Én vagyok a világ világossága

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szokták mondani: Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára!... És valóban, alig van értékesebb dolog az életben a szemünk világánál. A látás és a világosság olyan nagy dolog, hogy arról csak az tud igazán beszélni, aki valamikor látott, de később megvakult...

A világosság, mint teremtett dolog

Miután Isten megteremtette az eget és a földet, vagyis a mennyet és az anyagi világot, teremtő szava által létrehozta a világosságot. Ugyanis előtte csak sötétség volt, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött (Ter 1:1-3). A világosság először csak szellemileg ragyogott fel, mint Isten dicsőségének kiáradása. A testi, anyagi világosság csak később jelent meg, a harmadik napon, amikor Isten megteremtette a Napot és a Holdat (Ter 1:16). Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1:4-5), akkor meghatározta az Ő dicsősége ragyogásának helyét, illetve ragyogása hiányának a helyét (Róm 3:23). A világosság olyan, mint egy teremtett hely, ahol ragyogás van, a menny ragyogása, amely Isten dicsőségétől tündököl. De Isten jelen van a sötétségben is, a Seol legmélyén, amint Dávid írta a zsoltárában...

(Zsolt 139:8) Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Isten világosság

Isten az élet, Isten az igazság, Isten a szeretet és Isten a világosság. Minden, ami ezekhez tartozik, Istentől árad ránk, akár a szellemi világban, akár az anyagi világban. A teremtett világosság Isten megközelíthetetlen dicsőségének kiáradása, az Ő teremtő, gondviselő és megtartó szava által...

(1Ján 1:6) Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek.

(1Tim 6:15-16) Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg, aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen.

Az angyalok „tiltott fája”

Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1:4-5), akkor automatikusan választás elé állította a tisztán szellemi lényeket, az angyalokat. Minden angyal jónak lett teremtve, de döntésük által, szabad akaratukból, egyesek a világosságot választották, míg mások a sötétséget. Ez a döntés valószínüleg „kattanásszerűen”, egy szempillantás alatt történt meg. A döntésük oka és ideje nem teljesen nyilvánvaló, de egyesek ezt a megtestesülés titkának felfedésével magyarázzák...
 

Isten, a teremtés hat napja alatt, mindent csakis nappal teremtett, a világosságban. Az angyalok azzal váltak teljes értékű szellemi teremtményekké, hogy Istent és az Ő világosságát választották. Ez volt az ő próbatételük, vagyis az ő „tiltott fájuk”. De a Sátán és az ő seregei a sötétséget választották. Az eredeti bűnt a sötétségben provokálta a Sátán, mivel ez az ő órája...

(Lk 22:53) Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

A földön besötétedett

Az eredeti bűn nemcsak hogy sötétségben történt, hanem sötétségbe is borította az egész földet. Hiába sütött már a nap az égen, hiába ragyogta be az erdőket és a mezőket, mert már mindenen átok ült (Ter 3:17). Ez a szellemi sötétség, Isten dicsőségének nélkülözése és ragyogásának hiánya... 

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

Láthatjuk filmekben, rajzfilmekben, hogy amikor a gonosz varázslónak sikerül véghezvinnie gonosz cselvetését, akkor minden sötétségbe borul és megfagy. Ez történt szellemileg az emberiséggel, amikor Ádám és Éva elkövette az eredeti bűnt, és ki lettek űzve az Éden kertjéből. De Isten nem hagyta magára a bűnbeesett embert, hanem amint a protoevangélium (Ter 3:14-15) és az egész ószövetség kifejezi, egyszer majd újból eljön közénk a világ világossága...

A világosság eljövetele

Isten elküldte az Ő Szent Fiát, az örök Igét, Aki megtestesült Mária méhében. Az idők teljességében, Ő a világba jött, és közöttünk élve, értünk kínhalált szenvedett a keresztfán. Tanítva minket igéivel, és kiárasztva szívünkbe az Ő kegyelmét, mindenkor megvilágosít bennünket...

A világ világosságának előfutára volt a bethelemi csillag (Mt 2:2), amely a napkeleti mágusokat elvezette a kisded Jézushoz. Majd az Úr Jézus színrelépésekor, nagy világosság támadt Zebulon és Naftali földjén, a halál árnyékában, amint azt a próféta megjövedölte...

(Jn 1-11) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.  Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa.  Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.  A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

(Mt 4:13-16) És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Sokakat megvilágosít

A világ világossága nem azért jött a világba, hogy egymagában ragyogjon, hanem azért, hogy sokakat megvilágosítson, mint lángra lobbanó szövétnekeket, vagy mint a kigyúladó csillagokat. Mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban és befogadja Őt, az Ő tanítását és kegyelmét, az megvilágosodik és hozzá hasonlóan a világ világosságává válik. Maga az Úr Jézus nevez bennünket a világ világosságának. Amíg a világban volt, ragyogott a világban, de mennybemenetele után, a krisztuskövetők dolga, hogy ragyogjanak a világban...

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Jn 9:5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”  

(Jn 12:36) Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

ApCsek 9:3) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.

(Dán 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Legyünk a világosság fiai

Hogyan lehetünk a világ világossága? Úgy, hogy ha:

- Hiszünk Jézus Krisztusban, az élő Isten Fiában. Hinnünk kell, hogy testben eljött közénk, megváltott minket, feltámadt, felment a mennybe és kiárasztja ránk, krisztuskövetőkre, az Ő kegyelmét a Szentlélek által...

- Élő tagjai leszünk az Egyháznak, Krisztus misztikus testének, és szentségekhez járulnunk...

- Olvassuk és megismerjük a szentírást és az egészséges krisztusi tanítást...

- Folyamatosan imádkozunk, és kérjük a Szentlelket, vagyis az Úr kegyelmét. Ez az Úr Jézus Krisztus szent oldalsebéből, a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, árad ránk...

- Szolgáljuk az Urat teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből, minden képességünkkel és a kapott talentumainkkal...

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

Visszatérés

Mily nehéz volt az a nap
Mikor észrevettem,
Hogy nem süt már a nap
Oly fényesen mind régen.
Hogy szorult a gyomrom
A nyugtalanságtól,
Szívem háborgott és sajgott
A boldogtalanságtól.

Mennyi, mennyi borus nap,
Hány áldatlan esztendő,
Míg felbukkan az út,
Mit úgy keres a tévelygő,
Míg belátja vakságát,
Feje betegségét,
S míg elkezdi a szíve hívni,
Az Úr segítségét.

Szép a langyos napsugár,

Mely gyöngéden melegít,
S a visszatérés álmával
Vigasztalva boldogít.
Mily szép a patak partja,
Hol a gyermek csatangol,
Szíve ragyogóan tiszta,
Fényjátékban barangol.

Ima: Urunk Jézus, Te vagy a világ világossága. Zuhanj ránk fényességeddel és világosíts meg minket. Vezess be minket az örök világosságba. Ámen.

Jézus magányossága

(Mt 27:45) A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

Ha végigolvassuk az evangéliumokat, akkor leginkább dinamikus jeleneteket láthatunk. Az Úr Jézus körül gyakran olyan intezitással peregtek az események, hogy még étkezni vagy imádkozni is alig maradt ideje (Mk 6:31; 6:46). Eszünkbe se jut, hogy miként érezhetett... Gondoltunk-e arra valaha, hogy vajon nem-e volt magányos?... 

Olvashatunk errõl a témáról Márton Áron püspök írásaiban: Oltáriszentség, Krisztus király, 2008, Márton Áron hagyatéka sorozat 4., "Jézus idegensége" rész, 219-225 oldalak...

Jézus magányossága a mássága miatt

A Szûzanya tudta, hogy az Õ Szent Fia a Szentlélektõl fogant. Szent József titokként õrizte, hogy Jézus nem az õ vér szerinti fia, hanem Mária fia, aki a csodálatos módon fogant. A Szent Család titokként õrizte a külvilág elõtt, hogy József csak Jézus nevelõatyja. Ez a titok létfontosságú volt Egyiptomban is, amikor elmenekültek és a Názáretben is, amikor visszatértek Izraelbe. A titok csak utólag, a feltámadás fényében lett felfedve, az apostolok és az evangelisták tanuságtétele által...
 

(Lk 1:30-35) Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

(Mt 1:19-21) József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

Az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, mindenkitõl különbözött, mert neki nem volt földi apja. Egyedül volt az Ő másságával a családjában, a kortársai között és Názáretben. Tehát emberi természete szerint más volt, mint a többiek, mintegy nevelő apával. Ezért aztán Jézus Krisztus különösen módon azonosul minden árvával, elhagyott, édesapját nem ismerõ emberrel...

Jézus magányossága a meg nem értés miatt

Valójában, földi élete során, soha senki nem értette meg az Úr Jézust. Ennek a meg nem értésnek az Õ isteni természete volt az oka. Olyan nagy dolog az Úr Jézus istensége, az örök Ige megtestesülése, hogy azt soha senki sem tudja valójában megérteni itt a földön. Filozófálhatunk, a teológusok elmélkedhetnek, a pásztorok bámulhattak, a Szûzanya hordozhatta és a tanitványok követhették, de valójában senki sem értette meg az Úr Jézust. Ez a meg nem értés egy nagy magányosság volt...

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

(Lk 2:19) Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

(Mk 9:32) Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.

Az Úr Jézus, mivel az Õ emberi természete, hordozója volt az isteni természetének, az istenség teljességének, mint valóságos ember, egyedül volt és magányos ezen a világon. Olyan volt, mint Ádám az Éden kertjében, Éva megteremtése elõtt. Ádám végignézte az egész teremtett élő világot, de nem talált magához illő társat. És Ádámnak sem volt jó magához illõ társ nélkül (Ter 2:18). De ki lehetett volna méltó társ a megtestesült, második isteni személyhez... Senki...

Ezt az igazságot akarják megrontani azok az istenkáromlók, akik azzal vádolják az Úr Jézust hamis evagéliumokkal, hogy Magdolna az Õ feleségge lett volna... Talán azért volt János apostol a kedvenc, szeretett tanítvány, mert õ értette, érezte meg az Úr Jézus magányosságát. A János evangéliuma nem csak hogy különbözik a szinoptikus evagéliumoktól, nem csak hogy utólag pótolja, mindazt ami kimaradt az elsõ három evangéliumból, hanem megírja azt, hogy ki is valójában az Úr Jézus. János evangéliuma egy “én vagyok” evangélium (7-szer "én vagyok" fordul elõ), amelyben János apostol felfedi, hogy ki valójában Jézus Krisztus...

(Jn 8.58) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.”

(Jn 19.26) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”

Minden életszentségre törekvõ ember azonosul az Úr Jézus magányosságával, mert õket sem érti meg senki... Az Isten országát keresõ embert nem érti meg sem a családja, sem a barátai, sem a közösség, ezért magányosság az osztályrésze...

 

Jézus teljes magányossága a kereszten

A kereszten, azokban a sötét órákban, valami felfoghatatlan nagy misztérium ment végbe. Soha, senki sem fogja tudni felmérni a megváltás mûvének árát. Mi történt akkor és ott?... A valóságos Isten, Jézus Krisztus, felkiált a mennyei Atyához: Miért hagytál el engem?!... Hát hogyan szakadhatott volna szét a Szentháromság?... Hogyan rejtõzhetett el a mennyei Atya a vele teljes egységben lévõ Fiú elõl?... Ezt nem lehet megérteni…  Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ez felkiáltás minden idõk legdrámaibb kiáltása, amelyre megrendültek a föld alapjai és az egek-egei... A sziklák megrepedeztek és könnyeket csorgattak. A teremtett világ tartó oszlopai beleremegtek. Aki ennek szemtanúja volt, soha el nem felejtette. Ekkor az Élet átadta magát a halálnak és a menny dicsõsége az alvilágnak. Igen nagy volt a megváltásunk ára...

Jézus magányossága megtartó erõ nekünk, "szigeteknek", akik a hitetlenség tengerében magunkban fohászkodunk. Néha találkozik sziget a szigettel vagy halom a halommal, de a magányosság, a meg nem értettség, a kirekesztettség, sorsunk lesz ebben a világban...

(Iz 51:5) Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

Ima: Uram Jézus, méltatlanul és megrendülten állok nagyságod elõtt. Fogadj el engem, mint kistestvéredet és légy az én Nagytestvérem. Ámen.

Jézus engedelmessége

(Fil 2:5-8) Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez: külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Az engedelmesség akarat kérdése, és ha akarat kérdése, akkor döntés kérdése is. A döntés az ember szívéből jön, ahol a személy legbensőbb központja van. A személy döntését három dolog határozza meg: az érzelem, az értelem és az akarat.  A dolgokat felfogjuk értelmileg, majd ha megértjük, akkor megkedveljük érzelmileg, és ha megkedveltük, akkor döntünk is mellettük akaratilag. Gyakran az érzelmek vezetik az embert. De ha az érzelmek veszik át a vezető szerepet, akkor az ember a szenvedélyek rabjává válik...

Az Úr Jézus Szent Szívében, egy személyben, két természet és két akarat van: az isteni és az emberi. Emberi természete és akarata, egésszen hordozza, illetve aláveti magát az isteni természetnek és akaratnak. Tehát ha Jézus engedelmességéről elmélkedünk, akkor az Ő isteni természete és emberi természete szerint kell ezt tegyük...

Az engedelmesség általában abban áll, hogy alávetjük akaratunkat egy másik személy, egy felettes akaratának. Nem azt tesszük, amit mi akarunk, hanem azt, amit másvalaki akar. A mi akaratunk belesímúl a másik, felettes személy akaratába. Tehát az engedelmesség valójában alázat és gyermeki lekület. Könnyű engedelmes lenni, amikor megvan hozzá az értelmi és az érzelmi hozzájárulás. Az engedelmesség akkor nehéz, amikor olyansvalaminek kell alávetnünk akaratunkat, amit nem is értünk és nem is szeretünk...

Az örök Ige engedelmessége a megtestesülés előtt

Az örök Ige, a második isteni személy, öröktől fogva aláveti magát a mennyei Atyának:

(Zsid 10:5-7) Ezért mondja, amikor a világba lép: „Nem kell neked a véres és az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem, engesztelés sem kedves, s égő áldozat. Így szóltam hát: itt jövök, Istenem,  hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van.”

Tehát a második isteni személy, öröktől fogva, már a megtestesülés előtt is, tökéletesen engedelmeskedett a mennyei Atyának. A Szentháromság örök harmóniában és boldogságban létezik. Az Atya szeretetből mindent odaad a Fiúnak, és a Fiú, szeretetből és engedelmesen, mindent visszaad az Atyának. A dicsőség odaadása és visszaadása a Szentlélek által van, Aki a harmadik isteni személy...

Jézus engedelmessége az Ő emberi természete szerint

1. Jézus engedelmeskedett a szüleinek

Olvashatjuk a Lukács evangéliumában, hogy az Úr Jézus, 12 éves korában, engedelmesen hazament a szüleivel Názáretbe. Ott növekedett testben és bölcsességben, korban és kedvességben az emberek előtt, élve az Ő rejtett életét, mindaddig, amíg színre nem lépett a Jordán folyónál...

(Lk 2:51-52) Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

2. Jézus engedelmeskedett  a törvénynek, az írástudóknak és a papoknak

Az Úr Jézus a Szent Családba született bele, József házába, aki Mózes törvényei szerint élt. Egész rejtett élete alatt, tökéletes engedelmességgel tartotta meg a törvényt. Sőt, színrelépése után is azt tanította, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem azért, hogy beteljesítse azt...

(Mt 5:17-20) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.

(Mt 23:1-3) Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek.
(Lk 5:14)  És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul ő nékik.

3. Jézus engedelmeskedett a mennyei Atyának

Az Úr Jézus, a mennyei Atya akarata szerint, elfogadta küldetését, szolgálta a hitetlen és romlott nemzedéket, amíg végül a kereszthalálra nem ment értünk és mindnyájunkért...

(Mt 17:17) Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!”

(Jn 6:37-39) Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.

 

A feltámad és megdicsőült Jézus engedelmessége

 

A megdicsõült Úr Jézus mindenkor engedelmeskedik a mennyei Atyának. Ez az engedelmesség akkor teljesedik majd be, amikor már mindent lába alá vetett és akkor majd önmagát is aláveti a mennyei Atyának...

(1 Kor 15: 25-28) Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van vetve«, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Az engedelmesség gyümölcsei

Az engedelmesség csakis akkor igazi, ha azt önként vállalják, értelemes és szeretetből fakadó. Ha nem ilyen, akkor az csak kényszer. Az engedelmesség elsősorban gyógyír a kevélység ellen, ami a főbűnök legrosszabbikja, másodsorban pedig isteni eledel...

(Jn 4:34) Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.

Az igazi engedelmesség eltölti a lelket mennyei örömökkel és szent lelkesedéssel. Az igazi, értelmes és szerelmes engedelmesség, kulcsa a kegyelem kiapadhatatlan forrásának. Olyan, mint amikor egy bőséges lakomán eltelünk mindenféle jó étellel, kövér falatokkal és édességgel. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy az Ő igája édes...

(Mt 11:30) Az én igám édes,  az én terhem könnyű.”

Ima: Uram Jézus! Bocsásd meg kevélységem és engedetlenségem, mert azok a rossz természetem miatt vannak. Add segítő kegyelmed, hogy megnyíljon a szívem az értelmes, szerelmes és szent engedelmességre. Ámen.

Jézus szegénysége

(Mt 5:3) Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mint sok más hitigazságot, a szegénység témáját is hasznos e két természet szerint vizsgálni.

Az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete szerint

1. Az Úr Jézus szegénysége az Õ megtestesülésében

Az Úr Jézus, az idõk teljességében, megtestesült e világban, beleszületve Izrael népébe (Lk 2:32), azon belül Dávid házába, vagyis József házába és az õ menyasszonya, Mária méhébe. Emmanuel! - azaz - Velünk az Isten! - ( Mt 1:23). Ezt igazolják a Máté evangéliumában és a Lukács evangéliumában lejegyzett nemzetségi táblázatok ( Mt 1:1-17; Lk 3:23-38).

Fel kell fogjuk szívünk mélyén, hogy Jézus Krisztus nem egy fogalom, nem egy princípium, hanem valóságos személy, Aki beleszületett a történelembe és Akinek születése új idõszámítást hozott a világba.

Isten Fia, az örök Ige, a második isteni személy, nem pompával, nem gazdagsággal és nem világraszóló ünnepséggel jött el a világba, hanem csendben, kirekesztetve, szegénységbe és csakis a legkisebbek szeme láttára. Nem volt hely számára Bethlehemben, csak egy városon kívüli istálló-barlangban. Eljövetelét nem hozták tudomására a jeruzsálemi királynak és a fõpapoknak, hanem csak a szegény és egyszerû pásztoroknak ( Lk 2:1-20).

(Lk 2:6-14) Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. «Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«  

2. Jézus szegénysége az Õ rejtett életében

Az Úr Jézust menekíteni kellett Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka elõl, majd Heródes halála után, a Szent Család Názáretbe tért vissza, tartva Arkelausztól, Heródes fiától (Mt 2:13-23). Az Úr Jézus tûrelmesen, egyszerûen és szerényen élte rejtett életét, mindaddig amíg színre nem lépett a Jordán partjánál.

(Mt 13:55) Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

(Mk 6:3) Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére?

3. Az Úr Jézus szegénysége az Õ szolgálatában

Az Úr Jézus úgy látott neki küldetésének, hogy nem rendelkezett semmilyen anyagi javakkal. Az egy szál ruháján és saruján kívül, semmije sem volt. Mindvégig, csakis az isteni gondviselésre hagyatkozott és ugyanezt hagyta meg tanítványainak is.

(Mt 8:20) Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

Sok ember indittatást érzett, hogy támogassa az Úr Jézust küdetése ideje alatt. Ilyenek voltak Lukács, Mária, Márta, Johanna, Zsuzsanna és még sokan mások...

(Lk 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Olvashatjuk az evangéliumokban az isteni gondviselés titokzatos formáit, mint például az angyalok szolgálata a pusztai kisértés után (Mt 4:11; Mk 1:13), a szamár és csikója elõkészítése a Jeruzsálemben való bevonulás elõtt (Mt 21:2; Lk 19:31) vagy az utolsó vacsora termének elõkészítése a tanítványokkal (Mt 26:18; Lk 22:10). Nem tudjuk hogyan történtek mindezek, hanem egyszerre csak ott voltak... 

Az Úr Jézus szegénysége az Õ isteni természete szerint

 

Ha csodálatosnak tûnik számunkra az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete szerint, akkor még csodálatos az Õ szegénysége az Õ isteni természete szerint. Az Úr Jézus kiüresítette önmagát isteni gazdagságából, hogy velünk, szegény és nyomorúlt bűnösökkel közösséget vállaljon és megváltson minket.

(Fil 2:5-8) Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Misztérium számunkra a megváltás eseménye, amikor az Úr Jézus önként felmenve értünk a keresztre, mindentõl megfosztatott: megfosztották tanítványaitól, akik elszaladtak; megfosztották ruháitól, amelyeket szétosztottak; megfosztották az égtõl és a földtõl, keresztre függesztve Őt.  Az ég és föld között, a kereszten függve, nem volt már sem az népe között, sem az angyali seregek között, hanem csupán a latrok között... Mintha a mennyei Atya és a Szentlélek is megfosztották volna Õt jelenlétük biztonságától, édes bátorításától... Nem maradt más, csak a vaksötét magány, a könyörtelen ellenség és a kereszt...

(Mt 27:26) ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

A teremtett világ soha nem hallott még ilyen megrendítõ szavakat!... Az egyetlen Igaz, aki soha, semmi rosszat sem tett, aki az Atyától szállott alá közénk, az Atyától elhagyatva felkiált az égre!... Hát létezik ennél nagyobb szegénység?...

A szegénység se nem cél, se nem erény

A mi Istenünk nem egy szegény Isten, nem egy fukar Isten és azt sem akarja, hogy mazokisták legyünk. Minden emberbe, egésszen pici korától, bele van kódolva az egészséges vágy, hogy nagy legyen, szép legyen és gazdag legyen... Ezek olyan természetes vágyak, amelyek önmagukban nem rosszak, de mivel az ördög megrontotta ezt a világot, ezért ezek az értékek is megromlottak. Emiatt nekünk a nagyságot, a szépséget és a gazdagságot, nem e világban kell keresnünk, hanem a lelkiekben, a mennyek országában és az eljövendõ örök életben. Az evilági nagyság, hatalmaskodás, az evilági szépség, hiúság  és az evilági gazdagság, kizsákmányolás.

(Mt 6:19-21) Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

(Lk 12:33) Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.

(1 Jn 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy amiért Õérte és az Isten országáért mindent elhagytak, nagy lesz a jutalmuk a mennyben.

(Lk 18:28-30) Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

Az Úr Jézus szegénységét, kifosztottságát és szenvedéseit, amelyeket miértünk, megváltottakért vállalt, dicsõség, hatalom és a mennyei bõség követte a feltámadás után. Ebben a dicsõségben, hatalomban és bõségben részesíti a feltámadt Úr Jézus az Õ követõit is. Ez a mi reménységünk!

(Iz 53:12) Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

Ima: Uram Jézus, kérlek segíts nyitva tartani lelki szemeim, hogy bele ne aludjak a világi gondokba és el ne szenderüljek lélekben, mulandó gazdagságot hajszolva. Ámen.

A hamis próféták

(Mt 7:15-23) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek fel őket. Szednek-e tövisekről szőlőt vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket. Nem mindaz, aki azt mondja nekem: Uram, Uram! jut be a mennyek országába. Csak (az jut be a mennyek országába), aki mennyei Atyám akaratát teljesíti. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram! Nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Én akkor kijelentem nekik: sohasem ismertelek titeket. Takarodjatok tőlem, ti gonosztevők!
 

Nemrég olvastam egy frappáns meghatározást a hamis prófétákról egy baptista oldalon. Idézem, mert részben képviseli az én meglátásaimat is:

„A hamis próféták pedig azokat a szolgálatevőket takarják, akik az igazi prófétai ajándékot kihasználva akarnak befolyásokat elérni egyes emberek és közösségek felett. Számuk radikális módon megemelkedett napjainkra. Jellemzőjük, hogy már meglévő közösségek, gyülekezetek felett vesznek át uralmat és irányítást. Hatásos szónokok, és kitűnő píárral rendelkeznek. Könyveik által igyekeznek még nagyobb befolyásra szert tenni. Leginkább a hamis tanítások és az emberi fül számára kellemes prédikációk által csábítják el a gyanútlan keresztényeket. Alapból tekintélyellenesek, sokszor a vezetőség megkerülésével érik el a gyülekezet tagjait, konferenciákat, prófétai estéket, gyógyító alkalmakat hirdetve.  Tévtanításaik - bár bibliai idézetekkel vannak megtűzdelve - alapvetően más Jézust, más szellemet és más evangéliumot hirdetnek. Rengeteget hivatkoznak személyes látomásaikra, kijelentéseikre és a Jézussal való személyes találkozásra. Ugyanakkor hataloméhesek, és nem tűrnek ellentmondást. Mindenekfelett az anyagi haszonszerzés motiválja őket, és hamis bűntudat keltése által biztatnak a minél bőségesebb adakozásra alkalmaikon. Aki nem teszi, az természetesen meglopja Istent, és átkot hoz be az életébe.”  

Forrás: Új Remény Baptista Gyülekezet internetes oldala

 

Ezekből a leírásokból indulva, megpróbálom körülírni a hamis prófétákat, a szentírás alapján...

 

Sokan lesznek

Amikor olvastam az Úr Jézus szavait, miszerint az utolsó időkben sok hamis próféta lesz (Mt 7:15, Mt 24:11;24), arra gondoltam, hogy ezeket közvetlenül a gonosz fogja támasztani, úgymond “gyártani”, azzal a céllal, hogy összezavarják, elmaszatolják az utolsó idők globális evangelizációját (Mt 24:14). A dolog azonban, sokkal összetettebb…

Mózes és a vének esetében (Szám 11), 70 vénnek kellett volna szakíttatni Mózes lelkéből, hogy segítsenek neki Izrael népének vezetésében, de kettő közülük únta az egészet, és otthon maradt a táborban. Ennek ellenére, rajtuk is megnyugodott a Lélek, és elkezdtek prófétálni. Amikor Józsue elkezdett méltatlankodni, Mózes nyugtatta, hogy ne sajnálja tőlük Isten ajándékát. Mózes azt kívánta, hogy bárcsak az egész nép prófétálna. Ez egy prófétai kijelentés volt Mózes részéről, amelyet majd Joel próféta fejtett ki bővebben (Joel 3:1-2), és amelyet Péter apostol idézett az első Pünkösdkor (ApCsel 2:17-18), a Szentlélek eljövetelekor.

(Szám 11:25-29) Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak.Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz. Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: Eldád és Medád prófétálnak a táborban. Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: Uram, Mózes, tiltsd meg nekik! Ám ő azt mondta: Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!

(ApCsel 2:17-18) És ez lesz az utolsó napokban – mondja az Úr –, kiárasztom Lelkemet minden emberre; akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, ifjaitok látomásokat látnak, öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek. Szolgáimra és szolgálóimra kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.

