Bemenni a mennyek országába

(Mt 19:23-30) Ekkor Jézus így szólt tanítványaihoz: ,,Bizony, mondom nektek: a gazdag ember nehezen tud bemenni a mennyek országába. S újra mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bemenni az Isten országába.' Ennek hallatára a tanítványok nagyon elcsodálkoztak és megkérdezték: ,,Akkor hát ki üdvözülhet?' Jézus rájuk tekintett és így szólt: ,,Embereknek lehetetlen ez, de Istennek minden lehetséges' [Ter 18,14; Jób 42,2]. Ekkor megszólalt Péter és azt mondta neki: ,,Íme, mi elhagytunk mindent, és követtünk téged. Mi lesz hát velünk?' Jézus azt felelte nekik: ,,Bizony, mondom nektek: ti, akik követtetek engem, az újjászületés idején, amikor az Emberfia helyet foglal dicsősége trónján, ti is tizenkét trónon fogtok ülni, és ítélni fogjátok Izrael tizenkét törzsét. És mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit vagy nővéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjét az én nevemért, százannyit kap majd és örök életet fog örökölni. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.

Mirõl van itt szó? A gazdagság elítélésérõl? Vajon csak a szegények üdvözülhetnek? Láthatjuk a szentírásban, hogy Isten adott egyeseknek nagy vagyont, hatalmat és dicsõséget, míg másoknak kevesebbet, mert bizony szükség van egy társadalmi rendre ebben a világban (Dán 2:37). Csak a kommunizmus állította, hogy mindenki egyenlõ, de ez nem igaz sem ebben a világban, sem a mennyben... Ott is fog létezni egy szent hierarchia, ahol sok elsõbõl lesz utolsó és sok utolsóból lesz elsõ (Mt 19:30). Ezért kell nekünk törekednünk az utolsó helyre ülni, hogy meg ne szégyenüljünk (Luk 14:10)...

A történelemben láthatjuk, hogy a királyságok, országok hatalmasságai és a nemesség, önmagában jó rend volt, amikor nem csupán birtokolta hatalmát, hanem szolgált is azzal a népnek. Ez a rend, ha tökéletlenül is, de egyfajta mása volt az égi hatalmasságok és fejedelemségek rendjének... Még 1990-ben is találkoztam olyan öreggel, aki Ferencz Józsefet „drága királyunknak” nevezte és a grófját pedig „jó gazdánk”-nak. Persze, mindig lesznek olyanok, akik lázadnak a monarchia ellen, de Krisztus királysága ellen nem lesz majd lehetõség lázadni...

De ha nem a gazdagság elítélésérõl van szó, akkor hát mirõl? Szerintem, itt az lélek és az anyagiak viszonyáról van szó. Ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell értenünk az ember lelki felépítését és mûködését. Az ember nem csak test, nem csak lélek, hanem a test és a lélek szétválaszthatatlan egysége. Olyan mint a vizes szivacs: nem csak szivacs és nem csak víz, hanem vizes szivacs...

Az ember lelke szellemi "építmény", ezért hívják szellemi-léleknek. Az ember szellemi-lelkének formája olyan, mint amilyen a testének formája. Ezt bizonyítja a szentírás, amikor Saul megidézteti Sámuel lelkét (1Sám 28:12), vagy amikor az Úr Jézus bizonyítja, hogy nem szellem, hanem valóságos test (Lk 24:39)... A szellemi-lélek maga is egy test a szellemi dimenzióban, de nem anyagi értelemben vett test, hanem csak a lényegét tekintve. Ugyanis a szellemi-léleknek, habár halhatatlan, nincs autonómiája önmagában, hanem életét és mozgató tetterejét a Teremtõtõl kapja, Akinek egyedül van élete önmagában (Jn 5:26). Ennek a szellemi-léleknek van egy bensõ magva, amit szívnek neveznek, ahonnan, Salamon szerint, indul ki minden élet (Péld 4:23). Ez a szív, egyesek szerint, hasonlatos egy fénygömbhöz. Azt mondják, hogy a kegyelmi állapotban levõ szív olyan fényes, hogy ha a bûnös ember megpillanthatná, megvakulna tõle. A bûnös ember szíve viszont kérges, sötét és homályos burok borítja. Ezért Isten megvilágosító kegyelme nem tud belehatolni...

Míg a szellemi-lélek test hasonlatos egy sok szobával rendeljező házhoz, vagy egy Windows operációs rendszerhez, addig a szív hasonlatos az operációs rendszer kurzorához. Ez a kurzor hordozza az „Én”-t. Ez a kurzor, mozogva a szellemi-lélek test házában, vagy operációs rendszerében, ablakból ablakba, ajtóról ajtóra, szobáról szobára, tárolja, megkeresi, felfedezi ismereteit, öntudatát, használja értelmét, tapasztalaja érzelmeit és birtokolja akaratát...

Az élet folyamán a szellemi-lélek háza gyarapodik, növekszik, kamrái-szobái szaporodnak. Ezek a szobák megtelnek mindenféle gazdagsággal vagy kacattal. A kurzor pedig naponta végigpásztázza vagy keresi azokat szükség szerint és az emlékezet által leltározza azokat. Ha valaki birtokol valamilyen anyagi javat és magáénak tekinti, akkor annak a birtoklásnak szellemi képmása és tudata ott van lelke kamrájában. Ezért van az, hogy ha valakitõl valamit ellopnak, akkor az úgy érzi, mintha a lelkébõl téptek volna ki egy darabot...

(Mt 6:21) Ahol a kincsed, ott a szíved is.

Ha valaki evilági kincseket birtokol, akkor azok szellemi képmásait pásztázza kurzora, vagyis a szíve. Ilyenkor a szív elsõsorban a földiekhez ragaszkodik és nem Istenre irányul, Aki az elsõ helyen kellene hogy legyen az életében. Ha valaki viszont Istenben gazdag, akkor a kurzora mindig Istenre és a mennyek országára irányul. Ez a kétféle irányultság, a szív tisztaságát vagy tisztátalanságát, azaz fényességét vagy kérgességét és homályosságát meghatározza meg. Ha valaki nem ragaszkodik az evilági dolgokhoz és Istenre figyel, akkor annak szíve tiszta és ragyogó. Viszont ha valaki nem Istenre figyel, hanem az  evilági dolgokhoz ragaszkodik, akkor annak szíve kérges, homályos és sötét lesz...

Ugyanakkor, ez a folyamat a szellemi test méretét és tartalmát is meghatározza...

(Mt 7:13-14) A szûk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta. Szûk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet - kevesen vannak, akik megtalálják.

Ha valaki evilági javakban akar bõvelkedni, annak szellemi-lelke kamráiban olyan sok kacat gyûl fel és olyan „kövérré” teszi õt, hogy nem bír beférkõzni a szûk kapun. Az ember bármit is akar rendetlenül birtokolni, az szellemileg "kövérré", nehézkessé teszi õt és emiatt nem tud bejutni a mennyek országába. Ezért mondja, az Úr Jézus, hogy amíg olyanok nem leszünk mint a gyermekek, addig semmiképpen sem mehetünk be a mennyek országába (Mt 18:3). A gyerek nem kíván sokat birtokolni, nem törekszik dicsõségre, nem ragaszkodik okvetlenül dolgaihoz, hanem egyszerû engedelmességgel fogadja mindazt, amit kap. A kapu azért szûk, hogy ne vihessünk be rajta tisztátalanságot, kevélységet és önzést...

Egy idõben volt egy visszatérõ álmom: Egy házban voltam és kacskaringós folyosókon, titkos járatokon kúsztam keresztül. Volt egy hely, ahol olyan szûk volt a járat, hogy azt éreztem megrekedek és megfuladok. De mindig felbátorodtam és valahogy átpréseltem magam. Amikor bejutottam, egy gyönyörû könyvtárban találtam magam és tudtam, hogy valami nagyon nagy kincset találtam. Ez a jelenet sokszor megismétlõdött és ahogyan telt az idõ és nõttem, egyre nehezebben tudtam átpréselni magam a szûk járaton. Ezt az érzést leginkább a szpeológusok tudják megérteni. Õk azok, akik elindulnak a barlangok szûk járatain, nem tudva, hogy hová vezet és hogy átférnek-e majd rajta. Õk tudják, hogy ha megszorulnak, akkor nincs visszaút...

Ne ragaszkodjunk se vagyonhoz, se anyagiakhoz, se tárgyakhoz, se a szellemi javakhoz, még a lelki adományokhoz se... Nem föltétlenül az a szegény, aki anyagilag szegény. Nemhiába beszél az Úr Jézus „lelki szegényekrõl” (Mt 5:3). A szegény ember is tud helytelenül ragaszkodni, akár egy varrótûhöz is... Ugyanakkor, lehet valaki nagy vagyon kezelõje és sikerül neki szabadnak maradni lélekben és gyermeki lekülettel összepakolni a szûk kapun való átjutáshoz (Páli Szent Vincze)...

Ugyanakkor, ha valaki helyetelenül ragaszkodott, helyelenül gyûjtött is életében, van remény... Az Úr Jézus tanúságot tett Isten jóságáról és irgalmáról, Akinek az is lehetséges, amit az ember lehetelennek gondol. A gazdag ember is Isten gyermeke és a piszkos arany alatt is van szeretnivaló, csak épp annyit kell mondania a bűnös embernek: Uram! Légy irgalmas bûnös lelkemhez. Emlékezzél meg rólam a Te országodban... és Õ akkor azt feleli, hogy: Még ma velem leszel a paradicsomban...

Ima: Köszönöm Jézusom végtelen jóságodat és irgalmadat. Ámen.