Elhatároztatott a pusztulás

(Iz 10:22-23) Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat. Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.

A múlt század elején divat volt a borulátó igehírdetés. Szokás volt ostorozni a modernizmust, a liberalizmust és gyakran apokaliptikus jövõképet hirdettek. Aztán, valamikor a II. Vatikáni Zsinat után, egyszer csak azt mondta valaki, hogy legyen már vége ennek a világvége hangulatnak és a hívõk legyenek optimisták. Az Egyház élt, él és élni is fog. Erre aztán beköszöntött a nagy optimista korszak, amelyben a remény dominált és a gyõzedelmes, pozitív hangulat uralkodott. Ennek következménye, hogy ma, miközben a nyugati keresztény egyházak dominóépítményként omlanak össze, mindenki folyamatosan ünnepel és örvendezik. Most akkor borulátóak legyünk vagy optimisták?... Mi az Egyház valós helyzete ma?... Mit tegyünk ma, ebben a helyzetben?...

Próféciák az egyház omladozásáról

Az Egyház mai valós helyzetét nem az egyházi hírek vagy az emberi vélemények adják, sõt még csak nem is a hivatalos egyházi közlemények, hanem Isten ígéje a szentírásból, amely soha meg nem csal. A Szentlélek megvilágosít, felfedi az igazságokat és az idõk jeleit a hívõknek, a megfelelõ idõben. És ez nem valamiféle neoprotestns, önkényes szentírásértelmezést jelent, ráfogva azt a Szentlélek vezetésére, hanem egy hitben való ráhagyatkozást a Szentlélek sugallataira, amelyeket érzünk, de amelyekben soha sem lehettünk biztosak...

Az írásokban meg vannak írva mindazok a viszontagságok, amelyeken át kell mennie az Egyháznak utolsó idõkben. Izajás könyve, Dániel könyve, az evangéliumok, határozottan megjövendölik Izrael és Jeruzsálem pusztulását és romba dõlését az utolsó napokban. Ezek a jövendõlések, lelki síkon, a keresztényekre és az Egyházra is vonatkoznak. Az újszövetségi írásokban is megtaláljuk ezeket a jövendõléseket: az evangéliumokban, Szent Pál leveleiben és a Jelenések könyvében. Az a kérdés, hogy mikor fog bekövetkezni ez a pusztulás... Ennek felismerésében a Szentlélek segít majd, mert a Szentlélek munkája, hogy feltárja a hívõknek az idõk jeleit. Isten kinyilatkoztatja övéinek az Õ terveit és az Õ igazságát. Az igazság Lelke feltárja elõttünk az eljövendõ dolgokat ( Jn 16:13)...

Próféciák:

1. 1996-97 táján, a Szentlélek a következõket mutatta meg álom által: Egy füves mezõn találtam magam és egy fürdõkádban álltam. Mellettem egy fehérköpenyes egészségûgyi nõvér állt és fürdetett, mosdatott engem. Az ég felhõtlen volt és gyönyörûen kék. Amint az eget néztem, egyszer csak egy nagy, méltóságteljesen lebegõ, ugyancsak kék zeppelint láttam. A látvány elképesztõen gyönyörû volt. Amint figyelmesen néztem a zeppelint, azt vettem észre, hogy a közepénél van egy csatlakozás. Ez a csatlakozás egy idõ után elkezdett magától mozgolódni és félõ volt, hogy kiesik a csapszeg és a zeppelin kettéválik... Nemsokára ki is esett a csapszeg és a zeppelin kettévált. A zeppelin elsõ fele, ahol a kormányrúd volt, eltávózott balra és a hátsó fele lemaradt jobbra. Amikor a zeppelin kormányrúdas része elérkezett az ég bal szélére, áthatolt az égen. Amikor áthatolt az égen, a hajórész körvonalai olyanok lettek formára, mint egy nagy cethal, amelynek körvonalai csillagokat szórtak. A cethal fájdalmában akkorát bõgött, hogy az egész ég és föld beleremegett. A cethal bőgése, a borját elveszítõ vagy a megsebesített, fájdalmas és felbõszült bálna bõgéséhez volt hasonlatos...

A prófécia értelme:

A zöld mezõ Isten ígéjének ismeretét jelképezi. A kád és a mosdató egészségûgyi nõvér pedig Isten kegyelmét, a Szentlélek mosdató és gyógyító mûvét életemben (1Kor 6:11; Tit 3:5). A zeppelin az Egyházat jelképezi ( hajó; 1Pét 3:20), a kék színe pedig az isteni jellegét. Az Egyház valamiféle rettenetes szakadáson megy át. A bal felé haladó kormányrúdas rész az, amely a krisztusi küldetést, a felhatalmazást, az igazságot és a kormányzási jogot birtokolja. Ettõl leszkad az Egyháznak mintegy fele, ami óriási veszteséget jelent. Tehát, ha a prófécia igaz, akkor a mi idõnkben, mi alatt a Szentlélek megtanít Isten ígéjére, megmosdat és meggyógyít lélekben, hogy alkalmas legyek Isten országáért munkálkodni, az Egyház egy eddig nem tapasztalt drámán fog keresztülmenni. Az Egyház nagy szakadást és pusztulást fog megélni, amely lehet egyházszakadás vagy lehet aposztázia, de mindenképpen nagy lesz a veszteség. Feltételezhetõen ez az a szakadás, amelyrõl Szent Pál beszél és amely megelõzi az Antikrisztus színre lépését...

(2Tessz 2:3-4) Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.

2. Valamikor, úgy 2013-2014 táján, a feleségemnek rövid idõ alatt kétszer is a következõ álma volt: Sok emberrel volt kint egy réten a sötétedõ, félhomályos idõben. Egyszer csak megjelent az égen egy óriási hajó. A hajó fekete volt és az alja lapos, mint egy teheszállító uszálynak. A hajó közeledett és az emberek feje fölé ért. Olyan nagy volt, hogy a lapos alja az egész eget eltakarta. Az emberek megrettenve nézték a hajót és amint azt figyelték, egyszerre csak elkezdett a közepén keresztbe repedezni. Majd lassan a hajó kettétörött. Mivel a hajó hajtóereje az elsõ felében volt, a leszkadt hátsó része elkezdett a födre zuhanni. A zuhanó hajótest fokozatosan, nagy darabokban zuhant a földre, mindent odatemetve és elsöpörve. Az emberek rohantak és menekültek, hogy rájuk ne essenek a lehuló részek. Nagy volt a katasztrófa és a pusztulás...

A prófécia értelme:
Ez ugyanazt a próféciát igazolja kétszeresen is, amit jómagam is kaptam.

3. 2012 június 1-én a feleségem jelezte, hogy ismét volt egy különös álma. Azt álmodta, hogy sok rangos egyházi személyt és a pápát, egy olyan helyen látta, mint a Milánói Scala. Az épületnek csak a falai voltak, amelyen ablaküregek tátongtak. A falak is mintha lengedeztek, omladoztak volna, olyannyira, hogy már majdnem dõltek is le...

A prófécia értelme:
Mivel ráéreztem, hogy itt egy próféciáról van szó, leültem a számítógép elé és rákerestem, hogy lám történik-e valami egyházi dolog épp akkor, a Milánói Scala körül. Megdöbbenésemre a Google egybõl kidobta, hogy aznap este, XVI.Benedek pápa, a Milánói Scala vendége lesz, a tiszteletére adott koncerten. A prófécia azt jelzi, hogy XVI. Benedek pápa ideje alatt, valamiféleképpen nagy lesz az Egyház rombolása. II.János Pál és XVI.Benedek pápáknak jutott az a feladat, hogy kormányozzák az egyházat ezekben a nehéz idõkben. Az eseményekkel teli, látszólag pezsgõ egyház, valójában, titokban, ott mélyen, életének egyik legnagyobb drámáját élte át... A kérdés az, hogy lesz-e következõ pápa, ki lesz az, milyen lesz és mit fog tenni... A következõ pápaválasztás fényt fog deríteni ezekre a dolgokra.

 

Az egyház omladozása a hírekben

Kb. 2000 után kezdtek jelentkezni hangsúlyosan az egyház problémái. II. János Pál összehívta a püspököket, imádkozott a harmadik évezredért, bezárta a jubileumi évet és becsukta a jubileumi szent kaput. Nemsokára elkezdtek bukni USA-ban a püspökök. Elõször pénzûgyi botrányok miatt, majd elkezdõdtek a szexuális botrányok, fõleg a bostoni egyházmegyében. Mint egy ragályos betegség, úgy terjedt ez a probléma és végigsepert az USA-n és Európán. Európában különösen nehéz helyzet alakult ki Belgiumban és Írországban. Közben egyre érkeztek a hírek templomok, szemináriumok és plébániák felszámolásáról és eladásáról az USA-ból, az Egyesült Királyságból, Belgiumból, Németországból és most legutóbb Ausztriából. A Bécsi Fõegyházmegye 660 plébániájából mindössze csak 150 marad. És ezt csak így, egyszerûen, megjelentetik a hírekben és senki nem horkan fel, sem szomorkodik el, senki nem sír, senki nem gyászol... Itt van tõlünk kb. 1200 km-re és mi tudomásul se vesszük. De hogyan is vennénk tudomásul, ha azt nem vesszük tudomásul, ami velünk történik. A hívek 99% nem tudja, hogy a Fõegyházmegyénk papjainak kb. egyharmada idõs vagy nagyon idõs. Van olyan fõespeseri kerület ahol kb. fele a papoknak 60 év fölött van. Sok pap 70 év fölött van, sõt majdnem 80 éves és még mindig aktív plébános. A következõ tíz évben nálunk is bekövetkezhet, ami a a Bécsi Fõegyházmegyében történt. Egy sor plébánia és templom fog pap nélkül maradni és be kell majd zárni. A gond az, hogy a híveknek errõl halvány sejtelmük sincs. Nem is gyanítják, hogy milyen idõk jönnek. Sokan akkor fognak elcsodálkozni, amikor gond lesz egy misére elmenni, vagy egy papot elhívni a beteghez, a haldoklóhoz vagy egy halottat eltemetni...

(Lk 17,22) Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

Tennivalók az omladozó egyházban

A rendkívüli idõk rendkivüli intézkedéseket igényelnek... De még a rendes, helyi zsinat által elõírt rendekezéseket sem léptetik életbe, nemhogy rendkívüli intézkedéseket hoznának. Ünneplés ünneplésre, találkozó találkozóra, majd ilyen évet hirdetünk, olyan évet hirdetünk, de a helyzet nem javul, hanem csak romlik. Egy jól mûködõ üzemben nem gyüléseznek állandóan, hanem dolgoznak. Csak akkor hívnak össze gyûlést, ha valami nem mûködik. A keresztény közösségnek is csak élnie kellene a keresztény életet egyénileg és közösségileg, nem pedig azt állandóan találkoznia, lelkigyakorlatoznia, ünnepelnie, miközben kihalás veszélye fenyegeti...

Milyen rendkívüli intézkedéseket lehetne hozni? Nem tudom. De a Szentlélek tudja... Megmutatná Õ, ha lenne kinek… Talán a papságnak szakállat kellene növesztenie, csuhában és mezítláb kellene járnia… Talán be kellene szüntetni a gyerekkeresztséget... Talán életközösségeket kellene alapítani és vagyonközösségeket... Talán meg kellene hívni a világiakat egy sor egyházi feladatra… Talán meg kellene változtatni az Egyházi Törvénykönyvet…

Imádkozni kell és meg kell élni Krisztus tanítását, de tenni is kell Isten országáért, mert ha a hívõk nem cselekednek, akkor ki fog cselekedni? Az hitetlenek? Az egyház ellenségei? Õk is cselekednek, de nem az egyházért, hanem éppen ellene. Akinek van füle hallja meg és akinek van szeme lássa meg. Hirdetni kell az evangéliumot, minden eszközzel, alkalmas és alkalmatlan idõben (2Tim 4:2) egyaránt. Építeni kell Isten országát éjjel és nappal. A világiak, akik sokan vannak és a hit élvonalában harcolnak, képesek kell legyenek használni az isteni fegyverzetet (Ef 6:13). A hit kegyelme által, a szentírás és a katekizmus bensõséges ismerete által, a Szentlélek tüzével, keményen kell dolgozniuk a szigetekért (Iz 42:4), azért a szent maradékért, akinek az Úr megkegyelmez...

Ima: Adj Uram a tieidnek szilárd hitet a mai küzdelmes napokban, hogy osztatlan szívvel hirdethessék országodnak evangéliumát. Ámen.

Átmenni a tű fokán

(Mk 10:17-30) Amikor kiment az útra, odafutott hozzá valaki, térdreesett előtte és megkérdezte: ,,Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?' Jézus erre azt mondta neki: ,,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, hamisan ne tanúskodj, ne csalj, tiszteld apádat és anyádat!' [Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20] Az illető azt felelte neki: ,,Mester! Ezeket mind megtartottam ifjúságom óta.' Akkor Jézus rátekintett, megkedvelte őt, és azt mondta neki: ,,Egynek vagy még híjával: menj, add el, amid van, s add a szegényeknek, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, kövess engem!' Erre a szóra az elkomorult és szomorúan távozott, mert nagy vagyona volt. Jézus pedig körültekintett és azt mondta tanítványainak: ,,Milyen nehezen jutnak Isten országába azok, akiknek nagy vagyonuk van!' A tanítványok csodálkoztak szavain. Jézus pedig újra megszólalt, és ezt mondta nekik: ,,Fiaim! Bizony, nagyon nehéz az Isten országába jutni azoknak, akik a vagyonban bíznak! Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni Isten országába.' Azok erre még jobban csodálkoztak, és egymást kérdezgették: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?' Jézus azonban rájuk tekintett és így szólt: ,,Az embereknek lehetetlen ez, de Istennek nem; mert Istennek minden lehetséges' [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter: ,,Íme, mi mindent elhagytunk és követtünk téged!' Jézus azt felelte: ,,Bizony, mondom nektek: mindaz, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet.

Vannak akik az üdvösséget elérhetetlennek gondolják, mert tulságosan aggályosak és folyton vádolják önmagukat, és vannak, akik azt hiszik, hogy mindenki üdvözülhet, mert Istent egyfajta jóságos, szenilis nagytatának gondolják, akinek az a dolga, hogy az emberek bűneit és gyarlóságait mindig elnézze. De hát akkor mi az igazság? "Akkor hát ki üdvözülhet?" - olvashatjuk az apostolok kérdését...

Mi az üdvösség?

Az üdvösség az az állapot, amelyre minden ember meghívást kapott (1Tim 2:4), ahol az örök élet, örök boldogság van Isten szent színe előtt, a menyországban. Az üdvözültek már mentesek a bűntől és a kárhozat veszélyétől. Ők már révbe jutottak, a nyugalom és az örök béke honába. Az üdvösség a keresztény hit és az élet célja...

(1Pét 1:9) ...mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. 

De az üdvösség tulajdonképpen minden ember célja...

Könnyü eljutni az üdvösségre?

Nem. Az üdvösségre való eljutás nehéz... Az Úr Jézus azt mondja, hogy olyan nehéz bejutni az üdvösségre, mint amilyen nehéz átbújni egy tű fokán. Szűk az út az üdvösségre és kevesen találják meg. Péter apostol szerint, még az igazak is alig üdvözülnek, hát akkor a hitetlenek...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

(Mt 19:24), (Mk 10:25), (Lk 18:25) Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.

(1Pét 4:18) Ha az igaz is alig menekül meg, hol lesz maradása az istentelennek és a bűnösnek?

A tű foka a családban

Szükséges, hogy az ember egy családba és egy nemzetbe szülessen bele, mert ez az élet rendje és mert szüksége van az embernek a befogadó és támogató szeretetre. De ugyanakkor, ez a befogadó és támogató környezet, életének börtöne is lehet, mert ez a világ bűnös és romlott. A gyereket a családja és nemzete, szokásokhoz és hagyományokhoz akarja lácolni, amelyek emberi tanítások. Az Úr Jézus ezekből is ki akar minket szabadítani. Ezért a krisztuskövető embernek a családja és a nemzete fölé kell emelkednie lelkileg és tekintetét csakis Jézusra kell szegeznie. Ez nem jelenti azt, hogy a családtól vagy a nemzettől el kell szakadnia, idegenednie, vagy azokat meg kell tagadnia, hanem azt, hogy a családot és a nemzetet nem helyezheti az Úr Jézus elé. A család és a nemzet szeretete nem előzheti meg a Krisztus iránti szeretetet, az Ő parancsolatait, sőt még egyenrangúak sem lehetnek. Krisztus mindenek fölött lévő szeretetet és ragaszkodást kíván tőlünk, mert Ő és az Ő keresztáldozata, mindenek fölött való...

(Mik 7:5-6) Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen! Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek saját háza népe. 

(Mt 10:35-37) Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

(Lk 12:52) Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen.

Ez az elszakadás a családtól és a nemzettől, miközben sehová sem távózunk el, hanem csakis a magatartásunk változik meg, nagy nehézségekkel jár. A családban értetlenség és féltékenység, míg a közösségben elhidegülés és kitaszíttatás vár a krisztuskövetőre, mert az emberek nem értik meg, nem fogadják el, hogy az ő szívében mindig és mindenkor Jézus és az Ő igéi az elsők. Ezt a szorongattatást úgy éli meg az ember, mint egy szűk járaton való átpréselődést, amely sok szorongással, aggódással és lelki fájdalommal jár...

A tű foka a munkahelyen

Van aki azt gondolja, hogy bármilyen foglalkozás tisztességes és bármilyen szakmát, bárhogyan lehet űzni. Ha az ember dolgozik és nem lop, akkor már becsületes ember. De az igazság az, hogy bizonyos foglalkozások vagy méltatlanok, vagy halmozottan kiteszik az embert a bűnnek. Ilyen pl. a kereskedés, ahol az emberből egyhamar lelketlen csaló, árú és pénzszámoló automata lehet. Ilyen az ügyvédi szakma, ahol az ember egyhamar latrok, rablók és gyilkosok cinkosa lehet. Ilyen a bíró, aki előbb-utóbb hamis ítéletet hozhat, pedig jól tudja, hogy ő a nagy és igazságos Bírót képviseli a földön. Ilyen a bankári szakma, ahol az emberek pénzét becsületesen kellene kezelni, de egyhamar spekulációkra adhatják a fejüket, hogy ravasz módon kifosszák az embereket. De ott vannak a brókerek, a menedzserek, énekesek, vagy a politikusok… Persze, mindennel vissza lehet élni, de van ami jobban kitesz a kisértésnek. Ilyen pl. a hóhér, aki ugyan törvényesen öl, de nincs se jó lelkiismerete, se megbecsülése, mivelhogy embert öl. A hóhér lánya nagyon szép a vásosban, mégsem akarja senki feleségül venni... 

Az ember az életben, a munkahelyen, a szakmában, meg kell küzdenie a becsületéért és az igaz útért. Az igazat a társai bolondnak nézik, háta mögött kinevetik, kicsúfolják és kitaszítják a klikkből, a társaságból. Ez gyakran anyagi hátrányokkal jár és az igaz ember emiatt hátrányt és szükséget szenved Krisztusért, mert Isten parancsolatai szerint akar élni. Az ilyenek nagy jutalmat kapnak Istentől, amikor eljön a végső ítélet...

(Ám 8:5) Azt mondjátok: "Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget…

(Iz 28:15) Ti ezt mondjátok: "Mi szövetséget kötöttünk a halállal, és szerződésre léptünk az alvilággal. Ha eljön a pusztító suhogó ostor, minket ugyan el nem érhet, mert a hazugságot választottuk menedékül, és a hamisság az oltalmazó várunk."

(Jer 8:8) Hogy meritek azt mondani: Bölcsek vagyunk, hiszen mienk az Úr törvénye? Bizony azt is meghamisította az írástudók hazug íróvesszeje.

(Lk 6:22) Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, kizárnak körükből és megrágalmaznak, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, elvetik az Emberfia miatt.

A munkahelyen elkövetett bűnöknek súlyos következményei lehetnek, különösen ha helyrehozhatatlan károkat okoznak a jog és a tulajdon terén. Az ezektől való óvakodás a szűk járat... Az igazságos és becsületes kenyérért meg kell küzdeni és szenvedni. Az ilyen ember magához kell ölelje a szegénységet és a magányt, mert az ilyent nemigen szeretik. Az utolsó ítéletkor sokan szeretnék majd, ha csak egyszerű pásztorok, utcaseprők, vagy szeméthordók lettek volna...

A tű foka az anyagiakban

Az embernek szüksége van anyagiakra amíg él e világban, hogy legyen neki otthona, testének melege, biztonsága és nyugalma. Szüksége van egy bizonyos anyagi háttérre, amely biztonságot nyújt a világgal szemben. De ez az anyagi háttér és ez a biztonság utáni vágy hamar bálvánnyá válhat, amelyhez mindenáron ragaszkodni akarunk. Az embernek szüksége van egy szent hősiességre, hogy erről az anyagi biztonságról le tudjon mondani és oda tudja magát adni az Úrnak. Az ember ezt a döntést, ezt a hősies tettet, csakis a Szentlélek által tudja véghezvinni. Isten kegyelme az, amely kimunkálja az emberben a bízalmat és az Isten gondviselésébe vetett hitet. Mára, az apostolok missziós szegénysége csak egy legenda...

(Mt 10:10) Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét.

(Lk 10:4) Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek.

Az apostolok utódai (tisztelet a kivételnek) világi diplomákat akarnak, doktorátust, nagy állami fizetést, aztán később vagyont, nagy házat és drága autót. A szerzetek is nagy staférungot, örökséget kívánnak az újonnan belépőtől, és sok-sok anyagi támogatást a hívektől... De vajon lehet-e így az evangelizációjuk olyan erőteljes, mint az apostoloké volt? Minden evangelizációnak, evangelizátornak ez fékezi le a lelki propellerét és ettől zuhan le a földre. Az anyagiak teszik tönkre… Amikor elkezdik nagyon hajszolni a pénzt, a dolgok megromlanak, mert a pénz mindennek a megrontója...

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

A tű szoros foka az anyagiakról való lemondás. Egy életre szóló kisértés és a hit egyik legnagyobb próbája. Mindenről lemondani és csakis az Úr gondviselésére bízni magunkat. Itt érhetjük tetten hitünket vagy hitetlenségünket...

A tű foka az egészség kérdésében

Az ember legnagyobb értéke a saját élete. Ebből következik, hogy az ember egészsége nagy kincs. Az embernek kötelessége, hogy vigyázzon egészségére, és egészségének felelőtlen kockáztatása bűn. De az ember nem élhet örökké a földön, és egyszer csak meg kell halnia, ezért aztán az egészség sem érhet annyit, mint az örökkévaló kincs.

Az emberek ésszerütlenek. Előbb addig rohannak az anyagiak után, míg megbetegednek, majd aztán, amit kerestek, orvosokra költik. Az ember megbetegedik és mindenáron meg akar gyógyulni. Annyira meg akar gyógyulni, hogy az üdvösségét is felajánlaná cserébe testi gyógyulásáért. Azért a pár esztendőért, amit még élhetnének itt a földön, feladnák az örök életet... Odaállnak az Úr elé és testi gyógyulásért könyörögnek, miközben bűneik miatt, a kárhozat szakadéka fölött csüngnek. Mindez a hitetlenség következménye. Nem ismerik Istent és nem hisznek Istenben, sőt, gyakran még abban is kételkednek, hogy értük is eljön egyszer a halál. Ezzel ellentétben, a hívő, a lelki ember, szüntelenül az égre emeli tekintetét, lelke eltávolodik a testiektől, a világtól, és készen áll lemondani testi életéről is...

A lelki ember nem tiltakozik ha gyógyíthatatlan betegsége van és nem akar mindenáron meggyógyulni, hanem belenyugszik Isten akaratába. A hitetlen ember tiltakozik, szitkozódik, zúgolódik, mindenkit hibáztat, és még az ükunokája örökségét is magára költené, csakhogy még egy-két nappal meghosszabbíthassa életét...

(Mt 10:39) Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.

(Mt 16:25) Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.

(Mk 8:35) Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.

(Lk 9:24) Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.

(Lk 17:33) Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.

(Jn 12:25) Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

Ezek az ígék az ember teljes életét célozzák, de itt most csakis a fizikai létre gondoljunk. Ez a tűfok a legnehezebb, mert itt nem a családról, nem a karrierről, nem a vagyonról kell lemondani, hanem magáról az evilági életről. Amint az Úr Jézus letette életét az Atya lábaihoz, úgy nekünk is meg kell tanulnunk letenni életünket az Úr Jézus lábaihoz...

Ima: Uram Jézus! Add nekem Uram Assisi Szent Ferenc hitét, aki lemondott családjáról, lemondott az anyagiakról és a világról, hogy egyedül a Tiéd lehessen. Add nekem Szent Mónika hitét, aki annyira elhagyta lélekben ezt a világot, hogy egy pillanat alatt átszenderült Tehozzád. Ámen.

Ujjal mutogatás

(Iz 58.9-12) Ha eltávolítod körödbõl az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezõnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verõfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erõvel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az õsi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltõjének neveznek majd, és a romba dõlt házak felépítõjének.

Egy anyuka sétál a kisfiával. A kisfiú kinyújtja karját és a kunkori kis mutatóujjával a messzeségbe mutat. Ujjongva felkiált:
- Anyukaaa!... Neee!...
Az anyuka oda se néz, hanem szigorúan rászól:
- Fiacskám! Hányszor mondtam már neked, hogy nem illik mutogatni?
A kisfiú ekkor duzzogni kezd:
- De hát akkor hogy mutassam meeeg?...
A gyermeknek az a fontos, hogy megmutassa amit lát. Az anyukának pedig az fontos, hogy a gyereke illendõen viselkedjen. A gyerek nem azért mutogat, hogy itélkezzen és az anyuka sem azért tiltja a mutogatást, hogy a gyerek ne mutasson rá mások tévedéseire...

Mások bűnei és a köztük való lavírozás

Ahogy megfoganunk anyánk méhében, vagy amint meglátjuk a napvilágot, már ki vagyunk téve a mások által elkövetett bűnök áradatának: 

- A szüleink el akarnak tetetni, mielõtt még megszülethetnénk, nem fogadnak el amikor megszületünk, nem fogadnak el olyannak amilyenek vagyunk, stb. 

- A tanítónk, tanárunk megvet, nem értékel, nem osztályoz méltányosan, stb. 

- A barátaink, osztálytársaink kicsúfolnak, kirekesztenek, meglopnak, megvernek, stb. - A kedvesünk megcsal, becsap, hûtlen lesz, stb… 

- A mukatárs, a fõnök igazságtalan, goromba, megrövidít, stb... 

- A házastárs megcsal, elhordja a pénzt, nem törõdik a családdal, stb... 

- A gyerekek hazudnak, nem tanulnak, nem segítenek a háztartásban, stb... 

Ezek mind fájdalmas áradatként zúdulnak ránk az élet folyamán. Hogyan bírjuk el, hogyan sikerül kezelni ezeket?...

Talán nincs is ember sérülés nélkül. Van aki ettõl sérül le, van aki attól. Van aki tudja mitõl sérült le és van aki nem... Van olyan sérülés, amelyrõl tudomásunk van és fáj, de van olyan sérülés, amelyre nem is emlékezünk, nem vagyunk tudatában, hanem csak a tudatalattiból hat ránk. Minden idegesség, nyugtalanság, ellenszenv, agresszivitás, félénkség, valamilyen sérülésnek a következménye... Olyankor egy sebünkre hágnak vagy ösztönösen védjük lelkünk bizonyos sebzett területeit.

Mások vágásai, döfései, kõdobásai hatására mi is kardot rántunk vagy követ ragadunk és bevetjük magunkat a küzdelembe. Csihi-puhi! Üssed-vágjad, nem anyád!... Bedobjuk magunkat teljes gõzzel a búnyóba… A végén olyan lesz az egész, mint egy nagy hógolyó csata, amelyben az egész iskola küzd a becsengetésig, a jeges, keményre gyúrt hogolyókkal, izzadtan, véresen, bekékült, bedagadt szemekkel. Mindenki nevet és senki sem sajnálja azt, akinek bedagadt a szeme egy jó találat által vagy kitörött a foga egy szerencsétlen esés miatt. Így van ez a bûnökkel meg a sértésekkel is… Amíg nem térünk meg és nem kezdünk el növekedni lélekben, nem igazán törõdünk, nem vesszük tudomásul a vétkeket. Kaptam is, adtam is… Ilyen az élet és kész. Nem akadunk fel mások bûnein és a megbocsájtás sem nagy probléma.

Azonban, amikor megtérünk, megtért emberek között vagyunk, akkor kiszállunk a hógolyózásból és elvárjuk, hogy bennünket se dobjanak meg. Fõleg olyanok ne dobjanak meg, akik állítólak nagyok a lelkiekben. De biza az élet nem ilyen… Gyakran azt tapasztaljuk, hogy miközben törekedünk a szelidségre, a szeretetre és az igazságosságra, addig azok, akikre felnéztünk, akikre alapoztunk a lelkiekben, azok dobnak, döfnek meg orvul… És el is találnak, mégpedig keményen: a szemünkön, a szájunkon, a szívünkön, vagy ott, ahol éppen a legjobban fáj.... Eltalálnak a kemény, jeges hógolyóval és véres nyomot hagynak. Ekkor felháborodunk és ellenállhatatlan késztetést érzünk, hogy visszavágjunk. Nem annyira az ütés fáj, mint inkább az igazságtalanság… Nézzünk oda! … Pont az teszi ezt velem, aki leginkább jó kellene legyen hozzám? Aki a lelkiekben példát kellene hogy mutasson? Pfujj!!! Ez megbocsájthatatlan… És ekkor jön az ítélkezés, a másik elítélése, az ujjal mutogatás …

 

Az ítélkezés és a megítélés

Van ítélkezés és van megítélés. A kettõ nem ugyanaz, de az emberek többsége a kettõt összekeveri. Az ítélkezés az, amikor valaki vétkezik és nem nézzük el neki, hanem megmondjuk, hogy mit érdemel... Nem bocsájtjuk meg tettét, elítéljük, számon kérjük, valamiképpen megtoroljuk, vagy egy késõbbi büntetést helyezünk kilátásba... Az ítélkezés felírja az adósságot az adóslevélre. Az ítélkezõ haragszik és nem bocsájt meg...

A megítélés (1Kor 2:15) a vétkezõ tettének empatikus szemlélése, vizsgálása, mérlegelése, a megkülönböztetés céljából vagy a magatartás súlyának és következményének felmérése céljából. A megítélõ nem haragszik, megbocsájtja a vétket, de óvakodik a bûnöstõl és vétkének hatásától. Ha valakit szeretünk és megbocsájtunk neki, az még nem jelenti azt, hogy lábtörlõje leszünk neki vagy esetleg boksz-zsákja... Azért ítéljük meg testvérünket, felebarátunkat, hogy tudjuk pontosan mi a problémája, milyen a természete, mire számíthatunk tõle, mit várhatunk el tõle és az szerint igazítjuk a vele való kapcsolatunkat. A megítélõ szereti felebarátját, de távolabbról, mert a vétkezõ bûneitõl, vagdalózásaitól, dobálásaitól óvakodnia kell...

Az ítélkezõ megvonja a szeretetet a vétkezõtõl, de a megítélõ nem. Az ítélkezõ ujjal mutogat a vétkezõre minden egyes alkalommal, amikor csak eszébe jut a fájdalma. A megítélõ csak elmondja az illetékeseknek a vétkezõ hiányosságait, de nem mutogat ujjal a vétkezõre.

Az Úr parancsa, hogy ne itélkezzünk. Az ítélkezés hat és visszahat. Amint mondani szokták: A tolvaj egyszer vétkezik és a megkárosított százszor...

(Mt 7:1-5) Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedbõl a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szemébõl!

(Lk 6.37-38) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”

Az ítélkezés hasonló a kõvel való dobáláshoz. Izraelben, a törvény szerint, ha valaki súlyosan vétkezett, akkor azt a zsidók megkövezték. Minél súlyosabban ítélkezünk valaki felett, minél nagyobb a másik kárhoztatása, minél nagyobb bûnöket róvunk neki fel, annál nagyobb a köveket dobunk rá. Az vessen követ másra, aki maga is bûntelen...

(Jn 8.7) De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az elsõ követ, aki bûntelen közületek!”

Kigyógyulás az ujjal való mutogatásból

Az ujjal való mutogatásból való kigyógyulás a megbocsájtás útja. Azt mondják, hogy a megbocsájtás nem érzelem dolga, hanem az értelem és az akarati döntésének dolga. Ez nagyon szép így elméletben, de ha nem ismerjük a lelki sérülések, a lelki gyógyulások és a megbocsájtás folyamatát, akkor oda juthatunk, hogy százszor bocsájtunk meg akaratilag, de érzelmileg továbbra is gyûlölünk. Százszor tesszük le fájdalmunkat és ugyanannyiszor vesszük fel újra. A tapasztalat azt mutatja, hogy vannak olyan sérülések, amelyeket csak akkor tudunk szívbõl megbocsájtani, ha elõbb gyógyulást kérünk azokra az Úrtól. Ezért kell imádkozzunk, hogy az Úr gyógyítsa meg bennünk a sérüléseket, a fájdalmakat és akkor eljön érzelmileg is a megbocsájtás a szívünkbe. Csak így tudunk teljes szívbõl megbocsájtani ( Mt 18:35).

Van aki azt mondja, hogy a megbocsájtás elõfeltétele a vétkes bûnbánata és a bocsánatkérése. Hogyan bocsássak meg valakinek, ha be sem látja, hogy vétett ellenem és azt sem mondja nekem, hogy bük-makk? A megbocsájtásunknak nem kell, hogy elõfeltétele legyen az ellenünk vétõ bûnbánata és bocsánatkérése. Nagyon szép lenne ha azok meglennének, de ez legtöbbször nem fog megtörténni… Az igazi megbocsájtás az, amikor megbocsájtunk az ellenünk vétkezõnek az õ bûnbánata és bocsánatkérése nélkül... Ez azért van így, mert a vétkezõ ember nem csak ellenünk vétkezik, hanem Isten ellen is. Nem csak velünk kell kiengesztelõdnie, hanem Istennel is. Ezért engedjük el a vétkét, elõzzük meg az ellenünk vétkezõ velünk való kiengesztelõdését, mert az Istennel való kiengesztelõdését úgysem kerülheti ki...

Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás szabadság. Felszabadul az ember a rossz szemlélésének rabságából, a keserûségbõl és a panaszkodásból. Felszabadul az ember azokból az ítéletekbõl, amelyet magára vont ítélkezéseivel és felszabadul azoktól a terhektõl amelyeket önmagára vont azáltal, hogy az ellene vétkezõnek mérte. Az ujjal mutogatásból való kigyógyulás felszabadít az ellenségeskedés szorongásából és megadja a lelki békét.

Hogyan is adhatná meg szívünk kívánságát az Úr, amíg tátogtatunk testvérünkre, felebarátunkra?

(Zsolt 50:19-21) Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt mûvelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok?

Ha eddig ujjal mutogattunk, álljunk le, tartsunk lelkiismeret vizsgálatot és kezdjünk el másképp élni. Válasszuk a szabadságot és a békét...

Ima: Uram! Kérlek bocsásd meg balgaságomat! Bocsáss meg, hogy elhomályosodott a szemem és az értelmem, hogy azt gondoltam, másokat elítélhetek, miközben jómagam bûnt-bûnre halmozok. Ámen.

Szentlélekkel és tûzzel

(Mt 3:10-12) A fejsze már a fák gyökerén van: Kivágnak és tûzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt. Én csak vízzel keresztellek, hogy bûnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Õ Szentlélekkel és tûzzel fog benneteket megkeresztelni. Szórólapátja már a kezében van. Kitakarítja szérûjét, a búzát csûrébe gyûjti, a pelyvát pedig olthatatlan tûzbe vetve elégeti.”

Amikor az Úr Jézus ördögöket ûzött ki, több esetben látható volt, hogy egy olyan erõ hatott azokra, amelynek képetelenek voltak ellenállni... Mi ez az erõ? Hogyan nyilvánul meg? Miként hat az ördögökre és miként hat a természetre?...

A Lélek ereje

Nézzük meg azokat az igerészeket, amelyek konkrét információkat adnak az ördögûzéssel kapcsolatosan...

(Mt 8:28-32) Amikor a túlsó parton Gadara környékére ért, két ördögtõl megszállt emberrel találkozott. A sírboltokból jöttek elõ. Annyira elvadultak voltak, hogy senki sem mert az úton járni. Így kiabáltak: „Mi közünk hozzád, Isten fia? Azért jöttél ide, hogy idõ elõtt gyötörj minket?” Messze tõlük nagy sertéskonda legelészett. Ezért az ördögök kérték: „Ha kiûzöl minket, küldj a sertéskondába!” „Menjetek!” - mondta nekik. Erre kimentek és megszállták a sertéseket, mire az egész konda lerohant a meredekrõl a tóba és vízbe fúlt. (v.ö. Lk 8:26-33).

Ez az igerész azt mutatja meg, hogy az ördögöknek semmi közük sincs Jézushoz, Isten egyszülött Fiához, aki a világ Világossága (Jn 8:12). Az ördög a sötétség, a hazugság atyja (Jn 8:44) és már el van kárhozva, csak még nem érkezett el az ítélet végrehajtásának ideje, amikor az örök gyötrõdésre vetik az olthatatlan tûzes tóba (Jel 20:14). Ezért könyörögnek az ördögök, hogy evilágban maradhassanak, hogy legalább a végsõ ítélet napjaig ne kelljen gyötrõdniük...

(Mt 12:27-29) Ha én Belzebul segítségével ûzöm ki a gonosz lelkeket, a fiaitok kinek a segítségével ûzik ki? Így õk lesznek bíráitok. De ha én Isten Lelkével ûzöm ki a gonosz lelkeket, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. Hogy törhet be valaki az erõs ember házába, s hogy rabolhatja el vagyonát, hacsak elõbb meg nem kötözi? Akkor kifoszthatja házát.

Ez az igerész azt világítja meg, hogy Jézus a Szentlélek által ûzi ki a gonosz lelkeket, Aki olyan a gonosznak, mint az emésztõ tûz, de az igazaknak, akik befogadják Isten igazságát, szeretet és életet adó Lélek. A Szentlélek belekapcsol Krisztus testébe, Isten országába és a szentháromságos életbe. A Szentlélek végtelen erejû és hatalmú, és nincs olyan gonosz lélek, amely ellenállhatna neki. Megszorítja, megperzseli és eltaszítja a gonosz lelkeket, de az igaz lelkeket szeretettel átöleli, vigasztalja, táplálja és erõvel tölti el...

(Mk 3:14-15) Tizenkettõt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje õket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiûzhessék az ördögöket.

Amint megígérte az Úr Jézus, hogy elküldi a Szentlelket, úgy meg is kéri Őt, hogy adja kenetét a választott emberekre, azaz nyugodjon meg rajtuk. Ezek a felkentek... Ilyenek voltak a próféták, az apostolok, a tanítványok, és ilyenek ma is azok, akik adományokat kapnak az Úrtól, hogy szolgáljanak az Úr szõlõsében...

(Mk 9:38-40) Ekkor János szólalt meg: „Mester, láttunk valakit, aki ördögöt ûzött a nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem tartozik közénk.” Jézus így válaszolt: „Ne tiltsátok meg neki! Aki a nevemben csodát tesz, nem fog egykönnyen szidalmazni. Aki nincs ellenünk, az velünk van.( v.ö Lk 9:49-50).

Ez az ember nem követte Jézust, sem az apostolokat és mégis, mivel hitt Jézus nevében, sikeresen ûzte ki az ördögöket. Ha valaki hisz Jézusban, akkor odaszegül melléje a Szentlélek az Õ erejével, még akkor is, ha az a személy nem Isten akarata szerint jár el. Az Úr az összhaszonra van tekintettel, amely által Isten országa terjed. A szolgáló ember életét majd ettõl függetlenül fogja megítélni...

(Mk 16:17-18) Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt ûznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”

Az élő hit az, ami megmozdulásra bírja a Szentlelket (Mt 17:20) és Jézus ígérete szerint támogatja az embert az ördögûzésben vagy egyébb csodás gyógyulásokban.

(ApCsel 10:38) Miképp kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. S õ ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtõl megszállottat, mert vele volt az Isten.

A Szentlélek, a harmadik isteni személy, hasonló a vízhez, a tûzhöz, a fejre öntött drága olajhoz, az ember fejére leszálló fehér galambhoz, az embert megérintő isteni ujjhoz, stb. Mindegyik hasonlat valamilyen tulajdonságát domborítja ki a Szentléleknek. A víz a Szentlélek életet adó tulajonságát mutatja, a tûz a Szentlélek megtisztító hatását, az olaj a Szentlélek erejét, a galamb a Szentlélek szelídségét és békéjét, az ujj pedig a Lélek érintését... A fenti szentírási rész arra világít rá, hogy Isten Fia a Szentlélek erejével gyógyított és ûzte ki az ördögöket.

A Lélek tüze

(Kiv 3:2) Itt megjelent neki az Isten angyala a tûz lángjában, egy égõ csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.

(MTörv 4:36) Az égbõl hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait.

Mivel Isten lélek és szent, ezért az ősbűn átka alatt szenvedő természetes világban, mintegy tisztító és emésztõ tûz formájában jelenik meg Izrael népének. Ez azért van, mert Õ teljesen tiszta, tökéletes és e világ bûnössége és tisztátalansága nem közelíthet Hozzá...

(Kiv 19:18) Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült.

(Ez 1:27) Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tûz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, s attól lefelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tûz, és körülötte fényességet.

(Ez 8:2-3) Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tûz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc.

Így látta Ezekiel lélekben az Urat. Maga a lénye hasonló a tûzhöz és a tûzes érchez. Ez a tûz az Úr szentségét, a tökéletes tisztaságát és minden tisztátalant megemésztõ hatalmát jelképezi...

(Ez 10:6-7) Akkor ezt a parancsot adta a fehér ruhába öltözött embernek: „Végy tüzet a kerubok közt levõ kerekek közül!”

Ez az igerész összefügg az alábbi (Mk 9:49) és (Lk 12:49) igerészekkel és a Szentlélek tûzének elterjedését jelképezi a földön...

(Iz 33:14) Rémület fogta el Sionban a bûnösöket, az istenteleneket félelem szállta meg: Ki lakhat közülünk együtt az emésztõ tûzzel, s melyikünk maradhat az örök lángokhoz közel?

A pokol tüze

Az Úr Lelkének tûze megemészti a tisztátalanokat és a bûnösöket, de az igazaknak élet és öröm. A pokol tüze egy misztérium... Egy hely, vagy egy állapot?... Valóságos tűz, vagy tűzhöz hasonlatos odakötözöttség egy kínhoz? A feltámadt elkárhozottakat már nem egy kiszárító és elhamvasztó tűz égeti, hanem a szellemi testet odakötő, kínokat okozó tűz...

(Mt 18:8) Ha kezed vagy lábad botrányt okoz, vágd le és dobd el! Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel, két lábbal az örök tûzre kerülnöd.

(Mt 25:41) Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elõl, ti átkozottak, az örök tûzre, amely a sátánnak és angyalainak készült.

(Lk 16:24-26) Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hûsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrõdöm ezekben a lángokban. Fiam - felelte Ábrahám -, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.

(Jn 15:6) Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, ha elszárad. Összeszedik, tûzre vetik és elég.

(Jel 14:9-10) Egy harmadik angyal is megjelent, és nagy hangon így szólt: „Aki leborul a vadállat és képmása elõtt, és homlokán vagy karján viseli bélyegét, az inni fog az Isten haragjának borából, amelyet színtisztán töltött haragja kelyhébe. Kénköves tûzben fog gyötrõdni a szent angyalok és a Bárány színe elõtt.

(Jel 20:10) A sátánt, aki félrevezette õket, kénköves, tüzes tóba vetették - itt fog gyötrõdni a vadállattal és a hamis prófétával éjjel-nappal, örökkön-örökké.

(Jel 20:15) Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

A Gyehenna tüze, a pokol, vagyis a kárhozat tüze, nem a Szentlélek tüze, hanem egy elkészített hely, amely nem csak hely, hanem állapot is... Az elkészített helyek (Jn 14:3) többféléek: lehet a nyugalom helye az igazaknak (Zsid 4:9-10), lehet a tisztítõtûz a már üdvözült tisztulandóknak, akik még egyfajta börtönben töltik ideigtartó büntetésüket (Mt 5:26), lehet az alvilág, az ítéletre váróknak és lehet a pokol tüze az elkárhozottaknak...

A Gyehenna dögkútat, szeméttelepet jelent, ahová a kárba veszett jószágokat, dolgokat dobták és égették el, nehogy megfertõzzék a várost. Régen a Gyehenna telepe folyamatosan égett és füstölgött. Hasonlóképpen, azok az emberek is, akik nem ismerik fel életük értelmét, akik nem fogadják el Istent, az Õ szeretetét és az ördöghöz pártolnak, azok kárba vesznek. Az ilyeneknek jobb lett volna, ha meg sem születtnek (Mt 14:21), mert akkor nem lenne örök gyötrõdésük. A pokol igazából a ördögnek készült, de azok is odakerülnek, akik nem fogadják el Isten megváltó szeretetét és az ördögöt követik. Ha az ember megszületett, ha Isten megteremtette az embert, akkor az embernek válaszolnia kell Isten szeretetére. Ha nem válaszol erre, akkor hiába született és kárba veszik, azaz elkárhozik...

A tisztító és erőt adó tűz

(Mk 9:49) Mindenkit tûzzel sóznak majd meg.

Ez a tûz, mint egy esõ hull az emberekre, hogy meggyúljanak és kiégjen belõlük minden tisztátalanság. Mindenkinek, aki megtér, át kell mennie ezen a tûzpróbán, hogy csak az életszentsége maradjon meg a lelkében. Ez összefügg azzal, amit Szent Pál fejt ki bõvebben a (1Kor 3:13-15)-ben.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

Ez a Szentlélek tûze amely az evangélium által terjed a világban, hogy lángra lobbantson minél több lelket. Ez a láng a hit gyertyáit gyújtja lángra a lelkekben. Ez az a szövétnek, amelynek lángjára nagyon kell vigyázni, hogy ki ne aludjon (1Tessz 5:19)...

(ApCsel 2:3-4) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különbözõ nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította õket.

A Szentlélek olyan, mint a tûz, amelyet sokfelé lehet osztani és mégis egy. A Szentlélek multilokációs. Bárhány részre is oszlik, mégis egy és ugyanazon isteni személy. A Szentlélek által a legkisebb ostyadarab is a teljes Jézus Krisztus élõ teste és vére. A Szentlélek által képesek a szentek megjelenni egyszerre több helyen is...

(1Kor 3:13-15) Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tûzzel érkezik, és a tûz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek mûve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tûz által.

(Mt 12:36-37) Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.

Minden emberi élet, minden emberi szó és cselekedet fel van írva, mintha DVD-re lenne rögzítve. Egyszer majd az Úr lángjaiban kell mindenkinek visszanéznie azokat. Az ember az ő életével lelke építményét építi. Kérdés, hogy az megáll-e ez az építmény, amikor az Úr, az Õ igazságának lángjaival megpróbálja. Akkor minden csalás, minden hamisság, minden képmutatás és minden egyébb bûn kiég az építménybõl és csak az marad meg, ami igaz. Ez ugyanaz, mint a Mal 3:3-ban megígért tisztulása a levitáknak... Ezt a tisztulás is a tisztító tûzzel van összefüggésben, mert az a lényege, hogy csak a megtisztultak mehetnek be az Úr szentélyébe, hogy ott szolgáljanak...

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak.

Isten egy, de három személy, vagyis Szentháromság. Isten lélek és az Õ lénye, természete és tulajdonságai csak szemléltethetõek, de teljesen fel nem foghatóak. A Szentlélek a harmadik isteni személy. Õ a szeretet, mely szeret minket, a világosság amely megvilágosít minket, tûz amely megpróbál és megtisztít minket, víz mely életre kelt és éltet, az erõ amely megtart és átalakít, a szelíd galamb amely tappintatosan ránkszáll és békét ad, az ujj amely megérint minket...

A Szentlélek, az Õ tûzével és erejével, elsöpri a gonoszokat... A gonoszok végsõ sorsa a pokol tûzben való örök gyötrelem, ami a második halál, vagyis a kárhozat. Ez nincs Istenben, mert ez egy Istentõl örökre elszakított állapot. Az istenszeretõknek pedig minden a javukra válik (Róm 8:28) és akik félik az Urat, azok megszabadulnak a második haláltól, ami az örök halál...

Ima: Uram Jézus! Add kérlek a bölcsesség és az istenfélelem ajándékát, hogy mindig meglássam, ami fontos az üdvösségemre nézve. Ámen.

Az Atyának akarata

(Jn 6:38-40, Károli) Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak † akaratát, a ki elküldött engem. Az pedig az Atyának akarata, a ki elküldött engem, hogy a mit nékem adott, abból semmit el ne veszítsek, hanem feltámaszszam azt az utolsó napon. Az pedig annak az akarata, a ki elküldött engem, hogy mindaz, a ki látja a Fiút és hisz  ő benne, örök élete legyen; és én feltámaszszam azt azt utolsó napon.

(Jn 6:37-40, KNB) Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

Az üdvözülés feltételei

Az üdvözülés első feltétele az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit (Mk 16:16)... Amikor hallunk Jézus Krisztusról, Isten egyszülött Fiáról, akkor hinnünk kell igéiben, és hinnünk kell Őbenne. A hit csak akkor élő, ha azt tettek is követik. Az a hit, amelyet nem követnek hitből fakadó cselekedet, az halott (Jak 2:26)...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Az üdvözülés második feltétele.a mennyei Atya akaratának megcselekvése. Ezek a cselekedetek hitből fakadnak, a Szentlélek kegyelme által, az isteni bölcsesség vezetésével... 

Ez a két feltétel szorossan összefügg egymással és egymást segítik. De mi a mennyei Atya akarata?...

A mennyei Atya akarata

A mennyei Atya akaratáról és annak megcselekvéséről szóló néhány igerész...

(Mt 6:9-10) Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

(Mt 7:21) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.

(Mt 12:50) Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nõvérem és anyám.”

(Lk 12:47) Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap.

(Lk 22:42) „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!”

(Jn 4:34) Jézus erre megmagyarázta: „Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

(Jn 6:38) Mert nem azért szálltam alá a mennybõl, hogy a magam akaratát tegyem meg, hanem annak akaratát, aki küldött.

Megfontolások

- Isten országa úgy valósul meg, ha minél több ember hisz Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, eltelik Szentlélekkel, és megcselekszi a mennyei Atya akaratát a földön.

 
- Csak azok jutnak be a mennyek országába, akik megcselekszik életükben a mennyei Atya akaratát.

- Aki megcselekszi Isten akaratát, az Krisztusban Isten gyermeke, Isten egyszülött Fiának testvére, tehát társörökös is (Róm 8:17)...

(Róm 8:17) Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

- Aki nem cselekszi meg Isten akaratát életében, az bütetést kap: aki ismerte a mennyei Atya akaratát és úgy vétett, az nagyobb büntétést kap, és aki nem ismerte a mennyei Atya akaratát és úgy vétett, az kisebb büntetést kap (Lk 12:46-47)...

(Lk 12:47-48) Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, de nem készült vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést fog kapni. Aki pedig nem ismerte, és úgy tette azt, amiért büntetést érdemel, kevesebb verést kap. Mert attól, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni, és attól, akire sokat bíztak, többet fognak számonkérni.

- Az Atya akarata az, hogy Krisztussal együtt, szeretetből, vegyük fel keresztünket és ürítsük ki a szenvedések kelyhét (Mt 20:22, Mk 8:34)...

(Mt 20:22-23) Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Tudtok-e inni a kehelyből, amelyből én inni fogok?” Azt felelték neki: „Tudunk!” Ő erre azt mondta nekik: „A kelyhemből ugyan inni fogtok...

(Mk 8:34) Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

- A mennyei Atya akaratának teljesítése betölt a Szentlélek vigasztaló örömével, és mint mennyei kenyér, táplálva lelkünket, új lendületet ad a hitéletünkben...

(Jn 14:15-17) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt. De ti megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.

- Nem azért élünk a földön, hogy a világi életünket megvalósítsuk, hanem azért, hogy teljesítsük az Istentől rendelt hívatásunkat (Mt 10:39; Mt 16:25)...

(Mt 10:38-39) Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, az elveszíti, de aki elveszíti életét énértem, megtalálja azt.

(Mt 16:24-25) Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt."

Eggyé lenni a Szentlélek által

(Jn 17:21-23) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsõséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így õk is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted õket, amint engem szerettél.

Emberek jönnek-mennek az utcán. Mindenki gondol valamire... Az emberek régóta fantáziálnak arról, hogy miként lehetne olvasni mások gondolataiban, és miként lehetne irányítani mások gondolatait. Ez minden világuralomra vágyó diktátor álma. A Szentlélek viszont folyamatosan ezt teszi, tappintatosan, annélkül, hogy mi észrevennénk... 

A Szentlélek olyan, mint egy jó játszótárs, aki nem taszít félre a billentyüzettől, vagy a joystick-től. Amikor mi játszunk valakivel a számítógépen, gyakran nem tudjuk megállni, hogy félre ne taszítsuk a másikat, és át ne vegyük a játék irányítását. Ha mi belebújhatnánk embertársunk bőrébe, hogy belülrõl lássuk őt, akkor nem tudnánk megállni, hogy bele ne szóljunk az ő gondolataiba és döntéseibe. Ez akkor, a másik számára, egy valóságos lelki megszállottsággá változna... A démonok is ezt teszik. Beférkőznek az ember belsejébe, de nem azért, hogy szeretettel tiszteletben tartsák, hanem azért, hogy megalázva az embert, emberségétől megfotszva, uralják őt és a kárhozatba taszítsák...

Eggyé lenni csakis a Szentlélek egyesítő ereje által lehetséges Krisztusban. A Szentlélek által egy a Fiú az Atyával. A Szentlélek által van az Atya a Fiúban és a Fiú az Atyában. A Szentlélek által van a Fiú és az Atya minden megkereszteltben, és a Szentlélek által lesznek az emberek eggyé, úgy, hogy mind ugyanazt akarják, mert mindenkit ugyanaz a Lélek jár át, tölt be és szerkeszt eggyé. Az egyik ember lelke nem tud belebújni a másik ember lelkébe, de a Szentlélek által eggyé tudnak lenni a krisztusi életben, a szent érzületben, értelemben és akaratban. A legfontosabb pedig az egy akarat, vagyis az egyetértés, mert ez eredményezi az egységes cselekvést. Ezt a közös cselekvést áldja meg a mennyei Atya...

(Mt 18:1) Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

A mennyei Atya akarata, hogy egység legyen köztünk Krisztusban, hogy a krisztuskövetők ne legyenek megosztottak, hogy ne legyenek viszályok és ne legyenek pártoskodások. Amint az Úr Jézus megcselekedte a mennyei Atya akaratát, egységben az Atyával, úgy mi is megcselekedhetjük az Atya akaratát, egységben testvéreinkkel, a Szentlélek erejével, Krisztusban. Ez történik Krisztus misztikus testében (1Kor 6:19; 1Kor 12:12-13)...

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem vagytok a magatokéi?

(1Kor 12:12-13) Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test. Így van ez Krisztussal is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át..

Hogyan teljesíthetjük az Atya akaratát?

Vizsgáljuk meg az életünket... Megcselekedtük-e a mennyei Atya akaratát, vagy inkább csak a saját fejünk után mentünk?...

1. Veszekedtünk-e testvéreinkkel? Volt-e tartós viszályban részünk?

2. Viteleztük-e ki saját akaratunkat "tűzön-vízen keresztül"? Vezette-e életünket a "Mindenáron!", az "Úgyis", vagy a „Nem, nem soha!“ jelszó?

3. Szakadtunk-e el testvéreinktől a saját akaratunk és önfejüségünk miatt?

4. Ragaszkodtunk-e mindenáron elképzelésünkhöz, tervünkhöz, beképzelt hivatásunkhoz?

5. Gázoltunk-e át másokon, vagyis mások véleményén, hogy csakis a mi akaratunk érvényesüljön?

6. Léptünk-e át az Úr Jézus igéin, az Egyház hitigazságain, amikor döntéseinket meghoztuk, jól ismerve az Ő tanítását?

7. Megcselekedtük-e hűségesen az Úr Jézus igéit, vagy inkább abban bíztunk, hogy ha sokat imádkozunk, misére járunk, szolgálunk különféle módon az Úr szőlősében, akkor minden rendben van.

Tartsunk bűnbánatot és lássuk be önfejüségünket és kevélységünket... Próbáljunk meg egységbe kerülni testvéreinkkel. Ismerjük fel életünk azon területeit, ahol nem a mennyei Atya akarata szerint rendeztük dolgainkat:

1. Lehetőleg minden viszályt számoljunk fel az életünkben, és éljünk békében, még akkor is, ha ezért le kell mondanunk az igazunkról.

2. Ne ragaszkodjunk mindenáron véleményünkhöz, és vegyük figyelembe, hogy lehetnek más szempontok is, amelyeket mi nem látunk, vagy nem értünk.

3. Hallgassunk meg másokat is, és tartsuk tiszteleben mások véleményét.

4. Olvassuk az evengéliumokat, és szabjuk életünköt az Úr Jézus igéihez: ne törjünk házasságot, éljünk testi és lelki tisztaságban, ne tartsunk haragot, ne pereskedjünk, ne itélkezzünk, ne gyűjtsünk vagyont, ne forduljunk el attól, aki kér, a kölcsönkérőnek adjuk kölcsön, az ellenséget segítsük, ne álljunk bosszút, ne átkozódjunk, stb.

5. Imádkozzunk, virrasszunk és tegyük a jót. Segítsünk a szegényen, az özvegyen és az árván...

Uram Jézus! Azt gondoltam, hogy elértem valamit a hitéletben és a Te követésedben, de most látom bűneim sokasságát. Légy irgalmas nyomorult lekemhez, és add, hogy valóban megcselekedjem a mennyei Atyám akaratát. Ámen.

Az igazság szabaddá tesz

(Jn 8:31-36) Jézus a benne hívõ zsidókhoz fordult: „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.”  „Ábrahám utódai vagyunk - felelték -, s nem szolgáltunk soha senkinek. Miért mondod hát, hogy szabadok lesztek?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

Volt olyan, hogy egyesek politikai szlogenje lett ez az igerész: (Jn 8:32) Az igazság szabaddá tesz! Utcaszéleségnyi plakáton vitték ezt az evangéliumi idézetet. 

De vajon, helyes dolog-e egy evangéliumi idézetet politikai szlogenként használni?... Egyébbként is, milyen igazságról van szó? Mitől, vagy kitől szabadít meg? Hogyan, és ki által szabadít meg? Vajon ezt jelenti az Úr Jézus igéje? Akkor miért vonult vissza az Úr Jézus, amikor meg akarták tenni Őt királlyá (Jn 6:15)?...

(Jn 6:15) Amikor Jézus észrevette, hogy érte akarnak jönni, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

A rabság többrétű értelme és formája

Ha valaki, valamilyen súlyos bűncselekményt követ el, akkor börtönbe zárják, és elszigetelik a társadalomtól...

Ennek egy sor következménye van:

- Korlátozzák a mozgásszabadságát, nem járhat szabadon a világban, tehát bizonyos értelemben béna lesz, aki nem mozoghat; vagy leprás, akit kitaszítottak a közösségből;

- Nem beszélhet szabadon bárkivel, tehát bizonyos értelemben néma lesz;

- Nem láthatja szabadon a teremtett világ szépségeit, tehát bizonyos értelemben vak lesz;

- Nem hallhatja a világ mindennapi híreit, az emberek beszélgetéseit, csak korlátozottan, tehát bizonyos értelemben süket lesz;

- Nem találkozhat a másokkal, a kintlevőkkel, tehát bizonyos értelemben halott lesz.

Tehát a rabság, ebben az értelemben, hasonlít a némasághoz, a vaksághoz, a süketséghez, a bénasághoz, a leprához, vagy akár a halálhoz (Lk 13:16). Amikor valaki börtönben raboskodik, némileg hasonló helyzetben van a fogyatékos, beteg, vagy akár halott emberrel. Ha pedig valaki szolgasorban, azaz rabszolgasorban van, akkor az is egyfajta börtön, egy tágasabb börtön. Szabadságának korlátozása őt is szegényebbé, fogyatékosabbá, vagy akár halottá teszi...

(Lk 13:16) Ábrahámnak ezt a leányát pedig, akit immár tizennyolc éve megkötözve tart a sátán, nem kellett-e szombaton föloldani ettől a köteléktől?”

Mindezeket egy szinttel feljebb is lehet vinni az analógia által: a lelki szintre. Van lelki rabság is, ami lelki némaságot, lelki vakságot, lelki süketséget, lelki bénaságot, leki leprát, vagy végső soron lelki halált okozhat. Az Úr Jézus küldetése az ember teljes megváltása, így a testi gyógyulások és a halottak feltámasztása, prófétikusan, a lelki gyógyulásokat és szabadulásokat vetítették előre...

(Iz 35:4-6) Mondjátok a csüggedt szívûeknek: „Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek.” Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.

(Mt 11:5) Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot.

A lelki rabság

Láthatjuk, hogy a börtön vagy a rabszolgasors, ami fizikai rabság, jelenthet bizonyos értelemben némaságot, vakságot, süketséget, bénaságot, leprát vagy akár halált. A lelki rabság, ehhez hasonlóan, jelenti a lelki problémákat, amelyeket a bűn okoz. Az Úr Jézus világosan kifejtette, hogy a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit...

(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

Tehát, amikor rabságról és szabadulásról beszélünk, akkor végső soron lelki rabságra és lelki szabadulásra kell gondolnunk. A rabság legmélyebb formája a lélek bűnök általi megkötözöttsége és rabsága. Az ember bűnre hajló természete és a bűn az, ami rabságban tartja az embert, és ezek által az ősi ellenség, az ördög tartja fogságban. Ebből a rabságból kell az embernek kiszabadulnia...

(Lk 4:18-19) „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét."

A lelki rabság formái

- A lelki némaság: A hitetlenség miatt, az ember elfelejt Istenhez szólni, imádkozni vagy Istent a világban megvallani, róla beszélni és tanuságot tenni.

- A lelki vakság: A testi, világias gondolkodás miatt, az emberi szív és értelem nem képes meglátni, felfogni és megérteni Isten gondolatait, műveit, működését a világban, és nem képes bepillantani a szellemi világba.

- A lelki süketség: A testi, világias ember, képtelen meghallani Isten szavát, az evangéliumot, és számára képtelenség meghallgatani, felfogni a lelki dolgokat.

- A lelki bénaság: A bűnös ember szellemi lelke lassan elmeszesedik, lemerevedik, lebénul, képtelen lesz mozdulni és elindulni Isten akaratának megcselekvésére és a jócselekedetek végbevitelére.

- A lelki lepra: A bűnben senyvedő kérges lélek lassan megfertőződik a világ szennyétől, és a leprához hasonlóan, lelki betegség lesz úrrá rajta, ami lassan felemészti a lelkét.

- A lelki halál: A bűnben élő ember, egy idő után, a lelki halál állapotába kerül, amelyben átlép az élő halottak tartományába (1Tim 5:6, 1Ján 5:16)...

(1Tim 5:6) ...mert az, aki kicsapongó, élő halott.

(1Ján 5:16) Ha valaki látja, hogy a testvére vétkezik, de nem halálos bűnnel, imádkozzon érte, és Isten életet fog adni annak, aki nem halálosan vétkezett. Van halált okozó bűn is; nem erről mondom, hogy valaki könyörögjön érte.

 

Ki szabadít meg a lelki rabságból?

Az igazság szabbaddá tesz! – mondta az a bizonyos szlogen. Tehát az "igazság" tesz szabaddá… De mi az igazság? - kérdezhetjük Pilátussal együtt (Jn 18:38). Erre maga az Úr Jézus válaszolt...

 
(Jn 14:6) „Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.

(Jn 18:38) Pilátus erre így szólt: „Mi az igazság?”

Tehát nem mi az igazság, hanem Ki az igazság... Ki tesz minket szabaddá? Hát, az Úr Jézus Krisztus... Ő tesz minket szabaddá. Amikor az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, Jézusnak nevezte Mária magzatját, Aki a Szentlélektől fogantatott, ami azt jelenti, hogy Szabadító...

 
(Mt 1:21) Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert õ szabadítja meg népét bûneitõl.

Az az igazság, hogy Jézus Krisztus az Igazság

A Úr Jézus Krisztus szabadít meg minket a bűn rabságából, ha hiszünk Őbenne és befogadjuk Őt az életünkbe. 

Ha hiszünk Jézus Krisztusban, megkeresztelkedünk, és befogadjuk Őt a szívünkbe, akkor:

- Belekapcsolódunk lelkileg és jogilag, a Fiú által, a Szentháromság életébe;

- Szívünk döntései által, vagyis érzelmeink, értelmünk és akaratunk által, amelyek engedelmeskednek Jézus Krisztus igéinek, életünk átrendeződik Isten akarata szerint;

- A Szentlélek kiáradása által, a bensőnk átalakul és eggyé válik Krisztussal, hogy amint az Atya a Fiúban van és a Fiú az Atyában, úgy mi is, a Fiúba oltódva (Jn 15:5), a Szentháromság egy Isten életének részesei legyünk (Jn 17:21)...

(Jn 15:5) Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.

(Jn 17:20-21) De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egyek legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

Jézus Krisztusban kiárad bensőnkben a mennyei Atya szeretete a Szentlélek által, és ezáltal leromboltatik bennünk az ördög munkája, hatalma és befolyása. Isten szeretete és világossága kiszorítja belőlünk a sötétséget (1Ján 4:18), és meggyógyítja bennünk a lelki némaságot, vakságot, süketséget, bénaságot és leprát. Isten az igazság, Isten a szeretet (1Ján 4:16), Isten a világosság (Jn 9:5) és Isten minden jónak forrása. Ezek belénk áradnak Krisztusból, Aki az Ősszentség, minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16). Mindez azért történhet meg, mert Krisztus emberré lett, hogy bennünket részesítsen isteni életéből. A bensőnk átistenesedése által megszabadulunk a bűn és az ördög rabságából. A bűn és az ördög rabságából való szabadulás pedig megtermi a Lélek gyümölcsét (Gal 5:23), amely ellentéte a test rossz gyümölcseinek (Gal 5:19-21)...

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Jn 9:5) Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.

(1Ján 4:16-18) Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. Szeretet az Isten: aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal éri el tökéletességét bennünk, ha teljes bizalommal tekintünk az ítélet napjára, mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is e világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.

(Gal 5:19-23) A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, bálványimádás, boszorkányság, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, mint már korábban is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat művelnek, nem nyerik el Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. 

Hogyan szabadulhatunk meg a lelki rabságtól?

1. Első az élő hit... Hinnünk kell Isten egyszülött Fiában, Jézus Krisztusban. Az a mennyei Atya akarata, hogy higgyünk az Ő Szent Fiában (Jn 6:29; 1Ján 3:23)...

(Jn 6:29) „Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”

(1Ján 3:23) Az ő parancsa pedig ez: higgyünk Fiában, Jézus Krisztusban, és szeressük egymást. Így parancsolta nekünk.

2. A második a bűnbánat (Mt 3:2). Be kell lássuk, hogy bűnre hajló a természetünk. Be kell lássuk, hogy bűnösek vagyunk, hogy bűnben fogantunk (Zsolt 51:7), hogy bűnben élünk, és az ördög befolyása alatt élünk. Ha valaki nem látja be és tagadja, hogy rabságban van, akkor hogyan lehet őt kiszabadítani?...

(Zsolt 51:7) Íme, bűnben születtem, és vétekben fogant engem az én anyám.

(Mt 3:2) „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa."

3. A harmadik az isteni életbe visszaoltó és életet adó szentségekhez való járulás. Szentgyónást kell végezni és szentáldozáshoz kell járulni. Az első a kiengesztelődés szentsége (2Kor 5:18), és a második az örök élet kenyere (Jn 6:58)...

(2Kor 5:18) Mindez pedig Istentől van, aki Krisztus által megbékéltetett minket önmagával, és nekünk adta a megbékélés szolgálatát.

(Jn 6:58) Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit atyáitok ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.

4. Továbbá, folyamatosan mosakodnunk kell a Szentlélek által (1Kor 6:11), a kiengesztelődés szentségében (2Kor 5:18), vagyis tisztulnunk kell az Úr Jézus Szent Vére által a szentgyónásban. Minden feljött bűnt le kell rakni és el kell hagyni. Ez mind hozzátartozik az új teremtmény kialakulásához bensőnkben (2Kor 5:17; Gal 6:15). A megtisztult életben pedig ki kell tartani (Jud 1:21), mert ez a megszentelődés útja...

(1Kor 6:11) Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

(2Kor 5:17) Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, és íme, újak keletkeztek.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetélés nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, csak az új teremtmény.

5. Keresni kell, és el kell nyerni a Szentlélek ajándékai és adományait a krisztusi közösségben (ApCsel 19:2). Ezt általában egy másik felkent testvér szolgálata által nyerjük el. Ha kérjük a Szentlelket egy imaszolgálat által, akkor megkaphatjuk a Szentlélek tüzét a szívünkbe, amely kitisztítja és átjárja lelkünk csatornáit (Zsid 4:12). Csak egy Szentlélekkel eltelt ember képes igazán szolgálni az Úr szőlősében (ApCsel 6:5)...

(ApCsel 6:5) Ez a beszéd tetszett az egész sokaságnak. Kiválasztották tehát Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit...

(ApCsel 19:2) Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.”

(1Kor 12:4-6) A kegyelmi adományok ugyan különfélék, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben végbeviszi, ugyanaz.

(Zsid 4:12) Mert Isten szava eleven és átható, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.

6. Meg kell teremjük a Szentlélek jó gyümölcsét (Gal 5:22-23), amely leginkább az erényekben és a jócselekedetekben nyilvánul meg...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincsen törvény.

