Esztelen!

(Lk 12:13-21) Valaki megszólította a tömegből: ,,Mester! Mondd testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget!' Ő azt felelte neki: ,,Ember! Ki tett engem bíróvá vagy végrehajtóvá közöttetek?' Aztán így szólt hozzájuk: ,,Vigyázzatok és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.' Példabeszédet is mondott nekik: ,,Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Akkor így gondolkozott magában: ,,Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.'' Majd azt mondta: ,,Ezt fogom tenni: Lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és vagyonomat. Azután azt mondom lelkemnek: Én lelkem! Van sok javad, sok esztendőre eltéve; nyugodjál, egyél, igyál, élvezd az életet!'' Isten azonban így szólt hozzá: ,,Esztelen! Még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?'' Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.'

Mennyire rosszul esik, ha azt mondják nekünk, hogy: Bolond!... vagyis: Esztelen!... Ez magyarán azt is jelenti, hogy: Te ostoba, te hülye!… 

Isten az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette (Ter 1:26). Ennek a hasonlatosságnak az egyik legfontosabb jellemzõje, hogy az ember értelmes, okos lény. Az okosság egyike a sarkalatos erényeknek. Ha azt mondjuk embertársunknak, hogy esztelen, ezzel a benne rejlõ Istenhez való hasonlóságot sértjük... Ez nemcsak az embert, mint teremtményt sérti, hanem magát a Teremtõt is. Ezért az Úr Jézus szigorúan szól az ellen, hogy valaki, akár felindulásból is, ostobának vagy bolondnak nevezze embertársát. Az ilyennek azt mondja, hogy méltó a pokol tüzére...

(Mt 5:22) Aki embertársát ostobának nevezi, állítsák a nagytanács elé. Aki azt mondja neki, hogy te bolond, méltó a pokol tüzére.

Tehát, itt nem csak arról van szó, hogy ne haragudjunk embertársunkra, hanem arról is, hogy minden embertársunkban tisztelnünk kell Isten képmását. Tudatosítanunk kell, hogy az embernek erősen nagy az értéke. Értékesebb egy hegynyi aranynál, mert az arany csak élettelen fém, de az ember élõ, gondolkodni tudó és alkotásra képes lény. Még ha meg is sérült az emberben az értelem a bûn miatt, vagy valami betegség miatt, tisztelnünk kell azt, amint tisztelünk egy rombadõlt templomot (1Kor 6:19). Tisztelnünk kell azért, ami volt és Akiért, kinek házaként egykor felépült...

Az eszesség kétféle: van az Isten akarata szerinti, lelki eszesség és van az evilági, sátáni, ravasz eszesség (sátáni bölcsesség, Jak 3:15). A világ fiai a maguk nemében eszesebbek a világosság fiainál (Lk 16:8). E világ fiainak eszessége ravaszság, amely által, minden cselvetést és furfangot bevetve, felülkerekednek embertársaikon, kirabolják a szegényeket és vagyont halmozva, basáskodnak mások fölött. Azt tartják, hogy õk jogosan gazdagok, mert õk okosabbak és mert õk többet dolgoznak. Azt tartják, az a helyes rend, hogy egyesek gazdagok legyenek, mások meg szegények. Sõt, van olyan is, aki azt állítja, hogy a kapitalista rendszer gazdagjai az életszentség egyik formáját élik meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy a kommunizmus jó, hanem azt, hogy a vagyon halmozása és az életszentség kizárják egymást...

Az Úr Jézus, az életszentségre vágyó gazdag ifjútól azt kérte, hogy ossza szét vagyonát és kövesse Õt (Mt 10:21). A gazdagokról pedig azt mondta, hogy nehezebben jutnak be a mennyek országába, mint ahogy a teve átjut a tû fokán (Mt 10:25). Az Úr Jézus, tanításának igéiben arra hív minket, hogy ne gyûjtsünk vagyont itt a földön (Mt 6:19), adjunk a rászorulónak (Mt 4:42) és hogy nem szolgálhatunk ugyanakkor a vagyonnak is (a mammonnak), meg Istennek is (Mt 6:24). A gyakorlat bizonyítja, hogy ha komolyan törekszünk az Úr Jézust követni, akkor kizárt dolog hogy meggazdagodjunk, mert mindig az Urat szolgáljuk, mindig van akin segíteni (Mt 26:11), és forditva, aki gazdagodni akar, az törvényszerûen elzárkozik Istentől és embertársától. Tehát az Úr Jézus nem kerül ellentétbe önmagával: a példabeszédben elhangzott esztelenség, lelki esztelenség. A lelki esztelenség, pedig a lelki gazdagságra való törekvés hiánya...

Az ember teste-lelke, élete és ideje egységes. Az ember nem tudja megosztani magát a dolgok között. Vagy a lekieket választja, vagy a testieket, vagyis az anyagiakat. Sokan azt gondolják, hogy biza meg kell valahogyan élni és a lelkiek mellett szükséges az anyagi vállakozás is. Elvégre a társadalmat is kell építeni... De a valóság az, hogy ha az ember egyszer beleáll egy vágásba, belép a mókuskerékbe, akkor onnan már nehezen tud kilépni. Ezért aztán az ember döntései nagyon fontosak az életben: vagy az emberekre hallgatunk, vagy az Úr Jézusra. Talán biztatni fognak, hogy legyünk sikeres vállalkozók, teremtsünk javakat, jólétet, munkahelyeket, stb., de ne feledjük, hogy az Úr Jézus egyébre hív minket. Arra hív, hogy hagyjuk ezt a világot a maga útján és csakis Õt kövessük, mert Õ az út, az igazság és az élet (Jn 14:6).

Ima: Add Uram, hogy Benned bízzunk és elhiggyük, hogy úgy is élhetünk, mint az ég madarai és a mezõ virágai. Ámen.