Szeressétek ellenségeiteket

(Mt 5:43-48) Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Szemlélődés

Szeressétek ellenségeiteket! Kemény beszéd. Ki hallgathatja (Jn 6:60)?... Az Úr Jézus, a megváltó kereszthalála előtt, az utolsó vacsorán mondta: Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért (Jn 15:13). Láthatjuk, hogy az Úr Jézus itt nem fokozza a dolgokat. Mondhatta volna talán azt is, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja rosszakaróiért, ellenségeiért. De nem... És valóban, nehezebb dolog áldozatot hozni egy rossz emberért, egy ellenségért, mint egy barátért...

(Róm 5:6-7) Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus éppen akkor meghalt a bűnösökért, noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb jó emberért vállalják a halált.

De bizonyos értelemben, az Úr Jézus valóban csak a barátaiért halt meg. Miért? Azért, mert a keresztfán, az idők teljességében, egyszer s mindenkorra bevégeztezett a megváltás műve (Jn 19:28). Akik hisznek az Úr Jézusban és elfogadják a megváltást, azok Krisztus barátai és üdvözülnek. Akik nem hisznek és nem fogadják el a megváltást, azok nem részesednek a megváltás gyümölcseiből, tehát nem üdvözülnek, és örökre Isten ellenségei maradnak (Mk 16:16). Ezért, az eljövendő élet perspektivájából, mondhatjuk, hogy az Úr Jézus Krisztus valóban nem az ellenségeiért halt meg, hanem csakis a barátaiért és testvéreiért. A Saul féle ellenségek (ApCsel 7:58), csak ideig-óráig rugdalóznak önmaguk ellen (ApCsel 26:14). Az örökkévaló Isten szemében az ilyenek nem ellenségek, hanem megtérésre váró, jövőbeli barátok...

Az ember életében titokzatos módon fonódik össze a predesztináció és a saját döntéseinek sorozata. Számunkra ez egy misztérium, de Isten előtt nyitott könyv, mert Isten mindentudó. Isten arra hív meg minket, hogy az Ő transzcendens, eszkatológikus perspektívájából tekintsünk ellenségeinkre. Még ha nem is látjuk ellenségeinkben a jövőbeli barátainkat, testvéreinket, ahogyan Isten látja őket, tegyünk hiben egy lépést, mert a keresztény ember hitben jár, és nem látásban...

(Jn 20:29) Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.

(2Kor 5:7) ... mert hitben járunk, nem látásban.

Az ellenség megnyilvánulásai

Az ellenséget arról ismerjük fel, hogy különféle rossz dolgokat művel az életünkben. Ezek a rossz dolgok több szinten jelenhetnek meg:

1. A gondolatok szintjén

- Értelmileg: az ellenség rosszat gondol rólunk, velünk kapcsolatosan;

- Érzelmileg: az ellenség gyűlöl minket;

- Akaratilag: az ellenség rosszat akar nekünk testileg vagy szellemileg.

Habár józanok és éberek kell legyünk, ugyanakkor, mindig reménykednünk kell minden ember megtérésében, és senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe. Azért van ez, mert a szeretet mindent remél...

(1Kor 13:7) ...mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

2. A beszéd szintjén

- Az ellenség rágalmaz minket, és kárt tesz a becsületünkben; 

- Az ellenség szidalmaz, káromol és átkoz minket; 

- Az ellenség hazudik nekünk, megcsal és félrevezet minket.

Nekünk a rágalmakra, a káromlásokra és átkokra csakis jóval, áldással és imával kell válaszolnunk...

(Mt 5.44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözõitekért!

(Róm 12.14) Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

3. A cselekedetek szintjén

- Az ellenség kirekeszt, kitilt, elzavar minket;

- Az ellenség megfoszt minket javainktól, jogtalanul elvesz tőlünk;

- Az ellenség támad, üldöz, pusztít minket testileg vagy szellemileg.

Nekünk okosoknak és szelídeknek kell lennünk, és óvakodnunk kell az ellenségtől...

(Mt 10:16) Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!

(Mt 10:23) Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba...

4. A mulasztások szintjén

- Az ellenség szándékosan kifelejt, kihagy minket a testi vagy lelki javakból;

- Az ellenség kerül, mellőz minket a takálkozásokban;

- Az ellenség szándékosan kifelejt minket különböző listákról és amúgy a létezők sorából.

Ilyenkor, nekünk ismét oda kell hajolnunk ellenségünkhöz...

(Mt 5:39) Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!

(Róm 12:20) Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.

Jót kell cselekednünk ellenségeinkkel

Újból és újból reménykednünk kell ellenségeink megtérésében, és a rosszat jóval kell legyőznünk...

(Lk 6:35) Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz õ is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz.

(Lk 6:29) Ha arcul üt valaki, tartsd neki oda a másik arcodat is.

(Róm 12:20-21) Sõt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyõzzön a rossz, inkább te gyõzd le a rosszat jóval.

(2Kor 11:20) Eltûritek, ha valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt.

Nekünk be kell fogadnunk ellenségeinket is a szívünkbe, mert ez az a szeretet, amely az ellenségből is Isten barátjává tehet valakit...

(1Kor 13:5) Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.

(Jak 5:19-20) Testvéreim, ha valaki közületek letér az igazság útjáról, és akad, aki visszatéríti, az tudja meg, hogy aki a bûnöst letéríti a tévelygés útjáról, megmenti a lelkét a haláltól és a bûnök sokaságára fátyolt borít.

Ki a valódi ellenség?

A valódi ellenség nem a bűnös ember, hanem a gonosz lélek, a Sátán, aki mögötte áll és benne munkálkodik. Persze, ez nem menti fel a bűnös embert a felelősség alól, és nem lehet mindent csak a gonoszra fogni. De a fő felelős a Sátán, a hazugság atyja (Jn 8:44). Ezt megfigyelhettük már az első emberpár bűnbe esésekor is...

(Ter 3:12-13) Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."

(Jn 8:44)  A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettől fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

(Ef 6:12)  Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

Miért kell szeressük ellenségeinket?

1. Tekinttel őrájuk

Szeressük ellenségeinket megtérésük reményében, mert nekünk akarnunk és remélnünk kell minden ember üdvösségét...

(1Kor 13:7) Mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

(1Tim 2:4) ... aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

2. Tekinttel önmagunkra

Szeressük ellenségeinket, mert ebben mutatkozik meg a szentek béketűrése és az átistenesedett emberi természet, az életszentség. Ebben mutatkozik meg leginkább, hogy Istenhez lettünk hasonlóvá, tehát az Ő fiai vagyunk...

(Jel 13:10) Itt van a szentek béketürése és hite.

Isten szeretet (1Ján 4:16)... Ő a szeretet, abszolut értelemben véve... A szeretet pedig ellentéte a félelemnek, a sötétségnek és a gyűlöletnek. Ha valaki ezekben él, az még nem ismeri Istent. A szeretet kiűzi a félelmet. Tehát azért kell szeressük ellenségeinket, mert ezáltal valóban Isten gyermekei leszünk. Ha mindig, feltétel nélkül szeretünk mindenkit, akkor Istenben élünk és félelem nélkül élünk...

(Mt 5:45-48) Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Az ellenség szeretete az életszentség leghitelesebb fokmérője. És be kell vallanunk magunknak, hogy még messze állunk ettől...

Uram Jézus! Kérünk Téged öntsd lelkünkbe isteni szeretetedet, hogy úgy tudjunk szeretni, ahogyan te szeretsz. Ámen.

Méhednek gyümölcse

(Jn 8:3-11) Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: "Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?" Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: "Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!" Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: "Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?" "Senki, Uram" - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: "Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!"

Szemlélődés

Amikor ítélkezésre vonatkozó evangéliumi részeket olvassuk, a következő dolgokat szűrjük le:

- Mi emberek, mindnyájan bűnösök vagyunk és ezért nincs jogunk ítélkezni;

- Egyedül csak az Úr Jézus Krisztus bűn nélküli, ezért csak Neki van joga ítélkezni;

- A mennyei Atya, az Õ Szent Fiának, Jézus Krisztusnak adta át az ítéletet;

- Ha ítélkezünk, akkor mi is ítélet alá esünk, és ahogyan ítélünk, bennünket is úgy fognak majd ítélni.

Kapcsolódó igerészek:

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

(Jn 5:22)  Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet...

(Lk 6:37) Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak.

Azonban, mindezeken túl, ha figyelmesen olvassuk ezt az evangéliumi részt, akkor észrevehetünk egy rejtett dolgot is. T.i. a törvény azt monja, hogy nemcsak a házasságtörő asszonyt, hanem a vele együtt vétkező férfit is el kell ítélni és halálra kellett kövezni. Ezért aztán, egy kérdés ebben az evangéliumi részben, hogy hol maradt el a házasságtörő férfi, és miért nem hozták őt is oda az Úr Jézus elé az asszonnyal együtt?...

(Lev 20:10) Ha valaki férjes nővel házasságtörést követ el, mégpedig: aki embertársának feleségével házasságtörést követ el, az halállal lakol; ő is, bűntársa is.

(Mtörv 22:22) Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, mindketten haljanak meg, a férfi is, aki együtt hált az asszonnyal, meg az asszony is. Irtsd ki, ami gonosz, Izraelből!

A figyelmesen olvassuk a szentírást, akkor a lehetséges ok ott van az ószövetségnen...

(Péld 7:6:22) Mert házának ablakából kukucskál, a nyíláson át leskelődik, hátha a gyanútlan fiatalok közt meglátna egy ifjút, akinek kevés az esze: arra megy az utcán, a sarkon, és arra veszi az irányt, ahol az ő háza van. Szürkület van éppen, a nappal és az éj közt, leszállóban az éj sötétje. Összeakad vele egy nőszemély, cédán kiöltözve, fátyollal borítva. Nem volt önuralma, nem volt maradása, lába nem tudott megmaradni otthon. Egyszer az utcán, aztán a téren, végül minden utcasarkon leskelődött. Megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki szégyentelen arccal: „Adós voltam még egy áldozattal, és ma beváltottam, amit megfogadtam. Azért jöttem ki, hogy találkozzam veled, és rád találjak most, lám, megleltelek. Ágyamon a takarókat szépen elrendeztem, egyiptomi vásznat terítettem rá. Fekvőhelyemet bepermeteztem: mirha, aloé meg fahéj illatos olajával. Gyere, igyuk a szerelem italát reggelig, élvezzük örömmel a szerelem gyönyörét! Mert a férjem éppen nincsen itthon, elment messzire, hosszú útra indult. Elvitte magával az erszényt is a pénzzel, nem jön meg előbb, csak amikor holdtölte lesz.” Rábeszélő készségével így elcsábította, csalfa szájával tévútra vezette. Mint aki megzavarodott, elindult utána, ahogyan az ökör megy a vágóhídra, vagy mint a szarvas, amely hurokba akad. 

Terhesség vagy áldott állapot?

A kézenfekvő magyarázat itt az, hogy az asszony házasságtörés közben várandós lett. Ha a férj elmegy otthonról, mert katonai szolgálatot teljesít, vagy mert messzi tájra utazik kereskedni, és amikor hazajön, az asszony a várandósság jeleit mutatja, akkor ott nagy gond van. De már azelőtt is, az egy házban lakó asszonyok azonnal észreveszik ha kimarad a másik asszony menstruációja... 

Tehát, egy ilyen helyzetben, a tettenérés abból áll, hogy jön a baba, és bizonyíthatóan nem a férj az apja... Azt viszont nem tudni, hogy ki az a férfi, akivel megtörtént a házasságtörés, mert az odébbállt. Az asszony pedig vagy bevallja, hogy ki az, vagy nem, vagy tudja, hogy ki az, vagy nem, stb... Így talán már érthető, hogy miért is nincs ott a bűnt elkövető férfi az asszony mellett az ítélkezésnél....

Tehát a bűn, a házasságtörés bizonyítéka maga az asszony méhének gyümölcse ...

Ez ebben az esetben az megérkező új élet:

- Öröm helyett rettegést hoz;

- Élet helyett halált hoz;

- Jövő helyett, reménytelen sorsot hoz.

 

 

Mire gondolhatott az Úr Jézus, amikor eléje hozták az asszonyt? Lehet, hogy éppen az egykor áldott állapotban lévő Édesanyjára és saját emberi természetének magzati állapotára gondolt. Mert hát, ha nincs ott a mennyei Atya gondviselése, ha Szent József nem lett volna igaz ember, ha nem hitt volna az Úr angyalának, akkor nem vette volna feleségül Máriát és kiszolgáltatta volna őt a törvénynek. Ugyanis a törvény azt írta elő, hogy ha egy jegyben álló leány várandósnak bizonyul, akkor kövezzék meg, mint egy házasságtörőt...

(Mt 1:18-20) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van!

(Mtörv 22:23-24) Ha egy érintetlen leánnyal, aki el van jegyezve valamely férfival, a városban találkozik egy másik férfi és együtt hál vele, vezessétek mind a kettőjüket a város kapujához és kövezzétek őket agyon: a lányt amiatt, hogy bent a városban nem kiáltott segítségért, a férfit, mivel meggyalázta embertársa feleségét. Irtsd ki, ami gonosz, körödből.

Ebben a megvilágításban, meglehet, hogy az Úr Jézus éppen az asszony és a megszületendő gyermek nagybetüs életét írta a porba (habár egyesek szerint a farizeusok és az írástudók bűneit). Ő azt akarta, hogy életük legyen és bőségben legyen (Jn 10:10)... Azt akarta, hogy az asszony méhének gyümölcse életet hozzon és ne halált. Hiszem, hogy a bűn tényén túl, az Úr Jézus és a Szűzanya nagy szeretettel és irgalommal vannak a lányanyák iránt...

A gyermek a család gyümölcse

Ez a szentírási rész rávilágít a nő, az asszony természeti lényegére és a család lényegére. Az asszony méhe lehet:

- Az élet és az áldás forrása meg helye;

- A család legbenső központja és féltett kincse;

- A társadalom és az emberiség fenntartója.

Ezért az asszonyi méhet nagy tisztelettel és megbecsüléssel kellene kezelnie minden férfinak és nőnek. A nőnek fel kellene fognia magasztos szerepét és a férfinak ezt meg kellene becsülnie...

Manapság gyakran nem ez történik és így, az asszony méhe:

- A félelem és a rettegés forrása;

- A gyilkosság és a halál szinhelye;

- Mindenféle lator átjáróháza;

- A társadalom terhe.

Mond meg, hogy mit jelent számodra az asszonynak méhe, és én megmondom neked, hogy mi annak a gyümölcse…

Uram Jézus, megrettenünk és könyörgünk a Te végtelen irgalmadért. Ments meg Uram minket! Ámen.

A tíz szűz - ismétlés

(Mt 25:1-13) Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ,,Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!'' Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ,,Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.'' Az okosak ezt válaszolták: ,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.'' Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!'' De ő így válaszolt: ,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.,, Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.


Ezen a példabeszéden gyakran elmélkedtem, és bevallom, olyan az értelmemnek, mint valami délibáb, vagy mint egy kézzel való halfogás. Amikor azt hiszem, hogy már megragadtam, kisíklik az elmémből, mint a kézzel fogott hal a patakban…

A szüzek

Isten, már az ószövetségben kijelentette prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint a vőlegény a menyasszonyát, vagy mint a férj a feleségét (Iz 65:2). Izrael népének Isten iránti hűtlensége, a más istenekhez való elpártolása, vagyis a bálványimádás, a házasságtörõ asszony képével van szemléltetve. De Szent Pál is, az újszövetségben, úgy beszél a házasságról, mint Krisztus és az Egyház viszonyáról...

 
(Ef 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

Ez a kapcsolat annyiban nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi párkapcsolatnál a legény udvarolja, környékezi meg a lányt, addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll: a lány, vagyis a Menyasszony, az Egyház udvarol a Vőlegénynek, aki az Úr Jézus...

(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nõ jár a férfi után!

Tehát a szüzek mi vagyunk, az Egyház tagjai, akiket szólít a Vőlegény, és akik várják a találkozást az Üdvözítővel, a mi Urunk Jézus Krisztussal...

(Jn 3:29) A menyasszony a võlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.

A lámpás, az olaj és a láng

A lámpás olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket, és így láthatunk a sötétségben. Ez lelki értelemben nem más, mint az élő hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. 

De honnan van a hit? Az hit Isten ingyenes kegyelme, és a hit csakis Isten által kaphatjuk meg. Ezt kérjük a keresztségben. Isten kegyelme által lehetséges, hogy hiszünk a túlvilágban, és Isten segítő, megszentelő kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...

Ugyanakkor, amint a lámplás nem tud égni ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, ha nem táplálkozik kegyelemmel a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis az élő hittel rendelkező emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. 

De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga az Ősszentség, az Úr Jézus Krisztus...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Mivelhogy Szent Pál szerint Krisztus azonosítja magát a Menyasszonyával, azaz az Egyházzal, Krisztussal misztikus testével, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. Az Egyház közvetíti a kegyelmet, az egyszer és mindenkorra elvégeztetett Megváltás művének gyümölcseit. De hogyan teszi ezt?... Hát a szentségek kiszolgáltatása által. A szentségek közvetítik nekünk a megváltás gyümölcseit. Ezek között az első az legszentebb Eucharisztia, hitünk forrása és csúcsa, és minden más szentségnek eredeztetője. De ugyanakkor kegyelmeket nyerünk más eszközök által is, mint pl:

- Az egyéni imában...  

(Mt 6:6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.

- A közösségi imában...

(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."

- A jócselekedetek által: alamizsna, böjt és az irgalmassági cselekedetek gyakorlása által...

A lámpás lángja nem más, mint az istenszeretetet, amely a kegyelem olajából táplálkozik. Az istenszeretet lángja, a hit által, szívünkben lobog a Vőlegényért, Akit noha nem láttunk, de mégis szeretünk...

 
(1Pét 1:8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.

Az istenszereteből származik a felebaráti szeretet. Isten szeretete tesz képessé arra, hogy szeressük az embereket.

Isten, az Őt keresőknek, megadja a megszentelő kegyelmet, mert Ő előbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszerethetnénk Őt...

 
(1Ján 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.

Ezért aztán a tűz, ami az istenszerető ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezői, hanem Isten, és nélküle nem tudnánk sem szeretni, sem viszontszeretni. És a szüzek lámpásai másoknak is világítanak...

 
(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!

(Mk 4:21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?

Az elalvás

Az elalvás azt jeleni, hogy lelki szemeink lecsukódnak. Az élő hitünk lelohad, háttérbe szorul, és a figyelmünket az evilági gondok felé fordítjuk. Elfordulunk az istenes dolgoktól, és elvegyülünk a világi dolgokban. Itt nem kell föltétlenül bűnökre gondolnunk, hanem itt arról van szó, hogy a mindennapi életben, akarva-akaratlanul, hosszabb vagy rövidebb időre, megfeledkezünk Istenről, és bogáncs üti fel a fejét a mi életünkben. Kevés embernek van meg az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által vigyen véghez. Az ember, legtöbbször, csak teszi a maga dolgát a saját feje szerint, és alig juttat naponta néhány percet az imára, hogy élő hitre ébredjen és Isten jelenlétébe helyezze magát.

Az ébren maradás nem más, mint a lelki szemeink ima általi virrasztással való nyitva tartása. De nehéz szemeinket nyitva tartani!... Milyen nehezek szemhéjaink és milyen hamar lecsukódnak! Belealszunk a világ dolgaiba, belefáradunk a virrasztásba, amint az apostolok is elaludtak a getcemáni kertben. Mindig visszazuhanunk az evilági kötöttségeinkhez...

 
(Mt 26:40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

Szellemi értelemben az elalvás nem jelent kimondottan bűnt, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egyfajta gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolat tartására, amely az eredeti bűn következménye. Ezt a gyengeséget kell legyőzni Isten kegyelme által, hogy virrasztásban mindig készen állva várakozzunk...

 
(Lk 22:46) Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Az éjfél

Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy időszakot a nap óráival. Ez lehet egy emberi élet időtartalma, vagy lehet akár az egész üdvtörténet. Reggel, dél, este, tizeneggyedik óra, éjfél, elsõ, második vagy negyedik őrváltás, stb... De mi a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy mikor jön a Vőlegény...

Mikor van a Vőlegénnyel való találkozás pillanata? Ebből a szempontból az éjfél lehet bármikor. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk az Úr Jézussal, lehet akkor, amikor egy sorsdöntő pillanatot élünk meg, lehet egy megpróbáltatásban, vagy lehet akkor, amikor eljön halálunk órája...

A kérdés az, hogy felismerjük-e ezt a pillanatot és, hogy készen állunk-e belépni a megnyitott ajtón...

 
(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"

A kiáltó

A kiáltó a Vőlegény szolgája. Ez lehet az egy szent, lehet a védőszentünk, vagy lehet egy angyal, mint pl. az őrangyalunk...

(Mt 3:3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"

Ők nem csak azért vannak mellettünk, hogy vigyázzanak reánk, hanem azért is, hogy megvilágosítsanak minket. Gyakran az ő hangjukat halljuk szívünkben, ők figyelmeztetnek és ők adnak tanácsot.

Egy király érkezését mindig meghirdetik. A kérdés az, hogy meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk tele van mindenféle evilági zajjal. Készen állunk-e bemenni az ajtón, vagy elkezdünk rohangálni segítség után, kérdezgetve mindenkit, hogy most mit is tegyünk...

Az ajtó

Az ajtó vagy a menyország ajtaja, vagy egy feléje vezető szentségi fokozatok ajtói. Az Úr Jézus azonosítja magát az ajtóval, a kapuval...

 
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.

Az életben, ahány lehetőséget kapunk, az mind lehet egy-egy ajtó, és ez mind lehet az Úr Jézus... Mindig Ő jön elénk, és felkínálja Önmagát, hogy bemenjünk Őrajta keresztül. Ezért aztán nem panaszkodhatunk, hogy meglepett minket az Úr, mert a végső ajtó előtt sok előkészítő ajtó adatik. Ha azokon bemegyünk, akkor nagy valószinűséggel a végső ajtón is bemegyünk...

A végső ajtó pedig a mennyország ajtaja. Ide vezet el minket Jézus és Mária a sok megelőző ajtón keresztül. Ezért méltán nevezzük Máriát is a mennyország ajtajának, mert a végső ajtóhoz vezet, Aki az ő Szent Fia, az Úr Jézus Krisztus. Csakis Ő nyitja vagy zárja ezt a végső ajtót, mert neki adta át a mennyei Atya annak kulcsait...

(Jel 3:7) A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…

A menyegző

A menyegző nem más mint a mennyek országa, az üdvözült szentek közössége. Ezek örök boldogsága Isten szent színe előtt hasonlatos a menyegzőhöz...

 
(Mt 22:2) A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre!

A kérdés az, hogy mi bejutunk-e oda? Nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisére való járásba, a szentségekhez való járulásba, az imába, a jócselekedetek gyakorlásába és a nagybetüs SZERETETBE. Ez erős elhatározást és akaratot igényel. Akarnunk kell szüntelenül Istent, akarnunk kell szüntelenül testvéreinket, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, ébernek lenni, és akarnunk kell szüntelenül szeretni…

Az életben többször nyílik az ajtó… Ne szalasszuk el ezeket az ajtónyitásokat. Ha életünk ajtónyitásait elszalasztjuk, hogyan leszünk készek a végső ajtónyitásra?...

Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam. Képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. Segíts kérlek ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mindig legyen elegendő tartalék olajam. Ámen.

A tíz szűz

A kegyelem idején meghallgatlak

(Iz 49:8) Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítelek. Én teremtettelek, és én teszlek meg a nép szövetségesévé. Helyreállítom az országot, és kiosztom a pusztává lett örökséget.

A kegyelem idején meghallgatlak - mondja az Úr. De mikor van ez az idő? Hogyan vesszük észre, hogy élhessünk vele, hogy ne suhanjon el mellettünk észrevétlenül?...

Nemrég üdülni voltam a Fekete tenger partján. Ez az üdülés úgy esett, hogy csak szeptember második hetén tudtunk menni. Általában szeptember első hete még elfogadható, ha jó az idő, de a második hét már csak ritkán élvezhető. Ez már tényleg egésszen a szezon vége. 

Amikor megérkeztünk, már érezhető volt az ősz szele, de még mindig olyan volt, mintha nyár lenne. Meleg volt, a szállódák működtek, és a part is tele volt. Az üzletekben és a vendéglõkben érezhetõ volt a csappanás, de ez kellemesen hatott, mert a tolongás egyáltalán nem hiányzott nekünk. Aztán, ahogyan a napok teltek, szinte láthatóan fogyott el minden. Ez az elfogyás, elsorvadás, több sikon is történt: az igazán meleg napsütés ideje egyre inkább csak a déli órákra korlátozódott, délután a tenger víze egyre hamarabb hült le, az utcán és a szállódában egyre kevesebben járkáltak és egyre több szállóda meg butik húzta le a rollóit. Szinte tappintható volt az elmúlás… 

Amikor jöttünk hazafelé, a vonatállomásra menet, a taxisoför is megjegyezte: "Vége…, már minden kihalt…" Valamiképpen ő is gyászolta a szezont, a sok turistát, a tolongást és persze a jó keresetet is. A tengerparti vállalkozónak muszály jól kihasználnia a szezont, mert a téli időszakban abból él, amit nyáron keresett...

Mindez az Iz 49:8 igerészt juttatta eszembe... Úgy éreztem, hogy az élet is valahogy ilyen. Ilyen a mi kegyelmi életünk is: Amikor megismerjük az Urat és megtérünk, ez a mi kegyelmi életünk szezonja. Ezt a "kegyelmi szezont" ki kell használni. Tudatában kell lennünk, hogy ha elhanyagoljuk, akkor az nem fog örökké tartani. Egyszer csak eljön az ősz és eljön a kegyelmi időszaknak a vége. Ekkor a "kegyelmi üdülő" kihalt lesz és a "kegyelmi üzlet" kiürül... Megszűnik a "kegyelmi ingyenkiárusítás" és csak a pusztaság marad...

A kegyelem ideje mist van, és leginkább egybeesik az ember életének idejével. Ezért nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy a kegyelem ideje megeggyezik földi életünk idejével. Az évek során Isten nyitva tartja számunkra "kegyelmi ajándékboltjait", "kegyelmi üdülőit" és hívogat, hogy használjuk ki az időt. Hívogat, hogy gazdagodjunk belőle. 

Sokan mellőzik Isten hívását és az élet haszontalanságai után rohangálnak. Vannak aztán olyanok is, akik életük vége felé elkezdenek kapálózni az Úr felé... Keresni kezdenek, mert utoléri őket az elmúlásnak a rettegése. Ezek már csak egy szeptemberi, utolsó szezont kapnak el. Valamennyit elnyernek a kegyelmekből, de az életszentségre nem juthatnak el, mert nem igyekeztek idejében és nem kezdték el ezt a kegyelmi útat amikor kelkett volna...

 
(Lk 13:24) „Igyekezzetek a szûk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak majd bemenni rajta, de nem fognak tudni."
          
Nagyok a mi bűneink Uram Jézus a mulasztások területén! Kérlek, hosszabbítsd meg a "kegyelmi szezont", hogy megmenekülhessünk. Add Uram nekünk az istenfélelem lelkét, hogy le ne hunyjuk szemünket és bele ne aludjunk a világi dolgokba...

Aztán ott vannak az eszesek, akik észreveszik a kegyelmi szezont és maximálisan kihasználják azt. Mindent szorgosan lelkük javára fordítanak, megtermik a gyümölcsöket, megdicsőítik az Úr Jézus nevét a földön. Ezeknek soha nem ér véget a kegyelem ideje, mert elnyerik az élet koronáját. Kövessük ezeknek példáját. Ámen.

Mester, hol lakol?

(Jn 1:35-42) Másnap megint ott állt János két tanítványával, s mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: "Nézzétek, az Isten Báránya!" E szavak hallatára a két tanítvány Jézus nyomába szegõdött. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" "Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott. A kettõ közül, aki János szavára követte, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Reggel találkozott testvérével, Simonnal, s szólt neki: "Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet", s elvitte Jézushoz. Jézus ráemelte tekintetét, s így szólt hozzá: "Te Simon vagy, János fia, de Kéfa, azaz Péter lesz a neved."

Hol lakott Jézus?

Bethlehemben született, ahol kb. két éves koráig lakott. Ezt onnan tudjuk, hogy a Heródes megtudakolta az Úr Jézus születésének idejét és minden két évesnél fiatalabb fiúgyermeket megöletett...

(Mt 2:16) Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek kijátszották, haragra lobbant, és Betlehemben meg a környékén, minden fiúgyermeket megöletett, kétéves korig, a bölcsektõl megtudott idõnek megfelelõen.

Majd Egyiptomban lakott, ahová elmenekültek Heródes haragja elõl:

(Mt 2:14) Fölkelt, s még akkor éjszaka fogta a gyermeket és anyját, és elmenekült Egyiptomba.

Majd, amikor Heródes meghalt, visszatértek Izrael földjére és Názáretben laktak:

(Mt 2:23) Odaérve Názáret városában telepedett le.

Nyilvános fellépésekor az Úr Jézus elhagyta Galileát, és lement a Jordán környékére, ahol Keresztelõ János keresztelt. Itt lehetett neki egy ideiglenes szállása:

(Jn 1:38-39) Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: "Mit akartok?" Így feleltek: "Rabbi - ami annyit jelent, mint Mester -, hol lakol?" "Gyertek, nézzétek meg!" - mondta nekik. Elmentek vele, megnézték, hol lakik, s aznap nála is maradtak. A tizedik óra körül járhatott.

Ettől kezdve az Úr Jézusnak nem volt szállása. Vagy tanítványainál ( pl. Péter házában), vagy barátainál (pl. Lázár, Márta és Mária házában), követőinél, vagy pedig a szabad ég alatt szállt meg...

(Mt 8:14) Amikor Jézus Péter házába ment, látta, hogy annak anyósa fekszik és lázas.

(Lk 10:38) Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevû asszony a házába fogadta.

(Mt 8:20) Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."

(Lk 8.1-3) Ezután bejárta a városokat s a falvakat, tanított, és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettõ és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektõl és a különféle betegségektõl megszabadított: Mária, melléknevén magdalai, akibõl hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézõjének, Kuzának a felesége, Zsuzsanna és még sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Most hol lakik Jézus?

Az Úr Jézus felemelkedett az égbe a tanítványok szeme láttára, hogy visszatérjen a mennybe...

(ApCsel 1:9) Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhõ takarta el õt a szemük elõl.

István vértanunak megnyílt az ég, és látta, hogy az Úr Jézus ott van az Atyaisten jobbján...

(ApCsel 7:55) Õ azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsõségét és Jézust, amint az Isten jobbja felõl áll.

De az Úr Jézus megígérte, hogy nem hagy el minket, és velünk maradt az Eucharisztiában a világ végezetéig...

(Mt 28:19-20) Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve õket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva õket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."

De az Úr Jézus velünk lakik ma a krisztusi közösségben is...

(Mt 18:20) Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.

Végül pedig, az Úr Jézus ott lakik a szívünkben, minden testvérünkben, felebarátunkban, minden szegényben és rászorulóban is...

(Mt 25:40) A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Meglátogatjuk-e Jézust?

Az Úr Jézust felkereshetjük imában, lélekben és igazságban, a mennyei Atyánál és a szívünkben, a Szentlélek által...

(Jn 4:21-24) Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. De eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Lélek, és akik imádják õt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

- Az Úr Jézust felkereshetjük a templomban, a szentmisében, a szentségimádásban, a szentséglátogatásban.

- Az Úr Jézust felkereshetjük a krisztusi közösségben, ahol a közös imában és a testvéri szeretet által, megnyilvánul Krisztus misztikus teste. 

- Az Úr Jézust felkereshetjük testvérünkben, felebarátunkban, az özvegyekben és árvákban, a betegekben, a rászorulókban, jócselekedetek és alamizsnálkodás által. 

- Végül, de nem utolsó sorban, az Úr Jézust felkereshetjük a tisztítótűz börtönében sínylődő testvéreink meglátogatásában, amikor elmondjuk értük a búcsúimákat vagy egyébb imákat.

Testvérem, te hol laksz? Meglátogathatlak-e?

Készségesek vagyunk-e az egymás iránti érdeklõdésre és törődésre? Elfogadjuk-e mások érdeklődését és látogatását? Meglátogatjuk-e egymást? Szivesen vendégül látjuk-e egymást? Az őskeresztényekre jellemző volt, hogy együtt éltek és törődtek egymással...

(ApCsel 2:44-46) A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyûltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerû szívvel vették magukhoz az ételt.

Látogatták és segítették egymást. Megosztották gondjaikat és örömeiket...

(Rom 12:13-15) Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet. Áldjátok üldözõiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.

(ApCsel 9:39) Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik.

