Szent Pál intelmei a Timoteushoz írt elsõ levelében

(1Tim 1:19) Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet.

(1Tim 2:8) …a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel.

(1Tim 2:9-10) ... az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel.

(1Tim 2:11-12) Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben.

(1Tim 5:1-2) Idős férfit ne korholj, csak figyelmeztesd, mint apádat, az ifjakat, mint öcsédet, az idős nőt, mint anyádat, a fiatalt, mint húgodat, egészen tiszta érzülettel.

(1Tim 5:3) Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek.

(1Tim 5:4) Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk tagjaira legyen gondjuk, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves az Isten előtt.

(1Tim 5:5-7) Aki azonban valóban özvegy, és magára maradt, bízzék az Istenben, imádkozzék kitartóan és könyörögjön éjjel-nappal. Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott. Kösd hát szívükre, hogy legyenek feddhetetlenek.

(1Tim 5:8) Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.

(1Tim 5:20) A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.

(1Tim 5:22) Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán. 

(1Tim 6:3-5) Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, az felfuvalkodott és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulató gyanúsítás és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik. 

Szent Pál intelmei a tesszalonikaiaknak írt második levelében

 

(2Tessz 2:15) Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok. 

(2Tessz 3:1-2) Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen, és dicsőségre jusson, mint nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől.

(2Tessz 3:6) Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.

(2Tessz 3:7-12) Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek; senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek. Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.

(2Tessz 3:13) Ti pedig, testvérek, ne unjatok bele a jótettekbe. 

(2Tessz 3:14) Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen. 

Szent Pál intelmei a tesszalonikaiaknak írt elsõ levelében

 

(1Tessz 4:3-5) Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek, hogy megtartóztassátok magatokat a paráznaságtól; hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent.

(1Tessz 4:6) Senki se károsítsa meg és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük.

(1Tessz 4:11) Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük.

(1Tessz 5:11) Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.

(1Tessz 5:12-13) Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban. Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, egymással meg éljetek békében.

(1Tessz 5:14) Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. 

(1Tessz 5:15) Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.

(1Tessz 5:16) Legyetek derűsek.

(1Tessz 5:17) Imádkozzatok szüntelenül.

(1Tessz 5:18) Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.

(1Tessz 5:19-20) Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. 

(1Tessz 5:21) Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. 

(1Tessz 5:22) Mindenféle rossztól óvakodjatok.

Szent Pál intelmei a kolosszeieknek írt levelében

(Kol 2:4) Ezt azért mondom, hogy senki tetszetős szavakkal meg ne tévesszen benneteket.

(Kol 2:7) Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s bővelkedjetek a hálaadásban.

(Kol 2:7) Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.

(Kol 2:16) Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban.

(Kol 2:20-22) Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak.

(Kol 3:1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. 

(Kol 3:5) Öljétek meg tagjaitokban azt, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.

(Kol 3: 8-10) Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig.

(Kol 3:13-14) Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke.

(Kol 3:16) Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Énekeljetek Istennek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.

(Kol 3:17) Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának.

( Kol 3:18) Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban.

(Kol 3:19) Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük.

(Kol 3:20) Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. 

(Kol 3:21) Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.

(Kol 3:22) Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben testi uraitoknak, ne látszatra szolgáljátok őket, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyenes lélekkel, az Úr félelmében.

(Kol 3:23) Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. 

(Kol 4:1) Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. 

(Kol 4:2) Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban. 

(Kol 4:5) A kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak. 

(Kol 4:5) Az időt jól használjátok fel.

(Kol 4:6) Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek.

 

Első az igazság

(Lk 11:42;46) De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.’’ Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: ,,Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.’’ Ő ezt felelte neki: ,,Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. 

Sokan beszélnek mostanában a szeretetről. Afféle divat lett. És bizony gyakran hamisan beszélnek róla... Mindig az volt az érzésem: Hogyan is merészelnek beszélni a szeretetről, mikor tudják, hogy Isten szeretet (1Ján 4:8)?...

+Bálint Lajos érsek úrnak volt egy kis hitvédelmi füzete a szektákról. Abban olvastam először, hogy nincs igaz szeretet, csakis az igazságban. Minden, amit szeretetnek neveznek, de az igazságon kívül helyezkedik, hazugság...

A bevezető igerészben nyilvanvalóan megmutatkozik, hogy az igazságban való élet megelőzi a szeretetet. Mindenféle szeretetet... Isten szeretete magába foglalja azt is, hogy szeresd Uradat Istenedet, és azt is, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A második szeretetparancs is, valójában Isten szeretete, mert hogyan szerethetnénk Istent, ha nem szeretjük felebarátunkat? És ha szeretjük Istent, akkor az Ő szeretete elvezet minket a felebaráti szeretetre is...

(Mk 12:30-31) Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.) A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.”

És végül, Isten szeretetének bizonyítéka a felebaráti szeretet...

(1Ján 4:20-21) Aki azt állítja: szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: Aki szereti Istent, szeresse testvérét is.

Mi következik ebből? Egy dolog, hogy mi szeretünk, és más dolog Isten szeretete...

1. Ha szeretjük Istent, akkor rendeznünk kell életünket Isten igazsága szerint...

2. Az igazság megelőzi a szeretetet. De az igazságot bennünk Isten kegyelme munkálja ki, mert Ő előbb szeret minket (1Ján 4:19), és az igazság elvezet a helyes szeretetre. Ezután, a szeretetben való tökéletesedés elmélyíti bennünk az igazságot...

3. Nincs igaz szeretet igazság nélkül, és az igazságon kivüli szeretet, hamis szeretet, vagyis bűn...

Ilyen például a "szivárványos" szeretet, és az ilyen humanizmus. Isten megteremtette az embert: férfinak és nőnek teremtette őket, és látta, hogy ez jó (Ter 1). De mit jelent az, hogy "jó"? Azt jelenti, hogy működőképes. Mit jelent az, hogy az ember működőképes? Azt, hogy életképes, szaporodik és uralma alá tudja hajtani a földet...

(Ter 1:28) Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.  

Ha egy óraműves órát alkot, akkor utána felhúzza és megfigyeli hogyan működik. Megfigyeli, hogy ketyeg-e, hogy a mánusok jól járnak-e és hogy az óra hosszútávon pontosan jelzi-e az időt. Öszehasonlítja járását egy etalon órával. Ha azok eléggé találnak, akkor azt mondja az órás, hogy az óra jó. Így van ez az emberrel is, akinek az etalonja Krisztus. 

A „szivárványos óra” nem jó... Nem életképes, nem termékeny, nem szaporodik, és csakis gyengeséget, kihalást von maga után. Ezért aztán nem is tudja uralma alá hajtani a földet. Az a civilizáció, amelyben hamis szeretet uralkodik, Isten igazságán kívül helyezkedik, és halálra van ítélve. Tehát itt elsősorban nem erkölcsről van szó, hanem az igazságban való életről...

Első az igazság. A többi csak azután következik. Ami Isten igazságán kivül helyezkedik, az pusztulásra van ítélve. Vagy másképp fogalmazva, aki Isten igazságán kívül építi életét, az menthetetlenül el fog veszni... 

Ima: Uram szeretem az igazságot, mert Te vagy az út, az igazság és az élet. Ámen.

Állj el a hamisságtól

(2 Tim 2:19-21, Károli) Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Sokat rágódtam mindazokon a híreken, amelyek ránk zúdultak az utóbbi évtízedben a világi vagy vallásos, hivatalos vagy nem hivatalos hírportálokon. Van aki azt mondja, hogy nem szabad ezeket olvasni, van aki azt mondja, hogy mindez sátáni rosszindulat, egyházellenes támadás, van aki behunyja a szemét és csak végzi a maga dolgát, stb... Egy dolog, amíg csak az interneten olvasod ezeket és más dolog, amikor melletted, a szemed láttára történnek hasonló dolgok... 

Mit tegyünk? Milyen véleményre jussunk? Milyen döntéseket hozzunk? Mert ha nem hozunk semmilyen döntést, az is egy döntés...

Ha felemelem a tekintetem és körbenézek, akkor gyakran csak hamisságot, tisztátalanságot, önzést, becstelenséget és förtelmet látok. És itt nem a világra gondolok... Nincs egy ép hely a testben, amint a próféta mondja:

(Iz 1:4-6) Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

Még megemlíteni is szégyen, ami egyes helyeken történik... Vannak akik az egyház vagyonát lopva építenek maguknak házakat; vannak akik az árvák sonyorú sorsára kapaszkodva szereznek maguknak dicsõséget és vagyont; vannak akik a legnemesebb nemzeti érzésekkel élnek vissza Isten nevében; vannak akik a nemzetet istenítik; vannak akik paráznaságban vagy házasságtörésben élnek; vannak akik folyamatos szentségtörésben élnek; vannak akik hűtlenek a szerzetesi fogadalmukhoz; vannak akik csak a pénzt harácsolják; vannak akik a házasság érvénytelenítésével élnek vissza; vannaknakik titokban szodomiták; vannak akik gyerekekkel, fiatal lányokkal vagy fiúkkal élnek vissza; vannak akik New Age-el és okkult bálványimádással foglalkoznak; vannak akik piszkos politikai játszmákba bonyolodnak; vannak akik egyházi hatalmukkal és törvénnyel élnek vissza... És még lehetne sorolni, de nem érdemes.

De van egy dolog, ami nagyon fájó... Sok mindenre lehet valamilyen magyarázatot, mentséget találni: az a bizonyos hamis irgalmasság, vagy a kulturális párbeszéd oka a pogányokkal, vagy másegyéb, de az égbekiáltó bűn templomban való megáldására nincs semmilyen mentség...

Hányszor hallottuk már prédikációkban, hogy: 

A vétkesek közt cinkos aki néma! 

Na, most hol vannak azok, akik ezt prédikálták? A szodomia egyházi megáldása nemcsak, hogy nem lehetséges (a Hittani Kongregáció szerint sem), de nagy valószinüséggel kimeríti az istenkáromlás fogalmát is... Miért van az, hogy egy-két bátor püspökön, bíboroson kívül senki sem szólal meg? Méghogy távol van ez tõlünk!... Az Egyházban nincs olyan, hogy távolság. Ha a Katolikus Egyházban megáldanak valamit egy helyen, akkor az meg van áldva az egész egyházban. Úgy érzem, hogy papjaink és a püspökeink elárultak minket. És nemcsak ezzel a hallgatással, hanem a Pachamama üggyel is, a német szinodalitással is, a Great Reset-el is, a migránsűggyel is, a Covid-al is, a vakcinával is, és egyáltalán mindazzal, ahogyan mellénk álltak az egész pandémia ideje alatt (tisztelet a kivételnek)...

Mit lehet tenni? Én csak azt tudom mondani, amit Józsué mondott: 

(Józs 24:15) De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! 

Vagyis, legalábbis én, személyesen, megpróbálok helyt állni ebben a helyzetben és az Urat szolgálni...

Azt, aki testvér létére, ilyen dolgokat cselekszik, de azt is, aki ezeket a dolgokat hallgatólagosan elfogadja, el kell kerülni és még egy asztalhoz sem szabad vele leülni...

(1 Kor 5:11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!

Ha pedig valaki a bálványimádást, az égbekiáltó bûnt vagy Isten törvényeinek meggyalázását akarja megáldani templomainkban, akkor meg kell próbálni meginteni és megállítani. Ha nem hallgat az intésre és nem áll le, akkor szerintem még a port is le kell ráznunk a ruhánkról és ki kell mennünk abból a templomból. Nem maradhatunk olyan templomban, amelyet megszentségtelenítenek... Az ilyen templomot újra kell szentelni.

Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja! 

Ha nem, akkor részese lesz a bűnnek. Ha pedig részese lesz a bûnnek, akkor részese lesz a büntetésnek is...

Az írás világosan int az elpártolt, bálványímádókkal kapcsolatosan:

(Jel 18:4) Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból...

Legyünk állhatatosak és álljunk el a hamisságtól, a bűntől és a gonoszságtól. Tartsuk tisztán magunkat a világ szennyétől, hogy Istenünk aranyedényei lehessünk.

(Jak 1:27) Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.

Ima: Uram Jézus, őrizz meg kérlek minket az ítélkezéstől, de adj nekünk erős akaratot, hogy távol tartsuk magunkat minden hamisságtól. Ámen.

Nyújtsd ki a kezedet!

(Mk 3:1-6) Majd ismét bement a zsinagógába. Volt ott egy ember, akinek a keze el volt száradva. Lesték őt, vajon meggyógyítja-e szombatnapon, hogy vádolhassák. Akkor ő ezt mondta a béna kezű embernek: ,,Állj középre.’’ Aztán megkérdezte tőlük: ,,Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat, életet megmenteni vagy veszni hagyni?’’ Azok csak hallgattak. Ő erre haragosan körülnézett rajtuk, elszomorodott szívük keménységén, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!’’ Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok, mihelyt kimentek, azonnal tanácsot tartottak ellene a Heródes-pártiakkal, hogy hogyan veszítsék el őt.

Vagy:

(Lk 6:6-11) Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: ,,Kelj föl és állj a középre!' Az fölkelt és odaállt. Azután Jézus ezt mondta nekik: ,,Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?' Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!' Az megtette, és meggyógyult a keze. Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

Életemben két elszáradt kezű embert ismertem. Mindkettő fiatalon halt meg. Az egyik az unokatestvérem férje volt, aki kb. harminchárom évesen hunyt el és a másik egy szomszéd fiú, aki talán a huszadik évét sem érte meg. Amint felnőttek, a zsugorodott kar mindkettőnél olyan vérkeringési problémákat okozott, amelybe aztán korán belehaltak...

Mi hajlamosak vagyunk ne gondolni az ilyen sorsú emberekre. Nem szeretjük magunkat a helyükbe képzelni. Hálistennek nem mi vagyunk azok. Szegények... Azzal rohanunk is tovább, hogy bűnt-bűnre halmozzunk. Pedig ha leállnánk egy percre, és odahajolnánk az ilyen életekhez, talán az a javunkra válna...

Őket is nagy reményekkel várták a világra. Először úgy látszott, hogy minden rendben van. Aztán, amikor kiderült a baj, beköltözött a nyomorúság a családba. Ideig-óráig reméltek, ilyen-olyanban hittek, de aztán szép lassan belefáradtak, elcsüggedtek és elfogadták az elfogadhatatlant. A szomszédok először sajnálkoztak, aztán meg arra gondoltak, hogy vajon mit vétett az a család, hogy ilyen nagy büntetést mért rájuk a jó Isten. Vajon ki vétkezett? A gyerek biztos nem... Az apja, az anyja, vagy talán a nagyszülők?... Aztán szép lassan megfeledkeztek róluk a szomszédok is, elkerülték portájukat, és a szenvedő család, meg a beteg gyermek, maradtak a nyomorúságos életükkel. Minden nap figyelni a növekvő gyermeket, fájlalni a zsugorodó karját... Minden nap aggódni érte, szégyenkezni miatta... Próbálni takargatni, rejtegetni a probémát, és próbálni normálisan viselkedni, beilleszkedni az iskolai vagy munkahelyi közösségbe...

Ne kerüljük irtózattal a szenvedést és a szenvedőket. Ne kérdezzük, hogy miért van a szenvedés. Ha az Úr Jézusnak szenvednie kellett, hogy bejusson dicsőségébe, akkor nekünk is szenvednünk kell...

Szent Pál így ír a szenvedésről:

(Róm 5:3-5)  De nemcsak ezzel, hanem szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem sarjad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből meg remény. A remény pedig nem csal meg, mert Isten szeretete kiáradt szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által.

Azt gondolhatnánk, hogy távol áll tőlünk ez a nyomorúság. Nagyon fittek vagyuk, kemény gyerekek, akik jól elrejtjük problémáinkat, érzéseinket és fájdalmainkat. Pedig odabent, a szívükben, lelkünkben nagyon sokan csonkák vagyunk (Károli, Mt 15:30, Luk 14:21)...

(Mt 15:30, Károli) És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket...

Melyek a mi csonkaságaink?... Oly sokan vagyunk, akiket nem akartak befogadni, nem fogadtak el, nem szerettek, nem dicsértek meg, nem ünnepeltek meg középre állítva...

- Már anyánk méhében összehúzódtunk, amikor megéreztük, hogy kaparókanalat szánnak nekünk...

- Összeszorult a szívünk, amikor szüleink nem fogadtak el, nem szerettek és nem dicsértek meg, mert talán fiút vártak, mert csak a testvérünket  szerették, mert önmagukat, az ő szüleiktől kapott sérüléseiket látták bennünk, mert nem voltunk olyan okosak, ügyesek, ahogyan azt elvárták volna...

- Félelem és szorogás költözött a szívünkbe, amikor a durva osztályközösség vagy munkaközösség nem fogadott el, kiközösített, mert mi mások voltunk...

- Súlyosan sérültünk, amikor házastársunk nem szeretett, megcsalt, elhagyott, eldobott, vagy amikor netán egy hivatás siklott félre az életünkben...

- Hasonlóképpen, amikor árvák maradtunk, özvegyek vagy magányosok...

- Vagy talán akkor sérültünk, amikor keményen megbántottak, erőszakosak voltak velünk vagy szexuálisan bántalmaztak...

Aztán, szép lassan, ez a sok félelem, sérülés, szorongás, összeszorulás, lelki zsugorodássá vált bennünk, és elzsugorodtak lelki tagjaink, amelyek bizalomra, hitre, tettvágyra, jócselekedetekre vezettek volna minket...

Testvérem! Miben áll a te lelki csonkaságod? Mi történt a te életedben?...

Talán könnyes szemmel nézzünk egy-egy szép amerikai filmet, amelyben meglepetésszerűen ünnepelnek meg valakit gyönyörű születésnapi tortával, ahol a család és a sok barát  örömmel, tiszta szívből énekeli a „Happy birth day to you”-t. Nekünk, talán soha nem volt születésnapi tortánk, talán soha nem ünnepeltek meg minket és talán soha nem álltunk középen...

Talán ez a mi lelki csonkaságunk... Az, hogy soha nem álltunk közepén... Talán soha nem volt olyan, hogy legalább néhány percig minden csak rólunk szólt volna, hogy mi is ott álljunk a középen és mindenki minket szeressen...

Amikor az Úr Jézus azt mondta az elszáradt kezű embernek, hogy: Állj a középre!, akkor a zsinagógában minden szem a csonkára szegeződött, minden csak róla szólt. Róla, akit soha, senki nem vett számba, és akit mindig félretaszították a fal mellé... És most  egyszerre a Mester őt szólította a zsinagóga középére.  Ez a pillanat volt ennek az elszáradt kezű embernek a „Happy birth day to you”-ja... 

Az Úr Jézus bement a zsinagógába és jócselekedetével megdicsőitette a mennyei Atyát. Ma is, ebben képzeletbeli helyen, egy zsinagóga van. Az Úr Jézus itt van közöttünk, mert többen összejöttünk az Ő nevében (Mt 18:20). Ha felismertük a szívünkben, lelkünkben lévő csonkaságunkat, bizzunk az Úrban, és ma, itt és most, nyújtsuk ki imánkban az elszáradt tagunkat...

Ime Uram, itt van az én elszáradt kezem! Gyógyítsd meg kérlek...

Higgyük el, hogy itt van a mi „Happy birth day to you”-nk is, amikor csakis mi vagyunk közepén, amikor egyedül miránk figyel az Űr és az egész szentek közössége és minket ünnepelnek... 

Az Úr meggyógyít egykor majd végleg minden csonkaságot (Jer 34:6), és letöröl minden könnyet (Jel 7:17, Jel 21:4), mert mi, akik Benne bízunk, örök boldogságra vagyunk híva...

Ima: Uram Jézus, kérlek mutasd meg dicsőségedet és kegyelmedet! Kérlek gyógyíts meg csonkaságomat, hogy a jót cselekedhessem, és töltsd be szeretet-éhségemet, hogy én is, a magam során, szerethessek másokat. Ámen.