Nyomjuk el a szegény igazat

(Bölcs 3:10-20) Nyomjuk el a szegény igazat, ne kíméljük az özvegyet, és ne tekintsünk a koros aggastyán ősz hajára! Erőnk legyen az igazság mércéje, mert ami gyenge, az haszontalan! Leselkedjünk tehát az igazra, mert az utunkban áll, és ellenkezik tetteinkkel, törvényszegést vet a szemünkre, s megszól, hogy vétettünk a tisztesség ellen. Azzal kérkedik, hogy nála van az Isten ismerete, és Isten gyermekének mondja magát. Nézeteinknek ő a vádlója, még az is terhes nekünk, ha látjuk őt, mert élete másokétól különbözik, és ösvényei egészen különösek. Ő komolytalannak néz minket, tartózkodik útjainktól, mint a szennytől, s boldognak hirdeti az igazak végét, és azzal dicsekszik, hogy Isten az ő atyja. Lássuk tehát, igazak-e beszédei? Tegyük próbára, mi lesz majd vele, tudjuk meg, milyen lesz a vége! Mert ha az igaz Isten gyermeke, akkor ő meg is óvja, és kiragadja ellenségei kezéből. Tegyük őt próbára szidalommal, kínzással,hogy megismerjük szelídségét,és kipróbáljuk állhatatosságát! Ítéljük őt gyalázatos halálra, mert - amint mondja - oltalomban részesül!"

Nyomjuk el a szegényt, ha ő úgy akar élni, mint a mező lilioma vagy, mint az ég madara, amint az ő Mestere tanította neki. Nem mint mi, akik habár Őróla neveztetünk, mégis mindenben dúskálunk, amikor a mellettünk lévő szükséget szenved.

Nyomjuk el a szegényt ha véleményét kifejti, dobjunk félre minden párbeszédet, mert ha nem, akkor egyhamar világosság derül a hallgatóság előtt, hogy ki az igaz, és ki tartja meg a parancsolatokat.

Nyomjuk el a szegényt, lökdössük félre mindenféle jövedelmező tevékenységtől, javaktól, mint a gyenge bárányt a jászol mellől, hogy csak mi juthassunk hozzá a jó falatokhoz, az örömökhöz, és csak mi arathassunk minden dicséretet.

Nyomjuk el a szegényt dicsőítve, tisztelve és felhasználva céljaink elérésére a gazdagokat, hízelegve a kizsákmányolónak, és hátat fordítva a gyengének és az űgyefogyottnak.

Nyomjuk el a szegényt, segítve őt olyan könyöradományokkal, amelyeket csakis az önmaguk dicsőitésre adnak elnyomóik.

Nyomjuk el a szegényt, vegyük el becsületét és méltóságát becsméreléssel, munkájának leértékelésével és kiforgatásával.

Nyomjuk el a szegényt, állítsuk gyermekét a hátsó sorba, dicsérjük a gazdagnak, gyermekét, adjunk neki oda minden főszerepet és minden díjat.

Nyomjuk el a szegényt, forgassuk ki igazát a gazdag javára, tanítsuk móresre, hogy máskor ne orcátlankodjon igazát keresve.

Szegény gazdagok...

(Zsolt 82:1-4) Isten fölkel a hatalmasságok tanácsában, az istenek körében tart ítéletet. „Meddig ítéltek még igazságtalanul, meddig pártoljátok még a gonosz ügyet? Fogjátok pártját az elnyomott özvegynek, szerezzetek igazságot a gyengének, szegénynek. Az elnyomottat és a szűkölködőt tegyétek szabaddá, mentsétek ki a gonoszok kezéből!”

Uram Jézus, köszönjük, hogy boldognak hírdetted a lelki szegényeket. Ámen.

Kegyes becsvágy, avagy a hiúság vására

Csüggedten osztotta meg velem az egyik testvér,  egy bizonyos keresztény, lelkiségi közösségben szerzett szomorú tapasztalatait. Ott, ahol szeretetet, jóságot, alázatot, szerénységet és tiszteletet remélt, versengésre, nagyravágyásra, haszonlesésre, semmibevevésre és intrikákra lelt...

- Mit lehet tenni? – vigasztaltam őt – a keresztség és a megtérés első öröme még nem szünteti meg az ember bűnre hajló természetét. Ez van... Fogadd el így, ahogy van... Sajnos, sokan vannak, akik csak úgy simán áthozzák a megtérésük előtti gyarló hajlamaikat, a megtért keresztényi, lelki pályafutásukba...

Ilyen a világ - mondogatják... A világ - testi értelemben véve - valóban ilyen. A világi emberek a magasabb pozíciót, az érvényesülést, a gazdagságot, a hírnevet, a dicsőséget, a tündöklést és az élvezeteket keresik (Mt 20:25). Az Úr Jézus intelmei, hogy óvakodjunk a becsvágytól meg a hiúságtól, nem a világ fiaira vonatkoznak, hanem a hívőkre, a tanítványokra, akik követni akarják Őt. Ezért tanítja az Úr Jézus a hegyi beszédben, hogy miként kell imádkozzunk, böjtöljünk és alamizsnát adjunk (Mt 6:2-6). Ezért adta az apostoloknak a szolgálat parancsolatát...

(Mt 20:26-27) Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki első akar lenni, legyen a cselédetek.

Miért óv az Úr Jézus minket ezektől hibáktól? Mert fennáll annak a veszélye, hogy a bűnös ember, az Isten és ember iránti tiszta szeretetet, egyfajta perverz, eltúlzott önszeretetté silányítja. Ez egy olyan sajnálatos lelki, egyéni és közösségi, jelenség, amely először lejátszódhat a közösségi vezetőben, egy választott szolgában, de aztán, az Isten nevében gyakorolt lelki uralkodás által, végül tömegpszihozissá is fajulhat. Ezért fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a lelki becsvágyat és hiúságot, melynek gyökere a gőg, vagyis a kevélység főbűne. Ezekhez a torzulásokhoz aztán társulhatnak egyébb aljas lelki megnyilvánulások is.

Semmi sem szánalmasabb, mint egy manipulált keresztény hívő, aki azt hiszi, hogy Jézus Krisztus igazságának szabadságában él, de valójában néhány könyörtelen, becsvágyó és hiú, kegyes karrierista "farizeus" kovászába kerül és karmai közé ragad. Ezért fontos, hogy a témába vágó szentírási részeket jól ismerjük, és mindig szemünk tartsuk. Aki nem ezek szerint él és szolgál, attól óvakodjunk...

(Mt 6:2) Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad elõtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék õket az emberek! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat.

(Mt 6:6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

(Lk 14:10-11) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg elõtt. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik.

(Mt 7:22-23) Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben ûztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elõl, ti gonosztevõk!

(Mk 10:41-44) Amikor a többi tíz ezt hallotta, megnehezteltek Jakabra és Jánosra.
Jézus ezért odahívta õket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, s vezetõ embereik éreztetik velük hatalmukat. Közöttetek azonban ne így legyen. Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek elsõ akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.

(Mt 18:3) Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Lk 12:1) „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól.

(1Ján 2:15) Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete...

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittõl, és sok bajba keveredtek.

A becsvágyó és hiú keresztény vezető jellemzői

- Állandóan vezető pozícióba, nyilvános szolgálatra és közszereplésre törekszik.

- A szerepvesztést, a visszalépést, az utolsó helyre ülést semmiképpen sem tűri. Inkább képes akár egy új közösséget, vagy akár egyházat létrehozni.

- Bárkivel és bármivel szövetkezik, csakhogy pozícióját elérje, megtartsa vagy előmozdítsa.

- Az elvek és a normák másodlagosak, és azok csakis a gyengéknek valók. Az erősek háttérben szövetkeznek, és a cél mindenképpen szentesíti az eszközöket.

- A magán és csoportos megbeszélések alkalmával erőszakosan dominál, szempontjait ráerőszakolja a többiekre, és ha úgy kapod el, hogy pont másképpen gondolkozol, akkor úgy érzed magad, mintha egy gyorsvonat gázolt volna át rajtad.

- A tényleges vagy az önjelölt felkentségét hangsúlyozva, kihasználja a frissen megtért, tájékozatlan közösségi tagokat, a kicsinyeket, hogy az ő személyes tekintélyét és érdekeit szolgálják.

- Tevékenységét és szolgálatát nem beszéli meg az ővele dolgozó kollegákkal a csoportos megbeszélések alkalmával, hogy mindenkinek minden világos legyen, hanem mindenkivel külön-külön tárgyal, azzal a céllal, hogy csakis ő ismerhessen minden részletet, ő dominálhasson, manipulálhasson, és hogy csakis ő tarthassa kezében a „szálakat“.

- A megegyezett dolgokat szemrebbenés nélkül felrúgja, mellőzi, saját érdekei szerint módosítja, annélkül, hogy előzőleg vagy utólag elnézést kérne az érintettektől.

- Az igazadat, helyes szempontjaidat, esetleg meghallgatja, de azonnal semmibe is veszi, mert nem tiszteli sem az embertársát, sem a másik ember véleményét.

- Ha egyszer-kétszer kötélnek álltál és az „ő embere“ lettél, akkor máris kegyúri jogokat formál személyedre, és bármikor, bárhol, bármilyen előzetes dörgés vagy villámcsapás nélkül, a leglehetetlenebb feladatokat bízza rád.

- Személyes dolgait, terveit soha nem osztja meg egésszen másokkal, belső életébe senki sem láthat be, és szereti a dolgok részleges megvilágítását, amelyből csak annyit láthatsz, amennyit ő akar, és csakis úgy, ahogyan ő akarja.

- Előbb-utóbb vezetői eszközeit, karizmáit arra használja, hogy hírnevet szerezzen magának és, hogy egy bizonyos személyi kultuszt alakítson ki maga körül.

- A pénz igencsak fontos szerepet játszik tevékenységében, szolgálatában, életében, és minél közelebb kerülsz hozzá, annál inkább fogod érezni az anyagiasság orrfacsaró bűzét.

- Ha beleestél kelepcéjébe és az őáltala kivetett lelki függőség hálójába, akkor csak idő kérdése, hogy mikor fogsz lelkileg teljesen kiégni, mikor fogsz csődbe jutni lelkileg, anyagilag, vagy esteleg családilag is.

- Amíg kegyeiben sütkérezel, addig boldogan könyvelheted el dicséreteit, de amint kiestél a kegyeiből, számíthatsz bármilyen rossz támadásra: mellőzés, lejáratás, rágalmazás, anyagi kár okozása, pereskedés, stb.

És még lehetne ezt folytatni... A becsvágyó és hiú ember kegyes furfangja nem képzelt mélységeket rejteget, ahol már nem csak az emberi gyarlóság van jelen, hanem az ördög romboló munkája is. Persze, nem minden becsvágyó, hiú, vagy kevély vezető gyakorolja egyformán ezeket a fortélyokat, mint ahogyan az emberi lelkek sem mind egyformák.

A Szentlélek, az őrangyalok és a védőszentek, mindenkinek juttatnak és suggalmaznak annyi segítséget, józan észt, hogy megóvhassa magát az ilyen dolgoktól. A lelki védekezés egyik legjobb eszköze az ember kipróbálása.

De hogyan probálhatnánk ki egy embert?...

 
(2Kor 10:18) Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

A kegyes ember kipróbálása

- Szándékosan hátraléptetni, mellőzni a szolgálatokban, lám háborog-e.

- Szándékosan kisebb igazságtalanságoknak tenni ki, lám elviseli-e.

- Ideiglenes megtiszteltesésekbe részesíteni, lám felfuvalkodik-e.

- Alantas tevékenységeket bízni rá, lám méltatlankodik-e.

- Pénzt kérni tőle a szegények megsegítésére, lám fukar-e.

- Nehéz betegekhez rendelni, lám irgalmas-e.

- Nehéz ember mellé társítani és ilyennel küldeni szolgálni, lám türelmes-e.

- Összezavarni a dolgaiban, lám hazudik-e, stb...

Mindenkinek kijár, hogy megbízzanak benne, hogy higgyenek neki, hogy megbecsüljék, hogy csupa jót feltételezzenek róla, de az ember lelke sokkal értékesebb annál, minthogy bárki jöttmentre rá lehessen bízni...

(Fil 3:2) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.

(ApCsel 20.29) Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat.

Legyünk hát józanok és éberek, mert az Úr a józanság lelkét adta nekünk.

Uram Jézus, Te arra tanítottál minket arra, hogy legyünk okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Adj nekünk kellő bölcsességet. Ámen.

Dirty job

Mike Rowe Dirty jobs (Piszkos munkák) című adása már egy jó ideje sikert arat a Discovery Channel csatornán. Jó ötletnek bizonyúl, a mai elkényelmesedett világban, felkeresni és megmutatni azokat a helyeket, ahol egyes embereknek az a sors jutott, hogy eltakarítsák a golbalizált, fogyasztói társadalom szennyét. A mai kényelmes, automata háztartási gépeken, lap-topon és hot dog-on felnevelkedett nyugati embereknek gyakran halvány fogalmauk sincs, hogy mit jelent naponta túrni, lapátolni a szemetet, csupasz kézzel megfogni a büdös, rohadt dolgokat, lapátolni a ganét. Ennek az adásnak bozony sok mondanivalója van lelki téren is…

A németországi teológia egyik fellegvárában volt a múlt században két nagyon képzett fiatal teológus. Az idő teltével a két teológus útja egyre inkább eltávolodott..Az egyik egyre inkább konzervatív lett, oszloppá és kősziklává vált, míg a másik egyre inkább liberális, progresszív, lázadó és romboló lett. A két ember sorsa mára két ellenpólust testesít meg az Egyházban. Teljesen különváltak útjaik, és közöttük egy összeegyeztethetetlen ellentét alakult ki. Ez valahogy olyan, mint amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől...

A nyugati világ, ami persze nem azonos a nyugati kereszténységgel, előszeretettel pártolja a liberálist, a progresszivat, a rombolót, a sötét oldalra elcsúszottat, és káromolja az igazat, a sziklát. És ennek talán így kell lennie… Annak idején is, inkább választota a nép Barabást, mint az Úr Jézust. De nem is ez a lényeg... A lényeg az, hogy ez az utóbbi ember belekövesedett, úgymond belemumifikálódott téves nézeteibe, meggyőződéseibe. És ő nincs egyedül ezzel, hanem sokmillió ember lelki állapotát szemlélteti...

Miért van ez így, és mit lehetne tenni?... Isten nem avatkozik bele közvetlenül és erőszakkal az ember nézetének kialakulásába, mert tiszteli az ember szabad akaratát, akit az Ő képére és hasonlatosságára teremett. Nem nyúl bele az ember lelkébe durva kézzel, csavarhúzóval, hogy helyreigazítsa azt, és hejreállítsa az emberi lélek eltorzulásait. Viszont Isten szüntelenül, egy életen át, hívja az embert, hívogatja vissza a helyes útra, hol a szeretet puha kötelékeivel, hol súlyos láncokkal, hogy megszabadítsa, megtisztítsa és meggyógyítsa őt.

Szent Pál szeretethimnuszának nem lehet ellene mondani. A szeretet mindent remél... De ott van a hideg józanság is, meg az élettapasztalat, amely könyörtelenül bizonyítja, hogy a mumifikálódótt, megkövesedett lelkű, tévedéseiben megrögzött ember, nem sokat változik. Ami lekövesedett, a szennybe, a ganéba keveredett, azt már nagyon nehéz kiemelni, megtisztítani, életre kelteni és helyes útra terelni. És ez annál nehezebb, minél magasabb rangú, képzettebb vagy idősebb emberről van szó...

(1Kor 13:4-7) A szeretet hosszan tűr, a szeretet jóságos, nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel,  nem viselkedik bántóan, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem feltételezi a rosszat,  nem örül a gonoszságnak, hanem együtt örül az igazsággal;  mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

Sokan hisznek Istenben, Jézus Krisztusban és vallásosak a maguk módján, de életük bizonyos területe tévedésbe rekedt, lelkük mumifikálódott, ami aztán lelki bénaságba és tisztátalanságba juttatta őket. Ezért aztán:

- Van, akinek hitét okkult tanok járják át, és miközben Jézus Krisztust vallják és gyakorolják a hagyományos vallásosságot, mindenféle boszorkányságot, mágiát és okkult praktikákat követnek (reiki, asztrológia, horoszkópok, jóga, természetgyógyászatok, akupunktura, stb.).

- Van, aki a vallásosságot nemzeti sérelmei, vagy idegengyülölete igazolására használja, nem ritkán keverve azt okkultizmussal is. Az ilyen nem egyszer súlyos tragédiához vezetett a történelem folyamán.

- Van, aki az evangéliumot a szegények és a gazdagok közötti osztályharc eszközévé, vagy a nemzeti kisebbségvédelem eszközévé alacsonyítja le. Pedig az evangéliumot nem lehet kisajátítani, vagy ketrecbe zárni. Az evangélium ugyanúgy szól a gazdagnak is, mint a szegénynek, és ugyanúgy szól az elnyomó nemzetnek is, mint az elnyomott kisebbségnek. Isten igéjét nem lehet bunkósbotként használni, sem furfangosan kiforgatni. Mindig lesznek elfogultak és érdekeltek, akiknek a hamis beszéd csiklandozza fülüket, de a tiszta szívűek hamar átlátnak a szitán, és elfordulnak a hamis igehirdetéstől.

- Van, aki megszállottan hirdeti Jézust, sokakat megtévesztve. Üvölt és rohangál a színpadon emberek ezrei, tízezrei előtt, és az embereknek eszükbe sem jut, hogy az Úr Jézus és az Ő igazi követői nem szoktak magukból kikelve üvöltözni szípadokon, mert bennük Isten országa szelídség, alázat, béke, kedvesség, engedelmesség, stb.

- Van, aki az igét saját erkölcsi romlottságához igazítja, és szerinte az Úr Jézus is meleg volt, vagy nős. Más evangéliumokat keresnek, vagy szent grált és a templomosok kincseit. Az ilyenek szerint a cölibátus természetellenes, és a nőket is okvetlenül pappá kellene szentelni.

Sokféle tévedés létezik, de egy közös bennük: belemumifikálódnak az ember lelkébe, és lealacsonyítják azt. Így aztán az ilyen ember egy életén át téves nézeteit szajkózza, egyre inkább lealacsonyodik és egyre tisztátalanabbá válik. Lassan olyan lesz a lelke, mint egy ganés istálló vagy, mint egy pöcegödör, amint a La Saletti Szűzanya panaszolta Melanie-nak. Az ilyen ember amerre csak jár, mindenhol lelki bűzt áraszt, amitől a finom lelkű emberek elhúzzák az orrukat és elfordulnak...

Az a sajnálatos, hogy ez a lelki állapot olyan is, mint a mocsár, vagy mint a mozgó homok. Ahogy az ember belereked, minden vergődése még mélyebbre sülyeszti. Nincs szabadulása, vagy majdnem lehetetlen a szabadulása. Az ember önerőből nem tudja megfordítani élete zátonyra futott hajóját (1Tim 1:19), és nem tudja önmagát kihúzni a mocsárból. Ezért aztán sokan halnak meg bűneikben és tévedéseikben. És ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy az Úr Jézus Krisztuson kívül nincs más szabadító...

(1Tim 1:19-20) Tarts ki a hitben, és őrizd meg tisztán a lelkiismeretedet. Ezt néhányan elvesztették, s ezért a hitben hajótörést szenvedtek. Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.

Azt tanultuk, hogy senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe. Főleg akkor nem, ha az az ember hitt is egyképpen az Úr Jézus Krisztusban. Joggal remélhetjük, hogy az ilyen piszkos lelkű emberek is végül irgalmasságra lelnek... 

Az Úr Jézus levetette ruháját, kötényt kötött derekára és megmosta a tanítványok lábát. Nem utálta a "dirty job"-ot, a piszkos munkát. Azt mondta, hogy nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy Ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. Ez ma is így van, amikor az Úr Jézus és angyalai, munkálkodnak a mumifikálódott, fekális állapotú lelkeken. Csak sejteni lehet, hogy micsoda "dirty job" lehet ott, és mekkora lehet Isten szeretete, amely arra készteti, hogy a bűn mocskába rekedt embert megmentse, megtisztítsa, hogy alkalmassá tegye a mennyek országára...

Néhány sürgető kérdés:

1. Mennyire mumifikálódtunk bele a saját tévedéseinkbe és a lelki pöcegödrünkbe?...

2. Ha megsejtettük lelkünk rossz állapotát, van-e bátorságunk szembenézni önmagunkkal?...

3. Hisszük-e hogy az Úr Jézusnak van hatalma megszabadítani minket téves meggyőződéseinkből és tisztátalanságunkból?...

4. Ha megtisztultunk és lelkileg alkalmassá váltunk, van-e bennünk elég szeretet közeledni másokhoz, akiknek lelke mumifikálódott és piszkos?...

Uram Jézus, adj nekünk tiszta szívet és nagy szeretetet. Kérünk Téged adj nekünk erőt a "dirty job"-hoz. Ámen.

A szellemek megkülönböztetése

Errõl a témáról nagyon nehéz átfogóan írni, ezért csak néhány fontosabb szempontot veszek figyelembe...

A megkülönböztetés adománya a legáltalánosabb adomány az Egyházban, amelyet a Szentlélek minden megkeresztelt embernek megad, mint "életösztönt" a természetfölötti életre. Bizonyos mértékben mindenki meg tudja különböztetni a szellemi megnyilvánulásokat, még akkor is, ha ezt nem tudatosítja, vagy értelmileg nem is tudja megfogalmazni. Ugyanakkor, az is bíztos, hogy a megkülönböztetés mindig jobban müködik közösségi szinten, mint egyéni szinten.

Minden egyes embernek halhatatlan lelke van, amely a keresztség által visszaoltatott a Szentháromság egy Isten életébe, a Fiú pontján, az isten-ember Jézus Krisztus pontján. A beavatási szentségek által a Szenlélek Úristennel közösségben vagyunk, Aki átjár és megvilágosít minket. De Isten országának az is sajátossága, hogy a nagyobbak vezetik és világosítják meg a kisebbeket. Ezért aztán, nemcsak közvetlenül Isten világosít meg minket, hanem az értünk felelős angyalok, szellemi fejedelemségek és hatalmasságok is. Ugyanakkor tudjuk, hogy az angyalok, a szellemi fejedelemségek és hatalmasságok egy része Isten ellen fordult és  elbuktak. Ezek a bukott angyalok az ördögök, akik folyton ellenkeznek Istennel...

Tekintettel a fentiekre, az emberen, hármas szellemi hatás nyilvánul meg. Az ember saját lelkének, szellemének, pszihéjének működése (ami a személyéhez tartozik), a Szentlélek Úristen kegyelme és a jó angyalok üdvös, szellemi hatása, illetve az ördögök kísértése.

1. A szellemeket meg kell különböztetni

(1Ján 4:1) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba.

Fontos megjegyeznük, hogy János apostol itt nem kimondottan a proféta lelkére gondol, hanem inkább arra a lélekre, amelynek sugallatára ő megnyilvánul. János azt mondja, hogy ha természtfölötti üzenettel állunk szembe, akkor azt meg kell különböztetnünk, hogy az üzenet vajon Istentől van-e, emberi megnyilvánulás-e vagy esetleg a gonosz lélek megtévesztéséről van szó.

2. A hamis próféták jellegzetességei

A hamis próféta jellegzetessége, hogy Isten országának titkait és az üdvösség útját hamis módon közvetíti, megtéveszti az embereket, eltereli õket az igazság útjáról, hogy az emberek lehetőleg ne jussanak el az üdvösségre...

(Mt 7:15-18) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybõrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikrõl ismeritek fel õket. Szednek-e tövisek közül szõlõt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt.

A hamis próféták az ördög zsellérei, akik az ördög országát építik, és Isten országát rombolják. Ezek nem birtokolják a Szentlelket, ezért aztán rajtuk nem tapasztalható meg Krisztus jó illata, és nem is találjuk meg náluk a Szentlélek gyümölcseit. A Szentlélek gyümölcsei pedig a következők...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. 

 
És még lehetne folytatni: alázatosság, engedelmesség, egyszerűség, stb...

A hamis prófeta az antikrisztus gonosz lelke által működik, aki a megtévesztésig utánozza Isten országát, de mégis hagy maga után egy bizonyos "bűzt", egyfajta "műanyag ízet", egy "szidefes, metalizált festésű", műanyag színezetet. Ezért van az, hogy az Úr Jézus azt mondja nekik: Távózzatok tõlem gonosztevők, soha sem ismertelek titeket...

(1Ján 4:1-3) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentõl származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba. Az Istentõl származó lelket errõl ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentõl van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentõl való, hanem az antikrisztusé, akirõl hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

(Mt 7:15-23) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisek közül szőlőt vagy bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Tehát gyümölcseikről ismeritek fel őket. Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? - Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

3. Példák hamis prófétai megnyilvánulásokról

Mit jelent a világi krisztuskövető prófétai szolgálata?

KEK 1546. Krisztus, a főpap és egyetlen közvetítő az Egyházat Istennek és Atyjának papi országgá tette. A hívők egész közössége, mint ilyen, papi jellegű. A hívők - ki-ki a hivatásának megfelelően - keresztségi papságukat gyakorolják Krisztusnak, a papnak, prófétának és királynak küldetésében való részesedésük által. A keresztség és a bérmálás szentségei által a hívők "szent papsággá szenteltetnek".

A keresztség és a bérmálás beavató szentségei által, minden evangelizáló világi, laikus, prófétai küldetésben részesül. Ezt lehet gyakorolni helyesen, vagy helytelenül. A helytelen gyakorlatok egy része származik emberi gyarlóságból és hiúságból, de gyakran a gonosz lelkek káros befolyásáról van szó:

a). A neoprotestáns karizmatikus vándorprédikátorok

Kumulatív ismertetőjelek:

- Küldetésük nem gyökerezik semmiben, nem küldte őket senki (sem az Egyház, sem a püspökök testülete, stb.) és visszaélnek a Szentírással;

- Hamis tanokat hirdetnek (manapság különösen az anyagiak terén: pénz, testiség, prosperitás teológiája);

- Különböző csodákat művelnek, amelyek nagyon látványosak (pl. az emberek legyintésre/suhintásra való tömeges földre döntése);

- Önteltek és arogánsak, az állítólagos adományaikat agresszívan és hatalmaskodó módon gyakorolják (kevélység, alázat hiánya);

- Szolgálataikért, szolgálataik után, sok pénzadományt kérnek, követelnek, bankszámlájaikra pénzútalásokat igényelnek (ingyen kaptátok, ingyen adjátok);

- A hit és a gyógyítás adományával visszaélve lelki zsarolást végeznek (ha kételkedsz, akkor Isten visszaveszi gyógyulásod, ha nem adakozol, akkor Isten megvonja kegyelmét, stb.);

- Gyakran a történelmi egyházakból származnak, de miután bizonyos beavatások által, hosszabb (harminc perctől, több óráig) önkivületi állapotba estek, csodás adományokra tesznek szert (ezt ne tévesszük össze a lélekben való elnyugvással, ami a Szentlélek műve);

- Szidják, káromolják a történelmi egyházakat, megvetik a papságot és propagandát folytatnak ellenük (szektás magatartás);

- Képtelenek az ökumenikus együttműködésre, sőt a testvéri csapatmunkára is, és csakis az ökényuralom eszközével érvényesülnek a közösség élén (diktatórikus hajlamok).

b). A nemzeti ezoterikus-újpogány keresztények

Kumulatív ismertetőjelek:

- Ezek általában történelmi keresztény egyházak tagjai, azonban nem ismerik egyházuk tanait, vagy nem ismerik el és nem is követik azokat (a tudatlanság és az ignorancia melegágya);

- Felhasználják a történelmi keresztény egyházak szimbólumait, jelképeit, kultusztárgyait, hagyományait, népi szokásait, szent helyeit, de mindezt egy teljesen más hittel és tartalommal töltik meg (a felszínes, hitüket nem ismerő, hagyományokkal megelégedõ hívők félrevezetése);

- Meglovagolják a nemzeti érzékenységet, a trianoni sérülést és visszaélnek vele;

- Bizonyos, történelmileg meghatározó, nemzeti vagy hatalmi jelképek körül, bálványimádó kultuszt alakítanak ki ( szent korona, kard, zászló előtt való hajlongás, imádkozás és azoknak csókolgatása);

- Nyíltan vallják, hírdetik hogy az ősi, pogány, sámánista vallás az igazi, és azt bitorolták el jogtalanul a mai keresztény papok, lelkészek;

- Panteista felfogásuk és hitük van, az egy-minden, minden-egy kozmikus hit, amelyben a teremett világ az Isten;

- Tagadják a Szenlélek Úristent és a szellemi megnyilvánulásokat ( persze a gonosz lelkek működését is) megtévesztő módon energiáknak nevezik (a Föld Anya kisugárzása, bizonyos helyeken, pontokon);

- Áltudományokkal és áltudományos módszerekkel tévesztik meg az embereket a történelem és a gyógyászat területein;

- Tanításokat és beavatásokat végeznek, amely által ártatlan lekeket szolgáltatnak ki az ördögnek, veszélyes szellemi megkötözöttségeket okozva;

- Mindenféle mágiát, boszorkányságokat, varázslásokat, ráolvasásokat végeznek, akár hagyományos módon (kövek, kristályok, tarott kártya, csontkovácsolás, stb.) vagy akár a New Age-ből átvett, új formákban ( reiki, ezoterika, bioenergia, fénymeditáció, transzcendentális meditáció, kínai gyógymódok, stb).

c). A hamis keresztény látnokok

Tudnivalók és kumulatív ismertetõjelek:

- Az Egyház vallja és tanítja, hogy Isten adhat magánkinyílatkoztatást;

- Az Egyház tanítja, hogy az apostolok korával a kinyílatkoztatás lezárult, és az elegendő minden ember üdvösségéhez. A magánkinyilatkoztatások csak ráterelik a figyelmet a kinyílatkoztatás egy-egy elhanyagolt részére, különösen akkor, amikor a bűn elszaporodik és veszély közeleg.

- A látnok és a magánkinyilatkoztatás elfogadása nem kötelező, és nem szükséges az üdvösséghez, sőt, nagyon is jogos, hogy egy látnokban kételkedjünk (Szent Bernadett az első látomásánál arra gondolt, hogy látomása az ördögtől való, és a Szûzanya felé szenteltvizet hintett);

- Ha hiszünk is egy látnoknak, nincs jogunk azt híresztelni, hogy Isten embere, akinek üzeneteit kötelezõ elfogadni. Ilyenekkel nem szabad félelmet és gátlásokat okozni az emberekben.

- A hamis látnokok üzenetei zavarosak, átláthatatlanok, rendszerezhetetlenek és egyszerűen nem egyeznek meg a szentírással;

- A hamis látnokokon is jelenhetnek meg jelek és csodák, mint pl. a golgotai szenvedés jelei, sőt más, különböző, vérző sebek is;

- A hamis látnokok, miközben megjátszodják az alázatot, tulajdonképpen önfejüek, senkinek sem engedelmeskednek, és mindig a figyelem központjában akarnak maradni;

- A hamis látnokok gyakran ráhajtanak a nyerészkedésre, és egy egész üzletágat hoznak létre maguk körül;

- A hamis látnokok dicsőségre, hírnévre és követőkre vágynak, és tesznek is szert (kiadott könyvek sokassága, zarándokok, előadások, amelyeken sok, elhitetett ember jelenik meg).

d). A zűrzavart keltő keresztények

A zűrzavar emberei azok, akik természetüktől fogva nyughatatlanok, és a gonosz lélek befolyására zűrzavart okoznak a krisztusi közösségben és szolgálatban.

A zűrzavarkeltés egyes formái:

- Amikor egy fontos döntést meghozzatalánál, valaki a lényegesről mindig a lényegtelenre tereli a figyelmet (aláássa a hatékonyságot, megbénítja a közösséget);

- Amikor valaki folyton látomásairól és állítólagos istenélményeirõl beszél (önmagára tereli mindig a figyelmet);

- Amikor valaki folyton ellenkezik, és minden javaslatra más javaslata van (az egység ellen dolgozik, a folytonos ellenkezés az ördög szokása);

- Amikor valaki folyton túlhevülten, izgága módon dicséri Istent, elszakadva a józanságtól (a hitelességet ássa alá);

- Amikor valaki túlzott vallásos gyakorlatokra sürget, mint például túlzott böjt, vagy túlzottan intenzív ima, időben és tartalomban (a testnek, a szamár testvérnek túlhajszolása: lázadást vagy lankadást eredményez).

És még lehetne folytatni ... A fentiekben szándékosan nem esik szó a nyugati világot bejáró hindu gurukról, buddhista mesterekről, New Age-es iskolákról, szabadkőművesekről, stb., mert az túl hosszú lenne. Legyünk óvatosak és józanok, annélkül, hogy meggyengülne a hitünk...

(2Tim 1:7 ) Hiszen Isten nem a csüggedtség, hanem az erõ, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk.

Uram Jézus, bocsásd meg bűneinket, tévelygéseinket, és állíts helyre minket. Add nekünk kegyelmedet, a Szentlélek ajándékait és adományait. Ámen.

Az idén is csak Jézus

Új esztendőt írunk. Dübörög a gazdasági krízis, zajlanak a háborúk, de nemcsak... Ha jól megfigyelünk, akkor észrevehetjük, hogy már régóta állandósult a krízis. Mindig és mindenhol krízis van, és mintha nem is akarnánk kilábalni belőle. Talán ez így jó valakiknek... Bizonytalanságban, stresszben, zűrzavarban élünk... Kapkodjuk a fejünket. Vajon mit kellene tegyünk, hogy mindezeket túléljük...

Minderre, mi krisztuskövető emberek, csak egy választ adhatunk... 

(Zsid 13,8) Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Ma is, holnap is, holnapután is, az Úr Jézust kell keressük, Őt kell kövessük, Őáltala, Ővele és Őbenne kell éljünk. Ha ezt tesszük, akkor leküzdjük a nehézségeket, és helyesen éljük meg azokat...

De hol találjuk meg az Úr Jézust?

Jézus a pap személyében

Az Úr Jézus Krisztus nem épített intézményeket, templomokat, plébániákat, se nem írt írásokat, és nem osztogatta a Szentírást. Az Úr Jézus kiválasztotta az apostolokat, a Tizenkettőt, majd közülük Simont, aki Péter lett, vagyis a kőszikla, amelyre építette Egyházát. Volt bátorsága művét 12 gyenge emberre bízni, na meg az Igazság Lelkére, a Vigasztalóra. 

Az apostoloktól származtak kézrátétel által az Egyház püspökei, akik arra hivatottak, hogy megőrizzék és továbbadják az evangéliumot. Ők azok, akik a kézrátételek láncolatával biztosan visszaszármaztathatók az apostolokra. Ők képviselik ma hivatalosan az Úr Jézus Krisztust, a miszikus Test Fejét, az Egyház Fő Pásztorát. Őrájuk és az általuk felkent papokra kell az idén is hallgatnunk...

(Mt 16:19) - Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

(Lk 10:16 ) Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket elutasít, engem utasít el, aki pedig engem elutasít, azt utasítja el, aki küldött."

(Jn 14:26) A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

(Jn 20:23) Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

A pap, mint Alter Christus, több helyzetben képviseli az Úr Jézus Krisztust:

- az igeliturgiában, az evangélium felolvasásakor;

- az áldozati liturgiában, különösen az átváltoztatáskor és a legméltóságosabb Oltáriszentség kiszolgáltatásakor;

- a szentgyónásban, különösen a feloldozáskor;

- a betegek kenetének kiszolgálásakor;

- a többi szentség kiszolgáltatásának alkalmával;

- házszenteléskor, temetéskor, stb.

Keressük hát az Úr Jézust a pap személyében, és ragaszkodjunk hozzá, még akkor is, ha netán nem mindenben értünk vele egyet.

Jézus a Szentírásban

Az Úr Jézus a megtestesült Ige, a mennyei Atya kinyilatkoztatása, mondanivalója és szerelmes üzenete számunkra...

(Jn 1:14) S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

A Szentírásban megtaláljuk az Úr Jézust, és Ő lángra lobbanja szívünket, mint az emmauszi tanítványoknak...

(Lk 24:32) "Hát nem lángolt a szívünk - mondták -, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?"

Olvassuk a szentírást, az ó és új szövetséget, és minden igét vonatkoztassunk a mi életünkre az Úr Jézusban...

Jézus a szenvedő emberben

Az Úr Jézus Krisztus azonosul minden egyes emberrel, legyen az bármilyen nyomorult is...

(Mt 25:45) Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

(Mt 25:35) Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok.

Ezért gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit a szenvedő embertársainkkal, mert bennük az Úr Jézussal találkozunk. Ez érvényes a tisztítótűzben szenvedő testvéreinkre is, akik szomjaznak egy pohár vízre, ami az értük elmondott imánk...

Jézus a közösségben

Az Úr Jézus a krisztusi közösségben is megtalálható, ugyanis, ahol ketten vagy hárman összejönnek az Ő nevében, ott jelen van...

(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."

(Lk 17:21) Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van."

Ezért keressük az Úr Jézust az Ő nevében összegyült imádkozó emberek között.

Jézus az Egyházban

A keresztség által az Egyház tagjai lettünk, és az Úr Jézus Krisztus által visszaoltattunk a Szentháromság isteni életbe. A visszaoltott tagok Krisztus misztikus testének tagjai és a szőlőtő beoltott ágai...

(1Kor 12:27)  Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

(Jn 15:5) Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.

Aki az Egyházban marad, az Krisztusban marad. Aki Egyház nélküli Krisztust keres, az kiesik Krisztusból, mind a levágott és elszáradt szőlővessző, és nem üdvözülhet. Maradjunk hűek Egyházunkhoz és annak Tanítóhivatalához. Egyéni tévedések, gyarlóságok, voltak és lesznek, de az Úr Jézusnak van hatalma, hogy az Egyházat, mind egésszet, biztonságosan kormányozza a Péter által, s azon a pokol kapui nem vehetnek erőt (Mt 16:18).

Jézus Máriánál

Ahol a Szűzanya Mária van, az Isten Anyja és az Egyház Anyja, ott megtaláljuk az Úr Jézust. Mária mindig az Úr Jézusra mutat és Őhozzá vezet minket...

(Lk 2:16) Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket.

(Jn 2:5) Erre anyja szólt a szolgáknak: "Tegyetek meg mindent, amit csak mond!"

(Jn 19:25) Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna.

Ezért keressük a máriás lelkületet, kövessük a Szűzanyát és az ő példáját, mert ő mindig az Úr Jézushoz vezet.

Jézus a szentségimádásban

(Mt 26:26) Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak, ezekkel a szavakkal: "Vegyétek és egyétek, ez az én testem!"

Az Úr Jézus Krisztus feltámadt és él. A legméltóságosabb Oltáriszentség az Ő feltámadt élő teste és vére. Mivel Ő maga az élet, aki eszi az Ő testét és issza az Ő vérét, az már most részesül a feltámadásban és örökké élni fog...

(Jn 6:54) De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.

Keressük az Úr Jézust a szentáldozásban, a szentségimádásban és a szentséglátogatásokban.

Ha az Úr Jézust keressük, akkor jó úton járunk, mert neki van hatalma, hogy megőrizzen minket ezekben a zavaros időkben...

(1Tessz 5:23) A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.

Uram Jézus, kérünk add nekünk ma is a Szentlelket, hogy buzgón keressünk és kövessünk Téged. Uram hová mehetnénk? Hisz az örök élet igéi nálad vannak. Ámen.

Szeressétek ellenségeiteket

(Mt 5:43-48) Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Szemlélődés

Szeressétek ellenségeiteket! Kemény beszéd. Ki hallgathatja (Jn 6:60)?... Az Úr Jézus, a megváltó kereszthalála előtt, az utolsó vacsorán mondta: Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15:13). Láthatjuk, hogy az Úr Jézus itt nem fokozza a dolgokat. Mondhatta volna talán azt is, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja rosszakaróiért, ellenségeiért. De nem... És valóban, nehezebb dolog áldozatot hozni egy rossz emberért, egy ellenségért, mint egy barátért...

(Róm 5:6-7) Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.

De bizonyos értelemben, az Úr Jézus valóban csak a barátaiért halt meg. Miért? Azért, mert a keresztfán, az idők teljességében, egyszer s mindenkorra bevégeztezett a megváltás műve (Jn 19:28). Akik hisznek az Úr Jézusban és elfogadják a megváltást, azok Krisztus barátai és üdvözülnek. Akik nem hisznek és nem fogadják el a megváltást, azok nem részesednek a megváltás gyümölcseiből, tehát nem üdvözülnek, és örökre Isten ellenségei maradnak (Mk 16:16). Ezért, az eljövendő élet perspektivájából, mondhatjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus valóban nem az ellenségeiért halt meg, hanem csakis a barátaiért és testvéreiért. A Saul féle ellenségek (ApCsel 7:58), csak ideig-óráig rugdalóznak önmaguk ellen (ApCsel 26:14). Az örökkévaló Isten szemében az ilyenek nem ellenségek, hanem megtérésre váró, jövőbeli barátok...

Az ember életében titokzatos módon fonódik össze a predesztináció és a saját döntéseinek sorozata. Számunkra ez egy misztérium, de Isten előtt nyitott könyv, mert Isten mindentudó. Isten arra hív meg minket, hogy az Ő transzcendens, eszkatológikus perspektívájából tekintsünk ellenségeinkre. Még ha nem is látjuk ellenségeinkben a jövőbeli barátainkat, testvéreinket, ahogyan Isten látja őket, tegyünk hiben egy lépést, mert a keresztény ember hitben jár, és nem látásban...

(Jn 20:29) Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

(2Kor 5:7) ... mert hitben járunk, nem látásban.

Az ellenség megnyilvánulásai

Az ellenséget arról ismerjük fel, hogy különféle rossz dolgokat művel az életünkben. Ezek a rossz dolgok több szinten jelenhetnek meg:

1. A gondolatok szintjén

- Értelmileg: az ellenség rosszat gondol rólunk, velünk kapcsolatosan;

- Érzelmileg: az ellenség gyűlöl minket;

- Akaratilag: az ellenség rosszat akar nekünk testileg vagy szellemileg.

Habár józanok és éberek kell legyünk, ugyanakkor, mindig reménykednünk kell minden ember megtérésében, és senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe. Azért van ez, mert a szeretet mindent remél...

(1Kor 13:7) ...mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

2. A beszéd szintjén

- Az ellenség rágalmaz minket, és kárt tesz a becsületünkben; 

- Az ellenség szidalmaz, káromol és átkoz minket; 

- Az ellenség hazudik nekünk, megcsal és félrevezet minket.

Nekünk a rágalmakra, a káromlásokra és átkokra csakis jóval, áldással és imával kell válaszolnunk...

(Mt 5.44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözõitekért!

(Róm 12.14) Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

3. A cselekedetek szintjén

- Az ellenség kirekeszt, kitilt, elzavar minket;

- Az ellenség megfoszt minket javainktól, jogtalanul elvesz tőlünk;

- Az ellenség támad, üldöz, pusztít minket testileg vagy szellemileg.

Nekünk okosoknak és szelídeknek kell lennünk, és óvakodnunk kell az ellenségtől...

(Mt 10:16) Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!

(Mt 10:23) Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba...

4. A mulasztások szintjén

- Az ellenség szándékosan kifelejt, kihagy minket a testi vagy lelki javakból;

- Az ellenség kerül, mellőz minket a takálkozásokban;

- Az ellenség szándékosan kifelejt minket különböző listákról és amúgy a létezők sorából.

Ilyenkor, nekünk ismét oda kell hajolnunk ellenségünkhöz...

(Mt 5:39) Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!

(Róm 12:20) Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.

Jót kell cselekednünk ellenségeinkkel

Újból és újból reménykednünk kell ellenségeink megtérésében, és a rosszat jóval kell legyőznünk...

(Lk 6:35) Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

(Lk 6:29) Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is.

(Róm 12:20-21) Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyõzzön a rossz, inkább te gyõzd le a rosszat jóval.

(2Kor 11:20) Eltûritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.

Nekünk be kell fogadnunk ellenségeinket is a szívünkbe, mert ez az a szeretet, amely az ellenségből is Isten barátjává tehet valakit...

(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

(Jak 5:19-20) Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bûnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bûnök sokaságára fátyolt borít.

Ki a valódi ellenség?

A valódi ellenség nem a bűnös ember, hanem a gonosz lélek, a Sátán, aki mögötte áll és benne munkálkodik. Persze, ez nem menti fel a bűnös embert a felelősség alól, és nem lehet mindent csak a gonoszra fogni. De a fő felelős a Sátán, a hazugság atyja (Jn 8:44). Ezt megfigyelhettük már az első emberpár bűnbe esésekor is...

(Ter 3:12-13) Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."

