A szűk kapun bemenni

(Lk 13:22-3) Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: ,,Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?' Ő ezt felelte nekik: ,,Igyekezzetek a szűk kapun bemenni, mert mondom nektek: sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Amikor a családapa már felkel és bezárja az ajtót, ti kívül állva zörgetni kezdtek az ajtón, és azt mondjátok: ,,Uram! Nyisd ki nekünk!'' Ő ezt feleli majd nektek: ,,Nem tudom, honnan valók vagytok.'' Akkor ti ezt kezditek majd mondogatni: ,,Előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál.'' Ő erre azt feleli nektek: ,,Nem ismerlek titeket, hogy honnan valók vagytok! Távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!'' [Zsolt 6,9] Lesz majd sírás és fogcsikorgatás, amikor látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot és az összes prófétát Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és letelepszenek az Isten országában. Mert íme, vannak utolsók, akik elsők lesznek, és vannak elsők, akik utolsók lesznek.

1996-ban kezdtem el járni a csíksomlyói búcsúra. Vágy ébredt bennem, hogy péntek este kimenjek és reggelig virrasszak a kegytemplomban. Este kimentem, de éjjel a fáradtság csak hazaűzött. Ennek ellenére úgy döntöttem, hogy kimegyek a hajnali misére. Hajnalban elindultam és kiértem a reggeli 6 órás misére. 

A templom zsúfolásig volt tele. Olyan pára és testszag volt, hogy a lélegzetem is elállt. A mise végén értesítettek a mikrofonban, hogy a gyónás meg a szentáldozás a belsõ udvarban van megszervezve. Mivel én a sekrestye ajtaja mellett álltam, a sekrestyeajtón keresztül viszonylag könnyû lett volna a folyosóra kijutni és onnan a belsõ udvarra, de tömeg csak egy tömbként, centinkként lépegethetett elõre...

Nagyon lassan haladtunk és csak egy negyedóra alatt értünk ki a folyosóra. Ott már látszott, hogy mi a probléma. A szervezõk nem tudtak már odajutni és a belsõ udvarra nyíló boltives francia ablaknak csak az egyik szárnya volt megnyitva. Ezért aztán egyszerre csak egy ember tudott bejutni a belsõ udvarra. Olyan gyúródás lett, mint a Ceuşescu korszakban az élelmiszer üzletekben. Csak épp, hogy itt most az örök életet adó eledelért volt a gyúródás. A szûk ajtón való bejutást - bosszankodva vagy nevetve - mindnyájan a mennyek országába való bejutás szimbólumaként élték meg...

Hol van a szûk kapu?... Mondhatjuk, hogy itt van, vagy ott van?... Nem. Ez is olyan, mint Isten országa (Lk 17:21): nincs egy bizonyos utcában, vagy templomban és GPS-el sem mérhetõ be. A szûk kapu a mennynek országának kapuja. Sok szûk kapu van az életben (Jn 10:7), amíg eljutunk a végsõ kapuig (Mt 25:10). Aki Krisztust követi, ki és bejár a kapun és legelõt talál. Az okos szûz, akinek van tartalék olaja, bejut a végsõ kapun, amikor a Võlegény eljön...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.

A mesében, a királyfinak, egyszer csak kiemelkedik a tóból a tavak tündére, hogy egy ajánlatot tegyen. A királyfinak néhány másodperce van, hogy döntsön és igennel vagy nemmel válaszoljon. Ez a válasz meghatározza további életét, sorsát... A válasz után a tündér eltûnik a vízben és többé nem tér vissza. Ilyen a szûk kapu is...

Az Úr Jézus megjelenik az ember mindennapjaiban és felajánlja önmagát az élethelyzetek által. Az ember feladata felismerni az Úr Jézust, az Õ tanítását, az evangéliumot, abban az élethelyzetben és igent mondani rá. Ha igent mondunk, akkor az a helyzet átölel és hordoz bennünket a kegyelem hullámain. Hordoz bennünket Krisztus keresztje, ha belekapaszkodunk... Ha nemmel válaszoltunk, akkor a helyzet elsülyed az idõk tengerében.. A nem válaszra, a helyzet végleg elmúlik és a kapu bezárul. Az elmúlt helyzetet nem hozhatjuk vissza. Ez hasonló egy óriáslesikláshoz is. Ha a sízõ elkapja a kaput, jó, de ha nem, akkor végleg elszalasztotta azt a kaput...

Amint egyre inkább igent mondunk ezekre a kapukra, annál inkább szorosabb lesz a mi helyzetünk. A világ és annak fejedelme (Jn 14:30) figyel bennünket és nagyon nem tetszik neki amit teszünk. Ekezdõdnek a szorongattatások... Ha elkezdûnk imádkozni, templomba járni, megtérni, megváltozni, adakozni, másokon segíteni, jót cselekedni, stb., akkor azt gondolhatnánk, hogy dicséretet kapunk. Gyerek dolog ilyent gondolni... A valóság az, hogy ha elkezdûnk a szûk kapukon belépni, akkor megtapasztajuk a sátán körmeit és fogait. Furcsa módon, senkinek sem fog tetszeni az, amit teszünk. A házastársunk féltékeny lesz, hogy már nem õ az elsõ a szívünkben, hogy már nem gyûjtünk vagyont, mint korábban, hanem még adakozunk is. Másokon segítünk ahelyett, hogy lebecsülnénk õket, hogy már nem vagyunk annyira menõk, ügyesek, mint korábban. A gyerekeink is furcsán néznek ránk, hogy hová járunk, milyen közösségbe, hogy miért olvassuk a Bibliát és miért imádkozunk annyit. Minek kell annyit templomba járni? Miért kell annyit ájtatoskodni? Jobb esetben majd gyagyásnak írnak le, de rosszabb esetben számíthatunk komoly csatározásokra is. Van akinek házastártsa kidobálja vagy összetépi a vallásos könyveit, szentírását... Cirkuszol és számonkéri minden jócselekedetét. A családpasztorációval foglalkozó lelkipásztorok gyakran azt akarják elhitetni, hogy a keresztény család attól hiteles, hogy harmonikus. Ez nem így van… Ezek megfeledkeznek az Úr Jézus szavairól:

 
(Luk 12:52-53) Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettő ellen, és kettő három ellen. Meghasonlik az apa a fiával és a fiú az apjával, az anya a lányával és a lány az anyjával, az anyós a menyével és a meny az anyósával.

Szó szerint, ellensége lesz az embernek a saját családja (Mt 10:36; Mik 7:6). Ez azért van, mert Krisztus világossága be kell hatoljon valaki által a szellemi sötétségben élõ családba. A család többi tagja nem fogadja ezt szivesen, hanem ellenáll. Sokszor, egy családban, Krisztus igazi elfogadása évtizedekig is eltarthat. Ez egy nagyon kemény és mindenapos harc... Az a család, amelyben nagy békesség van, gyakran a hitetlenség és a bûnös, világias élet hamis békéjében él...

De a szûk út, a szûk kapu, nemcsak a családban hoz megpróbáltatásokat. Kirekeszthetnek a munkaközösségbõl, elfordulhatnak a barátok, sõt bizonyos esetekben még a keresztény közösségben is magára maradhat az ember (Luk 6:22; Jn 16:2). Ez a legkeményebb kereszt... Mindenképpen, a szûk út, a szûk kapu, ijesztõ lehet és félelmet kelthet. Csakis a hit által vagyunk képesek nekiindulni. Vajon, hogy fogunk ezen túljutni? Bízzunk... Az Úr megsegít... Ez olyan, mint amikor egy szpeológus nekindul egy szûk barlangnak, de nem tudja biztosan, hogy átfér-e majd rajta. Ha elindult, akkor csakis elõre mehet...

Nagyon sok jónak tûnõ ember jár a széles és tágas úton. Ezek jól megvannak az élettel, mindig érvényesülnek, mindig sikeresek és az emberek dicsérik õket. Ezek azok az aranyemberek (v.ö.Jókai Mór, Az aranyember), akiket mindenki szeret. De ha nem szöknek meg az aranyember életükbõl a hit szigetére, akkor jaj nekik... Semmibe veszik Isten szavát, az evangélium számukra üres szöveg és a hegyi beszéd gúny tárgya... Mindenféle ügyeskedésesel érvényesülnek, mert a maguk módján eszesek (Luk 16:8). A törvény korlátait szélesre tárják önmaguk számára és mindig a legkönnyebb megoldást választják. Életük útját gyakran lelki hullák és összetört szívek jelzik. A végén pedig, amikor meghalnak, nagy temetést rendeznek nekik, ahol a pap, a politikus vagy a munkatárs hosszan méltatja életmûvüket. De vajon bejutott-e a lelkük a szûk kapun?...

Igyekezzünk hát minden nap a szûk úton járni és a szûk kapun bejutni, amíg még van rá idõnk...

Ima: Kérjük Uram Jézus minden nap a Szentlelket, Aki képes megadni nekünk a bátorságot a szûk kapu választására. Ámen.