Én vagyok a világ világossága

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szokták mondani, hogy: Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára!... És valóban, alig van értékesebb dolog az életben a szemünk világánál. A látás és a világosság olyan nagy dolog, hogy arról csak az tud igazán beszélni, aki valamikor látott, de később megvakult...

A világosság, mint teremtett dolog

Miután Isten megteremtette az eget és a földet, vagyis a mennyet és az anyagi világot, teremtő szava által létrehozta a világosságot. Ugyanis előtte csak sötétség volt, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött (Ter 1:1-3). A világosság először szellemileg ragyogott fel, mint Isten dicsőségének kiáradása. A testi, anyagi világosság, csak később jelent meg, a harmadik napon, amikor Isten megteremtette a Napot, a Holdat és a csillagokat (Ter 1:16)... 

(Ter 1:1-3) Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten Lelke a vizek felett lebegett. Isten szólt: „Legyen világosság!” És lett világosság.

(Ter 1:16) Megalkotta tehát Isten a két nagy világítót – a nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, meg a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán – és a csillagokat.

Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1:4-5), akkor Ő meghatározta dicsőségének és igazságának ragyogását, illetve azoknak hiányát (Róm 3:23). A világosság olyan, mint egy teremtett hely, ahol ragyogás van, a menny ragyogása, amely Isten dicsőségétől tündököl. A sötétség olyan hely, ahol nincs jelen Isten igazsága és dicsőségének ragyogása. De Isten jelen van a sötétségben is, még a Seol legmélyén is, amint Dávid megírta zsoltárában (Zsolt 139:8)...

(Ter 1:4-5) Látta Isten, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Isten elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának. Azután este lett és reggel: első nap.

(Zsolt 139:8) Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

Isten világosság

Isten az élet, Isten az igazság, Isten a szeretet és Isten a világosság (1Ján 1:6). Minden, ami ezekből származik, Istentől árad ránk, akár a szellemi világban, akár az anyagi világban. A teremtett világosság Isten megközelíthetetlen dicsőségének kiáradása (1Tim 6:15-16), az Ő teremtő, gondviselő és megtartó szava által...

(1Ján 1:6) Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek.

(1Tim 6:15-16) Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg, aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen.

Az angyalok „tiltott fája”

Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1:4-5), akkor választás elé is állította az angyalokat, akik tisztán szellemi lények. Minden angyal jónak lett teremtve, de döntésük által, szabad akaratukból, egyesek a világosságot választották, míg mások a sötétséget. Ez a döntés valószínűleg „kattanásszerűen”, egy szempillantás alatt történt meg. A döntésük oka és ideje nem teljesen nyilvánvaló, de egyesek ezt a megtestesülés titkának felfedésével magyarázzák. Egyes angyalok nem fogadták el, hogy egy alacsonyrendű, testben megjelenő Isten előtt hódoljanak, és engedetlenekké váltak. Így a sorsuk bukás lett, és ördöggé változtak...

 

Isten, a teremtés hat napja alatt, mindent nappal teremtett, a világosságban. Az angyalok azzal váltak végleges és teljes értékű szellemi teremtményekké, hogy Istent és az Ő világosságát választották. Ez volt az ő próbatételük, vagyis az ő „tiltott fájuk”. De a Sátán és seregei a sötétséget választották. Az eredeti bűnt is, meg a Getcemáni kert eseményeit is, sötétségben provokálta ki a Sátán, mivel ez az ő órája...

(Lk 22:53) Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

A földön sötétség lett

Az eredeti bűn nemcsak hogy sötétségben történt, hanem egyben sötétségbe is borította az egész földet. Hiába sütött már a nap az égen, hiába ragyogta be az erdőket és a mezőket, mert Isten dicsősége visszavonult, és már mindenen átok ült (Ter 3:17). Ez pedig nem más, mint a szellemi sötétség és Isten dicsőségének nélkülözése (Róm 8:23)... 

(Ter 3:17) Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára, és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

Láthatjuk filmekben, rajzfilmekben, hogy amikor a gonosz boszorkánynak sikerül véghezvinnie cselvetését, akkor minden sötétségbe borul és megfagy. Ez történt szellemileg az emberiséggel is, amikor Ádám és Éva elkövette az eredeti bűnt, és ki lettek űzve az Éden kertjéből. De Isten nem hagyta magára a bűnbeesett embert, hanem amint a protoevangélium (Ter 3:14-15), és a próféta is megjövendölte (Iz 41:14), egyszer majd újból eljön közénk a világ világossága...

(Ter 3:15) Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.

(Iz 41:14) Ne félj hát, Jákob, te szegény féreg,te maroknyi Izrael. Magam vagyok a gyámolod – az Úr mondja ezt neked –, Izrael Szentje, a te Megváltód.

A világosság eljövetele

Isten elküldte az Ő Szent Fiát, az örök Igét, Aki megtestesült Mária méhében (Jn 1:14). Az idők teljességében, Ő a világba jött, és közöttünk élve világított ebben a sötét világban. Tanított, gyógyított és ördögöket űzött igéi világosságával. Majd szenvedett a kereszten, meghalt, de harmadnapra feltámadt, és most kiárasztja szívünkbe az Ő kegyelmét (Jn 1:16), hogy mindenkor megvilágosítdon minket...

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

A világ világosságának előfutára a bethelemi csillag volt (Mt 2:2), amely a napkeleti mágusokat elvezette a kisded Jézushoz. Majd az Úr Jézus színrelépésekor nagy világosság támadt Zebulon és Naftali földjén, ahol az emberek a halál árnyékában ültek, amint azt a próféta megjövedölte (Mt 4:13-16)...

(Jn 1:4-9) Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít.

(Mt 4:13-16) Elhagyta Názáretet, és a tenger melletti Kafarnaumba költözött, Zebulun és Naftali vidékére. Így beteljesedett Izajás próféta szava: „Zebulun és Naftali földje, a tenger menti út a Jordánon túl, a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott.

Sokakat megvilágosít

A világ világossága nem azért jött a világba, hogy egymagában ragyogjon, hanem azért, hogy sokakat megvilágosítson, mint lángra lobbanó szövétnekeket, vagy mint felragyogó csillagokat. Mindenki, aki hisz az Úr Jézus Krisztusban és befogadja Őt a szívébe, befogadja tanítását és kegyelmét, az megvilágosodik és hozzá hasonlóan a világ világosságává válik. Maga az Úr Jézus nevez bennünket a világ világosságának (Mt 5:14). Amíg a világban volt, Ő ragyogott a világban, de mennybemenetele után, a krisztuskövetők dolga, hogy ragyogjanak ebben a sötét világban...

(Dán 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Jn 9:5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”  

(Jn 12:36) Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

(ApCsel 9:3) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.

Legyünk a világosság fiai

Hogyan lehetünk a világ világossága és a világosság fiai? Úgy, hogy ha:

1. Hiszünk az Úr Jézus Krisztusban (Jn 6:29), az élő Isten Fiában. Hinnünk kell, hogy testben jött el közénk (1Ján 4:2), megváltott minket, feltámadt, felment a mennybe, és most kiárasztja ránk, krisztuskövetőkre, az Ő kegyelmét a Szentlélek által (Róm 1:5)...

(Jn 6:29) „Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

(1Ján 4:2) Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van.

(Róm 1:5) Általa kaptuk a kegyelmet és az apostoli megbízást, hogy a hit engedelmességére vezessünk minden népet az ő nevéért.

2.  Élő és aktív tagjai leszünk az Egyháznak, Krisztus misztikus testének (1Pét 2:5), és szentségekhez járulnunk...

(1Pét 2:5) Ti is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat mutassatok be Jézus Krisztus által.

3. Olvassuk és megismerjük a szentírást és az egészséges krisztusi tanítást...

(2Tim 3:16-17) Minden Írás, amit az Isten sugalmazott, jól használható a tanításra, az érvelésre, a feddésre, s az igaz életre való nevelésre, hogy az Isten embere tökéletes legyen és minden jóra kész legyen.

(2Tim 1:13) Példád legyen az az egészséges tanítás, amit tőlem hallottál, Krisztus Jézus hitében és szeretetében!

4. Szüntelenül imádkozunk (1Tessz 5:17) és kérjük a Szentlelket (Lk 11:13), vagyis az Úr kegyelmét. Ez az Úr Jézus Krisztus szent oldalsebéből (Jn 19:34), a kegyelem kifogyhatatlan forrásából (Jn 1:16) árad ránk...

(Lk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!”

(1Tessz 5:17) Imádkozzatok szüntelenül.

(Jn 19:34) ...hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

5. Szeressük és szolgáljuk az Urat teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből, minden képességünkkel (Mk 12:30) és kapott talentumunkkal (Mt 25:16)...

(Mt 25:16) ...elment az, aki öt talentumot kapott, befektette azokat, és szerzett másik ötöt.

(Mk 12:30) Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erőddel! Ez az első parancsolat.

Visszatérés

Mily nehéz volt az a nap
Mikor észrevettem,
Hogy nem süt már a nap
Oly fényesen mind régen.
Hogy szorult a gyomrom
A nyugtalanságtól,
Szívem háborgott és sajgott
A boldogtalanságtól.

Mennyi, mennyi borus nap,
Hány áldatlan esztendő,
Míg felbukkan az út,
Mit úgy keres a tévelygő,
Míg belátja vakságát,
Feje betegségét,
S míg elkezdi a szíve hívni
Az Úr segítségét.

Szép a langyos napsugár,

Mely gyöngéden melegít,
S a visszatérés álmával
Vigasztalva boldogít.
Mily szép a patak partja,
Hol a gyermek csatangol,
Szíve ragyogóan tiszta,
Fényjátékban barangol.

Uram Jézus, Te vagy a világ világossága. Zuhanj ránk fényességeddel és világosíts meg minket. Vezess be minket az örök világosságba. Ámen.

Jézus magányossága

(Mt 27:45-46) A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

Ha végigolvassuk az evangéliumokat, akkor leginkább dinamikus jeleneteket láthatunk bennük. Az Úr Jézus körül gyakran olyan intenzitással peregtek az események, hogy még étkezni vagy imádkozni is alig maradt ideje (Mk 6:31). Eszünkbe se jut, hogy Ő miként érezhetett... Gondoltunk-e valaha arra, hogy nem-e volt Ő magányos?... 

(Mk 6:31) Ő pedig így szólt hozzájuk: „Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!” Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.

Erről a témáról olvashatunk a tisztelette méltó Márton Áron püspök írásában: Oltáriszentség, Krisztus király (2008), Márton Áron hagyatéka sorozat 4., a "Jézus idegensége" rész, 219-225 old.

Jézus magányossága az Ő mássága miatt

A Szűzanya tudta, hogy az Ő Szent Fia a Szentlélektől fogant. Szent József titokként őrizte, hogy Jézus nem az ő vér szerinti fia, hanem Mária fia, aki csodálatos módon fogant. A Szent Család titokként őrizte a külvilág előtt, hogy József csak az Úr Jézus nevelőapja. Ez a titok létfontosságú volt Egyiptomban is, amikor odamenekültek, és a Názáretben is, amikor visszatértek Izraelbe. A titok csak utólag, a feltámadás fényében lett felfedve, az apostolok és az evangelisták tanúságtételei által...
 

(Mt 1:19-21) József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

(Lk 1:30-35) Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

Az Úr Jézus, az Ő emberi természete szerint, mindenkitől különbözött, mert neki nem volt evilági, földi apja. Ő egyedül volt másságával családjában, kortársai között, Názáretben és egész Izraelben... Tehát Ő, az emberi természete szerint, más volt, mint a többiek, mert nem volt neki vér szerinti apja. Ezért az Úr Jézus különös módon azonosul minden árvával, elhagyott, édesapját nem ismerő gyermekkel...

Jézus magányossága a meg nem értés miatt

Valójában, földi élete során, soha senki nem értette meg az Úr Jézust. Ennek a meg nem értésnek az Ő isteni természete volt az oka... Olyan nagy dolog az Úr Jézus istensége, az örök Ige megtestesülése (Jn 1:14), hogy azt soha senki sem tudja valójában megérteni itt a földön. Filozófálhatunk, a teológusok elmélkedhetnek, a pásztorok bámulhatták, a Szűzanya is hordozhatta Őt és a tanítványok is követhették, de valójában senki sem értette meg igazán az Úr Jézust. Ez a meg nem értés egy nagy magányosság volt számára...

(Mk 9:32) Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

(Lk 2:19) Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

Az Úr Jézus, mivel az Ő emberi természete hordozója volt isteni természetének, az istenség teljességének, ezért mint valóságos ember egyedül volt és magányos ebben a világban. Ő olyan volt, mint Ádám az Éden kertjében Éva megteremtése előtt. Ádám is végigszemlélte az egész teremtett élő világot, de nem talált közöttük magához illő társat. És Ádámnak nem volt jó magához illő társ nélkül (Ter 2:20), mert magányos volt... De ki lehetett volna méltó társa a megtestesült, második isteni személynek? Akkor még senki, de ma, misztikus módon, az Egyház az, vagyis a Bárány Menyasszonya (Ef 5:32, Jel 21:9)...

(Ter 2:20) Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá.

(Ef 5:32) Nagy titok ez. Én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom!

(Jel 21:9) Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”

Ezt az igazságot akarják megrontani azok az istenkáromlók, akik azzal vádolják az Úr Jézust hamis evagéliumaikkal, hogy Mária Magdolna az Ő felesége lett volna. És talán azért volt János apostol a kedvenc és szeretett tanítvány, mert ő megérezte, megértette az Úr Jézus lelki életét és magányosságát. János evangéliuma nemcsak hogy különbözik a szinoptikus evagéliumoktól, nemcsak hogy utólag pótolja, mindazt ami kimaradt az első három evangéliumból, hanem megírja, hogy ki is valójában az Úr Jézus... János evangéliuma az “Én vagyok” evangélium (Jn 4:26, 6:35, 8:12, 10:7, 10:11, 11:25, 14:6, 15:1, stb.) ami több, mint hétszer fordul elő benne, és amelyben János apostol felfedi, hogy ki is valójában az Úr Jézus Krisztus...

(Jn 8:58) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.”

(Jn 19:26) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”

 

Jézus magányossága a kereszten

A kereszten, abban a sötét órában, valami felfoghatatlanul nagy misztérium tárult fel az emberek előtt... Soha senki sem fogja tudni felfogni és felmérni a megváltás művének árát. Mi történt akkor és ott?... Isten Fia, a valóságos Isten, az Úr Jézus Krisztus, felkiáltott a mennyei Atyához: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?! (Mt 27:46)... De hát hogyan szakadhatott szét a Szentháromság egy Isten?... Hogyan rejtőzhetett el a mennyei Atya az Ő vele teljes egységben lévő Szent Fia elől?... Ezt nem lehet felfogni…  Akkor az Atya és Szentlélek mintha visszavonultak volna...

(Mt 27:46) Kilenc óra tájban Jézus felkiáltott, hangosan mondva: „Éli, Éli, lamma szabaktani?” Vagyis: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”

Ez felkiáltás minden idők legdrámaibb kiáltása volt, amelyre megrendültek a föld alapjai és az egek-egei. Sziklák repedeztek meg és könnyek csorogtak. A teremtett világ tartó oszlopai is beleremegtek... Aki ennek szemtanúja volt, az soha többé el nem felejtette (Mt 27:54). Ekkor maga az Élet adta át önmagát a halálnak, és a menny dicsősége szállt le az alvilágba. Az élő Isten megismerte a halált... Igen nagy volt a mi megváltásunk ára...

(Mt 27:54) A százados pedig, és akik vele együtt őrizték Jézust, a földrengés és a történtek láttán nagyon megrémültek és azt mondták: „Ez valóban Isten Fia volt.”

Jézus magányossága az Oltáriszentségben

Az Úr Jézus az igérte, hogy velünk marad a világ végéig (Mt 28:20). És ezt Ő leginkább a legméltóságosabb Oltáriszentségben valósítja meg, amelyben valóságosan jelen van az Ő feltámadt és megdicsőült szent teste és vére.

(Mt 28:20) És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!

Az Úr Jézus, az Oltáriszentségben, vágyik arra, hogy higgyünk Őbenne, az Ő valóságos jelenlétében, különösen az Ő Szent Szívében, hogy gyarkran látogassuk meg Őt a templomban és, hogy gyakran táplálkozzunk Ővele.

Ezért az Úr Jézus, bizonyos értelemben, elhagyott és magányos:

- Az oltáron, amikor egy pap úgy misézik, hogy nem hisz az Úr Jézus valóságos jelenlétében a konszekrációban, hanem számára az csak szimbólikus megemlékezés...

- A tabernákulumban, amikor senki sem végez szentséglátogatást, és a pap is hagyja megrégülni a szentség színét...

- A szentáldozásban, amikor a hívők méltatlanul és hanyagul járulnak szentáldozáshoz...

A krisztuskövetők magányossága

Minden életszentségre törekvő ember azonosul valamilyen módon az Úr Jézus Krisztus magányosságával, mert őket sem érti meg senki. Az Isten országát igazán kereső embert nem érti meg sem a családja, sem a barátai, sem a közösség. Ezért hát mindig magányosság lesz az ő osztályrésze.

