Jézus irgalmassága

(Jn 8:1-11) Jézus kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Meghirdették az irgalmasság rendkívüli szentévét, és így sok szó esik mostanában az irgalmasságáról. A magyar nyelvben nehéz különbséget tenni a jóság és az irgalmasság között. Mindkettő a Szentlélek műve és gyümölcse, és közös gyökerük a szeretet. 

Ismerjük az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit:

Irgalmasság testi cselekedetei

- az éhezőknek ételt adni,
- a szomjazóknak italt adni,
- a szegényeket ruházni,
- az utasoknak szállást adni,
- a fogságban lévõket kiváltani,
- a betegeket látogatni,
- a holtakat eltemetni.

Irgalmasság lelki cselekedetei

- a bűnösöket meginteni,
- a tudatlanokat tanítani,
- a kételkedőknek jó tanácsot adni,
- a szomorúakat vigasztalni,
- a bántalmakat békével tűrni,
- az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
- az élőkért és holtakért imádkozni.

Az Úr Jézus, a földi élete során, számtalanszor gyakorolta az irgalmasságot: tanította a népet, meggyógyított minden betegséget, ördögöket űzött ki, intette az írástudókat és a farizeusokat, feltámasztotta Lázárt, Jairus leányát, a naimi ifjút és végül, imádkozott a kereszten ellenségeiért. És mégis, talán a házasságtörő asszony esetében lehet a legjobban szemlélni az Úr Jézus irgalmasságát...

Az írások a Messiást nem az irgalmasság által jellemzik, hanem inkább az igazság által. Nézzük meg néhány ilyen igerészt, amelyek az Úr Jézusról szólnak...

(Jer 33:15) Azokban a napokban és abban az időben igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot teremt az országban.

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

(Jel 19:11) Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki azon ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol.

Az Úr Jézus, nemcsak hogy "igazságnak" nevezi önmagát, hanem nyomatékosan ki is fejezi, hogy Ő nem törli el a törvényt, hanem  beteljesíti azt, vagyis beteljesít minden igazságot. Tehát az igazságban való élet az üdvösség előfeltétele...

(Mt 3:15) Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Hagyd ezt most, mert így illik teljesítenünk minden igazságosságot.” Akkor engedett neki.

(Mt 5:17-20) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem.  Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik.  Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.

Tehát az első és legfontosabb erény az igazság és az igazságosság, ami a parancsolatok és a törvény megtartásában áll. Ebben áll fenn az igaz szeretet is, és az igazságon kívül nincs szeretet (Jn 14:15; 15:10). Az a szeretet, amely az igazságon kívül helyezkedik, az csak hazugság és képmutatás...

(Jn 14:15) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat...

(Jn 15:10) Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait és megmaradok az ő szeretetében.

Az igazság olyan, mint a térben lévő levegő...  Rajta kívül nem lehet élni és létezni. Még a legelvetemültebb hazudozó gazember is tudni akarja az igazságot, hogy abból kindulva, haszonlesésből, furfangosan hazudozzon másoknak. Az igazság ismerésének hiánya olyan, mint egy hajó a tengeren, amelynek kapitánya nem rendelkezik térképpel, iránytűvel és navigációs eszközökekel. Feltételezve az abszurdumot: ha nem lenne igazság, akkor maga Isten, a Szentháromság is meghasonlana. Ez viszont lehetetlen, mert az Úr önmagát meg nem tagadhatja...

(2Tim 2:13) Ám ha hűtlenné válunk, ő azért hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja.

Az irgalmasság abban áll, hogy valaki fizet más helyett, amint az irgalmas szamaritánus is tette (Lk 10:35), amikor kifizette a számlát a fogadósnál. Az irgalmasságot mindig meg kell fizetnie valakinek. Az Úr Jézus irgalmassága abban áll,  hogy felvitte adóslevelünköt a keresztfára, és kiegyenlítette adóságainkat (Kol 2:14)...

(Lk 10:35) Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked.

(Kol 2:14) A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

A mi irgalmasságunk abban kell álljon, hogy magunkkal szemben szigorúan megköveteljük az igazságot és a törvényt, de másoknak elnézzük és elengedjük bűneiket, kártevéseiket és tartozásaikat. Ez a megbocsájtás, a tűrés és az elviselés.

Az ószövetségben, Izrael népe nagyon jól tudta, hogy mi az igazság és a törvény. Szemet szemért, fogat fogért (Lev 24:19-20, Mt 5:38)... Akkor ott nem volt pardon...

(Lev 24:19-20) És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, a mint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; a milyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is.

(Mt 5:38) Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Szemet szemért, és fogat fogért«.

Az Úr Jézus ellenségei, látva az Ő jóságát (Jn 10:32), rettenetesen irigyek és féltékenyek voltak rá. Ezért próbálták meg tőrbe csalni Őt, hátha valami olyat tanít, ami ellenkezik a törvénnyel. Ekkor a helyzet igencsak feszült lett. Egyik felől ott voltak a házasságtörő asszony meg a tanúk, és a másik felől ott volt a törvény. Ezek elől nem lehetett kitérni…

(Jn 10:32) Jézus megkérdezte tőlük: „Láthattátok, mennyi jót vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni?” 

 

Az Úr Jézus egy szimbólumot kreál

 

Amikor az írástudók és a farizeusok megkísértik az Úr Jézust, akkor Ő nem válaszol, hanem lehajol és írni kezd a porba. Ezzel a gesztussal Ő akkor ott egy szimbólumot kreált, amelynek kettős jelentése is van:

1. Isten nem elítélni akarja az embert (Jn 12:47), aki porból van és porba tér vissza (Ter 3:19; Préd 3:20), hanem lehajol hozzá, az ő életéhez és problémájához. Isten úgy szereti az embert, hogy egésszen közel hajol hozzá és az ő gyarlóságához (Jn 3:16). Isten nem ráncigálja az embert dühösen az ítélőszéke elé, hanem irgalmasan terelgeti az üdvösség útjára...

(Ter 3:19) Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy, és a porba térsz vissza.

(Préd 3:20) Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett, és minden visszatér a porba.

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

2. Isten feljegyzi az ember nevét és életét (Lk 10:20; Zsid 12:22-23), de a bűneit csak a porba írja. Bűneink ma még csak porba vannak írva, hogy az a Szentlélek szele elfújhassa (Jn 3:8), illetve az Ő vize elmoshassa (1Kor 6:11). Ma még megtérhetünk, ma még megmoshatjuk ruhánkat a Bárány vérében (Jel 7:14). Boldog ember, akinek bűnei be vannak fedve (Zsolt 32:1; Róm 4:7)...

(Zsolt 32:1) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.

(Lk 10:20) De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.

(Róm 4:7) Boldogok, akiknek gonoszsága bocsánatot nyert, és akiknek bűnei be vannak födve.

(1Kor 6:11) Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.  

(Zsid 12:22-23) Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, Istenhez...

(Jel 7:14) Azt mondtam neki: „Uram, te tudod!” Erre ő azt mondta nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.
 

Az Úr Jézus számonkéri a bírót

Minden bíró valamiképpen az igazságos Isten földi helytartója, ezért magasabb szinten kell állnia a vádlottnál. Hogyan ítélkezhetnének egymás között a vádlottak, vagy egymás fölött a cellatársak? Ezért jogos az Úr Jézusnak a fellebbezése... Hogyan hozhat ítéletet.és hogyan hajthat végre egy ítéletet az, aki nem áll fennebb a törvény szerint a házasságtörő asszonynál? És az írástudók meg a farizeusok jól tudták, hogy olyan prófétával van dolguk, aki előtt nem titok az ő életük (Mt 9:4). Az is lehet, hogy a saját vétkeiket olvasták ki a porból, ahová az Úr Jézus írt. Ezért aztán mind elsomfordáltak…

(Mt 9:4) Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: „Miért gondoltok magatokban rosszat?"

Az Úr Jézus irgalmasan megbocsát és elnapolja ítéletet

Amikor ketten maradnak: az Úr Jézus meg az asszony, akkor mintha megjelenítődne az ember különítélete. Ekkor az Úr Jézus irgalmassága öt dologban nyilvánul meg:

1. Megbocsátja a házasságtörő asszony bűnét;

2. Keresztáldozatával, elővételezetten, kifizeti a házasságtörő asszony adósságát;

3. Visszaküldi a házasságtörő asszonyt az életbe, hogy egy új és tiszta életet kezdjen el az igazság és a törvény szerint;

4. Elhalasztja az asszony különítéletét;

5. És végül, figyelmezteti az asszonyt, hogy többé ne vétkezzen, hanem készüljön fel méltó módon az elkövetkezendő különítéletére (Róm 14:10)...

(Róm 14:10) Miért ítéled meg hát testvéredet? És te miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan odaállunk majd Krisztus ítélőszéke elé.

Uram Jézus! Segíts minket jól felhasználni irgalmasságod idejét és felkészülni különítéletünk napjára. Ámen.

Jézus indulatossága

(Jn 2:13-19) A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, juhaikkal és ökreikkel együtt, a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszükbe jutott az Írás szava: „Emészt a házadért való buzgalom.” A zsidók azonban szót emeltek, ezekkel a szavakkal fordultak hozzá: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?” Jézus azt válaszolta: „Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra fölépítem.

Ezt az evangéliumi részt és eseményt is az Úr Jézus egy személyében lévő két természete szerint kell szemlélnünk - vagyis az Ő valóságos isteni és az Ő valóságos emberi természete szerint - annélkül, hogy különválasztanánk e két természet működését.

Az Úr Jézus, az Ő isteni természete szerint, itt egy prófétikus cselekedetet visz végbe, amelyben, végső soron, a jeruzsálemi Templom az Ő szent testét és a tagokat, vagyis a megváltottakat jelképezi. Az Úr Jézus egyenlőséget tesz az Ő teste, illetve az Ő misztikus Teste, vagyis az Egyház és a jeruzsálemi Templom között (Jn 2:19, 1Pét 2:4-5). Mi pedig, egyenként, az Ő misztikus testének tagjai vagyunk (1Kor 12:12) és a Szentlélek templomai (1Kor 6:19)...

(1Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?

 (1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

(1Pét 2:4-5) Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.

Tehát mi, az Egyház tagjai, egyenként is, kis templomocskák vagyunk, amelyek mint élő téglák illeszkednek össze és tapadnak az "élő kőhöz", és alkotják Krisztus misztikus testének egységes templomát, Isten "lelki házát", vagyis az Egyházat. Mindegyik kis templomocskában a Szentlélek lakozik, és ugyanaz a Szentlélek szerkeszti ezeket egybe, mint a malter az épületet, hogy egy nagy templomot alkossanak...

Ez az evangéliumi rész azt mondja nekünk, hogy a mi testünk és lelkünk, de az egész Egyház is, mint Krisztus misztikus Teste, az imádság háza kell legyen. Nem lehet az ember élete, teste és lelke, vagy az Egyház élete, egy világias, kupeckedő piactér vagy rablók tanyája. Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják õt...

(Jn 4:24) Az Isten lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.

Az Úr Jézus, emberi természetét tekintve, habár az hordozója egy személyben az isteni természetének, nem lehetett mentes a természetes emberi indulatoktól sem, mert Ő mindenben olyan volt mint mi, kivéve a bűnt. Szerintem nem úgy kell elképzelni az Úr Jézust, mintha nem lett volna képes kilépni az Ő isteni nyugalmából és szelídségéből, és mintha csak megjátszodta volna az emberi indulatosságot. Márpedig ha valaki ostort fon, ostorral csapkod és asztalokat borogat, akkor az indulatosnak látszik. Ha pedig az Úr Jézus indulatosnak látszott, akkor Ő az is volt. Tehát az Úr Jézus, emberi természete szerint, szenvedélyesen megélte az Atya háza iránti buzgóságot és szeretetet. Valóban emésztette Őt a buzgalom és a féltékenység az Atya házáért (Jn 2:17), hogy Isten Templomát ne tegyék vásárcsarnokká és rablók barlangjává...

(Jn 2:17) Tanítványainak akkor eszükbe jutott az Írás szava: „Buzgóság emészt el házadért.”

Ezért tévednek azok, akik az Úr Jézust mindig szelídnek, békésnek és nyugodtnak ábrázolják. Mivel az Úr Jézus minden szentnek modellje és ősszentsége, ezért a szentekről kialakult kép is gyakran hasonló módon hamis. A mai ember úgy képzeli el a szenteket, hogy egész nap összekulcsolt kezekkel, szelíden és békésen imádkoznak, és nyájason mosolyognak az emberekre. Nem... Az igazi szent tud indulatos is lenni, amikor kell, mert őt is emészti a buzgalom a mennyei Atya házáért. Emlékezzünk a hős Makkabeusokra, akik nem sajnálták életüket adni az Úr törvényéért...

(1Makk 2:50) Nos tehát, fiaim, buzgólkodjatok a törvényért, adjátok oda életeteket atyáitok szövetségéért!

(Zsolt 69:10) Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat.

(Zsolt 119:139) Emészt a buzgóság házadért, mert ellenségeid feledik szavadat.

Ezért egy igazi szent gyakran nem egy nyájas, mézes-mázas, olajozott nyelvű ember, hanem egy indulatos, harcos lélek, aki szóval és tettel küzd az Úr űgyéért...

Drága jó mennyei Atyám, emészt a buzgóság a Te házadért és a Te űgyedért. Uram Jézus, nem engedlek el, amint Jákób sem engedett el, míg meg nem áldassz engem. Ámen.

Jézus türelmetlensége

(Mt 17:17)  Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”

Az Úr Jézus Krisztus, Aki valóságos Isten és valóságos ember, az Ő emberi természete szerint, rendelkezett minden emberi tulajdonsággal és így, akár türelmetlen is tudott lenni. Mindenben hasonló lett hozzánk, kivéve a bűnt...

(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie testvéreihez, hogy irgalmas és hűséges főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, és kiengesztelje a nép bűneit. ( v.ö. Fil 2:7)

(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.

Jézus türelmetlen volt, hogy:

-  már megszabadulhasson a gonoszok és a hitetlenek társaságából;

- már visszamenhessen a mennybe az Atyához;

-  már egyesülhessen a hívőkkel, akik az Ő megváltó és közvetítő műve által és a Szentlélek egyesítő ereje által megigazulnak, és visszakapcsolódnak a Szentháromság egy Isten életébe.

1. Az Úr Jézus türelmetlensége világosan kifejezi, hogy Ő nem szivesen tartózkodik a hitetlenek és a gonoszok társaságában...

(Mt 17:17)  Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide!”

Ezt nem mindenkire mondta, hanem csak a hitetleneknek és a gonoszoknak... A hívőknek pedig, akik befogadják Őt, akiknek megadja, hogy Isten fiai legyenek (Jn 1:12-13), ezt mondja:

(Mt 28:20) ... és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

(Jn 1:12-13) Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem a vérből, sem a test ösztönéből, sem a férfi akaratából, hanem Istenből születtek.

Mi milyen keresztények vagyunk: hívők vagy hitetlenek, igazak vagy gonoszak? Olyanok, akiknek az Úr Jézus szívesen van a társaságában, vagy olyanok, akik közül inkább kivolnulna?... 

Fontoljuk meg: ha a hitetlenséget és a gonoszságot választjuk, akkor az Úr Jézus egyszer majd végleg kivonul az életünkből, és a végső ítéleten ezt fogja mondani:

(Mt 25:41) Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.

2. Az Úr Jézus türelmetlenül várta már a megváltó művének beteljesedését és, hogy visszatérhessen a mennyei Atyához. Akkor, felemelkedve a mennybe, megmutathatta az Ő dicsőséges szent sebeit, amelyek által véghezvitte az Atya akaratát. A mennyei kórusok örvendezve tapsolták és dicsőítették a Fiút, Aki íly nagy művet vitt végbe...

(Jn 13:1) Közel volt már húsvét ünnepe. Jézus tudta, hogy eljött az óra, amikor a világból vissza kell térnie az Atyához.

(Jn 14:28) Hallottátok, hogy én megmondtam nektek: elmegyek, és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam.

(Jn 16:28) Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához.

3. Az Úr Jézus türelmetlenül várta a hívők egységét az Ő szent testében, amelyet az utolsó vacsorán adott nekünk (Mt 26:26; Mk 14:22; Lk 24:30). "Őáltala, Ővele és Őbenne" egyesülnek mind az övéi, az egy kenyérben (1Kor 10:17), akik testének tagjai, vagyis az Egyház (1Kor 12:12)...

(1Kor 10:17) Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Vágyva vágyott arra, hogy megválthasson minket, feltámadjon, felmehessen az Atyához, hogy elküldje nekünk a Szentlelket (Lk 24:49; Jn 16:7), Aki majd összeszerkeszti Krisztus misztikus testét, az Egyházat... 

(Lk 24:49) Én majd elküldöm nektek Atyám ígéretét. Ti csak maradjatok a városban, amíg erő nem tölt el benneteket a magasságból.

(Jn 16:7) De én az igazságot mondom nektek: Jobb nektek, ha elmegyek. Mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok, ha azonban elmegyek, elküldöm őt hozzátok.

Ezáltal valósul meg az egység, hogy amint az Atya Őbenne van és Ő az Atyában, úgy Ő legyen a hívekben, és a hívek is egyek legyenek Őbenne, a Szentlélek egyesítő ereje által. Erre vágyott Ő türelmetlenül...

 (Lk 12:25) ... és ezt mondta nekik: „Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna!

(Jn 17:21) Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

És a Vőlegény türelmetlenül várja, hogy karjára emelhesse a számára felékesített menyasszonyt, az új Jeruzsálemet, a megváltottak összességét...

(Jn 3:29) A menyasszony a vőlegényé. A vőlegény barátja csak ott áll mellette, és szívből örül a vőlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.

(Jel 21:2) Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony.

Uram Jézus, add, hogy hívők legyünk, ne hitetlenek. Add, hogy mindig jó gyümölcsöt teremjünk, hogy ne kelljen megtapasztaljuk türelmetlenségedet. Ámen.

Jézus hallgatása

(Lk 2: 42-47)  Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre.  Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.  De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” Ők azonban a nekik adott választ nem értették. Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.

Az Úr Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember. Egy személyben két természete van: az isteni természet és az emberi természet. Isten Fia emberi természete hordozója lett isteni természetének. De az emberi természete szerinti kiteljesedését nem kapta készen, hanem emberi módon kellett kiművelnie. Tehát az Úr Jézus, az Ő emberi természete szerint, okos volt, értelmes, és kiművelte magát tanulással és a bölcsességben való gyarapodással.

Olvashatjuk Lukács evangéliumában, hogy az Úr Jézus már 12 éves korában mennyire értelmes és okos volt. Ugyanakkor, isteni természete szerint, mivel Ő maga volt a megtestesült örök Ige (Jn 1:1-2; 14), számára olyanok lehettek az írások, mint a saját szavai. Ő mindig a mennyei Atya dolgait kereste és csíszolta emberi képességeit, így készülve küldetésére...

(Jn 1:1-2) Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél.

(Jn 1:14) S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

De a jeruzsálemi Templomban való maradása után, engedelmesen követte haza szüleit, és hosszú éveken át dolgozott csendesen József műhelyében. Ez volt az „ácsmester fia” (Mt 13:55) rejtett élete, amelyről nem sokat tudunk... 

(Mt 13:55-56, Károli) Nem ez-é amaz ácsmesternek fia? Nem az ő anyját hívják-é Máriának, és az ő testvéreit Jakabnak, Józsénak, Simonnak és Júdásnak? És az ő nőtestvérei is nem mind minálunk vannak-é? Honnét vannak tehát ennél mindezek?

Egy dolog bíztos: csendben és feltűnés nélkül élt Názáretben, nem csillogtatva képességeit, amelyek már gyermekkorában oly csodálatra méltóak voltak, és színrelépése után ámulatba ejtették az embereket (Jn 7:46). Csak a Jordán folyónál történt színrelépése és a Szentlélekkel való felkenése után (Mt 3:16) kezdett el tanítani, gyógyítani és ördögöket űzni. De még ekkor is csak fokozatosan bontakoztatta ki fellépését, mert el kellett jönnie mindennek az ideje (Lk 13:32, Jn 7:8), hogy beteljesedhessen Húsvétkor a megváltó keresztáldozata...

(Mt 3:16) Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt, és föléje ereszkedett.

(Lk 13:32) Ezt válaszolta nekik: „Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Lám, ma és holnap ördögöket űzök, és gyógyítok, csak harmadnap fejezem be."

(Jn 7:8) Ti menjetek fel az ünnepre, én erre az ünnepre még nem megyek fel, mert az én időm még nem jött el.

(Jn 7:46) A szolgák mentegetőztek: „Még soha sem beszélt úgy ember, ahogy ez beszél.”

Az Úr Jézus hallgatása végül Pilátus előtt vált nyilvánvalóvá, amikor semmit sem válaszolt az ellene felhozott vádakra, hanem hallgatott (Mt 27:14), mint a nyírásra elkülönített bárány (Iz 53:7)...

(Iz 53:7) Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.

(Mt 27:13-14) Akkor Pilátus azt mondta neki: Nem hallod, mi mindent tanúsítanak ellened? Ő azonban nem válaszolt neki egyetlen szóval sem, a helytartó pedig nagyon csodálkozott ezen.

További igerészek, amelyek az Úr Jézus hallgatásáról tanúskodnak:

(Mt 13:55-56) Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei? S nővérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?”

(Jn 7:3-6),Testvérei ekkor ezt mondták neki: „Menj el innen, és eredj Júdeába, hadd lássák a tanítványaid is a te dolgaidat, amelyeket cselekszel. Mert senki sem cselekszik semmit titokban, aki azt akarja, hogy nyilvánosan elismerjék őt. Ha ilyeneket cselekszel, tedd ismertté magadat a világ előtt.” Mert a testvérei sem hittek benne. Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Az én időm még nincs itt, nektek azonban minden idő alkalmas.

Megfontolások:

- Tudunk-e csendben várni, amíg el nem jön a mi időnk, a feladatunk napja, vagy türelmetlenül nekiszökünk a dolgoknak időnap előtt? Legyünk türelmesek és fegyelmezettek...

- Műveljük-e magunkat, törekszünk-e a kiteljesedésünkre, készülünk-e hivatásunk betöltésére? Legyünk képzettek, műveltek és felkészültek...

- Tudunk-e hallgatni, elrejtve tudásunkat, képességeinket mások előtt, kiváltképpen a kisebbek és a gyengébbek előtt? Legyünk alázatosak és alkalmazkodók...

- Tudunk-e háttérben maradni és csöndben dolgozni, nem várva elismerést és érdemeket? Legyünk szerények és visszahúzódottak...

- Tudunk-e meghallni önmagunknak, amikor beteljesítettük küldetésünket, vagy képtelenek vagyunk leállni, lemondani, kilépni a szerepkörből (Jn 3:30)? Legyünk nagylelkűek és lemondásra képesek...

- Fogunk-e tudni hallgatni, ha majd eljön a szenvedésünk ideje? Törekedjünk a türelemre és a szenvedések elviselésére...

(Jn 3:30) Neki növekednie kell, nekem kisebbednem...

Várni, visszavonulni, hallgatni... Milyen nehéz dolog ez a mai digitalizált, fórumozó, chattelő, instant és türelmetlen ember számára. Türelmetlenség, hiúság, becsvágy, nagyravágyás... Nagy urak ezek a mai világban. Az értelemnek és a tudásnak csillogtatása, a szerepekben való tetszelgés, a közösség előtt való beszédek, sürgés-forgások, mind-mind csak úgy hízlalják a hiú keresztény máját. Nagy dolog az alázat, az utolsó helyre való ülés és a hallgatás. Tanuljunk az Úr Jézus hallgatásából...

(Jak 3:2-5) Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt!

Mennyei Atyám, tisztíts meg engem a hiúságtól és add meg nekem a hallgatás erényét. Ámen.

A lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig

(Zsid 4:12) Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.

Az "ég és föld" témájában (Ter 1:1) arra tekintünk, ami rajtunk kívül van, amit a szemünkkel, képzeletünkkel és hitünkkel megismerhetünk az anyagi és a szellemi világból. Az ember hajlamos arra, hogy csak úgy kifele nézzen a fejéből, és azt gondolja, hogy csak a külvilág létezik. Ezért van az, hogy a törvényeket és a követelményeket mindig másokra vonatkoztatjuk, sosem önmagunkra. De befele is van egy világ, a mi benső univerzumunk...

Az önismeret, az önvizsgálat, a lelkitükör használata és az önértékelés, mind-mind eszközei lehetnek, hogy felfedezzük és megismerjük a saját benső világunkat, benső univerzumunkat. Aki ezt a benső utat végigjárja, és végigszemléli saját lelkét, az képes lesz mások benső világának megértésére is. A mi saját szellemi lelkünk tulajdonságai, működésének titkai, hibáinak, gyengeségeinek, betegségeinek, reagálásainak megfigyelése, képessé tesz bennünket arra, hogy felismerjük a másik emberben zajló lelki folyamatokat is. A világon ma már több mint hétmilliárd ember él. Ez ugyanannyi benső mélységet és szellemi, lelki univerzumot jelent. Van, aki kifele, a messzeségek felé fordul és van, aki befele a mélységek felé. Mindkettő megismerése és megfigyelése Isten ajándéka...

 
Úgy gondolom, hogy a hitetlen pszihológusoknál csak a kuruzslók veszélyesebbek. A hitetlen pszihológus oda és abba akar belekontárkodni, amit nem ő teremtett, nem ő alkotott és nem ő formált. A hitetlen pszihológus oda matat, amit nem hisz, nem ismer, nem lát és nem is szeret, hanem csak úgy kezeli, mint egy rendszerelméleti feketedobozt. Ha megdöfi jobbról, akkor így reagál, ha megpiszkálja balról, akkor úgy reagál… A végeredmény: ez az ember ilyen vagy olyan tipusú jellem, ilyen vagy olyan tehetsége vagy szellemi problémája van. A végén pedig belegyömöszöli az embert valamilyen kategóriába, mint valami vacak fiókba, és még rá is üt egy jókora pecsétet. Ennél azért sokkal több az ember, az ő lelke, benső univerzuma, és ez sokkal több megbecsülést, tiszteletet és szeretetet érdemelne... Amint nincs két egyforma ujjlenyomat vagy arc a világon, ugyanúgy két egyforma benső univerzum és lelkivilág sincs. Ahány ember, annyi benső univerzum. És az a csodálatos ebben, hogy ezt a sokmilliárd benső univerzumot Isten egyszerre öleli át, egyszerre élteti, ismeri és szereti. Mindez annyi Őneki, mint egy csokor virág...
 

Az egészben az a fura, hogy az ember még a saját benső univerzumát sem ismeri, nemhogy a másik emberét. Ha valamelyest meg akarjuk ismerni ömagunkat, akkor kérnünk kell a Szentlélek Úristen segítségét. Ha pedig önmagunkat sem ismerhetjük meg a saját erőnkből, akkor mennyivel inkább szükségünk van Isten segítségére a másik ember megismeréséhez. Ezért alapszabály kell legyen az, hogy addig ne piszkáljuk a másik ember lelkét, amíg a miénk nincs rendben (Mt 7:3)...

(Mt 7:3) Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?

Talán ezért van az, hogy Bartus László, a „Fesz van” című könyvéhez, ezt a mottót választotta: „A legtöbb, amit egy ember a másiknak adhat, hogy békén hagyja”. Ez egy nagyon pesszimista kijelentés, de ugyanakkor van benne sok igazság is, ami komoly élettapasztalatot tükröz...

A benső világ felépítése

Sokan elintézik az ember benső univerzumát azzal, hogy az három részre osztják: lélek, szellem és pszihé. Pedig ezek valójában, az ember egységes szellemi lelkének különböző jellegei. Az ember benseje hasonlatos egy atom szerkezetéhez, egy teli zsákhoz, egy házhoz vagy egy városhoz, de akár egy fához is...

Az ember szellemi lelkének és benső univerzumának tulajdonságai:

 

1. Van határfelülete a testtel

Vannak bemenetelek és kimenetelek: a bemenetelek az ember különböző szervei (szem, fül, bőrfelület, idegrendszer, agy, stb) és a kimenetekek az ő tagjai (száj, nyelv, kéz láb, stb)...

 

Az emberi lélek fejlődésében nagy szerepe van a határfelületeknek. Ezért van az, hogy a kisgyerek mindent megnéz, meghallgat, megtapogat, megízlel, és így nagyon sokat játszik (Péld 20:11).  A határfelület hatással van a lélekre akkor is, ha az ember valami szert visz be a szervezetébe, mint pl. nyugatót, alkoholt vagy kábítószert (Péld 20:1, Lk 1:11). A határfelület akkor is döntő fontosságú, ha egy fogyatékos emberről van szó. Egy vak, süket vagy értelmi fogyatékos ember nem tud lelkileg úgy fejlődni, mint egy egészséges (Lev 21:18)...

(Péld 20:1) A bor gúnyolódik, ami részegít, az lármáz, senki nem lesz bölcs, aki tántorog tőle.

(Péld 20:11) Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

(Lev 21:18) Senki se közeledjék oda, akinek testi hibája van, tehát sem vak, sem béna, sem formátlan vagy nyomorék ember...

(Lk 1:15)  ...mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel...

Tehát a bemenetelek az érzékszervek és egyéb szervek, míg a kimenetelek a beszéd és a mozgás. De valójában, az egész test, minden szervével együtt egy határfelület a lélekkel, mert a szellemi léleknek azonos formája van a testtel, és úgy tölti ki azt, mint a víz a vizes szivacsot. Ezért van az, hogy a lélek betegsége megnyílvánul a testen, és fordítva is: a test betegsége megnyilvánul a lélekben...

2. Van szíve és veséje

A szellemi szív minden élet kindulópontja és forrása: az érzelem, a szándék és az akarat székhelye (Péld 4:23). A szellemi vese a szív által forgatott gondolatok, szándékok, indulatok szűrője, és a helyes út megítélésének helye (Zsolt 26:2)...

(Péld 4:23) Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.

(Zsolt 26:2) Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém!

 

Az ember szellemi lelke nemcsak, hogy az emberi test hasonmása, mint "lelki test", hanem annak szerveihez hasonló jellegzetességei is vannak. A szellemi léleknek van szíve és van veséje. 

A lelki szív az Én, a személyiség központja. Innen indul ki minden élet: a gondolatok, érzések, indulatok, a szándék és az akarat. Az ember lelki veséje az az ő értelme, vagyis az a képessége, amellyel megvizsgálja a gondolatokat, az érzéseket, indulatokat, a dolgok természetét és értelmét. A vese ítéli meg mindezeket, és a megítélés után dönti el a szív ezeknek helyes vagy helytelen mivoltát. 

A jó szív jó dolgokkal van tele és jó döntéseket hoz, míg a rossz szív rossz dolgokat hoz elő. Az igaz ember szívében Isten trónol és az Ő igazsága. A gonosz ember szívében a gonosz trónol és annak hazugsága. A jó vese helyesen ítéli meg a dolgokat és helyesen tereli a szívet, míg a rossz vese kitekeri a nyakát a dolgoknak és elcsűri-csavarja az igazságot...

(Jer 4:14) Tisztítsd meg szívedet a gonosztól, ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass! Meddig maradnak még benned álnok gondolataid?

(ApCsel 5:3) Péter azonban így szólt: „Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából?

(Péld 23:26) Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!

(Zsolt 16:7) Áldom az Urat, aki értelmet adott nekem, veséim még éjjel is figyelmeztetnek engem.

(Zsolt 73:21) Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:...

Az ember lelki szívét, a testben, leginkább a köldök zónájára lehet betájolni, míg a lelki vesét a fejre. Ezért van az, hogy ha megbántanak, akkor a mellkasunkban, vagy a hasunkban érzünk fájdalmat, és ha felháborítanak és idegesítenek, akkor a fejünk fájdul meg. A szentté vált szív a mellkasban ragyog, és a szenteket a fejük körüli glóriával ábrázolják...

3. Van vérkeringése, ízületei és gyökerei

Ezek a lelki erek, útvonalak és elágazások, amelyeken keresztül működnek a szellemi, lelki folyamatok (Zsid 4:12). Az ember szellemi lelkét erek és útvonalak járják át, és izületek fogják össze. Ezeken keresztül közlekednek az indulatok, a szenvedélyek és a gondolatok. 

Mindezek legalsó része az emberi testet éltető lélek gyökerei, amelyek magába az Életbe, Isten gondviselő és megtartó szavának erejébe kapaszkodnak mint egy fa (Mt 3:10, Mt 21:19, Lk 13:7). Isten a testnek és a szellemi léleknek teremtője és éltetője. Az ember szellemi lelke halhatatlan, de az ember szellemi lelke csakis Isten Lelkéből, a Szentlélekből él. Hogy a Lélek meddig élteti az ember testét, az attól függ, hogy Isten meddig adja az életet (Ter 6:3)...

(Ter 6:3) Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltető lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.”

(Mt 3:10) A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.

(Mt 21:19) Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt.

(Lk 13:7) És monda a vinczellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába?

A vallásos emberek gyakran nagyon vigyáznak szavaikra és cselekedeteikre, de annál kevesebé gondolataikra és mulasztásaikra. Főleg a gondolataik tisztaságára nem ügyelnek... Pedig a nagy gonoszságok gyakran a gondolatok és a mulasztások szintjén történnek. Vigyázzunk hát a gondolatainkra. Jusson eszünkbe, hogy azok Isten előtt mindig hallhatók és láthatók...

(Mk 2:8) Jézus lelkében belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyeneket magatokban? – kérdezte.

(Lk 8:17) Mert semmi sincs úgy elrejtve, hogy elő ne kerülne, és nincs titok, ami ki ne tudódna, és nyilvánosságra ne kerülne.

(Rom 2:16) ...azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.

(Zsid 4:12) Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.

telen elszáradt a fügefa.

 

Ha valakinek gyógyíthatatlan testi betegsége van, akkor el kell gondolkodnia azon, hogy nem-e vágták el az ő szellemi lelkében a testi élet fájának gyökereit (Mt 3:10), mivelhogy nem termett jó gyümölcsöket (Lk 13:7). Sok betegségnél jó lenne megvizsgálni ezeknek lelki okait, mert gyakran személyes bűnök vannak a háttérben, és a gyógyulás útja csakis az Istenhez való szívbéli megtérés...

 

 

 

4. Vannak kamrái, házai és városai 

Ezek lelki kompartimentek, amelyekben a növekedés folyamán tárolódnak a tapasztalatok, élmények,  megszerzett tudások, elraktározva kategóriánként, életszakaszonként vagy más kiismerhetelen folyamatok szerint.

 

Néhány szentírási rész világosan utal arra, hogy a lélek felépítése hasonlatos egy szobához, egy házhoz, egy városhoz vagy egy templomhoz. Nagyon fontos, hogy ez a ház, ez a város (Mt 5:14; 11:23) jó fundamentumra épüljön. Ez a jó fundamentum az Úr Jézus Krisztus, Aki a biztos szikla (Lk 6:48). Ugyanakkor, az is fontos, hogy a szobában, a házban tisztaság legyen (Lk 11:25), és Isten lakózzon benne...

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

(Mt 7:24) Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát.

(Mt 11:23) És te, Kafarnaum! Vajon az égig emelkedel? A pokolba süllyedsz. Ha Szodomában mentek volna végbe a csodák, amelyek benned történtek, még ma is állna.

(Mt 12:44) Azt mondja hát: Visszatérek elhagyott házamba. Amikor odaér, üresen, kisöpörve, feldíszítve találja.

(Lk 6:48) A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot. Jött az árvíz, és az áradat rázúdult a házra, de nem tudta megingatni, mert biztos alapra épült.

(Lk 11:21) Amikor az erős ember fegyveresen őrzi házát, biztonságban van vagyona.

(Lk 11:25) Amikor megérkezik, kisöpörve, feldíszítve találja.

(Jn 2:19) Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.

(1Pét 2:5) Ti is, mint élő kövek, felépültök rajta lelki házzá, szent papsággá lelki áldozatok bemutatására, amelyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.

Óvakodjunk a lelki megosztottságtól, és törekedjünk arra, hogy minden lelki szobánk Istené legyen, mert nem szolgálhatunk két úrnak (Mt 6:24)...

(Mt 6:24) Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

5. Van szellemi kurzora

Ez kurzor az a valami, ami az „Én” futáraként, a szívből indul ki (Mt 7:21-22), és képes átkutatni a lelket, megkeresve az emlékeket, a tudást, a fogalmakat, a neveket, a rég elfelejtett képeket, stb. Mindezeket Isten Lelke (Jn 14:26), a Szentlélek éltető ereje működteti...

(Mt 7:21-22) Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság.

(Jn 14:26) A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

 

A szellemi lélek kurzora, vagy másként, a „benső futára”, egy titokzatos valami... Emberileg felfoghatatlan, hogy ha az Én, amely a szellemi lélek középpontja, a szívben található, és ott tartózkodik, hogyan képes átkutatni és végigjárni a szellemi lélek minden zegit-zúgát...

(2Kor 13:5) Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! Vagy nem ismeritek fel magatokon, hogy Jézus Krisztus bennetek van? Ha nem, akkor még kipróbálatlanok vagytok.
 

El lehet gondolkodni azon is, hogy a szklerózis, az autoimun betegség, az Alzheimer kór vagy a demencia, mennyire a fizikális határzóna, vagyis az idegrendszer leépülése, és mennyire a lélek kifáradása, erőtlensége és elhagyatottsága. Nem-e a bűnben senyvedő lélek elhagyatottságáról van itt szó, amely aztán maga után vonja a fizikai elváltozásokat is? Figyeljük meg a nagyon előrehaladott korú pápákat, püspököket és papokat, hogy milyen szellemi frissességgel rendekeznek. Egyetlen szent vagy szentéletű pap sem lett szenilis...

 

Uram Jézus! Köszönjük, hogy megszabadítottál a lelki rabságból, és királyságot adtál nekünk benső univerzumunk fölött. Ámen.