Kérdés az, hogy imádkozunk-e?... Mert ha nem, akkor nehéz beszélni arról, hogy: Amikor imádkoztok... Sokan vannak, akik látszólag nagyon jó emberek, de valójában az egyik legynagyobb bûnben élnek: az önmegelégedés, az önteltség és a gõg bûnében. Ezek az emberek azt állítják, hogy õk becsületesek, jók és õk nem vétettek senkinek, ezért nem szorúlnak bûnbocsánatra, kegyelemre, nincs szükségük Istenre és jól megvannak a saját életükkel...
Ez valójában az ember bûnösös természetének és a bûnnek tagadása. Annak tagadása, hogy az ember megváltásra szorúl és nem elég önmagának... Az ilyeneknek hiába halt meg az Úr Jézus a kereszten, mert nem fogadják el az Ő keresztáldozatának gyümölcsét. Ez sajnos egy nagyon komoly probléma, és ha nem térnek meg, nem tartanak bûnbánatot, akkor bûneikben fognak meghalni (Jn 8:24).
A másik véglet, az imamalom típusú ember. Az ilyen betáblázza napjait imával. Reggel-este misére jár, naponta elmond egy teljes rózsafûzér koroszút és vagy két-három litániát. Minden lelkiségi találkozón jelen van és állandóan töltekezik. De amikor belépsz a személyes életébe, olyan lelki és viselkedési eltorzulásokkal találod magad szembe, hogy jól meg kell állj a hitedben, hogy ne kérdezd, mire is jó a vallásosság... Az ilyenek imaélete és vallásossága olyan, mint amikor addig tömik beléd a habostortát meg a mézet, amíg el nem betegedsz tõle... Az ilyeneknél, gyakran, a családi kapcsolatokban és az állapotbeli kötelességek elvézésében is súlyos hiányosságok vannak. Az is elõfordul, hogy a beteges vallásosság komoly pszihés problémákat okoz.
A helyes imaéletért, meg kell értenünk, hogy mi az ima és miért/hogyan kell imádkoznunk. Az ima az az eszköz, amely által kapcsolatba lépünk Istennel. Olyan mind egy adó-vevõ készülék. A háború ideje alatt a földalatti partizánok adó-vevõ rádiókkal tartották a kapcsolatot a központtal. A kapcsolatok rövidek voltak, hogy az ellenség ne tudja bemérni az adó-vevõ készülék helyét. Az Úr Jézus is arra, tanít, hogy az imánk legyen bensõséges, rejtett és rövid (Mt 6:7). Nem azért kell imádkozunk, hogy felsoroljuk Istennek minden szükségletünket... Õ jobban tudja mint mi, hogy mire van szükségünk. Õ már akkor tudja, hogy mi kell nekünk, amikor mi még nem is sejtjük. Volt olyan, hogy alig kezdtem bele a Miatyánkba és már a második sornál szólt az Úr. Még meg se szólíthattam Õt, de már válaszolt... Még nem is kértem, de Õ már megadta...
Az imaélet attól is függ, hogy kinek milyen hivatása és életállapota van. Van akinek hivatása, hogy szüntelenül, dicsőítse Istent, imádkozzon az emberekért és van aki csak erõért imádkozik, hogy tettekkel segíthessen embertársain. A helyes imaélethez tudatosítani kell, hogy ki vagyok, milyen az én életállapotom, mi a hivatásom, mit kell tegyek és melyek az én prioritásaim, kötelességeim...
Az idõk gonoszak (Ef 5:16). Ezért ki kell használni az idõt úgy az imára, mint a cselekvésre. Ima nélkül nekirohanni a mindennapoknak, startból vereség, viszont imába mélyedve bezárkózni, amikor odakint cselekedni kell, mulasztás... Az ima olyan kapcsolat az Úrral, mint a mobiltelefoné a térerővel, vagy a villamos eszközé a konektorral... Ha fontos dologban sokat kell telefonálni, arra is kell vigyázni, hogy a telefon nehogy lemerüljön.
Isten a szeretet. Õ végtelenül jó és irgalmas. Ha nem imádkoztunk egy ideig, forduljunk minél hamarabb vissza Õhozzá. Nem fog szemrahányást tenni, mint az öreg szülõ a gyermekének, ha az nem hívta fel telefonon néhány hétig. Az Úr soha sincs távol. Õ minden küzdelmünkben velünk van, bennünk van és fogja a kezünket. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy feléje fordítsuk gondolatainkat és szívünket. Ezért munka közben is, útközben is, mondjunk gyakran röpimákat: Jézus, Mária, József! Uram irgalmazz nekem! Jézusom, bízom benned!...Amikor imádkozunk, bízzunk teljes szívvel az Úrban.
Bármilyen bûnben is buktunk el, gyorsan forduljunk az Úrhoz és kérjünk bocsánatot. És legfõképpen vigyázzunk, hogy az imánk soha ne legyen egyfajta üzlet-ima, uzsorás-ima. Ne azért imádkozzunk, hogy valamit megkapjunk az Úrtól cserébe. Ne képzeljük a jó Istent valamiféle kávé vagy bankautomatának, ahová be kell dobni az imát és azért viszonzásúl majd minden kivánságunk teljesül...
Amikor imádkozunk, akár szárnyalunk a kegyelemtõl, akár lelki szárazságot érzünk, szítsuk fel a szívünkben szeretetünket az Úr iránt. Gondoljunk arra, hogy milyen édes az Úr és mennyi jót tett velünk. Ne feledjük el soha, hogy a felhõk felett mindig süt a nap. Az Úr karonfog minket és a felhõk fölé vezet, hogy ott, mint két barát (Jn 15:15), együtt sétálva, megosztja velünk az Õ gondolatait és titkait...
Ima: Köszönjük Uram, hogy barátaiddá fogadtál minket. Ámen.
A másik véglet, az imamalom típusú ember. Az ilyen betáblázza napjait imával. Reggel-este misére jár, naponta elmond egy teljes rózsafûzér koroszút és vagy két-három litániát. Minden lelkiségi találkozón jelen van és állandóan töltekezik. De amikor belépsz a személyes életébe, olyan lelki és viselkedési eltorzulásokkal találod magad szembe, hogy jól meg kell állj a hitedben, hogy ne kérdezd, mire is jó a vallásosság... Az ilyenek imaélete és vallásossága olyan, mint amikor addig tömik beléd a habostortát meg a mézet, amíg el nem betegedsz tõle... Az ilyeneknél, gyakran, a családi kapcsolatokban és az állapotbeli kötelességek elvézésében is súlyos hiányosságok vannak. Az is elõfordul, hogy a beteges vallásosság komoly pszihés problémákat okoz.
A helyes imaéletért, meg kell értenünk, hogy mi az ima és miért/hogyan kell imádkoznunk. Az ima az az eszköz, amely által kapcsolatba lépünk Istennel. Olyan mind egy adó-vevõ készülék. A háború ideje alatt a földalatti partizánok adó-vevõ rádiókkal tartották a kapcsolatot a központtal. A kapcsolatok rövidek voltak, hogy az ellenség ne tudja bemérni az adó-vevõ készülék helyét. Az Úr Jézus is arra, tanít, hogy az imánk legyen bensõséges, rejtett és rövid (Mt 6:7). Nem azért kell imádkozunk, hogy felsoroljuk Istennek minden szükségletünket... Õ jobban tudja mint mi, hogy mire van szükségünk. Õ már akkor tudja, hogy mi kell nekünk, amikor mi még nem is sejtjük. Volt olyan, hogy alig kezdtem bele a Miatyánkba és már a második sornál szólt az Úr. Még meg se szólíthattam Õt, de már válaszolt... Még nem is kértem, de Õ már megadta...
Az imaélet attól is függ, hogy kinek milyen hivatása és életállapota van. Van akinek hivatása, hogy szüntelenül, dicsőítse Istent, imádkozzon az emberekért és van aki csak erõért imádkozik, hogy tettekkel segíthessen embertársain. A helyes imaélethez tudatosítani kell, hogy ki vagyok, milyen az én életállapotom, mi a hivatásom, mit kell tegyek és melyek az én prioritásaim, kötelességeim...
Az idõk gonoszak (Ef 5:16). Ezért ki kell használni az idõt úgy az imára, mint a cselekvésre. Ima nélkül nekirohanni a mindennapoknak, startból vereség, viszont imába mélyedve bezárkózni, amikor odakint cselekedni kell, mulasztás... Az ima olyan kapcsolat az Úrral, mint a mobiltelefoné a térerővel, vagy a villamos eszközé a konektorral... Ha fontos dologban sokat kell telefonálni, arra is kell vigyázni, hogy a telefon nehogy lemerüljön.
Isten a szeretet. Õ végtelenül jó és irgalmas. Ha nem imádkoztunk egy ideig, forduljunk minél hamarabb vissza Õhozzá. Nem fog szemrahányást tenni, mint az öreg szülõ a gyermekének, ha az nem hívta fel telefonon néhány hétig. Az Úr soha sincs távol. Õ minden küzdelmünkben velünk van, bennünk van és fogja a kezünket. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy feléje fordítsuk gondolatainkat és szívünket. Ezért munka közben is, útközben is, mondjunk gyakran röpimákat: Jézus, Mária, József! Uram irgalmazz nekem! Jézusom, bízom benned!...Amikor imádkozunk, bízzunk teljes szívvel az Úrban.
Bármilyen bûnben is buktunk el, gyorsan forduljunk az Úrhoz és kérjünk bocsánatot. És legfõképpen vigyázzunk, hogy az imánk soha ne legyen egyfajta üzlet-ima, uzsorás-ima. Ne azért imádkozzunk, hogy valamit megkapjunk az Úrtól cserébe. Ne képzeljük a jó Istent valamiféle kávé vagy bankautomatának, ahová be kell dobni az imát és azért viszonzásúl majd minden kivánságunk teljesül...
Amikor imádkozunk, akár szárnyalunk a kegyelemtõl, akár lelki szárazságot érzünk, szítsuk fel a szívünkben szeretetünket az Úr iránt. Gondoljunk arra, hogy milyen édes az Úr és mennyi jót tett velünk. Ne feledjük el soha, hogy a felhõk felett mindig süt a nap. Az Úr karonfog minket és a felhõk fölé vezet, hogy ott, mint két barát (Jn 15:15), együtt sétálva, megosztja velünk az Õ gondolatait és titkait...
Ima: Köszönjük Uram, hogy barátaiddá fogadtál minket. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése