Az emberi élet valóban hasonlít egy úthoz. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy: Én vagyok az út, az igazság és az élet (Jn 14:6). Mivel az Úr Jézus valóságos Isten, ezért az Õ lénye azonosul a tulajdonságával. Õ nem csak egy utat mutatott nekünk, hanem Õ maga az út. Õ nem csak igazat mondott, hanem Õ maga az igazság. Õ nem csak élt közöttünk, hanem Õ maga az élet. Õ nem csak szeret minket, hanem Õ maga a szeretet. Ő az út, melyen az igazságban, tartunk az örök élet felé, ahol a szeretet...
Az emberi élet szó szerint is egy út... Képzeljük el milyen lenne az, hogyha láthatnánk az összes lábnyomunkat, attól a perctõl, ahogy döcögve elindultunk, egésszen a mai napig, addig a székig, amelyen pont most űlünk... Legyen minden lábnyomunk pl. piros színű. Így rátalálnánk lábunk nyomára az irodában, a folyosókon, az utcákon, a templomban, a kocsmában, vagy olyan helyeken is, amelyekrõl rég meg szerettünk volna feledkezni, mert azokon a helyeken olyan dolgokat mûveltünk, amelyekre nem vagyunk túl büszkék. Ezeket a lábnyomokat általában cipõnkkel (sarunkkal) hagytuk ott. A talpunk nem érte a földet, hanem a cipõnk talpán járt-kelt... Ezért a cipõnk, a mi életünket, munkánkat jelképezi és ez az életút gyakran igencsak gyarló és bûnös. Ezért kellett lehúznia saruját Mózesnek is az égõ csipkebokornál (Kiv 3:5)... Nem léphetett saruival a szent helyre. Nem vihette be a bűnös életét Isten szentségébe, hanem csakis a lecsupaszított emberi lényét. Ezért van az, hogy nem vagyunk méltók megoldani az Úr Jézus saruszíját (Mk 1:7), mert Õ mindenben olyan lett mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15)...
Milyen a mi életútunk? Mondjuk, hogy a kék az eget, a lelkit és a szentet jelzi, és a piros a vért, a testet, meg a bûnös életet. Milyen a mi lábunk nyoma? Kék, vörös vagy lila?... Vigyáztunk-e lábunk nyomaira, hogy helyesek legyenek?...
Az életben sokan, nem a saját útjukat járják, hanem követnek valakit... Pl. mentorokat, lelki vezetõket, különböző mestereket, gurukat, stb. Ez sajnálatos dolog, mert az Úr Jézus világosan megmondta, hogy csakis Õt kövessük, hiszen csakis Õ az út, az igazság és az élet (Jn 14:6). Õ a Mester akit követnünk kell. Rajta kivül nincs más mester és nincs más szabadító. A legnagyobb szent is, még a legszentebb pápa is csak testvér az Úrban és az Úr tanítványa (Mt 23:8)... Ez nem jelenti azt, hogy nem szorulunk az Egyház anyai vezetésére, hanem azt, hogy van amikor nem hallgathatunk a testre és vérre, amint Szent Pál sem tette (Gal 1:16)... Nem az a férfi aki keménykedik és macsó, hanem az, aki szilárdan megáll az élet viharaiban. Ezért aztán sok női szentrõl el lehet mondani, hogy: Micsoda férfi ez a nő…
Életútunk sokszor göröngyös és tele van ütközésekkel. Ennek egyik legnagyobb problémája a megbántódás és a harag. Mivel gyarlók vagyunk, ezért gyarkan vétünk embertársaink ellen, vagy mások vétenek ellenünk. Így aztán, az egyik legnagyobb ajándék az, ha nem sértõdünk meg, ha nem haragszunk, ha nem ítélkezünk, hanem minden gyarlóságot irgalommal és azonnal megbocsájtunk.
Gyakran egy véleménykülönbség miatt is egy életre szóló harag születik. Sajnos… Gyakran az is baj, hogy az előljárók nem döntik el a vitás kérdéseket és nem közvetítenek alárendeltjeik között. Ekkor megszakad a párbeszéd és a párbeszéddel együtt a szeretet is. Ezután nem marad más, mint a harag és annak konzerválása... Nem haragszom rád, csak jól elraktam panaszaimat a mélyhűtõbe. Aztán majd, amikor eljön az ideje, kiolvasztom onnan azokat. Ha hamarabb nem, hát majd akkor, amikor különítéletre megyünk az Úr Jézus trónja elé. Mert a legnagyobb elõljáró, Aki előtt mindenkinek meg kell jelennie, az a nagy Király és ítélõbíró, az Úr Jézus Krisztus (2Kor 5:10)...
Ha bölcsek vagyunk, akkor minden vitás kérdésünket megoldjuk ebben az életben és mindenkivel megbékélünk. Ismerek olyan embert, aki egy komoly vita után azzal vált el embertársától, hogy: Majd odaát elválik!… Micsoda vakmerõség! A buta ember, vitás kérdését, vakmerõen az isteni itélőszék elé meri vinni… Honnan veszi, hogy abban a perben nyerni fog és hogy az ő javára fog ítélni az Úr? Hátha veszíteni fog? Akkor mi lesz?... Hát az lesz, hogy akkor majd meg fog fizetni az utolsó fillérig. És az nem más, mint a tisztítótûz...
Mivel Isten szentségébe nem lehet bevinni semmiféle bûnt, sem vitát, sem haragot, ezért Isten, az Õ irgalmasságában és szeretetében, a tisztítótüzet adta nekünk. Ott már a célba vagyunk, csak még az ideigtartó szenvedés és tisztulás van hátra. Az emberek sokassága nem veszi komolyan a tisztítótüzet és a tisztulást. Nem engesztelődnek ki, nem gyónnak és nem részesülnek búcsúban sem... Az emberek nagy sokassága a tisztítótûz felé tart. Képzeljük el a mai embereket, hosszú-hosszú sorokban, mint amikor az szovjetek az emberek tízezreit terelték nyolcas-tízes oszlopokban Szibéria felé, a fogságba. Sokan hét év múlva tértek onnan vissza, lefogyva, legyengülve és betegen. Ehhez hasonlatos a tisztítótûz is... Vagy ott van a parajdi sóbánya legalsó fejtése. Olyan sötétség van ott, hogy még a vak is többet lát, mint egy lámpás nélkül maradt bányász. Ha a bennünk lévõ világosság sötétség, akkor mekkora a sötétség (Mt 6:23)? Mekkora sötétség lehet Isten boldogító világosságának a hiánya?...
Mit tegyünk? Ha valakinek vétettünk, kérjünk bocsánatot és ha valaki duzmál ránk, kérdezzük meg, hogy mivel bántottuk meg. Béküljünk ki, amennyire csak rajtunk múlik. Legyünk jóakarattal ellenfeleinkkel szemben és sose keményítsünk be. Mindig tartsuk fenn magunknak azt a lehetõséget, hogy hátha mi tévedtünk és legyen mindenkihez egy jó szavunk. Egyszer hallottam egy kollegámtól egy jó román mondást: Sã lasi întotdeauna loc de bunã ziua... ami kb. annyit jelent, hogy: Mindig adj esélyt a holnapi köszönésnek… Vagyis sose vesszél össze valakivel úgy, hogy másnap ne tudj köszönni neki. Végül pedig, a békesség Ura őrizzen meg minket mindenféle haragtól...
Ima: Uram Jézus, őrizd meg utunkat, hogy tisztán és feddhetetlenül járuljunk szent színed elé. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése