Menyegzős ruhába öltözve

(Mt 22:1-14) Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk: ,,Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni. Ekkor más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ,,Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre. De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után, a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték. Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette. Azután azt mondta a szolgáinak: ,,A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.' A szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ,,Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?' Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ,,Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.'

A szentírás üzenete az, hogy Isten úgy szereti az embert, mint a vőlegény menyasszonyát, vagy mint a férj feleségét. Isten feleségül veszi népét (Iz 62:5). Nagy titok a házasság, amit Szent Pál, Krisztusra és az Egyházra vonatkoztat (Ef 5:32). De ebben a viszonyban, fordítva állnak a dolgok. Ha az emberek között a férfi udvarol a nőnek, a kegyelem rendjében, sok nő jár egy férfi után (Jer 31:22, Káldi-Neovulgata). Egy a Krisztus, a Vőlegény, de a Menyasszony (Jel 21:9) sok menyasszonyból áll, akik a Szentlélek egyesítő erejében, egységben, az Ő testét alkotják (1Kor 12:12).

(Iz 62:5) Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegényörül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

(Ef 5:31-32) „Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.” Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom.

(Jer 31:22) Meddig kalandozol ide-oda, te elpártolt leány? Hiszen az Úr új dolgot teremtett a földön: a nő jár a férfi után.”

(Jel 21:9) „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Bárki emberfiát megkeresztelnek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, az keresztény, és egyben meghívott is a királyi menyegzőre. De a kérdés az, hogy méltó lesz-e mindenki, hogy részt vegyen a menyegzőn? És nem nehéz megsejteni, hogy itt az ember üdvösségéről van szó...

Mivel a választott nép, Izrael, nem fogadta el az Üdvözítőt, így mi, a pogány népek ivadékai, meghívásban részesültünk Isten országába, a mennyegzőre, vagyis az üdvösségre (Róm 11:11). De ez nem jelenti azt, hogy automatikusan részesülünk is a mennyei lakomából. Az Úr, a Király, pretenciós, és követelményei vannak... Nem akarja tudomásul venni a mi demokratikus felfogásunkat, hanem követelményeket támaszt felénk. Ezek a követelmények pedig tömören: tartsd meg a parancsolatokat (Jn 14:15), és öltsd fel a kegyelem menyegzős ruháját...

(Róm 11:11) Azt kérdem mármost: Vajon úgy botlottak-e meg, hogy végleg elessenek? Semmi esetre sem. Ellenkezőleg, az ő bukásukból üdvösség támadt a nemzeteknek azért, hogy őket versengésre serkentse.

(Róm 11:24) Ha ugyanis téged kivágtak a természetes vadolajfából, és beoltottak a természet rendjén kívül a nemes olajfába, mennyivel inkább be fogják oltani saját olajfájukba azokat, akik a természet szerint oda tartoznak?

(Jn 14:15-16) Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat, én meg majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.

(Jn15:10) Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.

Mi a menyegzős ruha?

Már tudjuk, hogy az embernek halhatatlan lelke van, azaz szellemi-lelke, amelynek középpontja az ő lelki szíve. Ennek a léleknek, amely egy személy, van alakja, vannak tulajdonságai, van értelme, érzelmei és akarata. Az ember szellemi-lelkének minden élete, megmozdulása az ő lelki szívéből indul ki, és annak tulajdonságai által, döntései által, hoz elő a jót vagy a rosszat... 

(Péld 4:23) Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.

(Mk 7:21-23) Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.

Az ember lelke képes Istennel találkozni, Vele egyesülni és képes befogadni az Istentől kapott éltető Szentlelket, Akit az Úr Jézus elküld, hogy belöltse azt ajándékaival (Iz 11:2-3; Jn 15:26). De mindezek befogadása az emberi szívtől és akarattól függ. Ha az emberi szív Isten mellett dönt, akkor a kegyelmi ajándékok által magára ölti a szép magatartásokat és tulajdonságokat. Ezek a magatartások és tulajdonságok felékesítik a lelket, mint a ruha a testet, és alkalmassá teszik arra, hogy részesedjen a királyi menyegzőből...

Az alábbi igerészekbõl láthatjuk, hogy melyek azok a magatartások és tulajdonságok, amelyek szép, menyegzõs ruhába öltöztetik a lelket...

(Róm 13:14) Inkább öltsétek magatokra Urunkat, Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.

(Ef 4:24)... öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

(Ef 6:13-17)  Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát.

(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

(1Pét 5:5) Hasonlóképpen ti ifjak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek! Mindnyájan öltsétek magatokra az egymás iránti alázatosságot, mert Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.

Öltsük hát magunkra az isteni erényeket: a hitet, a reményt és a szeretetet. Öltsük magunkra az igazságot, az irgalmasságot, a jóságot, az engedelmességet, az alázatot, a türelmet, a szelídséget, az evengélium hirdetésének készségét, a Lélek ajándékait és adományait. Teremjünk meg a Lélek gyümöcseit (Gal 5:22). Ezek azok a ruházatok és ékszerek, amelyek díszes menyasszonyi ruhába öltöztetik lelkünket...

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.

Tehát, hogyan várakozzunk az Úr Jézus eljövetelére? Virrasztva és menyegzős ruhába öltözve; felövezett derékkal, tartalék olajjal (Mt 25:4) és égő lámpással a kezünkben...

