Több helyen is olvassuk az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus elment a egy-egy farizeushoz ebédelni. Pedig az Úr Jézus mindig a farizeusokkal és az írástudokkal állt szembe. Ahány elmarasztaló példabeszédet mondott, azt majdnem mind nekik mondta. Csak egyetlen egy alkalommal, több mint húsz "jaj"-t sorolt fel ellenük (Mt 25-26). Haragudtak is ezért rá nagyon... Dühöngtek, halálát kívánták és azon tanakodtak, hogy miként ölhetnék meg. Végül aztán, a megváltás beteljesedése is a farizeusok meg az írástudók gyülölete által valósult meg. Annyira gyûlölték az Úr Jézust, hogy pénzzel, fondorlattal, árulással, maniplációval és zsarolással elérték, hogy Judás elárulja az Úr Jézust, hogy a csõcselék halált ordíson rá, hogy Barabás szabadulását követelje, meg hogy Pilátus halálra ítélje. Az Úr Jézus elõre tudta mindezt és mégis elment a farizeusokhoz... Miközben velük evett, finoman tanította őket, vagy szemrehányást tett nekik egy-egy képmutató viselkedésért vagy téves felfogásáért. Ha valaki meghívta házába, akkor az Úr Jézus mindig elfogadta a meghívást, lehetett az farizeus, írástudó vagy vámos.
Az evangéliumi példázatokból már tudjuk, hogy lelkünk, szívünk egy házhoz hasonlatos. Mint minden háznak, ennek is van ajtaja. De ennek az ajtónak csak belülrõl van kilincse. Ez a szabad akaratunkat szimbolizálja. Azt jelenti, hogy a szívükbe, szívünk szeretetébe, csak azt fogadunk be, akit akarunk. Ezért van az, hogy a szeretetet nem lehet kierõszakolni, nem lehet megvásárolni. Szabad akaratunkat Isten is tiszteletben tartja. Az Úr Jézus ma is bemegy ahhoz, aki szivesen látja Őt és behívja (Jel 3:20). Ott áll szívünk ajtaja elõtt és kopogtat. Aki beengedi, azzal Ő együtt eszik...
(Jel 3:20) Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.
Te beengedted már az Úr Jézust a szívedbe? Emlékszel olyanra, hogy meghívtad volna Õt akár egy fohásszal is, imára kulcsolt kézzel, vagy térdre esve, széttárt karokkal?... Ha nem, akkor hát miért nem? Milyen fenntartásod van? Bizalmatlan vagy iránta? Nagyok az Õ követelményei? Még mindig édesnek érzed a bûnt? Érdekesebb, csábítóbb a világ, mint Jézus? Úgy gondolod, hogy még ráérsz?...
Bármi legyen is az oka, ha még nem engedted be Jézust a szívedbe, életedbe, akkor keresd Õt hamar és hívd meg Őt magadhoz. Ma még van idõd, ma még van lehetõséged... Holnap, ki tudja... De ne a félelem legyen az oka. Az is valami... Gondoljunk az elkárhozottakra és rettenjünk meg... De nem ez a tökéletes. Gondoljunk inkább arra a csodálatos élményre, hogy magát Istent láthatjuk vendégül. Nehogy azt gondoljuk, hogy mi vendégeljük meg Õt, hiszen Õ vendégel meg minket, mert Õ a vendég is, az asztal is, meg az eledel is. S milyen édes ez az eledel. Aki egyszer megkóstólja, az mindig vágyódik utána. Aki vele eszik, soha többé nem éhezik (Jn 6:35) és aki Õt eszi annak örök élete van (Jn 6:57)...
Ima: Add Uram, hogy szívem minden kamrájának ajtaját megnyissam elõtted. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése