Hasonlók leszünk hozzá

(1Ján 3:1-2) Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.

Hasonlók leszünk hozzá, azaz hasonlók leszünk a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztushoz. De milyen is a feltámadt Krisztus? Ezt az Ő jelenéseibõl tudjuk meg, mert feltámadása után minden jelenésében megnyilvánult, hogy láthassák Őt az apostolok, hogy higgyenek neki és tanúságot tegyenek róla.

Vizsgáljuk hát meg a szentírásban, hogy mit jelent az, hogy hasonlók leszünk hozzá. Az a szó, hogy „leszünk”, azt jelenti, hogy akkor leszünk hozzá hasonlók, amikor már eljutunk a teljes megváltásunkra, azaz testünk feltámadására, a megdicsőült állapotba (Róm 8:23)...

(Róm 8:23) De nemcsak az, hanem mi is, akik első adományként megkaptuk a Lelket: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

1. A megdicsőült testünk romolhatatlan és halhatatlan lesz

Aquinói Szent Tamás írta, hogy ha ugyanilyen romlandó testben támadnánk fel, akkor vég nélkül kellene meghalnunk és feltámadnunk ahoz, hogy örökké éljünk. Ebből következik, hogy a feltámadáskor egyszer s mindenkorra egyesül az üdvözült lelkünk a romolhatatlan testünkkel...

(1Kor 15:50-55) Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?

2. A megdicsőült testünk anyagtól, tértől és időtől független lesz

Az Úr Jézus több esetben is bizonyitotta, hogy számára nincsenek zárt ajtók, vagy fal képezte akadályok. Megjelenik, majd eltűnik, vagy látszólag, akár az arca is változik...

(Lk 24:30-31) Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.

(Jn 20:19-20) Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát.

(Jn 21:4:6) Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek

3. Az megdicsőült testben szabadok leszünk a bűntől

Az eredeti bűnnel belépett a bűn az ember életébe. Ezt a gyengeséget lelkileg minden ember örökli, és a szentségek által nyert kegyelem segítségével küzdünk ellene. Amikor elérjük hitünk célját, az üdvösséget (1Pét 1:9), akkor majd mentesek leszünk a bűntől. Ez a mentesség örökre megmarad a dicsőséges feltámadás boldogságában...

(Róm 8:2) Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.

(1Kor 15:55-57) Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.

(Zsid 1:3) Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján.

(1Pt 1:9) ...mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

(Jel 1:6) Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Amen.

4. A megdicsőült testünk tappintható lesz

Az új világban is érinteni és tapasztalni fogjuk környezetünket. Most még nem tudjuk azt elképzelni (1Ján 3:2), de odaát már nem lesz semmi kérdeznivalónk (Jn 16:23)...

(Jn 16:23) Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit.

(Jn 20:25-27) A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" (Lk 24:39)

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy, amint van.

5. A megdicsőült test képes az étel fogyasztására, de nem lesz szüksége rá

Az Úr Jézus azzal bizonyította az apostolok előtt, hogy Ő valóban feltámadt, hogy miután megtapogatták, ételt kért és evett a szemük láttára. Hasonlók keszük hozzá, de a feltámadt testünk bélrendszere már szükségtelen lesz (1Kor 6:13)...

(Luk 24:36-43) Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.

(1Kor 6:13) „Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért,” de Isten ezt is, azt is meg fogja semmisíteni. 

(1Kor 6:13, Károli)  Az eledelek * a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli.

6. A megdicsőült test ragyogni fog

Az feltámadt és megdicsőült Úr Jézus vakító fényben jelent meg Szent Pálnak Damaszkusz kapujánál. Hasonlóképpen látta János apostol is az elragadtatásában. Mi is, amikor feltámadunk, ragyogni fogunk Isten országában...

(Dán 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a Nap. Akinek füle van, hallja meg!

(ApCsel 9:3) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.

(ApCsel 22:6) Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül.

(Jel 1:14-15) Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása.

7. A megdicsőült testben majd örökké boldogok leszünk

Az Úr Jézus egy csodálatos, örökké boldog életre hívott meg minket, amelyben romolhatatlan testünk nem lesz többé már a bűn és a halál leple alatt. Többé nem leszünk alávetve az anyag, a tér és az idő terhének, hanem szabadon és boldogan mozghatunk, szerethetünk és örökké dicsőíthetjük Istent. Ekkor majd szemlélhetjük az Ő csodálatos dicsőségét, s a végtelen sorozatban feltűnő, örökké tartó gyönyörűségeit...

(Iz 35:10) Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, örök boldogságot tükröz az arcuk. Vidámság és öröm tölti el őket, elfut tőlük a bánat és a sóhaj.

(Jel 21:4) Letöröl majd a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Drága jó mennyei Atyánk! Örök hála és dicsőség nagy művedért, mert megváltottál minket Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, és végül mindent újjá teremtesz. Ámen. 

Parancsait nem tartja meg

(1Ján 2:1-5a) Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt', de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.

Akkor lehetünk bíztosak, hogy szeretjük az Úr Jézust, ha megtartjuk parancsait. És ez fordítva is igaz: ha megtartjuk parancsait, akkor bíztosak lehetünk abban, hogy szeretjük Őt. Ez egy megbizonyosodásra alkalmas lelki tükör, amely valójában nem János apostoltól százmazik, hanem magától az Úr Jézustól (Jn 14:15-17; 21). És erre szükségünk is van, mert vannak bizonyos helyzetek, amikor annyira elbizonytalanodunk, hogy már azt se tudjuk, hogy tényleg szeretjük-e az Urat...

(Jn 14:15-17) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt.

(Jn 14:21) Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.

Amikor az utolsó vacsorán az Úr Jézus kijelentette, hogy az apostolok közül egy el fogja árulni, akkor az apostolok ezt mind magukra vették. Akkor ott lelkiismeret vizsgálat történt... Mind azt kérdezték: Vajon én vagyok az? (Mt 26:22). Amikor pedig a már feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus háromszor kérdezte meg Péter apostolt, hogy szereti-e Őt, akkor Péter apostol a harmadszori kérdésnél elszomorodott és elbizonytalanodott... 

(Mt 26:22) Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként elkezdték kérdezgetni: „Csak nem én vagyok az, Uram?”

(Jn 21:17) Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”

De melyek ezek a parancsolatok? A Tízparancsolat? Igen, az… A szeretet nagy parancsolata? Igen, az mindenképpen… A szeretet új parancsolata (Jn 13:34)? Főleg... De az Úr Jézus parancsolatait, konkrétan, leginkább a Hegyi beszédben találjuk meg (Mt 5-7). Az evengéliumokban sok konkrét dolog van, amelyek szintetikusan benne vannak a szeretet nagy parancsolatában, de így, kiemelve, a Hegyi beszédben nyilvánvalóbbak...

Vizsgájuk hát meg ezeket a parancsolatokat:

1. Ne tartsunk haragot

Aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre (Mt 5:23-25)... Láthatjuk a keresztény testvérek között, hogy egy-egy nézeteltérés, vélemény különbség, vagy esetleg megróvás, feddés nyomán, egy életre szóló neheztelés jön létre közöttük. Csak telnek az évek, az évtizedek, és ezek a testvérek továbbra is eljárnak egymás mellett. Szépen mosolyognak egymásnak, köszönnek is, le is kezelnek ha kell, de mindkét fél tudja, hogy nincsenek rendben a dolgok köztük. Nem tisztázzák őszintén a nézeteltérésüket, nem jutnak jobb belátásra, nem kötnek egyezséget, nem borítanak fátylat a múltra és nem kezdik el új lapokkal a kapcsolatukat. Végleg lemondnak egymásról, pedig hát szívből meg kellene bocsátani (Mt 18:35)...

(Mt 5:23-25) Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor gyere felajánlani adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton, nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek.

(Mt 18:35) Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.

2. Ne törjünk házasságot

Ne törj házasságot! (Mt 5:27-28)... Nálunk, katolikusokál, ez még valamennyire nyilvánvaló, mert az elváltak elvileg nem járulhatnak szentségekhez, de a protestánsoknál sok helyen még a lelkész is újraházasodik. Ugyanakkor, sajnos, gyakran láthatjuk közösségeinkben is, hogy több éves közösségi élet és ima után, a keresztény testvér megjelenik egy törvénytelen párkapcsolattal. És nem elég, hogy törvénytelen kapcsolatban él, hanem még szentségekhez is járul. Sőt, van olyan is, aki visszaél a katolikus egyházi törvénykezéssel, és "elintézi" házassága érvénytelenítését, hogy újra házasodhasson egyházilag...

(Mt 5:27-28) Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne törj házasságot!« Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében.

3. Ne esküdjünk semmire

Az Úr Jézus arra tanít minket, hogy egyáltalán ne esküdjünk (Mt 5:33-37)...

(Mt 5:33-37) Szintén hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!« Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, az a gonosztól van.

A magyar egyházi házasságkötési szertartás része, hogy a házasság szentségének kiszolgálatása után, ősi magyar szokás szerint, házassági hűséget is kell esküdni a feszületre. Ha megkérdezi az ember, hogy ez nem mond-e ellen az Úr Jézus tanításának, akkor az a hivatalos válasz, hogy az említett igerészben “felelőtlen esküdözést” kell érteni. Csak az a probléma, hogy abban az igerészben, nyilvánvaló módon, egy felelősségteljes eskűről van szó, nem holmi esküdözédről. És ezt is tiltja az Úr Jézus... 

Az Úr Jézus azt parancsolta nekünk, hogy ne esküdjünk se Istenre, se az égre, se a földre, se a szent dolgokra, még a saját fejünkre se (Mt 5:34-35). Egyáltalán semmire se esküdjünk. Ezt a parancsolatot Jakab apostol is megismétli az ő levelében (Jak 5:12)... 

(Jak 5:12) Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek sem az égre, sem a földre, és semmi egyébre sem! Legyen a ti „igen”-etek igen, a „nem”-etek nem, hogy ne essetek ítélet alá!

A másik kérdés az, hogy a világszíntű Katolikus Egyházban, más nemzeteknél is van-e házasságkötéskor ősi nemzeti eskű? Pl. van-e katolikus házassági eskű ősi francia, ősi olasz, vagy ősi spanyol szokás szerint, és része-e ez náluk is a hivatalos házassági szertartásnak?... Egyáltalán hozzá tartozik-e az eskű a házasság szentségéhez? És vajon ez az eskű használ-e a házassági hűség megtartásában, és segít-e az elválások számának statisztikáján?...

Sok mindenre esküsznek az emberek. Esküsznek a nemzeti zászlóra, a haza védelmére, az országelnöki és miniszteri hivatalra, a házastársi hűségre, az igaz tanúvallomásra, stb. Hát, bizony elfogadjuk ezeket úgy, ahogy vannak... Nekem is muszáj volt néhányszor eskűt tennem: a katonaságban az ország zászlójára, és amikor házasodtam, a feszületre... A kényszer miatt valószínűleg újra megtenném, mert a felsőbb hatalomnak muszáj engedelmeskedni, de elvileg nem értek egyet ezzel, és lehetőleg nem megyek többé olyan helyre, ahol esküdni kell. Ahol nem elég az "igen-igen és nem-nem", vagy a "fogadom" ígéret, oda többé nem megyek...

4. Ne viszonozzuk a rosszat rosszal

Ne szálljunk szembe a gonosszal (Mt 5:38-42)... Sok rosszat kaphatunk az életben, és sok bajban lehet részünk, amire aztán jóval kellene válaszolnunk, de rosszul reagálunk. Itt csak egyet említenék meg: Milyen szomorú, amikor valaki azt gondolja, hogy erőszakkal szerezhet érvényt az evangéliumnak és a keresztény értékrendnek. Ez a keresztes háborúk tragédiája... A liberális felfogású tanárok és szülők nem akarják a feszületet az iskolaosztály falára, mert szekuláris gondolkodásúak. Ezt egyesek úgy reagálják le, hogy tönkrezúzzák ezeknek az embereknek a parányi hitét és bizalmát is a szószékről, meg oltártól, az oltár szolgálatának tekintélyével. Pedig az Úr Jézus nem töri el a megrepedt nádszálat, és a pislákoló mécsest nem oltja ki (Iz 42:3). Az Úr Jézus azt parancsolta, hogy az egymás iránti szeretetünk legyen a mi ismertető jelünk (Jn 13:35) és, hogy a mások iránti jócselekedeteink által világítsunk (Mt 5:16), nem pedig a keresztes hadjárataink által. Egy dolog a keresztény tanuságtétel, és más dolog a keresztény hadakozás... Hogyan akarjuk a liberális embereket megnyerni az igaz hitnek, ha szétcsapunk közöttük a tekintély súlyos pörölyével?...

(Iz 42:3) A megroppant nádszálat nem töri össze, és a pislákoló mécsbelet nem oltja el; hűségesen elviszi az igazságot.

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

(Jn 13:35) Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.

5. Ne gyűlöljük ellenségeinket

Szeressük ellenségeinket, és imádkozzunk üldözőinkért (Mt 5:43-48)... A magyar közéletnek sajnálatos jellegzetessége lett a megosztottság és a gyűlölködés. Naponta halljuk és olvassuk, hogyan gyűlölik egyesek a más nemzetiségű, más fajtájú, vagy már felfogasú embereket: a liberálisokat, a szabadkőmüveseket, a pride-osokat, stb... Mára már ilyen zsargonok születtek, hogy: judemeráj, fletó, antimagyar, zsidesz, fityesz, libernyák, stb... A magukat keresztény nemzetnek valló emberek halálos ellenségüknek tekintik politikai ellenfelüket, az ellenzéket, a másképp gondolkodókat, másképpen érzőket... Belerondítanak ellenfelük becsületébe, életébe és emberi méltóságába. Az úgynevezett keresztény értékrend felhatalmazza őket, hogy másokat lehazaárulózzanak, vagy bármilyen módon gyalázzanak...

A keresztény embernek szeretnie és tisztelnie kellene ellenfelét, de még ellenségét is. Amikor az Úr Jézust arcul ütötték, rendre utasította a poroszlót (Jn 18:23). Ha az ellenzék, az ellenfél, valami rosszat tett, akkor bizonyítsa be a másik, de a keresztény embernek akkor is szánakoznia kellene rajta, nem pedig hajrázni és örvendezni a szerencsétlen ember bukásán (1Kor 13:6-7)...

(Jn 18:23) Jézus azt felelte neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?”

(1Kor 13:6-7) ...nem örül a gonoszságnak, hanem együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

6. Ne tévesszük össze az alamizsnálkodást a karitatív akciókkal

Ne "kürtöltessünk" magunk előtt, amikor jót teszünk (Mt 6:1-4)... Az alamizsna olyan dolog, amit az ember a saját testétől és lelkétől szakít el, és adja azt titokban a szűkölködőnek. Annyira titokban kell adnia, hogy senki, még a felesége se, még a férje se, még a családja se tudhatja... Egyedül csak Isten láthatja, csak Ő tudhatja, és akkor Ő majd megfizet érte. Sokan azt gondolják, hogy ha nagy "tam-tam"-al véghezvittek egy karitatív akciót, akkor nagy érdemeket szereztek maguknak Isten előtt. De az Úr Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne az emberek szeme láttára vigyük végbe jócselekedeteinket, mert akkor már elnyertük jutalmunkat...

(Mt 6:1) Ügyeljetek, hogy igaz voltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van.

7. Az ima nem flashmob és nem tüntetésre való

Ne az utcákon imádkozzunk, hogy lássák az emberek (Mt 6:5-6)... Láttam, amint kivezényelték a diákokat, hogy imatüntetést tartsanak az iskolafinanszírozás csökkenése miatt. Majd láttam, hogy összehívták a híveket imatüntetésre egy püspöki palota visszaszolgáltatásának űgye miatt... Az ima egy Istennel való intim, lelki találkozás, kapcsolat és kegyelemmel való töltekezés. Az imának a benső szobában kell történnie, vagy a templomban, lelki értelemben is, meg fizikai értelemben is (Mt 6:6)... Ott találkozhat az ember a Mindenhatóval, ott töltekezhet lélekben, hogy aztán kimenjen a világba jót cselekedni és hitelesen tanúságot tenni. Ha így imádkozunk, akkor bízhatunk, hogy a mennyei Atya meghallgat minket. Az Úr Jézust soha sem látták a nép előtt imádkozni. Ő mindig visszavonult, felment a hegyre, vagy elvonult más rejtekhelyekre. Mi miért tennék másképp?...

(Mt 6:6) Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

8. A böjt nem hagyomány, nem diéta és nem fogyókúra

Amikor böjtölünk ne lássák az emberek (Mt 6:16-18)... Nagyon visszatetsző egyes keresztény emberek nagyböjti cécója. Ekkor ilyen böjtös étel, akkor olyan böjtös étel, most feloldozás a halra, aztán feloldozás a kutyafülére, stb... A sok böjtös étel között többet tömik a hasukat, mint az év többi időszakában, és az egész csak a hagyományról, meg a magamutogatásról szól. Az ilyen "jó keresztény" minden nap elmondja, hogy milyen böjtös ételekkel traktálta magát, hogy mindenki lássa, hogy ő mennyire vallásos...

Mások aztán meg kiforgatják a böjt értelmét, és dicsérik, mint valami diétát, annak egészséges volta miatt, mintha a böjt azért lett volna kitalálva, hogy ők örökké boldogan és egészségesen éljenek a földön. Sokan meg a böjtben jó fogyókúrát látnak, hogy tarthassák vonalaikat, mintha a böjt csak a hiúságuk eszköze lenne...

(Mt 6:16-18) Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

9. Ne gyűjtsünk vagyont

A mennybe gyűjtsünk kincseket, ne a világba (Mt 6:20-34)... Nem szolgálhatunk két úrnak. Nem szolgálhatjuk ugyanakkor az Úr Jézust is, meg a Mammont is, vagyis a vagyont. Aki vagyonszerzésre adja a fejét, az automatikusan kiesik az Úr Jézus szolgálatából. Tűz és víz… Ezek a mágnes ugyanazon pólusai, amelyek taszítják egymást. A pénz utáni sovárgás minden bajnak a gyökere (1Tim 6:10)... 

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

Van olyan világi hívő, aki buzgó templombajáró, de a hétköznapokban olyan vállalkozó, aki bármire képes, hogy érvényesüljön, hogy gazdagodjon, aki munkásait kisajtolja, sanyargatja és üzlettársait eltapossa. Aztán vannak olyan keresztény előljárók is, akik nagy vagyont harácsolnak össze egyházi adókból, templomi szolgáltatásokból, gyertya árulásból, borkereskedésből, vallásos turizmusból, az erdők kifosztásából és nem utolsó sorban állami támogatásokból. A szegény emberek pedig dolgoznak, adóznak és nyomorognak...

10. Ne ítelkezzünk

Ne ítélj, hogy ne ítéltess (Mt 7:1-5)... Ez egy nehéz fejezet az életünkben. De valójában mi számít ítélkezésnek? Nem láthatom meg a másik ember hibáját? Nem beszélhetem azt meg valakivel? Nem dönthetem el a józan ész szerint, hogy mi helyes, és mi nem helyes? Akkor miért mondta az Úr Jézus, hogy óvakodjatok a farizeusok kovászától,  vagy azt, hogy tetteikben ne kövessétek őket?... 

 
(Mt 23:2-3) Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket…

Megítélem a dolgokat, esetleg bosszankodom is, bánkodom testvérem helytelen magatartása miatt, de nem ítélem el, mint vétkest. Nem szabom meg, hogy mit is érdemelne az ilyen ember... A megítélés nem ítélkezés, hanem arra való, hogy megfontoljam a dolgokat és ne kövessem testvéremet tévelygéseiben. Meg aztán az is számít, hogy a tévelygő ember külső-e vagy belső, hitetlen-e vagy hívő?...

 
(1Kor 2:15) Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.

(1Kor 5:12) Mert talán rám tartozik, hogy a kívül levők felett ítélkezem? Nem azok fölött ítélkeztek-e ti is, akik belül vannak?

Hogy a tévedések megítélése ne válljon ítélkezéssé, törekedjünk külön választani a bűnt a bűnöstől, távoztassuk el magunktól a fellobbanó haragot, a bosszankodást, és lehetőségeink szerint imádkozzunk tévedő testvérünkért.

11. Köszöntsünk mindenkit

Egy alkalommal arról beszélgettünk a munkahelyen, hogy ma már sok férfi is festi a haját. Ekkor azzal viccelődtem, hogy én is meg kellene festessem magamnak. Ennek hallatára az egyik vallásos kolleganőm azt mondta nekem, hogy akkor többé meg se ismer az utcán, és nem fog nekem köszönni...

Voltam már néhányszor olyan helyzetben, hogy imádkoztam, és olyan döntést hoztam az életemben, amit a Szentlélek suggalt nekem, de tudtam, hogy ez nem lesz a többiek inyére. Ekkor az ismerőseim, vagy a templomi közösség tagjai nem értettek meg, nem tudták elfogadni döntésemet, és többé nem köszöntek nekem az utcán. Úgy viselkedtek velem, mint az izraeliták a megkeresztelkedett, zsidó származású közösségi taggal... Hát ez bizony sajnálatos dolog... 

Még ha valaki ellenség is, vagy valami becstelen ember, de kezet nyújt, jobb elfogadni a kézfogást, mint elutasítani. Egy ilyen kézfogás nem fog leprával megfertőzni... A kézfogás elutasítása súlyos sértés, ami további bosszút szűl, és ugyanakkor a kevélység jele is az elutasító részéről. Az ember csak az ördöggel nem fog kezet, de egy bűnös embert soha sem szabad ördögnek nyilvánítani...

(Mt 5:47) És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik?

12. Törekedjünk az erényekre

Az emberek azt gondolják, hogy ha megvallják szájukkal az Úr Jézust, akkor az már elég is az üdvösségre, és nekik nem kell megváltozniuk...

Láttam egyszer egy amerikai, protestáns stílusú és eléggé gagyi  "keresztény" filmet. Az volt a film témája, hogy volt egy gazdag fiatalember bandába keveredett és bűnös módon gazdagodott. Amikor aztán elkapta a rendőrség, imádkozott és megmenekült a börtöntől. Nemsokára, a gyülekezetben, szentírással a kezében hírdette az igét, de ugyanolyan gazdagon és fényűzően élt, ugyanabból a rabolt pénzből. Szerintük ő megtért Jézushoz... De ő nem szolgálta az erényt, és így az egész történet hamis lett...

(2Pét 1:5-7) Fordítsátok tehát minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvérek iránti jóindulatot, a testvérek iránti jóindulattal pedig a szeretetet.

*

Sok minden van még, amiről szólni lehetne, de talán már ez is túl sok... Ha igazán szeretjük az Úr Jézust, akkor megtartjuk parancsolatait. Nem folyhat ugyanabból a forrásból édes víz is, meg keserű víz is (Jak 3:11). Jusson eszünkbe, hogy ha vétkeztünk is, van szószólónk a mennyei Atyánál (1Ján 2:1), az Úr Jézus Krisztus, Aki meghalt értünk a kereszten. Ő a mi védőűgyvédünk a mennyben, mert Ő az Emberfia, aki képes teljesen megérteni a gyarló embert...

(Jak 3:10-12) Egyazon szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem szabad így lennie. Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet? Vajon teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlő fügét? Így a sós forrás sem adhat édes vizet.

(1Ján 2:1) Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz.

Hegyi borzongás

Ne aggódj

A betevő falatért.

Kedves veréb vagy

A lombok mögött,

Féltett bárány vagy

Farkasok között.

Hívogasd haza

Eltévedt társad.

Bővelkedni fogsz

Lelki táplálékban,

Hiányt sose szenvedsz

A Pásztor nyájában.

Ne törd magad

Kacatért, vagyonért.

Szírmaid virítnak

A a virágok fölött,

Tündöklő liliom vagy

Bogáncsok között.

Karold fel gyöngéden

A lekónyadt ágat.

Csillogni fogsz,

Ajándék köntösben,

Eltelve mosolyogsz

Gyönyörűségedben.

Ne fordulj el

Mikor kérnek tőled.

Ugyan mid van, 

Amit ne úgy kaptál volna,

Ha pedig kaptad,

Ne nyerészkedj rajta.

Vessél bőven,

Hogy arathass bőven.

Oda vessél többet,

Ahonnan nem kaphatsz,

Visszajön az százszor,

Bízakodva várhatsz.

Alamizsnádat

Fecsegés ne mérje.

Ne tudja a bal kezed,

Hol gyűjt a jobb kincset,

Miképpen munkálja

Az ígért dicsőséget.

Egyedül Ő lássa,

Aki parancsolta.

Vizsgálja a szíved,

Titkon figyel téged,

Légy kedves előtte,

Megfizet majd néked.

Fohászod legyen

Elrejtett leadó.

Térdeid nyomát

Senki meg ne lássa,

Szobádnak ajtaját

Tartsd jól kulcsra zárva.

Rövidre szabd imád,

Ne öntsd hosszú lére.

Jól tudja Ő

Mire van szükséged,

Balga kivánságtól

Megőrizi a szíved.

Boldogságod belül,

Féltve, rejtve őrizd.

Szelídséged legyen

Annak puha ágya,

Alázatod pedig 

Meleg takarója.

Örülj és vigadj,

Hogyha szidalmaznak.

Ne félj ha csúfolnak

Szíved kincseiért,

Ne félj ha rád rontnak

A hegyen beszélőért.

Uram Jézus, segíts kitartani a hitben, hogy hűségesen megtartsuk parancsolataidat. Ámen.

Víz és vér által

(1Ján 5:1-6) Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

A keresztény embernek többször is meg kell megszületnie

1. Megszületik először, amikor megfogan anyja méhében. Ekkor az emberek, a nemző szülők, Isten munkatársai lesznek, amikor a testi szerelem aktusához társul Isten teremtő munkája. Isten szakít az elődök lelkéből, hogy egy új személyt formáljon az Ő képére és hasonlatosságára, és megáldva őt, utjára engedje. Ez a mag hordozza a személyt, akiből lesz aztán valaki a világban…

2. Megszületik, amikor a világra jön, amikor az anyja világra szűli és a szülők örömmel veszik karjukba...

3. Megszületik, amikor megkeresztelik a gyermeket (vagy már felnőttet), és így, víz és Szentlélek által, Krisztusban, visszaoltatik a Szentháromság isteni életébe...

4. Megszületik, amikor már felnőtten, tudatosan dönt Krisztus mellett, bűnbánatot tart és új életre támad a szentgyónásban, táplalkozik az Úr Jézus Szent Testével, az Oltáriszentséggel, és elnyeri a Szentlélek kegyelmét...

5. Megszületik, amikor már másodszor tért meg, amikor levetkőzi az evilági hiúságokat és kivánságokat, hogy csakis Krisztust öltse magára...

6. Megszületik, amikor a halál által elér a nyugalom helyére, elnyerve az üdvösséget és az örök életet...

7. Megszületik végül, amikor Krisztus feltámasztja őt az utolsó napon, megdicsőült testben, amikor elnyeri a fogadott fiúságot, testének megváltását, vagyis a teljes megváltást (Róm 8:23)...

Szent János apostol, a bekezdő igében, az evilági, lelki megszületésről beszél (3., 4., 5.). A keresztény embernek le kell vetkőznie testi életét, és Krisztusban lelki emberré kell válnia...

A keresztény embernek át kell változnia

A krisztuskövető ember élete egy folyamatos átváltozás... Krisztusban, a Szentlélek által, az átváltozás útján, az emberben ádáz küzdelem folyik a jó és a rossz között, a test és a lélek között (Róm 7:17). Szívünk és értelmünk a jót akarja, de a testünkben lakozó bűn a rosszat hozza ki belőlünk. Ezért a kettősségért kesergett Szent Pál is levelében (Róm 7:14-25)...

(Róm 7:17) A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.

(Róm 7:22-24) Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében, de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből?

Ebben a küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva. Az Ige testté lett és miköztünk lakózott (Jn 1:14)... Azért lett testté, hogy megváltson minket bűneinkből, hogy egésszen megváltson minket. De mit jelent ez számunkra?... Csak annyit, hogy 2000 évvel ezelőtt az Úr Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten? Az akkor volt… Mi közünk nekünk ahhoz az eseményhez?... Hogyan részesülünk mi, ma és most, abból a megváltó áldozatból? Hát a víz és vér által, meg a Szentlélek által… És ez a három egy...

Tudjuk, hogy az emberi test nagy része vízből áll. Tudjuk, hogy a vér hordozza a testet éltető lelket (MTörv 12:23). Ezek mind testi dolgok. A test az ember halhatatlan lelkének kelyhe, vagy cserépedénye és a megszentelő Léleknek, a Szentléleknek temploma (1Kor 6:19)...  

(MTörv 12:23) Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod.

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem vagytok a magatokéi?

A megtestesülés által, az Úr Jézus magára vette az emberi természetet, ezt a víz és vér templomot. Ez a templom lett az Ő isteni személyének és természetének hordozója (Jn 2:19). Egy személyben egyesült az isteni és az emberi természet. De nemcsak egyesült, hanem létre is jött általa a tulajdonságok kicserélődése. Isten megismerte az emberi természetet, hogy megistenitse az emberi természetet (Róm 5:2)...

(Jn 2:19) Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!”

(Róm 5:2) Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében.

Isten eme műve elképzelhetetlenül nagy ajándék, amiért az angyali kórusok méltán dicsőítettek Betlehemnél a pásztorok szeme láttára. Hatalmas ajándék, hogy Isten olyan lett, mint egy közülünk, kivéve a bűnt, de még nagyobb ajándék az, hogy megdicsőült Szent Testéből, az Ősszentségből, a kegyelem forrásából, belénk árasztja isteni kegyelmét, hogy egyre inkább hasonlóvá tegyen minket Őhozzá, azaz megistenítsen minket. Nem leszünk soha istenek, de hasonlítani fogunk Őhozzá...

(Zsid 4:15) Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

Megdöbbenve olvastam egykor A szentségek életértéke: A kegyelmi élet kérügmája / Dörnyei István, Gergye Győző, Csőgl János könyvet, és rácsodálkoztam, hogy mennyire nem ismerjük hitünket és a kegyelem működését, hogy mennyire nem tudjuk, miként vált meg minket az Úr Jézus Krisztus. Talán ezért nem vonzó a mai embernek a keresztény vallás, mert nem érti, hogy mi köze van hozzá. Meghalt Krisztus 2000 évvel ezelőtt a kereszten... S akkor?... Mi van vele?... Nekem mi közöm van hozzá?... Mi hasznom van belőle?... Ezért kellene többet beszélni a megszentelő kegyelemről, a kegyelem forrásáról és a kegyelem kiáradásáról. Többet kellene beszélni arról, hogy mire jók az életben a szentségek, és hogyan részesülhetünk Isten megszentelő kegyelemből…

Krisztus, mivel az Ő szent testében, egyszerre bírja az isteni és emberi természetet, ezért Ő a kegyelem abszolut forrása, vagyis az Ősszentség. Az Őssszentség pedig minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16)... 

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

A megváltás megtörtént egyszer s mindenkorra a kereszten, és a kegyelem abszolut forrása kifakadt a világba, amikor a római katona megnyitotta lándzsával az Úr Jézus Krisztus oldalát. Ekkor vér és víz folyt ki az Úr Jézus oldalából (Jn 19:33-34)... 

(Jn 19:33-34) Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.

Azt is mondják, hogy ez volt valójában az Egyház fogantatásának pillanata, amelynek intézményét előző nap, az utolsó vacsorán alapította meg az Oltáriszentség és a papság elrendelésével (Lk 22:19)...

(Lk 22:19) És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!

Még azt is mondják, hogy az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, az első átváltoztatásban, már elővételezte kereszthalálát, mert a szent Eucharisztiában benne van az egész mindenség (Kol 1:19-20), tehát az Ő kereszthalála is...

(Kol 1:19-20) Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa és érte kibékítsen magával mindent, a földieket és a mennyeieket, minthogy békességet szerzett keresztjének vére által.

Az Úr Jézus oldalából kifolyó vér és víz az, ami részesít bennünket ma a megváltásban a Szentlélek által. A Szent Fausztina nővér által kapott Jézus ábrázoláson, a megdícsőült Krisztust láthatjuk, Akinek az oldalából, vér és víz helyett, a kegyelem vörös és fehér sugarai áradnak ki az Egyházra és a világba. A víz a bűnbánatot, vagyis a bűnöktől való megtisztulást jelenti, míg a vér a megszentelődést, vagyis az isteni életre való átalakulást jelképezi... 

A keresztény ember, földi az életében, egy átalakuló folyamaton megy keresztül, különböző szakaszokban: az első a segítő kegyelem, amely meghívja az embert a távolról szemlélődő hitre; a második, a megszentelő kegyelem, amely elvezeti őt Jézus Krisztus szeretetére és az élő hitre; a harmadik, a belülről tanító kegyelem, amely meggyőzi, hogy még nem kompatibilis Isten szentségével, és bűnbánatra vezeti (Róm 2:4)... 

(Róm 2:4) Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?

Ugyanakkor, a belülről tanító hit, a Szentlélek által, megtanítja az embert a hit belső kapcsolataira és összefüggéseire, mert Ő az igazság Lelke, Aki mindent eszünkbe juttat és tanít minket (Jn 14:26)...

(Jn 14:26) A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Ebben a fázisban, mintegy bannerként bukkannak fel az ember lelki szemei előtt a saját bűnei (Róm 2:4). És ha lerekja ezeket a felismert bűnöket a szentgyónásban, akkor előbbre léphet a lelki életben. Ez a folyamat évekig eltarthat, és ez mind a Krisztus oldalából kiáradó fehér, kegyelmi sugarak által történnek. Ez a tisztulás folyamata…

De a tisztulási folyamat örömteli időszaka egyszer csak elmúlik, és ezt a boldog időszakot egy nehezebbik váltja fel: az átváltozás és az átformlódás időszaka. Nem elég megtisztulni bűneinktől, hanem át is kell változni olyanná, mint Krisztus. A székely népmesékben gyakran fordul elő az a motívum, amikor a királyfit apró darabokra szacskálják, majd nyállal összeragasztják és az élet vizével feltámasztják. A királyfi ezáltal százszor szebb lesz. Velünk is ezt akarja cselekedni Isten... Gyakran összetöri szívünket, lelkünket, életünket, hogy aztán feltámadva és újjászületve, teljesen átadva magunkat Istennek Őáltala, kiteljesedjünk Ővele, és százszor szebbé váljon a lelkünk Őbenne. Ez a megszentelődés, a Krisztus oldalából kiáradó vörös sugarak által...

Az emberek gyakran értetlenül állnak életük eseményei előtt, és nincs, aki megmagyarázhatná nekik, hogy mi miért van... Nincsenek ma már igazi lelki vezetők, akik valóban értenék a lelki folyamatokat, és valóban fel tudnának másokat világosítani. Ezért sürgös, hogy mindig keressük a kegyelem kiapadhatatlan forrását. A kegyelem forrása pedig ott van, ahol az Ősszentség. Ahol a test, odagyűlnek a sasfiókák (Lk 17:37)... 

(Lk 17:37) Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

És hol van az Ősszentség? Egy katolikus keresztény felnőttnek ott van a szent Eucharisztiában, a legméltóságosabb Oltáriszentségben... És az Oltáriszentségből fakadóan, ott van a többi szentség is... De ott van az imádkozó krisztusi közösségben is, amely Krisztus teste (1Kor 12:12) és a Szentírásban is, amely Isten szerelmes levele számunkra az Ige által... 

Az ima és az erények gyakorlása lelki harcgyakorlat a lélek edzésére, mert az erőszakosoké a mennyek országa (Mt 11:12), de a valódi átalakulást csakis a kegyelem végzi el bennünk, mert nem az érdemeinkért üdvözülünk, hanem kegyelemből (Ef 2:8-9). Tehát reménységünk vér és víz által van, amely Krisztus oldalsebéből árad ránk…

(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.

(Ef 2:8-9) Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék.

Urunk Jézus! Lélek, víz és vér, e három egy... Add Uram, hogy felfoghassuk hatalmas művedet és részesülhessünk szent kegyelmedből. Ámen.

Áldott nagyböjti időszakot

Nagyböjti himnusz

Itt az alkalmas szent idő,
Az üdvösségnek napjai,
Hogy megtisztítsuk a szívünk,
Lemosva vétkek szennyeit.

Jelezte ezt már Mózes is,
Ki vad vidékre elvonult,
Vállalva népe bűneit,
Hogy sírva, könnyel mossa le.

Illés is így tett egykoron,
Kit elragadt a tűzszekér,
S világteremtő Istenünk,
Ki testet öltve jött közénk.

Ezért imánk míg esdekel,
Alázkodjék az értelem,
Hajoljon földre térd s a váll,

Arcunkat mossák könnyeink.

Én újat cselekszem

(Iz 43:18-19.21-22.24b-25) ,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd. De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael. Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem."

Isten cselekedett régen, amikor megteremtette a világot (Ter 1), és cselekszik ma is, amikor megváltja, megújítja és üdvözíti azt... 

Isten mindent jónak teremtett (Ter 1:31), de megadta teremtményeinek a lehetőséget a jó és rossz közötti választásra (Ter 2:16-17). A bukott angyalok a rosszat választották, és ugyanakkor, rosszra csábították az első emberpárt is, Ádámot és Évát. Ezzel megrontották Isten teremtését, az Éden kertjét és az egész emberiséget. Ekkor Isten kiűzte az embert az Éden kertjéből (Ter 3:24)...

(Ter 1:31) Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt.

(Ter 2:16-17) Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!”

(Ter 3:24) Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Az ember, ha valaki megronja a kertjét, mondjuk rossz magok elhintésével, akkor egyszrűen kiírtja amit vetett, és újraülteti a kertet. Isten azonban nem ilyen. Noé idejében, amikor Isten „megbánta, hogy embert teremtett a földre” (Ter 6:5-7), nem kiírtotta az emberiség kertjét, hanem csak visszanyeste. Isten nem ember, hogy cselekedeteitben tévedjen és megbánja azokat. Ha meg is romlott az Éden kerje, és benne az egész emberiség, Isten nem kiírtja azt, hanem magához megváltja, megújítja és üdvözíti. Végül pedig átmenti azt egy új kertbe (Iz 66:22, Jel 21:5)…

(Ter 6:5-7) Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!”

(Ter 6:22) Mert ahogyan az új ég és az új föld, amelyet én alkotok, fennmarad színem előtt – mondja az Úr –, úgy marad fenn a ti ivadékotok és nevetek.

(Jel 21:5) Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!”

Ha a minden írás el is veszne, csak egyetlen vers maradna meg, az is elég lenne örömhírnek. És ez a Jn 3:16-os igerész...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Isten újat cselekszik... Hatalmas dolgot, ami nem volt és nem is lesz többé soha... Magára öltötte emberi természetünket, hogy örökre egyesítsen minket Önmagával. Ezért nekünk nem arra kell figyelnünk, hogy mit rontottak el az őseink, hanem arra, hogy mit ad nekünk Isten ma. Ezért hát ne gondoljunk a régi dolgokra (Iz 43:18)...

Az első Ádám és az első Éva gyengék voltak és engedetlenek. De kaptunk helyettük új Ádámot és új Évát, akik engedelmesek és, akik megcselekedték a mennyei Atya akaratát (1Kor 15:45). Az új Éva, a Szűzanya Mária, igent mondott Isten tervére (Lk 1:38), és közreműkött az Ige megtestesülésében. Az új Ádám, az Úr Jézus, engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2:8)... 

(Lk 1:38) Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

(1Kor 15:45) Ezt mondja az Írás is: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető Lélekké."

(Fil 2:8) Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

A kereszten, a római katona kifakasztotta lándzsával az Ősszentség kiapadhatatlan forrását (Jn 19:33), amely végtelen folyammá duzzadt. Az Úr Jézus megígérte a Vigasztalót, az Igazság lelkét, vagyis a Szentlelket, Akit elküldött (Jn 14:15-17), hogy részesítsen minket a kegyelem abszolut forrásából...

(Jn 14:15-17) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt.

(Jn 19:33-34) Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.

Ez a folyam üdíti fel a lelkek kiasszott pusztáit, változtatja virágzó kertekké (Ez 47:8-12). A Szentlélek az, Aki bennünket, a testi Ádám leszármazottjait, lelkileg újjászül (Jn 3:5-6), hogy az új Ádámnak, az Úr Jézusnak hasonmásai legyünk, és Ővele Isten új országanak örökösei (Róm 8:17)...

(Ez 47:8-12) Azt mondta nekem: „Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A partján halászok állnak majd; Engaditól Engallimig hálókat szárítanak. Igen sokféle hala lesz, annyiféle és olyan nagy mennyiségű hala lesz, mint a nagy tengernek. A tócsáiban és a mocsaraiban azonban semmi sem lesz egészséges, mert ezek sógödrökké lesznek. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.”

(Jn 3:5-7) Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről megszületnetek.

(Róm 8:16-17) A mi lelkünkkel együtt maga a Lélek tesz tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Isten országa nem jön el látható módon, mert az bennünk és közöttünk van (Lk 17:21). Isten új cselekedetei láthatatlanok, és azok a megtért, megújult emberi lelkekben csendben történnek. Ezek a cselekedetek mély és átformáló hatásúak, amely által a tisztátalan lélek tiszta lesz, a házasságtörõ hűséges lesz, a csaló igaz lesz, a buja önmegtartóztató lesz, a fukar nagylelkű lesz, stb. Ez csak akkor látszik meg, amikor egy régi ismerős, látva a megújúlt embert, csodálkozva felkiált: Hogyan lehetséges ez? Hiszen ez az ember hétmérföldes gazember volt…

Igen... A tekintetünk befelé, a szívünk mélyére kell irányuljon, de ugyanakkor a messzeségbe is, arra az emelkedőre, amelyet meg kell másszunk, a kettéhasadt kárpít felé (Mt 27:51-52), és azon túl.. Ne nézzünk se jobbra, se balra (MTörv 28:13-14), se visszafelé (Lk 9:62), hanem figyeljünk a szívünkre, a mindennapi teendőnkre és a végcélra (1Pét 1:8-9), a mi üdvösségünkre...

(MTörv 28:13-14) Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket, s el nem térsz tőlük sem jobbra, sem balra, s nem követsz és nem tisztelsz más isteneket.

(Mt 27:51-52) És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste föltámadt.

(Lk 9:62) Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

(1Pét 1:8-9) Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Sokat bántottuk és bántjuk ma is a jó Istent bűneinkkel, de bár egy csokor virággal kedveskedünk-e az Úrnak az Ő oltáránál (Iz 43:24)? Ami volt, az elmúlt… Hajítsuk magunk mögé, ami volt, és feszüljünk neki az előttünk lévő pályának (Fil 3:13), amint Szent Pál is írta. Cselekedjünk mi is valami újat, és munkálkodjunk Isten országáért, amint Mesterünk is folyamatosan újat cselekszik és munkálkodik a mennyei Atya akarata szerint (Jn 5:17)...

(Iz 43:24) Nem vettél nekem pénzen jó szagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál.

(Jn 5:17) Jézus azt felelte nekik: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.”

(Fil 3:13) Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van.

Uram Jézus, adj nekem látó szemet és halló fület, hogy meglássam és meghalljam, amit Te ma cselekszel. Ámen.

Tisztátalan, tisztátalan

(Lev 13:1-2; 45-46) Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: ,,Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához. Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ,,Tisztátalan, tisztátalan!'' Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.

Tiszta és tisztátalan, vagy másképpen: tiszta és mocskos... Érzékeltethetjük ezt színekben, vagy akár szagokban: fehér és fekete, illatos és büdös... A tiszta, az fehér és jó illatú, míg a tisztátalan fekete (esetleg szürke vagy fekete foltos) és büdös... 

A tiszta és tisztátalan téma kapcsán a tisztálkodás jut eszünkbe, meg a ruha kimosása. A tiszta megmosakodott és jó illatú, míg a tisztálatan mosdatlan és büdös. A tisztának ruhája frissen mosott, vasalt és jó illatú. A tisztátalannak ruhája viselt, piszkos és rossz szagú.

De a tiszta és tisztátalan minősítés nem csak a testre meg a ruházatra vonatkozik, hanem más dolgokra is... Amint az ember teste és ruhája lehet tiszta vagy tisztátalan, úgy a lelke is lehet tiszta vagy tisztátalan. A teljes ember testből és szellemi-lélekből áll. A kettőt nem lehet külön választani, sőt, külön szemlélni sem, csak a halál utáni állapotban. Ekkor, természetellenes módón, ami az eredeti bűn következménye, az ember lelke elszakad testétől. Isten különleges ajándéka, hogy az üdvözültek lelke test nélkül is képes boldog lenni a mennyben. De a tökéletes boldogságot és a teljes megváltást (Róm 8:23), csakis az új, megdicsőült testtel való egyesülésünkben érjük el... 

(Róm 8:23) De nemcsak az, hanem mi is, akik első adományként megkaptuk a Lelket: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

(1Kor 15:51-52) Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni: hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlan állapotban, mi pedig elváltozunk.

Az ember képes megmosakodni, kimosni ruháját, de a lelkét önmaga soha nem moshatja tisztára (Iz 1:18, Jer 2:22)...

(Iz 1:18) No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

(Jer 2:22) Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.

A lélek tisztátalanságának okai:

1. Az örökölt tisztátalanság 

Isten teremté Ádámot a saját képére és hasonlatosságára (Ter 1:27), de Ádám, a bűnbeesés után, nemzé Séth-et a saját képére és hasonlatosságára (Ter 5:3). Az ember, az ő lelki tulajdonságait, elődeitől is örökli. Isten, az Ő folyamatos teremtő munkájában, szakít a szülők lelkéből, ami a maguk során elődeik lelkéből lettek szakítva. Ezért aztán lehet örökölni a családfa életszetségéből, vagy a családfa bűnös hagyatékából. Erre aztán rátevődik Isten kegyelme, Akinek van hatalma olyan lelket teremteni mindenkinek, amilyen Őneki tetszik, szakítva akár Mózes vagy Illés lelkéből, mert azt mondta az Úr Mózesnek, hogy könyörül, akin könyörül...

(Ter 1:27) Megteremtette tehát Istenaz embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

(Ter 5:3) Amikor aztán Ádám százharminc esztendős lett, gyermeket nemzett a maga képére és hasonlatosságára, s elnevezte azt Szetnek.

(Róm 9:15) "Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok."

2. A személyes bűneink által okozott tisztátalanság

Az ember elindul életútján bizonyos veleszületett lelki alkattal, felszereltséggel, és kap hozzá egy bizonyos neveltetést. Ez a neveltetés nagyon fontos, de a végső döntés megiscsak az egyéné. Minden csecsmőkorban megkereszteltnek, bármilyen szent környezetben is nőt fel, bármennyire is jól nevelték, meg kell térnie egyszer az Úr Jézushoz. Ez azt jelenti, hogy a fiatalt el kell engedni az ő "tékozló fiú" útjára – ami lehet, hogy rövidebb vagy hosszabb lesz – és várni kell, hogy megtérjen... Az ember, a "tékozló fiú" útján sokat vétkezik, odakerül a válúhoz, a disznók mellé és bepiszkolja magát. És ekkor van az a bizonyos kritikus pillanat az ember életében: visszatér-e az irgalmas mennyei Atyához (Lk 15:18), hogy megmosdassák, tiszta köntösbe öltöztessék és felékesítsék, vagy reménytelenül roskad le tisztátalanságában?...

(Lk 15:18) Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened!

3. Az ördög által okozott tisztátalanság

Egyetlen megkeresztelt ember sincs többé az ördög rabságában. A megkeresztelt ember jogilag már az Úr Jézus Krisztus tulajdona. Ez az állapot így is marad mindaddig, amíg az ember nem változtat ezen a szövetségen, ami örök szövetség. A szövetség felbontása a súlyos bűn, vagyis a halálos bűn elkövetése által következik be. Az ember felbontja az örök szövetségét, és a halállal köt szövetséget, mivelhogy a bűn zsoldja a halál (Róm 6:23). Ez viszont nem történhet meg változások nélkül...

(Iz 28:18) Semmivé lesz a halállal kötött szövetségtek, s szerződéstek az alvilággal nem lesz tartós. Mert eljön a pusztító, suhogó ostor, s összezúz benneteket.

(Róm 6:23) Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

A bűnben élő ember lelkében, lassan, szörnyű változások mehetnek végbe. Lelki épületének falai leomlanak, és az omladék résein különféle csúszómászók és bogarak hatolnak be. Ezek gonosz lelkek, amelyek aztán okozzák a benső, lelki kínokat. Innen származik a depresszió, a demencia, az altzheimer kor, az alkoholizmus, a drogfüggés, a féktelen szexuális élet és egyébb szeretetpótló vigasztalások...

Az ember lelkén beteges elváltozások keletkezhetnek, olyanok, mint a testi lepra. Ez a lelki lepra lassú, lelkileg csonkító agóniába vezethet, amelyben a beteg lélek lassan egy tehetetlen, gyűlölköd­ő, bomladozó, mutáns szörnyeteggé változik. A legyengült, romos, védtelen lelket lassan beveheti a gonosz, és teljesen uralma alá hajthatja. De van olyan is, aki egyetlen istentagadó, Istentől teljesen elpártoló döntésével nyit ajtót a gonosznak, hogy a lelke a sötétség hajlékává váljon (Mt 6:22-23, Lk 11:34). Az ilyen lélek már nemcsak, hogy romokban hever, hanem sötét, fekete falakat épít, az ördög országának falait (1Ján 3:8)...

(Mt 6:22-23) A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?

(1Ján 3:8) Aki bűnt követ el, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.

4. Az örömhír számunkra

Az örömhír az, hogy az Ige testté lett és miköztünk lakózott (Jn 1:14), hogy megváltson és kiszabadítson minket a bűn rabságából. Isten Fia azért jöt a világba, hogy lerontsa az ördög műveit, hogy megszabadítson, meggyógyítson és megtisztítson minket. Isten minden embert szeret, és meghívja az üdvösségre (1Tim 2:4). Ezért szükséges, hogy mindenki megtérjen az Úr Jézus Krisztushoz...

(Jn 1:14) S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

(1Kor 6.9-11) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörõ, sem kéjenc, sem kicsapongó,sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

És hogyan tisztulhatunk meg? Úgy, ha az Úr Jézus szavaival táplálkozunk, és Őt követve megmosdunk az Ő Szent Vérében, élve a szentségek kegyelmeivel és betelve a Szentlélekkel...

(Jn 13:10) „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz.”

(Jn 15:3) "Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek."

(1Kor 6:11) Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Az Úr Jézus Krisztus tanítása és az Ő bensőséges jelenléte tisztítson meg minket az Ő Szent Lelke által. Törekedjünk az Úr Jézus tisztaságára, hogy a Szentlélek templomai lehessünk...

Uram Jézus, áldunk és magasztalunk Téged, mert drága Szent Véred által tisztára mosod lelki ruhánkat. Ámen.

Szentelt kutykurutty

Manapság, ha egy katolikus férfi megtér, keresi a lelkieket és vallásos közösségbe kezd járni, akkor ott startból kisebbségbe kerül. Hamar felfedezi, hogy a férfiak aránya alig éri el a hívek öszlétszámának 5-10 %-át. Persze, tisztelet a kivételnek, vannak elvétve férfiközösségek is, de ez elég ritka. Erre aztán, azt mondta az egykori püspökünk, hogy: A mai egyház elnőiesedett... Valóban? És vajon, ezért nem vagyunk mi is felelősek?... És a klérus?...

Nekem az lenne a kérdésem egyes templomküszöb koptató asszonyokhoz, hogy mit műveltek a férjükkel? Hol van a férje? Megbotránkozott? Meghalt? Tönkretette követelőzéseivel, megszólásaival, vallásos unszolássaival, megalázó gesztusaival?... Persze, vannak férfiak, akiket más gondok tepernek le, vagy maguk tehetnek a saját szellemi, lelki, fizikai leépülésükről, de azért mégiscsak furcsa, hogy ilyen többségben vannak a 15-30 éve megözvegyült asszonyok... Nagy úr ma a feminizmus, de megérdemelne egy misét az, amit elművelnek otthon a "szentelt kutykuruttyos" asszonyok a férjeikkel?...

Hogy mi az a "szentelt kutykurutty"? A mai egyházban az a helyzet, hogy a sok lúd disznót győz, és az elnőiesedett vallásos közösségben elkezd mindenféle írott vallásos anyag és praktika keringeni: volt már áldott szőlő, vatikáni kenyér, háromnapos sötétség, kisregény méretű, vagy szappanopera hosszúságú helyi prófécia, stb… Ezeknek a zagyvalékoknak az lenne az állítólagos céljuk, hogy megmentsék a lelkeket, ezért hát nevezzük ezeket szent zagyvalékoknak. Az egyik ilyen szent zagyvalékot, úgy tűnik, hogy a nagyfalusi események hozták létre, meg az ottani "szentelt kút". És így, már el is jutottunk a szenteltvízhez, meg a másfajta "szentelt vízhez"...

A szenteltvíz egyházunkban nagyon fontos szerepet játszik. A szenteltvizet a felszentelt papság hozza létre az egyházi áldás által, mint szentelményt, az egyház rendekezései szerint, és rajta van az Egyház imádságos ereje. Ezt használják kereszteléskor, templomszenteléskor, házszenteléskor, ételszenteléskor, gyertyaszenteléskor, keresztvetéskor, ördögűzéskor, stb… A szenteltvíz az a szentelmény, amely elősegít, előkészít bennünket a szentség befogadására, és távol tartja a gonosz démoni erőket, testi-lelki épségünk érdekében. A szenteltvizet elsősorban a papság használja, de nemcsak. Húsvétkor bárki vihet haza szenteltvizet, hogy otthon tartsa, és rendeltetésszerűen használja. Ez kb. abból állna, hogy imádság alkalmával keresztet vetünk vele, és imádságos hittel illetjük vele személyünket, lakásunkat, stb. És ezt mindig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében tesszük...

No, de amint bizonyos "szent asszonyok" társaságába kerülünk, egyhamar eljutunk Nagyfaluba, Sükösdre, Szőkefalvára, vagy akár Lourdes-ba. Egyik ilyen, a másik olyan... Mindenhonnan hozunk az ottani kútból, vagy forrásból egy-egy palack "szentelt vizet", amit aztán szépen berakunk a kamrába. Elvégre mindenhol azt hirdetik, hogy vegyétek, vigyétek, igyátok... Aztán szépen visszazökkenünk a szürke hétköznapjainkba, és csak akkor jut eszünkbe a "szentelt vizes" palackunk, amikor rendezgetünk a kamrában, vagy esetleg elkezd valahol, valamelyik testrészünk fájni. Ekkor hamar előkapjuk a "szentelt vizes" palackunkat, és kurtyantunk egyet belőle. Elvégre, ha kívül megszentel, akkor belől sem árthat... Majd elkezdjük maszírozni, bedörzsölni vele a fájós testrészünket, mintha csak svédbittert használnánk. És így, már el is jutottunk a szentelt kutykuruttyhoz…

Az Ige testté lett, és miköztünk lakózzék (Jn 1:14)... Eljött közénk az Úr Jézus Krisztus, és megmutatta nekünk az üdvösség útját. Emberi nyelven mondta el nekünk paracsolatait, magyarázatokkal és példázatokkal. Tanított, gyógyított és ördögöket űzött. És mi mindebből csak annyit értettünk meg, hogy szentelt kutykuruttyok után futkosunk? Azért tanít minket, hogy az Őbelé vetett bizalmunkat és hitünket szentelt kutykuruttyokra cseréljük?... 

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

Meglehet, hogy Lourdes-ban, vagy másutt sok ember gyógyult meg a forrás vizétől, de vajon csak a test gyógyulásáért vannak ezek a források, vagy inkább az ember hitének erősítéséért és az üdvösségért (1Pét 1:8-9)?... 

A szél ott fúj ahol akar (Jn 3:8)… Isten ott és úgy gyógyít, ahol és ahogyan akar. Ha úgy akarja, akkor szenteltvíz, vagy akár szentelt kutykurutty által is gyógyíthat, s ha úgy akarja, akkor semmire sincs szüksége a gyógyításhoz, még az ember hitére se (Jn 9:36-37), mert Istennek minden lehetséges. De az Ő akarata nem az, hogy szentelt kutykuruttyokba vessük hitünket, főleg nem úgy, hogy közben megfeledkezünk az Ő parancsolatairól...

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.

(Jn 9:36-37) Az így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus azt mondta neki: „Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.”

(1Pét 1:8-9) Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Tekintsünk a protestánsokra, akik egyébbként egyáltalán nem követendő példaképek... Vajon ők szentelt kutykuruttyokba vetik a hitüket, vagy az Úr Jézusba? És ha mi csak szentelt kutykuruttyokba vetjük hitünket, akkor előbbre valók vagyunk náluk? Ne feledjük, amit az Úr Jézus mondott a szamariai asszonynak és az apostoloknak Jakób kútjánál...

(Jn 4:10-15) Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked." "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?" Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."

(Jn 4:20-24) Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni." "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

(Jn 4:31-34) Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!" De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla." A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?" Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

Miközben szentelt kutykuruttyokkal foglalatoskodunk, jusson eszükbe, hogy Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják Őt. Az ilyenek kegyhelyektől, szent hegyektől és kútaktól függetlenül imádják a mennyei Atyát, eltelve a Szentlélek éltető vizével. Az ilyenek kenyere az, hogy a mennyei Atya akaratát cselekszik, és ezáltal ők is gyógyító, buzógó és élő vízforrásá válnak mások számára...

Uram Jézus, kérünk Téged, add nekünk a Szentlelket, a megkülönböztetés adományát, az értelem és a bölcsesség ajándékát, hogy helyesen higgyünk és éljünk. Ámen.