Tabita

(ApCsel 9:3-43) Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot. Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették. Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: „Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!” Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik. Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él. A dolognak híre futott egész Joppében, és sokan hittek az Úrban.

Valahogy ez a szentírási rész, mintha feledésbe merült volna... Pedig fontos lenne elgondolkodni rajta. Mit is mond ma nekünk ez a történet?...

Volt egyszer egy Tabita nevű asszony (amely névnek Gazella, vagy másutt Zerge a jelentése) Joppéban, aki kiérdemelte azt a jelzőt, hogy Krisztus tanítványa. Mivel érdemelte ki ő ezt a jelzőt? Az írás azt mondja róla, hogy: „sok jót tett és gyakorolta az irgalmasságot” vagy máshol: bőven osztott alamizsnát. Vagyis tulajdonképpen, megcselekedte az Úr Jézus tanítását:

 
(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!

És ezt nem Tabita állította önmagáról. Ez már nem állt módjában, ugyanis megbetegedett és meghalt. Mások jöttek és igazolták őt. Nem azt mondták róla, amit mi szoktunk mondani, hogy a halottról jót vagy semmit, hanem tárgyi bizonyítékokkal, sírva tanusították, hogy Tabíta milyen jó asszony volt, és milyen nagy veszteség számukra az ő halála...

De vajon Tabita hogyan vált ilyenné? Hogyan lett belőle Krisztus tanítványa? Úgy, hogy eljött a Szentlélek az ő szívébe, és ő hagyta, hogy átalakítsa. Mert ki az, aki megtartja az Úr Jézus parancsolatait? Az, aki szereti Őt:

 
(Jn 14:15) Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat ...

Így aztán az Úr Jézusnak, Aki a Vőlegény, lett szerelmese és megélte az Énekek Énekét:

(Én 2:9) Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon, nézelõdik a rácson át.

(Én 8:14) Fuss szerelmem, tégy, mint a gazella, mint a szarvasborjú a balzsamhegyeken.

Tabita valószínűleg sokat gondolkodott és keresett... Hogyan cselekedjen Isten tetszése szerint? Milyen legyen és kinek a példáját kövesse?... Gondolom, végül rájött, hogy a példaképe csakis a Szűzanya lehet. Ez nem egy elméleti mariológia, hanem egy gyönyörűséges, szívmelegítő édes érzés, majdnemhogy fizikai jelenlét és pártfogás:

(Sir 24:19-20) Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel.
Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél.

Gondolom Tabita rájött, hogy a Szűzanya szíve mennyire jóságos, tekintete mennyire meleg, beszéde mennyire megértő, kezei mennyire jóságosak és kérgesek a sok gondoskodó munkától. Tabita rájött, hogy a Szűzanya nem egy tündér, nem egy fényes tünemény, hanem egy nem túlságosan szép, nem is fiatal, de végtelenül jóságos, megbocsájtó, szerető, segítőkész, dolgos asszony. Vagy az is lehet, hogy személyesen is megismerte őt...

Tabita nem állt meg ennél a felismerésnél, hanem azonnal nekilátott a munkának. Talpra állt hitében, és elkezdett száguldani a lelki dombokon, az ő szerelmese felé, az ő célja felé, a jócselekedetek sorozatain keresztül. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy elkezdte látogatni a testvéreket, a gyengéket, a rászorulókat, és kileste, hogy ki miben szenved szükséget. Aztán lehetősége szerint elkezdett dolgozni, hogy meglepje, megajándékozza ezeket az embereket az ő keze munkájával...

Megnyitotta a szegények, a magányosok ajtaját, együttérzett velük, kileste miben nélkülöznek és megajándékozta őket. Abban az időben nem volt turkáló. Egy ruhadarab előállítása nem volt kicsi dolog. Csepülni, szőni, fonni, kötni, varni kellett naphosszat, sokszor a lámpás fényénél... Nem volt olyan egyszerű, mint manapság... És a szükséget szenvedő testvérek, meglátták benne a jóságos Isten arcát, meglátták benne a Szűzanyát, Isten Anyját, a visszatükröződő jóságos anyai szívet...

De Tabita egyszer csak meghalt és célba ért. Megpróbáltatott, győzött és elnyerte lelke üdvösségét...

(1Pét 1:8-9) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsõültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Vajon milyen lehetett Tabitának tudomásul venni, hogy fel kell támadnia és vissza kell térnie romlandó testébe? Gondolom Tabita sokkal jobban érezte magát a menyországban, ahová joggal feltételezzük, hogy bejutott. Amint Szent Pál is mondta, valószínüleg ő is szivesebben maradt volna a mennyei hazában...

(Fil 1.23-24) Mind a kettõ vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van.

De Isten akarata más volt. Felhasználta Tabítát, hogy eszköz legyen az Ő dicsőségére, és az Egyház hitének megerősítésére. És Tabita ezt felvállalta... Hiszem, hogy felvállalta, és nem úgy lett rákényszerítve, mert Isten tiszteli az ember szabadságát, és a Vőlegény szereti a menyasszonyát. Amint a Szűzanya igent mondott istenanyaságára, úgy Tabita is valószínűleg igent mondott az e világba való visszatérésére. Szükség volt erre, hogy az emberek lássanak és higgyenek, az egész Egyház javára.

Tehát Tabitának a halálából való feltámadása nem neki volt jó, hanem a testvéreknek, a közösségnek, a frissen rügyező Egyháznak. Tehát, Tabita az ő feltámadásával is szolgálatot vállalt, talán földi élete legnagyobb szolgálatát. Felvállalta az élet bajainak újrakezdését, a kisértések elleni ismételt harcot, és a halál angyalának másodszori eljövetelét...

Uram Jézus, elkérjük mi is Tabita áldozatos lelkületét. Ámen.

Tolvaj vagy?

(Ef 4:28)  Aki lopott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját kezével szerezzen javakat, hogy legyen miből adnia a szűkölködőnek.

Ha lopsz, akkor tolvaj vagy... 

Tolvaj vagy? Milyen rosszul hangzik... Nézz a tükörbe, és mond szépen magadnak: Tooolvaaaj vaaagyoook!...

Tolvaj vagy, amikor kivágod mások erdejét, engedély nélkül, hogy így gazdagodj.

Tolvaj vagy, amikor más földjét, házát, örökségét csalod el.

Tolvaj vagy, amikor elhordod a mezőről a szomszéd termését, vagy elszántasz a földjéből.

Tolvaj vagy, amikor nem fizetsz adót, de a gyerekedet állami iskolába járatod és állami háziorvoshoz viszed.

Tolvaj vagy, amikor nem fizeted meg alkalmazottaid után az állami járulékokat.

Tolvaj vagy, amikor nem fizeted ki tisztességesen a munkásaidat.

Tolvaj vagy, amikor nem adod ki a szabadságot alkalmazottaidnak, és nem fizeted ki a túlóráikat.

Tolvaj vagy, amikor különböző dolgokat „szerzel” a munkahelyedről engedély nélkül.

Tolvaj vagy, amikor visszaélsz a pozícíóddal, hogy üzleti előnyökhöz juss és így gazdagodj meg.

Tolvaj vagy, amikor százalékot fogadsz el, vagy direkt követelsz azért, hogy egy közérdekű szerzõdést aláírj.

Tolvaj vagy, amikor állami pénzeket mosól át különböző vállalkozásokon, alapítványokon, vagy ehez hozzájárulva haszonra teszel szert.

Tolvaj vagy, amikor csúszópénzt kérsz vagy fogadsz el, hogy a hivatali kötelességedet elvégezd.

Tolvaj vagy, amikor munkádat hanyagul és felületesen végezed el.

Tolvaj vagy, amikor más asszonyára tekintesz és elkívánod a férjétől.

Tolvaj vagy, amikor házasságtörésben élsz, mert a te élettársad másvalaki házastársa.

Tolvaj vagy, amikor hamisan tanuskodsz, mert ellopod embertársad igazát.

Tolvaj vagy, amikor az időt lopod, mert ellopod a közösségtől azt a jót, amit adhattál volna.

Tolvaj vagy, amikor alapítványodba utalt pénzekkel gazdagítod magad, mert azt nem neked szánták, hanem az alapítvány céljaira.

Tolvaj vagy, amikor a szegényeknek, nyomorultaknak vagy a közösségnek összegyüjtött pénzből veszel el magad számára.

Tolvaj vagy, amikor a vallásosságot, a nemes hazafias érzést kihasználva gazdagítod magad, mert kiábrándítod a híveket, és a szegények elvesztik reményüket.

Tolvaj vagy, amikor az Egyház pénzét hűtlenül kezeled, mert akkor meglopod a krisztusi közösséget, mint egykor Júdás tette.

Tolvaj vagy, amikor visszaélsz a hívek bizalmával, tiszteletével és kettős életet élsz, mert a botrány által ellopod a hívek bízalmát, lelki nyugalmát és örömét.

Tolvaj vagy, amikor hitedet és elveidet feladod pénzért és hatalomért, mert akkor ellopod az emberek beléd vetett bízalmát.

Tolvaj vagy, amikor elveszed mástól az esélyegyenlőséget, mert ellopod a másik ember jövőjét.

Tolvaj vagy, amikor igazságtalanul és hátrányosan megkülönböztetsz egyet is a kicsinyek közül, mert ellopod az ő igazát.

Tolvaj vagy, amikor visszaélsz a kicsinyekkel és a gyengékkel, mert ellopod az életüket.

Tudtad, hogy az Iskarióti Júdás nemcsak áruló volt, hanem tolvaj is?...

(Jn 12:6) De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.

A tolvaj pedig nem öröklheti Isten országát...

(1Kor 6:9) Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát.

(Mt 28:41-43) Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: 'Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.

Ha tolvaj vagy, akkor nem adakozol, hanem másokat kifosztasz... Akkor ragadozó vagy, mint egy hiéna, vagy egy sakál... A tolvaj pedig az örök tűzre jut... 

Nem kell tolvajnak lennie valakinek, hogy emberhez méltó élete legyen. Az Úr Jézus megígérte, hogy ha előbb Isten országát keressük és az Ő igazságát, akkor minden megadatik nekünk melléje (Mt 6:33). A mennyei Atya mindig gondoskodik rólunk...

Uram Jézus, bocsásd meg, hogy néha tolvajok voltunk. Igérjük, hogy többé nem leszünk azok. Ámen.

Nyomjuk el a szegény igazat

(Bölcs 3:10-20) Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára! Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan! Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát. Nézeteinknek ő a vádlója, még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással,hogy megismerjük szelídségét,és kipróbáljuk állhatatosságát! Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert - amint mondja - oltalomban részesül!"

Nyomjuk el a szegényt, ha ő úgy akar élni, mint a mező lilioma vagy, mint az ég madara, amint az ő Mestere tanította neki. Nem mint mi, akik habár Őróla neveztetünk, mégis mindenben dúskálunk, amikor a mellettünk lévő szükséget szenved.

Nyomjuk el a szegényt ha véleményét kifejti, dobjunk félre minden párbeszédet, mert ha nem, akkor egyhamar világosság derül a hallgatóság előtt, hogy ki az igaz, és ki tartja meg a parancsolatokat.

Nyomjuk el a szegényt, lökdössük félre mindenféle jövedelmező tevékenységtől, javaktól, mint a gyenge bárányt a jászol mellől, hogy csak mi juthassunk hozzá a jó falatokhoz, az örömökhöz, és csak mi arathassunk minden dicséretet.

Nyomjuk el a szegényt dicsőítve, tisztelve és felhasználva céljaink elérésére a gazdagokat, hízelegve a kizsákmányolónak, és hátat fordítva a gyengének és az űgyefogyottnak.

Nyomjuk el a szegényt, segítve őt olyan könyöradományokkal, amelyeket csakis az önmaguk dicsőitésre adnak elnyomóik.

Nyomjuk el a szegényt, vegyük el becsületét és méltóságát becsméreléssel, munkájának leértékelésével és kiforgatásával.

Nyomjuk el a szegényt, állítsuk gyermekét a hátsó sorba, dicsérjük a gazdagnak, gyermekét, adjunk neki oda minden főszerepet és minden díjat.

Nyomjuk el a szegényt, forgassuk ki igazát a gazdag javára, tanítsuk móresre, hogy máskor ne orcátlankodjon igazát keresve.

Szegény gazdagok...

(Zsolt 82:1-4) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet. „Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek. Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!”

Uram Jézus, köszönjük, hogy boldognak hírdetted a lelki szegényeket. Ámen.

Kegyes becsvágy, avagy a hiúság vására

Csüggedten osztotta meg velem az egyik testvér,  egy bizonyos keresztény, lelkiségi közösségben szerzett szomorú tapasztalatait. Ott, ahol szeretetet, jóságot, alázatot, szerénységet és tiszteletet remélt, versengésre, nagyravágyásra, haszonlesésre, semmibevevésre és intrikákra lelt...

- Mit lehet tenni? – vigasztaltam őt – a keresztség és a megtérés első öröme még nem szünteti meg az ember bűnre hajló természetét. Ez van... Fogadd el így, ahogy van... Sajnos, sokan vannak, akik csak úgy simán áthozzák a megtérésük előtti gyarló hajlamaikat, a megtért keresztényi, lelki pályafutásukba...

Ilyen a világ - mondogatják... A világ - testi értelemben véve - valóban ilyen. A világi emberek a magasabb pozíciót, az érvényesülést, a gazdagságot, a hírnevet, a dicsőséget, a tündöklést és az élvezeteket keresik (Mt 20:25). Az Úr Jézus intelmei, hogy óvakodjunk a becsvágytól meg a hiúságtól, nem a világ fiaira vonatkoznak, hanem a hívőkre, a tanítványokra, akik követni akarják Őt. Ezért tanítja az Úr Jézus a hegyi beszédben, hogy miként kell imádkozzunk, böjtöljünk és alamizsnát adjunk (Mt 6:2-6). Ezért adta az apostoloknak a szolgálat parancsolatát...

(Mt 20:26-27) Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek.

Miért óv az Úr Jézus minket ezektől hibáktól? Mert fennáll annak a veszélye, hogy a bűnös ember, az Isten és ember iránti tiszta szeretetet, egyfajta perverz, eltúlzott önszeretetté silányítja. Ez egy olyan sajnálatos lelki, egyéni és közösségi, jelenség, amely először lejátszódhat a közösségi vezetőben, egy választott szolgában, de aztán, az Isten nevében gyakorolt lelki uralkodás által, végül tömegpszihozissá is fajulhat. Ezért fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a lelki becsvágyat és hiúságot, melynek gyökere a gőg, vagyis a kevélység főbűne. Ezekhez a torzulásokhoz aztán társulhatnak egyébb aljas lelki megnyilvánulások is.

Semmi sem szánalmasabb, mint egy manipulált keresztény hívő, aki azt hiszi, hogy Jézus Krisztus igazságának szabadságában él, de valójában néhány könyörtelen, becsvágyó és hiú, kegyes karrierista "farizeus" kovászába kerül és karmai közé ragad. Ezért fontos, hogy a témába vágó szentírási részeket jól ismerjük, és mindig szemünk tartsuk. Aki nem ezek szerint él és szolgál, attól óvakodjunk...

(Mt 6:2) Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad elõtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék õket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.

(Mt 6:6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

(Lk 14:10-11) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg elõtt. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.

(Mt 7:22-23) Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben ûztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elõl, ti gonosztevõk!

(Mk 10:41-44) Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Jézus ezért odahívta õket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezetõ embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.

(Mt 18:3) Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Lk 12:1) „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

(1Ján 2:15) Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete...

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittõl, és sok bajba keveredtek.

A becsvágyó és hiú keresztény vezető jellemzői

- Állandóan vezető pozícióba, nyilvános szolgálatra és közszereplésre törekszik.

- A szerepvesztést, a visszalépést, az utolsó helyre ülést semmiképpen sem tűri. Inkább képes akár egy új közösséget, vagy akár egyházat létrehozni.

- Bárkivel és bármivel szövetkezik, csakhogy pozícióját elérje, megtartsa vagy előmozdítsa.

- Az elvek és a normák másodlagosak, és azok csakis a gyengéknek valók. Az erősek háttérben szövetkeznek, és a cél mindenképpen szentesíti az eszközöket.

- A magán és csoportos megbeszélések alkalmával erőszakosan dominál, szempontjait ráerőszakolja a többiekre, és ha úgy kapod el, hogy pont másképpen gondolkozol, akkor úgy érzed magad, mintha egy gyorsvonat gázolt volna át rajtad.

- A tényleges vagy az önjelölt felkentségét hangsúlyozva, kihasználja a frissen megtért, tájékozatlan közösségi tagokat, a kicsinyeket, hogy az ő személyes tekintélyét és érdekeit szolgálják.

- Tevékenységét és szolgálatát nem beszéli meg az ővele dolgozó kollegákkal a csoportos megbeszélések alkalmával, hogy mindenkinek minden világos legyen, hanem mindenkivel külön-külön tárgyal, azzal a céllal, hogy csakis ő ismerhessen minden részletet, ő dominálhasson, manipulálhasson, és hogy csakis ő tarthassa kezében a „szálakat“.

- A megegyezett dolgokat szemrebbenés nélkül felrúgja, mellőzi, saját érdekei szerint módosítja, annélkül, hogy előzőleg vagy utólag elnézést kérne az érintettektől.

- Az igazadat, helyes szempontjaidat, esetleg meghallgatja, de azonnal semmibe is veszi, mert nem tiszteli sem az embertársát, sem a másik ember véleményét.

- Ha egyszer-kétszer kötélnek álltál és az „ő embere“ lettél, akkor máris kegyúri jogokat formál személyedre, és bármikor, bárhol, bármilyen előzetes dörgés vagy villámcsapás nélkül, a leglehetetlenebb feladatokat bízza rád.

- Személyes dolgait, terveit soha nem osztja meg egésszen másokkal, belső életébe senki sem láthat be, és szereti a dolgok részleges megvilágítását, amelyből csak annyit láthatsz, amennyit ő akar, és csakis úgy, ahogyan ő akarja.

- Előbb-utóbb vezetői eszközeit, karizmáit arra használja, hogy hírnevet szerezzen magának és, hogy egy bizonyos személyi kultuszt alakítson ki maga körül.

- A pénz igencsak fontos szerepet játszik tevékenységében, szolgálatában, életében, és minél közelebb kerülsz hozzá, annál inkább fogod érezni az anyagiasság orrfacsaró bűzét.

- Ha beleestél kelepcéjébe és az őáltala kivetett lelki függőség hálójába, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogsz lelkileg teljesen kiégni, mikor fogsz csődbe jutni lelkileg, anyagilag, vagy esteleg családilag is.

- Amíg kegyeiben sütkérezel, addig boldogan könyvelheted el dicséreteit, de amint kiestél a kegyeiből, számíthatsz bármilyen rossz támadásra: mellőzés, lejáratás, rágalmazás, anyagi kár okozása, pereskedés, stb.

És még lehetne ezt folytatni... A becsvágyó és hiú ember kegyes furfangja nem képzelt mélységeket rejteget, ahol már nem csak az emberi gyarlóság van jelen, hanem az ördög romboló munkája is. Persze, nem minden becsvágyó, hiú, vagy kevély vezető gyakorolja egyformán ezeket a fortélyokat, mint ahogyan az emberi lelkek sem mind egyformák.

A Szentlélek, az őrangyalok és a védőszentek, mindenkinek juttatnak és suggalmaznak annyi segítséget, józan észt, hogy megóvhassa magát az ilyen dolgoktól. A lelki védekezés egyik legjobb eszköze az ember kipróbálása.

De hogyan probálhatnánk ki egy embert?...

 
(2Kor 10:18) Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

A kegyes ember kipróbálása

- Szándékosan hátraléptetni, mellőzni a szolgálatokban, lám háborog-e.

- Szándékosan kisebb igazságtalanságoknak tenni ki, lám elviseli-e.

- Ideiglenes megtiszteltesésekbe részesíteni, lám felfuvalkodik-e.

- Alantas tevékenységeket bízni rá, lám méltatlankodik-e.

- Pénzt kérni tőle a szegények megsegítésére, lám fukar-e.

- Nehéz betegekhez rendelni, lám irgalmas-e.

- Nehéz ember mellé társítani és ilyennel küldeni szolgálni, lám türelmes-e.

- Összezavarni a dolgaiban, lám hazudik-e, stb...

Mindenkinek kijár, hogy megbízzanak benne, hogy higgyenek neki, hogy megbecsüljék, hogy csupa jót feltételezzenek róla, de az ember lelke sokkal értékesebb annál, minthogy bárki jöttmentre rá lehessen bízni...

(Fil 3:2) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.

(ApCsel 20.29) Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.

Legyünk hát józanok és éberek, mert az Úr a józanság lelkét adta nekünk.

Uram Jézus, Te arra tanítottál minket arra, hogy legyünk okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Adj nekünk kellő bölcsességet. Ámen.

Dirty job

Mike Rowe Dirty jobs (Piszkos munkák) című adása már egy jó ideje sikert arat a Discovery Channel csatornán. Jó ötletnek bizonyúl, a mai elkényelmesedett világban, felkeresni és megmutatni azokat a helyeket, ahol egyes embereknek az a sors jutott, hogy eltakarítsák a golbalizált, fogyasztói társadalom szennyét. A mai kényelmes, automata háztartási gépeken, lap-topon és hot dog-on felnevelkedett nyugati embereknek gyakran halvány fogalmauk sincs, hogy mit jelent naponta túrni, lapátolni a szemetet, csupasz kézzel megfogni a büdös, rohadt dolgokat, lapátolni a ganét. Ennek az adásnak bozony sok mondanivalója van lelki téren is…

A németországi teológia egyik fellegvárában volt a múlt században két nagyon képzett fiatal teológus. Az idő teltével a két teológus útja egyre inkább eltávolodott..Az egyik egyre inkább konzervatív lett, oszloppá és kősziklává vált, míg a másik egyre inkább liberális, progresszív, lázadó és romboló lett. A két ember sorsa mára két ellenpólust testesít meg az Egyházban. Teljesen különváltak útjaik, és közöttük egy összeegyeztethetetlen ellentét alakult ki. Ez valahogy olyan, mint amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől...

A nyugati világ, ami persze nem azonos a nyugati kereszténységgel, előszeretettel pártolja a liberálist, a progresszivat, a rombolót, a sötét oldalra elcsúszottat, és káromolja az igazat, a sziklát. És ennek talán így kell lennie… Annak idején is, inkább választota a nép Barabást, mint az Úr Jézust. De nem is ez a lényeg... A lényeg az, hogy ez az utóbbi ember belekövesedett, úgymond belemumifikálódott téves nézeteibe, meggyőződéseibe. És ő nincs egyedül ezzel, hanem sokmillió ember lelki állapotát szemlélteti...

Miért van ez így, és mit lehetne tenni?... Isten nem avatkozik bele közvetlenül és erőszakkal az ember nézetének kialakulásába, mert tiszteli az ember szabad akaratát, akit az Ő képére és hasonlatosságára teremett. Nem nyúl bele az ember lelkébe durva kézzel, csavarhúzóval, hogy helyreigazítsa azt, és hejreállítsa az emberi lélek eltorzulásait. Viszont Isten szüntelenül, egy életen át, hívja az embert, hívogatja vissza a helyes útra, hol a szeretet puha kötelékeivel, hol súlyos láncokkal, hogy megszabadítsa, megtisztítsa és meggyógyítsa őt.

Szent Pál szeretethimnuszának nem lehet ellene mondani. A szeretet mindent remél... De ott van a hideg józanság is, meg az élettapasztalat, amely könyörtelenül bizonyítja, hogy a mumifikálódótt, megkövesedett lelkű, tévedéseiben megrögzött ember, nem sokat változik. Ami lekövesedett, a szennybe, a ganéba keveredett, azt már nagyon nehéz kiemelni, megtisztítani, életre kelteni és helyes útra terelni. És ez annál nehezebb, minél magasabb rangú, képzettebb vagy idősebb emberről van szó...

(1Kor 13:4-7) A szeretet hosszan tűr, a szeretet jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,  nem viselkedik bántóan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat,  nem örül a gonoszságnak, hanem együtt örül az igazsággal;  mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

Sokan hisznek Istenben, Jézus Krisztusban és vallásosak a maguk módján, de életük bizonyos területe tévedésbe rekedt, lelkük mumifikálódott, ami aztán lelki bénaságba és tisztátalanságba juttatta őket. Ezért aztán:

- Van, akinek hitét okkult tanok járják át, és miközben Jézus Krisztust vallják és gyakorolják a hagyományos vallásosságot, mindenféle boszorkányságot, mágiát és okkult praktikákat követnek (reiki, asztrológia, horoszkópok, jóga, természetgyógyászatok, akupunktura, stb.).

- Van, aki a vallásosságot nemzeti sérelmei, vagy idegengyülölete igazolására használja, nem ritkán keverve azt okkultizmussal is. Az ilyen nem egyszer súlyos tragédiához vezetett a történelem folyamán.

- Van, aki az evangéliumot a szegények és a gazdagok közötti osztályharc eszközévé, vagy a nemzeti kisebbségvédelem eszközévé alacsonyítja le. Pedig az evangéliumot nem lehet kisajátítani, vagy ketrecbe zárni. Az evangélium ugyanúgy szól a gazdagnak is, mint a szegénynek, és ugyanúgy szól az elnyomó nemzetnek is, mint az elnyomott kisebbségnek. Isten igéjét nem lehet bunkósbotként használni, sem furfangosan kiforgatni. Mindig lesznek elfogultak és érdekeltek, akiknek a hamis beszéd csiklandozza fülüket, de a tiszta szívűek hamar átlátnak a szitán, és elfordulnak a hamis igehirdetéstől.

- Van, aki megszállottan hirdeti Jézust, sokakat megtévesztve. Üvölt és rohangál a színpadon emberek ezrei, tízezrei előtt, és az embereknek eszükbe sem jut, hogy az Úr Jézus és az Ő igazi követői nem szoktak magukból kikelve üvöltözni szípadokon, mert bennük Isten országa szelídség, alázat, béke, kedvesség, engedelmesség, stb.

- Van, aki az igét saját erkölcsi romlottságához igazítja, és szerinte az Úr Jézus is meleg volt, vagy nős. Más evangéliumokat keresnek, vagy szent grált és a templomosok kincseit. Az ilyenek szerint a cölibátus természetellenes, és a nőket is okvetlenül pappá kellene szentelni.

Sokféle tévedés létezik, de egy közös bennük: belemumifikálódnak az ember lelkébe, és lealacsonyítják azt. Így aztán az ilyen ember egy életén át téves nézeteit szajkózza, egyre inkább lealacsonyodik és egyre tisztátalanabbá válik. Lassan olyan lesz a lelke, mint egy ganés istálló vagy, mint egy pöcegödör, amint a La Saletti Szűzanya panaszolta Melanie-nak. Az ilyen ember amerre csak jár, mindenhol lelki bűzt áraszt, amitől a finom lelkű emberek elhúzzák az orrukat és elfordulnak...

Az a sajnálatos, hogy ez a lelki állapot olyan is, mint a mocsár, vagy mint a mozgó homok. Ahogy az ember belereked, minden vergődése még mélyebbre sülyeszti. Nincs szabadulása, vagy majdnem lehetetlen a szabadulása. Az ember önerőből nem tudja megfordítani élete zátonyra futott hajóját (1Tim 1:19), és nem tudja önmagát kihúzni a mocsárból. Ezért aztán sokan halnak meg bűneikben és tévedéseikben. És ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy az Úr Jézus Krisztuson kívül nincs más szabadító...

(1Tim 1:19-20) Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.

Azt tanultuk, hogy senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe. Főleg akkor nem, ha az az ember hitt is egyképpen az Úr Jézus Krisztusban. Joggal remélhetjük, hogy az ilyen piszkos lelkű emberek is végül irgalmasságra lelnek... 

Az Úr Jézus levetette ruháját, kötényt kötött derekára és megmosta a tanítványok lábát. Nem utálta a "dirty job"-ot, a piszkos munkát. Azt mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Ez ma is így van, amikor az Úr Jézus és angyalai, munkálkodnak a mumifikálódott, fekális állapotú lelkeken. Csak sejteni lehet, hogy micsoda "dirty job" lehet ott, és mekkora lehet Isten szeretete, amely arra készteti, hogy a bűn mocskába rekedt embert megmentse, megtisztítsa, hogy alkalmassá tegye a mennyek országára...

Néhány sürgető kérdés:

1. Mennyire mumifikálódtunk bele a saját tévedéseinkbe és a lelki pöcegödrünkbe?...

2. Ha megsejtettük lelkünk rossz állapotát, van-e bátorságunk szembenézni önmagunkkal?...

3. Hisszük-e hogy az Úr Jézusnak van hatalma megszabadítani minket téves meggyőződéseinkből és tisztátalanságunkból?...

4. Ha megtisztultunk és lelkileg alkalmassá váltunk, van-e bennünk elég szeretet közeledni másokhoz, akiknek lelke mumifikálódott és piszkos?...

Uram Jézus, adj nekünk tiszta szívet és nagy szeretetet. Kérünk Téged adj nekünk erőt a "dirty job"-hoz. Ámen.

A szellemek megkülönböztetése

Errõl a témáról nagyon nehéz átfogóan írni, ezért csak néhány fontosabb szempontot veszek figyelembe...

A megkülönböztetés adománya a legáltalánosabb adomány az Egyházban, amelyet a Szentlélek minden megkeresztelt embernek megad, mint "életösztönt" a természetfölötti életre. Bizonyos mértékben mindenki meg tudja különböztetni a szellemi megnyilvánulásokat, még akkor is, ha ezt nem tudatosítja, vagy értelmileg nem is tudja megfogalmazni. Ugyanakkor, az is bíztos, hogy a megkülönböztetés mindig jobban müködik közösségi szinten, mint egyéni szinten.

Minden egyes embernek halhatatlan lelke van, amely a keresztség által visszaoltatott a Szentháromság egy Isten életébe, a Fiú pontján, az isten-ember Jézus Krisztus pontján. A beavatási szentségek által a Szenlélek Úristennel közösségben vagyunk, Aki átjár és megvilágosít minket. De Isten országának az is sajátossága, hogy a nagyobbak vezetik és világosítják meg a kisebbeket. Ezért aztán, nemcsak közvetlenül Isten világosít meg minket, hanem az értünk felelős angyalok, szellemi fejedelemségek és hatalmasságok is. Ugyanakkor tudjuk, hogy az angyalok, a szellemi fejedelemségek és hatalmasságok egy része Isten ellen fordult és  elbuktak. Ezek a bukott angyalok az ördögök, akik folyton ellenkeznek Istennel...

Tekintettel a fentiekre, az emberen, hármas szellemi hatás nyilvánul meg. Az ember saját lelkének, szellemének, pszihéjének működése (ami a személyéhez tartozik), a Szentlélek Úristen kegyelme és a jó angyalok üdvös, szellemi hatása, illetve az ördögök kísértése.

1. A szellemeket meg kell különböztetni

(1Ján 4:1) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.

Fontos megjegyeznük, hogy János apostol itt nem kimondottan a proféta lelkére gondol, hanem inkább arra a lélekre, amelynek sugallatára ő megnyilvánul. János azt mondja, hogy ha természtfölötti üzenettel állunk szembe, akkor azt meg kell különböztetnünk, hogy az üzenet vajon Istentől van-e, emberi megnyilvánulás-e vagy esetleg a gonosz lélek megtévesztéséről van szó.

2. A hamis próféták jellegzetességei

A hamis próféta jellegzetessége, hogy Isten országának titkait és az üdvösség útját hamis módon közvetíti, megtéveszti az embereket, eltereli õket az igazság útjáról, hogy az emberek lehetőleg ne jussanak el az üdvösségre...

(Mt 7:15-18) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybõrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikrõl ismeritek fel õket. Szednek-e tövisek közül szõlõt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.

A hamis próféták az ördög zsellérei, akik az ördög országát építik, és Isten országát rombolják. Ezek nem birtokolják a Szentlelket, ezért aztán rajtuk nem tapasztalható meg Krisztus jó illata, és nem is találjuk meg náluk a Szentlélek gyümölcseit. A Szentlélek gyümölcsei pedig a következők...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. 

 
És még lehetne folytatni: alázatosság, engedelmesség, egyszerűség, stb...

A hamis prófeta az antikrisztus gonosz lelke által működik, aki a megtévesztésig utánozza Isten országát, de mégis hagy maga után egy bizonyos "bűzt", egyfajta "műanyag ízet", egy "szidefes, metalizált festésű", műanyag színezetet. Ezért van az, hogy az Úr Jézus azt mondja nekik: Távózzatok tõlem gonosztevők, soha sem ismertelek titeket...

(1Ján 4:1-3) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Az Istentõl származó lelket errõl ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentõl van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentõl való, hanem az antikrisztusé, akirõl hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

(Mt 7:15-23) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

3. Példák hamis prófétai megnyilvánulásokról

Mit jelent a világi krisztuskövető prófétai szolgálata?

KEK 1546. Krisztus, a főpap és egyetlen közvetítő az Egyházat Istennek és Atyjának papi országgá tette. A hívők egész közössége, mint ilyen, papi jellegű. A hívők - ki-ki a hivatásának megfelelően - keresztségi papságukat gyakorolják Krisztusnak, a papnak, prófétának és királynak küldetésében való részesedésük által. A keresztség és a bérmálás szentségei által a hívők "szent papsággá szenteltetnek".

A keresztség és a bérmálás beavató szentségei által, minden evangelizáló világi, laikus, prófétai küldetésben részesül. Ezt lehet gyakorolni helyesen, vagy helytelenül. A helytelen gyakorlatok egy része származik emberi gyarlóságból és hiúságból, de gyakran a gonosz lelkek káros befolyásáról van szó:

a). A neoprotestáns karizmatikus vándorprédikátorok

Kumulatív ismertetőjelek:

- Küldetésük nem gyökerezik semmiben, nem küldte őket senki (sem az Egyház, sem a püspökök testülete, stb.) és visszaélnek a Szentírással;

- Hamis tanokat hirdetnek (manapság különösen az anyagiak terén: pénz, testiség, prosperitás teológiája);

- Különböző csodákat művelnek, amelyek nagyon látványosak (pl. az emberek legyintésre/suhintásra való tömeges földre döntése);

- Önteltek és arogánsak, az állítólagos adományaikat agresszívan és hatalmaskodó módon gyakorolják (kevélység, alázat hiánya);

- Szolgálataikért, szolgálataik után, sok pénzadományt kérnek, követelnek, bankszámlájaikra pénzútalásokat igényelnek (ingyen kaptátok, ingyen adjátok);

- A hit és a gyógyítás adományával visszaélve lelki zsarolást végeznek (ha kételkedsz, akkor Isten visszaveszi gyógyulásod, ha nem adakozol, akkor Isten megvonja kegyelmét, stb.);

- Gyakran a történelmi egyházakból származnak, de miután bizonyos beavatások által, hosszabb (harminc perctől, több óráig) önkivületi állapotba estek, csodás adományokra tesznek szert (ezt ne tévesszük össze a lélekben való elnyugvással, ami a Szentlélek műve);

- Szidják, káromolják a történelmi egyházakat, megvetik a papságot és propagandát folytatnak ellenük (szektás magatartás);

- Képtelenek az ökumenikus együttműködésre, sőt a testvéri csapatmunkára is, és csakis az ökényuralom eszközével érvényesülnek a közösség élén (diktatórikus hajlamok).

b). A nemzeti ezoterikus-újpogány keresztények

Kumulatív ismertetőjelek:

- Ezek általában történelmi keresztény egyházak tagjai, azonban nem ismerik egyházuk tanait, vagy nem ismerik el és nem is követik azokat (a tudatlanság és az ignorancia melegágya);

- Felhasználják a történelmi keresztény egyházak szimbólumait, jelképeit, kultusztárgyait, hagyományait, népi szokásait, szent helyeit, de mindezt egy teljesen más hittel és tartalommal töltik meg (a felszínes, hitüket nem ismerő, hagyományokkal megelégedõ hívők félrevezetése);

- Meglovagolják a nemzeti érzékenységet, a trianoni sérülést és visszaélnek vele;

- Bizonyos, történelmileg meghatározó, nemzeti vagy hatalmi jelképek körül, bálványimádó kultuszt alakítanak ki ( szent korona, kard, zászló előtt való hajlongás, imádkozás és azoknak csókolgatása);

- Nyíltan vallják, hírdetik hogy az ősi, pogány, sámánista vallás az igazi, és azt bitorolták el jogtalanul a mai keresztény papok, lelkészek;

- Panteista felfogásuk és hitük van, az egy-minden, minden-egy kozmikus hit, amelyben a teremett világ az Isten;

- Tagadják a Szenlélek Úristent és a szellemi megnyilvánulásokat ( persze a gonosz lelkek működését is) megtévesztő módon energiáknak nevezik (a Föld Anya kisugárzása, bizonyos helyeken, pontokon);

- Áltudományokkal és áltudományos módszerekkel tévesztik meg az embereket a történelem és a gyógyászat területein;

- Tanításokat és beavatásokat végeznek, amely által ártatlan lekeket szolgáltatnak ki az ördögnek, veszélyes szellemi megkötözöttségeket okozva;

- Mindenféle mágiát, boszorkányságokat, varázslásokat, ráolvasásokat végeznek, akár hagyományos módon (kövek, kristályok, tarott kártya, csontkovácsolás, stb.) vagy akár a New Age-ből átvett, új formákban ( reiki, ezoterika, bioenergia, fénymeditáció, transzcendentális meditáció, kínai gyógymódok, stb).

c). A hamis keresztény látnokok

Tudnivalók és kumulatív ismertetõjelek:

- Az Egyház vallja és tanítja, hogy Isten adhat magánkinyílatkoztatást;

- Az Egyház tanítja, hogy az apostolok korával a kinyílatkoztatás lezárult, és az elegendő minden ember üdvösségéhez. A magánkinyilatkoztatások csak ráterelik a figyelmet a kinyílatkoztatás egy-egy elhanyagolt részére, különösen akkor, amikor a bűn elszaporodik és veszély közeleg.

- A látnok és a magánkinyilatkoztatás elfogadása nem kötelező, és nem szükséges az üdvösséghez, sőt, nagyon is jogos, hogy egy látnokban kételkedjünk (Szent Bernadett az első látomásánál arra gondolt, hogy látomása az ördögtől való, és a Szûzanya felé szenteltvizet hintett);

- Ha hiszünk is egy látnoknak, nincs jogunk azt híresztelni, hogy Isten embere, akinek üzeneteit kötelezõ elfogadni. Ilyenekkel nem szabad félelmet és gátlásokat okozni az emberekben.

- A hamis látnokok üzenetei zavarosak, átláthatatlanok, rendszerezhetetlenek és egyszerűen nem egyeznek meg a szentírással;

- A hamis látnokokon is jelenhetnek meg jelek és csodák, mint pl. a golgotai szenvedés jelei, sőt más, különböző, vérző sebek is;

- A hamis látnokok, miközben megjátszodják az alázatot, tulajdonképpen önfejüek, senkinek sem engedelmeskednek, és mindig a figyelem központjában akarnak maradni;

- A hamis látnokok gyakran ráhajtanak a nyerészkedésre, és egy egész üzletágat hoznak létre maguk körül;

- A hamis látnokok dicsőségre, hírnévre és követőkre vágynak, és tesznek is szert (kiadott könyvek sokassága, zarándokok, előadások, amelyeken sok, elhitetett ember jelenik meg).

d). A zűrzavart keltő keresztények

A zűrzavar emberei azok, akik természetüktől fogva nyughatatlanok, és a gonosz lélek befolyására zűrzavart okoznak a krisztusi közösségben és szolgálatban.

A zűrzavarkeltés egyes formái:

- Amikor egy fontos döntést meghozzatalánál, valaki a lényegesről mindig a lényegtelenre tereli a figyelmet (aláássa a hatékonyságot, megbénítja a közösséget);

- Amikor valaki folyton látomásairól és állítólagos istenélményeirõl beszél (önmagára tereli mindig a figyelmet);

- Amikor valaki folyton ellenkezik, és minden javaslatra más javaslata van (az egység ellen dolgozik, a folytonos ellenkezés az ördög szokása);

- Amikor valaki folyton túlhevülten, izgága módon dicséri Istent, elszakadva a józanságtól (a hitelességet ássa alá);

- Amikor valaki túlzott vallásos gyakorlatokra sürget, mint például túlzott böjt, vagy túlzottan intenzív ima, időben és tartalomban (a testnek, a szamár testvérnek túlhajszolása: lázadást vagy lankadást eredményez).

És még lehetne folytatni ... A fentiekben szándékosan nem esik szó a nyugati világot bejáró hindu gurukról, buddhista mesterekről, New Age-es iskolákról, szabadkőművesekről, stb., mert az túl hosszú lenne. Legyünk óvatosak és józanok, annélkül, hogy meggyengülne a hitünk...

(2Tim 1:7 ) Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erõ, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.

Uram Jézus, bocsásd meg bűneinket, tévelygéseinket, és állíts helyre minket. Add nekünk kegyelmedet, a Szentlélek ajándékait és adományait. Ámen.

Az idén is csak Jézus

Új esztendőt írunk. Dübörög a gazdasági krízis, zajlanak a háborúk, de nemcsak... Ha jól megfigyelünk, akkor észrevehetjük, hogy már régóta állandósult a krízis. Mindig és mindenhol krízis van, és mintha nem is akarnánk kilábalni belőle. Talán ez így jó valakiknek... Bizonytalanságban, stresszben, zűrzavarban élünk... Kapkodjuk a fejünket. Vajon mit kellene tegyünk, hogy mindezeket túléljük...

Minderre, mi krisztuskövető emberek, csak egy választ adhatunk... 

(Zsid 13,8) Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Ma is, holnap is, holnapután is, az Úr Jézust kell keressük, Őt kell kövessük, Őáltala, Ővele és Őbenne kell éljünk. Ha ezt tesszük, akkor leküzdjük a nehézségeket, és helyesen éljük meg azokat...

De hol találjuk meg az Úr Jézust?

Jézus a pap személyében

Az Úr Jézus Krisztus nem épített intézményeket, templomokat, plébániákat, se nem írt írásokat, és nem osztogatta a Szentírást. Az Úr Jézus kiválasztotta az apostolokat, a Tizenkettőt, majd közülük Simont, aki Péter lett, vagyis a kőszikla, amelyre építette Egyházát. Volt bátorsága művét 12 gyenge emberre bízni, na meg az Igazság Lelkére, a Vigasztalóra. 

Az apostoloktól származtak kézrátétel által az Egyház püspökei, akik arra hivatottak, hogy megőrizzék és továbbadják az evangéliumot. Ők azok, akik a kézrátételek láncolatával biztosan visszaszármaztathatók az apostolokra. Ők képviselik ma hivatalosan az Úr Jézus Krisztust, a miszikus Test Fejét, az Egyház Fő Pásztorát. Őrájuk és az általuk felkent papokra kell az idén is hallgatnunk...

(Mt 16:19) - Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

(Lk 10:16 ) Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött."

(Jn 14:26) A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

(Jn 20:23) Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

A pap, mint Alter Christus, több helyzetben képviseli az Úr Jézus Krisztust:

- az igeliturgiában, az evangélium felolvasásakor;

- az áldozati liturgiában, különösen az átváltoztatáskor és a legméltóságosabb Oltáriszentség kiszolgáltatásakor;

- a szentgyónásban, különösen a feloldozáskor;

- a betegek kenetének kiszolgálásakor;

- a többi szentség kiszolgáltatásának alkalmával;

- házszenteléskor, temetéskor, stb.

Keressük hát az Úr Jézust a pap személyében, és ragaszkodjunk hozzá, még akkor is, ha netán nem mindenben értünk vele egyet.

Jézus a Szentírásban

Az Úr Jézus a megtestesült Ige, a mennyei Atya kinyilatkoztatása, mondanivalója és szerelmes üzenete számunkra...

(Jn 1:14) S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

A Szentírásban megtaláljuk az Úr Jézust, és Ő lángra lobbanja szívünket, mint az emmauszi tanítványoknak...

(Lk 24:32) "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?"

Olvassuk a szentírást, az ó és új szövetséget, és minden igét vonatkoztassunk a mi életünkre az Úr Jézusban...

Jézus a szenvedő emberben

Az Úr Jézus Krisztus azonosul minden egyes emberrel, legyen az bármilyen nyomorult is...

(Mt 25:45) Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

(Mt 25:35) Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.

Ezért gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit a szenvedő embertársainkkal, mert bennük az Úr Jézussal találkozunk. Ez érvényes a tisztítótűzben szenvedő testvéreinkre is, akik szomjaznak egy pohár vízre, ami az értük elmondott imánk...

Jézus a közösségben

Az Úr Jézus a krisztusi közösségben is megtalálható, ugyanis, ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, ott jelen van...

(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."

(Lk 17:21) Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van."

Ezért keressük az Úr Jézust az Ő nevében összegyült imádkozó emberek között.

Jézus az Egyházban

A keresztség által az Egyház tagjai lettünk, és az Úr Jézus Krisztus által visszaoltattunk a Szentháromság isteni életbe. A visszaoltott tagok Krisztus misztikus testének tagjai és a szőlőtő beoltott ágai...

(1Kor 12:27)  Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

(Jn 15:5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.

Aki az Egyházban marad, az Krisztusban marad. Aki Egyház nélküli Krisztust keres, az kiesik Krisztusból, mind a levágott és elszáradt szőlővessző, és nem üdvözülhet. Maradjunk hűek Egyházunkhoz és annak Tanítóhivatalához. Egyéni tévedések, gyarlóságok, voltak és lesznek, de az Úr Jézusnak van hatalma, hogy az Egyházat, mind egésszet, biztonságosan kormányozza a Péter által, s azon a pokol kapui nem vehetnek erőt (Mt 16:18).

Jézus Máriánál

Ahol a Szűzanya Mária van, az Isten Anyja és az Egyház Anyja, ott megtaláljuk az Úr Jézust. Mária mindig az Úr Jézusra mutat és Őhozzá vezet minket...

(Lk 2:16) Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.

(Jn 2:5) Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!"

(Jn 19:25) Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.

Ezért keressük a máriás lelkületet, kövessük a Szűzanyát és az ő példáját, mert ő mindig az Úr Jézushoz vezet.

Jézus a szentségimádásban

(Mt 26:26) Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"

Az Úr Jézus Krisztus feltámadt és él. A legméltóságosabb Oltáriszentség az Ő feltámadt élő teste és vére. Mivel Ő maga az élet, aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét, az már most részesül a feltámadásban és örökké élni fog...

(Jn 6:54) De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.

Keressük az Úr Jézust a szentáldozásban, a szentségimádásban és a szentséglátogatásokban.

Ha az Úr Jézust keressük, akkor jó úton járunk, mert neki van hatalma, hogy megőrizzen minket ezekben a zavaros időkben...

(1Tessz 5:23) A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.

Uram Jézus, kérünk add nekünk ma is a Szentlelket, hogy buzgón keressünk és kövessünk Téged. Uram hová mehetnénk? Hisz az örök élet igéi nálad vannak. Ámen.