Tehát az utolsó időkben, amikor kiélleződik a harc Isten országa és a sátán országa között, amikor mindenhol hirdettetnie kell Isten országának örömhíre, akkor sokakra kiárad a Szentlélek, és sokan lesznek próféták. Alapjába véve, itt arról van szó, hogy minden keresztény részesül Krisztus királyi papságából és prófétaságából. De a hamis próféták úgy támadnak, ahogyan a búza közé veti az ellenség a konkolyt (Mt 13). A búza Isten igéje, amelyet Krisztus vet, a konkoly pedig az ördög hazugsága. Aki Isten igéje mellett dönt és azt megéli, az önmaga is egésszen tiszta búza lesz és Isten csűrébe gyüjtetik. Aki az ördög csábítása mellett dönt, az konkollyá válik, és a végén, az ördöggel együtt, az örök tûzre vettetik...

Tehát arról van szó, hogy az antikrisztus lelke megrontja a keresztények prófétai küldetését azért, hogy egy hamis Krisztust, egy csillámporos,  műanyag Isten országot hirdessenek és eltereljék az embereket az üdvösség útjáról. A hamis próféták néha csak emberi módon, a maguk vágyai szerint prófétálnak hamisan, néha a Szentlélek adományait használva. Az a döbbenetes, hogy használhatja a Szentlélek adományait egy olyan ember is, aki nem Isten Lelkétől van indittatva...

Az evangéliumokban, a szomszéd tartományban, egy ember Jézus nevében ördögöket űzött, de nem akarta követni az Úr Jézust és az apostolokat (Mk 9:38). Amikor a tanítványok meg akarták tiltani ezt neki, akkor az Úr Jézus azt mondta, hogy hagyják, mert ez is Isten országának hasznára válik. Az egy talentummal rendelkező szolga esetében is láthatjuk, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vet (Mt 25:24). Tehát nem mindenki, aki a prófétál vagy nagy dolgokat művel Jézus nevében igaz próféta és üdvözül, hanem csakis az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi (Mt 7:15-23). Az, aki a mennyei Atya akaratát cselekszi, az jó gyümölcsöt terem és az igaz próféta...

(Mt 24:11) Sok hamis próféta támad és sokakat félrevezetnek.

(Mt 24:24-26) Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. Látjátok, előre megmondtam nektek. Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek.

(1Ján 4:1-5) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, aki bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk.

Gyümölcseiről ismerni fel

Az igazi és hamis próféták annyira hasonlítanak, hogy még a választottakat is megtévesztik (Mt 24:24-26). De vajon kik a választottak? Azok, akik predesztinálva vannak az üdvösségre? Azok, akik predesztinálva vannak Isten népének szolgálatára? Igen, de nem csak... A választottak predesztináltak is, de a kegyelemmel való közremüködésük által, Krisztusban átalakultak, újjászületettek is. A választottak azok, akiket Isten öröktől fogva meghívott az Õ országába (2 Tim 1:9), és akik a kellõ időben meg is teremték a méltó gyümölcsöket, némelyek 30-szorosat, némelyek 60-szorosat és némelyek 100-szorosat (Mt 13:8; Mk 4:8). A választottak azok, akiket Isten kifogott az Ő országának hálójába, de ugyanakkor, a kegyelem által, szép nagy halakká is nõttek, amelyeket nem vetnek ki, hanem edényekbe raknak (Mt 13:48). A választottak azok az okos szüzek (Mt 25:1-2), akik válaszolnak Isten örök vonzására és égõ mécsesekkel várnak a Võlegényre. A hamis próféták, még ezeket a választottakat is be tudják csapni, sőt, még azokat is, akik jól ismerik Jézus illatát, illetve jól ismerik a Pásztor hangját (Jn 10:16)...

A hamis prófétát lelkének és tetteinek gyümölcseiről lehet megismerni:

1. A hamis próféta kevély, nagyravágyó, erőszakos, kiméletlen, és nem válogat az eszközökben célja elérésében. Amikor kimutatja a foga fehérjét, kivillan a farkasbunda a báránybőr alól. Az ilyenek gyakran durva, látványos és hiú  mozdulatokkal döntenek le a lábukról embereket lélekben való elnyugvásba, anélkül, hogy megérintenék azokat...

2. A hamis próféta hataloméhes: nem ismeri a visszalépést, a pozícióból való visszavonulást, a lemondást és a megalázkodást...

3. A hamis próféta anyagias, kihasználó, nem segítőkész, nem nagylelkű, nem adakozik, és az istenfélelemből anyagi hasznot húzva, a nyájon élősködik. Manapság leginkább alapítványokon, bankszámlákon keresztül gyűjt nagy pénzösszegeket...

4. A hamis próféta elferdíti az igaz tanítást, az evangéliumot a saját érdeke szerint alakítja, értelmezi, hogy megfeleljen az érdekeinek, a hatalmasoknak, gazdagoknak, és így anyagi előnyökre, pozícióra tegyen szert...

5. A hamis próféta nyughatatlan: olyan dolgokat csempész bele a keresztény tanításba (2Pét 2:1), amelyek eltérnek az Úr Jézus egészséges tanításától (1Tim 6:3-4), és ami tetszik az embereknek, csiklandozza az emberek füleit...

6. A hamis próféta lelki uzsorás: szerinte azért kell adakozni és jót cseledni, mert ezzel, az igére hivatkozva, Istent százszoros jutalom adására és áldásra kényszeríthetjük. Nem ismerik az Úr Jézus iránti, ingyenes szeretetből fakadó, áldozatvállalást...

7. A hamis próféta nem lelki ember: az ilyen mindig a test szerint él, érzékiségben, világiasságban és anyagiasságban...

8. A hamis próféta engedetlen, kikerüli az egyházi előljáróságokat, vezetőséget, a közösségek felelõseit, és tekintélyellenesen végzi szolgálatát...

9. A hamis próféta összeférhetetlen, nem képes közreműködni, nem hajlandó az összefogásra...

10. A hamis próféta botrányt okoz, a zűrzavar embere, aki kiszipolyozza, kihasználja a híveket és a végén, botrányok és összetört életek maradnak a nyomában...

 

Még sok más, hasonló rossz gyümölcse is van, amelyek a hét főbűnben gyökereznek. Ugyanakkor, soha sem lehetünk egésszen biztosak abban, hogy valaki hamis próféta-e vagy sem... Mindig fel kell tennünk magunknak a kérdést: Mi lennénk azok?... Amikor az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, kijelentette, hogy egyvalaki el fogja Őt árulni, mindegyik apostol azt kérdezte:

(Mt 26:22) Talán csaknem én vagyok az, Mester?...

Olvassuk el az alábbi igerészeket:
 

(Ez 13) Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael prófétái ellen, jövendölj és mondd meg azoknak, akik maguktól jövendölnek: Halljátok az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj az esztelen prófétáknak, akik saját lelküket követik és semmit sem látnak! Mint a rókák a romok között, olyanok a prófétáid, Izrael! Nem álltatok be a résbe, nem építettetek falat Izrael háza számára, hogy erősen tartsa magát a harcban az Úr napján. Látomásuk csalás, jövendölésük hazugság, amikor ezt mondják: „Az Úr mondja”, hiszen az Úr nem küldte őket, mégis azt remélik, hogy a szavuk beteljesedik. Nemde igaz, hogy hamisak látomásaitok és hazugságokat jövendöltök, amikor azt mondjátok: „Az Úr mondja”, noha nem szóltam? Ezért így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Hazug beszédeitek és hamis látomásaitok miatt ellenetek fordulok – mondja az Úr, az Isten. Azokon a prófétákon, akik hamis látomást láttak és hazugságokat jövendöltek, rajtuk lesz a kezem: nem jutnak be népem tanácsába, nem lesznek benne Izrael házának jegyzékében, nem mennek be Izrael földjére, hadd tudjátok meg, hogy én vagyok az Úr, az Isten. Mert félrevezették népemet, amikor békét hirdettek, noha nincs béke. Amíg az falat épített, ezek bemeszelték. Mondd meg azoknak, akik bemeszelték: Hirtelen zápor támad, jégeső esik, viharos szél fog dühöngeni. S a fal leomlik. Ugye, akkor majd megkérdezik: Hol van a vakolat, amivel befödtétek? Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Heves szélvihart támasztok haragomban, pusztító záport küldök bosszúmban és jégesőt indulatomban, hogy teljesen megsemmisítse. Ledöntöm a falat, amit bevakoltatok, egyenlővé teszem a földdel, és alapjai napvilágra kerülnek. Összeomlik, és ti ott pusztultok el alatta – akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Nekiszabadítom haragomat a falnak, s azoknak, akik bevakolták, és azt mondom nektek: a fal nincs többé, sem azok, akik bevakolták, Izrael prófétái, akik Jeruzsálemről jövendölnek, és a béke látomását látják, noha nincs béke – mondja az Úr, az Isten. Te meg, emberfia, fordulj néped leányai ellen, akik saját maguktól jövendölnek és jövendölj ellenük. Mondd nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj azoknak, akik szalagot varrnak minden csuklóra, akik leplet készítenek mindenféle korúnak a fejére, hogy kelepcét állítsanak a lelkeknek. Kelepcébe csaljátok népem tagjainak lelkét, és meg akarjátok menteni életeteket? Megszentségteleníttek népem előtt néhány marék árpáért és néhány darab kenyérért azzal, hogy megölitek azokat az embereket, akiknek nem kellene meghalniuk, és életben hagyjátok azokat, akiknek nem kellene élniük, és így rászeditek népemet, amely hisz a hazugságnak. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel, mint a madaraknak, kelepcét állítottatok a lelkeknek. Leszakítom őket karotokról, és szabadjára engedem a lelkeket, akiket, mint a madarat, fogva akartatok tartani. Széttépem fátylaitokat és kiszabadítom népemet kezetekből, hogy többé ne legyenek zsákmányként kezetekben. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. Mert a hazugságokkal meggyötörtétek az igaz szívét, amikor én nem gyötröm meg, és megerősítettétek a gonoszt, nehogy letérjen gonosz útjáról és életben maradjon. Ezért nem láttok többé hamis látomásokat, és nem jövendöltök hazugságokat. Kiszabadítom népemet kezetekből, és akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.

(Jer 28:8-9) Azok a próféták, akik előttem és előtted voltak régtől fogva, háborúról, éhségről és dögvészről prófétáltak hatalmas országok és nagy királyságok ellen.  Ha pedig egy próféta békességről prófétál, a prófétai ige beteljesedésekor tudódik ki, hogy valóban az ÚR küldte-e azt a prófétát.

(Ám 7:14) Ámósz így válaszolt Amacjának: Nem vagyok próféta, sem prófétatanítvány. Pásztor vagyok én, és fügét termesztek.

(1Tim 6:3-5) Ha valaki ellenkezőt tanít, s nem követi Urunk Jézus Krisztus üdvös igéit és az istenes tanítást, az elvakult és semmit sem ért. Fölösleges kérdéseken és szavakon nyargal, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszhiszemű gyanúsítás és zavart eszű, igazság híján lévő emberek torzsalkodása származik, akik jövedelmi forrásnak tekintik az istenfélő életet.

(2Tim 4:3-4) Eljön ugyanis az idő, amikor a józan tanítást nem hallgatják szívesen az emberek, hanem ízlésük szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat és csiklandoztatják a fülüket, elfordulnak az igazság meghallgatásától és mesékre hajlanak.

(2Pét 2:1) Valának pedig hamis próféták is a nép között, a miképen ti köztetek is lesznek hamis tanítók, a kik veszedelmes eretnekségeket fognak becsempészni, és az Urat, a ki megváltotta őket, megtagadván, önmagokra hirtelen való veszedelmet hoznak.

A helyes út

Először is, ott vannak nekünk példának a nagy szentek. Nursiai Szent Benedek, Néri Szent Fülöp, Páli Szent Vincze, Szent Pio atya, stb... Szent Benedek kivonult Rómából és a világból, hogy megnyerje Krisztust, majd amikor felnövekedett lélekben, felépítette regulájával a szerzetesrendet és a keresztény Európát. Néri Szent Fülöp el akart menni a világ végére, hogy misszionárusként hirdesse a evangéliumot, de Isten akarata szerint Rómában maradt és újraevangelizálva Rómát, megújítva így az egész egyházat. Páli Szent Vincze bement a hitetlenek közé, az elhagyott templomba, és a szegényekért elment a gazdagokhoz is, hogy így mindenkit elvezessen Krisztushoz. Szent Pió atya pedig Krisztus szenvedéseivel egyesülve, az Ő sebeit hordozva és rejtegetve, elvezette az elvilágiasodott embereket Krisztushoz. Ők az igazi próféták, őket kövessük...

Néhány gyakorlati szempont:

1. Fontosak a Szentlélek karizmái, adományai, de nem elsődlegesek. Az elsődleges mindig a mennyei Atya akarata és annak megcselekvése...

2. Ne hagyjuk magunkat elkápráztatni különféle csodák, látomások és adományok által. Azok lehetnek igazak vagy hamisak...

3. Ne hagyjuk, hogy valaki, egy állítólagos küldetéssel, látomással, próféciával elkápráztasson bennünket, vagy egy ilyent a nyakunkba varjon...

4. Mindent vizsgáljunk meg tüzetesen, hogy vajon összhangban van-e a szentírással és az Egyház tanításával. Ha valami gyanúsnak tűnik, akkor ne is próbáljunk tovább kutatni, mert nem érdemes. Isten dolgai egyszerűek, világosak és nyilvánvalóak. Ennyi elég nekünk...

5. Ne engedjük meg senkinek, hogy lelki függőségbe hálózzon minket, vagy valamivel lelki uralma alá vonjon és megkötözzön. A lelki szabadságunk az Úr Jézustól van, és senkinek sincs joga elvenni azt tőlünk...

6. Nem tartozunk senkinek anyagi támogatással, csakis az egyháznak. Ebben az irányadó, az egyház aktuális hagyománya, ami az egyház parancsolataiban van foglalva, és nem egy-egy kiragadott szentirási idézet. Pl. most, egy évre az adó 1% az éves nettó jövedelmünknek, vagy 10% az egyhavi átlag jövedelmünknek. Ha megadtuk az egyháznak, amivel tartozunk, akkor adakozhatunk laikus keresztény közösségeknek is, akinek csak akarunk. De az, hogy az egyházi hozzájárulás helyett, tizedet fizetünk egy vádorpédikátornak, az nem helyes... 

7. Adakozásunk legyen meggyőződésből, szeretetből és teljes szabadságban. Ha kényszer alatt adakozunk, akkor az már nem Krisztusban való jócselekedet...

8. Szent Pál példájára, soha ne fogadjunk el pénzt az evangelizációs szolgálatunkért, hanem dolgozzunk meg a kenyerünkért, amint Szent Pál is tette. Szent Pál, habár jogosult lett volna arra, hogy a közösség eltartsa, nem fogadta el ezt. Azért, hogy jutalma legyen a mennyben, lemondott jogáról és két kezével kereste meg a kenyerét. Ingyen kaptátok, ingyen adjátok... Ámosz próféta is azzal bizonyítja hitelességét, hogy nem volt fizetett próféta, hanem a maga kenyerét ette, mint pásztor és fügetermesztõ. Szent Bernadettnek is megparancsolta a Szűzanya, hogy senkitől semmit el ne fogadjon, hogy a prófétai küldetése nehogy hitelét veszítse...

9. Ha egy próféta kinyilatkoztatása zavaros, nem derít fényt, csak részleges igazságokat tartalmaz, nem átlátható, vagy nyugtalanító, akkor el kell vetni. Az igazi próféta szavai világosságot hoznak, megnyugtatnak, biztonságot adnak, átláthatóak, érthetőek és egyszerűek...

10. Törekedjünk az utolsó helyre, az egyszerűségre és a gyermeki lelkületre. Ne fogadjunk el egykönnyen megbízatásokat, pozíciókat, megtiszteltetéseket és rangokat, hanem ítéljük meg, hogy ki és miért kért fel minket, avagy méltóak és alkalmasok vagyunk-e a feladatra. Ha azt látjuk, hogy nem vagyunk alkalmasok a feladatra, akkor ne fogadjuk el a tisztséget, még akkor sem, ha egy előljáró kéri azt...

Ima: Uram Jézus, add nekünk Szentlelked által a józanság és a tisztánlátás ajándékát, hogy el ne tévelyedjünk. Ámen.