Midián földjére ment

(Kiv 2:11-21) Közben Mózes felnövekedett és elment meglátogatni testvéreit. Látta a kényszermunkát, amelyet végezniük kellett s észrevett egy egyiptomit, amint éppen az egyik héber testvérét ütlegelte. Körülnézve nem látott senkit, ezért leütötte az egyiptomit és elrejtette a homokban. Másnap is visszajött, s látta, hogy két héber verekedik. „Miért ütöd a barátodat?” - kérdezte a támadót. Az így válaszolt: „Ki tett téged főnökünkké és bíránkká, talán engem is meg akarsz ölni, ahogy megölted az egyiptomit?” Mózes megijedt és így szólt magában: „A dolog nyilvánvalóan kitudódott.” A fáraó is hallotta, hogy beszélnek az esetről, és halálra kerestette Mózest. Ő azonban elmenekült előle, és Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál. Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes védelmükre kelt és megitatta juhaikat. Mikor hazatértek apjukhoz, Reuelhez, az megkérdezte: „Miért jöttetek ilyen korán?” Így válaszoltak: „Egy egyiptomi ember kimentett bennünket a pásztorok kezéből. Vizet is mert nekünk és megitatta a juhokat.” "Hol van - kérdezte a lányait -, miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok meg, hadd egyék velünk.” Így Mózes elszegődött ehhez az emberhez, az pedig feleségül adta hozzá a leányát, Cipporát. Ez fiút szült neki, s ő Gersomnak nevezte, mivel úgymond - „idegen földön jövevény voltam”.

Nincs nagyobb ószövetségi próféta Mózesnél, mert õ szemtõl-szembe láthatta az Urat (MTörv 34:10). Õ a Törvény átadója, Izrael vezetõje és a Messiás elõképe. Nagy volt az õ küldetése és csodálatos a sorsa. Halálra volt szánva, de mégis a Fáráó fogadott fia lett. Hercegi nevelésben részesült, indulatos fiatalember volt és mégis, néhány évtizeddel késõbb, nem volt nála szelídebb, alázatosabb ember a földön (Szám 12:3). Hogyan volt ez lehetséges?... Úgy, hogy Isten formálta Mózest és Mózes hagyta, hogy formálja õt az Úr...

A kiválasztottság tudat

József csodálatos története után, Jákób és utódai jól éltek Gósen földjén (Ter 47:27). Igencsak elszaporodtak és megsokasodtak. Ez a helyzet késõbb ellenük fordult és az akkori fáráó, a tõlük való félelmében, rabságba hajtotta õket és korlátozta szaporulatukat. Így Mózes is, mint fiúszülött, halálra volt ítélve, de az Úr csodálatosan megmentette. Szülei fonott kosárba tették és szó szerint, becsónakáztatták a fáráó családjába (Kiv 2:1-10). Amíg felnövekedett, Mózes rengetegszer hallhatta saját történetét, hogy miként lebegett lefele a Nilus vizén és miként mentették ki a vízbõl. Tudta, hogy zsidó származású és hogy csak fogadott fiú a fáráó házában. Évek hosszú sora alatt láthatta a zsidó testvéreit, akik rabszolgaként téglát vettek vagy köveket faragtak. Mózes tisztában lehetett kivételes helyzetével...

Valószínû, hogy Mózes már ekkor birtokolta a Szentlélek ajándékait, azt a lelket, amelybõl késõbb az Úr szakított a véneknek a pusztai vándorlás idején (Szám 11:25). A Szentlélek ajándékai és a királyi neveltetés, megalapozta Mózesben azt a vezetõi képességet, amelyre szüksége volt késõbb, amikor a több, mint egymilliós (Kiv 12:37) tömeget kellett vezetnie a pusztában. E kiváltság tudata bizonyára gõgössé tette Mózest. Ha nem is volt nagyon gõgös, de eléggé az volt ahhoz, hogy önmagát minden zsidó fölé helyezze. Ez a gõg és az indulat vezetett oda, hogy habár jószándékból és testvérei iránti részvétbõl, de megölte az egyiptomi katonát. Ugyanebbõl a tudatból fakadó gõg vezetett oda, hogy biráskodni kezdett testvérei között. Ekkor azonban, egyhamar szembesülnie kellett azzal a valósággal, hogy önjelölt vezetõi szerepének nincs semmilyen alapja: Ki tett téged fõnökünkké és biránkká? – jött a kijózanító kérdés… Vagyis másképp: Milyen fensõbbség hatalmazott fel téged erre?...

Ez a kérdés mindnyájunkra érvényes. Ha azt érezzük, hogy a Szentlélek eltölt ajándékaival és adományaival, ha sürgetõ, bensõ érzést érzünk magunkban, hogy elmenjük az emberekhez evangelizálni, inteni õket, megmenteni õket, mi is ezekkel a kérdésekkel szembesülhetünk:
Ki küldött téged?... Ki helyezett téged fölénk?... Ki tett téged tanítónkká, vezetõnkké, biránkká?...

Az Úr Jézus is ezt kérdezte attól a zsidótól, aki örökösödési vitával fordult az Úr Jézushoz:

(Luk 12:13-14) Ekkor valaki megszólalt a tömegben: „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” De elutasította: „Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?”

Fontos tudnunk, hogy honnan származik a küldetésünk, mire alapozzuk azt és hol van a helyünk a közösségben és az Egyházban, Krisztus testében. Küldetésünk a keresztség és a bérmálás szentségben gyökerezik, amelyben részesültünk, és nem utolsó sorban a Katolikus Egyház, Világiak apostolkodása zsinati dokumentumában... Ezek hatalmaznak fel az evangelizálásra, az apostoli buzgolkodásra, az intésre és a lelkek megmentésére...

A pusztai számûzetés

Mózesnek menekülnie kellett Egyiptomból. Az egyiptomi jog világosan szólt és a fogadott hercegnek fizetnie kellett volna tettéért. Ezzel, Mózes kivételes életállapota a fáráó udvarában véget ért. Mózes helyzette rosszabb lett, mint a testvéreié, mert õk legalább rabszolgák lehettek a húsos fazekak mellett (Kiv 16:3), de Mózest halálra keresték. Õ, aki minden testvére fölé emelte önmagát, most minden testvérénél rosszabb helyzetbe került...

Mózes életének elsõ szakasza, a lelki fejlõdésének szakasza volt. Ez most véget ért és elkezdõdött életének második szakasza, az alázat és szelídség megtanulásának szakasza. Ez a második szakasz a pusztai formálódás ideje. A Midián födjére való menekülés, magában hordozza a Megváltó elõképét, mert a krisztusi küldetés a pusztában formálódik...

(Oz 2:16) Ezért majd magamhoz édesgetem, kiviszem a pusztába, s a szívére beszélek.

(Mk 1:13) Negyven napig kinn maradt a pusztában, közben megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, de angyalok szolgáltak neki.

A pusztában lévõ kút, az élõ víznek forrását szimbolizálja, amely maga Jézus Krisztus. Ehhez kúthoz mennek a szüzek, élõ vizet meríteni (Jn 4:13-14). Ezek azok a szûzek, akik lámpással várják a Võlegényt (Mt 25:1). A apjuk juhai, a mennyei Atya nyáját szimbolizálja. Mózes a Jó Pásztor elõképe, aki megmenti a szüzeket és a nyájat a gonosz rablóktól (Jn 10:1-16). Az Úr szolgája a pusztában talál rá a kútra és a pusztában tanulja meg szolgálni a nyájat. A Midián pusztája nem más, mint az önmagában fölfuvalkodott Nebukadnezáron-ra kényszerített, alacsony rendû állapot, hogy “test szamár” megtanulja az alázatot...

(Dán 5:21) Kivetették az emberek fiai közül, s a szíve olyan lett, mint a vadállatoké; vadszamarak közt lakott, füvet evett, mint az ökör, és testét az ég harmata öntözte, amíg fel nem ismerte, hogy a Fölséges uralkodik az emberek országán, és azt állíthatja fölé, akit akar.

Mindenyájunknak szükségünk van a Midián pusztájára, ami nem más, mint az emberek tiszteletétõl való megfosztás. Szükséges, hogy füvet együnk, ami Isten igéje és szükséges, hogy szõr nõjön a hátunkra, mint a vadállatoknak, hogy megaláztatva, alacsony sorba legyünk. Ez az egyetlen út az alázat és szelídség megtanulására, hogy alkalmassá válhassunk az Úr szolgálatára. Az Úr mentsen meg minket a Midián pusztáját meg nem tapasztaló teológusoktól. Ezek hasonlatosak a farizeusokhoz és a szadduceusokhoz, akiknek kovászától óvva intett az Úr Jézus (Mt 16:6)...

Idegen és jövevény

Mózes 40 évig élt a fáráó udvarában, 40 évig volt a Midián földjén (ApCsel 7:30) és 40 évig vezette Izraelt a pusztában (MTörv 29:4), majd 120 éves korában meghalt annélkül, hogy beléphetett volna az ígéret földjére. Mózes egész életében idegen és jövevény volt. Idegen és jövevény volt a fáráó udvarában, zsidó származék, az egyiptomi király házában. Idegen és jövevény volt a Midián papja házában és a fiát Gersom-nak nevezte, vagyis: idegen földön jövevény voltam. Majd hontalan vándor volt 40 évig a pusztában, egésszen az ígéret földjének határáig. Mózesnek soha nem volt földje, otthona... Ugyanígy, az Úr Jézus is hontalan volt egész küldetése ideje alatt...

(Mt 8:20) Jézus így válaszolt: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”

Az Úr szolgálata megköveteli, hogy feladjuk e földi otthon utáni vágyunkat. A mi hazánk nem ezen a földön van, nem ebben a világban. Mi is idegenek és hontalanok vagyunk ebben a világban. Minden hazafias és jógazda szóllam, csak evilági, múlandó dolog… Ha van is hazánk, otthonunk, családunk, úgy kell éljünk és szolgáljunk, mintha nem is lenne...

(Zsid 13:13-14) Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát, hiszen nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendõ hazánkat keressük.

(1Kor 7:29-31) Azt mondom tehát, testvérek: Az idõ rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.

(Fil 3:20) A mi polgárságunk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítõt is, Urunkat, Jézus Krisztust.

Ezért aztán vessünk el magunktól mindenféle lelki bánatot, frusztrációt, sérelmet, ami a hontalanság és kitaszítottság érzése miatt támad lelkünkben és értsük meg, hogy idegenek és hontalanok kell legyünk ebben a világban. Ez az út vezet a mennybe, az Úrhoz...

Ima: Uram Jézus Krisztus! Egész életemben idegen és jövevény voltam, kitaszított és el nem fogadott. Köszönöm, hogy elvezettél a Midián pusztájába alázatot tanulni, hogy Tehozzád hasonlóvá váljak. Ámen.

Tél volt

(Jn 10:22-30) Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: ,,Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!' Jézus azt felelte nekik: ,,Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.'

Érdekes, hogy a szent író fontosnak találta megjegyezni azt, hogy: Tél volt. Miért?...

Egy alkalommal azt álmodtam, hogy tél van és az autómmal próbálok átvergődni egy jeges hómezőn. Az autóm fuladozott, a kerekei helyben pörögtek, és a helyzet reménytelennek látszott. Amikor felébredtem, mint mindig amikor ilyen nehezet álmodok, nyomott voltam...

Aznap elmentünk segíteni a rokonoknak szobát festeni. Én a sógorral kerültem egy szobába festeni. Beszélgettünk. Amikor felismertem, hogy elég sok ideig leszünk együtt, alkalmasnak találtam a pillanatot, hogy az örömhírre tereljem a szót. Elkeztem beszélni neki hosszasan az Úr Jézusról és az evangéliumról. A sógor végighallgatott, de nem szólt egy szót se. Éreztem, hogy nehezen tudom elérni az ő szívét. Lelkében jeges tél volt, nagy hó, amelyen nehezen lehetett átvergődni...

A lelki tél

A természetben tapasztaljuk, hogy milyen jó a nyár. Meleg van, a fák kizöldeltek, és a víz felmelegedik. A termés érik, és lehet napozni meg fürödözni a strandon. Mindez azért van, mert a nap jobban süt. Aztán a napok elkezdenek rövidülni és eljön az ősz. A falevelek lehullnak, és nemsokára fagyos, rideg tél jön. A természet mintha meghalna és hóba meg jégbe burkolózna. Ilyen a mi lelki életünk is: Amikor Isten közel van hozzánk, akkor nyár és forróság van a szívünkben. Amikor Isten távol van tőlünk, akkor tél, hóréteg és jég van a lelkünkben. Ez történt Jeruzsálemben is, amikor az Úr Jézus ott járt. Nemcsak kint volt tél, hanem belül is, az emberek szívében...

Isten nem változik. Ő mindig és mindenhol ugyanaz... Ahogy a Nap relatív mozdulatlan és a Föld forog körülötte, úgy Isten sem változik, hanem mi változunk és távolodunk, fordulunk el Tőle. Az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, hogy el ne távolodjunk néha Istentől. Amikor elmerülünk a világ dolgaiban, a gondokban meg a szorakozásokban, akkor mindig elfordulunk egy kicsit Istentől. Ilyenkor jön ránk a lelki elalvás. Ha ez elhúzódik, akkor beáll szívünkben a lelki tél. Amint a természet elalszik télen és a medve is hibernál a barlangban, úgy a világi gondokban elmerült ember lelke is a téli álmát alussza.

(Mt 25:5) A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.

(Lk 22:45) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.

(Lk 8:14) A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.

A virrasztás és a lelki felmelegedés

A lélek alvásának, sötétségnek és Istentől való eltávolodásnak, vagyis a lelki télnek, ellentéte a virrasztás. Ez a lelki ébredés, az Istenhez való odafordulás, a lelki virradás, felmelegedés, vagyis a lelki nyár...

(2Pét 1:19) Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.

A helyes lelki állapot a lelki éberség, amit a szüntelen ima és elmélkedés által lehet fenntartani. Ezek segítenek nyitva tartani lelki szemünket, hogy el ne aludjunk, mint az apostolok a getszemáni kertben. A folyamatos ima és az Istenhez való fordulás, felszítja szívünkben a lángot és felmelegíti lelkünket.

Azért kell virrasztani és imádkozni, hogy lelkünkben mindig nyár legyen, hogy lelkünk mindig haptákba álljon Isten fogadására. Ha készen állunk Isten fogadására, akkor Ő már ott is van a lelkünkben. Akkor nem kell félnünk a kísértésektől, mert a lelkünk szobájában a Szentlélek lángja lobog, világít, melegít és akkor a gonosz léleknek nincs ott helye...

( Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.

(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...

(Mt 24:20) Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!

(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

A modern ember problémája az, hogy megfeledkezik Istenről, lélekben alszik és egy állandó lelki télben hibernál. Az Úr Jézus arra figyelmeztet, hogy jaj azoknak, akiket felkészületlenül ér az Ő napja...

A lelki felkészültség

A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei mindig nyitva vannak, lelke a kegyelem díszes, menyegzős ruhájába van öltözve és készen áll Isten fogadására. Lelke fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkező Urát, és mindig össze van csomagolva, hogy induljon, ha netán szólítják. Ugyanakkor, a lelkében mindig nyár van, és mindig készen áll a versenyfutásra...

(1Kor 9:24) Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

Vigyázzunk, hogy az utolsó futásunk, az ebből az életből való menekülésünk, ne lelki télben következék be. Jussanak eszünkbe azok a szerencsétlen háborús menekültek, munkatáborosok, szibériai foglyok, vagy Napoleon katonái, akik a rettenetes, fagyos télben, menekülve hulltak el. Imádkozzunk és virrasszunk, hogy lelkünk menekülése ne télen következzék be...

(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

Ima: Uram Jézus! Kérlek segíts, maradj velem, mert esteledik és fázok. Ne engedd, hogy elaludjak és megfagyjon az én lelkem. Ámen.

A szél ott fúj, ahol akar

(Jn 3:7-15) Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.' Nikodémus megkérdezte: ,,De miképpen lehetséges mindez?' Jézus azt felelte neki: ,,Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.

A buzgó, lelkiségi keresztény körökben gyakran az a szokás, hogy amikor olyan magánkinyilatkozatatásokról, ezekhez kapcsolódó "zarándokhelyekrõl" van szó, amelyek megkülönböztetést vagy kritikát követelnének meg, ezzel az igével csapják agyon a témát: A szél ott fúj, ahol akar... Ezzel azt akarják mondani, hogy a Szentlélek ott mûködik ahol akar, tehát akár az ilyen helyeken is, és azt is, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26). Ez így igaz, de ez nem jeleti azt, hogy elbagatelizálhatjuk a megkülönböztetést, ami nagyon fontos. Igaz, hogy a Szentlélek fúj és Õ valóban ott fúj, ahol akar, de nehogy a végén aztán az legyen emberi módon, hogy: Bolond lyukból bolond szél fúj... Ezért aztán jó lenne tisztázni, hogy miféle szél fúj, honnan és milyen haszonnal...

A Szentlélek szimbólumai

1. A víz

A víz, mint a Szentlélek szimbóluma, több helyen megjelenik a Szentírásban. Itt következik egy ószövetségi és egy újszövetségi igerész. Már az ószövetségi próféták megjövendölték, hogy ez a víz ki fog áradni, meg fog duzzadni az utolsó idõkben...

(Ez 47:1-12 ) Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak. A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.

(Jn 4:7-14) Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.] Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

A Szentlélek vízzel való szimbolizálása, az Õ életet adó, éltetõ jellegére utal. Amint a víz életet jelent a sivatagban, úgy a Szentlélek életet jelent az emberi léleknek.

2. A tûz

A Szentírásban olvashatjuk, hogy Isten jelenlétét tûz kíséri. A csipkebokrot lángokban látta Mózes (Kiv 3:3), Izrael népének az Úr tûzoszlopban jelent meg (Kiv 13:21-22) és a próféták áldozatait az Úr tûzzel emésztette meg (1Kir 18:38) és az apostolokra lángnyevek ereszkedtek alá (ApCsel 2:3)...

(Ez 8:1-3) A hatodik esztendőben, a hatodik hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az én Uramnak, az ÚRnak a keze ott megérintett. Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen csillogónak. Mintha egy kéz nyúlt volna ki, megragadott engem a hajamnál fogva. Fölemelt engem a lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent bosszúságra ingerlő bálvány foglalt helyet.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

(ApCsel 2:3) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

(1Kor 3:13-15) Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

A Szentlélek tûz általi szimbolizálása, az Õ tisztító jellegére útal. Amint a tûz elégeti a pelyvát, kiégeti a szennyet és a salakot, úgy a Szentlélek is kiégeti az emberi életbõl, lélekbõl az evilági tisztátalanságot.

3. A szél

Néhány esteben olvashatjuk, hogy Isten a szélben jelenik meg. Nem viharban, nem forgószélben, hanem kellemes, lágy, felüdítõ szélben. Ez a szél megújítja a természetet és láthatatlan módon növekedést, fejlõdést ad a növényeknek...

(1Kir 19:11-13) Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?

(Jn 3:7-8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.

(ApCsel 2:2) Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

A Szentlélek szél általi szimbolizálása, az Õ megújító, frissítõ, növekedést, fejlõdést adó jellegére útal. Nem tudjuk, hogyan és mikor müködik a Szentlélek "szele", csak azt látjuk, hogy egy embernek megváltozik az élete. Korábban hitetlen és bûnös volt, és egyszer csak hívõ és szent életû lesz.

4. A galamb

Az evangéliumokban jelenik meg elõször a Szentlélek galamb formájában, amikor leszállott a Jordán vizébõl kiemelkedõ Úr Jézusra...

(Lk 3:22) ...és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

A Szentlélek galamb általi szimbolizálása, az Õ szelídségére útal. A Szentlélek úgy száll le, úgy telepedik az emberre, hogy észre sem lehet venni. Nem csap zajt, nem erõszakoskodik és akárcsak a galamb, a szelíd, békés, nyugalmas helyet szereti.

5. Az ujj

Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket (Lk 11:20). Isten törvényét a kőtáblákra "Isten ujja" írta (Kiv 31:18), "Krisztus levele", mely az Apostolok gondjára van bízva, "az élő Isten Lelkével, nem kőtáblákra, hanem az élő szív lapjaira" (2Kor 3:3) van írva. A "Veni, Creator Spiritus" himnusz a Szentlelket "Te, ujj az Isten jobb kezén" formában hívja segítségül. (KEK 700)...

(Lk 11:20) De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.

Az ujj Isten érintését szimbolizálja, érintés mely életet, gyógyulást ad és megszentel.

A lét három szintje

A létnek szimbólikusan három szintje van... A középsõ szint, az evilági, az anyagi, vagyis a testi szint. Itt csak rövid ideig élünk... Mindnyájan arra vagyunk hívatva, hogy a felsõ szintre eljutva örökké boldogan éljünk. Az alsó, az alvilági szint, ahol a mi bûnös emberi lelkünk raboskodik és tisztul a tisztítótűzben (Mt 5:25). A felsõ szint pedig a mennyei szint, Isten szent színének látása. Isten átöleli mind a három szintet, mert Õ mindenhol jelen van. A kárhozat "nemlét", mely az életen kívül van...

(Zsolt 95:3) Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.

(Zsolt 68:19) Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.

(Zsolt 139:8) Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

Az Úr Jézus arról beszél Nikodémusnak (Jn 3:7-15), hogy csakis Õ ismeri a felsõ szintet, mert Õ onnan jött le közénk az alsó szintre (Jn 1:9-14). Õ azért jött el, hogy bennünket magával vigyen a felsõ szintre (Zsolt 68:19). Õ arról beszél, hogy miként is érthetnénk mi alacsonyrendûek azokat a dolgokat, amelyek a felsõ szinten vannak, ha azokat sem értjük, amelyek a mi szintünkön történnek. Azt mondja, hogy szükséges újjászületnünk, átváltoznunk lélekben, hogy alkalmasak legyünk a felsõ szint dolgainak megértésére. Ezt az újjászületést, átváltozást, a Szentlélek végzi el bennünk, mint a víz, mely éltet, mint a tûz, mely megtisztít, mint a szél, mely növekedést ad, mint a galamb, mely megtanít szelídnek lenni és mint ujj, mely gyógyulást ad és megszentel. Így újjászületünk és átalakulunk lélekben, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá.

Az Úr Jézus egész tanításával és mûködésével meg akar menteni bennünket attól, hogy lezuhanjunk a mélységbe, az alsó szintre (Zsolt 49:15), ahol a ideigtartó büntetések szenvedései várnak a bûnösökre, vagy még rosszabb... Az Úr Jézus arra hív bennünket, hogy kerüljük a bûnt és törekedjünk a felsõ szint magasztos életére.

(Róm 12:2) Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves elõtte és mi a tökéletes.

(Mk 12:25) Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

(Kol 3:1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

A kereszt létrája

Felmászhatunk a magunk erejébõl a felsõ szintre, Isten színe látására? Nem. Erre nincs se erõnk, se hatalmunk. Ezt csak az angyalok tudják megtenni...

(Ter 28:12) Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta.

(Jn 1:51) "Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."

(Mt 18:10) Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

A felsõ szintre, Isten szent színe elé, csakis Isten kegyelmébõl lehet eljutni, a megváltás által. Csakis az Úr Jézus Krisztus érdemei visznek fel bennünket Isten házába. Ott senki sem dicsekedhet, mert senki sem érdemelheti ki a felsõ szint létének boldogságát...

(1Kor 1:29) Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.

(Jel 4:1-2) Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.” Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben...

Számunkra a létra, a felsõ szintre való eljutáshoz, Jézus Krisztus keresztje. A megváltás keresztje híd a halál szakadéka felett, és létra fel a mennyek országának padlására... Csakis általa juthatunk fel a felsõ szintre, vagyis a mennyei létre. Ugyanakkor, érdekes ellen-szimbólum a rézkígyó. Az õskígyó vitte az embert a bûnbe és a halálba (Ter 3:1 ), kígyók marták halálra a pusztában Izrael népét (Szám 21:9). Az akkori megmentõ rézkígyó elõképe lett a megfeszített és felmagasztalt Úr Jézus Krisztusnak, pedig hát a kígyó az õsellenséget, a Sátánt szimbolizálja. A rúdra függesztett rézkígyó arra utal, hogy az Úr Jézus, Akit a kereszt fájára függesztettek, átok lett miérettünk (MTörv 21:23), hogy mi Istentől áldottak lehessünk...

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: "Átkozott mind, aki a fán függ."

Vágysz-e a felsõ szintre? Készen vagy-e követni Jézust, hogy eljuss oda fel?...

Ima: Uram, Jézus Krisztus! Hála és dicsõség Neked, hogy vállaltad értem a kereszthalált és megváltottál engem. Adj erõt, hogy mindig Terád tekintsek és ezáltal eljussak Hozzád, a felsõ szintre. Ámen.

A ház megtelt a kenet illatával

(Jn 12:1-11) Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: ,,Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?’ Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: ,,Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.’ A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Egyszer a munkahelyemen, amikor egy lazább napom volt, visszavonultam a kabinetbe és elimádkoztam egy koszorú rózsafűzért. Amikor lejöttem és bementem a szomszéd irodába, azt kérdezte az egyik kolleganőm, hogy honnan jövök, mert olyan érdekes illatom van. Nem tudta megmondani pontosan, hogy milyen illatot érez, de azt mondta, hogy valami olyan illat, amilyent temetéseken szokott érezni. Mint a koszorúk, virágok, gyertyák, vagy tömjén illata?... 

Gyakran lelkendeznek az imádságos asszonyok, amikor egy-egy máriás kegyhelyre zarándokolnak, vagy közösen imádkoznak, hogy különböző illatokat éreznek, pl. tömjén vagy rózsaillatot... 

Aztán volt olyan is, amikor egy hirhedt, helyi kártyavető jósasszony elhunyt hozzátartozója ravatalánál imádkoztak, és az imádkozók egy orrfacsaró dögszagot éreztek... 

Tehát a szent kenetnek jó az illata, míg a bűnösnek, a gonosznak, rohadt bűze van...

A szent kenet illata

Az eredeti bűn által elszakadt az ember Istentől, a kegyelem és az élet forrásától. Azon a napon meghalt úgy az első emberpár, mint az első emberpár összes jövőbeli leszármazottja. De Isten nem hagyja el az embert, hanem a megváltás műve által visszaoltja az embert az Ő isteni életébe. Ugy is fogalmaznak, hogy ez a visszaoltás az isteni életbe, a Szentháromság "háromszögének" a Fiú pontján történik meg... Az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a megtestesülés által, egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. Ezért Ő a szőlőtő, amelybe mi szőlővesszők beleoltatunk, hogy miután Ő részesült emberségünkből, mi is részesüljünk az Ő istenségéből. Így a szőlőtőben lévő illatos kenet, az isteni kegyelem, belénk árad.  A keresztség által belé oltott szőlővesszőkbe éltető nedű árad. János evangéliuma tanusítja, hogy a keresztség szentsége által Krisztusba lettünk beleoltva...

(Jn 15:1-6) Én vagyok az igazi szõlõtõ, s Atyám a szõlõműves. Minden szõlõvesszõt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szõlõvesszõ nem teremhet maga, csak ha a szõlõtõn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.

Az Úr Jézus Krisztus, mint Ősszentség, minden kegyelem forrása, és ez a forrás olyan, mint egy folyamatosan olajat fakasztó nemes olajfa...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Zak 4:12) Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: "Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?"

A Krisztusból áradó szent kenetnek, vagyis olajnak, finom illata van. Ez az illat az isteni kegyelem és a szentség illata. Mindenki, aki részesül Krisztus szent kenetéből, vagyis kegyelméből, részesül az Ő jó illatából is...

(Én 1:3) Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.

(2Kor 2:15) Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.

Ugyanakkor, ezt az illatot lehet érteni átvitt értelemben is, mint lelki finomságot, nemességet, kedvességet, de ténylegesen is, mint fizikailag érezhető finom illatot, amelyet az Úr megengedi, hogy megtapasztaljuk, a mi lelkünk örömére...

A romlottság bűze

A bűn zsoldja a halál. A halálnak több formája van: van élő halott, aki halálos bűnben él; van testileg halott, akit eltemetnek; és van a második, az örök halálban halott, aki örökre elkárhozott...

(Róm 6:23) Mert a bûn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

(1Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

(Jel 3:1) A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidrõl. Tudom, hogy élõnek neveznek, de halott vagy.

(Jel 21:8) A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égõ kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.

Amint a testi halál után bekövetkezik a test bomlása, és annak útálatos bűze van, úgy a lélek romlásának és halálának is megvan a maga bűze. A Sátánt, aki a romlottságot és a kárhozatot jeleníti meg, az exorcisták vallomásai szerint rettenetes bűz kísér. A tanítványok tiszták voltak, de nem mindnyájan. Judásnak, aki elárúlta az Úr Jézust, akibe a Sátán belement, rohadás lett a sorsa és bűzlött...

(Jo 2:20) Aki észak felõl jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre ûzöm, elõhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik.

(2Kor 2:16) Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre.

(Jn 13:10) De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."

(ApCsel 1:18) Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott.

A gonosz és bűnös megromlik, de az Úrnak van hatalma megőrizni szentjeit a romlástól. Ahogyan feltámasztotta Szent Fiát a halálból, úgy van hatalma megadni szentjeinek, hogy testük ne romoljon meg, hanem ép és illatos maradjon. Sok szent van, akiknek teste teljesen ép maradt, az arcukon még ma is az élet pirja ül, és gyakran finom illatot árasztanak...

(ApCsel 2:27) Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

(ApCsel 13:35) Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

Keressük Krisztus illatos kenetét

Rajtunk van a tisztátalanság és a vétek bűze?... Tisztuljunk meg! Hogyan? Hát elsősorban a szentgyónás által... Másodsorban az elégtétel és az engesztelés által. Harmadsorban az ima, böjt és alamizsna által. Negyedsorban a jócselekedetek által. Ha ezeket tesszük, akkor megtisztuluk és betelünk Krisztus jó illatával...

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(2Kor 2:15) Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.

Kérjük az Urat, hogy teljen be lelkünk háza Krisztus jó illatával, és utána az majd szétárad a családi házunkban is, meg környezetünkben is...

Ima: Uram Jézus Krisztus! Ments meg minket a romlottság és a tisztátalanság bűzétől. Segíts, hogy megtisztuljunk és beteljünk a Te jó illatoddal. Ámen.

Áldott vagy

(Dán 3:52-56) Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy dicsőséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsőséges mindörökké! Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy az ég erősségében, dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!

Van akinek bármilyen szépség csak ideig-óráig okoz örömet. Hamar sivárrá válik szemeiben az a szépség és mindig valami újat, valami rendkívülit keres. Más pedig minden apróságban örömét leli, nem ábrándul ki semmibõl és bármiben meglátja a szépet és a jót. Az elsõ mindig ki van ábrándulva és folyton panaszkodik, míg a második mindig örül és derüsen néz a világba...

A lét sivársága

A hitetlen ember hamar kiábrándul mindenbõl. A kiábrándulást pedig elégedetlenség, unalom és zúgolódás követi. Az ilyen ember másnapra megúnja a tegnapi ruháját, az új mobiltelefonját, a méregdrága autóját és nem utolsó sorban, a fiatal feleségét. Hit nélkül minden hamar szürke és sivár lesz...

A kishitû ember néha elmegy a templomba szentmisére, a plébániára, sõt még szentségimádásra is. Majd azt látja, hogy a templomban, a misén, a pap is emberi módon téved, a plébánia is tele van vétkekkel és a tabernákulum is csak egy szekrényke, amelyben valamiféle edények vannak. Ezek is mind olyan üressek és sivárak. Minden olyan sivárnak tûnik és az ilyen ember nem találja sehol az Istent. Az ilyen, ha tehetné, kimenne a világûrbe is, hogy bebizonyítsa magának: lám, ott sincs az Isten. Mennyire sivár az egész élet...

De miért sivár az élet? Az ember hitetlensége miatt. Mert a hitetlen ember sosem látja meg Istent ott, ahol Õ jelen van. Ha meglátná, akkor a sivárság egyszerre eltûnne és Isten jelenléte bearanyozna mindent. Isten jelenléte bearanyozná az új ruhát, az új mobil telefont, az új autót és áldást látna az ember benne. Akkor addig használná ezeket a dolgokat, amig el nem kopnának. Isten jelenléte széppé és kedvessé tenné szemében az õ feleségét, mert benne Isten áldását látná, akit Isten rendelt melléje, hogy boldogok legyenek. Ez a sivárság azért van, mert:

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

A hívõ embernek nem kopik el az evangélium, nem lesz sivár a templom, nem lesz kiábrádulás a plébánia és a tabernákulumban meglátja Krisztus világosságát...

Isten dicsõségének ragyogása

Isten dicsõsége betölti a mennyet és a földet. Isten dicsõsége ragyog akkor is ha mi nem látjuk meg. A nap akkor is süt, ha a felhõk eltakarják, vagy ha a vak nem is látja azt...

(Iz 6:3) És harsány hangon mondogatták egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"

(Hab 2:14) Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

(Hab 3:3) Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet.

A hívõ embernek elõször a szeme nyílik meg. Elkezdi észrevenni Istent a természetben, majd az eseményekben és végül az emberekben. A szép emberben könnyü meglátni Istent, de nehezebb meglátni Krisztust egy nyomorék betegben...

Minél jobban kitágul az ember szíve a hitben és a szeretetben, annál inkább be tudja fogadni Isten végtelen dicsõségének kiáradását. A mesteréhez közelítõ tanítvány meglátja Isten dicsõségének szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét. Ez a dicsõség egy csodálatos szépség, ragyogó fényesség, boldogító igazság, ámulatba ejtõ bölcsesség, gyengéd irgalmasság, tengernyi szeretet és minden ami jó...

(Ef 3:18) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység...

Az a hívõ, aki meglátja Isten dicsõségét, csak az tudja igazán áldani és dicsérni Istent. A hitetlennek ez teljesen értelmetlen és érthetetlen dolog...

Sivár az életed? Keresd Istent a szentírásban, az imában, a templomban, a szentségimádásban, az emberekben, a természetben... Ha rátalálsz, akkor minden arannyozottá változik az életedben. Egykor minden aranyozott volt az életedben és mára meg minden kopár és sivár lett? Térj vissza a te Uradhoz, Istenedhez és szemléld az Õ dicsõségét. Akkor Õ majd megújítja látásodat és ismét bearannyozza életedet.

Áldás...

Ima: Uram, bocsásd meg, hogy amíg másokat tanítok, addig magamat elfeletem tanítani, hogy amíg másoknak világosságodat mutatom meg, addig én sötétségben és sivárságban járok. Újítsd meg életemet és ragyogtasd be azt dicsõségeddel. Ámen.

Valami új

(2Kor 5:17-21) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk.

Az elmúlt dolgokért való zúgolódás

Az ember ha egy közösséghez tartozik, elkerülhetetlenül negatív tapasztalatokat fog szerezni... Ez érvényes a krisztusi közösségre is. Megtapasztalja a testvérek hibáit, tévedéseit, bűneit és aztán elkezd panaszkodni meg zúgolódni...

Egyszer egy vitorláshajó nagy viharba keveredett. A matrózok próbálták végezni a dolgukat a fedélzeten, de a helyzet nehéz volt és veszélyes. Egyszer csak az egyik matróz elveszti lélekjelenlétét és elkezd siránkozni meg kiabálni: Elsülyedünk! Elsülyedünk! Mindnyájan elveszünk!... Meghallva ezt a hajóskapitány, parancsot adott a legénységnek, hogy azonnal dobják ki a fedélzetrõl a siránkozót. Nincs szükség egy vészmadárra a fedélzeten... A legények nekiestek a siránkozó matróznak és addig dulakodtak, amíg meg nem ragadták kezét-lábát és átdobták a korláton. Miközben dulakodtak, az egyik legény észrevétlenül hurkot vetett a szerencsétlen matróz bokájára. Az üvöltő matróz a vízbe csobbant, majd rugkapálózva kiabált a hajó után. Egy kis idő után, a kapitány intésére, a matrózok húzni kezdték a kötelet és a kiabáló matrózt visszavonták a fedélzetre. A csuromvizesen remegõ matróz egy ideig hallgatva ült, majd lassan felállt és elkedte csendben végezni a dolgát...

Mi is ilyenek vagyunk. Amikor az Egyház hajója viharban hánykolódik, fennhangon siránkozunk és panaszkodunk, megfeledkezve arról, hogy valami új dolog következik. Arról is megfeledkezünk, amikor az állapotok miatt siránkozunk, hogy bizony lehetne rosszabb is... A pesszimista azt mondja, hogy ennél már rosszabb nem lehet. Az optimista meg rávágja: De igen!...

Hagyjuk az elmúlt dolgokért való panaszkodást és zúgolódást. Engedjük el azokat, mert valami új vár ránk. Engedjük el a sértéseket, az igazságtalanságokat, a megbántásokat, az itélkezéseket, stb. Figyeljünk arra, amit az Úr most fakaszt az életünk horizontján...

Az új dolgokra való odafigyelés

Gyakran annyira lekötnek az elmúlt dolgok sérelmei, hogy belesavanyodunk azokba és képtelenek vagyunk elfogadni azt az új dolgot, amit az Úr készített számunkra. Gyakran használják a tanításokban a "teli kéz" hasonlatát. Ha tele van a kezünk, akkor nem vagyunk képesek elfogadni ajándékokat, elfogadni azokat az új dolgokat, amellyel az Úr akar megajándékozni minket...

Az Úr valami újat hoz létre bennünk, velünk és folyamatosan valami új dologra akar vezetni. A mesében, a kacsalábon forgó kastélyban, mindig van egy legbelsõ szoba, ahová nem szabad belépni. Amikor végül bemegy oda a királyfi, megtalálja a kardot meg a páncélt, amelyekkel kiszabadíthatja a hetedhét ország legszebb királylányát. De az Úrnál, ebben a legbensõ szobában, rátalálunk egy titkos ajtóra, amely egy újabb szobába vezet, ahol megint találunk valamilyen kincset. És ott is lesz majd egy másik ajtó, amely továbbvezet, és ez így folytatódik örökkön-örökké... Egyesek szerint, Isten boldogító színe látása, egy folyamatos megújulás. Az ember mindig valami újat és újat, valami csodálatosat szemlélhet majd örökkön-örökké...

Engesztelõdjünk ki

A „valami új” lelki megtapasztalásának elõfeltétele a kiengesztelõdés... Engesztelõdjünk ki Istennel! De az Istennel való kiengesztelõdés csakis az Úr Krisztusban valósulhat meg. Ezért aztán az Istennel való kiengesztelõdés elõfeltétele az emberekkel való kiengesztelõdés is... Miért? Mert Õ ezt mondta. Ezért hát engedjük el az emberek minden adósságát és ne vonjuk vissza soha ezt az adósság elengedést. A Károli fajta szentírás fordítás oly találóan fejezi ki az emberek visszavonó magatartását. Isten ha valami ad, vagy ha valamit elenged, azt soha nem vonja vissza. Az Úr nem a visszavonás Istene...

(1Kor 3:3, Károli) Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés * és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?

(1Kor 14:33, Károli) Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében..

Ezek a dolgok a szívünkben és az elménkben dőlnek el. Tehetünk bármit, de amíg nem hozunk magunkban egy határozott döntést, hogy szívbõl megbocsájtunk mindenkinek, addig nem tudunk továbblépni. Nem tudunk szabadulni bűneinktõl és nem tudunk egy felsõbb tagozatú lelki tanitványság osztályába járni. A vizsgákat le kell tenni, mert elmaradt vizsgákkal nem lehet egy felsõbb tagozatra továbblépni...

(Mt 6:14-15) Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

(Mt 18:35) Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának."

Mi számunkra a régi, és mi az a "valami új"?... Az énképem, az istenképem, a világképem, a gondolataim, a sebzetségem, a szívem?... Ezeknek megújulása csakis Jézus Krisztusban lehetséges, és csakis a kiengesztelõdésen, meg a kiengesztelődés szolgálatán (ami a szentgyónás) keresztül lehet megújulni...

Ima: Uram Jézus! Oly sokszor haragudtam, zúgolódtam, paszkodtam, itélkeztem. Segíts kérlek, hogy el tudjam engedni ezeket a régi dolgokat. Hiszem, hogy valami újat készítettél számomra. Ámen.

Nagy szakadék

(Lk 16:19-31) Volt egyszer egy gazdag ember. Bíborba, patyolatba öltözködött, és mindennap fényes lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, aki ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Szeretett volna jóllakni abból, ami a gazdag asztaláról lehullott, de csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amikor a pokolban a kínok közt föltekintett, meglátta messziről Ábrahámot, és a keblén Lázárt. Ekkor felkiáltott neki: ,,Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse a nyelvemet, mert kínlódom ebben a lángban!'' Ábrahám ezt felelte neki: ,,Fiam! Emlékezz csak vissza, hogy életedben elnyerted javaidat, Lázár pedig ugyanígy a rosszat; ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék is van, hogy akik innen át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnan hozzánk ne jöhessen senki.'' Erre az így szólt: ,,Akkor hát arra kérlek, atyám, küldd el őt apám házába, mert öt testvérem van. Tegyen előttük tanúságot, nehogy ők is ide jussanak, a gyötrelmek helyére.'' Ábrahám ezt válaszolta: ,,Van Mózesük és prófétáik, hallgassanak azokra!'' Az erre így könyörgött: ,,Nem úgy, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, bűnbánatot tartanak.'' Erre ő azt felelte: ,,Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni!''

Amikor egy közeli rokonom halálos beteg lett, két alkalommal is volt olyan rosszúlléte, amely alatt azt érezte, azt látta, élte meg egy pillanatig, hogy egy végtelenül mély, sötét szakadékba zuhan bele. Ilyenkor rettenetesen felsikoltott. Ezt a jelenséget mások is említették, akik betegek halálközeli állapotának szemtanúi voltak...

Szakadék az életünkben

Isten akarata az egység: Legyen a család egy. Ennek ellentéte a házasságtörés és a válás. Legyenek a barátok egyek. Ennek ellentéte az harag és az ellenségeskedés. Legyen a munkaközösség egy. Ennek ellentéte az egymás elleni munkahelyi áskálódások. Legyenek a keresztények egyek, mint Krisztus misztikus teste. Ennek ellentéte az egyházszakadások és a szektásodások. Legyen a társadalom egy. Ennek ellentéte a gazdagok és a szegények közötti olló folyamatos nyílása, és a társadalmi megosztottság...

A szakadék mindig egy repedéssel kezdődik, és a repedés mindig két ember véleménykülönbsége vagy érdeke mentén jön létre. Később, amikor a repedés nagyobbra nyílik, az emberek a szakadék egyik vagy a másik oldalára állnak. De vannak olyan emberek is, akik lélekben vállalják, hogy beállnak résbe, a szakadékba, hogy mintegy feszületként áthídalják azt. Ezek a békességszerző emberek...

(Mt 5:9) Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.

A szakadékok kialakulását párbeszéddel, megkövetéssel, kiengesztelődéssel és jóvátétellel lehet megakadályozni. A szakadékokat az igazság és az igazságosság tömi be, illetve a megbocsájtás és a megújult szeretet heggeszti össze. Ez a békesség záloga. A házastársak megbeszélik az egymás iránti panaszukat, megbocsájtanak egymásnak és igazságban, szeretettel kiigazítják a korábbi hibákat. Az összeveszett barátok leülnek és egymás iránti tisztelettel megbeszélik nézeteltéréseiket. Megbocsájtanak egymásnak, és többé nem tesznek olyat, ami sérti a másikat. A munkaközösségben elősegítik a párbeszédet, az együttmüködést, és egymást tisztelve, nem sértik meg többé egymás hatáskörét és személyét. A keresztény közösségekben lépéseket tesznek az egység és az igazság keresésének irányába, tiszteletben tartva a másik testvér hitét. A gazdagok nem gazdagítják többé magukat visszaélésekkel, hanem vagyonuk egy részét a gyengébbek és a kisebbek megsegítésére fordítják. A nemzetben, a különböző politikai nézetű emberek nem ragadtatják magukat szélsőséges kijelentésekre, döntésekre, hanem törekednek az együttmüködésre, a nemzet és az ország javára. Ezek azok a jó irányok, amelyek nem kellene föltétlenül utópiák vagy elérhetetlen ideálok legyenek, hanem egy normális társadalomhoz illő, megújító, gyógyító folyamatok...

A szakadék szükségessége és a szigetek

Ahogy a bűn nem Isten akarata, de mégis jelen van a világban, úgy a szakadék sem Isten akarata. Mégis, úgy tűnik, mintha a szakadék egy szükséges rossz lenne... A szakadék szükségességének evangéliumi megtestesítője az Iskarióti Júdás. Már kezdettől fogva nem volt egységes az apostolok közössége. Egyvalaki nem volt közülük való...

(Mt 18:7) Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.

(Mt 26:21) Vacsora közben megszólalt: "Bizony mondom nektek, egyiketek elárul."

(Jn 6:64)... de vannak közöttetek, akik nem hisznek." Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik nem hisznek, és ki fogja elárulni.

(Jn 13:10-11) De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan." Tudta, hogy ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."

A júdási állapot akkor kapott tágabb értelemet, amikor az Úr Jézus azonosította magát minden egyes emberrel. Isten Fia magára öltve az emberi természetet és megváltva az embert, azonosult minden egyes emberrel. Ezért aztán, aki júdási magatartást gyakorol akár egyel is a legkisebbek közül, az megismételi az Iskarióti Júdás tettét...

(Mt 25:45) Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

A júdási magatartás mára már igen gyakorivá vált. Nem ostorozhatjuk folyton a posztmodern világot, mert semmi új nincs a nap alatt (Préd 1:9), és minden gonoszság megvolt már korábban is, de tény, hogy a mai világban megsokasodott a gonoszság. Nehéz időket élünk, amikor a szakadékok az emberek között megsokasodnak és elmélyülnek (2Tim 3:1). A hívő és igaz emberek elszigetelődve érzik magukat, és gyakran elszigetelődve is élnek. Sőt, olyanok ezek, mint a szigetek lennének a hitetlenség és a gonoszság tengerében. Az ilyenek epekedve várják az igazság napját és a Megváltó visszajövetelét...

(Iz 41:5) A szigetek látják ezt és megremegnek, a föld határai megrendülnek: Összesereglenek, egybegyűlnek.

(Iz 42:12) Adják meg az Úrnak a tiszteletet, és a szigetek hirdessék dicsőségét.

(Iz 51:5) Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

A szakadék áthídalása

A bűn és annak következménye nem orvosolható emberileg. Ezért jött a világba Isten Fia, hogy felvigye a keresztre bűneinket, és odaszegezze adóslevelünket (Kol 2:14). A kereszten bevégzett megváltó művével, az Úr Jézus Krisztus áthídalta a szakadékot Isten és ember között, az élet és a halál között (Jn 10:10). Ezt gyakran úgy ábrázolják, hogy egy kereszttel hídalják át a szakadékot, ami lehetővé teszi, hogy az ember átkeljen a halálból az életre. Krisztus keresztje nemcsak Isten és ember közötti híd, hanem ember és ember közötti is. A megtért ember rálép a kereszt hídjára, és közeledik rajta Istenhez és embertársaihoz. A megtért ember rendezi kapcsolatait Istennel és embertársaival, kiengesztelődik, és ha egy mód van rá, mindenkivel békességben él...

( 2Tessz 3:16) A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!

(Zsid 12:14) Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelődésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.

De az Úr Jézus határozottan feltárja az elkárhozás lehetőségét, valóságát is. Aki nem hisz Őbenne, az elkárhozik. Az ilyenek nem veszik igénybe a kereszt hídját, hogy átjussanak a szakadék felett az életre, hanem megmaradnak a test halálában...

(Mk 16,16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

A gazdag ember és Lázár esete drámai módon szemlélteti, hogy a szakadék egyszer végleg különválik, és nem lesz már ott a kereszt, hogy áthidalja azt. A híd, meg az átjárás, egyszer végérvényesen megszűnik, és ki ahová rekedt, ott marad. Aki test szerint élt, az a halálban marad, és aláhullik a szakadékba. A kárhozat egy olyan szörnyű valóság, amelyet az ember a legnagyobb ellenségének sem kívánhat. Szeressük ellenségeinket, és próbáljuk megmenteni őket a kárhozat szörnyűségétől. Reménykedjünk minden ember megtérésében. Reméljük mindig, hogy mindenkiben van egy porszemnyi hit, egy leheletnyi jó, ami által irgalomra talál az Úrnál...

Ima: Hála és dicsőség Neked Uram Jézus, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot. Köszönöm, hogy szent kereszted ma is híd a szakadék fölött, amelyen átmehetünk az életbe. Ámen.