Elhagyja apját és anyját

(Mt 19:3-12) Akkor odamentek hozzá a farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: ,,El szabad-e az embernek bocsátania a feleségét bármi okból?' Ő ezt felelte: ,,Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, férfinak és nőnek alkotta őket?' [Ter 1,27] Aztán így folytatta: ,,Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.' Erre azt mondták neki: ,,Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adni [MTörv 24,1] és úgy kell elbocsátani?' Azt válaszolta nekik: ,,Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt. Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét -- hacsak nem paráznaság miatt --, és mást vesz el, házasságot tör.' Tanítványai erre azt mondták neki: ,,Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.' Ő azt felelte nekik: ,,Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott. Vannak ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is, akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja érteni, értse meg.'

Elhagyja apját és anyját ...  Ez lenne a közösség sejt-osztódásának mechanizmusa is. Egy közösségben, amikor a létszám meghaladja az ideálist, akkor osztódnia kellene, hogy egy új közösség jõjjön létre. Gyakran ez nehezen megy. Vannak érzelmi, önállósági és lét-téri akadályok. Hogyan, miként, hová szakadjunk külön?... Ezeknél a kérdéseknél megreked az osztódás: hiányzik a bátorság, az önállóság, az áldozatkészség vagy az anyagi lehetõség...

A házasságnál ez a meginkább sajnálatos. Együtt szórakozik két fiatal. Komoly az udvarlás és látszólag szeretik is egymást. Úgy gondolják, hogy már az óra is odaketyegett, hogy az oltár elé álljanak. De amikor a mézeshetek után jönnek a gyakorlati mindennapok, akkor a feleség, vagy a férj, egy ki nem mondott elképzelés szerint, a szülei házasságába akarja beleintegrálni a párját. Apúék, anyúék így szeretnék, így kívánják, így akarják ... Azt szeretnék, ha a hétvégét náluk töltenénk. Aztán a gyerek nevét is az anyós határozza meg, meg a lakásberendezést is, meg a mosogató szivacs színét is...

A fiatal házasok közül, az egyik nem hagyja el az apját és anyját. Rajtuk lóg... Inkább tartozik hozzájuk, mint házastársához. Ez idõvel egy húzós probléma lesz a házasságukban és ha jóidejében, akár kemény harcok árán is, ez a kötelék nem lesz elszakítva, akkor biza megtörténhet a válás...

A történelem is bizonyítja, hogy az erõszakos integrálás  mennyire alantas, mennyire nem emberi és nem tisztességes. Az ilyen integrálási szándék fittyet hány a másik ember identitására, elképzeléseire, vágyaira. Legyen csak õ olyan, amilyennek én elképzeltem, amilyennek én akarom, ha kell, manipuláció árán is. Az muszály-integrálási szándék erõszak az emberi lélek legbensõbb és legérzékenyebb mozgatórugói ellen...

Aki úgy házasodik, hogy nem hagyja el szívében apját és anyját, az nem is szereti teljes önátadással párját. Habár soha nem tudatosította, hazudik önmagának is, a párjának is, környezetének is, meg Istennek is. Tudatán kívül, csak egy gépies igent mondott az esküvõ alkalmával a szeretet-kérdésre. Nem is észlelte, hogy csakis önmagát, az õ elképzeléseit, ragaszkodásait és a szülõi ház biztonságában eltöltött gyermekkori életét szereti...

A felelõs, felnõtt ember, az oltárhoz való járulás elõtt tudatosítja, hogy vége egy korszaknak az életében és egy teljesen más, új korszak kezdõdik. Tudatosítja, hogy habár élete végéig gyereke lesz szüleinek, a szüleivel való viszonya örökre megváltozik. Ebbe beletartozik az is, hogy ha netán a szülõk helytelenül viszonyulnak párjához, gyerekeihez, az õ családjához, akkor pontra teszi õket. Ebbe beletartozik az is, hogy esetleg, végsõ esetben, elutasítja, vagy kiútasítja õket. Párja mellett mindig és mindenképpen ki fog állni. Isten után, most már nem a szülei állnak, hanem a férje, illetve a felesége...

Aki úgy házasodik, hogy nem hagyja el szívében apját és anyját, az valójában nem is házasodik és nem is lesz teljesen egy test házastársával. Ilyen esetben a szentségi házasság létrejötte is kérdéses, mert akaratlanul is hazudott az oltárnál, hiszen nem szerette igazán férjét, feleségét úgy és abban az értelemben, ahogyan az kérdezve volt...

Ima: Mennyei Atyánk, bocsáss meg nekünk, mert gyakran nem tudjuk mit cselekszünk. Ámen.