Jézus magányossága megtartó erő számunkra, nekünk a "szigeteknek", akik a hitetlenség tengerében magányosan fohászkodunk. Néha találkozik sziget a szigettel, vagy halom a halommal, de a magányosság, a meg nem értettség, a kirekesztettség, sorsunk marad ebben a világban...

(Iz 51:5) Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

Uram Jézus, méltatlanul és megrendülten állok a Te nagyságod előtt. Fogadj el engem, mint kistestvéredet, és légy az én Nagy Testvérem. Ámen.

Jézus engedelmessége

(Fil 2:5-8) Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez: külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Az engedelmesség akarat kérdése, és ha akarat kérdése, akkor azt egy döntés előzi meg... A döntés pedig az ember szívéből jön, ahol a személy legbensőbb központja van (Péld 4:23). A meghozott döntést három tulajdonság határozza meg: az érzelem, az értelem és az akarat.  Felfogjuk a dolgokat értelmileg, majd ha megértjük azokat, akkor megkedveljük érzelmileg, és ha megkedveltük érzelmileg, akkor döntünk is mellettük akaratilag. Gyakran az érzelmek vezetik az embert, és kiiktatják az értelmet. De ha az érzelmek veszik át az irányítást, akkor az ember a szenvedélyek rabjává válik...

(Péld 4:23) Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.

Az Úr Jézus Szent Szívében, egy személyben, két természet és két akarat van: az isteni és az emberi. Emberi természete és akarata hordozza, és egésszen aláveti magát az isteni természetnek és akaratnak. Tehát ha Jézus engedelmességéről elmélkedünk, akkor azt az Ő isteni természete és emberi természete szerint kell tennünk...

Az engedelmesség általában abban áll, hogy alávetjük akaratunkat egy másik személy, egy felettes hatalom akaratának. Nem azt tesszük, amit mi akarunk, hanem azt, amit másvalaki akar. A mi akaratunk belesímúl a másik, felettes személy vagy hatalom akaratába. Tehát az engedelmesség valójában alázat és gyermeki lekület. Könnyű engedelmes lenni, amikor megvan hozzá az értelmi és az érzelmi hozzájárulás. Az engedelmesség akkor nehéz, amikor olyan valaminek kell alávetnünk akaratunkat, amit nem értünk és, ami nem is  vonz érzelmileg, azaz nem szeretünk...

A. Az örök Ige engedelmessége a megtestesülés előtt

Az örök Ige, a második isteni személy, öröktől fogva aláveti magát a mennyei Atyának:

(Zsid 10:5-7) Ezért mondja, amikor a világba lép: „Nem kell neked a véres és az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem, engesztelés sem kedves, s égő áldozat. Így szóltam hát: itt jövök, Istenem,  hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van.”

Tehát a második isteni személy, öröktől fogva, már a megtestesülés előtt is, tökéletesen engedelmes volt a mennyei Atya iránt. A Szentháromság egy Isten örökké boldog harmóniában él. Az Atya szeretetből mindent odaad a Fiúnak, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát (Jn 5:22-23), és a Fiú, szeretetből és engedelmesen, mindent visszaad az Atyának, hogy csak egyedül az Övé legyen az uralom (1Kor 15:28). A szeretet és dicsőség oda és visszaadása a Szentlélek által történik, Aki a harmadik isteni személy...

(Jn 5:22-23) Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.

(1Kor 15:28) Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben.

B. Jézus engedelmessége az Ő emberi természete szerint

1. Jézus engedelmeskedett szüleinek

Olvashatjuk a Lukács evangéliumában, hogy az Úr Jézus, 12 éves korában, engedelmesen hazament a szüleivel Názáretbe. Ott növekedett testben és bölcsességben, korban és kedvességben az emberek előtt, élve az Ő rejtett életét, mindaddig, amíg színre nem lépett a Jordán folyónál...

(Lk 2:51-52) Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

2. Jézus engedelmeskedett  a törvénynek, az írástudóknak és a papoknak

Az Úr Jézus a Szent Családba született bele, József házába, akik Mózes törvénye szerint éltek. Egész rejtett élete alatt, tökéletes engedelmességgel tartotta meg a törvényt. Sőt, színrelépése után is azt tanította, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem azért, hogy beteljesítse azt. Gyógyításai után pedig azt kérte a meggyógyítottól, hogy menjen el a papokhoz, mutassa meg magát, és vigyen áldozatot a megtisztulásáért...

(Mt 5:17-20) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.

(Mt 23:1-3) Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek.

(Lk 5:14)  És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul ő nékik.

3. Jézus engedelmeskedett a mennyei Atyának

Az Úr Jézus elfogadta és véghezvitte küldetését a mennyei Atya akarata szerint, szolgálta a hitetlen és romlott nemzedéket, míg végül kereszthalálra nem ment értünk, mindnyájunkért...

(Mt 17:17) Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!”

(Jn 6:37-39) Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.

 

C. A feltámad és megdicsőült Jézus engedelmessége

 

A megdicsőült Úr Jézus mindenkor engedelmeskedik a mennyei Atyának, Akinek a jobbján áll (ApCsel 7:56). Ez az engedelmesség akkor teljesedik be, amikor már mindent lába alá vetett, és akkor majd önmagát is aláveti a mennyei Atyának...

(ApCsel 7:56) Így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll!”

(1Kor 15: 25-28) Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van vetve«, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

D. Az engedelmesség gyümölcsei

Az engedelmesség csak akkor igazi, ha azt önként vállaljuk, és ha értelemes és szeretetből fakadó. Ha az nem ilyen, akkor csak egy kényszer... Az engedelmesség elsősorban is gyógyír a kevélység ellen, ami a főbűnök leggonoszabbja, másodsorban pedig isteni eledel (Jn 4:34)...

(Jn 4:34) Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.