(ApCsel 12:12-17) Mihelyt feleszmélt, elment Máriának, a Márknak nevezett János anyjának a házába, ahol sokan voltak együtt és imádkoztak. Zörgetett a bejáratnál a kapun. Kijött egy Rodé nevû szolgáló, aki meghallotta a zörgetést. Megismerte Péter hangját, de örömében elfelejtette kinyitni a kaput, beszaladt és újságolta, hogy Péter áll a kapu elõtt. "Elment az eszed" - torkollták le. De õ bizonygatta, hogy úgy van. Erre így vélekedtek: "Az angyala lesz az."Péter közben rendületlenül zörgetett. Amikor végre kaput nyitottak és meglátták, nem tudták, hová legyenek. Kezével intett, hogy maradjanak csendben, és elbeszélte, hogyan vezette ki a börtönbõl az Úr, és meghagyta: "Adjatok mindent tudtul Jakabnak és a testvéreknek!" Ezzel útra kelt, és más helyre ment.

Testvérem, érdekel-e téged, hogy ma az Úr Jézus hol lakik? Érdekel-e, hogy a testvéred hol lakik? Érdekel-e egyáltalán testvéred gondja, baja, sorsa, élete? Örvendsz-e, amikor testvéred örvendezik, és sírsz-e vele amikor ő sír? Segítesz-e rajta szükség esetén erődhöz mérten? 

Sajnos, gyakran látni a kereszténytek között, hogy jobb esetben eljárnak templomba, közösségbe, de testvérük, embertársuk élete egyáltalán nem érdekli őket. Gyakran teljes közönnyel és nemtörődéssel vagyunk egymás iránt. Nem érdekel bennünket sem testvérünk öröme, sem testvérünk bánata. A közösségekben is legtöbbször szivesen látjuk az örvendezőket, aztán majd, ha úgy hozza a sors, mindenki sírja ki magát otthon, egyedül. Ha baja van és leforgácsolódik a közösségről, hát akkor a vállunkat vonogatjuk, és megállapítjuk, hogy sajnos semmit sem tehetünk érte...

Mit tegyünk? Talán jobban meg kellene élnünk az Úr Jézus tanítását. Talán nem kellene vallásos életünk kimerüljön kicsinyes bezárkózásban és a világ szellemével való megalkuvásban. Ki-ki maga tudja...

Uram Jézus, te vagy a Szent! Tégy minket szent népeddé, hogy rátaláljunk arra a helyre, ahol Te lakózol. Ámen.

Vezércsillag

Ez a tanuságtétel arról szól, hogy miként találtam rá a Szűzanyára...

Eleinte idegenkedtem a Szűzanyától és a máriás imáktól. Nem tudtam, hogy hová tegyem a máriás imákat, nehogy Isten imádata elé tegyem azokat, és nehogy megbántsam az Úr Jézust. Tudtam, hogy jók a máriás imák, de nem értettem hogyan is van ez. Kértem imában az Úrtól, hogy oldja fel bennem ezt a feszültséget. Ekkor valaki azt tanácsolta nekem, hogy olvassam el a dogmatikából a mariólógiát. Elolvastam, és egyből megszűntek bennem a kételyek...

(Sir 24:24) Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek, és a szent reménynek.

Elhívásunk és küldetésünk

Mindnyájunknak, minden krisztuskövetőnek, elhívásunk és küldetésünk van az apostolkodásra és az evangelizációra. Így a világi híveknek is. (lásd. a II. Vatikáni Zsinat, APOSTOLICAM ACTUOSITATEM kezdetû dekrétuma a Világiak apostolkodásáról ). A lelkesedés megvan, de van-e hozzá megalapozottság és felkészültség?...

Manapság már a világiaknak is van lehetőségük a képzésre, vagy önképzésre, többféle módon is, mint például: teológia kurzusok, vezetőképző iskolák, szemináriumok, lelkigyakorlatok, a szentírás tanulmányozása, stb. A felsoroltak jó elméleti felkészülésre adnak lehetőséget azoknak, akik átadják életüket az Úrnak és az evangelizációs munkában akarnak szolgálni, de mégis, fennáll két veszély:

1. Az elméleti síkon való megmaradás és gyakorlati életszentség elhanyagolása;

2. Az eltévelyedés, a lelki vakságban, a helyes tanítástól és az igaz hittől.

A gyakorlati életszentség
          
A szóbeli evangelizációt meg kell elõznie a gyakorlati életszentségnek. Amit hirdetünk, azt előbb meg is kell élnünk...

(Mt 5:58) Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

(Lev 19:2) Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!

Ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy szavainkkal az Úrnak szolgálunk, de életünkkel nem teljesítjük be az Ő igazságát:

(Mt 5:20) “ Mert mondom nektek: ha a ti igazságotok nem múlja felül az irástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.”

Az eltévelyedés
          
Az utolsó idők szellemi sötétségét éljük. Az Úr Jézus elmondta apostolainak, hogy melyek az utolsó idők jelei. Ahogyan a természet jelzi az ősz eljövetelét, úgy az utolsó idők jelei is hirdetik az Úr Jézus második eljövetelét. Szent Pál gyakran ír az útolsó időkről és az utolsó idők embereiről...

(1Tim 4:1) A Lélek világosan állítja, hogy a végsõ idõkben némelyek elpártolnak a hittõl, megtévesztõ szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

(2 Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk következnek. Az emberek önzõk, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerõk és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.
            
A Szűzanya minden jelenésekor (La Salette, Lourdes, Fatima, Megjugorje, Szőkefalva, Máriás Papi Mozgalom, stb.) a magánkinyilatkoztatások által, figyelmeztetett a végső idők szellemi sötétségének veszélyeiről. Felhívta a figyelmünket arra a szellemi harcra, amellyel a Sátán el akarja szakítani Istentől a küzdő Egyházat és az egész világot.

Látva az életszentség szűk ösvényét és a nehéz időket amelyekben ma élünk, amikor az önzés, a nagyravágyás, a felfuvalkodottség, a paráznaság, a bálványimádás, a hitehagyás, a szentségtörések elárasztották a világot, egy józan és bölcs ember belátja, hogy szüksége van lelki vezetésre. Szükségünk van arra, hogy meghalljuk a Szentlélek sugallatát, hogy megérthessük Krisztus tanítását. Különben képtelenek vagyunk megcselekedni a mennyei Atya akaratát és eltévelyedjünk a szellemi sötétségben...

A lelki vezetés

Lelki vezetést kaphatunk:

- Egy lelki atyától, vagy egy tapasztaltabb testvértől, lelki beszélgetések által;

- A szentek tanításai által;

- Az őranyalunk sugallatai által;

- A Szűzanya különleges működése által, a hiteles látnokoknak adott magánkinyilatkoztatások figyelmeztetésein keresztül.

Mindezek közül a legmegbízhatóbb a Boldogságos Szűzanya különleges vezetése. Ő a Krisztusban megigazultak mintaképe és Vezércsillaga, aki fényességével beragyogja és megvilágítja ebben a szellemi sötétségben az előttünk álló utat...

A Szűzanya méltósága és szerepe az Egyházban:

- Valóságosan Isten Anyja;

- Az Egyháznak, Krisztus misztikus testének Anyja;

- Krisztusban, János apostol által, égi Édesanyja az egyház minden egyes tagjának;

- Fő közbenjáró értünk a mennyben;

- Örökkön szűzen szűlő és tisztaságos Anya;

- Ő a Szeplőtelen Fogantatás, mert az áteredő bűn nélkült fogant az ő édesanyja, Szent Anna méhében.

(Jn 19:26-27) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!" Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
          
A Szűzanya lelki anyja azoknak a keresztényeknek is, akik nem fogadják el őt, akik nem is gondolnak rá és nem tisztelik őt. Egy jó édesanya éppen úgy szereti a vak gyermekét is, mint az egészségeset, vagy talán még jobban... Egyik lelkiség sem gondolhatja magáénak a Szűzanyát. A Szűzanya minden lelkiségé, és ezért mindenkinek szeretnie és tisztelnie kell őt...

A Szűzanya szerepe az Egyházban
          
A Szűzanya szerepe hasonlatos egy édesanya szerepéhez:

- Megszűlni gyermekeit (elvezetni őket a hitre: Tegyetek meg mindent, amit csak mond!... Jn 2:5);

- Felnevelni gyermekeit (táplálja a gyermekeit lelki tejjel);

- Óvni és felnőtt lelki életre vezetni gyermekeit.

A Szűzanya a mi példaképünk az Egyházban, aki felmutatja és felajánlja nekünk gyümölcseit...

