Aki nincs velem, ellenem van

(Lk 11:15-26) De közülük néhányan így szóltak: ,,Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.' Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: ,,Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ,,Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem''. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.'

Ez a kijelentés kettéosztja a teremtett világot... Van a világosság és van a sötétség (Ter 1:4). Van jó oldal és van rossz oldal. Vannak angyalok és vannak ördögök. Van Krisztus oldala és van a Sátán oldala. A két oldal között háború van (Jel 12:7). Nincs szürke zóna, nincs olyan, hogy sem itt, sem ott nem vagyunk... Ha akarjuk, ha nem, valamelyik oldalra oda kell állni, vagy valamelyik oldalra odakerülünk. Ha nem vagyunk az Úr Jézus oldalán, akkor elkerülhetetlenül szembekerülünk vele...

Hajlamosak vagyunk Istent a világos oldallal azonosítani és a szellemi világot duálisnak tekínteni, amelyben Isten és a Sátán szembenállnak egymással. A valóság az, hogy Isten e fölött a dualitás szellemi valóság fölött trónol. Õ teremtette a világosságot és Õ választotta el a világosságot a sötétségtõl (Ter 1:4). A Sátán, habár ellenkezik Istennel, nem ellenfele Istennek, hiszen csak Isten teremtménye. A Sátánnak valójában lehetetlen Isten ellen harcolni vagy Istent legyõzni. A harc már elõre el van dõlve vagy el se kell dõlnie... Mivel az ördögnek nem volt soha semmi esélye a gyõzelemre, az Istennel való ellenkezése az emberi ész szerint érthetetlen. Nincs logikája. Ez egy perverz magatartás... Ha az ördögnek sincs semmi esélye, akkor miért nem alázta meg magát Isten előtt, vagy alázkodik meg és borul le most Isten elõtt?...

Mi az ősbűn állapotába, ebbe a háborúba születtünk bele és ezért aztán nehéz nekünk és jaj a föld lakóinak (Jel 12:12). Napról-napra tapasztaljuk, hogy az ördög rombol a világban, az egyházban, az emberek között és az emberek lelkében. Képes elhitetni az embereket, képes elhitetni, hogy õ a hatalmasabb és gyõzni fog... Pedig pofonegyszerű, hogy nem igaz. Ez a hazugság csak arra való, hogy minél több teremtményt rántson magával a mélybe, a pusztulásba...

A fenti igerész nemcsak a lelkek helyzetét mutatja be, hanem azok jogi állapotát is. A keresztségben ördögûzés is történik... Nem csak beleoltatunk Krisztus által a Szentháromság istenes életébe, hanem jogilag le is foglaltak minket Jézus Krisztus számára. Ezért aztán az ördög nem nyúlhat hozzánk megkeresztelt emberekhez, hacsak késõbb az ember nem adja át magát önszántából az ördögnek, nem mondja vissza Jézus Krisztus fennhatóságát, jogát, a saját lelke fölött. Ha az ember, valamilyen módon eladja lelkét az ördögnek, akkor az birtokába veszi, fokozatosan a démoni befolyástól, egésszen a megszállottságig. Ez a legnagyobb nyomorúság, amelybe egy ember kerülhet, amelyet az elsõ parancsolat megszegésével von magára. Még súlyosabb következmény az, hogy ez a bûn kihat nemcsak az elkövetõre, hanem annak leszármazottjaira is, harmad és negyediziglen (Kiv 20:5;Szám 14:18)...

A szabadulás mindig lehetséges, ha a bajban lévõ ember irgalomért esedezik, szabadulásért folyamodik és visszakéri az Úr Jézus Krisztus fennhatóságát saját lelke és élete fölött. De ha a szabadulás megtörténik is, a korábbi rossz helyzet összes következménye nem szûnik meg, hanem azoktól tovább szenvednek bizonyos formában... A megszabadult embernek nagyon kell vigyáznia, hogy lelke megtisztított szobájában mindig legyen ott mindig a szentháromságos egy Isten, a Lélek által. Õ az az erõss, aki megkötözte és kidobta az ördögöt onnan (Mk 3:27). De ha a bûnös, világias élet miatt, az Úr Jézus kivonul abból a lélekbõl, akkor az automatikusan a sötétség birtokába kerül vissza... Ez hasonlít valamiféleképpen a közlekedõ edények elméletéhez. A lélek soha sem mentes a szellemi befolyásoktól. Ha nincs benne a Szentlélek, akkor jönnek a démonok. És sokan jönnek... Hétszer többen, mint korábban voltak (Mt 12:45). Ezért aztán a megtérés, nagyjából, csakis egy egyszeri és emelkedõ lelki folyamat lehet. Nem nagyon szabad visszabukni, mert nem biztos, hogy újból vissza tudunk emelkedni. Ha valaki, megtérése után, megtagadja, lábbal tiporja az Úr Jézus megváltó Szent Vérét, akkor annak nincs több megtérés (Zsid 10:26-29). Vigyázzunk, nehogy egy életnyi lelki küzdelem után, lelkünk állapota még rosszabb legyen, mint amilyen elõször volt. Virrasszunk és imádkozzunk, hogy kisértésbe ne essünk (Mt 26:41)...

 

 



 

Ima: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a Sátán gonosz kisértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérünk, parancsoljon neki az Isten, te pedig mennyei seregek vezére, a Sátánt és a többi gonosz lelket, kik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, taszítsd vissza a kárhozat helyére. Ámen.