(Lk 12:35-37) Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok.  Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál.

Nem az a fontos, hogy milyen nagy dogokat cselekszünk hanem, hogy mivé válunk...

A menyasszony

Íme a menyasszony,
Elbűvöl szépsége,
Hamvas bőre, arca,
Bársony tekintete,
Kecses a járása,
Szökkenő őzike,
Óh, míly csodálatos
A menyasszony szépsége.

Íme a menyasszony,
Hófehér ruhája,
Dagadó habként
Hullámzik uszálya,
Lehelet fátyla
Ködként száll utána,
Óh, míly csodálatos
A menyasszony ruhája.

Íme a menyasszony,
Csillog az ékszere,
Keblén és arcán,
Sziporkázik fénye,
Brilliáns karkötő,
Korona a dísze,
Óh, míly csodálatos
A menyasszony ékszere.

Íme a menyasszony,
A Vőlegényt várja,
Mint álmában, karján,
Megy a kápolnába,
Ekkor egybekelnek,
Örök házasságra,
Óh, míly csodálatos
A menyasszony álma.

Íme a menyasszony,
Szárnyal örömében,
Párja oldalán
Virágszirom özönben,
Sorfal közt vonulnak,
Ünneplők serege,
Óh, míly csodálatos
Az Úrnőnek öröme.

Uram Jézus! Kérjük a Szentlelket, mert magunktól ébren nem maradhatunk. Jöjj Szentlélek Úristen és segíts virrasztani. Öltöztess bennünket menyegzős ruhába. Ámen.

Az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók

(Mt 20:1-16) Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe. Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat is ott ácsorogni tétlenül a piactéren. Azt mondta nekik: ,,Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.'' Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett. Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ,,Miért álltok itt egész nap tétlenül?'' Azt felelték neki: ,,Mert senki sem fogadott fel minket.'' Erre azt mondta nekik: ,,Menjetek el ti is a szőlőbe.'' Amikor beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ,,Hívd a munkásokat, és add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.'' Jöttek azok, akik tizenegy óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt. Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: ,,Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.'' Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ,,Barátom! Nem vagyok veled igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?'' Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.'

Amikor egy társaságba, egy közösségbe vágyódunk, csak arra gondolunk, hogy miként juthatnánk be, miként tartozhatnánk oda, de amint a lábunkat betehettük, bizonyos idő elteltével, már azon kapjuk magunkat, hogy keressük a jobb és a rangosabb helyeket. Így lehet ez az üdvösséggel, a mennyországgal is: amíg még kint vagyunk, addig rettegünk és kétségekkel küzdünk. Arra gondolunk, hogy bárcsak a menny küszöbén belül lehetnénk. De ha már bent vagyunk, akkor lejátszódhat bennünk is a Zebedeus fiai lelkületének példája...

(Mt 20:21) Jézus megkérdezte: »Mit kívánsz?« Az így válaszolt: »Rendeld el, hogy az én két fiam közül az egyik a jobbodon, a másik a balodon üljön országodban.«

(Mk 10:37) Ők pedig ezt mondták neki: Add meg nekünk, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön majd a te dicsőségedben.

Az Úr Jézus elutasította a Zebedeus fiainak anyját is, és el fog utasítani minket is, ha így viselkedünk, mert mindenki csakis azt a helyet kaphatja meg, foglalhatja el, amelyet a mennyei Atya készített számára...

Nem az a kérdés, hogy milyen helyünk lesz a mennyben, hanem az, hogy elnyerjük-e az üdvösséget és a számunkra elkészített helyet (Jn 15:3). Képzeljük el, hogy ott vár ránk, odafenn a mennyben, egy gyönyörű karosszék, összekulcsolt karfákkal. Ezek a karfák csakis bennünket ismernek fel, és csakis nekünk nyílnak szét, hogy beleülhessünk a számunkra elkészített székbe. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell dolgoznunk lelki átalakulásunkért,  növekedésünkért és a kijelölt helyünkért. Aki megtartja a törvényt és úgy tanítja, az nagy lesz a mennyek országában (Mt 5:19 ), és aki első akar lenni, az legyen mindenkinek a szolgája (Mt 12:44)... Ez is egy nagy misztérium: a predesztináció és a személyes cselekedetek közötti feszültség...

A helyek nem egyformák. Egy asztal körül sem lehet úgy leüllni, hogy mindenkinek egyforma helye legyen. Van, aki a főhelyen ül, van, aki jobbról, van, aki balról és van, aki az asztal végén. Szűzanya is csak egy van, az ősatyák, a pátriárkák, a próféták és az apostolok is mind-mind egyedi és megismételhetetlenek személyek... Mégis, az Úr, az utolsónak is ugyanannyi fizetséget ad, mint ezeknek az első választottaknak (Mt 20:13). Így nyilvánul meg az Úr végtelen jósága és hatalma, amely lehetővé teszi, hogy mindenki, üdvtörténeti szerepétől függetlenül, egyformán elégedett és boldog legyen a mennyországban...

A helyek, a szerepek és a feladatok különbözőségében való egységes megnyugvásról és boldogságról Szent Pál is ír a Krisztus misztikus teste hasonlatában...

(1Kor 12:14-23) Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha azt mondaná a láb: "Nem vagyok kéz, nem vagyok a test része", vajon akkor nem lenne a test része? És ha azt mondaná a fül: "Nem vagyok szem, nem vagyok a test része", vajon akkor nem lenne a test része? Ha az egész test szem volna, hol lenne a hallás? Ha az egész test hallás volna, hol lenne a szaglás? Már pedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: "Nincs rád szükségem!", sem a fej a lábaknak: "Nincs rátok szükségem!" Sőt a test gyöngébbnek látszó tagjai sokkal inkább szükségesek, és a test kevésbé nemesnek tartott tagjait nagyobb tisztességgel vesszük körül.

Bármennyire kicsik és gyengék leszünk is a mennyek országában, ott mégis ott tökéletes boldogság vár ránk. Minél kisebbek leszünk, annál inkább fognak gondoskodni rólunk és annál inkább szeretni fognak minket. Ez megszüntet mindenféle versengést, törtetést, félelmet, szorongást, és már itt a földön, buzgóságra és jócselekedetekre serkent minket. Jó nekünk kicsinek és utolsónak lenni... Az a hely lesz jó nekünk, amelyet a jóságos mennyei Atya öröktől fogva elkészített számunkra. Csakis ott fogunk örökké boldogok lenni, mert ott birtokolhatjuk Isten örök boldogító látását. Ezért hát Lisieux-i Kis Szent Terézzel együtt merjünk elindulni a kicsinység útján...

 

 

Uram Jézus, add, hogy mindvégig kitartsunk Tebenned, és elnyerjük a nekünk szánt helyet a mennyben. Ámen.

Bemenni a mennyek országába

(Mt 19:23-30) Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.' Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?' Jézus rájuk tekintett és így szólt: ,,Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges' [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: ,,Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?' Jézus azt felelte nekik: ,,Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. És mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.

Miről van itt szó? A gazdagság elítéléséről? Vajon csak a szegények üdvözülhetnek? Láthatjuk a szentírásban, hogy Isten adott egyeseknek nagy vagyont, hatalmat és dicsőséget, míg másoknak csak kevesebbet, mert bizony szükség van egy bizonyos társadalmi rendre ebben a világban (Dán 2:37). Csak a kommunizmus állította, hogy mindenki egyenlő, de ez nem igaz sem ebben a világban, sem a mennyben. Ott is fog létezni egy szent hierarchia, ahol sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból lesz első (Mt 19:30). Ezért kell nekünk törekednünk az utolsó helyre ülni, hogy meg ne szégyenüljünk (Luk 14:10)...

A történelem eseményiből láthatjuk, hogy a királyságok, országok és azok hatalmasságai, a nemesség, önmagában nem volt rossz dolog, amikor nem csupán birtokolta hatalmat, hanem szolgált is azzal a népnek. Ez a rend, ha tökéletlenül is, de egyfajta mása volt az égi hatalmasságoknak és fejedelemségeknek. Még 1990-ben is találkoztam egy olyan nagyon öreg asszonnyal, aki Ferencz Józsefet  még „drága királyunknak” nevezte, és a grófját „jó gazdánk”-nak. Persze, mindig lesznek olyanok, akik lázadnak a monarchia ellen, de Krisztus királysága ellen nem lesz majd lehetőség erre.

De ha nem a gazdagság elítéléséről szól az ige, akkor hát miről? Szerintem itt az lélek és az anyagiak viszonyáról van szó. Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell értenünk az ember lelki felépítését és működését. Az ember nem csak test, nem csak lélek, hanem a test és a lélek szétválaszthatatlan egysége. Olyan mint a vizes szivacs: nem csak szivacs, és nem csak víz, hanem vizes szivacs...

Az ember lelke szellemi "építmény", ezért hívják szellemi-léleknek. Az ember szellemi-lelkének formája olyan, mint a testének formája. Ezt bizonyítja a szentírás is, amikor Saul megidézteti a varázsló asszonnyal Sámuel lelkét (1Sám 28:12), vagy amikor az Úr Jézus bebizonyítja, hogy nem szellem, hanem valóságos test (Lk 24:39). A szellemi-lélek maga is csak egy test a szellemi dimenzióban, de nem anyagi értelemben vett test, hanem a lényegét tekintve. Ugyanis, a szellemi-léleknek, habár halhatatlan, mégsincs autonómiája önmagában, hanem életét és mozogni bíró képességét a Teremtőtől kapja, Akinek egyedül van élete önmagában (Jn 5:26). Ennek a szellemi-léleknek van egy benső magva, amit szívnek neveznek, ahonnan Salamon szerint indul ki minden szellemi élet (Péld 4:23). Ez a lelki szív, egyesek szerint, hasonlatos egy fénygömbhöz. Azt mondják, hogy a kegyelem állapotban levő lelki szív annyira fényes, hogy ha a bűnös ember megpillanthatná, azonnal megvakulna tőle. A bűnös ember szíve viszont kérges és sötét, homályos burok borítja. Ezért Isten megvilágosító kegyelme nem tud belehatolni...