 
(Sir 24:24-31 )“ Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek, és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kivántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépesméznél! Emlékezetem él minden idõk nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak nem esnek bünbe. Akik fényt deritenek rám örök életet nyernek.”... 
          
Az Úr Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet (Jn 14:6). Ő valóságos Isten és valóságos ember. Az Ő emberi természete hordozója volt isteni természetének. Az Ő embersége által istenesedik meg a mi életünk, részesülünk az Ő isteni természetéből. Ezért hát nincs más közvetítő Isten és ember között, csak az Úr Jézus Krisztus. A Szűzanya nem közvetítő ilyen értelemben, hanem Fő Közbenjáró, és őt nem imádják a katolikusok, ahogyan a protensánsok állítják, hanem felettébb tisztelik (hüperdulia)...

(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

(1Tim 2:5-6) Hiszen egy az Isten, egy a közvetítõ is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott idõben.
      
Az Úr Jézus az Ősszentség, Ő minden szentség és kegyelem abszolut forrása (Jn 1:16). A Szűzanya annyira kegyelemmel teljes és annyira Fő Közbenjáró, amennyire részesült a kegyelem teljességéből, az Ősszentségbõl, Aki az ő Szent Fia, Jézus Krisztus. És ez a részesedés a legteljesebb és legmagasztosabb. Ezáltal, azt hiszem, mindenki megnyugodhat, aki attól fél, hogy a Szűzanyát imádnánk, vagy őt az Úr Jézus Krisztus elé helyeznénk...

Az Egyház tanítása szerint, Szűzanya megígéri hathatós segítségét a kegyelmi életben és a lelki előrehaladásban mindazoknak:

- Akik felajánlják önmagukat, életüket az ő Fájdalmas és Szeplőtelen Szívének;

- Akik bíznak benne, és gyermeki lelkülettel ráhagyatkoznak anyai gondoskodására;

- Akik élik felajánlásukat, megfogadva tanácsait és útmutatásait.

Ez azért van, mert a Szűzanya a mi Fő Közbenjárónk, minden kegyelem kieszközölője, amint a kánai menyegzőn is kieszközölte a bor átváltoztatását a lakodalmas seregnek...

 
A Boldogságos Szűzanya gyümölcsei

A tisztaság
          
Amikor megkereszteltek, egy fehér igecskét terítettek rám, ami az áteredő bűntől való megtisztulást jelképezte, de ugyanakkor a gyermeki tisztaságot is. Azóta, az élet útján, ez az ingecske nagyon összepiszkolódott mindenféle tisztátalansággal. Bűneimet leraktam a szentgyónásban, bűnbocsánatot nyertem, de még mindig nem érzem magam elég tisztának. Szükségét érzem, hogy valaki elvezessen a tisztaságra. Ki más vezethetne el, mint maga a szeplőtelen és tisztaságos Szűzanya. Bármit is teszek, ha nem tiszta a szívem, nem lehetek igazán boldog...

(Mt 5:8 ) “Boldogok a szívükben tiszták, mert õk látni fogják Istent.”

A Szűzanya, aki a legközelebb áll Istenhez, elvezet a szívbéli tisztaságra...

Az alázatosság
          
A Szűzanya a legalázatosabb teremtmény, amint a Magnificat is bizonyítja, ezért is áll Istenhez a legközelebb...

(Mt 23:12) “ Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
          
Ha Istenhez közel akarunk kerülni, akkor el kell tanulnunk a Szűzanyától az alázatosságot. Milyen sokszor tapasztaljuk magunkban, közösségeinkben az alázat hiányát, a versengést, a kivagyiságot, a felfuvakodottságot, a fennhéjázást és a kevélységet. Ez azért van, mert nem követjük a Szűzanya példáját...

Az egyszerűség és a szerénység

Isten egységes és egyszerű, és Szűzanya is egyszerű. Ezért helyes út számunkra is az egyszerűség. Ma, a lelki dolgokban, közösségeinkben, gyakran szeretjük a komplikált, agyafúrt, okoskodó dolgokat és nem választjuk az egyszerűséget. Tanuljuk el a Szűzanyától az egyszerűséget és szerénységet...

A gyermeki lelkület

Milyen is a kisgyerek? Hát hiányzik belőle a világ kevélysége, a szemek kívánsága és a test kívánsága (1Ján 2:16). A kisgyerek egyszerű, alázatos és engedelmes. A kisgyerek mindent elhisz, mindent elfogad, mindennek örül, keveset birtokol és nem tart haragot...

    
(Mt 18:3-4 )“Bizony mondom nektek: ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” 
                                       
Közösségeinkben gyakran tapasztaljuk, hogy nincs igazi szeretet, de van helyette nagyravágyás, versengés, önzés, önmagunk keresése és mások fölötti hatalomvágy. A Szűzanya példát mutatott nekünk földi élete során, hogy követhessük az ő példáját. Ezért törekedjünk minél kisebbek lenni, olyan kicsinyek, hogy felülhessünk az ő karjára, oda, ahol a kis Jézus is űlt. Sőt, lelki értelemben, csecsemőkké kell változnunk, hogy anyatejjel táplálhasson minket. Csakis így sajátíthatjuk el helyesen a krisztuskövetés alapjait. Ez nagyon fontos, mert ha a jó alapok elsajátítása nélkül magasra hágunk, akkor nagyot eshetünk. A kisgyerek viszont soha sem tud akkorát esni, hogy komoly kárt tegyen magában...

A szeretet      
   
A szeretet a legnagyobb isteni ajándék, de ugyanakkor ez a mi akaratunktól is függ. Isten adja szívünkba a szeretetet, de nekünk döntenünk kell, hogy azt másokra sugározzuk. Döntenünk kell, hogy a szeretetet választjuk, és nem a gyűlöletet. A Szűzanya megtanít szeretni, mert ő kegyelemmel teljes. A Jézus Szívéhez vezető út, Mária szívén keresztül a legrövidebb.

A bízalom és a ráhagyatkozás

Mária tökéletesen bízott Istenben, tudatosan vállalta igen-jét, az istenanyaságát, a szigorú mózesi törvények ellenére. Ugyanakkor, Isten is teljesen megbízott Máriában, mert rá merte bízni egyszülött Fiát. Akire Isten rá merte bízni egyszülött Fiát, arra mi is bátran rábízhatjuk magunkat. A Szűzanya megtanít a tökéletes bízalomra és a ráhagyatkozásra...

(Zsolt 131:2) “… megnyugtattam és elcsöndösitettem lelkemet; mint a kis gyermek az anyja ölén,”...

Az engedelmesség, a hűség és az egység
          
A mai kor nagy betegsége az engedetlenség. Ma sokan akarják Jézus Krisztust, de nem akarják az Egyházat. Nem akarnak engedelmeskedni az Egyházának, az apostolutódoknak, azaz a püspököknek és a papságnak. Szidják, vádolják, és nyíltan vagy burkoltan támadják a papságot, miközben saját lelki sebeiket szaggatják és nyalogatják. Ez azért van, mert hiányzik belőlük az engedelmeség. 

Engedelmesség nélkül nincs kegyelmi élet. De az engedelmesség nem arra való, hogy az előljáró bűnre vagy hittagadásra vezessen minket. "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek" (ApCsel 5:29). Az Úr Jézus, a Golgotán, megmutatta nekünk az igazi engedelmességet. Ő egedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. A Krisztus iránti hűség, az Egyház iránti hűségben mutatkozik meg. Hű vagyok-e az Egyházhoz, a hitemhez, a Tanító Hívatalhoz, a szent pápákhoz, a püspökeimhez, a papjaimhoz, vagy amint meglátom hibáikat, bírálva hátat fordítok az Egyháznak. Az Úr Jézus mindhalálig hű maradt hozzánk, gonosz emberekhez, mi pedig akár a legkissebb bántalomnál is hátat fordítunk előljáróinknak...

Az egység azt jelenti, hogy szorosan felzárkozok testvéreim mellé, a plébánosomat követve, a püspököm mögé. Az egység azt jelenti, hogy mi a hívek, védőbástyát alkotunk előljáróink köré. Ma ez különösen fontos. De az egység nem a bűnben és a hitehagyásban való egységet jelenti, mert az ilyentől távol kell maradni...

Gyakran nem evangelizációra van szükség, hanem engedelmességre, hűségre és az egység felmutatására. Nincs kevésbé hiteles dolog a világ szemében, mint amikor a krisztuskövetők egymástól elszakadva, egymás ellen fordulnak. A Szűzanya ezt a három erényt szorgalmazza minden üzenetében, erre kéri gyermekeit. Sajnos ma azt tapasztaljuk, hogy az egyház engedetlenségektől, hűtlenségektől, szakadásoktól (hitehagyásoktól) szenved. Ezért kell jó példát mutatni...

A józanság
          
Manapság sokan elszakadnak a józan hitélettől, ezért aztán, amikor az élet realitása földhöz vágja őket, akkor kiábrándulnak és elveszítik hitüket. Óvakodjunk minden elrugaszkodott megnyilvánulástól, és álljunk lábainkkal szilárdan a valóság talaján. De ez nem jelentheti azt, hogy elvetjük a hitet a rácionalitás javára. A hit és a ráció harmonikus egységben kell legyen, mint ahogy a madár is két szárny segítségével emelkedik a magasságba. A Szűzanya segít abban, hogy józanul és helyesen higgyünk, reméljünk és szeressünk. Rávezet minket arra, hogyan gondolkodjunk, hogyan ne essünk rendetlen túlzásokba és szélsőségekbe...

Az ima és a böjt
          
Sokan írtóznak az önmegtartoztatástól. Az emberek igencsak szeretik a vidám, felemelő együttléteket, még a templomban is, de vonakodnak az ima és böjt vállalásától. A Szűzanya, az ő buzdításaival, gyakran imára, böjtre és engesztelésre hív minket.

Hogyan remélhetjük magunkénak a Szűzanya gyümölcseit? Úgy, hogyha felajánljuk magunkat a Szűzanya Fájdalmas és Szeplőtelen Szívének és megéljük felajánlásunkat...

Történelmi tények  

      
- 1982 május 13-án II. János Pál pápa felajánlja magát Fatimában a Szűzanyának;

- 1984 március 25-én II. János Pál pápa felajánlotta Oroszországot a Szűzanyának;

- 2000 október 8-án II. János Pál pápa, az egyház püspökei jelenlétében felajánlotta az egész világot és a harmadik évezredet a Szűzanyának.

Vannak akik vitatják ezeket a felajánlásokat, főleg Oroszország felajánlását, nerthogy nem úgy történt, ahogy kérve volt...

A felajánlást meg kell élni
          
Ez a megélés nem más, mint Krisztus követése. A Szűzanya nem az ő követését kéri, hanem az ő Szent Fia követését. A napi szentírás olvasás és annak megélése, a rózsafűzér imádkozása, a heti böjt, az alamizsna, a szentmisén való buzgó részvétel, a gyakori szentgyónáshoz való járulás, az apostolkodás jócselekedetekkel, hitvallással, tanuságtétellel, mind eszközei a megszentelődésnek. Ha ezeket megtesszük, akkor létrejön bennünk is a kegyelmi átalakulás, amely elvezet Mária által, a Krisztushoz való hasonulás állapotához. Akkor megvalósul bennünk is az, amiről Szent Pál beszélt...

(Rom 8:29) ”Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s igy õ elsõszülött legyen sok testvér között.”
          
Mindezek után megérthetjük, hogy miért nevezte II. János Pál pápa a Szűzanyát az evangelizáció Csillagának. Mária segítségével érhetjük el azt a kegyelmet, hogy magunkban hordozzuk Istent, az Ő élő evangéliumát, Krisztushoz hasonulva, belsőleg és külsőleg. Így válhatunk hű, igaz és cáfolhatatlan tanúi Jézus Krisztusnak.

Úr Jézus Krisztus, kérünk Téged áldd meg törekvéseinket! Édes jó Szűzanyánk, segítsd és oltalmazd lépteinket, hogy célba érjünk és elnyerjük hervadhatatlan koszorunkat. Ámen.         

Tegyétek meg

(Jn 2:5) Tegyetek meg mindent, amit csak mond!...

A kánai menyegzőn a Szűzanya megmondta, hogy miként változhat életünkben a víz borrá és a Szentlélek kegyelme örömmé. Az öröm pedig a Lélek gyümölcse (Gal 5:22). Jakab apostol is hasonlóképpen buzdít levelében. Arra int, hogy váltsuk tettekre az Úr Jézus tanítását...

(Jak 1:22) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.

Íme 100 ige Máté evangéliumából, amelyek tettekre, azok megélésére sarkallnak bennünket:

1. Az őszinte bűnbánat: (Mt 4:17) „Tartsatok bûnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!”
2. Táplálkozzunk naponta Isten igéjével: (Mt 4:4) Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.”
3. Nem szabad Istent kisérteni: (Mt 4:7) Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.”
4. Csakis Istent szabad szolgálni, és minden egyéb szolgálatnak ebből kell kiindulnia: (Mt 4:10) Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!”
5. Törekedni kell a lelki szegénységre: (Mt 5:3) „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
6. Óvakodni kell a túlzott világi örömektől, és nem szabad félni a lelki szomorúságtól: (Mt 5:4) Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.
7. Törekedni kell a szelídségre és az alázatra: (Mt 5:5) Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. (Mt 11:29) Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
8. Vágyódni kell az igazság után: (Mt 5:6) Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
9. Irgalmasságot kell gyakorolni: (Mt 5:7) Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. (Mt 12:7) Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.
10. Szívünket tisztán kell tartani: (Mt 5:8) Boldogok a tiszta szívûek, mert meglátják az Istent.
11. Békességre kell törekedni: (Mt 5:9) Boldogok a békességben élõk, mert Isten fiainak hívják majd õket. (Mt 26:52) Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.
12. Vállani kell az igazságot, üldöztetések árán is: (Mt 5:10) Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
13. Vállani kell Krisztust az üldöztetések idején: (Mt 5:11) Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
14. Az isteni szeretet jó izét magunkban meg kell őrizni: (Mt 5:13) Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
15. Jócselekedetekkel kell világítani az emberek között: (Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
16. Isten törvényeit és a parancsolatokat meg kell tartani, és nem szabad azokat megváltoztatni: (Mt 5:19) Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja õket, az nagy lesz a mennyek országában.
17. Az ismert isteni igazságot maradéktalanul tettekre kell váltani : (Mt 5:20) Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
18. Ne járuljunk szentáldozáshoz míg haragot tartunk a szívünkben, hanem előbb béküljünk ki: (Mt 5:23) Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár elõtt, s menj, elõbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.
19. A harag elvetése és a békülékenység : (Mt 5:25) Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj.
20. Tiszta életet kell élni és nem szabad házasságot törni: (Mt 5:28) Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében. (Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.
21. Nem szabad esküdni semmire: (Mt 5:37) Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
22. Nem szabad bosszút állni és ne forduljunk el ellenfelünktől: (Mt 5:39) Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!
23. Nem szabad pereskedni: (Mt 5:40) Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!
24. Nem szabad ellenkezni, csakis ha bűnre kényszerítenek: (Mt 5:41) S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!
25. Ha kérnek vagy kölcsönkérnek nem szabad elfordulni: (Mt 5:42) Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tõled, ne tagadd meg!
26. Szeretni kell ellenségeinket: (Mt 5:44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért!
27. Nem szabad átkozódni hanem mindenki áldani kell: (Mt 5:44) Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. (Róm 12:14) Ádjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. 
28. Törekedni kell a tökéletességre (az életszentségre): (Mt 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!
29. Alamizsnát titokban kell adni: (Mt 6:3) Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.
30. Rejtekben kell imádkozni, szószaporítás nélkül: (Mt 6:6 –7) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belõlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!
31. Szívből meg kell bocsájtani embertársainknak: (Mt 6:15) De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. (Mt 18:35) Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha szívből meg nem bocsátotok egymásnak.
32. Böjtölni kell, de úgy hogy az emberek ne lássák: (Mt 6:17) Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
33. Óvakodni kell a világias lelkülettől és a vagyongyüjtéstől: (Mt 6:19) Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! (Mt 16:26) Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?
34. Mindenek előtt Isten országát és az Ő igazságát keressük: (Mt 6:33) Ezért ti elsõsorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
35. Ne szolgáljunk a Mammonnak, vagyis a vagyonnak, hanem csakis Istennek: (Mt 6:24) Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyûlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.
36. Törekedni kell arra, hogy ne aggódjunk a földi dolgokért: (Mt 6:25) Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? (Mt 6:34) Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
37. Nem szabad ítélkezni: (Mt 7:1) Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!
38. Előbb magunkat kell rendre tanítsuk, csak azután másokat: (Mt 7:5) Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből!
39. Lelki kincseinket, igaz hitünket, ne erőltessük hitetlen, durva lelkű, világias felfogású emberekre, hogy ne gyalázzanak minket és a szentek hitét: (Mt 7:6) Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!
40. Kérni, keresni és zörgetni kell az Úrnál: (Mt 7:7) Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!
41. A felebaráti szeretet mércéje az aranyszabály: (Mt 7:12) Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.
42. Keresni kell a szűk útat, vagyis, mindig a nehezebbet kell választani: (Mt 7:13) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta.
43. Óvakodni kell a hamis prófétáktól, akik hamis isteneket kínálnak fel: (Mt 7:15) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
44. Meg kell vizsgálni az embereket és azok tetteit, gyümölcseik szerint: (Mt 7:17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.
45. Az Úr Jézus tanítását tettekre kell váltani, ez a lelki élet sikere és az üdvösség útja: (Mt 7:26) Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette.
46. A tanitványnak mindent és mindenkit el kell hagynia: (Mt 8:20; 23) Jézus így válaszolt: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!”
47. Nem szabad magunkban gonoszakat gondolni: (Mt 9:4) Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: „Miért gondoltok magatokban rosszat?
48. Tanuságot kell tegyünk, amikor Jézus meggyógyít testi vagy lelki betegségeinkbõl: (Mt 9:6) Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!”
49. Fel kell vállalni a közösséget a megtérő bünösökkel: (Mt 9:13) Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bûnösöket.”
50. Mindig nyitottak kell legyünk a megújulásra, hogy az Úr használni tudjon: (Mt 9:17) Új bort sem töltenek régi tömlõkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlõk, a bor kiömlik, s a tömlõk tönkremennek. Az új bort új tömlõbe öntik, így ez is, az is megmarad.
51. Hinni kell az Úr Jézus gyógyító hatalmában: (Mt 9:29) Erre megérintette a szemüket, és így szólt: „Legyen hitetek szerint!” (Mt 15:28) Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.
52. Az evangelizációs munkára nem kell pénzt szerezni, és nem szabad azt pénzért végezni: (Mt 10:8-9) Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt!
53. Az evangelizációs munkában mindig az egyesek vendégszeretetére kell hagyatkozni: (Mt 10:11) Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklõdjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek!
54. Okosan kell eljárni, és az emberekkel óvatosnak kell lenni: (Mt 10:16-17) Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerûek, mint a galambok! Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket!
55. A megpróbáltatás idején nem kell beszéddel készülni: (Mt 10:19) Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek.
56. A halálig hűségesen ki kell tartani az Úr Jézus szeretetében: (Mt 10:22) Mindenki szemében gyûlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
57. Nem szabad félni és küzdeni kell a félelem ellen: (Mt 10:26) Ne féljetek hát tõlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. (Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!
58. Az Úr Jézust meg kell vallani az emberek előtt, és semmiképpen sem szabad Őt megtagadni: (Mt 10:32-33) Azokat, akik megvallanak engem az emberek elõtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elõtt.
59. Nem szabad egy hamis békességre törekednünk, egyetértve a bűnnel, még a családunkkal is szembe kell szálljunk: (Mt 10:34) Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. (Mt 10:35 -36) Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.
60. Senkit, még a családtagjainkat sem szabad az Úr Jézusnál jobban szeretni: (Mt 10:37) Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.
61. A keresztet vállalni kell: (Mt 10:38) Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. (Mt 16:24) Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.
62. El kell vetnünk az evilági érvényesülést: (Mt 10:39) Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
63. Isten emberét, az Úr Jézus tanítványát, be kell fogadni és segíteni kell: (Mt 10:41) Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül. S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.
64. Nem szabad soha sem megbotránkozni az Úr Jézusban és a szent életben: (Mt 11:6) Boldog, aki nem botránkozik rajtam.
65. Az élet nehézségeivel az Úr Jézushoz kell fordulni: (Mt 11:28) Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.
66. A Szentlélek ellen nem szabad káromlóan szólni: (Mt 12:32) Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
67. Féken kell tartanunk szánkat, és csakis áldást kell mondanunk: (Mt 12:36-37) Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.
68. Nem szabad kételkedni: (Mt 14:31) Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitû - vonta kérdõre -, miért kételkedtél?...
69. Nem szabad Isten parancsolatait meggyengíteni, érvényteleníteni emberi hagyományokkal: (Mt 15:3) Így felelt nekik: Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?
70. Nem szabad megbízhatatlan lelki vezetőt követni: (Mt 15:14) Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetõi! De ha vak vezet világtalant, mind a kettő gödörbe esik.
71. Vigyázni kell a szívünkre, mert az lehet minden gonoszságnak a forrása: (Mt 15:19) A szívből törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
72. Óvakodni kell a képmutatástól: (Mt 16:6) Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
73. Hinni kell Jézus Krisztus Egyházában és a primátusban: (Mt 16:18) Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
74. Hinni kell az Egyház kötöző és oldozó hatalmában: (Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.
75. Törekednünk kell a gyermeki lelkületre: (Mt 18:3-4) Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában.
76. A kicsinyeket és a gyerekeket be kell fogadni: (Mt 18:5) Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.
77. Óvakodni kell, hogy nehogy valakit megbotránkoztassunk: (Mt 18:6) De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.
78. Senkit sem szabad megvetni: (Mt 18:10) Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
79. A testvérekre és az Egyházra hallgatni kell: (Mt 18:17) Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
80. Keresni kell az egyetértést: (Mt 18:19) Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.
81. Mindig meg kell bocsájtani: (Mt 18:21-22) Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. (Mt 18:35) Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívbõl felebarátjának.
82. Óvakodni kell a világi gazdagságtól: (Mt 19:24) Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.
83. Az Úr Jézusért készen kell lenni mindent elhagyni: (Mt 19:29) Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nõvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.
84. Nem szabad hatalomra vágyni, hatalmaskodni, hanem mindenkit szolgálni kell szeretettel: (Mt 20:26 -27) A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki elsõ akar lenni, legyen a cselédetek.
85. Törekednünk kell, hogy mindig legyenek meg bennünk a Lélek jó gyümölcsei, hogy nehogy kivágattassunk: (Mt 21:19) Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt.
86. Hittel kell imádkozni: (Mt 21:22) Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.
87. Inkább legyünk megtérő bünösök, mint képmutató vallásosok: (Mt 21:31) Melyik tett eleget a kettõ közül apja kívánságának?” „Az elsõ” - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelõznek benneteket az Isten országában.
88. Meg kell őrizni a kegyelmi állapotot és a lelki ruházat szépséget: (Mt 22:12) Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzõre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külsõ sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
89. Eleget kell tenni Istennek is, meg az evilági kötelezettségeinknek is: (Mt 22:21) Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”
90. Szeretni kell Istent és a felebarátunkat: (Mt 22:37-39) Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. Ez a legnagyobb, az elsõ parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
91. A papságot tisztelni kell a hivatásukért, tisztségükért, és meg kell tartani tanításukat, de a rossz cselekedeteiket nem szabad követni: (Mt 23:2-3) Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.
92. Mindig az utolsó helyre kell ülni: (Mt 23:6) Szívesen elfoglalják a lakomákon a fõhelyeket és a zsinagógában az elsõ székeket... (Lk 14:10) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt.
93. Nem szabad magunkat sem mesternek, sem tanítónak hívatni: (Mt 23:8-10) Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus.
94. Meg kell magunkat mindig aláznunk: (Mt 23:12) Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.
95. A sok gonoszság láttán vigyázzunk, hogy ki nem hüljön bennünk a szeretet: (Mt 24:12-13) A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
96. Ne higyünk hamis krisztusokban (felkentekben), akik imitt-amott megjelennek: (Mt 24:23) Akkor ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! ne higgyétek.
97. Legyünk figyelmesek az idők jeleire: (Mt 24:32) Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
98. Bizzuk életünket az Úr igéjére, mert nincs annál szilárdabb támasz: (Mt 5:18) Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. (Mt 24:35) Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.
99. Meneküljünk az Egyház bárkájába: (Mt 24:38-39) A vízözön elõtti napokban ettek-ittak, nősültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.
100. Krisztust kell látnunk minden nélkülözőben és szenvedőben: (Mt 25:35) Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.

Uram Jézus, add kegyelmedet, hogy mindezeket az igéket tettekre is tudjuk váltani. Ámen.