Aki nincs velem, ellenem van

(Lk 11:15-26) De közülük néhányan így szóltak: ,,Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.' Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: ,,Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ,,Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem''. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.'

Ez a kijelentés kettéosztja a teremtett világot... Van világosság és van sötétség (Ter 1:4-5; Lk 22:53). Van jó oldal és van rossz oldal. Vannak angyalok és vannak ördögök. Van Krisztus oldala és van a Sátán oldala. A két oldal között szellemi harc dúl (Jel 12:7). Nincs szürke zóna, és nincs olyan, hogy sem itt, sem ott nem vagyunk. Ha akarjuk, ha nem, valamelyik oldalra oda kell állnunk, vagy valamelyik oldalra odakerülünk. És ha nem vagyunk az Úr Jézus oldalán, akkor elkerülhetetlenül szembenállunk Vele...

(Ter 1:4-5) Látta Isten, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. Isten elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának.

(Lk 22:53) Amikor naponta ott voltam a templomban veletek, nem vetettetek rám kezet. De ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé.

(Jel 12:7) Ekkor harc támadt az égben: Mihály és angyalai harcoltak a sárkánnyal.

Hajlamosak vagyunk Istent a világos oldallal azonosítani, és a szellemi világot duálisnak tekinteni, amelyben Isten és a Sátán szembenállnak egymással. A valóság azonban az, hogy Isten e duális szellemi világ fölött áll, ott trónol és onnan uralkodik (1Kor 15:25). Ő teremtette a világosságot, és Ő választotta el a világosságot a sötétségtől. A Sátán, habár ellenkezik Istennel, nem lehet ellenfele Neki, hiszen ő csak Isten teremtménye. A Sátánnak valójában lehetetlen Isten ellen harcolnia, vagy Őt legyőzni. A harc kimenetele már előre el van dőlve, vagy el sem kell dőlnie. Mivel az ördögnek soha nem volt esélye a győzelemre, ezért az Istennel való ellenkezése az emberi értelem számára felfoghatatlan. Érthetetlen, mert nincs logikája, és ezért, átvitt értelemben, egy perverz dolog. Ha az ördögnek nincs semmi esélye, akkor miért nem alázza meg magát Isten előtt, és miért nem borul le előtte?...

(1Kor 15:25) Mert addig kell uralkodnia, míg valamennyi ellenségét lába alá nem veti.

Mi emberek az eredeti bűn állapotába és ebbe a harcba születtünk bele, ezért aztán nehéz nekünk az élet. Jaj a föld lakóinak (Jel 12:12). Napról-napra tapasztaljuk, hogy az ördög rombol és pusztít a világban, az Egyházban, az ember lelkében és az emberek között. Képes elhitetni az emberekkel, hogy ő hatalmas és győzni fog. Pedig pofonegyszerű és világos, hogy ez nem igaz. Ez a hazugság csak arra való, hogy minél több embert rántson le magával a mélybe és a pusztulásba...

(Jel 12:12) Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le az ördög nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.

A bekezdő igerész nemcsak a lelkek helyzetét mutatja be, hanem azoknak jogi állapotát is. A keresztség szentségében ördögűzés is történik. Nemcsak, hogy beleoltatunk Jézus Krisztus által a Szentháromság istenes életébe, hanem jogilag le is vagyunk foglalva Jézus Krisztus számára. Ezért aztán az ördög nem nyúlhat a megkeresztelt emberhez, hacsak az később nem adja át magát önszántából az ördögnek, és nem mondja vissza Jézus Krisztus fennhatóságát és jogát a saját lelke fölött. Ha az ember valamilyen módon eladja lelkét az ördögnek, akkor az birtokába veszi fokozatosan, a démoni befolyástól egésszen a megszállottságig. Ez a legnagyobb nyomorúság, amelybe ember kerülhet, és amelyet a Tízparancsolat első parancsolatának megszegésével vonja magára. És a még súlyosabb következmény az, hogy ez a bűn kihat nemcsak az elkövetőre, hanem annak leszármazottjaira is, harmad és negyedíziglen (Kiv 20:5; Szám 14:18)...

(Kiv 20:5) Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, számon kérem az atyák vétkét gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, ha gyűlölnek engem!

(Szám 14:18) Hosszan tűrő s nagyirgalmú az Úr, megbocsát gonoszságot és vétket, de büntetlenül nem hagy senkit, megbünteted az atyák vétkeit fiaikon, harmadik és negyedik nemzedékükön.

A szabadulás mindig lehetséges az életben, ha a bajban lévő ember irgalomért esedezik, szabadulásért folyamodik és visszakéri az Úr Jézus Krisztus fennhatóságát a saját lelke és élete fölött. De ha a szabadulás meg is történik, a korábbi rossz helyzet összes következménye nem szűnik meg, hanem azoktól tovább szenved bizonyos formában. A megszabadult embernek nagyon kell vigyáznia, hogy lelke megtisztított szobájában mindig meglegyen a Szentlélek kegyelme. Ő az az erős, Aki megkötözte és kidobta az ördögöt onnan (Mk 3:27). De ha annak az embernek, a bűnös és világias élete miatt, a Szentlélek visszahúzódik a lelkéből, akkor az automatikusan visszakerül a sötétség birtokába. Ez egyképpen hasonlít a közlekedő edények elméletéhez. A lélek sohasem mentes a szellemi befolyásoktól. Ha nincs benne a Szentlélek, akkor jönnek a gonosz lelkek és a démonok. És sokan jönnek... Hétszer többen, mint korábban voltak (Mt 12:45)... Ezért aztán a megtérés nagyjából csakis egy egyszeri és emelkedő lelki folyamat lehet. Nemigen szabad visszaesni, mert nem biztos, hogy újból vissza tud az ember emelkedni. És ha valaki, a megtérése után, megtagadja és lábbal tiporja az Úr Jézus megváltó Szent Vérét, akkor annak nincs több bűnbocsánat és megtérés (Zsid 10:26-29). Vigyázzunk, nehogy egy élet lelki küzdeleme után, lelkünk állapota még rosszabbá váljon, mint amilyen először volt. Virrasszunk és imádkozzunk, hogy kisértésbe ne essünk (Mt 26:41)...

(Mt 12:45) Erre elmegy, maga mellé vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat; bemennek és ott laknak. Annak az embernek pedig ez az utóbbi állapota rosszabb lesz az előzőnél. Így történik ezzel a gonosz nemzedékkel is.

(Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

(Mk 3:27) Senki nem mehet be az erős ember házába és nem ragadhatja el a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erős embert, és akkor majd kirabolja a házát.

(Zsid 10:26-31) Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkeztünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat. Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. Ismerjük jól, azt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, s én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr ítélkezik népe fölött.” Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni.

 

 

Mindig csak virrasszunk és imádkozzunk. Minden nap harcoljunk az Úr Jézus kegyelmének erejével és a Szűzanya segítségével...

 

Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a Sátán gonosz kisértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérünk, parancsoljon neki az Isten, te pedig mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz lelket, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, taszítsd vissza a kárhozat helyére. Ámen.