Míg a szellemi-lélek teste hasonlatos egy sok szobával rendelkező házhoz, vagy egy Windows operációs rendszerhez, addig a szív hasonlatos az operációs rendszer kurzorához. Ez a kurzor hordozza az „Én”-t. Ez a kurzor, mozogva a szellemi-lélek test házában, vagy operációs rendszerében, ablakból ablakba, ajtóról ajtóra, szobáról szobára, tárolja, megkeresi, felfedezi, feidézi ismereteit, öntudatát, használja értelmét, tapasztalaja érzelmeit és birtokolja akaratát.

Az élet folyamán, a szellemi-lélek háza gyarapodik, növekszik, kamrái-szobái szaporodnak. Ezek a szobák megtelnek mindenféle gazdagsággal vagy ócska kacattal. A Én kurzora pedig naponta végigpásztázza, illetve megkeresi azokat, szükség szerint, és az emlékezet által leltározza. Ha valaki birtokol valamilyen anyagi javat, és magáénak tekinti, akkor annak a birtoklásnak szellemi képmása és tudata ott van lelkének kamráiban. Ezért van az, hogy ha valakitől ellopnak valalmit, akkor az úgy fáj neki, mintha a lelkéből téptek volna ki egy darabot. Igen, mert ahol az ember kincse, ott van a szíve is...

(Mt 6:21) Ahol a kincsed, ott a szíved is.

Ha valaki evilági kincseket birtokol, akkor azoknak képmásait pásztázza az ő lelki kurzora, vagyis szívének Én-je. Ilyenkor a szív elsősorban a földiekhez ragaszkodik, és nem Istenre irányul, Aki az első helyen kellene legyen az ő életében. Ha valaki viszont Istenben gazdag, akkor a kurzora mindig Istenre és a mennyek országára irányul. Ez a kétféle irányúltság a szív tisztaságát, vagy tisztátalanságát, azaz fényességét, vagy kérgességét határozza meg. Ha valaki nem ragaszkodik az evilági dolgokhoz és Istenre figyel, akkor annak szíve tiszta és ragyogó. Viszont ha valaki nem Istenre figyel, hanem az  evilági dolgokhoz ragaszkodik, akkor annak szíve kérges, homályos és sötét. Ugyanakkor, ez a folyamat, a szellemi test méretét és tartalmát is meghatározza...

(Mt 7:13-14) A szûk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szûk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.

Ha valaki evilági javakban akar bővelkedni, akkor annak szellemi-lelke kamráiban olyan sok kacat gyűl fel, és olyan „kövérré” teszik őt, hogy nem bír "beférkőzni" a szűk kapun. Az ember bármit is akar rendetlenül birtokolni, az szellemileg "kövérré", nehézkessé teszi őt, és emiatt nem tud bejutni a mennyek országába. Ezért mondja, az Úr Jézus, hogy amíg olyanok nem leszünk mint a gyermekek, addig semmiképpen sem mehetünk be a mennyek országába (Mt 18:3). A gyerek nem kíván sokat birtokolni, nem törekszik dicsőségre, nem ragaszkodik okvetlenül dolgaihoz, hanem egyszerű engedelmességgel fogadja el mindazt, amit kap. A kapu pedig azért szűk, hogy ne vihessünk be rajta magunkkal tisztátalanságot, kevélységet és önzést...

Egy időben volt egy visszatérő álmom: Egy házban voltam és egy kacskaringós, titkos járaton kúsztam keresztül. Mindig volt abban egy hely, ahol olyan szűk volt a járat, hogy azt éreztem megrekedek és megfuladok. De mindig felbátorodtam, és valahogy átpréseltem magam. Amikor végül bejutottam a tágas helyre, egy gyönyörű könyvtárban találtam magam, és tudtam, hogy ott valami nagyon nagy kincset találtam. Ez a jelenet sokszor megismétlődött álmomban, és ahogyan telt az idő és felnőttem, egyre nehezebben tudtam átpréselni magam ezen a szűk járaton. Ezt az érzést leginkább a szpeológusok tudják megérteni. Ők azok, akik elindulnak a barlangok szűk járatain, nem tudván, hogy hová vezet az és, hogy átférnek-e majd rajta. Ők tudják, hogy ha megszorulnak, akkor ott nincs visszaút...

Ne ragaszkodjunk se a vagyonhoz, se az anyagiakhoz, sem a tárgyakhoz, sem a szellemi javakhoz, de még a lelki adományokhoz se... Nem föltétlenül az a szegény, aki anyagilag szegény. Nemhiába beszél az Úr Jézus „lelki szegényekről” (Mt 5:3). A szegény ember is tud helytelenül ragaszkodni, akár egy varrótűhöz is... Ugyanakkor, lehet valaki nagy vagyon kezelője is, de sikerül neki szabadnak maradni lélekben, és gyermeki lekülettel tud összepakolni a szűk kapun való bejutáshoz (pl. Páli Szent Vincze)...

De ha valaki helyetelenül ragaszkodott és gyűjtött is életében, még mindig van remény. Az Úr Jézus tanúságot tett Isten jóságáról és irgalmáról, Akinek az is lehetséges, amit az ember lehetelennek gondol. A gazdag ember is Isten gyermeke, és a piszkos arany alatt is lehet valami szeretnivaló, csak épp annyit kell mondania a bűnös embernek: Uram! Légy irgalmas bűnös lelkemhez. Emlékezz meg rólam a Te országodban... és Ő akkor azt feleli majd: Még ma velem leszel a paradicsomban...

Köszönöm Jézusom végtelen jóságodat és irgalmadat, amelyet megmutattál a jobb latoron. Ámen.

Elhagyja apját és anyját

(Mt 19:3-12) Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?' Ő ezt felelte: ,,Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket?' [Ter 1,27] Aztán így folytatta: ,,Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.' Erre azt mondták neki: ,,Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adni [MTörv 24,1] és úgy kell elbocsátani?' Azt válaszolta nekik: ,,Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét -- hacsak nem paráznaság miatt --, és mást vesz el, házasságot tör.' Tanítványai erre azt mondták neki: ,,Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.' Ő azt felelte nekik: ,,Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott. Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.'

Elhagyja apját és anyját ...  Ez lenne a közösség sejtosztódásának mechanizmusa is. Egy közösségben, amikor a létszám meghaladja az ideálist, akkor osztódnia kellene, hogy egy új közösség jőjjön létre. Gyakran ez nehezen megy. Vannak érzelmi, önállósági és lét-téri akadályok. Hogyan, miként, hová szakadjunk külön?... Ezeknél a kérdéseknél megreked az osztódás: hiányzik a bátorság, az önállóság, az áldozatkészség, vagy az anyagi lehetőségek...

Azonban a családnál, a házasságnál ez a meginkább sajnálatos... Együtt szórakozik két fiatal, komoly az udvarlás és látszólag szeretik is egymást. Úgy gondolják, hogy már az óra is odaketyegett, hogy az oltár elé álljanak. De amikor a mézeshetek után jönnek a gyakorlati mindennapok, akkor a feleség, vagy a férj, egy ki nem mondott elképzelés szerint, a szülei házasságába akarja beleintegrálni az ő párját. Apúék, anyúék így szeretnék, így kívánják, így akarják... Azt szeretnék, ha a hétvégét náluk töltenénk. Aztán a gyerek nevét is az anyós határozza meg, meg a lakásberendezést is, meg a mosogató szivacs színét is...

Van, hogy a fiatal házasok közül az egyik nem hagyja el az apját és anyját. Rajtuk lóg és csüng... Inkább tartozik hozzájuk, mint házastársához. Ez aztán idővel egy húzós probléma lesz a házasságukban, és ha jóidejében, akár kemény harcok árán is, ez a kötelék nem lesz elszakítva, akkor bizony megtörténhet a válás...

A történelem is bizonyítja, hogy az erőszakos integrálás mennyire lealacsonyító, mennyire nem emberi és nem tisztességes. Az ilyen integrálási szándék fittyet hány a másik ember identitására, elképzeléseire és vágyaira. Legyen csak ő olyan, amilyennek én elképzeltem, amilyennek én akarom, ha kell, manipuláció árán is... Az muszály-integrálás szándéka erőszak az emberi lélek legbensőbb szobája és legérzékenyebb mozgatórugói ellen...

Aki úgy házasodik, hogy nem hagyja el szívében apját és anyját, az nem is szereti teljes önátadással a párját. Habár soha nem tudatosította, hazudik önmagának is, a párjának is, környezetének is, meg Istennek is. Tudatán kívül, az esküvő alkalmával, csak egy gépies igent mondott a szeretetről feltett kérdésre. Nem is veszi észre, hogy csakis önmagát, az ő elképzeléseit, ragaszkodásait és a szülői ház biztonságában eltöltött gyermekkori életét szereti...

A felelős, felnőtt ember, az oltárhoz való járulás előtt tudatosítja, hogy vége egy korszaknak az életében, és egy teljesen más, új korszak kezdődik el. Tudatosítja, hogy habár élete végéig gyereke lesz szüleinek, a szüleivel való viszonya örökre megváltozik. Ebbe beletartozik az is, hogy ha netán a szülők helytelenül viszonyulnak az ő párjához, gyerekeihez, az ő családjához, akkor pontra teszi őket. Ebbe beletartozik az is, hogy esetleg, végső esetben, elutasítja, vagy kiútasítja őket. A párja mellett mindig és mindenképpen ki fog állni. Isten után, most már nem a szülei állnak a második helyen, hanem a férje, vagy fordítva, a felesége...

Aki úgy házasodik, hogy nem hagyja el szívében apját és anyját, az valójában nem is házasodik, és nem is lesz teljesen egy test házastársával. Ilyen esetben a szentségi házasság létrejötte is kérdéses, mert akaratlanul is hazudott az oltárnál, hiszen nem szerette igazán férjét, illetve feleségét úgy és abban az értelemben, ahogyan az kérdezve volt...

Mennyei Atyánk, bocsáss meg nekünk, mert gyakran nem tudjuk mit cselekszünk. Ámen.

Az alvilág kapui nem vesznek erõt rajta

(Mt 16:13-20) Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte tanítványait: ,,Kinek tartják az emberek az Emberfiát?' Ők ezt felelték: ,,Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.' Erre megkérdezte őket: ,,És ti kinek tartotok engem?' Simon Péter válaszolt: ,,Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.' Jézus azt felelte neki: ,,Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben van. És mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.' Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják el, hogy ő a Messiás. 

Botrányok mindig voltak az Egyházban és ez úgymond "természetes", mert meg van írva...

 
(Mt 19:7)  Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik. 

Viszont ami 2000-tõl történik az Egyházban, az valami rendkívüli... Ilyen soha nem volt korábban az Egyház történelmében. Kb. 2000-től jelentek meg az USA-ban az első püspöki lemondások. Elegendő rákeresni a Google-ben a "catholic bishop resigned" szavakra és a lista elképesztő. Az okok általában leleplezett gazdasági visszaélések vagy szexuális botrányok. A dolgok a pedofilia ûgyekben durvultak el végleg. Pár év alatt a botrányok olyan méreteket öltöttek (lásd a bostoni eseményeket), hogy azok lassan felemésztették az egyes egyházmegyék gazdasági erőforrásait, plébániáit és templomait...

Ekkor még mindenki arra számított, hogy az illetékesek felocsúdnak és határozott lépéseket tesznek a botrányok továbbterjedésének megelőzésére és a dolgok helyrehozására. A dolgok azonban nem csillapodtak. Amerika után sorra következtek az európai botrányok. Egy újabb mérföldkő volt, amikor a Belgiumi Püspöki Konferencia tagjait, a belga világi hatóságok egy napig örizetben tartották a konferencia épületében...

Ezután jött az írországi katasztrófa: a Ryan, a Murphy és a Cloyne jelentések. Az ír egyház püspökeinek jelentõs része lemondott, a nunciust visszahívták és az ír miniszterlenök a legkeményebb hangnemben bírálta Vatikánt a visszaélések eltusolásáért. Az ír hatóságok durva intézkedéseket helyeztek kilátásba, ami már a gyónási titkot is megerőszakolta. A katasztrófa felmérhetetlen volt, és a következményei beláthatatlanok. Volt, aki már egyenesen az ír katolicizmus végéről beszélt. A kár olyan hatalmas lett, hogy soha, semmiféle elnyomás nem okozott korábban ekkora kárt az Egyházban...

A botrány okait Enda Kenny ír miniszterelnök így nevezi meg: "felháborító klerikalizmus, arrogancia, elitizmus, narciszizmus, lelkiismeretlen és bűnpártoló eltusolás, a bűnösnek való kedvezés", stb.  Az áldozatok évtizedekig éltek egy közösségben az őket meggyalázó, bűnös, egyházi előljáróikkal, akik továbbra is köztiszteletben álltak, és gyakran házasítottak vagy temettek áldozataik családjában...

Az intézmény a romlottsággal azonosult és ezáltal, most már kiengesztelheteten konfliktusba került a világi hatóságokkal, akik oldalán ezúttal az igazság is ott állt. És mindez történt egy olyan országban, ahol a Katolikus Egyház a legnagyobb tiszteletben állt, ahol a világi hatóságok térdet hajtottak, kezet csókoltak az egyházi méltóságoknak, és ahol a mindennapokban a legynagyobb tiszteletben tartották az egyházi ünnepeket és eseményeket. Ugyanakkor félõ, hogy mindez csak az eisberg csúcsa... Vajon hol robban ki a következõ botrány, hová fajul mindez?... (Ma már látjuk...)

Ilyen körülmények között az ember az csak "ördög harapofogójára" gondolhat. Célja a papság szétzúzása, a szentmise és a szentáldozás eucharisztikus órájának megállítása és az emberek elszakítása az Oltáriszentségtől. Egyik felõl az ördög elveszi az egyházi előljárók józan eszét, hogy súlyos bűnöket kövessenek el, másrészt pedig a világi hívek haragját szabadítja rájuk, hogy a gyalázat és a rombolás teljes legyen...

A eucharisztikus óra megállítását nem képzelhetjük lehetelennek, mert írva van...

(Lk 17:22) Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

Ekkor az emberek elszakadnak az üdvösség forrásától és beáll a végidők előtti Nagy Elpártolás (2Tessz 2:3). Valószínűleg ekkor jelenik meg a pusztító utálatosság a szent helyen (Mt 24:15), amelyről Dániel próféta jövendölt...

Habár az utolsó óráig hirdetni fogják az evangeliumot az egész világon, a továbbiakban, lehetséges, hogy csak rombolásra és pusztításra számíthatunk az Egyházban. A gonosz fitogtatja erejét, de ugyanakkor lesz egyvalami, amit nem érhet el: ez a péteri szikla és az Egyház, amely erre épült. Ezt az Úr Jézus megígérte... És ha megígérte, akkor az úgy is lesz. Ebben a tudatban kell imádkoznunk és bíznunk, hogy bármilyen szörnyűség és szorongattatás is lesz, az Úr Jézus egy szilárd alapot igért, amelyhez nem érhet hozzá a Sátán. Ebbe a sziklába kell kapaszkodnunk és hozzá kell viszonyúlnunk ezekben a viharos időkben...

(Mk 13:31) Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.

Az, hogy a "pokol kapui nem vesznek erőt rajta", az Egyház említése után következik. A péteri sziklát, nem azonosítom föltétlenül a latin egyház primátus fogalmával, hanem az eredeti péteri sziklával, meg az Egyházzal egésszével. Az Egyház sokkal magasztosabb, mint amit látunk vagy elképzelünk. Az Egyház egy misztérium... Bízzunk és tartsunk ki, mert velünk van a szentek eggyezsége...

(Júd 1:3) Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.

Uram Jézus, az ég és a föld elmúlnak, de a Te igéid soha el nem múlnak. Végy el tőlünk minden aggodalmat. Ámen.

A kiskutyák is esznek

(Mt 15:21-28) Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: ,,Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.' Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: ,,Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk.' Ekkor így szólt: ,,Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.' Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: ,,Uram, segíts rajtam!' Erre így válaszolt: ,,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.' De az asszony csak folytatta: ,,Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.' Erre Jézus így szólt hozzá: ,,Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.' És abban az órában meggyógyult a lánya.

Habár mind Ádámnak és Évának vagyunk a leszármazottai, mégis vannak magasabb rendűek és vannak alacsonyabb rendűek. Vannak választottak és vannak kiskutyák...

Vajon Isten jobban szereti az egyeseket, mint a kettősöket?... Nem hinném... Ez ellene mondanak Isten szetetetének, Aki minden embert szeret és meghív az üdvösségre és az örök boldogságra...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.

Egyesek kiválasztottsága és elsőbbsége nem azért van, mert Isten őket jobban szereti, mint másokat, hanem mert nekik, az üdvrendben, az Isten népe iránti szolgálatban, különleges szerep jutott az üdvözülendők javára.

Izrael népe, a választott nép, azért lett kiválasztva, hogy világosság legyen minden nemzet számára és hogy belőle származzon az Üdvözítő. A Szűzanya Mária azért lett Isten Anyja, hogy az emberiségnek világra szűlje Isten Fiát, az Üdvözítőt. A papság azért van, hogy a hívőknek adják az Úr Jézust az evangéliumban és a szentségekben, különösen az Oltáriszentségben, mint Krisztus szent testét és vérét. De ez nem jelenti azt, hogy Isten másokat nem szeret ugyanúgy. Amikor majd eljutunk a feltámadás dicsőséges állapotába, ezek a kérdések nem fognak már számítani, mert sok utolsóból lesz első, és sok elsőből lessz utolsó (Mt 19:30). Akkor majd mindenki teljesen boldog lesz a szentek hierarchiájában...

(Mt 1:21) Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.”

(Mk 16:15) Azután ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek."

(Lk 2:29-32) „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.”

Előszeretettel helyezzük magunkat képzeletben a választottak szerepébe. Azonban nehezebben gondoljuk magunkról azt, hogy mi is kiskutyák lennénk. Pedig az alázatos ember el kell tudja képzelni magát az utolsó helyen is, a legkisebb, legalantasabb helyen is... Képzeljük el, hogy mi nem vagyunk választottak és kegyeltek, hanem alig engednek oda az asztal alá, hogy ott, a kiskutyák társaságában, elragadhassunk egy-egy lehulló morzsát. Nem kellemes, de ha sikerül, akkor talán hasznunkra válhat az ítéletkor...

Ajtód előtt

Ajtód előtt kutya szundít,
Mancsán orra, bóbiskol,
Tudja, erre jár a gazda,
Nemhiába rostokol.

Nem kóborol zsákutcákban,
Átkutatva árkot-bokrot…
Én vagyok az ajtód előtt,
Hűségesen Teád várok.

Ajtód előtt kutya szűköl,
Kilincset nyal, kaparász,
Tudja, megnyítja a gazda,
Nemhiába ostromolja.

Nem kutat a szemetesben,
Minden kukában kajtatva,
Én vagyok az ajtód előtt,
Téged éhezve-szomjazva.

Ajtód elõtt kutya nyűszit,
Reszket lába, horpasza,
Tudja, megvédi a gazda,
Nemhiába símul oda.

Nem habozik, merre fusson,
Véreznek a csípős sebek,
Én vagyok az ajtód előtt,
Oltalmadért esedezek.

Bárcsak, bárcsak én lennék az,
Nem gyűlne halomba vétkem,
Nem inognék, nem esnék el,
Mindig tudnám mit kell tennem.

Uram Jézus, segíts megaláznom magam, hogy ne kelljen szégyent érnem az ítéletkor. Ámen.

Amint a tengeren jár

(Mt 14,22-36) Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!', és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!' Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.' Ő azt mondta: ,,Gyere!' Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg engem!' Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?' Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: ,,Valóban Isten Fia vagy!' Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak. Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.

Hajlamosak vagyunk az Úr Jézus vízenjárását természttudományi, testi szempontból figyelni. Odalett a gravitáció, megnövekedett a vízmolekulák közötti vonzerő, angyalok hordozták, vagy elváltozott és megdicsőült testtel járt a vízen?...  Hát nem mindegy? Nem az a lényeg, hogy hogyan járt Isten Fia a tengeren, hanem az, hogy mit akar mutatni nekünk ezzel a jelenettel...

Egy egész napos ima után, az Úr Jézus eldönti, hogy végigsétál azokon a vízmolekulákon, amelyek Őáltala lettek megteremtve, és amelyek fölött neki abszolut hatalma van. Eldönti, hogy egy olyan színjátékot hoz létre, amellyel mély benyomást kelt, és amely mélyen beleég a tanitványok szemébe és szívébe. Egy olyan dolgot jelenít meg, amelyet majd leírnak az evangéliumokba, hogy minden nemzedéknek képet alkossanak Isten örvendetes üdvtervéről...

Az Úr Jézus vízenjárása nem más mint egy kép, egy ikon. És mint minden ikonértelmezésnél, itt is ismerni kell az kép részleteinek értelmét: A tenger a világot, az emberiséget ábrázolja. Ezt leginkánbb a Jelenések könyvébõl érthetjük meg, a tengerbõl feljövő fenevad leírásánál. És valóban, ez logikus is. Mondjuk, hogy egy embernek a súlya átlagban 60 kg. Az embernek kb. 70%-a víz, tehát az átlagban kb. 40 l víz. A Földön kb. 6 milliárd ember él, ami 240 milliárd liter víz. Egy köbméter vízben 1000 l víz van, ami azt jelenti, hogy az emberiség kb. 240 millió köbméter víz. Ez egy méteres magasságban 240 millió négyzetmétert jelent, ami 240 négyzetkilométer, vagyis felületileg nagyobb mint a Gallileai tenger, amely 166 négyzetkilóméter...

De valójában, az emberiség tengerrel való ábrázolása, annak mozgásában, zúgásában morajlásában, hánykolódásában nyer értelmet. A bábeli zűrzavar utáni nyelvekre, nemzetségekre hullott emberiség, folyamatos önleráncigáló, önleromboló hullámzásban van, hogy többé ne tudjon Bábel tornyot építeni önmagát istenítve és öncélúan az ég felé törni. Az Úr Jézus e tenger fölött jár. Ő minden nyelv és minden nemzet fölött van. Ő fölötte van e világ minden háborgásának és hullámzásának, és felülrõl, az Ő isteni perspektívájából szemléli a világot.

A tanítványok bárkája egy halászbárka. Ez az Egyházat és annak küldetését ábrázolja. Evezz a mélyre és dobd ki a hálót - hallhattuk a jelszót (Lk 5:4). A Tizenkettő az Egyház fundamentoma, akikre épültünk. Ha a fundamentom a bárkában van, akkor mi is ott vagyunk. Ha Péter kilépett a bárkából és a vízen járt, akkor mi is vízen jártunk, mert Péter a tizenkettőt képviseli, akik a fundamentom, amelyen mi is állunk. Ha Péter kételkedni és sülyedni kezdett, akkor mi is sülyedni kezdtünk, és ha az Úr Jézus Pétert megmentette, akkor minket is megmentett.

De ha Péter által a népek és nemzetek, e világ hiábavaló háborgásai és torzsálkodásai fölé emelkedtünk, akkor miért akarjuk fejünket megint beledugni a tengerbe? Miért akarunk ismét belesűlyedni annak sötét habjaiba? Az Úr Jézus arra hívott meg minket, azért nyújtotta ki nekünk is a kezét, hogy felemeljen bennünket maga mellé, ahonnan száraz lábbal, tisztán láthatjuk a tenger morajlását, a nemzetek és népek hiábavaló torzsalkodását. Nem bánthatjuk meg Őt azzal, hogy a felemelő kezét elengedve visszasülyedünk a tenger habjai közé...

Amikor szent Édesanyja, Mária és testvérei keresték Őt, mit is mondott?... Aki megcselekszi Atyám akaratát, az az én anyám és az az én testvérem. Máshol meg: Aki jobban szereti apját, anyját és testvéreit mint engemet, az nem méltó énhozzám...

(Mt 10:37) Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám.

(Mt 12:47-50) Valaki szólt neki: „Anyád és rokonaid kint állnak, és beszélni szeretnének veled.” De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: „Ki az anyám, s kik a rokonaim?” Aztán kitárta tanítványai felé karját, s így szólt: „Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám.”

Aki jobban szereti a tengert, vagyis e világot, aki jobban szereti családját, nemzetét, hazáját, nyelvét, stb., mint az Úr Jézust, az nem méltó Õhozzá és nem méltó, hogy a tenger habja fölötti, isteni magaslatokban járjon. Ő arra hívott meg minket, hogy mennyei állapotra és lelkületre törekedjünk, nem arra, hogy a tengerre letekintve hitetlenül elsülyedjünk. Aki a nemzetek hiábavaló torzsalkodásaitól elbizonytalanodik, felháborodik és megszédül, az sülyedni kezd. Ekkor föltétlenül az Úr Jézus kezébe kell kapaszkodnia, hogy új hitre kapva megállhasson a lelki küzdelemben...

A tenger háborgásának ideje, vagyis a népek és nemzetek ideje lejár, de az Úr Jézus az örök élet. Az ég és a föld elmúlnak de az Ő szavai örökké megmaradnak. Emelkedjünk hitben a tenger fölé, és kapaszkodjunk az Úr Jézus kezébe... 

(Mt 24:35) Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

Uram Jézus, hála és dicsőség neked, hogy felemelsz minket a világ fölé, és megmentesz annak háborgásaitól. Ámen.