Az igazi engedelmesség eltölti a lelket mennyei örömmel és szent lelkesedéssel. Az igazán értelmes és szerelmes engedelmesség kulcsa a kegyelem kiapadhatatlan forrásának (Jn 1:16). Ez olyan, mint amikor egy bőséges lakomán eltelünk mindenféle jó étellel, kövér falatokkal és édességekkel. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy az Ő igája édes és az Ő terhe könnyű (Mt 11:30)...

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Mt 11:30) Az én igám édes,  az én terhem könnyű.”

Uram Jézus! Bocsásd meg kevélységem és engedetlenségem, mert azok az én megromlott természetemből fakadnak. Add mindig kegyelmedet, hogy megnyíljon a szívem az értelmes, szerelmes és tökéletes engedelmességre. Ámen.

Jézus szegénysége

(Mt 5:3) Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mint sok más hitigazságot, a szegénység témáját is hasznos e két természet szerint vizsgálni...

A. Az Úr Jézus szegénysége az Ő emberi természete szerint

1. Az Úr Jézus szegénysége a megtestesülésében

Az idők teljességében, az Ige testté lett, az Isten Fia megtestesült e világban, beleszületve Izrael népébe (Lk 2:29-32), Dávid házába, vagyis konkrétan József házába, az ő menyasszonyának, Máriának méhébe... És beteljesedett a próféta szava: Neve Emmanuel! - vagyis - Velünk az Isten (Mt 1:23). Ezt igazolják a Máté evangéliumában és a Lukács evangéliumában lejegyzett nemzetségi táblázatok (Mt 1:1-17; Lk 3:23-38), hogy Isten Fia belépett az emberiség történetébe...

(Mt 1:23) Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.

(Lk 2:29-32) „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”

Fel kell fognunk szívünk mélyén, hogy az Úr Jézus Krisztus nem egy fogalom, nem egy princípium, hanem valóságos történelmi személy, Aki beleszületett a történelmünkbe, és Akinek születése új időszámítást hozott a világba (K.e. és K.u.)...

Isten Fia, az örök Ige, a második isteni személy, nem pompával, nem gazdagsággal és nem világraszóló ünnepséggel jött el a világba, hanem csendben, kirekesztetve, szegénységbe és csakis a legkisebbek szeme láttára. Nem volt hely számára Bethlehemben, csak egy városon kívüli istálló barlangban. Eljövetelét nem hozták tudomására a jeruzsálemi királynak meg a fõpapoknak, hanem csak a szegény és egyszerű pásztoroknak (Lk 2:6-14)...

(Lk 2:6-14) Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. «Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«  

2. Az Úr Jézus szegénysége a rejtett életében

Az Úr Jézust menekíteni kellett Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka elõl, majd Heródes halála után, a Szent Család Názáretbe tért vissza, tartva Arkelausztól, Heródes fiától (Mt 2:13-23). Az Úr Jézus türelmesen, egyszerűen és szerényen élte rejtett életét mindaddig, amíg színre nem lépett a Jordán partjánál...

(Mt 13:55) Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

(Mk 6:3) Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére?

3. Az Úr Jézus szegénysége az Ő szolgálatában

Az Úr Jézus úgy látott neki küldetésének, hogy nem rendelkezett semmilyen anyagi javakkal. Az egy szál ruháján és saruján kívül semmije sem volt (Mt 8:20)... Mindvégig, csakis az isteni gondviselésre hagyatkozott, és ugyanezt hagyta meg tanítványainak is (Mt 10:9-20)...

(Mt 8:20) Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

Sok ember érzett indittatást szívében, hogy támogassa az Úr Jézust az Ő küdetése során. Ilyenek voltak Lázár, Mária, Márta, Johanna, Zsuzsanna és sokan mások...

(Lk 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Olvashatunk az evangéliumokban az isteni gondviselés titokzatos formáiról, mint például az angyalok szolgálata a pusztai kisértés idején (Mt 4:11; Mk 1:13), a szamár és csikója előkészítése a Jeruzsálemben való bevonulás előtt (Mt 21:2; Lk 19:31), vagy az utolsó vacsora termének előkészítése a tanítványokkal (Mt 26:18; Lk 22:10). Nem tudjuk hogyan történtek mindezek, de egyszer csak ott voltak... 

(Mt 4:11) Akkor elhagyá őt az ördög; és íme angyalok jövének, és szolgálának neki.

(Mt 21:2) Menjetek a szemközti faluba! Találtok ott egy megkötött szamarat a csikajával. Oldjátok el, és vezessétek ide!

(Mk 1:13) Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.

(Lk 22:10) „Menjetek a városba – felelte –, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy...

B. Az Úr Jézus szegénysége az Ő isteni természete szerint

 

Ha csodálatosnak tűnik számunkra az Úr Jézus szegénysége az Ő emberi természete szerint, akkor még csodálatos a szegénysége az Ő isteni természete szerint. Az Úr Jézus kiüresítette önmagát isteni dicsőségéből és gazdagságából, hogy velünk, szegény és nyomorúlt bűnösökkel vállaljon közösséget és megváltson minket...

(Fil 2:5-8) Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Misztérium számunkra a megváltás eseményeinek mélysége, amikor az Úr Jézus önként felment értünk a keresztre, és mindentől meg lett fosztva: megfosztották tanítványaitól, akik elszaladtak; megfosztották ruháitól, amelyeket szétosztottak; megfosztották az égtől és a földtől, keresztre függesztve Őt... 

Az Úr Jézus, az ég és föld között, a kereszten függve, már nem volt már sem az népe között, sem az angyali seregek között, hanem csak a latrok között... Mintha a mennyei Atya és a Szentlélek is megfosztották volna Őt jelenlétük biztonságától, édes érzésétől és bátorításától... Nem maradt Neki semmi más, csak a vaksötét magány, a könyörtelen ellenség és a kereszt fájdalma...

(Mt 27:26) ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

A teremtett világ még soha nem hallott ilyen megrendítõ szavakat... Az Igaz, a Szent, Aki soha, semmi rosszat sem tett, aki az Atyától szállott alá közénk, az Atyától elhagyatva kiáltott fel az égre... Hát létezik ennél nagyobb szegénység?...

A szegénység nem cél, és nem is erény

A mi Istenünk nem egy szegény Isten, nem egy fukar Isten és azt sem akarja, hogy mazokisták legyünk... Minden emberbe, egésszen pici korától fogva, bele van kódolva egy egészséges vágy, hogy nagy legyen, szép legyen és gazdag legyen... Ezek olyan természetes vágyak, amelyek önmagukban nem rosszak. De mivel az ördög megrontotta ezt a világot, ezért ezek az értékek is megromlottak. Emiatt nekünk a nagyságot, a szépséget és a gazdagságot, nem ebben a világban kell keresnünk, hanem a lelkiekben, a mennyek országában és az eljövendő örök életben. Az evilági nagyság és hatalmaskodás, az evilági szépség és hiúság, a gazdagság és a bőség, csupa  kizsákmányolás...

(Mt 6:19-21) Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

(Lk 12:33) Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.

(1Ján 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy mivel Őérte és Isten országáért mindent elhagytak, azért nagy lesz a jutalmuk a mennyek országában...

(Lk 18:28-30) Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

Az Úr Jézus szegénységét, kifosztottságát és szenvedéseit, amelyeket miértünk vállalt,  dicsőség, hatalom és a mennyei bőség követte a feltámadás után, amikor visszatért a mennyei Atyához. Ebben a dicsőségben, hatalomban és bőségben részesíti a feltámadt Úr Jézus az Ő követőit országában. Ez a mi reménységünk...

(Iz 53:12) Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

(Lk 19:16-19) Jött az első, és azt mondta: »Uram, a mínád tíz mínát hozott.« Erre azt mondta neki: »Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.« Jött a második is, és így szólt: »Uram, a mínád öt mínát nyert.« Ennek is azt mondta: »Uralkodj öt város felett.«

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

Uram Jézus, segíts nyitva tartani lelki szemeimet, hogy bele ne aludjak a világi dolgokba, el ne szenderüljek lélekben, és nehogy mulandó gazdagságot hajszoljak. Ámen.

A hamis próféták

(Mt 7:15-23) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!
 

Nemrég olvastam egy frappáns meghatározást a hamis prófétákról egy baptista oldalon. Idézem, mert részben képviseli az én meglátásaimat is:

„A hamis próféták pedig azokat a szolgálatevőket takarják, akik az igazi prófétai ajándékot kihasználva akarnak befolyásokat elérni egyes emberek és közösségek felett. Számuk radikális módon megemelkedett napjainkra. Jellemzőjük, hogy már meglévő közösségek, gyülekezetek felett vesznek át uralmat és irányítást. Hatásos szónokok, és kitűnő píárral rendelkeznek. Könyveik által igyekeznek még nagyobb befolyásra szert tenni. Leginkább a hamis tanítások és az emberi fül számára kellemes prédikációk által csábítják el a gyanútlan keresztényeket. Alapból tekintélyellenesek, sokszor a vezetőség megkerülésével érik el a gyülekezet tagjait, konferenciákat, prófétai estéket, gyógyító alkalmakat hirdetve.  Tévtanításaik - bár bibliai idézetekkel vannak megtűzdelve - alapvetően más Jézust, más szellemet és más evangéliumot hirdetnek. Rengeteget hivatkoznak személyes látomásaikra, kijelentéseikre és a Jézussal való személyes találkozásra. Ugyanakkor hataloméhesek, és nem tűrnek ellentmondást. Mindenekfelett az anyagi haszonszerzés motiválja őket, és hamis bűntudat keltése által biztatnak a minél bőségesebb adakozásra alkalmaikon. Aki nem teszi, az természetesen meglopja Istent, és átkot hoz be az életébe.”  

Forrás: Új Remény Baptista Gyülekezet internetes oldala

 

Ezekből a leírásokból indulva, megpróbálom körülírni a hamis prófétákat, a szentírás alapján...

 

Sokan lesznek

Amikor olvastam az Úr Jézus szavait, miszerint az utolsó időkben sok hamis próféta lesz (Mt 7:15, Mt 24:11;24), arra gondoltam, hogy ezeket közvetlenül a gonosz fogja támasztani, úgymond “gyártani”, azzal a céllal, hogy összezavarják, elmaszatolják az utolsó idők globális evangelizációját (Mt 24:14). A dolog azonban, sokkal összetettebb…

Mózes és a vének esetében (Szám 11), 70 vénnek kellett volna szakíttatni Mózes lelkéből, hogy segítsenek neki Izrael népének vezetésében, de kettő közülük únta az egészet, és otthon maradt a táborban. Ennek ellenére, rajtuk is megnyugodott a Lélek, és elkezdtek prófétálni. Amikor Józsue elkezdett méltatlankodni, Mózes nyugtatta, hogy ne sajnálja tőlük Isten ajándékát. Mózes azt kívánta, hogy bárcsak az egész nép prófétálna. Ez egy prófétai kijelentés volt Mózes részéről, amelyet majd Joel próféta fejtett ki bővebben (Joel 3:1-2), és amelyet Péter apostol idézett az első Pünkösdkor (ApCsel 2:17-18), a Szentlélek eljövetelekor.

(Szám 11:25-29) Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak.Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz. Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: Eldád és Medád prófétálnak a táborban. Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! Ám ő azt mondta: Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!

(ApCsel 2:17-18) És ez lesz az utolsó napokban – mondja az Úr –, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.

Tehát az utolsó időkben, amikor kiélleződik a harc Isten országa és a sátán országa között, amikor mindenhol hirdettetnie kell Isten országának örömhíre, akkor sokakra kiárad a Szentlélek, és sokan lesznek próféták. Alapjába véve, itt arról van szó, hogy minden keresztény részesül Krisztus királyi papságából és prófétaságából. De a hamis próféták úgy támadnak, ahogyan a búza közé veti az ellenség a konkolyt (Mt 13). A búza Isten igéje, amelyet Krisztus vet, a konkoly pedig az ördög hazugsága. Aki Isten igéje mellett dönt és azt megéli, az önmaga is egésszen tiszta búza lesz és Isten csűrébe gyüjtetik. Aki az ördög csábítása mellett dönt, az konkollyá válik, és a végén, az ördöggel együtt, az örök tûzre vettetik...

Tehát arról van szó, hogy az antikrisztus lelke megrontja a keresztények prófétai küldetését azért, hogy egy hamis Krisztust, egy csillámporos,  műanyag Isten országot hirdessenek és eltereljék az embereket az üdvösség útjáról. A hamis próféták néha csak emberi módon, a maguk vágyai szerint prófétálnak hamisan, néha a Szentlélek adományait használva. Az a döbbenetes, hogy használhatja a Szentlélek adományait egy olyan ember is, aki nem Isten Lelkétől van indittatva...

Az evangéliumokban, a szomszéd tartományban, egy ember Jézus nevében ördögöket űzött, de nem akarta követni az Úr Jézust és az apostolokat (Mk 9:38). Amikor a tanítványok meg akarták tiltani ezt neki, akkor az Úr Jézus azt mondta, hogy hagyják, mert ez is Isten országának hasznára válik. Az egy talentummal rendelkező szolga esetében is láthatjuk, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vet (Mt 25:24). Tehát nem mindenki, aki a prófétál vagy nagy dolgokat művel Jézus nevében igaz próféta és üdvözül, hanem csakis az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi (Mt 7:15-23). Az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi, az jó gyümölcsöt terem és az igaz próféta...

(Mt 24:11) Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.

(Mt 24:24-26) Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. Látjátok, előre megmondtam nektek. Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek.

(1Ján 4:1-5) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, aki bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk.

Gyümölcseiről ismerni fel

Az igazi és hamis próféták annyira hasonlítanak, hogy még a választottakat is megtévesztik (Mt 24:24-26). De vajon kik a választottak? Azok, akik predesztinálva vannak az üdvösségre? Azok, akik predesztinálva vannak Isten népének szolgálatára? Igen, de nem csak... A választottak predesztináltak is, de a kegyelemmel való közremüködésük által, Krisztusban átalakultak, újjászületettek is. A választottak azok, akiket Isten öröktől fogva meghívott az Õ országába (2 Tim 1:9), és akik a kellõ időben meg is teremték a méltó gyümölcsöket, némelyek 30-szorosat, némelyek 60-szorosat és némelyek 100-szorosat (Mt 13:8; Mk 4:8). A választottak azok, akiket Isten kifogott az Ő országának hálójába, de ugyanakkor, a kegyelem által, szép nagy halakká is nõttek, amelyeket nem vetnek ki, hanem edényekbe raknak (Mt 13:48). A választottak azok az okos szüzek (Mt 25:1-2), akik válaszolnak Isten örök vonzására és égõ mécsesekkel várnak a Võlegényre. A hamis próféták, még ezeket a választottakat is be tudják csapni, sőt, még azokat is, akik jól ismerik Jézus illatát, illetve jól ismerik a Pásztor hangját (Jn 10:16)...

A hamis prófétát lelkének és tetteinek gyümölcseiről lehet megismerni:

1. A hamis próféta kevély, nagyravágyó, erőszakos, kiméletlen, és nem válogat az eszközökben célja elérésében. Amikor kimutatja a foga fehérjét, kivillan a farkasbunda a báránybőr alól. Az ilyenek gyakran durva, látványos és hiú  mozdulatokkal döntenek le a lábukról embereket lélekben való elnyugvásba, anélkül, hogy megérintenék azokat...

2. A hamis próféta hataloméhes: nem ismeri a visszalépést, a pozícióból való visszavonulást, a lemondást és a megalázkodást...

3. A hamis próféta anyagias, kihasználó, nem segítőkész, nem nagylelkű, nem adakozik, és az istenfélelemből anyagi hasznot húzva, a nyájon élősködik. Manapság leginkább alapítványokon, bankszámlákon keresztül gyűjt nagy pénzösszegeket...

4. A hamis próféta elferdíti az igaz tanítást, az evangéliumot a saját érdeke szerint alakítja, értelmezi, hogy megfeleljen az érdekeinek, a hatalmasoknak, gazdagoknak, és így anyagi előnyökre, pozícióra tegyen szert...

5. A hamis próféta nyughatatlan: olyan dolgokat csempész bele a keresztény tanításba (2Pét 2:1), amelyek eltérnek az Úr Jézus egészséges tanításától (1Tim 6:3-4), és ami tetszik az embereknek, csiklandozza az emberek füleit...

6. A hamis próféta lelki uzsorás: szerinte azért kell adakozni és jót cseledni, mert ezzel, az igére hivatkozva, Istent százszoros jutalom adására és áldásra kényszeríthetjük. Nem ismerik az Úr Jézus iránti, ingyenes szeretetből fakadó, áldozatvállalást...

7. A hamis próféta nem lelki ember: az ilyen mindig a test szerint él, érzékiségben, világiasságban és anyagiasságban...

8. A hamis próféta engedetlen, kikerüli az egyházi előljáróságokat, vezetőséget, a közösségek felelõseit, és tekintélyellenesen végzi szolgálatát...

9. A hamis próféta összeférhetetlen, nem képes közreműködni, nem hajlandó az összefogásra...

10. A hamis próféta botrányt okoz, a zűrzavar embere, aki kiszipolyozza, kihasználja a híveket és a végén, botrányok és összetört életek maradnak a nyomában...

 

Még sok más, hasonló rossz gyümölcse is van, amelyek a hét főbűnben gyökereznek. Ugyanakkor, soha sem lehetünk egésszen biztosak abban, hogy valaki hamis próféta-e vagy sem... Mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi lennénk azok?... Amikor az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, kijelentette, hogy egyvalaki el fogja Őt árulni, mindegyik apostol azt kérdezte:

(Mt 26:22) Talán csaknem én vagyok az, Mester?...

Olvassuk el az alábbi igerészeket:
 

(Ez 13) Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak! Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael! Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján. Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „Az Úr mondja”, hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik. Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: „Az Úr mondja”, noha nem szóltam? Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok – mondja az Úr, az Isten. Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta – akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke – mondja az Úr, az Isten. Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük. Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életeteket? Megszentségteleníttek népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani. Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon. Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

(Jer 28:8-9) Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen.  Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az ÚR küldte-e azt a prófétát.

(Ám 7:14) Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek.

(1Tim 6:3-5) Ha valaki ellenkezőt tanít, s nem követi Urunk Jézus Krisztus üdvös igéit és az istenes tanítást, az elvakult és semmit sem ért. Fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszhiszemű gyanúsítás és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet.

(2Tim 4:3-4) Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.

(2Pét 2:1) Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.

A helyes út

Először is, ott vannak nekünk példának a nagy szentek. Nursiai Szent Benedek, Néri Szent Fülöp, Páli Szent Vincze, Szent Pio atya, stb... Szent Benedek kivonult Rómából és a világból, hogy megnyerje Krisztust, majd amikor felnövekedett lélekben, felépítette regulájával a szerzetesrendet és a keresztény Európát. Néri Szent Fülöp el akart menni a világ végére, hogy misszionárusként hirdesse a evangéliumot, de Isten akarata szerint Rómában maradt és újraevangelizálva Rómát, megújítva így az egész egyházat. Páli Szent Vincze bement a hitetlenek közé, az elhagyott templomba, és a szegényekért elment a gazdagokhoz is, hogy így mindenkit elvezessen Krisztushoz. Szent Pió atya pedig Krisztus szenvedéseivel egyesülve, az Ő sebeit hordozva és rejtegetve, elvezette az elvilágiasodott embereket Krisztushoz. Ők az igazi próféták, őket kövessük...

Néhány gyakorlati szempont:

1. Fontosak a Szentlélek karizmái, adományai, de nem elsődlegesek. Az elsődleges mindig a mennyei Atya akarata és annak megcselekvése...

2. Ne hagyjuk magunkat elkápráztatni különféle csodák, látomások és adományok által. Azok lehetnek igazak vagy hamisak...

3. Ne hagyjuk, hogy valaki, egy állítólagos küldetéssel, látomással, próféciával elkápráztasson bennünket, vagy egy ilyent a nyakunkba varjon...

4. Mindent vizsgáljunk meg tüzetesen, hogy vajon összhangban van-e a szentírással és az Egyház tanításával. Ha valami gyanúsnak tűnik, akkor ne is próbáljunk tovább kutatni, mert nem érdemes. Isten dolgai egyszerűek, világosak és nyilvánvalóak. Ennyi elég nekünk...

5. Ne engedjük meg senkinek, hogy lelki függőségbe hálózzon minket, vagy valamivel lelki uralma alá vonjon és megkötözzön. A lelki szabadságunk az Úr Jézustól van, és senkinek sincs joga elvenni azt tőlünk...

6. Nem tartozunk senkinek anyagi támogatással, csakis az egyháznak. Ebben az irányadó, az egyház aktuális hagyománya, ami az egyház parancsolataiban van foglalva, és nem egy-egy kiragadott szentirási idézet. Pl. most, egy évre az adó 1% az éves nettó jövedelmünknek, vagy 10% az egyhavi átlag jövedelmünknek. Ha megadtuk az egyháznak, amivel tartozunk, akkor adakozhatunk laikus keresztény közösségeknek is, akinek csak akarunk. De az, hogy az egyházi hozzájárulás helyett, tizedet fizetünk egy vádorpédikátornak, az nem helyes... 

7. Adakozásunk legyen meggyőződésből, szeretetből és teljes szabadságban. Ha kényszer alatt adakozunk, akkor az már nem Krisztusban való jócselekedet...

8. Szent Pál példájára, soha ne fogadjunk el pénzt az evangelizációs szolgálatunkért, hanem dolgozzunk meg a kenyerünkért, amint Szent Pál is tette. Szent Pál, habár jogosult lett volna arra, hogy a közösség eltartsa, nem fogadta el ezt. Azért, hogy jutalma legyen a mennyben, lemondott jogáról és két kezével kereste meg a kenyerét. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok... Ámosz próféta is azzal bizonyítja hitelességét, hogy nem volt fizetett próféta, hanem a maga kenyerét ette, mint pásztor és fügetermesztõ. Szent Bernadettnek is megparancsolta a Szűzanya, hogy senkitől semmit el ne fogadjon, hogy a prófétai küldetése nehogy hitelét veszítse...

9. Ha egy próféta kinyilatkoztatása zavaros, nem derít fényt, csak részleges igazságokat tartalmaz, nem átlátható, vagy nyugtalanító, akkor el kell vetni. Az igazi próféta szavai világosságot hoznak, megnyugtatnak, biztonságot adnak, átláthatóak, érthetőek és egyszerűek...

10. Törekedjünk az utolsó helyre, az egyszerűségre és a gyermeki lelkületre. Ne fogadjunk el egykönnyen megbízatásokat, pozíciókat, megtiszteltetéseket és rangokat, hanem ítéljük meg, hogy ki és miért kért fel minket, avagy méltóak és alkalmasok vagyunk-e a feladatra. Ha azt látjuk, hogy nem vagyunk alkalmasok a feladatra, akkor ne fogadjuk el a tisztséget, még akkor sem, ha egy előljáró kéri azt...

Uram Jézus, add nekünk Szentlelkedet, a józanság és a tisztánlátás ajándékát, hogy el ne tévelyedjünk. Ámen.