A szőlővesszők

(Jn 15:1-8) Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

Az Úr Jézus sokszor tanított példázatokkal. Ezek a példázatok nem sántítanak az analógia szerint, hanem részleteiben is pontosak és kibonthatók. Így van ez a szõlõtõ példázattal is. Minden részletnek mély értelme van az üdvösség és a kegyelem szempontjából...

A szõlõtõ ábrázolás

A szõlõtõ ábrázolásnak három eleme van. A központi elem a szõlõtõ. A szõlõtõ azonban nem áll a semmiben, hanem egy környezetben, ami persze a talaj, a kert földje és a mellette álló láthatatlan szõlõmûves. A szõlõmûves kapával, ollóval és fejszével van felszerelkezve, tettre készen. Ez a második elem. Aztán vannak a szõlõvesszõk, amelyek a szõlõtõn találhatóak. Ez a harmadik elem. A talaj dolga tartani és táplálni a szõlõtõt, a szõlõtõ dolga tartani és táplálni a szõlõvesszõket és a szõlõvesszõk dolga gyümölcsöt teremni. A szõlõmûves dolga ápolni a szõlõtõt, tisztítva vagy lemetszve annak ágait. Csakis akkor nem hiábavaló a szõlõmûves munkája, a talaj tápereje és a szõlõtõ nedve, ha a szõlõvesszõk gyümölcsöt teremnek...

A talaj és a kert ez a világ, amelybe megtestesült az örök Ige (Jn 1:14), Akinek élete van önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26). A szõlõmûves a mennyei Atya. A szõlõtõ az örök Ige, Isten Fia, a názáreti Jézus Krisztus, Aki megtestesült a Szentlélek által Mária méhében és beleszületett Dávid nemzetségébe. A szõlõvesszõk a meghívottak és választottak sokassága (Mt 22:14), Krisztus testének tagjai. A szõlõtõn feláramló nedv, amely táplálja a szõlõvesszõket, az a Szentlélek kegyelme. A szõlõvesszõk gyümölcse pedig a Szentlélek gyümölcsei (Gal 5:22), meg a krisztuskövetõk jócselekedetei (Mt 5:16). Ez Isten akaratának és parancsolatainak megcselekvése által valósul meg. A szõlõtõ ábrázolás hasonlatos a Szent Pál Krisztus teste ábrázolásával (1Kor 12). Így, a szõlõtõ a fõvel, Krisztussal egyezik és a szõlõvesszõk, a tagokkal, Krisztus tagjaival...

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Szent Pál különbséget tesz a természetfölötti nemes ágak és a természetes, vadon nõtt ágak között. A vadon nõtt ágak az üdvösségre meghívott pogányok, míg a nemes ágak azok, akik a természet szerint is Izrael népébe születtek belé. Tehát mi, a megkeresztelt pogányok leszármazottjai, a nemes tõbe beleoltott vadon nõtt ágak vagyunk, akik megnemesedtünk.

(Róm 11:24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

A szõlõvesszõk sorsa

A szõlõmûves minden természetes vad szõlõvesszõt arra szán, hogy beleoltassék a nemes szõlõtõbe. Aki elfogadja a meghívást Isten országaba, az beleoltatik a szõlõtõbe. De amint a fenti szentírási rész is mutatja, nem elég beleoltva lenni a szõlõtõbe, hanem növekedni is kell és gyümölcsöt is kell teremni. Tehát a szõvesszõk iránt az a követelmény, hogy megdicsõítsék a szõlõmûvest azáltal, hogy jó gyümölcsöt teremnek...

A szõlõvesszõnek három döntése, helyzete lehet. Az elsõ az, hogy beleoltódik a szõlõtõbe és jó gyümölcsöt terem. A második az, hogy elszakad a szõlõtõtõl. A harmadik helyzet döntés nélküli, amikor a beoltott szõlõvesszõ nem akar elszakadni se a szõlõtõtõl, de gyümölcsöt sem akar teremni.

A szõlõvesszõnek  különböző állapotai lehetnek:

1. Elszakad a szõlõtõtõl

Az ilyen szõlõvesszõ már nem részesül az éltetõ nedvben, amely a szõlõtõtõl származik és így elszárad. Ezek azok az emberek, akik a személyes, halálos bûneik által, elszakadnak Jézus Krisztustól és a kegyelemtõl, majd lélekben elszáradnak. Az ilyenek már nem részesülnek a Szentlélek kegyelmében és így újra a gonosz hatalmába kerülnek. Ha vissza nem oltódnak a szõlõtõbe, akkor a végsõ sorsuk az örök tûzben való kárhozat lesz...

2. Lemetszik a szõlõtõrõl

Amely szõlõvesszõ beleoltatik a szõlõtõbe, de nem akar gyümölcsöt teremni, elõbb-utóbb le lesz metszve. Ezek azok az emberek, akik meg lettek ugyan keresztelve, ismerik is Jézus Krisztust, de nem hisznek Benne és nem akarnak az Õ tanítása szerint élni. Ha a szõlõvesszõt a fügefa esetéhez hasonlítjuk, akkor láthatjuk az evangéliumokban, hogy az ilyen gyümölcstelen fák kiszáradnak, kivágják õket és a tüzre dobják...

(Mt 21:19) Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt.

(Lk 13:6 ) Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?

Ez az állapot is a kárhozatra vezethet...

3. Megtisztítják

Amely szõlõvesszõ a szõlõtõben marad és gyümölcsöt terem, azt a mennyei Atya visszametszi, hogy megtisztuljon és még több gyümölcsöt teremjen. Azok a krisztuskövetõk, akik az Úrban maradnak, hûen követik Õt, elkezdenek jó gyümölcsöt teremni. De életükben marad néhány rossz hajtás, amelyek nem teremnek jó gyümölcsöt. Ezeket a rossz hajtásokat visszametszi az Úr, hogy tovább nemesítse a szõlõvesszõt. Ezek a visszametszések a lelki élet különbözõ szakaszai, amelyekben különbözõ megprobáltatásokat és kereszteket él meg a krisztuskövetõ. A megprobáltatások és keresztek arra jók, hogy visszanyessék bûnös természetünket és hogy életünk bizonyos területein megtisztulva, engedelmességet és alázatosságot tanuljunk. A lelki élet paradoxonja, hogy a megtérés utáni krisztuskövetést nem a megkönnyebbülés követi, hanem a nehézség és kereszt, hogy még inkább Krisztushoz hasonuljunk. Ezért a megprobáltatások  és keresztek a jó lelki fejlõdés útjelzõi. Csakis ez a harmadik állapot, a szűk ösvény vezet az örök életre...

A szõlõmûves dicsõsége

Isten dicsõsége, az Õ hatalma és gyönyörűsége... Isten dicsõségnének megnyilvánulása az Õ hatalmas és gyönyörüséges tervének megvalósulása. Isten dicsõsége megvalósult a szõlõtõben, amikor beteljesedett a megváltás mûve a kereszten. A feltámadt és megdicsõült Megváltó folytatja megváltó mûvét egésszen az idõk végezetéig, a feltámadásig, a mi teljes megváltásunkig és az egész teremtett világ megváltásáig. De a szõlõmûves dicsõségének meg kell nyilvánulnia a szõlõvesszõkben is azáltal, hogy sok jó gyümölcsöt teremnek...

(Jn 15:16) Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.

Isten sok szõlõvesszõt (vagy sok fát...) álmodott meg. Úgy álmodta meg õket, hogy jó gyümölcsöt teremjenek:

(Mt 7:17-19)  Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

A szõlõmûves dicsõsége abban nyilvánul meg, hogy a szõlõvesszõk, a szõlõtõben maradva, jó és maradandó gyümölcsöt teremnek. A szõlõvesszõk csak akkor tudják megdicsõíteni a szõlõmûvest, ha szorosan a szõlõtõben maradnak. Amint az ágak nem tudnak élni a törzs tápláló nedve nélkül, úgy mi sem tudunk jót cselekedni, csakis ha az Õsszentségbõl, Jézus Krisztusból áradó kegyelemmel táplákozunk. Ezek a gyümölcsök lehetnek belsõ vagy külsõ gyümölcsök.

A belsõ gyümölcsök a Lélek gyümölcsei:

(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,...

A külsõ gyümölcsök a jócselekedetek: az igaz tettek, az irgalmasság cselekedetei, a testvéri szeretet gyakorlása...

(Mt 5:16)  Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

A szõlõvesszõ élete nem egy korlátozott, szabadságtól megfosztott élet, hanem egy szabadságban megélt, bõséges élet. A szõlõtõbõl, Jézus Krisztusból, belénk áradó kegyelem, bõséges életet ad...

(Jn 10:10)  Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

Ima: Uram Jézus Krisztus! Add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez és soha el ne szakadjak tõled. Ámen.

Jaj neked! - 2. rész

(Mt 11:20-24) Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuban. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.'

Manapság zűrös az élet... A bajok gyökerét legtöbben, a hit elhagyása mellett, az erkölcsi válságában látják. De nem úgy általában a világ erkölcsi válságában, hanem a keresztények erkölcsi válságában (1Kor 5:10). Mára, a korábban keresztény országokra, nemzetekre, társadalmakra, egy elkorcsosodott, fertőzött gondolkodásmód és felfogás jellemzõ...

A világias lelkület

Az Úr Jézus óva int bennünket a világias lelkülettől és gondolkodásmódtól (Mt 6:33; Jak 4:4). A világias lelkület abból áll, hogy aggódunk a megélhetésünkért, a mindennapi szükségleteinkért, és ezért alkalmazkodunk a világ elvárásaihoz, onnan remélve boldogulásunkat. Az Úr Jézus arra hív meg bennünket, hogy a gondviselő mennyei Atyától várjuk szükségleteink kielégítését, és elsődleges törődésünk Isten országa és az Ő igazsága legyen...

(Mt 6:33) Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!

A bálványimádás

A világias lelkület bálványimádáshoz vezet. A mai bálványimádás gyakran nem egy látható, szó szerinti bálványimádás. Nem látunk senkit se leborulva kőszobrok előtt, világi hatalmasságok előtt, vagy a pénz előtt, de az emberek gondolatai, szavai és döntései, igenis leborulnak a világias lelkület bálványai előtt. A bálvány mindig valami olyan dolog, ami Isten helyére, Isten elé kerül az ember szemében, szívében, illetve Isten és az ember közé áll. De a mi Istenünk egy féltékenyen szerető Isten, Aki nem tűri meg a bálványokat. Amikor az ember a világgal barátkozik, akkor máris Istennel ellenségeskedik...

(Jak 4:4) Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.

A megalkuvás

A világias lelkület és a mai bálványimádás megalkuváshoz vezet. Szép lassan, egy idő után, a cölibátusból házvezetőnővel való együttélés lesz, a plébánia kasszája magánkassza lesz, a pásztori tekintélyből politikai hatalom lesz, az állapotbeli kötelességbõl vagyongyűjtés lesz, a keresztény tanuságtételből hatalmasoknak kijáró hajbókolás lesz... Mert a világ ha ad, akkor meg is követeli azt, ami neki kijár. A világ fejedelme kiköveteli magának azt, ami az övé...

(Lk 22:31) Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát

(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

Aki pedig így megalkuszik, az se nem meleg, se nem hideg. Az ilyen ember nehezen jut el az üdvösségre, mert nem maradt hűséges az Urához...

(Jel 3:16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.

A megfeledkezés

A megalkuvó ember lassan megfeledkezik Istenről... Megfeledkezik az első szerelemről, az istenfélelméről, amikor megélte azt a tudatot, hogy ott van fölötte a hatalmas Úr. Megfeledkezik az első szeretetről, amellyel szerette Istent, és amellyel elhatározta, hogy ezután csak Krisztust fogja követni. Megfeledkezik arról a sok nagy, vagy apró csodáról, amelyet Isten végbevitt az ő életében. Megfeledkezik és visszatér a világhoz, mint ahogyan a disznó visszamegy hemperegni a pocsolyába vagy a kutya visszatér okádásához...

(Zsolt 103:2) Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!

(Jel 2:4) De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.

(Jel 2:5) Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.

(2Pt 2:22 ) Illik rájuk, amit a közmondás mond: "Visszatért a kutya a hányadékához" és: "A megfürdött disznó pocsolyában hentereg."

Az intelem

Manapság az emberek az Úr Jézust valamiféle bugyuta óvónéninek gondolják, aki egy követelmények és igazság nélküli szeretetet hirdet. Fatális tévedés... Az Úr Jézus azt mondja, hogy: Jaj neked!... 

Jaj nekünk, írja Szent Pál is (1Kor 9:16), ha nem tartjuk meg a parancsolatokat, ha nem vesszük komolyan, teljes erőnkből mindazt, amit az Úr megkövetel. Isten szeretete az Ő parancsainak megtartásában van...

A csodák azért vannak, hogy higgyünk. A hit pedig azért, hogy hitünk szerint éljünk. Mindez abban kell megnyilvánuljon, hogy megtartjuk Isten parancsolatait. És melyek Isten parancsolatai? Hát elsősorban a Tizparancsolat, ami aztán a szeretet nagy parancsolatában szintetizálódik...

Óvakodjunk a világias lelkülettől és azok követőitől, akik ma minden felforgatnak, mindent megtagadnak és mindent relativizálnak. Az ilyeneknek az Egyház demokratikus intézmény, a pap is "csak egy ember", a cölibátus természetellenes dolog, a homoszexuálisoknak kijár a házasság, az abortusz emberi jog és az euthanázia kegyes halál. 

Az istenfélelem, a Szentlélek hét ajándékának egyike és a bölcsesség kezdetete. Jusson eszünkbe, hogy bármennyire is ficánkolunk, elkerülhetetlenül az Úr Jézus ítélőszéke elé kerülünk. Mit szeretnénk akkor? Azt szeretnénk hallani, hogy „Jaj neked!” ,  vagy azt, hogy „Gyere be te hű szolga.” ?...

(2Kor 5:10) Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

Itt az alkalmas idő, itt a bűnbánat és a kegyelem ideje. Változtassunk az életünkön. Egyszerre csak egy dolgot, aztán még egyet...

Ima: Uram Jézus Krisztus, kérlek ne engedd el a kezem. Szabadíts meg Szentlelked által a világias lelkülettõl és a langyossagtól. Ámen.

Kutyák és disznók

(Mt 7:6.12-14) Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

Nem kell teológus lenni ahoz, hogy megértse az ember: itt nem szó szerinti kutyákról és disznókról van szó, hanem kutyákhoz és disznókhoz hasonló lelkületű emberekrõl… 

Sokan, kiskoruktól fogva, csak olyan érzelgõs meséket hallottak az Úr Jézusról, amelyeket egyfajta idealizált, „õrtorony” stílusú, rajzokkal díszitett, gyerekbibliákban szoktak írni. Így aztán az ilyenek, amikor ezeket az igéket olvassák vagy hallják is, megütköznek... Hogyan mondhatott ilyent a jóságos és szelíd Jézus? Pedig hát a Szentírás, Isten hozzánk intézett levele, mindenrõl szól, kezdve horrortól, ahol embereket trancsíroznak fel, egésszen a csodálatos szerelmes versekig, ahol a kedvesét szólongatja a Vőlegény... Kinek, vagy minek képzeljük az Úr Jézust? Valamiféle gyagyás óvónéninek, aki minden kis jóindulatunkat megdicséri és minden nagy rendetlenségünk felett szemet húny?...

Az ószövetségben, Mózes által meghatározta az Úr, hogy melyek a tiszta és melyek a tisztátalan állatok (Lev 11). Törvény tiltotta a tisztátalan állatok húsának fogyasztását. Ennek két haszna és értelme is volt. Az elsõ, a közvetlen, testi és egészségi haszon: a tiszta állatok húsának fogyasztása meggátolta a betegségek és a járványok kialakulását. A második pedig, az átvitt, lelki értelem: Izrael népe mindenben elõképe és prófétikus testi ábrázolása Isten népének, a lelki Izraelnek, az üdvözültek sokasságának (Róm 2:28). Izrael népének, a testi, tisztátalan dolgoktól való tartózkodása, a keresztények lelki tisztátalanságtól való tartózkodásának elõképe...

Az Úr Jézus, de Szent Pál is az elsõ keresztény közösségekben, világossá tette, hogy a tisztátalan húsevéstõl való tilalom a törvénnyel együtt megszûnt és elkezdõdött a tisztaságnak egy magasabbrendû, lelki értelme és lényege...

(Mt 15:17) Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?

(ApCsel 10:13 ) "Rajta, Péter, öld le és edd meg!" - szólalt meg egy hang.

(Kor 10:25-27) Mindenből ehettek, ami a piacon kapható anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. "Az Úré a föld és minden gazdagsága.” Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést.

A kutya meg a disznó a legtisztátalanabb állatok voltak az izraeliták szemében. Egy izarelitának borzalom még csak gondolni is arra, hogy ezeket megegye. Még mi is borzalommal nézzük a TV-ben, amikor mutatják, hogy a vietnámiak megeszik a kutyát. A disznóhús viszont már alapeledelünk. Túl a testi értelmezésen, milyen lelki értelmet kapnak a dolgok, amikor a kutyával vagy a disznóval asszociálják?... 

A kutya jó háziállat, sok jó tulajdonsággal rendelkezik, mint például az, hogy az ember barátja, hûséges társa, stb., de ugyanakkor a kutya gyakran okoz gondot is azzal, hogy mindenkit megugat, hogy váratlanul megharap valakit vagy hogy biza, néha irigy is tud lenni. A kutya irigysége abban nyilvánul meg, hogy ösztönösen megharaphat egy kisbabát, ha a gazdája szeretete, törõdése, õróla, egyik napról a másikra, a kisbabára irányul...

A cinikus ember „kutyálkodó”... A cinizmus fogalma, az ókori filozófusok korától fogva, a kutya (küon) szóból származik. Az ilyen ember mindenkit megugat és mindenkibe belemar... Az „irigy kutya” ember pedig mindekitõl, minden jót megirigyel. Az irigy ember irigyli a másik ember jóságát, tudását, nemességét, sikerét, áldott állapotát, gazdagságát, stb. Az irigy ember ártani akar, hogy az irigyelt ember dolgait lerombolja a maga alantasságának szintjére. Tehát a „kutyálkodó” ember gúnyolódó, megszóló, veszekedõ, rágalmazó, irigykedõ, intrikáló, rosszakaró, ártó, stb...

A disznó is nagyon kedves és hasznos háziállat, csak egy baja van: nem lehet tisztán tartani. Bármit is teszel vele, perceken belül belehengeredik a ganéba és ismét mocskos lesz. Van egy mondás is: disznóra bársonyköntös... De nemcsak, hogy mocskos állat, hanem, ha nincs kellõen tisztán tartva az óla, ellenõrizve a húsa, akkor komoly betegséget is okozhat. Ugyanakkor a disznó, ha megpróbálják elõvigyázatlanul regulázni, megdühödhet, nekironthat az embernek és az agyarával feltépheti ágyékát úgy, hogy az ember bele is halhat. Ilyenek a „disznó emberek” is: megosztod velük nemes érzéseidet, szent gondolataidat, dolgaidat, értékeidet, és ők egyhamar visszaélnek vele. Bemocskolják azokat, amint õk magunk is mocskosok lélekben. Megbízol bennük, amikor fût-fát ígérnek, de másnap már átvernek. Ha magasabb értékek felé vezeted őket, belerángatnak a sárba és végül nekedrontanak, hogy ártsanak és lejárassanak...

Az Úr Jézus, de Szent Péter és Pál is, óva intenek a „kutya és disznó” emberektõl, akik a világ tisztátalanságában henteregnek vagy oda visszatértek. Az ilyeneknek ne dobjuk oda Isten országának titkait meg kincseit. Ne osszuk meg velük szent dolgainkat, szívünk kincseit, mert másnapra úgyis mindent ellenünk fordítanak...

(Mt 7:6) Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

(2Pt 2:22)  Illik rájuk, amit a közmondás mond: "Visszatért a kutya a hányadékához" és: "A megfürdött disznó pocsolyában hentereg."

(Fil 3:2) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.

Sokakat tévedésbe ejt két igerész. Az egyik, amikor Szent Pál azt mondja, hogy álljunk elõ az evangéliummal alkalmas és alkalmatlan idõben és a másik, amikor az Úr Jézus arra szólít fel, hogy ne szégyeljük hírdetni az Ő tanítását...

(2Tim 4:2) ...hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.

Lk 9:26  Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében.

Itt nem arról van szó, hogy bárkinek, bármi áron tanuságot tegyünk. Az Úr Jézus szeret bennünket és nem akarja, hogy hiábavalóan, minden haszon nélkül, alantas emberek áldozatai legyünk. Ezért óv bennünket a “kutyáktól és disznóktól”. Kár eléjük szórni lelkünk kincseit és kár hiábavalóan áldozataikká válni. Ennek nem lenne értelme és nem lenne hasznos Isten országának építése szempontjából se. Az ilyen emberek, nemhogy nem térnek meg szavunkra, hanem még ellenünk is fordulnak, ártanak nekünk, hogy akadályozzanak a továbbiakban Isten országának építésében...

Az Úr Jézus arra tanít bennünket, hogy legyünk óvatosak és bölcsek az evangélium hirdetésével. Ezért ad nekünk konkrét tanácsokat az evangelizáláshoz...

(Mt 10:16) Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!

(Mt 10,23)  Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön.

Tehát okosok kell legyünk az evangelizálásban, azaz jó értelemben véve ravaszok, de ugyanakkor egyszerûek és szelídek is. Akadályokat kell ügyesen kicigliznünk, hogy egyik embertõl, a másikig tudjunk lavírozni az örömhirrel. Így több embernek tudunk kovász lenni az életében. Ebben az értelemben, az evangélium megélése és hirdetése, hasonló egy túlélési játékhoz, egy akadályokat leküzdõ számítógép játékhoz vagy a "maffia" társasjátékhoz... Szoros és szûk az út ebben a “játékban”. Nincs benne sok elvesztegethetõ "élet" vagy sok eltéveszthetõ "pálya". Vegyük komolyan, harcoljuk meg bátran a pályát és a játék végén meglátjuk majd, hogy megérte...

Ima: Uram, Jézus Krisztus! Kérlek segíts, hogy soha meg ne feledkezzek meg sem irgalmadról, sem igazságos ítéletedrõl. Add kegyelmed, hogy a pályát sikeresen megfuthassam. Ámen.

Midián földjére ment

(Kiv 2:11-21) Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” - kérdezte a támadót. Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott.” A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: „Miért jöttetek ilyen korán?” Így válaszoltak: „Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat.” "Hol van - kérdezte a lányait -, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk.” Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel úgymond - „idegen földön jövevény voltam”.

Nincs nagyobb ószövetségi próféta Mózesnél, mert õ szemtõl-szembe láthatta az Urat (MTörv 34:10). Õ a Törvény átadója, Izrael vezetõje és a Messiás elõképe. Nagy volt az õ küldetése és csodálatos a sorsa. Halálra volt szánva, de mégis a Fáráó fogadott fia lett. Hercegi nevelésben részesült, indulatos fiatalember volt és mégis, néhány évtizeddel késõbb, nem volt nála szelídebb, alázatosabb ember a földön (Szám 12:3). Hogyan volt ez lehetséges?... Úgy, hogy Isten formálta Mózest és Mózes hagyta, hogy formálja õt az Úr...

A kiválasztottság tudat

József csodálatos története után, Jákób és utódai jól éltek Gósen földjén (Ter 47:27). Igencsak elszaporodtak és megsokasodtak. Ez a helyzet késõbb ellenük fordult és az akkori fáráó, a tõlük való félelmében, rabságba hajtotta õket és korlátozta szaporulatukat. Így Mózes is, mint fiúszülött, halálra volt ítélve, de az Úr csodálatosan megmentette. Szülei fonott kosárba tették és szó szerint, becsónakáztatták a fáráó családjába (Kiv 2:1-10). Amíg felnövekedett, Mózes rengetegszer hallhatta saját történetét, hogy miként lebegett lefele a Nilus vizén és miként mentették ki a vízbõl. Tudta, hogy zsidó származású és hogy csak fogadott fiú a fáráó házában. Évek hosszú sora alatt láthatta a zsidó testvéreit, akik rabszolgaként téglát vettek vagy köveket faragtak. Mózes tisztában lehetett kivételes helyzetével...

Valószínû, hogy Mózes már ekkor birtokolta a Szentlélek ajándékait, azt a lelket, amelybõl késõbb az Úr szakított a véneknek a pusztai vándorlás idején (Szám 11:25). A Szentlélek ajándékai és a királyi neveltetés, megalapozta Mózesben azt a vezetõi képességet, amelyre szüksége volt késõbb, amikor a több, mint egymilliós (Kiv 12:37) tömeget kellett vezetnie a pusztában. E kiváltság tudata bizonyára gõgössé tette Mózest. Ha nem is volt nagyon gõgös, de eléggé az volt ahhoz, hogy önmagát minden zsidó fölé helyezze. Ez a gõg és az indulat vezetett oda, hogy habár jószándékból és testvérei iránti részvétbõl, de megölte az egyiptomi katonát. Ugyanebbõl a tudatból fakadó gõg vezetett oda, hogy biráskodni kezdett testvérei között. Ekkor azonban, egyhamar szembesülnie kellett azzal a valósággal, hogy önjelölt vezetõi szerepének nincs semmilyen alapja: Ki tett téged fõnökünkké és biránkká? – jött a kijózanító kérdés… Vagyis másképp: Milyen fensõbbség hatalmazott fel téged erre?...

Ez a kérdés mindnyájunkra érvényes. Ha azt érezzük, hogy a Szentlélek eltölt ajándékaival és adományaival, ha sürgetõ, bensõ érzést érzünk magunkban, hogy elmenjük az emberekhez evangelizálni, inteni õket, megmenteni õket, mi is ezekkel a kérdésekkel szembesülhetünk:
Ki küldött téged?... Ki helyezett téged fölénk?... Ki tett téged tanítónkká, vezetõnkké, biránkká?...

Az Úr Jézus is ezt kérdezte attól a zsidótól, aki örökösödési vitával fordult az Úr Jézushoz:

(Luk 12:13-14) Ekkor valaki megszólalt a tömegben: „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” De elutasította: „Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?”

Fontos tudnunk, hogy honnan származik a küldetésünk, mire alapozzuk azt és hol van a helyünk a közösségben és az Egyházban, Krisztus testében. Küldetésünk a keresztség és a bérmálás szentségben gyökerezik, amelyben részesültünk, és nem utolsó sorban a Katolikus Egyház, Világiak apostolkodása zsinati dokumentumában... Ezek hatalmaznak fel az evangelizálásra, az apostoli buzgolkodásra, az intésre és a lelkek megmentésére...

A pusztai számûzetés

Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból. Az egyiptomi jog világosan szólt és a fogadott hercegnek fizetnie kellett volna tettéért. Ezzel, Mózes kivételes életállapota a fáráó udvarában véget ért. Mózes helyzette rosszabb lett, mint a testvéreié, mert õk legalább rabszolgák lehettek a húsos fazekak mellett (Kiv 16:3), de Mózest halálra keresték. Õ, aki minden testvére fölé emelte önmagát, most minden testvérénél rosszabb helyzetbe került...

Mózes életének elsõ szakasza, a lelki fejlõdésének szakasza volt. Ez most véget ért és elkezdõdött életének második szakasza, az alázat és szelídség megtanulásának szakasza. Ez a második szakasz a pusztai formálódás ideje. A Midián födjére való menekülés, magában hordozza a Megváltó elõképét, mert a krisztusi küldetés a pusztában formálódik...

(Oz 2:16) Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek.

(Mk 1:13) Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.

A pusztában lévõ kút, az élõ víznek forrását szimbolizálja, amely maga Jézus Krisztus. Ehhez kúthoz mennek a szüzek, élõ vizet meríteni (Jn 4:13-14). Ezek azok a szûzek, akik lámpással várják a Võlegényt (Mt 25:1). A apjuk juhai, a mennyei Atya nyáját szimbolizálja. Mózes a Jó Pásztor elõképe, aki megmenti a szüzeket és a nyájat a gonosz rablóktól (Jn 10:1-16). Az Úr szolgája a pusztában talál rá a kútra és a pusztában tanulja meg szolgálni a nyájat. A Midián pusztája nem más, mint az önmagában fölfuvalkodott Nebukadnezáron-ra kényszerített, alacsony rendû állapot, hogy “test szamár” megtanulja az alázatot...

(Dán 5:21) Kivetették az emberek fiai közül, s a szíve olyan lett, mint a vadállatoké; vadszamarak közt lakott, füvet evett, mint az ökör, és testét az ég harmata öntözte, amíg fel nem ismerte, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és azt állíthatja fölé, akit akar.

Mindenyájunknak szükségünk van a Midián pusztájára, ami nem más, mint az emberek tiszteletétõl való megfosztás. Szükséges, hogy füvet együnk, ami Isten igéje és szükséges, hogy szõr nõjön a hátunkra, mint a vadállatoknak, hogy megaláztatva, alacsony sorba legyünk. Ez az egyetlen út az alázat és szelídség megtanulására, hogy alkalmassá válhassunk az Úr szolgálatára. Az Úr mentsen meg minket a Midián pusztáját meg nem tapasztaló teológusoktól. Ezek hasonlatosak a farizeusokhoz és a szadduceusokhoz, akiknek kovászától óvva intett az Úr Jézus (Mt 16:6)...

Idegen és jövevény

Mózes 40 évig élt a fáráó udvarában, 40 évig volt a Midián földjén (ApCsel 7:30) és 40 évig vezette Izraelt a pusztában (MTörv 29:4), majd 120 éves korában meghalt annélkül, hogy beléphetett volna az ígéret földjére. Mózes egész életében idegen és jövevény volt. Idegen és jövevény volt a fáráó udvarában, zsidó származék, az egyiptomi király házában. Idegen és jövevény volt a Midián papja házában és a fiát Gersom-nak nevezte, vagyis: idegen földön jövevény voltam. Majd hontalan vándor volt 40 évig a pusztában, egésszen az ígéret földjének határáig. Mózesnek soha nem volt földje, otthona... Ugyanígy, az Úr Jézus is hontalan volt egész küldetése ideje alatt...

(Mt 8:20) Jézus így válaszolt: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”

Az Úr szolgálata megköveteli, hogy feladjuk e földi otthon utáni vágyunkat. A mi hazánk nem ezen a földön van, nem ebben a világban. Mi is idegenek és hontalanok vagyunk ebben a világban. Minden hazafias és jógazda szóllam, csak evilági, múlandó dolog… Ha van is hazánk, otthonunk, családunk, úgy kell éljünk és szolgáljunk, mintha nem is lenne...

(Zsid 13:13-14) Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát, hiszen nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendõ hazánkat keressük.

(1Kor 7:29-31) Azt mondom tehát, testvérek: Az idõ rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.

(Fil 3:20) A mi polgárságunk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítõt is, Urunkat, Jézus Krisztust.

Ezért aztán vessünk el magunktól mindenféle lelki bánatot, frusztrációt, sérelmet, ami a hontalanság és kitaszítottság érzése miatt támad lelkünkben és értsük meg, hogy idegenek és hontalanok kell legyünk ebben a világban. Ez az út vezet a mennybe, az Úrhoz...

Ima: Uram Jézus Krisztus! Egész életemben idegen és jövevény voltam, kitaszított és el nem fogadott. Köszönöm, hogy elvezettél a Midián pusztájába alázatot tanulni, hogy Tehozzád hasonlóvá váljak. Ámen.

Tél volt

(Jn 10:22-30) Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: ,,Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!' Jézus azt felelte nekik: ,,Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.'

Érdekes, hogy a szent író fontosnak találta megjegyezni azt, hogy: Tél volt. Miért?...

Egy alkalommal azt álmodtam, hogy tél van és az autómmal próbálok átvergődni egy jeges hómezőn. Az autóm fuladozott, a kerekei helyben pörögtek, és a helyzet reménytelennek látszott. Amikor felébredtem, mint mindig amikor ilyen nehezet álmodok, nyomott voltam...

Aznap elmentünk segíteni a rokonoknak szobát festeni. Én a sógorral kerültem egy szobába festeni. Beszélgettünk. Amikor felismertem, hogy elég sok ideig leszünk együtt, alkalmasnak találtam a pillanatot, hogy az örömhírre tereljem a szót. Elkeztem beszélni neki hosszasan az Úr Jézusról és az evangéliumról. A sógor végighallgatott, de nem szólt egy szót se. Éreztem, hogy nehezen tudom elérni az ő szívét. Lelkében jeges tél volt, nagy hó, amelyen nehezen lehetett átvergődni...

A lelki tél

A természetben tapasztaljuk, hogy milyen jó a nyár. Meleg van, a fák kizöldeltek, és a víz felmelegedik. A termés érik, és lehet napozni meg fürödözni a strandon. Mindez azért van, mert a nap jobban süt. Aztán a napok elkezdenek rövidülni és eljön az ősz. A falevelek lehullnak, és nemsokára fagyos, rideg tél jön. A természet mintha meghalna és hóba meg jégbe burkolózna. Ilyen a mi lelki életünk is: Amikor Isten közel van hozzánk, akkor nyár és forróság van a szívünkben. Amikor Isten távol van tőlünk, akkor tél, hóréteg és jég van a lelkünkben. Ez történt Jeruzsálemben is, amikor az Úr Jézus ott járt. Nemcsak kint volt tél, hanem belül is, az emberek szívében...

Isten nem változik. Ő mindig és mindenhol ugyanaz... Ahogy a Nap relatív mozdulatlan és a Föld forog körülötte, úgy Isten sem változik, hanem mi változunk és távolodunk, fordulunk el Tőle. Az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, hogy el ne távolodjunk néha Istentől. Amikor elmerülünk a világ dolgaiban, a gondokban meg a szorakozásokban, akkor mindig elfordulunk egy kicsit Istentől. Ilyenkor jön ránk a lelki elalvás. Ha ez elhúzódik, akkor beáll szívünkben a lelki tél. Amint a természet elalszik télen és a medve is hibernál a barlangban, úgy a világi gondokban elmerült ember lelke is a téli álmát alussza.

(Mt 25:5) A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.

(Lk 22:45) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.

(Lk 8:14) A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.

A virrasztás és a lelki felmelegedés

A lélek alvásának, sötétségnek és Istentől való eltávolodásnak, vagyis a lelki télnek, ellentéte a virrasztás. Ez a lelki ébredés, az Istenhez való odafordulás, a lelki virradás, felmelegedés, vagyis a lelki nyár...

(2Pét 1:19) Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.

A helyes lelki állapot a lelki éberség, amit a szüntelen ima és elmélkedés által lehet fenntartani. Ezek segítenek nyitva tartani lelki szemünket, hogy el ne aludjunk, mint az apostolok a getszemáni kertben. A folyamatos ima és az Istenhez való fordulás, felszítja szívünkben a lángot és felmelegíti lelkünket.

Azért kell virrasztani és imádkozni, hogy lelkünkben mindig nyár legyen, hogy lelkünk mindig haptákba álljon Isten fogadására. Ha készen állunk Isten fogadására, akkor Ő már ott is van a lelkünkben. Akkor nem kell félnünk a kísértésektől, mert a lelkünk szobájában a Szentlélek lángja lobog, világít, melegít és akkor a gonosz léleknek nincs ott helye...

( Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.

(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...

(Mt 24:20) Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!

(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

A modern ember problémája az, hogy megfeledkezik Istenről, lélekben alszik és egy állandó lelki télben hibernál. Az Úr Jézus arra figyelmeztet, hogy jaj azoknak, akiket felkészületlenül ér az Ő napja...

A lelki felkészültség

A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei mindig nyitva vannak, lelke a kegyelem díszes, menyegzős ruhájába van öltözve és készen áll Isten fogadására. Lelke fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkező Urát, és mindig össze van csomagolva, hogy induljon, ha netán szólítják. Ugyanakkor, a lelkében mindig nyár van, és mindig készen áll a versenyfutásra...

(1Kor 9:24) Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

Vigyázzunk, hogy az utolsó futásunk, az ebből az életből való menekülésünk, ne lelki télben következék be. Jussanak eszünkbe azok a szerencsétlen háborús menekültek, munkatáborosok, szibériai foglyok, vagy Napoleon katonái, akik a rettenetes, fagyos télben, menekülve hulltak el. Imádkozzunk és virrasszunk, hogy lelkünk menekülése ne télen következzék be...

(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

Ima: Uram Jézus! Kérlek segíts, maradj velem, mert esteledik és fázok. Ne engedd, hogy elaludjak és megfagyjon az én lelkem. Ámen.

A szél ott fúj, ahol akar

(Jn 3:7-15) Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.' Nikodémus megkérdezte: ,,De miképpen lehetséges mindez?' Jézus azt felelte neki: ,,Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.

A buzgó, lelkiségi keresztény körökben gyakran az a szokás, hogy amikor olyan magánkinyilatkozatatásokról, ezekhez kapcsolódó "zarándokhelyekrõl" van szó, amelyek megkülönböztetést vagy kritikát követelnének meg, ezzel az igével csapják agyon a témát: A szél ott fúj, ahol akar... Ezzel azt akarják mondani, hogy a Szentlélek ott mûködik ahol akar, tehát akár az ilyen helyeken is, és azt is, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26). Ez így igaz, de ez nem jeleti azt, hogy elbagatelizálhatjuk a megkülönböztetést, ami nagyon fontos. Igaz, hogy a Szentlélek fúj és Õ valóban ott fúj, ahol akar, de nehogy a végén aztán az legyen emberi módon, hogy: Bolond lyukból bolond szél fúj... Ezért aztán jó lenne tisztázni, hogy miféle szél fúj, honnan és milyen haszonnal...

A Szentlélek szimbólumai

1. A víz

A víz, mint a Szentlélek szimbóluma, több helyen megjelenik a Szentírásban. Itt következik egy ószövetségi és egy újszövetségi igerész. Már az ószövetségi próféták megjövendölték, hogy ez a víz ki fog áradni, meg fog duzzadni az utolsó idõkben...

(Ez 47:1-12 ) Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak. A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.

(Jn 4:7-14) Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.] Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

A Szentlélek vízzel való szimbolizálása, az Õ életet adó, éltetõ jellegére utal. Amint a víz életet jelent a sivatagban, úgy a Szentlélek életet jelent az emberi léleknek.

2. A tûz

A Szentírásban olvashatjuk, hogy Isten jelenlétét tûz kíséri. A csipkebokrot lángokban látta Mózes (Kiv 3:3), Izrael népének az Úr tûzoszlopban jelent meg (Kiv 13:21-22) és a próféták áldozatait az Úr tûzzel emésztette meg (1Kir 18:38) és az apostolokra lángnyevek ereszkedtek alá (ApCsel 2:3)...

(Ez 8:1-3) A hatodik esztendőben, a hatodik hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az én Uramnak, az ÚRnak a keze ott megérintett. Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen csillogónak. Mintha egy kéz nyúlt volna ki, megragadott engem a hajamnál fogva. Fölemelt engem a lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent bosszúságra ingerlő bálvány foglalt helyet.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

(ApCsel 2:3) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

(1Kor 3:13-15) Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

A Szentlélek tûz általi szimbolizálása, az Õ tisztító jellegére útal. Amint a tûz elégeti a pelyvát, kiégeti a szennyet és a salakot, úgy a Szentlélek is kiégeti az emberi életbõl, lélekbõl az evilági tisztátalanságot.

3. A szél

Néhány esteben olvashatjuk, hogy Isten a szélben jelenik meg. Nem viharban, nem forgószélben, hanem kellemes, lágy, felüdítõ szélben. Ez a szél megújítja a természetet és láthatatlan módon növekedést, fejlõdést ad a növényeknek...

(1Kir 19:11-13) Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?

(Jn 3:7-8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.

(ApCsel 2:2) Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

A Szentlélek szél általi szimbolizálása, az Õ megújító, frissítõ, növekedést, fejlõdést adó jellegére útal. Nem tudjuk, hogyan és mikor müködik a Szentlélek "szele", csak azt látjuk, hogy egy embernek megváltozik az élete. Korábban hitetlen és bûnös volt, és egyszer csak hívõ és szent életû lesz.

4. A galamb

Az evangéliumokban jelenik meg elõször a Szentlélek galamb formájában, amikor leszállott a Jordán vizébõl kiemelkedõ Úr Jézusra...

(Lk 3:22) ...és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

A Szentlélek galamb általi szimbolizálása, az Õ szelídségére útal. A Szentlélek úgy száll le, úgy telepedik az emberre, hogy észre sem lehet venni. Nem csap zajt, nem erõszakoskodik és akárcsak a galamb, a szelíd, békés, nyugalmas helyet szereti.

5. Az ujj

Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket (Lk 11:20). Isten törvényét a kőtáblákra "Isten ujja" írta (Kiv 31:18), "Krisztus levele", mely az Apostolok gondjára van bízva, "az élő Isten Lelkével, nem kőtáblákra, hanem az élő szív lapjaira" (2Kor 3:3) van írva. A "Veni, Creator Spiritus" himnusz a Szentlelket "Te, ujj az Isten jobb kezén" formában hívja segítségül. (KEK 700)...

(Lk 11:20) De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.

Az ujj Isten érintését szimbolizálja, érintés mely életet, gyógyulást ad és megszentel.

A lét három szintje

A létnek szimbólikusan három szintje van... A középsõ szint, az evilági, az anyagi, vagyis a testi szint. Itt csak rövid ideig élünk... Mindnyájan arra vagyunk hívatva, hogy a felsõ szintre eljutva örökké boldogan éljünk. Az alsó, az alvilági szint, ahol a mi bûnös emberi lelkünk raboskodik és tisztul a tisztítótűzben (Mt 5:25). A felsõ szint pedig a mennyei szint, Isten szent színének látása. Isten átöleli mind a három szintet, mert Õ mindenhol jelen van. A kárhozat "nemlét", mely az életen kívül van...

(Zsolt 95:3) Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.

(Zsolt 68:19) Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.

(Zsolt 139:8) Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

Az Úr Jézus arról beszél Nikodémusnak (Jn 3:7-15), hogy csakis Õ ismeri a felsõ szintet, mert Õ onnan jött le közénk az alsó szintre (Jn 1:9-14). Õ azért jött el, hogy bennünket magával vigyen a felsõ szintre (Zsolt 68:19). Õ arról beszél, hogy miként is érthetnénk mi alacsonyrendûek azokat a dolgokat, amelyek a felsõ szinten vannak, ha azokat sem értjük, amelyek a mi szintünkön történnek. Azt mondja, hogy szükséges újjászületnünk, átváltoznunk lélekben, hogy alkalmasak legyünk a felsõ szint dolgainak megértésére. Ezt az újjászületést, átváltozást, a Szentlélek végzi el bennünk, mint a víz, mely éltet, mint a tûz, mely megtisztít, mint a szél, mely növekedést ad, mint a galamb, mely megtanít szelídnek lenni és mint ujj, mely gyógyulást ad és megszentel. Így újjászületünk és átalakulunk lélekben, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá.

Az Úr Jézus egész tanításával és mûködésével meg akar menteni bennünket attól, hogy lezuhanjunk a mélységbe, az alsó szintre (Zsolt 49:15), ahol a ideigtartó büntetések szenvedései várnak a bûnösökre, vagy még rosszabb... Az Úr Jézus arra hív bennünket, hogy kerüljük a bûnt és törekedjünk a felsõ szint magasztos életére.

(Róm 12:2) Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves elõtte és mi a tökéletes.

(Mk 12:25) Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

(Kol 3:1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

A kereszt létrája

Felmászhatunk a magunk erejébõl a felsõ szintre, Isten színe látására? Nem. Erre nincs se erõnk, se hatalmunk. Ezt csak az angyalok tudják megtenni...

(Ter 28:12) Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta.

(Jn 1:51) "Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."

(Mt 18:10) Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

A felsõ szintre, Isten szent színe elé, csakis Isten kegyelmébõl lehet eljutni, a megváltás által. Csakis az Úr Jézus Krisztus érdemei visznek fel bennünket Isten házába. Ott senki sem dicsekedhet, mert senki sem érdemelheti ki a felsõ szint létének boldogságát...

(1Kor 1:29) Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.

(Jel 4:1-2) Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.” Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben...

Számunkra a létra, a felsõ szintre való eljutáshoz, Jézus Krisztus keresztje. A megváltás keresztje híd a halál szakadéka felett, és létra fel a mennyek országának padlására... Csakis általa juthatunk fel a felsõ szintre, vagyis a mennyei létre. Ugyanakkor, érdekes ellen-szimbólum a rézkígyó. Az õskígyó vitte az embert a bûnbe és a halálba (Ter 3:1 ), kígyók marták halálra a pusztában Izrael népét (Szám 21:9). Az akkori megmentõ rézkígyó elõképe lett a megfeszített és felmagasztalt Úr Jézus Krisztusnak, pedig hát a kígyó az õsellenséget, a Sátánt szimbolizálja. A rúdra függesztett rézkígyó arra utal, hogy az Úr Jézus, Akit a kereszt fájára függesztettek, átok lett miérettünk (MTörv 21:23), hogy mi Istentől áldottak lehessünk...

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: "Átkozott mind, aki a fán függ."

Vágysz-e a felsõ szintre? Készen vagy-e követni Jézust, hogy eljuss oda fel?...

Ima: Uram, Jézus Krisztus! Hála és dicsõség Neked, hogy vállaltad értem a kereszthalált és megváltottál engem. Adj erõt, hogy mindig Terád tekintsek és ezáltal eljussak Hozzád, a felsõ szintre. Ámen.

A ház megtelt a kenet illatával

(Jn 12:1-11) Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: ,,Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?’ Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: ,,Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.’ A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Egyszer a munkahelyemen, amikor egy lazább napom volt, visszavonultam a kabinetbe és elimádkoztam egy koszorú rózsafűzért. Amikor lejöttem és bementem a szomszéd irodába, azt kérdezte az egyik kolleganőm, hogy honnan jövök, mert olyan érdekes illatom van. Nem tudta megmondani pontosan, hogy milyen illatot érez, de azt mondta, hogy valami olyan illat, amilyent temetéseken szokott érezni. Mint a koszorúk, virágok, gyertyák, vagy tömjén illata?... 

Gyakran lelkendeznek az imádságos asszonyok, amikor egy-egy máriás kegyhelyre zarándokolnak, vagy közösen imádkoznak, hogy különböző illatokat éreznek, pl. tömjén vagy rózsaillatot... 

Aztán volt olyan is, amikor egy hirhedt, helyi kártyavető jósasszony elhunyt hozzátartozója ravatalánál imádkoztak, és az imádkozók egy orrfacsaró dögszagot éreztek... 

Tehát a szent kenetnek jó az illata, míg a bűnösnek, a gonosznak, rohadt bűze van...

A szent kenet illata

Az eredeti bűn által elszakadt az ember Istentől, a kegyelem és az élet forrásától. Azon a napon meghalt úgy az első emberpár, mint az első emberpár összes jövőbeli leszármazottja. De Isten nem hagyja el az embert, hanem a megváltás műve által visszaoltja az embert az Ő isteni életébe. Ugy is fogalmaznak, hogy ez a visszaoltás az isteni életbe, a Szentháromság "háromszögének" a Fiú pontján történik meg... Az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a megtestesülés által, egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. Ezért Ő a szőlőtő, amelybe mi szőlővesszők beleoltatunk, hogy miután Ő részesült emberségünkből, mi is részesüljünk az Ő istenségéből. Így a szőlőtőben lévő illatos kenet, az isteni kegyelem, belénk árad.  A keresztség által belé oltott szőlővesszőkbe éltető nedű árad. János evangéliuma tanusítja, hogy a keresztség szentsége által Krisztusba lettünk beleoltva...

(Jn 15:1-6) Én vagyok az igazi szõlõtõ, s Atyám a szõlõműves. Minden szõlõvesszõt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szõlõvesszõ nem teremhet maga, csak ha a szõlõtõn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.

Az Úr Jézus Krisztus, mint Ősszentség, minden kegyelem forrása, és ez a forrás olyan, mint egy folyamatosan olajat fakasztó nemes olajfa...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Zak 4:12) Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: "Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?"

A Krisztusból áradó szent kenetnek, vagyis olajnak, finom illata van. Ez az illat az isteni kegyelem és a szentség illata. Mindenki, aki részesül Krisztus szent kenetéből, vagyis kegyelméből, részesül az Ő jó illatából is...

(Én 1:3) Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.

(2Kor 2:15) Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.

Ugyanakkor, ezt az illatot lehet érteni átvitt értelemben is, mint lelki finomságot, nemességet, kedvességet, de ténylegesen is, mint fizikailag érezhető finom illatot, amelyet az Úr megengedi, hogy megtapasztaljuk, a mi lelkünk örömére...

A romlottság bűze

A bűn zsoldja a halál. A halálnak több formája van: van élő halott, aki halálos bűnben él; van testileg halott, akit eltemetnek; és van a második, az örök halálban halott, aki örökre elkárhozott...

(Róm 6:23) Mert a bûn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

(1Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

(Jel 3:1) A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidrõl. Tudom, hogy élõnek neveznek, de halott vagy.

(Jel 21:8) A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égõ kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.

Amint a testi halál után bekövetkezik a test bomlása, és annak útálatos bűze van, úgy a lélek romlásának és halálának is megvan a maga bűze. A Sátánt, aki a romlottságot és a kárhozatot jeleníti meg, az exorcisták vallomásai szerint rettenetes bűz kísér. A tanítványok tiszták voltak, de nem mindnyájan. Judásnak, aki elárúlta az Úr Jézust, akibe a Sátán belement, rohadás lett a sorsa és bűzlött...

(Jo 2:20) Aki észak felõl jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre ûzöm, elõhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik.

(2Kor 2:16) Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre.

(Jn 13:10) De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."

(ApCsel 1:18) Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott.

A gonosz és bűnös megromlik, de az Úrnak van hatalma megőrizni szentjeit a romlástól. Ahogyan feltámasztotta Szent Fiát a halálból, úgy van hatalma megadni szentjeinek, hogy testük ne romoljon meg, hanem ép és illatos maradjon. Sok szent van, akiknek teste teljesen ép maradt, az arcukon még ma is az élet pirja ül, és gyakran finom illatot árasztanak...

(ApCsel 2:27) Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

(ApCsel 13:35) Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

Keressük Krisztus illatos kenetét

Rajtunk van a tisztátalanság és a vétek bűze?... Tisztuljunk meg! Hogyan? Hát elsősorban a szentgyónás által... Másodsorban az elégtétel és az engesztelés által. Harmadsorban az ima, böjt és alamizsna által. Negyedsorban a jócselekedetek által. Ha ezeket tesszük, akkor megtisztuluk és betelünk Krisztus jó illatával...

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(2Kor 2:15) Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.

Kérjük az Urat, hogy teljen be lelkünk háza Krisztus jó illatával, és utána az majd szétárad a családi házunkban is, meg környezetünkben is...

Ima: Uram Jézus Krisztus! Ments meg minket a romlottság és a tisztátalanság bűzétől. Segíts, hogy megtisztuljunk és beteljünk a Te jó illatoddal. Ámen.