Ott marad, ahová dől

(Préd 11:1-3) Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod. Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sõt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra. Ha tele vannak esõvel a felhõk, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dõl a fa, ott marad, ahová dõl.

Az ember beteljesedése

Aquinói Szent Tamás A teológia összefoglalása című műve elején írja, hogy a mindenséget átölelő transzcendes Isten “rövid” lett érettünk, hogy felemeljen bennünket a transzcendesbe: ami mist számunkra olyan, mintha a minusz végtelentől a plusz végtelenig tartana, az a transzcendesben, az örökkévalóságban, csak egy rövid szakasz. Ez a rövid szakasz maga a teremtés, az idők kezdetétől az idők végezetéig. De a teremtésben csak az anyagi világról, és benne az emberről, a teremtés koronájáról beszélünk. E világ rövid létezési szakasza, a lehetőségek szerint kettévált a "tiltott fa" választópontjánál. A választópont pedig a parancs betartása vagy megszegése volt...

Isten akarata mindenképpen az, hogy teremtését magához emelje a transzcendesben, az örök életbe, az Ő szent színe látásának örök boldogságába. Ha az ember elkerülte volna az eredeti bűnt, akkor az ember beteljesedése, valami hasonló módon történt volna, mint Hénoch (Ter 5:23-24) vagy Illés égbeemelése (2Kir 2:11). Ebből a világból, az ember, a halál megismerése nélkül emeltetett volna fel a transzcendesbe...

(Ter 5:23-24) Hénok összesen háromszázhatvanöt esztendeig élt. Kedves volt Isten előtt, és nem találták, mert Isten elvitte.

(2Kir 2:11) Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe.

Az eredeti bűn elkövetése (Ter 3:6), habár súlyos következményeket eredményezett, ugyanakkor, Isten végtelen szeretete által, sokkal nagyobb lehetőséget eredményezett. Ezen az úton, Isten kijátszhatta a Közte és ember közötti szeretet lehetőségeinek minden kártyáját. Isten így megmutathatta végtelen szeretetét egyszülött Fiában, a keresztáldozatban (Jn 3:16), és az ember érdemeket szerezhet (Jel 22:12), bizonyítva élete ideje alatt Isten iránti szeretetét...

(Ter 3:6) Az asszony látta, hogy a fa táplálkozásra alkalmas, tekintetre szép és csábít a tudás megszerzésére. Vett a gyümölcséből, evett, adott a férjének is, aki vele volt, és az is evett.

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen..

(Jel 22:12) Íme, hamarosan eljövök, és nálam van a jutalom, hogy megfizessek mindenkinek tettei szerint.

Ebben a lehetőség sorozatban, az ember, az életének ideje alatt, megvalósul és beteljesedik Krisztusban, az Ő megváltó műve és kegyelme által. De nemcsak az emberek, emberéletek megszámlálhatatlan sorozata valósul meg, teljesedik be, hanem az egész teremtett világ is, ami maga is sóvárogva várja a megvalósulást és a beteljesedést...

(Róm 8:19-22) Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsõséges szabadságára.Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.

Ebben a teremtett világban minden az emberért van, mert az ember a teremtés koronája. Krisztus nemcsak az emberi lelket váltotta meg, hanem a teljes embert, azaz a testét is. Mivel az ember teste anyagi, ezért az anyag is meg van már váltva (Rom 8:23)... 

(Róm 8:23) De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a Lélek zsengéjét, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

Krisztus feltámadása és megdicsőülése által, az Ő szent testében az anyag is felemeltetett a transzcendesbe (ApCsel 1:9), mint a természet megváltásának zsengéje...

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.

Tehát minden ember és az egész teremtett világ elkerülhetetlenül halad a beteljesedése felé... Tudatosítanunk kell, hogy mi magunk is elkerülhetetlenül haladunk a mi megvalósulásunk és beteljesedésünk felé. Eljön a nap, amikor halálunk által, lelkünk "belefagy" az örökkévalóság folyójába, mint egy kimeredt szemű ponty. Akkor már nem változtathatunk többé lelkünk állapotán. Amilyen lesz, olyan lesz... És vajon milyen lesz a mi beteljesedésünk? Búza, vagy konkoly (Mt 13:38)?... 

(Mt 13:38) A szántóföld a világ, a jó mag az Ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai.

A fa mindenképpen kivágattatik

Az ember élete olyan, mint egy fa... És a fa mindenképpen kivágattatik. A fa kivágásáról legszembetűnőbb módon Keresztelő Szent János beszélt. Ez a kikezdheteten és feddhetetlen, szigorú és zord szent, ott állt a Jordán vizében és kiabalva intette a zsidókat bűneik és keményszívűségük miatt. Ekkor hangzott el a fenyegetés, és a megtérésre való felszólítás...

(Mt 3:10) A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tûzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

Amint Aquinói Szent Tamás kifejtette, kétféle halál van: van lelki halál és van testi halál. Sőt, ha úgy tekintjük, akkor háromféle halál is van... Van a lelki halál, ami a lélek elszakadása Istentől a halálos bűn által. Ilyenkor az ember még él testileg, de a lelke már halott (1Tim 5:6; Jel 3:1). Van a testi halál, amikor az ember meghal, és a lelke különválik a testétől. És végül ott van az ú.n. “második halál”, amikor az utolsó ítéletben, a kárhozottakat a feltámadt és romolhatatlan testükkel (Jn 5:29), a kénköves, olthatalan, tüzes tóba vetik (Jel 21:8)...

(1Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

(Jel 3:1) „A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidről. Tudom, hogy élőnek neveznek, de halott vagy.

(Jel 21:8) A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égő kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.

Az ember életének rossz gyümölcsei a bűnök, amelyek élete fájának kivágattatását okozhatják... Ezek először a romlandó test fájának idő előtti kivágását okozhatják, egy betegség és a testi halál által, de lehetséges a romolhatatlan test feltámadt életfájának végleges kivágása is, ami a kárhozat, azaz a “második halál”...

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

Isten nagyon szereti az embert és irgalmas hozzá... Ezért minden embernek időt ad a megtérésre. De ez az idő korlátozott. Jó gyümölcsöket kell teremni, a megtérés gyümölcseit, addig, amíg még van rá idő...

(Lk 13:7-9) Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig! Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövõre? Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

(Mt 21:19) Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt.

Aquinói Szent Tamás úgy fogalmazza ezt meg, hogy az eredeti szentség állapotában, az ember teste elmozdíthatatlan egységben volt halhatatlan lelkével, Isten Lelkének ereje által. Az eredeti bűn miatt azonban az ember elszakadt Istentől, és ezáltal a lélekkel egységben lévő test is elveszítette a mozdulatlanságra való diszpozícióját. Így, az Istentől való elszakadással, beállott a testben a változás folyamata, mint a test “porba visszahulló” változása...

(Ter 3:19) Mert por vagy és a porba térsz vissza.”

Az ősatyák felsorolásából láthatjuk, hogy életéveik több fokozatban csökkentek, egésszen addig, amíg a bűn megszaporodása miatt, ki nem mondta az Úr, hogy az ember élete legyen csak 120 észtendő. Ez a 120 éves élettartam, aztán Mózesen teljesedett be...

(Ter 6:3) Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.”

(MTörv 34:7) Mózes 120 esztendõs volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt.

Vitatkozhatnak a biblikusok, hogy miként kell értelmezni az ősatyák életéveit és, hogy élhetett-e az ember több mint 900 évet. A lényeg az, hogy az élettartam folyamatosan csökkent, egésszen addig, míg 120 évre le nem csökkent... Megfigyelhetjük, hogy Mózes testének mozdulatlansága és változatlansága megmaradt: Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt, és mégis, mivel az Úr így rendelkezett, 120 éves korában ki lett vágva az életének fája a föld színéről, és meg kellett halnia. Tehát a fa mindenképpen kivágattatik...

Van, aki beszél a „halál angyaláról”, amit úgy is tekinthetünk, hogy a lélek elszakadása a testtől nem egy önmagától bekövetkező esemény, hanem irgalmas cselekedet egy angyal által...

(Préd 12:6-7) Mielõtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltetõ lehelet meg az Istenhez, aki adta.

Azáltal, hogy a fa kivágattatik, sejthetjük, hogy a halál bekövetkezése egy angyali cselekmény következménye, de azáltal, hogy az ezüstkötél elszakad, úgy is láthatjuk, hogy a halál a lélek testhez tapadó életerejének teljes megfogyatkozása által következik be...

Merre dől a fa?

Amikor egy fát kivágnak, akkor nemcsak az a fontos, hogy elvágják gyökereit vagy a törzsét, hanem az is, hogy merre dől ki. Van egy székely mondás: János bácsi vágja ki a fát a fiával... Amikor a fa törzsét elvágták, azt mondja a fiú az apjának: Nó, Isten áldja édesapám!... Az apa ránéz csodálkozva. – Há, hová mész fiam?  - Én sehová – válaszolja a fiú - de maga igen, mert a fa maga felé dől...

Aquinói Szent Tamás azt mondja, hogy amilyen irányultságban találtatik az ember lelke halála órájában, olyan irányultságban támad majd fel. Mivel a feltámadt, romolhatatlan test egyesül a halhatatlan lélekkel, ezért az ember azt az irányultságot veszi fel akkor, amelyikben a lelke volt. Tehát a lélek irányultsága a halál pillanatában örökre eldönti az ember sorsát. Amelyik lélek Istent választotta célnak, annak fája örökre az Isten felé dől, és amelyik lélek Istennel ellekező célt választott magának, annak fája örökre az Istennel ellenkező irányba dől. Tehát Isten szeretetének elfogadása vagy visszautasítása, a halál órájában véglegessé válik. A fa ott marad, ahová dőlt. Ezért kell mindig virrasztani és imádkozni, hogy mennyei ruhánkat el ne veszítsük...
 

(Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! 

(Jel 16:15) Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

Ezért a reménységünket és célunkat, ami az üdvösségünk, nagyon komolyan kell vegyük az életben. A "test" üdvösségünk sarokpontja (Tertullianus), mert az Ige testté lett (Jn 1:14), hogy így minket megváltson (2 Ján 1:7)... 

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

(2Ján 1:7) Sok csaló ment ugyanis szerteszét a világba. Ezek nem vallják, hogy Jézus Krisztus testben eljött. Aki ilyen, az csaló és antikrisztus.

Használjuk ki tehát a napokat, mert azok gonoszak (Ef 5:15-16), és nem tudjuk, hogy mikor jön el a mi végünk. Most van az alkalmas idő, amikor az Úr meghallgatja kéréseinket, és most van az idő, amikor még munkálkodhatunk üdvösségünkön...

(Mk 13:33) Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idõ.

(Jn 9:4) Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.

(2Kor 6:2) Azt mondja ugyanis: A kellõ idõben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellõ idõ, most van az üdvösség napja!

(Ef 5:15-16) Vigyázzatok tehát, atyámfiai, hogy óvatosan éljetek; nem úgy, mint esztelenek, hanem mint bölcsek, megváltván az időt; mert a napok gonoszak.

Ezek a dolgok rettenetesnek tünhetnek, de csak akkor, ha mindenfelé nézelődünk. Nekünk nem szabad nézelődnünk se jobbra, se balra (Péld 4:27), hanem szemünket csakis a megfeszített Úr Jézusra kell szegeznünk (Szám 21:9). Sőt, túl kell tekintenünk a kereszten is, egésszen a mennyországba, ahol az örök élet és az örök boldogság vár ránk, Isten boldogító színelátásában...

(Péld 4:27) Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad.

(Szám 21:9) Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.

(Kol 3:2) Az odafent valókra törekedjetek, ne a földiekre.

Uram Jézus! Akinek sokat adtál, attól sokat kérsz számon. Segíts kérlek, hogy számot tudjak adni életemről, és ne valljak szégyent. Ámen.

Szellemi test

(1Kor 15:35-49) De – kérdezhetné valaki – hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el – romlatlannak támad föl. Dicstelenül vetik el – dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el – erőben támad föl. Érzéki testet vetnek el – szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is. Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni.

A szellemi test az, amellyel mindnyájan, akik üdvözülünk, rendelkezni fogunk, amikor megdicsőülten feltámadunk, amikor az ember lelke újra egyesül testével. Ez a test már nem olyan lesz, mint a korábbi, érzéki és romlandó, hanem egy megdicsőült és romolhatatlan szellemi test lesz...

1. Az elmélkedés célja

Miért kellene erről elmélkedni? Hogy okosabbak legyünk? Nem… Aquinói Szent Tamás, A teológia összefoglalása című művében, így fogalmaz a három isteni erényről, a hit, a remény és a szeretet erényeiről: A hit az, hogy megismerjük az igazságot a Szentháromság istenségéről és Krisztus emberségéről. A remény az, hogy a megfelelő célra irányítsuk figyelmünket, ami nem más, mint az üdvösségünk és az örök élet. A szeretet pedig az, hogy igazságosságban éljük életünket, megtartva Isten parancsolatait, mert a parancsolatok megtartásában áll a szeretet (Jn 15:10; 1Ján 5:2-3). Tehát, ennek az elmélkedésnek célja a hit növelése, a remény erősítése és a szeretet tökéletesítése...

(Jn 15:10) Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.

(1Ján 5:2-3) Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, ha szeretjük Istent, és teljesítjük a parancsait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.

2. Az elmélkedés precizitása

Tekintettel a fogalmak bonyolultságára, meglehet, hogy az elmélkedés nem egésszen pontos... A cél az, hogy rámutassunk reményünkre, ami növeli a hitünket és tökéletesíti a szeretetünket, ami a Krisztusban való teljes megváltásunkban, a feltámadásunkban és megdicsőülésünkben áll. Szent Pál írja: “ne többet annál, ami meg van írva” (1Kor 4:6), és ne bölcselkedjünk erőnkön felül, hanem legyünk józanok...

(1Kor 4:6) Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van!

(Róm 12:3) A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyiteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentõl neki juttatott hit mértéke szerint.

3. A megdicsőüléshez vezető út

Aquinói Szent Tamás rendszeresen kifejt néhány alapigazságot, amelyeket, így lehetne öszefoglalni:

a). Az egész teremtett világ folyamatos mozgásban, alakulásban és fejlődésben van, és halad a végső beteljesedése felé (Róm 8:19). Törvényszerű, hogy a nagyobb és magasabbrendűbb dolgok mozgatják a kisebbeket és az alacsonyabb rendűeket...

(Róm 8:19-22) Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. Hiszen a teremtett világ hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy egykor felszabadul majd a romlandóság szolgaságából Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig.

b). Isten minden mozgás és fejlődés alapja, elindítója és oka, ezért Ő mozdulatlan, változatlan, egységes és egyszerű. Őbenne nincs változás, még árnyéka se a változásnak (Jak 1:17)...

(Jak 1:17) Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, még árnyéka sem a változásnak.

c). Mi is ebben a világban élünk, mozgunk, alakulunk és fejlődünk, haladva a végcélunk felé, ami az Istenben való örök megnyugvás. Ott majd megnyugszunk tetteinkben...

(Zsid 4:8-10) Mert ha Józsue megszerezte volna nekik a nyugalmat, sohasem beszélt volna ezután más napról. Eszerint a szombati nyugalom Isten népe számára van fenntartva. Mert aki bement az ő nyugalmába, maga is elnyugodott tetteitől, mint Isten az övéitől.

d). A lelki világ és annak dolgai magasabb rendűek, mint az anyagi világ dolgai, tehát a lelkiek mozgatják a testieket, és nem fordítva. Az Úr, aki Lélek, még a napnak is parancsol...

(2Kir 20:11) Erre Izajás próféta segítségül hívta az Urat s az visszatérítette az árnyékot Ácház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már lement, hátrafelé, tíz fokkal.

e). Az ember szellemi lelke felismerhető módon az anyagi testének szellemi mása, vagyis, az anyagi testünk a szellemi lelekünk egyfajta anyagi formája. Az Úr Jézus megjelenésében, a tanítványok azt hitték, hogy szellemet látnak (Lk 24:37; 39)...

(Lk 24:37) Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak.

(Lk 24:39) Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.”

f). Az ember szellemi lelke, Isten éltető ereje által, ami a vérben van (Lev 17:14; 27:11), folyamatosan magára szedi az anyagot, és cseréli azt a test fejlődésére, alakulására és formálódására...

(Lev 17:11) A test lelke ugyanis a vérben van, és én a vért arra rendeltem nektek, hogy engesztelést végezzetek vele lelketekért az oltáron és a vér a lélek által engesztelésre szolgáljon.

(Lev 17:14) Minden testnek a lelke ugyanis a vérben van.

g). Mivel az ember nemcsak lélek, hanem test és lélek, ezért szükséges, hogy a feltámadásban és a végső megnyugvásban, a lélek ismét egyesüljön a testtel (1Kor 15:42)...

(1Kor 15:42) Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan test támad fel...

h). Aquinói Szent Tamás szerint, a feltámadásban kapott megdicsőült új test már nem lehet romlandó, mert ez a meghalás és feltámadás vég nélküli ciklusát idézné elő, ami értelmetlen dolog lenne. Isten pedig mindent értelmesen rendez el...

i). Az ember megdicsőülésének és romolhatatlan testben való feltámadásnak útja Krisztus feltámadása, mert Ő az út, az igazság és az élet (Jn 14:6), Ő a feltámadás és az élet ( Jn 11:25) és Ő az elsőszülött a halottak közül (Kol 1:18)...

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

(Jn 14:6) „Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

(Kol 1:18) Ő a testnek, az egyháznak a feje;ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben.

4. A megdicsőült test tulajdonságai

Aquinói Szent Tamás írta, hogy az emberenek kétféle halála és kétféle feltámadása van: 

- Van lelki halál, amikor az ember elszakad Istentől, és van a test halála, amikor az ember lelke elszakad a testétől. 

- Van a lelki feltámadás, amikor az ember kiengesztelődik Istennel és újra beleoltódik Isten életébe, és van a test feltámadása, amikor a test újra egyesül a lélekkel. 

Az Úr Jézus, Isten Fia, a második isteni személy, valóságosan magára öltötte emberi természetünket az emberi testtel és lélekkel együtt, hogy az hordozója legyen isteni természetének. De mivel Ő bűnt nem ismert, ezért Őrá csak a test halála és feltámadása vonatkozik. Habár Ő csak testileg halt meg és támadt fel, mégis, mivel valóságos Isten, minta-oka lett a mi lelki és testi feltámadásunknak...

A megdicsőült test tulajdonságait csakis az Úr Jézus Krisztus feltámadásában és feltámadása utáni megnyilvánulásaiban tudjuk megfigyelni. Az Ő jelenéseiben láthatjuk, hogy a megdicsőült testre nem vonatkoznak e világnak természeti törvényei. A megdicsőült testre nem hatnak az anyag törvényei, és független a tértől meg az időtől. 

Ugyanakkor azt is láthatjuk, hogy a megdicsőült szellemi test magán viseli az anyagi testnek tulajdonságait. Egyik felől tappintható, mint az anyagi test, a másik felől pedig úgy mozog, mint a lélek. Isten valami újat hoz létre: egy olyan szellemi, romolhatatlan testet, amely tappintható, de ugyanakkor beléphet a mennybe is, és képes Isten szellemi világában élni, Istent látni, annélkül, hogy belehalna (Kiv 33:20; Iz 6:5)... 

(Kiv 33:20) Azután hozzáfűzte: „De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon.”

(Iz 6:5) Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.”

Az írások arra utalnak, hogy Isten valami újat hoz létre, és hogy az Úr Jézus Krisztusban új teremtmények vagyunk. Ezt nem csak a lelkünk Krisztusban való megújulására érthetjük, hanem a testünk megújulására is...

(Iz 43:19) Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülõben van; nem látjátok?

(2Kor 5:17) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszûnt, valami új valósult meg.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.

A megdicsőült szellemi testről a következőket láthatjuk az Úr Jézusnál:

a). Képes megjelenni és eltünni, és képes az anyagon áthatolni...

(Jn 20:26) Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte õket: „Békesség nektek!”

Aquinói Szent Tamás szerint, a lelkiek az anyagiak fölött állnak, ezért a lelkieknek hatalmuk van az anyagiak fölött. Ezért aztán természetes dolog, hogy a szellemi test szubsztanciája, amelyet a Szentélek ereje tart össze, zavartalanul áthatol az anyagi dolgok elemei között, amelyeket testi erők fognak össze...

b). A szellemi test tappintható...

(Jn 20:27) Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!”

A szellemi test tulajdonsága, hogy tappintható, képes érintkezni az anyaggal, de ugyanakkor képes belépni a mennybe is, Isten szent színe elé...

c). A szellemi test képes felismerhető vagy nem felismerhető formában megjelenni...

(Lk 24:31) Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltûnt a szemük elõl.

(Jn 21:7) Erre az a tanítvány, akit Jézus kedvelt, így szólt Péterhez: „Az Úr az!”

(Jn 21:12) Jézus hívta õket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: „Ki vagy?” - hiszen tudták, hogy az Úr az.

Látható, hogy az Úr Jézust nem az ábrázatáról, hanem a beszédéből és a cselekedeteiből ismerik fel...

d). Habár nincs szüksége táplálékra, mégis képes elfogyasztani azt...

(Lk 24:43) Fogta és a szemük láttára evett belõle.

(Jn 21:5) Jézus megszólította õket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” - felelték.

(ApCsel 1:4) Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, „amelyrõl - úgymond - tõlem hallottatok…

Ennek a táplálkozásnak az volt a célja, hogy az Úr Jézus bebizonyítsa, hogy Ő nem csupán szellem, hanem valóságos testben támadt fel. Ugyanakkor, azt is meg akarta mutatni, hogy feltámadása után is közösséget vállal az anyagi, romlandó testben élő testvéreivel. Viszont ez a lenyelt táplálék nem szorult emésztésre, hanem a lélek magasabbrendűsége által.egyszerűen eltűnt, mert a szellemi testnek már nincs szüksége a gyomor működésére...

(1Kor 6:13) Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért, de Isten mindkettõt elpusztítja.

(1Kor 6:13, Károli) Az eledelek * a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli.

e). Nem sebezhető, és a feltámadt Úr Jézus szent sebei nem gyógyulnak be...

(Jn 20:27) Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!”

Az Úr Jézus megdicsőült testén ma is ott vannak az Ő szent sebei. Azok nem gyógyulnak be, de nem is ejthető rajta újabb seb. Lehetelen is lenne az, mert anyagi ostor, szeg vagy lándzsa hogyan tudna hatni a szellemi testre, az Ő szent testére? A lelkiek magasabb rendűek a testieknél, tehát a testiek nem tudnak hatni a magasabbrendű lelkiekre...

5. Hasonlók leszünk a feltámadt Krisztushoz

Mivel az Úr Jézus, az Ő halálával és feltámadásával, első lett testvérei között, ezért mindenki, aki hisz Őbenne és, aki Őbenne alszik el, az Őhozzá lesz hasonló majd a feltámadásban. Ő a mi feltámadásunk és megdicsőülésünk reménysége. Mi mindnyájan elváltozunk az Ő képmására, szellemi, megdicsőült testbe, amelyben képesek leszünk Istent látni és vele együtt élni...

(Fil 3:21) Õ azzal az erõvel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsõült testéhez.

(Kol 1:18) Ő a testnek, az egyháznak a feje;ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy az övé legyen az elsőség mindenben.

(Kol 1:27) Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus bennetek a megdicsõülés reménye.

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

(1Kor 15:51-53) Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végsõ harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.

6. A csodás feltámadások nem eredményeznek megdicsőült testet

A szentírásban olvashatunk néhány csodás feltámadásról: Illés feltámasztotta a careftai asszony fiát, Elizeus feltámasztotta a szunemi asszony fiát; Elizeus csonjaitól feltámadt a sírjába beleejtett halott; az Úr Jézus feltámasztotta Jairus leányát, a naimi ifjút, Lázárt; Szent Péter feltámasztotta Tabitát; Szent Pál feltámasztotta Euthichuszt. De napjainkban is halhattunk halott feltámadásáról Afrikában...

(1Kir 17:20-22) Aztán az Úrhoz fordult: „Uram, én Istenem, hát csakugyan szerencsétlenségbe sodrod ezt az özvegyet, akinél lakom, s megölöd a fiát?” Majd háromszor a fiúra borult, és segítségül hívta az Urat: „Uram és Istenem, engedd, hogy visszatérjen a lélek ebbe a fiúba!” S az Úr meghallgatta Illés könyörgését, a lélek visszatért a fiúba, úgyhogy újra életre kelt.

(2Kir 4:34-35) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett. Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét.

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

(Mk 5:41-42) Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.

(Lk 7:14-15) Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.

(Jn 11:43-44) E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendõ födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”

(ApCsel 9:40-41) Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

(ApCsel 20.9-10) Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze. Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

Ezek nem olyan feltámadások, amely által az ember megdicsőült testet kap, hanem csak olyanok, amelyeknél a lélek visszatér ugyanabba a romlandó testbe. Ezek a lelkek visszaadattak ennek a mulandó életnek, feltámadtak, de újra meg kellett halniuk...

(Jn 12:10) Erre a fõpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik...

7. A megdicsőülésre utaló előképek az Egyházban

A szentek életében láthatjuk a megdicsőült test jegyeit. Ezek a következők: a stigmák, a bilokáció, a levitáció, az Oltáriszentséggel való kizárólagos táplálkozás, stb...

a). Szent Pál (Gal 6:17), Assziszi Szent Ferenc és Pietrecianai Szent Pió atya testükön viselték  az Úr Jézus stigmáit. Ezek a Lélek által keletkeztek, gyakran véreztek, nem gyógyultak be, fájtak, de nem károsították a szent ember testi egészségét. Az anyagi testen voltak ugyan, de nem voltak testi eredetűek...

(Gal 6:17) Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen.

b). Assziszi Szent Ferencnél, Páduai Szent Antalnál, Pietrelcinai Szent Pió atyánál, de más szenteknél is feljegyezték a bilokáció csodáját. Ugyanabban az időben két helyen is jelen volt a szent ember. Amint a Szentlélek több helyen jelen van (ApCsel 2:3) és mégis egy személy, úgy a Lélek megadja a lelki embernek is ezt a tulajdonságot...

(ApCsel 2:3) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

c). Az Egyház több szent emberről is tud, akik évtízedeken keresztül csakis az Oltáriszentséggel éltek. Nem ettek és mégsem fogytak le, nem haltak éhen, hanem jó egészségben élték életüket, egésszen addig, amíg az Úr magához nem szólította őket. Ezek az emberek már csak isteni eledellel éltek, amint a szellemi testek fognak élni az eljövendő életben...

(Jel 22:2) Az utca közepén és a folyam két partján az élet fái álltak. Tizenkétszer hoznak gyümölcsöt, vagyis minden hónapban teremnek, a fa levelei meg a népek gyógyulására szolgálnak.

d). Több szent emberről is feljegyezték, hogy levitáltak, amikor ima közben a Lélek által extázisba estek. Volt olyan pap is, aki mise közben levitált és repült a hívek feje fölött...

8. A mi megdicsőülésünk

A mi feltámadásunk és megdicsőülésünk már itt, ebben az életben elkezdődik, és már itt részesedünk belőle azáltal, ha:

a). Hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában.

b). Megismerjük Istent, a Szentháromságot, úgy ahogyan Isten kinyilatkoztatta magát nekünk Szent Fia által, és táplálkozunk a legszentebb Eucharisztiával.

c). Az Úr Jézus Krisztust követve, és egyre inkább egyesülünk az Ő Szent Szívével.

És végül, a reménységünk végső stációja a megdicsőülésben az, amikor elérjük a testünk megváltását is...

(Róm 8,23) De nemcsak az, hanem mi is, akik magunkban hordjuk a Lélek zsengéit: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

Uram Jézus, köszönöm, hogy ilyen nagy reménységre hívtál meg minket. Kérlek, segíts legyőzni a restséget és a félelmet a Szentlélek erejével. Ámen.

Feltámadás

(Jn 11:23-25) Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

1. Az ember kezdettől fogva tudott a feltámadásról

Már az első emberpárnak is volt egyfajta tudata a feltámadásról. Az eredeti bűn esete után, amikor az Úr kimondta az átkot (Ter 3:14-18), akkor elmondta nekik az örömhírt is. Ekkor hangzott el a protoevangélium, amelyben Isten megígérte, hogy nem hagyja elveszni az embert, hanem utánanyúl a halálba, és visszahozza őt az örök életre. Feltámasztja az embert a bűn és a test halálából...

(Ter 3:14-15) Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mezõ minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az õ ivadéka közé. Õ széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”

Ábrahám is hitt a feltámadásban, máskülönben, hogyan bízhatott volna Isten ígéretében. Előrehaladott kora ellenére, vándorként, hitt abban, hogy elnyeri örökségül a neki ígért földet és Isten megsokasítja utódait...

(Zsid 11:15-19) Ha arra a földre gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna alkalmuk a visszatérésre. De egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hiszen hazát készített nekik. Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette. Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, õ, aki ígéretképpen kapta, és hallotta: „Izsák által lesznek utódaid.” Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani.

Mózes is hitt a feltámadásban, amikor az Úr kinyilvánította magát neki az égő csipkebokorban, mint Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, Aki az élők Istene, nem a holtak Istene...

(Lk 20:37) Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.

De a próféták és a szentek is írtak a feltámadásról, különösen Ezekiel próféta, aki a feltámadást úgy szemléltette, mint valami visszapörgetett filmet...

(Ez 37:3-14) Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekrõl a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltetõ leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bõrt húzok rátok és éltetõ leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bõr vonta be õket, de éltetõ lehelet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltetõ leheletrõl, jövendölj, emberfia, és mondd az éltetõ leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elõ a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek.” Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltetõ lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.
Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: „Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.” Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr.

(2Mak 12:43) Aztán gyûjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelõ áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra.

(Zsid 11:35) Asszonyok feltámasztás útján visszakapták halottaikat. Némelyek kínpadra jutottak, de nem fogadták el a szabadságot, csak hogy dicsõségesebb feltámadásban részesüljenek. (v.ö. 2Makk 7:29)

2. A csodás feltámadások

A szentírásban több helyen olvashatunk csodás feltámadásokról: Illés feltámasztotta az cáreftai özvegyasszony fiát; Elizeus feltámasztotta a szunemi asszony fiát; Elizeus csonjait megérintve feltámadt a sírba ejtett halott; az Úr Jézus feltámasztotta Jairus leányát, a naimi ifjút és Lázárt; Péter apostol feltámasztotta Tabitát; Pál apostol feltámasztotta Euthichuszt...

(1Kir 17:-23) Történt pedig ezek után, hogy megbetegedett az asszonynak, a ház úrnőjének fia, ahol a próféta megszállt. Olyan súlyos volt a betegsége, hogy már alig volt benne lélek. Azt mondta azért az asszony Illésnek: „Mi dolgom van veled, Isten embere? Azért jöttél hozzám, hogy emlékeztess vétkeimre, és megöld a fiamat?” Illés erre azt mondta neki: „Add ide a fiadat.” Azzal elvette az öléből, felvitte a tetőszobába, ahol ő lakott, ágyára fektette, majd az Úrhoz kiáltott és azt mondta: „Uram, Istenem, bajt hozol erre az özvegyre is, akinél én megszállok, és megölöd a fiát?” Aztán háromszor ráborult a gyermekre, és az Úrhoz kiáltott és azt mondta: „Uram, Istenem, kérlek, térjen vissza e gyermek lelke a testébe.” Az Úr meg is hallgatta Illés szavát, a gyermek lelke visszatért belé, és életre kelt. Erre Illés vette a gyermeket, levitte a felső teremből az alsó házba, átadta anyjának, és azt mondta neki: „Íme, fiad él.”

(2Kir 4:34-35) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett. Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét.

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

(Mk 5:41-42) Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.

(Lk 7:14-15) Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.

(Jn 11:43-44) E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendõ födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”

(ApCsel 9:40-41) Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

(ApCsel 20:9-10) Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze. Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

De még ma is támasztottak fel halottakat bizonyos afrikai lelkipásztorok, amint azt a hírekben láthattuk. Ezeket legtöbbször csalásnak minősíti a média, azonban több olyan eset van, amelyek nagyon hitelesnek mutatkoznak...

Ezek a csodás feltámadások azonban nem a teljes megváltást, nem a testünk megváltását is beteljesítő feltámadások (Róm 8:23), hanem csak olyanok, amelyeknél a lélek visszatér ugyanabba a romlandó testbe. Ezek az emberek feltámadtak ugyan, de újra meg kellett halniuk. A beteljesedett, dicsőséges feltámadásban, egy megváltott, megdicsőült és romolhatatlan testben támadunk fel...

(Róm 8:23) De nemcsak az, hanem mi is, akik első adományként megkaptuk a Lelket: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

(1Kor 15:42-44) Így van a halottak feltámadása is: romlandó testet vetnek el, és romolhatatlan test támad fel; szégyenben vetik el, és dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, s erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, és lelki test támad fel.

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy, amint van.

3. A "nulladik" feltámadás

A Jelenések könyvében olvashatunk az "első feltámadásról". Ezek azok a lelkek, akiknek fejüket vették az Úr Jézusért, Isten igéjéért és az evangéliumért. Ezek a lelkek majd ítélő szerepet fognak betölteni a többi lélek fölött az Úr Jézussal együtt. Kerülve a millenarizmus tévedését, azonban mégis tudomásul kell vennünk, hogy a szentírásban van egy utalás az "első feltámadásra"...

(Jel 20:4-6) Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása elõtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az elsõ feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.

(Mt 19:28) Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsõséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött.

Ha van "első feltámadás", akkor az Úr Jézus feltámadása volt az "Ősfeltámadás". Ha az Úr Jézus feltámadása az "Ősfeltámadás", akkor benne volt egy "nulladik feltámadás" is, amelyben része volt egy sor régi szentnek, akik rögtön a Megváltás beteljesedése után támadtak fel (Mt 27:51-53). Ők, habár szentek voltak, nem előzhettek meg minket az üdvösség elérésében (Zsid 11:39-40)...

(Mt 27:51-53) Erre a templom függönye kettéhasadt, felülrõl egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után elõjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

(Zsid 11:39-40) Bár ezek a hitükről mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet, mert az Isten nekünk valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.

Kik lehettek ezek a régi szentek? Hát szerintem elsősorban Ádám és Éva, majd Noé és többi ősatya, Ábrahám, Izsák és Jákób, Mózes, Jób, Izajás, Jeremiás és Sámuel próféták, stb... Ha ezek feltámadtak, akkor már nem felküdhettek vissza a sírba, viszont itt sem maradtak ebben a világban. Tehát ők megdicsőülten támadtak fel és felvétettek a mennybe...

Tudjuk, hogy Hénoch és Illés nem haltak meg, hanem elragadtattak Istenhez. Mózes és Illés egy színben jelentek meg a Tábor hegyén az Úr Jézus színeváltozásakor (Mt 17:3). Ezek a régi szentek a "menny küszöbén" várakozhattak egyfajta boldog állapotban, hogy a Megváltás beteljesedjen és a kárpit kettéhasadjon, hogy megnyíljon előttük a szentek szentje és beléphessenek Isten szent színe elé. Ezekből a dolgokból láthatjuk, hogy nem csak a Szűzanya az egyetlen, aki testestől, megdicsőült állapotban vétetett fel a mennybe, hanem őt megelőzték ezek a régi szentek. Feltételezhető, hogy a "nulladik feltámadásban" azok a vének is részesültek, akiket János apostol megemlített a Jelenések könyvében (Jel 4:4)...

(Jel 4:4) A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú.

4. A dicsőséges feltámadás

A Úr Jézus harmadnapi feltámadásával beteljesedett a dicsőséges Feltámadás ígérete. Az Ő dicsőséges feltámadása igazolja, hogy Ő a magasságbeli Isten Fia, de egyben Ő az "Ősfeltámadás", mert Ő lett az elsőszülött a halottak közül (Kol 1:18), vagyis első a sok testvére között (Róm 3:29-30)...

(Kol 1:18) Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.

(Róm 3:29-30) Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

Ővele kezdődött el a világ megújulása, amikor megdicsőülten feltámadt, és a miénkkel fog folytatódni, amikor majd megszólal az angyal harsonája (Mt 24:31; 1Kor 15:52, Jel 21:5). 

(Mt 24:31) Elküldi angyalait nagy harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másik végéig.

(1Kor 15:51-52) Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni: hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlan állapotban, mi pedig elváltozunk.

