üdvösségre?...

4. A kulturális vallásosság

A hit nélküli kulturális vallásosság átszövi az egész Egyház életét: a plébániától a minisztériumig, a prédikációktól az egyházi programokig, vagy a vallásos folyóíratoktól az internetes oldalakig, mindenütt megjelenik. Mára a hit és a vallás gyakran kulturává silányul, és a vallásűgy a kultuszminisztérium egyik mellékes részlege. Van, aki homílía helyett történelemórát vagy irodalmi órát tart, mintha a szentmise valamiféle népiskola lenne, pedig hát az emberek ma már nem analfabéták, és azért járnak szentmisére, hogy az Úr Jézus tanítást hallgassák...

A keresztény közösségi élet mímeléseként, halvány keresztény töltetű kulturális eseményeket szerveznek, ahol bármiről lehet szó, kivéve a hit radikális hirdetéséről és megéléséről. Az őszinte beszéd ma már száműzve lett a templomból (Iz 59:14), és főbenjáró bűnnek számít. Van ott koncert, kamarazene, kiállítások, kórustalálkozók, keresztény-demokrata szövetségek, vagy irodalmi körök, bármi, csak épp valahogy töltse ki az időt és töltse meg a templomot. De nehogy megzavarja valamiképpen az emberek lelkiismeretét, mert még a végén esetleg szembe is kell nézniük önmagukkal, életükkel, és tán még meg is kell térniük...

(Iz 59:14) Kiszorult nálunk a jog, s az igazságosságnak is meg kell hátrálnia. Összerogy az őszinteség az utcán, s az egyenesség nem leli a helyét.

5. A teológus vallásosság

Sokan azt gondolják, hogy a vallásosság a vallásos könyvekben, vagy a teológia tanulmányozásában áll. Ha eleget tanulom a dogmatikát, a biblikumot, a patrisztikát, a mariológiát, stb., akkor már eleget is tettem a vallásosság követelményének, meg a szolgálatomnak. De az Úr Jézus azt mondja, hogy az életünknek igazságban kell lennie...

 
(Mt 5:20) Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.

Kell a teológia... Szüksége van rá az Egyháznak útban Isten hegye felé... Kell a teológia, egyeseknek, akiket az Úr arra rendelt, hogy az Egyház tanítását átlássák, kibontsák, rendezzék és átörökítsék, de nem kell a hívők sokasságának. A hívők sokasságának teológiája az Úr Jézus Krisztus tanításának hallgatása és megcselekvése, és az imádságban meg a lelki virrasztásban való kitartás. Nem a holt betű vezet a cél felé, hanem az élő és cselekvő hit. Mire jó az, ha valaki megértette a dogmatikát és ledoktorált teológiából, de a Hegyi beszédet csak a doktori disszertációjából ismeri, és soha életében nem adott titokban alamizsnát egy kitaszított, éhező és rongyos nyomorúltnak...

A hitetlenség ellenszere

A hitetlenség ellenszere a hit radikális hirdetése és megélése. Szent Pál apostol írta, hogy a hit hallásból van (Róm 10:17)... Egyszer egy testvér azt mondta nekem, hogy a hit hallásból van, nem írásból... Hmm... Van benne valami igazság, mert a Szentlélektől indíttatott beszéd lélek és élet (Jn 6:63). Ezért is, de persze egyébb miatt is, nincs levél általi, vagy internetes gyóntatás. De Szent Pál nem csak azt írta, hogy a hit hallásból van, hanem azt is, hogy a hit hallása Krisztus tanításából ered. Krisztus tanítását pedig írásban is tovább lehet adni, amint Szent Pál is továbbadta az ő levelei által...

(Jn 6:63) A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet.

(Róm 10:17) Eszerint a hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által.

Tehát a hitetlenség ellenszere az Úr Jézus Krisztus tanításának tiszta, radikális hirdetése és megélése. Ha nem vegyítenék Krisztus tiszta tanítását mindenféle emberi tanításokkal, hagyományokkal, nemzeti meg kulturális katyvalékokkal, vagy cifra teológiai kifejezésekkel, akkor a hallásból, vagy akár a szent írások által, a hit ismét talpra állna az emberek szívében. Miért gyengítik mindig Isten parancsait emberi hagyományokkal?...

(Mk 7:8) Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok.

(Ef 4:14) Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor.

Isten szüntelenül hív az élő hitre

Isten minden embert meghív az üdvösségre (1Tim 2:4). Az üdvösség előfeltétele pedig az, hogy higgyünk az Ő Szent Fiában, Jézus Krisztusban (Mk 16:16). Mivel Isten mindenkit meghív a hitre, ezért az Úr Jézus megígérte, hogy mindenkinek hirdetni fogják az evangéliumot (Mk 13:10)...

(Mk 13:10) Előbb azonban minden nemzet számára hirdetni kell az evangéliumot.

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt,  aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

Amikor halljuk az evangéliumot, de elutasítjuk azt, mert ellenkezünk, mert nincs rá időnk, mert kételkedünk benne, vagy mert esteleg szégyelljük azt, akkor nagyon vigyázzunk, nehogy lekéssük az üdvösség utolsó vonatját (Zsid 4:1)... 

(Zsid 4:1) Mivel tehát még érvényben van az ő nyugalmába való bemenetelünk ígérete, féljünk attól, hogy közületek bárkit is későn jöttnek találjanak!

Az Úr Jézus, az Ő nagy szeretetében, naphosszat kitárja karjait a hitetlen és ellenszegülő nép felé, hogy magához vonja és keblére ölelje. Naphosszat, de nem örökké. Egy szép nap az Ő karjai bezárulnak és, aki kintrekedt, annak nincs többé hivogatás, kitárt karok és ölelés...

Uram Jézus Krisztus, szabadíts meg minket a hitetlen vallásosságtól és a képmutatástól. Segíts, hogy hitünk és életünk tetszésed szerint való legyen. Ámen.