Emlékezetébe véste

(Lk 2:15-19) Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekrõl nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.

 A Fájdalmas rózsafűzér második beveztő titka így szól: Aki emlékezetünket megerősítse... Ha valaki először imádkozza ezt a rózsafűzért, talán meglepődik ezen a titkon. Miért olyan fontos ez a bevezető titok, hogy ennyire kiemelten kéri az imádkozó Egyház? De ahogy telnek az évek és öregszünk, egyre inkább megértjük ennek a kérésnek az értelmét...

Az emlékezés az ember életében

Már az elemi iskolában észrevehetjük, hogy mennyire fontos emlékezni. Főleg az elemi iskolás kislányok között szokás emlékes füzetet készíteni. Régebben még a fiatal lányok is készítettek emlékes füzetet. Az ilyen emlékes füzetekbe fotókat ragasztottak, vagy rajzokat készítenek, és megkérték a barátokat, barátnőket, hogy írjanak bele egy-egy versikét, vagy egy-egy szép gondolatot.

Később az emberek készítenek családi foto albumokat, sőt, ma már videó arhívumokat is, amelyekben benne vannak a fontosabb események: a babakor szép pillanatai, a szülinapok, az iskolakezdések, az évzárók, a keresztelők, az elsőáldozások, a bérmálkozások, az esküvők, a kirándulások és üdülések, stb. Fontos az embernek és a családnak az emlékezés...

Érdekes, hogy van ami élesen megmarad az emlékezetünkben és van, amit hamar elfelejtünk. Vannak emlékek, amelyekre szivesen emlékezünk, és vannak emlékek, amelyekre nem szivesen emlékezünk vissza. És vannak emlékek, amelyeket legszivesebben kitörölnénk az emlékezetünkből, hogyha lehetne... De vannak olyan emlékek is, amelyek megmagyarázhatatlan módon felkavarják lelkünket, és könnyeket fakasztanak a szemünkbe...

Az emlékezet megtisztítása

Azt mondják, hogy az emlékek nem vesznek el, hanem ott vannak a tudatalattiban, és halálunk óráján egész életünk le fog lepörögni előttünk... Van, aki azt mondja, hogy olyan lesz a különítéletünk az Úr Jézus ítélő trónja előtt, mintha leűlénk Vele egy képernyő elé, és megnéznénk életünk teljes és vágatlan DVD-jét. Hát ez bizony elég kényelmetlen lenne... Boldog ember, akinek bűnei nincsenek felvéve és regisztrálva erre a bizonyos DVD-re, és nem kell visszanéznie azokat...

(Róm 4:7-8) Boldog, akinek a bûne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója.

Tehát tisztítsuk meg lelkünket és emlékezetünket a bűneinktől... Ezt a folyamatos lelkiismeret vizsgálattal által tehetjük meg, és a kiengesztelődés szentsége által, a szentgyónásban, ami a különítéletünk elővételezése. Ebben az Úr Jézus tisztára mossa lelkünket az Ő Szent Vérével, és fehérré válik lelkünk köntöse...

(Iz 1:18) Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr. Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

(Jel 3:5) Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt.

(Jel 6:11) Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.

(Jel 7:9) Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből: a trón és a Bárány előtt álltak, hosszú fehér ruhába öltözve, és a kezükben pálmaág.

(Jel 16:15) Íme, úgy jövök mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

A protestánsok is megtisztíthatják emlékezetüket lelki gondozással és az egymásért való imádkozással, amelynek végén kérik az Úr kegyelmét a megtisztulásra vágyó hívőre, a Szentlélek kiáradása által (Lk 11:13). A Szentlélek betölti és megtisztítja a sérült emlékek területeit, a lélek romos szobáit...

(Lk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!

Az ember nem azonos az emlékezetével

Manapság divatosak lettek az olyan sci-fi filmek, amelyekben az emberi klónozás témáját feszegetik. Az a témájuk, hogy az ember Én-je az emlékeiben él, és az emlékei határozzák meg a személyét. Így aztán, az önmaga klónozása által, és az emlékeinek egy új klónba való feltöltése által, az ember akár örökké is élhetne...  Ez azonban ez nem így van. Az ember sokkal több, mint az emlékei, és sokkal több, mint valami számítógép memória...

Az embernek Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelke van, amely már magzatkorban létezik, él és érez. Ebből a szellemi-lelki magból növekedik majd az ember élete, akinek halhatatlan lelke van, és majd ebben jönnek létre az emlékek. A megtapasztalások, a neveltetés, a tanulás, az események és a cselekedetek, mind mind hozzájárulnak az ember lelki fejlődéséhez. Az ember lelke, Isten kegyelméből, egy kis kamrából, óriási kastéllyá tud növekedni... A fent említett folyamatokban belekerülhetnek rossz dolgok is, mint pl. botránkozások, megbántások, rossz tapasztalatok, személyes bűnök, stb., azonban, ha karban van tartva a lélek, akkor ezek sorra kigyógyulnak, és nem épülnek be fájdalmasan és végérvényesen az ember lelkébe.

Egy betegség miatt, vagy az öregkorral, megjelenik a felejtés és a leépülés. Lehet az szenilitás, demencia, Altzheimer kor, stb... Az ember leépülhet, és akár olyanná is válhat, mint egy növény... Vajon, ilyenkor az ember elveszett az emlékezetével együtt? Nem... Az ilyen ember ott van bent, csak elromlott az interface-je. Elromlott a lélek fizikai kapcsolata a külvilággal. Az ember Én-je, az ő szíve és lelke odabent van, csak már nem tud megnyilvánulni. Az ember memóriáját nem lehet letölteni egy memóriaegységre, majd egy új testbe feltölteni. Az ember csak akkor teljes ember, ha a teste és a szellemi lelke teljes egységben van, ahogyan Isten őt teremtette. A véglegesen leromlott memóriájú ember, csak az Úr Jézusban tud újra teljesen önmaga lenni, a Szentlélek által...
 

Emlékezés a társadalomban

Nagyon fontos az emlékezés a társadalomban is... Már a kisiskolásoknak is tanítják a történelmet. Az értelmiségiek egész rétege dolgozik azért, hogy a társadalmi emlékezetet kutassák, rögzítsék, ápolják és tanítsák. Ez a történelem tudományának célja és szerepe. Az embereknek fontos, hogy megismerjék az emberiség emlékezetét a kezdetektől, egésszen a napjainkig. A népeknek is nagyon fontos, hogy ismerjék történelmüket, eredetüket, gyökereiket, amilyen régről csak lehetséges. Ásatásokat, kutatásokat és tanulmányokat végeznek ezért...

Fontos, hogy a társadalmi emlékezet is megtisztuljon és meggyógyuljon. Erre való a történelem tisztességes feltárása, a bizonyos korszakokat elítélő nyilatkozatok, dokumentumok, könyvek, vagy a nemzetek közötti hivatalos kieggyezések és kiengesztelődések. Gyakran előfordul, hogy országok, nemzetek, világi vezetők vagy egyházfők elítéltek a diktaturákat, a népírtásokat, és hivatalosan bocsánatot kérnek a múltbeli atrocitásokért. Ez csakis akkor történhet meg, ha azokban az országokban és nemzetekben, az egyes emberek megtérnek és belátják, hogy csakis békében, megértésben és kölcsönös tiszteletben lehet nyugodt életet élni. Az ilyen széles körű személyes megtérések tették lehetővé, hogy az emberek bocsánatot kérjenek a keresztes hadjáratokért, a népírtásokért vagy, hogy elítéljék a náci, fasiszta vagy a kommunista diktaturákat.

Fontos a személyes életünkre nézve is, hogy a társadalmi emlékezés meg legyen tisztítva, be legyen gyógyulva, mert társadalmunk  békéje és végül személyes békénk is ettől függ. A meg nem tisztított emlékezetű társadalomban, a múlt gonosz szellemei feltámadnak, és a társadalmi, kollektív bűnök megismétlődnek...

Emlékezés Isten kegyelmére

Az Úr Jézus azt mondja, hogy senki sem mehet Őhozzá, ha az Atya meg nem adja neki (Jn 6:65)...

(Jn 6:65) Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”

Tehát Isten kegyelme vezet el bennünket az Úr Jézus Krisztushoz, a Szabadítóhoz. Megtérésünk, és annak lelki folyamata, olyan hatalmas kegyelem, amelyről nem szabad megfeledkeznünk. Jól az eszünkbe és a szívünkbe kell vésnünk ezeket a segítő kegyelmeket és csodákat. A szentírás számos helyen figyelmeztet bennünket, hogy mennyire fontos emlékezni Isten jóságára és kegyelmére...

(Iz 43:24) Nem vettél nekem pénzen jó szagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél,és gonoszságaiddal fárasztottál.

(Zsolt 50:22) Ti, akik megfeledkeztek Istenrõl, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.

(Zsolt 137:5) Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!

(ApCsel 20:31) Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket.

(Júd 1:5) Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de késõbb azokat, akik nem hittek, elpusztította.

Nem feledkezhetünk meg az Úrról és az Ő irgalmáról egy pillanatra se... A tiszta és egészséges emlékezet mindig kapcsolatban áll az Úrral a Szentlélek által. Ha hűségesen ragaszkodunk az Úrhoz, akkor Ő folyamatosan tisztítja, gyógyítja és erősíti emlékezetünket. Minél inkább az Úr keresztjére tekintünk, az Ő megváltó művére, annál inkább erősebb lesz az emlékezetünk. A keresztáldozat fájdalma felszántja szívünket, emlékezetünket és éberen tartja azt...

Az emlékezetünk gyógyítása

Vonuljunk vissza egy csendes helyre, és elmélkedjük végig életünket:

-  Milyenek voltak az első éveim a szüleimmel; elfogadott voltam-e vagy sem?

-  Milyen volt az óvódában?

-  Milyenek voltak az elemi iskolás éveim?

-  Milyen volt a középiskola és a gimnázium?

-  Milyen volt a katonai szolgálat?

-  Milyen volt az egyetem?

-  Milyenek voltak a tanítók, a tanárok, a vizsgák?

-  Milyen volt az első szerelmem és a többiek?

-  Milyen volt az esküvőm?

-  Milyen volt a fiatal házaséletem?

-  Milyen volt a szűlés és a gyermekáldás? 

-  Milyen volt az életem dereka és a gyerekek nevelése?

-  Milyen problémáim, konfliktusaim voltak, a családban, a munkahelyen, a közösségben?

-  Milyen személyes kapcsolatok okoztak nekem bánatot, keserűséget, haragot vagy dühöt? Stb...

Gondoljunk a szüleinkre, nagyszüleinkre, régi munkatársainkra, elhúnyt barátainkra, ellenségeinkre, és imádkozzunk értük. Sok eltemetett bűn, sérülés lehet ezeken a területeken, ezekben az életszakaszokban. Kérjük a Szentlelket, hogy hozza fel és gyógyítsa ezeket. Ha szükséges, akkor rakjuk le ezeket a terheket a szentgyónásban, és akkor az Úr Jézus átmossa ezeket az emlékeket az Ő Szent Vérével.

Akarod-e, hogy felszínre kerüljenek sérüléseid? Akarod-e átadni ezeket az Úr Jézusnak? Akarod-e, hogy Ő megyógyítsa emlékezetedet? Ha igen, akkor helyezd ezeket a gondokat az Ő Szent Válsebébe...

Uram Jézus! Légy irgalmas hozzám. Tisztítsd meg életem DVD-jét, hogy amikor majd visszanézzük, ne kelljen szégyenkeznem. Ámen.

Ne féljetek!

(Mt 10:28-33)  Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy "ne féljetek" vagy "ne aggódjatok", akkor azt nem parancsolatként mondta, hanem bátorításként, mert tudja, hogy mi mindenképpen félni és aggódni fogunk...

II. János Pál pápáról két dolog juthat eszünkbe: „Totus tuus ego sum”, vagyis "Egésszen a tiéd vagyok" és a  „Ne féljetek!”. Ő volt a teljes önátadottság és a félelmet nem ismerõ Isten embere. És ez valójában nem két erény, hanem egy és ugyanazon erénynek a két oldala. Az Istennek való teljes öntátadottság a szeretet által és a félelem leküzdése szorossan összetartoznak.

A félelem

Mi a félelem? A félelem egy intenzív rossz érzés, amelyet valaminek az elvesztése, vagy a kudarc miatti aggodalom okoz. Félelmünk oka lehet: az életünk, a biztonságunk, az egészségünk, javaink, a szabadságunk, jogaink, pozíciónk, munkahelyünk elvesztése, stb. A félelem lehet objektív vagy szubjektív. Pl. objektív félelem volt az Úr Jézus gyötrődése a getszemáni kertben, mert Ő bíztosra tudta, hogy mi vár rá, de gyakran a mi félelmünk szubjektív, mivel rövid időn belül bebizonyosodik, hogy az a rossz dolog, ami miatt aggódtunk, nem következik be.

Egy másik fajta félelem az, amelyet a bűn és a lelkiismeretfurdalás okoz. Az eredeti bűn óta, bennünk van a félelem és a rejtőzködés ösztöne (Ter 3:7-8). A rossz lelkiismeret rejtőzködésre és dolgaink rejtegetésére késztet bennünket. Ekkor a félelem, egyfajta aggodalom van bennünk azért, hogy nehogy felfedezzék, felfedjék rejtett énünket, életünjet és dolgainkat...

(Ter 3:7-8) Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Észrevették, hogy mezítelenek, ezért fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.

Félelmeink okai

 

Félelmeink okai lehetnek: a bűn, a hitetlenség, az alázat hiánya és az önátadás megtagadása...

- Fél az, aki bűnt követ el, nehogy napvilágra kerüljenek dolgai, vagy nehogy felelnie kelljen tetteiért;

- Fél az, aki nem hisz Isten gondviselésében, hatalmában, szabadításában, és abban, hogy Ő nagyobb, mint a mi problémánk;

- Fél az, aki nem elég alázatos belátni, hogy az élet túl nagy autó ahhoz, hogy mi el tudjuk azt vezetni, és hogy át kell adnunk a kormányt az Úrnak.

Tehát az fél, aki nem él Isten akarata szerint és nem adja at dolgait,  problémáit, egyszóval az életét és mindenét az Úrnak...

 

Állandóan félek? Mindig félelemben élek? Mi ennek az oka? Bűnben élek? Még nem tértem meg bizonyos bűnökből? Kevés a hitem? Nem hiszem el, hogy Isten tenyerén van az egész életem, az egészségem, a családom, minden javam? Nem hiszem el, hogy Isten hatalmasabb, mint az én problémám? Nem vagyok elég alázatos? Azt gondolom, hogy én majd megoldom minden problémáimat, és ne szóljon bele Isten a dolgaimba? Nem jutottam el soha valójában az Istennek való önátadásig? Lehet, hogy csak mondogatom, hogy átadom az életemet, de valójában méhsem tettem ezt meg?...

 

Félelmek az életben

Sokféle félelem van az életben:

- A kisgyerek fél a sötétségtől;

- A kisgyerek fél elmaradni az anyukájától az óvódában;

- A kisgyerek fél az óvódában a többiektől;

- Az iskolás fél egy új osztályközösségtől;

- A tanuló fél a vizsgáktól;

- A gyerek fél egy új környezettől, várostól;

- A gyerek fél egy rossz és rémisztő filmtől;

- A gyerek fél az idegen emberektől;

- Az ember fél a póktól, a békától, a kígyótól;

- Az ember fél a magasságtól, a szoros helyektől;

- Az ember fél a közösségtől, a tömegtől;

- Az ember fél a munkahelyi problémáktól, feladatoktól, konfliktusoktól;

- Az ember fél a munkanélküliségtől, a pénztelenségtől;

- Az ember fél a csalóktól, a tolvajoktól;

- A nő fél a tisztességtelen, erőszkos férfiaktól;

- A nő fél a szűléstől;

- Az ember fél a gyerekei, házastársa, családja sorsa miatt;

- Az ember fél a balesetektől és szerencsétlenségektől;

- Az ember fél a háborútól és az erőszktól;

- Az ember fél a betegségtől, a vértől, az orvosoktól;

- Az ember fél véleményt nyilvánítani, hitét megvallani;

- Az ember fél, hogy kiderül a bűne, és elítélik, bezárják;

- Az ember fél a babonás, okkult dolgoktól;

- Az ember fél az eljövendő büntetéstől, a kárhozattól;

- Az ember fél a haláltól...

 

Ha felismerjük magunkat ezekben, akkor imádkozzunk az Úrhoz, és adjuk át neki a mi félelmeinket...
 

 

 

A félelem gyógyírja a szeretet és az önátadás

 

Minden félelemnek oka az aggodalom, hogy nehogy veszteség érjen bennünket. Nehogy elveszítsük magunkat, életünket, egészségünket, jólétünket, nyugalmunkat, biztonságunkat, gyerekeinket, tulajdonunkat, stb. Félelmeink oka, a minden áron való ragaszkodás és a kudarc el nem fogadása. Ezért félelmeinket csakis az Istennek való önátadás oldhatja fel. Ha átadjuk magunkat szeretetből Istennek, és magunkkal együtt minden problémánkat, akkor a szeretet kiszorítja belőlünk a félelmet...

(1Ján 4:18)  A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.

 

Miért van szükség az önátadásra? Mert bennünk, emberekben, önmagunktól nincs szeretet. Isten a szeretet, és a szeretet Istentől való. Nem úgy van, hogy mi szeretjük előbb Istent és majd Õ válaszol szeretetünkre, hanem Isten szeret előbb minket, betölt minket az õ szeretetével, és így leszünk képesek viszontszeretni Istent és embertársainkat...

 (1Ján 4:19)  Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

 

Uram Jézus! Félelemben és rettegésben élem életemet. Kérlek segíts, add nekem szeretetedet és szabadíts meg félelmeimtől. Ámen.

Minden hiábavalóság!

(Préd 1:1-3) A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?

Salamon dicsősége

Salamon, Dávid fia, király és próféta volt, aki nagy áldásokban részesült életében. Nem az ő érdemeiért áldotta meg az Úr, hanem apja, Dávid iránti irgalmából, akit az Úr kiválasztott és felkent Sámuel próféta által. Az Úr megígérte, hogy megáldja Dávid házát, és trónját megszilárdítja mindörökre...

(Jer 33:17) Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.

(2Krón 1:8) Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak.

(Iz 22:22) Az õ vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

Salamon egy bűnös módon létrejött házzassági kapcsolatból született (2Sám 12:24-25), és mégis, ő lett apja, Dávid király utóda (1Kir 1:34). Ő építette fel a jeruzsálemi Templomot (1Kir 6:14), és az ő imáját hallgatta meg az Úr a templom felszentelésekor (1Kir 8:22)...

(2Sám 12:24-25) Aztán Dávid megvigasztalta Batsebát, a feleségét, s bement hozzá és hált vele, s az fiút szült, s elnevezte Salamonnak. Az Úr szerette őt, és elküldte Nátán prófétát, hogy nevezze el az Úr miatt Jedidjának (azaz az Úr kedveltjének).

(1Kir 1:32-34) Dávid király azt mondta: „Hívjátok hozzám Szádok papot, Nátán prófétát, és Benáját, Jojáda fiát!” Amikor azok bementek a király elé, azt mondta nekik: „Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamont, a fiamat, öszvéremre, és vigyétek el a Gíhonhoz! Ott kenje fel őt Szádok pap és Nátán próféta Izrael királyává!"

(1Kir 8:22) Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé... 

Az Úr mérhetetlen bölcsességgel és gazdagsággal áldotta meg Salamont (2Kron 1:11-12). Mindezek ellenére, Salamon gyarló ember volt. Szíve keménysége miatt, az idegenek asszonyok és a bálványok miatt, az Úr elvette tőle az északi országrészt, és azok később megalapították Izraelt (1Kir 11:34-36)...

(1Kir 11:34-36) De nem veszem el az egész királyságot kezéből, sőt fejedelemnek is meghagyom élete valamennyi napjára, szolgám, Dávid miatt, akit kiválasztottam, s aki megtartotta törvényeimet és parancsolataimat. Fia kezéből azonban elveszem a királyságot, s neked adok tíz törzset, bár fiának is adok egy törzset, hogy minden időben szövétneke maradjon előttem szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevem.

(2Kron 1:11-12) Isten erre így felelt Salamonnak: „Mivel ez tetszett leginkább szívednek és nem kértél gazdagságot, vagyont s dicsőséget, sem azoknak az életét, akik gyűlölnek téged, sőt még hosszú életet sem, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek királyává tettelek: megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok majd neked, hogy nem akad hozzád hasonló sem előtted, sem utánad a királyok között.”

Jézus, Sirák fia sem írt valami hízelgően Salamonról, és felrótta neki, hogy ágyékát az asszonyoknak adta (Sir 47:20-23)... 

(Sir 47:20-23) Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet, és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot, de odaadtad ágyékodat asszonyoknak, és szabadjára éltél testeddel, foltot ejtettél hírneveden, és meggyaláztad ivadékodat, haragot vontál gyermekeidre, és bánat követte balgaságodat, mert birodalmad kettészakadt, Efraimból pedig pártütő ország lett.

Tehát Salamon az a férfi volt, aki minden jót, minden gazdagságot és élvezetet megtapasztalt: kapott isteni áldást, kegyelmet, nagy bölcsességet, mérhetetlen gazdagságot és hatalmat; rengeteg felesége és ágyasa volt; felépítette Isten Templomát Jeruzsálemben és ékesítette palotáját; Isten meghallgatta imáit, épített, alkotott, vezetett, kormányzott és bíráskodott; hódoltak előtte a népek és semmi sem volt, amit ne kapott volna meg életében... Mégis, élete csúcsán és bölcsessége teljességében így szólt: Minden hiábavalóság!...

Salamon megfigyelte a természet állandóságát; megkapta az isteni ajándékokat, a bölcsességet és a tudományt; megtapasztalta az örömeket és az élvezeteket; megfigyelte a balgaságot és az esztelenséget. Bármit is szemlélt vagy tapasztalt, a végső következtetése az volt, hogy minden hiábavalóság. De mi volt az ő hiányérzetének és reménytelenségének oka? Hát mi más, mint a halál közeledtének tudata… 

Az embernek bizony meg kell halnia... Bármilyen hatalmas is volt, bármit is alkotott, bárhogyan is élt, oda kerül ahová a többi egyszerű ember…

A halál reménytelenségünk oka

Mivel az ember lelke halhatatlanságra van teremtve, ezért a halál valósága igazából hihetetlen számára... Látjuk a temetéseket, a sírhantokat, tudjuk, hogy egyszer nekünk is eljön a vég, de valahogyan mégsem tudjuk elhinni. A halál annyira természetellenes, hogy egyszerűen elképzelhetetlen az ember számára...

A halál a bűn következménye és annak zsoldja (Róm 3:23, 6:23). A halál először is azért lett, mert az eredeti bűn által az ember elszakadt Istentől, az élet forrásától (Ter 2:17). Másodszor pedig azért is lett, hogy korlátozza a bűn növekedését és elhatalmasodását a földön (Ter 6:3)...

(Ter 2:17) De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.

(Ter 6:3) Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.”

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsõségét.

(Róm 6:23) Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Mivel az ember nem igazán tudja elhinni a halál tényét, és a bűnre hajló természete által önző és nagyravágyó, ezért beleveti magát a vagyongyűjtésbe, a földi szállásának építésébe, a hatalom megszerzésébe és az élvezetek keresésébe. Nem akar tudomást venni arról, hogy mindezeket hamarosan itt kell hagynia a földön. Sokan visszaélnek az Úr tűrelmével, és még akár 80 éves korukban is csak a földeket, a gazdaságot, a vagyont és más hiábavalóságokat hajszolnak, ahelyett, hogy Istent keresnék...

Volt egy öreg keménynyakú székely, aki sokat gazdálkodott és dolgozott életében. Durva és keményszívű volt még a feleségével és a gyerekeivel is. Gyűjtötte a vagyont és a földeket, a családjától minden jót megtagadott, és csak hajszolta őket. Testvéreivel évtizedekig perelt a földekért meg a családi örökségért. Erős ember volt, így hát nem nagyon betegeskedett, hanem egy napon agyvérzést kapott és néhány nap után meghalt. Felravatalozták a ház díszes, belső szobában, és jöttek a rokonok, a komák meg a falubeliek a temetésére. Ott állt a gyászoló család feketében a koporsó mellett, könnyező szemekkel, de a feleség nem a férjét síratta, hanem a saját életét. Így kiáltozott fel zokogva a férje koporsója mellett: "Naaa!... Most hol vannak a földjeid? Hány hektárt viszel magaddal?..."

Reményégünk Krisztus

Az ember, az eredeti bűn által, a halált választotta, de Isten nem hagyta az embert a halál reménytelenségében. Isten, az Ő felfoghatatlan szeretete által, már kezdetben életet ígért (Ter 3:15), és az idők teljességében, egy új életet szerzett az embernek (Jn 3:16)...

(Ter 3:15) Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Isten, az idők teljességében, egyszülött Fiát, Jézus Krisztust adta értünk, hogy nekünk életünk legyen és bőségben legyen...

(Jn 10:10) Én azért jöttem, hogy életük legyen és bõségben legyen.

Aki földi életében az Úr Jézus Krisztusban hisz, annak örök élete van és, aki Benne reménykedik, az nem csalatkozik...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

(Róm 5:5) A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

A hit, a remény és a szeretet által, már ebben az életben megtapasztaljuk, hogy életünk nem hiábavalóság, hanem Krisztusban minden értelmet nyer, még a halál is. Krisztusban a halál nyereség és eltávózás egy jobb életre, arra a helyre, amelyet Ő készített számunkra...

(1Kor 13:13) Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

(Fil 1:21) Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

Életünk hiábavalóságai

Sokan panaszkodnak, hogy életük javát gyakorlatilag az árnyékszéknek dolgozzák. Igen... Sokat fáradozunk csak azért, hogy együnk... Aztán sokan akár 30 évre szóló hitelt vesznek fel, csak azért, hogy egy kis lakást vegyenek maguknak. Egy életet dolgonak, hogy legyen ahová lehajtsák fejüket. És még sok mindent fel lehetne sorolni, amiért az ember látszólag hiábavalóan robotol. De Szent Pál apostol azt mondja, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék...

(2Tessz 3:10) Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Isten teremtett minket magának, és azért élünk a földön, hogy Istené legyünk és eljussunk az örök hazába, hogy ott örökké boldogan éljünk. De az örök hazába ezen az életen keresztül vezet az út. Tehát semmi sem hiábavaló, ami ezt az életet helyesen szolgálja, és segít bennünket kiteljesedni, útban az örök élet felé. 

Ezért semmilyen evilági dolog, ami az örök élet felé mutat, nem hiábavaló: Nem hiábavaló a tanulás, egy szakma elsajátítása, a munka, az otthon megteremtése, a család, az étel, a ruha, az autó, a pihenés, a kirándulás, az orvos, a gyógyszer, stb. Minden hasznos, minden jó és minden Istentől kapott ajándék. Semmi sem hiábavalóság. És mégis, bármi ezekből hamar hiábavalóssággá tud válni... 

Minden hiábavalóság, ami nem segít az úton a végcél felé, a mennyországba, ami nem Isten akarata szerint való, ami nem Krisztusban van cselekedve...

Ezért hát sok hiábavalóság van az emberek életében:

- Hiábavalóság az, ha valaki örökké csak tanul, doktorál, magasztalja önmagát, de tudománya senkinek sem használ;

- Hiábavalóság az, ha valaki olyan könyveket ír, filmeket, zenét alkot, amelyek nincsenek Isten dicsőségére és az emberek épülésére;

- Hiábavalóság az, ha valaki jó szakember, de nem segít, nem használ senkinek sem;

- Hiábavalóság az, ha valaki palotákat épít, holott egy kisebb házban is bőségesen megférne;

- Hiábavalóság az, ha valaki nagy gazdaságot, vállakozást, gyárat vezet, de azok nem használnak senkinek, és alkalmazottai nyögnek a keze alatt;

- Hiábavalóság az, ha az ember elhagyja családját, ismét fiatal akar lenni, és fiatal feleséget, fiatalos életet keres magának;

- Hiábavalóság az, ha valaki sok pénzt gyűjt, de senkinek sem használ vele, hanem csak a bankszámlájában gyönyörködik;

- Hiábavalóság az, ha az ember megöregszik és ragaszkodik vagyonához, tárgyaihoz, amelyekre már nincs szüksége;

- Hiábavalóság az, ha az ember úgy öregszik meg, hogy számára Isten csak egy kérdőjel, és a templom csak egy műemlék; 

És még lehetne ezeket folytatni... Ha nem lettünk az Istené, akkor hiábavaló volt az életünk. És a legnagyobb hiábavalóság a kárhozat. Nemcsak a fizikai halál létezik, hanem létezik örök halál is, a második halál, ami a kárhozat...

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

(Jel 20:15) Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Tisztítsuk meg életünket folyamatosan a hiábavalóságoktól, mert egyszer úgyis meg kell tisztuljunk. Csomagoljuk össze a lelki kincseinket, és legyünk készen bármelyik pillanatban elköltözni...

(1Kor 3:13)  Az Úr napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tûzzel érkezik, és a tûz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája.

(2Kor 5:6-8) Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. De bizakodunk, és inkább szeretnénk elköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.

Amit összecsomagolunk és magunkkal viszünk a túlvilágra, ami megmarad a tűz próbája után, csak az lesz a miénk, ami valóban nem volt hiábavalóság...

Uram Jézus! Bocsásd meg a fiatalkori balgaságaimat, és adj nekem bölcsességet, hogy megtisztítsam életemet a hiábavalóságoktól. Ámen.

Mondd meg az egyháznak

(Mt 18:15-20) Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni [MTörv 19,15]. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Az Úr Jézus Krisztus nemcsak meghalt értünk a kereszten és feltámadt a halálból, hanem Egyházat is megalapított (Mt 16:18), hogy továbbvigye megváltó művét az idők végezetéig (Mt 28:20). Létrehozta maga körül a Tizenkettő közösségének intézményét (Mt 10:2-4, Mk 3:14), majd tágabb körben a tanítványok közösségét. Az utolsó vacsora kenyértörésében (Mt 26:26, Lk 22:19), a római katona lándzsaszúrása által, a Szent Szívéből kiáradó kegyelemsugárban (Jn 19:34), Pünköskor, a Szentlélek eljövetele által (ApCsel 2:2-4), létrehozta az Egyházat...

(Mt 10:2-4) Ez a tizenkét apostol neve: az első a Péternek nevezett Simon és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia, és testvére, János; Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Tádé, Simon, a zelóta, és a Karióti Júdás, aki elárulta.

(Mk 3:14) Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni.

(Mt 16:18) Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.

(Mt 26:26) Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem!”

(Lk 22:19) És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!

(Mt 28:20) ...és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!”

(Jn 19:34) ...hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki.

(ApCsel 2:2-4) Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket.

Szent Péter első prédikációjának hatására mintegy háromezeren keresztelkedtek meg (ApCsel 2:41), és létrejött az első őskeresztény közösség (ApCsel 2:42). A szétszóródás után pedig létrejöttek a keresztény közösségek, az úgynevezett "egyházak" (Jel 1:20). Ezek létrejöttével máris jelentkeztek az első problémák. Szent Péter és Pál apostolok, az ő leveleikben, bőven írnak ezekről a közösségi problémákról. Gyakran intették és feddték a testvéreket, hogy éljenek szeretetben, békességben és egyetértésben...

(ApCsel 2:41) Akik megfogadták szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek megtért.