(Jn 8:44)  A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

(Ef 6:12)  Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Miért kell szeressük ellenségeinket?

1. Tekinttel őrájuk

Szeressük ellenségeinket megtérésük reményében, mert nekünk akarnunk és remélnünk kell minden ember üdvösségét...

(1Kor 13:7) Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

2. Tekinttel önmagunkra

Szeressük ellenségeinket, mert ebben mutatkozik meg a szentek béketűrése és az átistenesedett emberi természet, az életszentség. Ebben mutatkozik meg leginkább, hogy Istenhez lettünk hasonlóvá, tehát az Ő fiai vagyunk...

(Jel 13:10) Itt van a szentek béketürése és hite.

Isten szeretet (1Ján 4:16)... Ő a szeretet, abszolut értelemben véve... A szeretet pedig ellentéte a félelemnek, a sötétségnek és a gyűlöletnek. Ha valaki ezekben él, az még nem ismeri Istent. A szeretet kiűzi a félelmet. Tehát azért kell szeressük ellenségeinket, mert ezáltal valóban Isten gyermekei leszünk. Ha mindig, feltétel nélkül szeretünk mindenkit, akkor Istenben élünk és félelem nélkül élünk...

(Mt 5:45-48) Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Az ellenség szeretete az életszentség leghitelesebb fokmérője. És be kell vallanunk magunknak, hogy még messze állunk ettől...

Uram Jézus! Kérünk Téged öntsd lelkünkbe isteni szeretetedet, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan te szeretsz. Ámen.

Méhednek gyümölcse

(Jn 8:3-11) Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Szemlélődés

Amikor ítélkezésre vonatkozó evangéliumi részeket olvassuk, a következő dolgokat szűrjük le:

- Mi emberek, mindnyájan bűnösök vagyunk és ezért nincs jogunk ítélkezni;

- Egyedül csak az Úr Jézus Krisztus bűn nélküli, ezért csak Neki van joga ítélkezni;

- A mennyei Atya, az Õ Szent Fiának, Jézus Krisztusnak adta át az ítéletet;

- Ha ítélkezünk, akkor mi is ítélet alá esünk, és ahogyan ítélünk, bennünket is úgy fognak majd ítélni.

Kapcsolódó igerészek:

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

(Jn 5:22)  Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet...

(Lk 6:37) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

Azonban, mindezeken túl, ha figyelmesen olvassuk ezt az evangéliumi részt, akkor észrevehetünk egy rejtett dolgot is. T.i. a törvény azt monja, hogy nemcsak a házasságtörő asszonyt, hanem a vele együtt vétkező férfit is el kell ítélni és halálra kellett kövezni. Ezért aztán, egy kérdés ebben az evangéliumi részben, hogy hol maradt el a házasságtörő férfi, és miért nem hozták őt is oda az Úr Jézus elé az asszonnyal együtt?...

(Lev 20:10) Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is.

(Mtörv 22:22) Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!

A figyelmesen olvassuk a szentírást, akkor a lehetséges ok ott van az ószövetségnen...

(Péld 7:6:22) Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje. Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: „Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette. Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad. 

Terhesség vagy áldott állapot?

A kézenfekvő magyarázat itt az, hogy az asszony házasságtörés közben várandós lett. Ha a férj elmegy otthonról, mert katonai szolgálatot teljesít, vagy mert messzi tájra utazik kereskedni, és amikor hazajön, az asszony a várandósság jeleit mutatja, akkor ott nagy gond van. De már azelőtt is, az egy házban lakó asszonyok azonnal észreveszik ha kimarad a másik asszony menstruációja... 

Tehát, egy ilyen helyzetben, a tettenérés abból áll, hogy jön a baba, és bizonyíthatóan nem a férj az apja... Azt viszont nem tudni, hogy ki az a férfi, akivel megtörtént a házasságtörés, mert az odébbállt. Az asszony pedig vagy bevallja, hogy ki az, vagy nem, vagy tudja, hogy ki az, vagy nem, stb... Így talán már érthető, hogy miért is nincs ott a bűnt elkövető férfi az asszony mellett az ítélkezésnél....

Tehát a bűn, a házasságtörés bizonyítéka maga az asszony méhének gyümölcse ...

Ez ebben az esetben az megérkező új élet:

- Öröm helyett rettegést hoz;

- Élet helyett halált hoz;

- Jövő helyett, reménytelen sorsot hoz.

 

 

Mire gondolhatott az Úr Jézus, amikor eléje hozták az asszonyt? Lehet, hogy éppen az egykor áldott állapotban lévő Édesanyjára és saját emberi természetének magzati állapotára gondolt. Mert hát, ha nincs ott a mennyei Atya gondviselése, ha Szent József nem lett volna igaz ember, ha nem hitt volna az Úr angyalának, akkor nem vette volna feleségül Máriát és kiszolgáltatta volna őt a törvénynek. Ugyanis a törvény azt írta elő, hogy ha egy jegyben álló leány várandósnak bizonyul, akkor kövezzék meg, mint egy házasságtörőt...

(Mt 1:18-20) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!

(Mtörv 22:23-24) Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből.

Ebben a megvilágításban, meglehet, hogy az Úr Jézus éppen az asszony és a megszületendő gyermek nagybetüs életét írta a porba (habár egyesek szerint a farizeusok és az írástudók bűneit). Ő azt akarta, hogy életük legyen és bőségben legyen (Jn 10:10)... Azt akarta, hogy az asszony méhének gyümölcse életet hozzon és ne halált. Hiszem, hogy a bűn tényén túl, az Úr Jézus és a Szűzanya nagy szeretettel és irgalommal vannak a lányanyák iránt...

A gyermek a család gyümölcse

Ez a szentírási rész rávilágít a nő, az asszony természeti lényegére és a család lényegére. Az asszony méhe lehet:

- Az élet és az áldás forrása meg helye;

- A család legbenső központja és féltett kincse;

- A társadalom és az emberiség fenntartója.

Ezért az asszonyi méhet nagy tisztelettel és megbecsüléssel kellene kezelnie minden férfinak és nőnek. A nőnek fel kellene fognia magasztos szerepét és a férfinak ezt meg kellene becsülnie...

Manapság gyakran nem ez történik és így, az asszony méhe:

- A félelem és a rettegés forrása;

- A gyilkosság és a halál szinhelye;

- Mindenféle lator átjáróháza;

- A társadalom terhe.

Mond meg, hogy mit jelent számodra az asszonynak méhe, és én megmondom neked, hogy mi annak a gyümölcse…

Uram Jézus, megrettenünk és könyörgünk a Te végtelen irgalmadért. Ments meg Uram minket! Ámen.