7. Folyamatosan imádkozni és virrasztani kell, nehogy ismét a bűn rabságába kerüljünk, mert az ördög mindig keresi, hogy miként térhetne vissza lelkünk kamrájába, ahonnan ki lett szorítva a Szentlélek által. Ha megszomorítjuk a Szentlelket (Ef 4:30) azáltal, hogy visszatérünk korábbi bűneinkhez, akkor Ő visszavonul, és a lelkünk üres kamráját visszafoglalja az ördög hétszeres erővel. Akkor ez a rabság sokkal keményebb lesz az előbbinél (Mt 12:43-45)...

(Mt 12:43-45) Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és megnyugvást keres, de nem talál. Akkor azt mondja: »Visszatérek a házamba, ahonnan kijöttem.« Amikor odaér, üresen találja, kisöpörve és felékesítve. Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.

(Ef 4:30) Ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki által meg vagytok pecsételve a megváltás napjára.

Uram Jézus Krisztus, Te vagy a Szabadító. Hiszek Tebenned, és kérlek, add nekem a Szentlelket, az Ő ajándékait és adományait. Jöjj Szentlélek Úristen, jöjj igazság Lelke, jöjj Vigasztaló, és gyújtsd lángra a szívemet. Ámen.

Én sem vagyok jobb, mint atyáim

(1Kir 19:3-8) ... A júdai Beersebába érve, ott hagyta legényét, maga pedig egy napi járásnyira bement a pusztába. Miután beért, s egy borókafenyő alá leült, azt kívánta magának, hogy haljon meg. Így szólt: ,,Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim. Majd lefeküdt és elaludt a borókafenyő árnyában. Ekkor íme, az Úr angyala megérintette és azt mondta neki: ,,Kelj fel, s egyél.' Odatekintett, s íme, egy hamuban sült lepény és egy edény víz volt a fejénél; evett tehát és ivott, s ismét elaludt. Ekkor másodszor is eljött az Úr angyala, s megérintette és azt mondta neki: ,,Kelj fel, egyél, mert nagy út vár rád.' Ő felkelt, evett és ivott, s ennek az ételnek az erejével negyven nap és negyven éjjel ment, egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.

Több kép található az interneten egy-egy szent vagy boldoggá avatott emberről. Van olyan kép is, ahol az ilyen ember a szülei között áll. Ha jól megfigyeljük a képet, megvizsgáljuk az arcokat, akkor megfogalmazódhat bennünk a kérdés: Vajon, ha leszámitjuk Isten különleges kegyelmét, akkor az a szent különb volt-e az apjánál és az anyjánál?...

A szülői örökség

A szentírásban olvashatjuk, hogy Isten úgy tekint az emberiségre, mint egy fára és annak hajtásaira. Az új hajtás a régebbi ágból nő ki, és annak örökségét, életét nyújtja tovább. Az Üdvözítő hasonló egy olyan új és nemes hajtáshoz, amelyet Isten, különleges módon oltott be az emberiség családfájába...

(Iz 11:1) Vesszõ kél majd Izáj törzsökébõl, hajtás sarjad gyökerébõl.

(Iz 53:2) Úgy nõtt fel elõttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földbõl.

Itt kettős oltás történik, két irányú hatással. Isten beoltja magát az emberiség családfájába, vagyis Dávid házába, hogy beleoltsa az emberiséget az isteni szőlőtőbe, és ezáltal a Szentháromság isteni életébe...

 
(Jn 15:5) Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz.

Az igaz emberek gyerekei, mint ezeknek a hajtásai, és elődeik jó örökségét viszik tovább, míg a gonoszok gyerekei, a gonoszság rossz hatásait viszik tovább...

(Zsolt 128:3-4) Feleséged házad bensejében hasonlít a termõ szõlõtõhöz, s mint a hajtások az olajfát, gyermekeid úgy veszik körül asztalodat. Lám, ilyen áldásban részesül az ember, aki féli az Urat.

(Sir 40:15) A gonoszok sarjának nem sok a hajtása, mert az istentelen sziklába ereszti gyökerét.

 

A rossz szülők örökségének átkos hatása kiterjedhet három vagy négy nemzedéken keresztül... Ez fõleg akkor lesz nyilvánvaló, amikor az első parancsolat ellen vétenek a családban (Kiv 20:2-6), és tudatosan a Sátánhoz pártolnak. Ez komoly büntetést és nagyon sok szenvedést von maga után...

(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek elõtt és ne tiszteld õket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyûlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.

(Kiv 34:7) Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bûnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig.”

A büntetés abban áll, hogy a Sátánhoz pártolt ember és utódai, harmad és negyedíziglen, nem részesülnek az Úr Jézus megváltó szent vérének teljes védelmében, mivel átadták magukat a Sátánnak, és így ki vannak szolgáltatva a gonosz gyötrésének. 

Az ilyen rossz örökséggel rendelkező emberek gyakran esnek kétségbe. Azt gondolják, hogy Isten nem szereti őket, és elveti nemzetségüket. De ez nem így van... Az ilyen embereket támogatni és buzdítani kell, hogy bízzanak Istenben. Nehéz sorsuk azt nem jelenti, hogy Isten nem szereti őket, hanem azt, hogy a törvénynek be kell teljesednie (Mt 5:17-18), mert az Úr Jézus nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem, hogy beteljesítse. Isten szereti a bűnös embert, és eljön majd a nap, amikor megszűnnek majd szenvedéseik, mert Isten letöröl minden könnyet, és meggyógyít minden betegséget (Jel 21:4)...

(Mt 5:17-18) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg az ég és a föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik.

(Jel 21:4) Letöröl majd a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Csak saját tetteiért felelős

Izrael népe nagyon is tudatában volt a családfa áldásos vagy átkos örökségének. Ezt olyannyira komolyan gondolták, hogy még az egyéni felelősség is kérdésessé vált... Miért küzdjek és miért kínlódjak – gondolták magukban – ha a szüleim már mindent elrontottak, akkor úgyis hiábavaló... Sorsom meg van írva... Én már semmit sem tehetek... 

De az Úr kijelentette prófétája által, hogy minden embernek személyes felelőssége van, és mindenkinek csakis a saját tetteiért és cselekedeteiért kell felelnie...

(Ez 18:2-22) Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szõlõt és a fiak foga vásik el tõle? Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg! Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit sem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erõszakkal, kenyerét megosztja az éhezõvel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez igazodik és hûségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad - mondja az Úr, az Isten. De ha erõszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül (a bûnök közül) valamelyikben - jóllehet maga semmit sem követett el belõlük -, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, elnyomja a szegényt és a szûkölködõt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot mûvel, uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyû vétkeket elkövette, meg kell halnia és a vére rajta lesz. Ha ellenben olyan fiút nemz, aki látja apja minden vétkét, látja, de nem követi õket, nem eszik a hegyeken, nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem nyom el senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem követ el rablást, kenyerét megosztja az éhezõvel, felruházza a mezítelent, kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad. Apja meg, mivel erõszakos volt, rabolt, és azt tette népem körében, ami nem helyes, azért gonoszsága miatt meghal. Azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú az apja vétkét? Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt el, megtartotta minden törvényemet és követte õket, azért életben marad. Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bûnösnek meg a bûne számít. De ha a bûnös szakít minden bûnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog.

Az életszentség "nyomorúsága"

Kiből lesz szent? A jó ág hajtásából vagy a rossz ág hajtásából? A szentek életéből láthatjuk, hogy gyakran a nagy szentek szülei is szent életűek voltak. Logikus, hogy a jó ágak hajtásai alkalmasabbak az életszentségre. De Istennek minden lehetséges... Ő könyörül, akin akar, és a kövekből is tud fiakat szerezni Ábrahámnak, vagyis szenteket támasztani...

(Mt 3:9) Ne gondoljátok, hogy arra hivatkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mondom nektek: ezekbõl a kövekbõl is tud az Isten Ábrahámnak fiakat támasztani.

(Róm 9:15) Hiszen megmondta Mózesnek: „Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok.”

Egy imaszolgálat alkalmával, egy asszony azt kérte, hogy imádkozzunk azért, hogy az Úr tartsa meg őt abban a lelki állapotban, amelyben van, mert azt ő azt nagyon jónak gondolja. Ekkor én elutasítottam őt, és nem akartam ezért imádkozni... Azért nem imádkoztam ezért a szándékért, mert az asszony az önelégültség állapotában volt, és az imánk ellenkezett volna Isten akaratával. Az önelégültség, a lelki megelégedettség, a bűnbánat hiánya, a lelki nyomorúságunk tudatának hiánya, nem más, mint a lelki élet és a lelki fejlődés halála... 

Az életszentség útján járó ember egyre inkább érzi saját lelkének nyomorúságos állapotát. Meglehet, hogy kívülről sokan nagy szentnek látják, de őmaga, ott belül, egyre inkább érzi saját nyomorúságát... Az életszentség bíztos jele az, amikor az ember egyre inkább bűnösnek és nyomorúnak érzi magát...

(Jer 20:18) Miért is jöttem ki méhébõl? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?

(Sir 23:2) Ki forgatja a korbácsot az elmém felett, a bölcsesség fenyítõ botját a szívem felett, hogy ne részesüljenek hibáim kíméletben, és ne maradjanak bûneim büntetlen?

(Lk 14:26) Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, az nem lehet az én tanítványom.

A szent embernek nincs oka a büszkeségre vagy a megelégedésre, mert minden percében átéli saját bűnösségét és lelkének nyomorúságát. Az ilyen ember várva-várja szabadulását ebből a nyomorúságos életből: „Elég volt, Uram, vedd el életemet, mert én sem vagyok jobb, mint atyáim.” Az ilyenek aztán mind megszabadulnak e világ nyomorúságából, és eljutnak fehér köntösökbe Isten színe látására...

(Jel 7:9) Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetbõl, törzsbõl, népbõl és nyelvbõl álltak a trón és a Bárány elõtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.

(Jel 7:14, Károli) És mondék néki: Uram, te tudod. És monda nékem: Ezek azok, a kik jöttek a nagy nyomorúságból, és megmosták az õ ruháikat, és * megfehérítették ruháikat a Bárány vérében.

Uram Jézus, adj kérlek őszinte bűnbánatot, hogy belátva lelkem nyomorúságos állapotát, a Te érdemeid által megszabaduljak a nyomorúságtól. Ámen.