Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!', és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!' Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.' Ő azt mondta: ,,Gyere!' Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg engem!' Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?' Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: ,,Valóban Isten Fia vagy!' Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak. Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.
Hajlamosak vagyunk az Úr Jézus vízenjárását természttudományi, testi szempontból figyelni. Odalett a gravitáció, megnövekedett a vízmolekulák közötti vonzerõ, angyalok hordozták vagy elváltozott, megdicsõült testtel járt a vízen?... Hát nem mindegy? Nem az a lényeg, hogy hogyan járt Isten Fia a tengeren, hanem az, hogy mit akar mutatni nekünk ezzel a jelenettel.
Egy egész napos ima után, az Úr Jézus eldönti, hogy végigsétál azokon a vízmolekulákon, amelyek általa lettek megteremtve és amelyek fölött neki abszolut hatalma van. Eldönti, hogy egy olyan színjátékot hoz létre, amellyel mély benyomást kelt és amely mélyen beleég a tanitványok szemébe, szívébe. Egy olyan jelenetet, amelyet majd leírnak az evangéliumokba, hogy minden nemzedéknek képet nyújtson Isten örvendetes tervérõl.
Az Úr Jézus vízenjárása nem más mint egy kép, egy ikon. És mint minden ikon-értelmezésnél, itt is ismerni kell az kép részleteinek értelmét. A tenger az emberiséget ábrázolja. Ezt leginkánbb a Jelenések könyvébõl érthetjük meg, a tengerbõl feljövõ fenevad leírásánál. És valóban, ez logikus is... Mondjuk, hogy egy ember átlagban 60 kg. Az embernek kb. 70%-a víz, tehát az átlagban kb. 40 l víz. A Földön kb. 6 milliárd ember él, ami 240 milliárd liter víz. Egy köbméter vízben 1000 l víz van, ami azt jelenti, hogy az emberiség kb. 240 millió köbméter víz. Ez egy méteres magasságban 240 millió négyzetmétert jelent, ami 240 négyzetkilométer, vagyis felületileg nagyobb mint a Gallileai tenger, amely 166 négyzetkilóméter.
De valójában, az emberiség tenger általi ábrázolása, mozgásában, zúgásában morajlásában, hánykolódásában nyer értelmet. A bábeli összezavarodás utáni, nyelvekre, nemzetségekre hullott emberiség, folyamatos ön-leráncigáló, ön-leromboló hullámzásban van, hogy többé ne tudjon Bábel tornyot építeni és öncélú módon az ég felé törni. Az Úr Jézus e tenger fölött jár. Õ minden nyelv és minden nemzet fölött van. Õ fölötte van e világ minden háborgásának és hullámzásának és felülrõl, az Õ isteni perspektívájából szemléli a világot.
A tanítványok bárkája egy halászbárka. Ez az Egyházat és annak küldetését ábrázolja. Evezz a mélyre és dobd ki a hálót...- hallottuk a jelszót. A Tizenkettõ az Egyház fundamentoma, akikre épültünk. Ha a fundamentom a bárkában van, akkor mi is ott vagyunk. Ha Péter kilépett a bárkából és a vízen járt, akkor mi is vízen jártunk, mert Péter a tizenkettõt képviseli, akik a fundamentom, amelyen mi is állunk. Ha Péter kételkedni és sülyedni kezdett, akkor mi is sülyedni kezdtünk és ha az Úr Jézus Pétert megmentette, akkor minket is megmentett.
De ha Péter által a népek és nemzetek, e világ, hiábavaló háborgásai és torzsálkodásai fölé emelkedtünk, akkor miért akarjuk fejünket megint beledugni a tengerbe? Miért akarunk ismét belesûlyedi annak sötét habjaiba? Az Úr Jézus arra hívott meg minket, arra nyújtotta nekünk kezét, hogy felemeljen bennünket maga mellé, ahonnan száraz lábbal, tisztán láthatjuk a tenger morajlását, a nemzetek és népek hiábavalóságait. Nem bánthatjuk meg Õt azzal, hogy a felemelõ kezét elengedve visszasülyedünk a tenger habjai közé.
Amikor édesanyja, Mária és testvérei keresték, mit mondott? Aki cselekszi Atyám akaratát, az az én anyám és az az én testvérem. Máshol meg: Aki jobban szereti apját, anyját és testvéreit mint engemet, az nem méltó énhozzám.
Aki jobban szereti a tengert, vagyis e világot, aki jobban szereti a családját, a nemzetét, a hazáját, a nyelvét, stb.,mint az Úr Jézust, az nem méltó Õhozzá és nem méltó, hogy a tenger habja fölötti, isteni magaslatokban járjon. Õ arra hívott meg minket, hogy mennyei állapotra, lelkületre törekedjünk, nem arra, hogy a tengerbe tekintve hitetlenül elsülyedjünk. Aki a nemzetek hiábavaló torzsalkodásaitól elbizonytalanodik, felhborodik és megszédül, az sülyedni kezd. Ekkor föltétlenül Jézus kezébe kell kapaszkodnia, hogy új hitet kapva megállhasson.
A tenger háborgásának ideje, vagyis a népek és nemzetek ideje lejár, de az Úr Jézus az örök élet. Az ég és a föld elmúlnak de az Õ szavai örökké megmaradnak. Emelkedjünk hitben a tenger fölé és kapaszkodjunk az Úr Jézus kezébe. Ámen.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés