A kiskutyák is esznek

(Mt 15:21-28) Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: ,,Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.' Ő azonban egy szóval sem válaszolt neki. A tanítványai odamentek hozzá és kérték: ,,Küldd el őt, mert csak kiabál utánunk.' Ekkor így szólt: ,,Nem küldtek máshová, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.' Az asszony mégis odament, leborult előtte és kérte: ,,Uram, segíts rajtam!' Erre így válaszolt: ,,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.' De az asszony csak folytatta: ,,Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.' Erre Jézus így szólt hozzá: ,,Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.' És abban az órában meggyógyult a lánya.

Habár ugyanannak az Ádámnak és Évának vagyunk leszármazottai, mégis vannak magasabb rendűek és vannak alacsonyabb rendûek. Vannak kiválasztottak és vannak kiskutyák...

Vajon Isten jobban szeret az egyeseket, mint a kettõsöket? Nem hinném... Ez ellene mondanak Isten szetetetének, Aki minden embert szeret és meghív az üdvösségre, az örök boldogságra (1Tim 2:4).

Egyesek kiválasztottsága és elsõbbsége nem azért volt, mert Isten õket jobban szerette, hanem azért, mert az üdvrendben, nekik az Isten népe iránti szolgálatban különleges szerep jutott, az üdvözülendõk javára.

Izrael népe, a kiválasztott nép, azért lett kiválasztva, hogy világosság legyen minden nemzet számára és hogy belõle származzon az Üdvözítõ. Mária azért lett Isten Anyja, hogy az emberiségnek világra szûlje Isten Fiát, az Üdvözítõt. A papság azért van, hogy a hívõknek adják az Oltáriszentségben Krisztus testét. De ez nem jelenti azt, hogy Isten másokat nem szeret ugyanúgy... Amikor majd eljutunk a feltámadás dicsõséges állapotába, ezek a kérdések nem fognak már számítani, mert sok utolsóból lesz elsõ és sok elsõbõl lessz utolsó (Mt 19:30). Akkor majd mindenki boldog lesz a szentek hierarchiájában...

Elõszeretettel helyezzük magunkat a választottak szerepébe... Azonban nehezebben gondoljuk magunkról azt, hogy mi is kiskutyák lennénk. Pedig az alázatos ember el kell tudja képzelni magát az utolsó helyen is, a legkisebb, legalantasabb helyen is... Képzeljük el, hogy nem vagyunk választottak és kegyeltek, hanem alig engednek oda az asztal alá, hogy ott, a kiskutyák társaságában, elragadhassunk egy-egy lehulló morzsát. Nem kellemes, de ha sikerül, akkor talán  hasznunkra válhat az ítéletkor...

Ajtód elõtt

Ajtód elõtt kutya szundít,
Mancsán orra, bóbiskol,
Tudja, erre jár a gazda,
Nemhiába rostokol.

Nem kóborol zsákutcákban,
Átkutatva árkot-bokrot…
Én vagyok az ajtód elõtt,
Hűségesen reád várok.

Ajtód elõtt kutya szűköl,
Kilincset nyal, kaparász,
Tudja, megnyítja a gazda,
Nemhiába ostromolja.

Nem kutat a szemetesben,
Minden kukában kajtatva,
Én vagyok az ajtód elõtt,
Téged éhezve-szomjazva.

Ajtód elõtt kutya nyűszit,
Reszket lába, horpasza,
Tudja, megvédi a gazda,
Nemhiába símul hozza.

Nem habozik, merre fusson,
Véreznek a csípõs sebek,
Én vagyok az ajtód elõtt,
Oltalmadért esedezek.

Bárcsak, bárcsak én lennék az,
Nem gyűlne halomba vétkem,
Nem inognék, el nem esnék,
Mindig tudnám mit kell tennem.

Ima: Uram Jézus, segíts megaláznom magam, hogy ne kelljen szégyent érnem az ítéletkor. Ámen.