(ApCsel 2:42) Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

(Jel 1:20) A hét csillagnak, amit a jobbomban láttál, és a hét arany gyertyatartónak ez a titka: a hét csillag a hét egyház angyala, a hét gyertyatartó meg a hét egyház.

De hogyan van ez ma? Mi van akkor, ha megbánt engem valaki, vagy én bántok meg valakit? Mi van akkor, ha valakivel nem tudok egyetérteni és vita alakul ki? Hogyan kezeljük a személyes vagy a közösségi konfliktusokat?...

A konfliktuskezelés eljárása

Az Úr Jézus, a fenti tanításával, egy testvéri szeretetre alapozott gyakorlati útmutatást ad számunkra a konfliktusok kezelésre. Ez az eljárás három lépésből áll:

1. A négyszemközti figyelmeztetés

Ezt egyesek ezt „irgalmasság szövetsége” szabályának is szokták nevezni. Azzal kezdem, hogy vajon nem-e én értettem rosszul a dolgokat. Startból mindig a jót feltételezem testvéremről, és nem a rosszat. Azt feltételezem, hogy csak tévedett, hogy nincs tudatában annak, amit tett, és nem szándékosan cselekedett így. A második dolog az, hogy vigyázok a testvérem jóhírére, tekintélyére és méltóságára. Igyekszem arra, hogy ne ítéljem el őt meggondolatlanul, vagy nehogy megrágalmazzam őt, mert ez az igazság elleni bűn lenne. Mindezeket figyelembe véve, az első dolgom felkeresni testvéremet, és jelezni feléje, hogy szeretnék beszélni vele négyszemközt. Ha a testvérem pozitívan fogadja kérésemet, nyitott és hajlandó négyszemközt tárgyalni, akkor talán már jó úton haladunk...

Akadályok

Nincs bennem elég szeretet, ezért rosszat feltételezek testvéremről, haragszom vagy félek, és nem vagyok képes négyszemközt beszélni vele. Ekkor haragomban  bezárkózok és füstölgök, vagy elkezdem szórni mások között a panaszaimat testvérem állítólagos tévedéséről. Nagy hiba, ha a kiengesztelődés első lépését kihagyjuk, főleg ha egyből elszaladunk panaszkodni egy feletteshez vagy egy előljáróhoz...

2. A csoportos figyelmeztetés

Ha sikerült az első lépés, akkor a probléma máris megoldódott. Legalábbis egy időre... De meglehet, hogy a négyszemközti beszélgetés során árnyolódik a helyzet. Lehet, hogy rosszul értettem valamit, lehet, hogy nincs is igazam... Nyitott vagyok-e a párbeszédre? Vagy talán minden áron ragaszkodok a véleményemhez, elképzelt sérelmemhez? Akarom-e tudni, hogy mit gondolt, mit szándékozott valójában a testvérem? Meg tudom-e hallgatni őt?... Ha bebizonyosodott, hogy igazam van, és testvérem nem látja be hibáját, akkor elgondolkodhatok azon, kit kérjek fel, hogy támogasson. Kik azok testvérek, barátok, akik megértik a problémámat, és kellőképpen tudnak segíteni szeretetben, hogy közösen meggyőzzük a tévedő testvért?...

Akadályok

Talán nincs bizalmam másokhoz fordulni az űgyemmel... Hogyan kérjek meg két vagy három testvért? Hogyan értessem meg velük a bajomat? Megéri ez az egész cirkusz?... De lehet, hogy nincs is két vagy három testvér, akit magam mellé állítsak. Ugyanakkor, tudatosítanunk kell, hogy itt elsősorban nem a magunk igazáról van szó, hanem a testvérünk megtéréséről. Nem a mi sérelmünk kiengesztelése a cél, hanem testvérünk lelkének megmentése. A figyelmeztetésnek nem szabad önző célt szolgálnia, hanem mindig a másikért, a tévedő testvérért kell megtenni. Ha nincs emberünk, akit elhívjunk a csoportos figyelmeztetésre, akkor lehet, hogy megrekedünk az első lépésnél. Fogadjuk el ezt békében. De az is lehet, hogy gyengeségből átugorjuk a második lépést, és egyből a közösségi, nyilvános figyelmeztetéshez folyamodunk...

3. A közösségi figyelmzetetés

Ez az utolsó lépés a konfliktuskezelés eljárásában. Ha a probléma súlyos és tényleg indokolt, akkor azt a közösség elé lehet vagy kell vinni. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha az ember elmegy a felelős vezetőhöz, előljáróhoz és megosztja vele a problémát. A vezető tudomásul veszi a dolgot, majd tanácskozik a közösség oszlopos tagjaival és vezetőivel. Miután megítélték a dolgot, ha szükségesnek látják, az egész közösség elé viszik az űgyet. A közösségben meghozott döntés vagy ítélet kötelezi a feleket. A határozatot nem lehet semmibe venni vagy felrugni. Egy hivatalosan, nyilvanosan meghozott egyházi vagy közösségi döntés érvényes marad a mennyben is (a kulcsok hatalma, Mt 16:19; 18:18). Ezeket a döntéseket és ítéleteket gyakran az egyházi törvények szabályozzák...

Akadályok

Mára a krisztusi közösség is individualizálódott és gyakran szétesve, romokban hever. A közösségi kapcsolatokból mára mintha csak a misztikus kötelékek maradtak volna meg... Hiányoznak a tényleges, együtt élő, együttérző emberi kapcsolatok. Annyira megsokasodtak a keresztény közösségekben a szőnyeg alá sepert, megoldatlan problémák, hogy gyakran ellehetetlenednek az testvéri kapcsolatok. Ebből kifolyólag, ma már alig nyilvánul meg a reális előljárói tekintély. A közösségekben az engedelmesség is fellazult. Az előljáróknak és a közösségvezetőknek nehéz a dolguk... Ezért aztán, ezt a harmadik lépést, enyhén szólva, nehéz alkalmazni. Az emberek nagy többsége soha nem él ezzel a lehetőséggel, lépéssel. Csak ritkán láthatjuk ezt megnyilvanulni, leginkább akkor, amikor egy papot vagy egy szerzetest fegyelmi okokból elhelyeznek vagy felfüggesztnek. Mivelhogy a közösségi, előljárói elbírálás nem működik, ezért a belső konfliktusok is elhúzodnak, és nincs valós előrelépés és kiengesztelődés...

Kérdések:

1. Alkalmazom-e mások felé az „irgalmasság szövetségét”?

2. Hajlandó vagyok-e az ellenem tévedőről startból jót feltételezni?

3. Hajlandó vagyok-e személyesen beszélni az ellenem vétővel, és tisztázni vele a dolgokat?

4. Fel tudom-e adni véleményemet, igazamat?

5. Meg tudok-e bocsátani, ha testvérem nem látja be tévedését, és nem kér bocsánatot?

6. El tudom-e viselni békében, ha a testvérem nem változtat véleményén, magatartásán?

7. A vitás űgyben, az én igazam fontos, vagy a tévedő testvér lelki üdvössége?

8. Akarom-e oltalmazni tévedő testvérem jóhírét, becsületét, emberi méltóságát?

9. Az ellenem vétő testvér barátait, vagy inkább ellenségeit kérném fel a csoportos figyelmeztetésre?

10. Megfontolom-e a figyelmeztető lépéseim szükségességét?

11. Megfontolnám-e komolyan a harmadik figyelmeztető lépés súlyosságát és következményeit?

12. Tekinthetem-e tévedő testvéremet úgy, mint egy „pogányt vagy vámszedőt”?

Mond meg az Egyháznak 

Ha jól belegondolunk, az irgalmas lélek felfogja, hogy ezek a lépések nagyon komoly dolgok. Ezeket csakis szeretetben, testvérünk lelki üdvéért tehetjük meg. Az eljárást nem alkalmazhatjuk önző módon, hogy bebizonyítsuk a magunk igazát, hogy elégtételt vegyünk, hogy elítéljünk egy bűnös embert, vagy hogy kizárjuk őt a közösségből. A mi Istenünk egy irgalmas Isten. Ő nem akarja a bűnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és üdvözüljön (Ez 18:23). Ezért az egyházi törvények is olyan szellemben vannak megalkotva, hogy lehetőleg felmentsék a bűnöst, vagy enyhítő körülményt nyújtsanak számára és megtérjen...

(Ez 18:23) Vajon a gonosznak halálát akarom-e – mondja az Úr Isten –, és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen? 

Mond meg az Egyháznak, de hogyan? Hát, leginkább a benső imában... Imádkozzunk az Egyházzal, a szentek közösségével együtt, a tévedőkért, és akkor Krisztus kegyelme átvezet minket ezeken a figyelmeztető lépéseken annélkül, hogy elítélnénk testvérünket, mert a szeretet mindent remél (1Kor 13:7-8)...

(1Kor 13:7-8) Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.

Uram Jézus, bocsásd meg ha nem voltam irgalmas, ha haragudtam testvéremre, ha kibeszéltem hibáit, ha megrontottam jóhírét és ha nehéz helyzetbe hoztam őt előljárói előtt. Ámen.

A szőlővesszők

(Jn 15:1-8) Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

Az Úr Jézus gyakran tanított példázatokkal. Ezek a példázatok sosem sántítanak az analógia szabályai szerint, hanem részleteiben is pontosak és kibonthatók. Így van ez a szőlőtő példázatban is. Minden részletnek megvan a maga értelme és jelentése, a kegyelem és az üdvösség szempontjából...

A szőlőbokor ábrázolás

Amint a Szentháromság három személy: Atya, Fiú és Szentlélek, de egy Isten, úgy a fának is van gyökere, törzse és lombozata, de egy fa. Más szempontból, a szőlőtő példázatának három eleme van. A központi eleme a szőlőtő. A szőlőtő azonban nem áll a semmiben, hanem egy környezetben van, ami a talaj, vagyis a szőlőskert földje. És persze, a háttérben ott van a szőlőműves is, aki kapával, ollóval és fejszével van felszerelkezve. Ez a második elem. Aztán ott vannak a szőlővesszők, amelyek a szőlőtőn találhatók. Ezek a harmadik elem. A talaj dolga tartani és táplálni a szőlőtőt, a gyökerek által; a szőlőtő dolga tartani és táplálni a szőlővesszőket; és a szőlővesszők dolga megteremni a gyümölcsöt. A szőlőműves dolga pedig az, hogy ápolja a szőlőtőt, megnyesve annak ágait, vagy akár lemetszve azokat. Csakis akkor nem hiábavaló a szőlőműves munkája, ha a talaj tápereje és a szőlőtő nedve a szőlővesszőkhöz jut és azok gyümölcsöt teremnek...

A talaj és a szőlőskert ez a világ, és szőlőműves a mennyei Atya. Az örök Ige megtestesült és eljött ebbe a világba (Jn 1:14). Őneki élete van önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26). A szőlőtő az örök Ige, Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus, Aki megtestesült a Szentlélek által Mária méhében, és beleszületett Dávid házának nemzetségébe. A szőlővesszők pedig a meghívottak és választottak sokassága (Mt 22:10), vagyis Krisztus misztikus testének tagjai (1Kor 12:12)...

(Mt 24:10) A szolgák kimentek az utakra, és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel.

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

(Jn 5:26-27) Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mivel ő az Emberfia.

A szőlőtőn feláramló nedv, amely táplálja a szőlővesszőket, az a Szentlélek kegyelme. A szőlővesszők gyümölcsei pedig a Szentlélek gyümölcsei (Gal 5:22-23), meg a krisztuskövetők jócselekedetei (Mt 5:16). Ezek mind Isten akaratának és parancsolatainak cselekvése által valósulnak meg (Mt 7:21)...

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

(Mt 7:21) Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram!«, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyben van.

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincsen törvény.

A szőlőtő ábrázolás pedig megegyezik Szent Pál Krisztus misztikus testének ábrázolásával (1Kor 12). Így a szőlőtő a Fővel, az Úr Jézus Krisztussal egyezik meg, a szőlővesszők pedig a tagokkal, vagyis Krisztus misztikus testének tagjaival...

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Szent Pál apostol különbséget tesz a természetfölötti nemes ágak és a természetes, vadon nőtt ágak között. A vadon nőtt ágak az üdvösségre meghívott pogányok, míg a nemes ágak azok, akik a természet szerint is Izrael népébe születtek bele. Tehát mi, a megkeresztelt pogányok leszármazottjai, a nemes tőbe beleoltott vadon nőtt ágak vagyunk, akik így megnemesedtünk...

(Róm 11:24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

A szőlővesszők sorsa

A szőlőműves minden természetes vad szőlővesszőt arra szán, hogy beleoltassék a nemes szőlőtőbe (1Tim 2:3-4)...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

Aki elfogadja a meghívást Isten országába, az mind beleoltatik a szőlőtőbe a keresztség szentsége által. De amint a fenti szentírási rész is mutatja, nem elég beleoltva lenni a szőlőtőbe, hanem növekedni is kell, és gyümölcsöt is kell teremni. Tehát a szővesszők felé az a követelmény, hogy megdicsőítsék a szőlőművest azáltal, hogy sok jó gyümölcsöt teremnek (Mt 13:8, Jn 15:16)...