(Jel 21:5) És mondá, ki a királyiszéken ül vala: Ime mindeneket megújitok! És mondá nekem: Irjad, mert ez igék hitelesek és igazak.

A mi hitünk nem egy elmélet, nem egy tudomány, hanem egy élő személybe vetett hit. A mi hitünk az Úr Jézus Krisztus személye, Aki valóságos Isten és valóságos ember és, Aki a feltámadás és az élet. Ezt bizonyította Isten az Ő harmadnapi feltámadása által. Ha nem lett volna feltámadás, akkor az egész keresztény hitünk csak hiábavaló mese lenne...

(1Kor 15:12-14) Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.

Az Úr Jézus megtestesülésének, megváltó művének és feltámadásának egyetlen oka, hogy megmentsen és feltámasszon minket egy megdicsőült, örökké boldog életre. Ha ez nem így lenne, akkor az egésznek nem lenne semmi értelme...

(1Pét 3:21) Az elõképnek megfelelõen most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által…

A beteljesedett feltámadásban, a dicsőségesen feltámadt testünk már nem olyan lesz, mint a mostani, hanem egy romolhatatlan test lesz, amely nincs többé alávetve sem az anyagi világ törvényeinek, sem a térnek és az időnek, sem pedig a bűnnek vagy a halálnak, hanem hasonlók leszünk az Úr Jézus Krisztushoz...

(Lk 24:39) Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.”

(Lk 24:42-43) Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belõle.

(Jn 20:26-27) Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte õket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!”

(1Kor 15:51-53) Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végsõ harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy, amint van.
 

5. A feltámadás és az ítélet különválaszthatatlanok

Habár a lelkek már a különítéletben megtudják örök sorsukat, a feltámadás és az ítélet valamilyen módon egyszerre fog megtörténni. A feltámadáskor mindenki meglátja örök helyét és állapotát. A megdicsőültek felemeltetnek Krisztushoz, Isten szent színe elé, míg a kárhozottak lent maradnak, és nem látják meg Isten dicsőségét...

(Dán 12:2) Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.

(Mt 19:28) Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsõséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött.

(Mt 24:41) És ha két asszony malommal őröl, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.

(Mt 25:33) A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

6. A feltámadás nem hely vagy időpont kérdése

A feltámadás nem hely vagy időpont kérdése, hanem egy személy jelenlétének kérdése. Mivel az Úr Jézus Krisztus maga a feltámadás és az élet, ezért a feltámadás ott és akkor van, ahol az Úr Jézus jelen van...

(Jn 11:23-25) Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

De hol van jelen az Úr Jézus? Hát elsősorban a szentségekben, pl: a keresztségben, a bűnbocsánat szentségében, de különösen a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Az Úr Jézus azt ígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28:20). Mivel az Oltáriszentségben valóságosan jelen van a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus, ezért a szentáldozásban már részesülünk is részlegesen az Ő feltámadásából...

(Mt 28:20) ...tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.

(Jn 6:48-50) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennybõl alászállott kenyér, aki ebbõl eszik, nem hal meg.

(1Pét 3:21) Az elõképnek megfelelõen most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által…

(Kol 3:1) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.

A Feltámadás a Szentháromság egy Isten műve, amely által Isten felemeli az emberi természetet és a megújult világot az Ő dicsőségébe...

 

7. Sokan tagadják a feltámadást

Érthetetlen, de a történelem során sokan tagadták a feltámadást. Ez egy teljesen értelmetlen dolog, mint ahogyan a bűnnek sincs értelme. Szellemileg perverz, mert önmagában oktalan. Egy józan, eszes és egészséges lelkű ember, bármilyen vallású is legyen az, azt választaná, ami a nagyobb és magasztosabb dolgot ígér. És mi lehetne nagyobb annál, mint hogy az Úr Jézus Krisztus legyőzte a bűnt és a halált, feltámadt a halálból, és minket is feltámaszt megdicsőült testben az örök életre és boldogságra...

(Mt 22:23) Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást.

(1Kor 15:12-14) Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.

A feltámadásban való hit nélkül a mai ember is csak egy szánalmas, nyomorú, végképp kifosztott és elhagyatott lény. Nincs gyászosabb dolog annál, mint amikor egy temetési kíséretben, a keresztény emberek arról beszélnek, hogy ki tudja van-e feltámadás a halálból és, hogy onnan még senki sem jött vissza…

8. A feltámadás hitünk legfontosabb tétele

Az Úr Jézus Krisztus feltámadása bizonyítja, hogy Ő Isten Fia, és a feltámadás ténye öleli fel az eredeti bűn mindent beborító átkos következményét. Feltámadás nélkül nincs hit, nincs remény és a szeretet is értelmét veszti. Feltámadás nélkül még ma is csak a szombat lenne, és sosem lenne vasárnap; egy elbukás után nem lenne többé talpraállás; és egy gödörbe esés után, nem lenne többé menekülés... Minden lelki megújulásnak, új erőre való kapásnak, minden virradásnak és felemelkedésnek, a feltámadásban való hit az oka. Nincs olyan mélység, amelyből a feltámadás ki ne emelhetne minket...

Uram Jézus Krisztus, hiszek Neked és bízok Benned! Dicsőítlek, áldalak és magasztallak hatalmas művedért, kereszthalálodért és feltámadásodért. Ha a Seol legmélyén lennék is, dicsőítlek Téged, mert ki olyan csodálatos, mint Te vagy, életnek Ura. Ámen.