Elvettétek a tudás kulcsát

(Lk 11,47-54) Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.' Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni, leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.

A kulcs a tulajdon és a hatalom jelképe. Akinél a kulcs, az a házigazda és az az úr. Akinél a kulcs, az rendelkezik a zár alatt lévõ értékekkel. Nem rossz és nem méltatlan dolog az értékeket elzárni. Ahol sok kéz jár, ott jó ha az értékek zár alatt vannak (Sir 42:6). Van olyan, hogy a gazda, az úr, kiadja kezébõl a kulcsot és rábízza egy bizalmasára, egy kincstárnokra. Ezért a kincstárnok hatalmas ember, második az urakodó után ( Ter 39:6; Ter 41:44; ApCsel 8:27).

A legnagyobb érték a mennyek országa, annak titkai és a legnagyobb hatalommal maga Isten rendelkezik. A mennyei Atya is átadta Valakinek országának kulcsait...

(Iz 22:22) Az õ vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

Ez az hatalmas nem más, mint az élő Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus. De az Úr Jézus nem tarotta meg csak magának ezt a hatalmat, hanem továbbadta a kulcsok hatalmát. A búzaszem elhalása és szaporodása (Jn 12:24) abból is állt, hogy a kulcsok hatalmát tovább kellett adni... Ezért az Úr Jézus továbbadta a kulcsok hatalmát az Egyháznak, az Õ misztikus Testének. Elsősorban Simonnak adta át, akit Péternek nevezett (Mt 16:19). Aztán átadta a többi apostolnak is az oldó-kötõ hatalommal (Mt 18:18). Majd az apostolok által átadta nekünk is, minden megkeresztelt és bérmált krisztuskövetőnek, a királyi papság és prófétaság által (1Pét 2:9). Mi mindnyájan, valamilyen szinten, az Úr sáfárai vagyunk és kincseinek intézõi (Lk 12:42)...

De mire jó a mennyek országának kulcsa? Hogy megnyissa a mennyek országának titkait, kifejtse a krisztusi tanítást, hogy feloldozza a bûnöket, hogy kijelentsen igazságokat, hogy kirekesszen vagy befogadjon bûnösöket Isten népe körében... Ezek közül, talán, a kulcsnak, a tudásra vonatkozó jelentése az egyik legdíszesebb... Sokan törekednek a tudásra, az ismeretre. Van aki csak amúgy ontja magából a teológiai ismereteket, nem törõdve azzal, hogy az egyszerû népnek nem erre van szüksége, hanem éhezi az örömhírt, a gyógyulást és a vigasztalást. Könyvei pedig ott sorakoznak haszontalanul a polcokon... Van aki szüntelenül tömi magát a tudománnyal, majd aztán ágálva szónokol, sziporkáztatva magas röptü teológiai eszmefuttatásokat, történelmi ismereteket vagy irodalmi műveket. Ahelyett, hogy a kereszt bolondságát hirdetné, világi emberek mûveivel páváskodik (1Kor 1:17-18). Az ilyen szolga csak önmagát hízlalja...

A tudás elsajátítása szükséges, a teológia szükséges, de ezeknek elsajátítása kötelez. Minél többet tud valaki, annál felelõsebb tudásának megéléséért és továbbadásáért (2Pét 1:6-8). Úgy vegyük számba a nekünk juttatott kulcsokat és azok használatát, hogy azok fognak bennünket érdemessé tenni a Kapu előtt (Jn 10:9), amelyet ha az Úr kinyít, senki be nem zárja és amelyet ha Õ bezár, senki ki nem nyítja (Jel 3:7)...

Ima: Uram Jézus, szüntelenül könyörgünk kegyelmedért, hogy mindig hûséges sáfárok marafhasdunk. Ámen.