(Mt 13:8) Végül más magok a jó földbe hullottak. Ezek termést hoztak, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, ismét másik harmincszorosat.

(Jn 15:16) Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle.

A szőlővesszőnek három döntése és sorsa lehet. Az első az, hogy benne marad a szőlőtőben és sok jó gyümölcsöt terem. A második az, hogy elszakad a szőlőtőtől és elszárad. A harmadik pedig egy döntés nélküli helyzet, amikor a beoltott szőlővessző ugyan nem szakad el a szőlőtőtől, de gyümölcsöt se akar teremni...

A szőlővessző különböző lehetséges állapotai:

1. Elszakad a szőlőtőtől

Az ilyen szőlővessző már nem részesül az éltető nedvből, amely a szőlőtőtől származik, és így elszárad. Ezek az emberek azok, akik a személyes bűneik által elszakadnak az Úr Jézus Krisztustól és az Ő kegyelemtől, majd a halálos bűn miatt lélekben elszáradnak. Az ilyenek már nem részesülnek a Szentlélek kegyelmében, és így újra a gonosz hatalmába kerülnek (Mt 12:44-45). Ezek ha a bűnbánat szentsége által vissza nem oltódnak a szőlőtőbe, akkor a végső sorsuk az örök tűzben való kárhozat lesz...

(Mt 12:44-45) Akkor azt mondja: »Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem.« Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.

(Ef 4:30) Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára.

(1Ján 5:16) Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és Isten életet fog adni annak, aki nem halálosan vétkezett. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte.

2. Lemetszik a szőlőtőről

Amely szőlővessző bele van oltva a szőlőtőbe, de nem akar gyümölcsöt teremni, előbb-utóbb le lesz metszve. Ezek azok az emberek, akik meg lettek ugyan keresztelve, ismerik is az Úr Jézus Krisztust, de valójában nem hisznek Benne, és nem akarnak az Ő tanítása szerint élni. Ha a szőlővesszőt a fügefa esetéhez is hasonlítjuk, akkor láthatjuk az evangéliumokban, hogy az ilyen gyümölcstelen fákat és ágakat kivágják, levágják és a tűzre dobják...

(Mt 21:19) Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt.

(Lk 13:6 ) Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?

Ez az állapot is a kárhozatra vezet...

3. Megtisztítják

Amely szőlővessző a szőlőtőbe oltódva marad és gyümölcsöt terem, azt a szőlőműves, vagyis a mennyei Atya, visszametszi, hogy megtisztuljon és még több gyümölcsöt teremjen. Ezek a hűséges krisztuskövetők, akik az Úr Jézusban maradnak, akik hűen követik Őt és elkezdenek jó gyümölcsöt teremni. De életükben még mindig maradt néhány rossz hajtás, amelyek nem teremnek jó gyümölcsöt. Ezeket a rossz hajtásokat metszi vissza a mennyi Atya, hogy tovább nemesítse a szőlővesszőt, és az még több gyümölcsöt teremjen... 

Ezek a visszametszések a krisztuskövető lelki életének különböző szakaszai, amelyekben különböző megprobáltatásokat és kereszteket él meg. A megprobáltatások és keresztek arra jók, hogy visszanyessék gyarló természetünket és, hogy életünk bizonyos területein megtisztulva, engedelmességet és alázatosságot tanuljunk. A lelki élet paradoxonja, hogy a megtérés után, a krisztuskövető életét nem megkönnyebbülés követi, hanem a nehézségek és keresztek (Mt 10:38), hogy még inkább Krisztushoz hasonuljon (Róm 8:29). Ezért a megprobáltatások és keresztek a jó lelki fejlődés útjelzői. Csakis ez a harmadik állapot a szűk kapu és a keskeny út, amely az örök életre vezet (Mt 7:14)...

(Mt 7:14) Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

(Mt 10:38) Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

A szőlőműves dicsősége

A szőlőműves dicsősége az Ő hatalmas ereje, fényessége és gyönyörűsége. Isten dicsőségnének megnyilvánulása az Ő örök tervének megvalósulása. Isten dicsősége már megvalósult a szőlőtőben, amikor beteljesedett a Megváltás műve a keresztfán. A feltámadt és megdicsőült Megváltó folytatja az Ő megváltó művét egésszen az idők végezetéig, a feltámadásig, vagyis a mi teljes megváltásunkig (Róm 8:22-23) és az egész teremtett világ megújulásáig (Jel 21:5). De a szőlőműves dicsőségének meg kell nyilvánulnia a szőlővesszőkben azáltal, hogy azok sok jó gyümölcsöt teremnek...

(Róm 8:22-23) Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi is, akik első adományként megkaptuk a Lelket: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

(Jel 21:5) Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!”

Isten sok szőlővesszőt, illetve sok fügefát álmodott meg. Ezeket úgy álmodta, hogy mind jó gyümölcsöt teremnek és nem rosszakat...

(Mt 7:17-19)  Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

A szőlőműves dicsősége, ha a szőlővesszők jó és maradandó gyümölcsöt teremnek. De a szőlővesszők csak akkor tudják megdicsőíteni a szőlőművest, ha szorosan a szőlőtőben maradnak. Amint az ágak nem tudnak élni a törzs tápláló nedve nélkül, úgy mi sem tudunk jót cselekedni, csakis ha az Ősszentségből, az Úr Jézus Krisztusból áradó kegyelemmel telünk el. Ezek a gyümölcsök lehetnek belső vagy külső gyümölcsök...

A belső gyümölcsök: a Lélek gyümölcsei...

(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,...

A külső gyümölcsök: a jócselekedetek, az igaz tettek, az irgalmasság cselekedetei és a testvéri szeretet gyakorlása...

(Mt 5:16)  Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

(1Ján 3:18) Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.

A szőlővessző élete pedig nem egy korlátozott, odaragadt és szabadságtól megfosztott élet, hanem egy szabadságban megélt bőséges élet, mert szőlőtőből, az Úr Jézus Krisztusból belénk áradó kegyelem szabadságot és bőséges életet ad...

(Jn 8:31-32) „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

(Jn 10:10)  Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

Uram Jézus! Add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez és soha el ne szakadjak Tőled. Ámen.