Én vagyok az igazi szőlőtő

(Jn 15:1-9) Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben.

Tamási Áron írta az Ábel Amerikában (1934) regénye végén: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Ez a mondat azt akarja kifejezni, hogy az ember természetéhez tartozik, hogy valahová tartozzon, valahol otthon legyen, valahol egy ajtón belül lehessen...

Elõször édesanyánk méhébe óltódtunk bele, aztán egy családba születtünk, majd fozkozatosan kivezettek bennünket a világba. Ekkor kezdõdött el bennünk az elidegenedés, ekkor kezdtünk elszakadni a testi beleoltottságunktól és egyre inkább feszültéggé válik bennünk a hovatartozásunk és az életünk céljának nagy kérdése. Ha nem fedezzük fel, hogy e világban csak vándorok vagyunk, hogy beleoltottságunk nem lehet csak testi, nem lehet csak e világból való, akkor egyre inkább megrekedünk életünkben, emberségünkben és lelki fejlõdésünkben.

A keresztség szentsége

A természetfölötti, lelki beleoltottságunk, a keresztség szentsége által történik meg. Ez a legfontosabb beavató szentség, amelyet nem tudatosítunk kellõképpen. A keresztség szentsége által, legyen az akár csecsemõ keresztség, akár felnõtt keresztség, a megkeresztelt személy lelke visszaoltatik az isteni életbe, a Szentháromság isteni életébe, a Fiú pontján...

Mivel a szentháromságos egy Isten misztérium, ezért képzeljük el a Szentháromságot, mint egy egyenlõ szárú háromszöget. A háromszög egy-egy oldala, illetve sarka, a Szentháromság egy Isten egy-egy személyét jelképezi. Mi, megkereszteltek, a keresztség szentségének kiszolgáltatása által, beleoltatunk az isteni háromszög Fiú sarkába és ezáltal megnyittatik nekünk, a Fiú ponján, az isteni kegyelem forrása, amelyen át belénk árad az isteni kegyelem szent kenete...

A keresztség egy karaktert pecsételõ szentség, amely által eltöröltetik lelkünkben az õsbûn következménye, részesei leszünk a Szentháromság isteni életnek és a Fiú érdemei által, Isten fogadott gyermekei leszünk. A keresztségben Isten lefoglal magának bennünket jogilag is, az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus keresztáldozatának gyõzelme által és elûzi az ördögöt az életünkbõl...

Ami nem szûnik meg a keresztség szentsége által, az a bûnre való hajlamunk. Ezért, egy életen át, kisérthetõek vagyunk és nincs teljes biztonságunk a bűnnel szemben. Életünk egy folyamatos küzdelem a Krisztusban való megmaradásért...

(Mt 28:19) Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében...

A bûnbánat szentsége

Mivel egy életen át kisérthetõek vagyunk, nincs teljes biztonságunk a bűnnel szemben és életünk egy folyamatos küzdelem a Krisztusban való megmaradásért, ezért Isten, az Õ végtelen irgalmasságában, megadja nekünk a második ugródeszkát, az isteni életbe való visszaoltódás lehetõségét, a bűnbánat szentsége, vagy másképpen, a kiengesztelődés szentsége által.

Szent Pál azt mondja, hogy aki azt gondolja, hogy áll, kapaszkodjék. Senki sincs biztonságban és senki sem mentes az elbukástól. De akinek van hite, ha hétszer bukik is el, ismét feláll... A bûnbánat szentsége annyiban különbözik a keresztség szentségétől, hogy az nem karaktert adó szentség. Az istengyermekség pecsétje eltörölhetetlenül belénk van írva, olyannyira, hogy még az elkárhozottakon is látható. A bûnbánat szentsége, az elbukott istengyermeket újból felemeli és ismételten visszaoltja a kegyelem forrásába, Jézus Krisztusba...

A bûnbánat szentségét, a kiengesztelõdés szentségének is nevezik, ezért annak kiszolgáltatása, az Istennel való kiengesztelõdés szolgálata. Ezt a szolgálatot Úr Jézus az apostolokra és azok utódaira  bízta a kulcsok hatalma által (Mt 16:19; Mt 18:18):

(1 Kor 10:12) Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

(Péld 24:16) Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevők esése végzetes.

(2 Kor 5:18) Mindez Istentől ered, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, s aki ránk bízta a kiengesztelés szolgálatát.

A Szentlélek keresztség

Habár meg vagyunk keresztelve, meg vagyunk bérmálva és rendszeresen szentgyónáshoz járulunk, tehát bele vagyunk oltódva Krisztusba, mégsem vagyunk eléggé nyitottak a kegyelem befogadására. Ez azért van, mert habár megkaptuk az istegyermekség karakterét, rajta csüngünk a kegyelem forrásának csapján, mégis, a belénk oltott lelki csatorna el van dugulva... Ezt a lelki eldugulást, a világias lelkület és a világ szerinti gondolkodás okozza. Hasonlatos ahhoz, amikor a ház csatornáját eldugják a száraz falevelek. Ilyenkor ki kell dugni a csatornát... Hasonlóképpen, ha megnyitjuk szívünket Jézus Krisztus elõtt, bűneinkből megtérünk és teljes szívünkbõl kérjük a Szentlelket, akkor a testvérek imája által, a Szentlélek, mint szent tûz, vagy mint élõ víz, kidugja lelkünk csatornáját. Ezáltal, eggyre jobban beleoltódunk az isteni életbe, egyre inkább részesei leszünk az isteni kegyelem kincsestárának, a lelki adományoknak és a karizmáknak...
 

(Róm 12:2) És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.

(1 Kor 12:4) A lelki adományok különfélék, de a Lélek ugyanaz.

(Jak 5:16) Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése.

A Krisztus szenvedéseivel való egyesülés

Az igazi szõlõtõbe való beleoltódás nemcsak a kegyelem vigasztaló jelenlétét jelenti, hanem szenvedést is. Manapság a krisztuskövetõk botránykövévé vált Jézus követelménye és keresztje. A mai krisztuskövetõk csak Jézus ígéreteit, vigasztalásait és örömeit hallgatják szivesen, de szenvedéseinek kelyhétõl meg keresztjétõl írtóznak és megfutamodnak. Pedig nincs más eszköz a Krisztusba való igazi beleoltódásra és a Vele való egyesülésre, mint részesülni az Õ szenvedéseiben...

(Mt 10:38) Aki nem veszi föl keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám.

(Mt 20:22) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” – felelték.

(1 Pét 2:7-8) Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: „Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett”, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak benne, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak.

(Lk 20:18) Mindaz, aki erre a kőre ráesik, összezúzódik, akire pedig ez ráesik, szétmorzsolja azt.

(Lk 7:23) Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.

A zsidók elsõbbrendüsége

A Krisztusba való beleoltódottság és a szent hierarhia (Mt 20:23) szempontjából, van aki a zsidókat másodrendûeknek tekinti és van aki elsõbbrendûeknek. Sokan azért tekintik a zsidókat másodrendûeknek, mert a zsidók nem fogadták be az Üdvözítõt és ezért szerintük Isten elvetette õket. Mások pedig a zsidókat továbbra is elsõbbrendûeknek tekintik, mert Isten nem vonja meg igéreteit és adományait. Szerintem is ez a helyes álláspont...

Szent Pál részletesen kifejti a rómaiakhoz írt levelében, miszerint a zsidók keménynyakúsága arra szolgált, hogy az evangélium eljusson hozzánk is, a pogányokhoz és a pogányok ivadékaihoz. Az utolsó idõkben viszont, Isten csodálatos módon megkönyörül a zsidókon is. A zsidók elsõdlegesek a dicsõségben, mert közülük származik az Üdvözítõ, a felelõsségben, mert aki többet kapott, attól többet is kérnek számon (Lk 12:48) és mert az Új Jeruzsálem kapuin is zsidó nevek fognak állni...
 

(Lk 2:29-32) Most bocsátod el, Uram, ok szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.

(Róm 2:9-10) Gyötrelem és kín lesz minden embernek, aki gonoszat tesz, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek; viszont dicsőség, tisztesség és béke lesz mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, aztán a görögnek.

(Róm 11:1-4) Azt kérdem tehát: Vajon elvetette Isten az ő népét? Semmi esetre sem! Hiszen én is izraelita vagyok, Ábrahám utóda Benjamin törzséből. Isten nem taszította el népét, amelyet eleve magáénak ismert. Vagy nem tudjátok, mit mond az Írás Illésről, hogyan tesz panaszt Istennél Izrael ellen? „Uram, prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, egyedül én maradtam meg, s nekem is az életemre törnek.” És mit mond neki az isteni válasz? „Meghagytam magamnak hétezer férfit,  akik nem hajtottak térdet Baál előtt.”

(Róm 11:15-21) Mert ha az ő félreállításuk a világ megbékélését szolgálja, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? Ha a termés zsengéje szent, a belőle készült tészta is az, és ha a gyökér szent, az ágak is azok. Ha egyik-másik ág le is törött, téged pedig vadolajfa létedre beoltottak közéjük, s így részese lettél az olajfa gyökerének és dús nedvének, ne kérkedj az ágak ellenében. Ha kérkedsz, tudd meg, hogy nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Mondhatnád ugyan: „Azért törték le azokat az ágakat, hogy engem beoltsanak” Igen, ők a hitetlenség következtében törtek le, te azonban a hit által állsz; ne légy tehát fennhéjázó, hanem félj. Mert ha Isten nem kegyelmezett meg a természetes ágaknak, neked sem fog megkegyelmezni!

(Jel 21:12-14) Széles, magas fala volt, tizenkét kapuval. A kapuk fölött tizenkét angyal és a kapukon nevek, Izrael tizenkét törzsének neve. Kelet felől három kapu, észak felől három kapu, dél felől három kapu, nyugat felől három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Krisztus teste és az igazi szõlõtõ

Az igazi szõlõtõ és a szentpáli Krisztus misztikus Teste (1Kor 12:12-27) hasonlatai között annyi a különbség, hogy a szõlõtõ hasonlatnál ott vannak a gyümölcsök is, meg a kertész is, Aki a mennyei Atya. Krisztus misztikus testének tagjai a szõlõvesszõk és a szõlõtõ a test feje, maga Krisztus.

Krisztus misztikus testében a szerepek, az adományok és a szolgálatok vannak kiemelve (1Kor 12:4-11; 28-31), míg a szõlõtõ példázatánál a vesszõk táplálása és azoknak gyümölcsei. A szõlõvesszõk pozíciói trónusok és székek (Mt 20:23), amelyek a szentnek vannak fenntartva kezdetektõl fogva. Minden székbe csak az ülhet bele akinek azt szánták...

(Mt 20:23) Erre ő így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

(Gal 5:22-23) A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.

 

 

Az szõlõvesszõk sorsa

Tekintsük az ember lelkét szõlõvesszõnek, ágnak, bokornak vagy akár fának, de tudnunk kell, hogy ha Krisztusban gyökerezik, akkor jó gyümölcsöt fog teremni és élni fog. Ha nem marad Krisztusban, akkor elfajzik, rossz gyümölcsöt fog teremni vagy nem fog gyümölcsöt teremni. Az ilyeneket elõbb-utóbb lemetszetik vagy kivágják, elszáradnak és nem lesznek egyébbre jók, minthogy a Gyehenna tüzére vessék õket.

Azokat akik jó gyümölcsöt teremnek, idõnként visszanyesik, hogy egészségesek legyenek és még több gyümölcsöt teremjenek. A kertész maga a mennyei Atya. Vigyázzunk, mert Keresztelõ Szent János szerint a fejsze már a fák gyökerére vettetett. Vigyázzunk nehogy kivágják életünk fáját... Az Úr Jézus megátkozta a gyümölcstelen fügebokrot és az azonnal kiszáradt...
 

(Mt 3:10) A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek.

(Mt 7:17) Ekképen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

(Mt 21:19) Meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de semmit nem talált rajta, csak leveleket. Azt mondta neki: »Ne legyen rajtad gyümölcs soha többé!« Erre a fügefa azonnal kiszáradt.

(Lk 13:7) Erre így szólt vincellérjéhez: három esztendeje már, hogy idejárok és gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Minek foglalja el a földet?

(Jn 15:2) Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen.

Beleoltódások és eltávolodások

Néhány példa a szõlõvesszõk beleoltódására vagy eltávolodására...

Beleoltódások:
- az isteni életbe a szentségek által, különösen a karaktert adó szentségek által: keresztség, bérmálás, egyházirend;
- a krisztusi közösségbe a személyes megtérés, a Szentlélek keresztség és az  elkötelezõdés által;
- a szolgálatokba, a Szentlélek keresztség és a lelki adományok által;
- Krisztus misztériumába, a Krisztus iránti szeretetbõl vállalt szenvedések által;

Stb...

Eltávolodások:

- Krisztus egészséges tanításától, az eretnek tanítások befogadása által;

- Krisztustól a világias lelkület és a bálványimádás által;
- a krisztusi közösségtõl, a harag és a sértõdöttség által;
- az Istentől és az Egyháztól, súlyos bűnök által, mint pl.: házasságtörés, abortusz, paráznaság, hivatás elhagyása, hitehagyás, vagyon eltulajdonítás, harag;

Stb...

Ha eltávolodtunk az igazi szõlõtõtõl, még mindig van idõnk visszatérni Hozzá, hogy kiengesztelõdjünk Istennel és életünk legyen... Ne maradjunk elszáradt szõlõvesszõk, mert alkor tűzre vetnek.

Ima: Uram Jézus! Imádunk Téged és áldunk Téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. Segíts minket szent kegyelmed által, hogy egyre inkább Beléd oltódjunk, mígcsak teljesen eggyek nem leszünk Veled. Ámen.

Én vagyok a világ világossága

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

Szokták mondani: Úgy vigyázz rá, mint a szemed világára!... És valóban, alig van értékesebb dolog az életben a szemünk világánál. A látás és a világosság olyan nagy dolog, hogy arról csak az tud igazán beszélni, aki valamikor látott, de később megvakult...

A világosság, mint teremtett dolog

Miután Isten megteremtette az eget és a földet, vagyis a mennyet és az anyagi világot, teremtő szava által létrehozta a világosságot. Ugyanis előtte csak sötétség volt, és Isten Lelke lebegett a vizek fölött (Ter 1:1-3). A világosság először csak szellemileg ragyogott fel, mint Isten dicsőségének kiáradása. A testi, anyagi világosság csak később jelent meg, a harmadik napon, amikor Isten megteremtette a Napot és a Holdat (Ter 1:16). Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1:4-5), akkor meghatározta az Ő dicsősége ragyogásának helyét, illetve ragyogása hiányának a helyét (Róm 3:23). A világosság olyan, mint egy teremtett hely, ahol ragyogás van, a menny ragyogása, amely Isten dicsőségétől tündököl. De Isten jelen van a sötétségben is, a Seol legmélyén, amint Dávid írta a zsoltárában...

(Zsolt 139:8) Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Isten világosság

Isten az élet, Isten az igazság, Isten a szeretet és Isten a világosság. Minden, ami ezekhez tartozik, Istentől árad ránk, akár a szellemi világban, akár az anyagi világban. A teremtett világosság Isten megközelíthetetlen dicsőségének kiáradása, az Ő teremtő, gondviselő és megtartó szava által...

(1Ján 1:6) Az üzenet, amit tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, benne nyoma sincs a sötétségnek.

(1Tim 6:15-16) Az ő eljövetelét a boldog és egyedüli Uralkodó, a királyok Királya és az uralkodók Ura valósítja meg, aki egyedül halhatatlan, s megközelíthetetlen világosságban lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: tisztelet neki és örök hatalom! Amen.

Az angyalok „tiltott fája”

Amikor Isten különválasztotta a világosságot a sötétségtől (Ter 1:4-5), akkor automatikusan választás elé állította a tisztán szellemi lényeket, az angyalokat. Minden angyal jónak lett teremtve, de döntésük által, szabad akaratukból, egyesek a világosságot választották, míg mások a sötétséget. Ez a döntés valószínüleg „kattanásszerűen”, egy szempillantás alatt történt meg. A döntésük oka és ideje nem teljesen nyilvánvaló, de egyesek ezt a megtestesülés titkának felfedésével magyarázzák...
 

Isten, a teremtés hat napja alatt, mindent csakis nappal teremtett, a világosságban. Az angyalok azzal váltak teljes értékű szellemi teremtményekké, hogy Istent és az Ő világosságát választották. Ez volt az ő próbatételük, vagyis az ő „tiltott fájuk”. De a Sátán és az ő seregei a sötétséget választották. Az eredeti bűnt a sötétségben provokálta a Sátán, mivel ez az ő órája...

(Lk 22:53) Mikor minden nap veletek voltam a templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.

A földön besötétedett

Az eredeti bűn nemcsak hogy sötétségben történt, hanem sötétségbe is borította az egész földet. Hiába sütött már a nap az égen, hiába ragyogta be az erdőket és a mezőket, mert már mindenen átok ült (Ter 3:17). Ez a szellemi sötétség, Isten dicsőségének nélkülözése és ragyogásának hiánya... 

(Róm 3:23) Mindnyájan vétkeztek ugyanis és nélkülözik Isten dicsőségét.

Láthatjuk filmekben, rajzfilmekben, hogy amikor a gonosz varázslónak sikerül véghezvinnie gonosz cselvetését, akkor minden sötétségbe borul és megfagy. Ez történt szellemileg az emberiséggel, amikor Ádám és Éva elkövette az eredeti bűnt, és ki lettek űzve az Éden kertjéből. De Isten nem hagyta magára a bűnbeesett embert, hanem amint a protoevangélium (Ter 3:14-15) és az egész ószövetség kifejezi, egyszer majd újból eljön közénk a világ világossága...

A világosság eljövetele

Isten elküldte az Ő Szent Fiát, az örök Igét, Aki megtestesült Mária méhében. Az idők teljességében, Ő a világba jött, és közöttünk élve, értünk kínhalált szenvedett a keresztfán. Tanítva minket igéivel, és kiárasztva szívünkbe az Ő kegyelmét, mindenkor megvilágosít bennünket...

A világ világosságának előfutára volt a bethelemi csillag (Mt 2:2), amely a napkeleti mágusokat elvezette a kisded Jézushoz. Majd az Úr Jézus színrelépésekor, nagy világosság támadt Zebulon és Naftali földjén, a halál árnyékában, amint azt a próféta megjövedölte...

(Jn 1-11) Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség azt nem fogta föl. Volt egy ember, akit Isten küldött, János volt a neve.  Tanúskodni jött, hogy tanúskodjék a világosságról, s mindenki higgyen általa.  Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.  A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

(Mt 4:13-16) És odahagyva Názáretet, elméne és lakozék a tengerparti Kapernaumban, a Zebulon és Naftali határain; Hogy beteljesedjék, a mit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Zebulonnak földje és Naftalinak földje, a tenger felé, a Jordánon túl, a pogányok Galileája, A nép, a mely sötétségben ül vala, láta nagy világosságot, és a kik a halálnak földében és árnyékában ülnek vala, azoknak világosság támada.

Sokakat megvilágosít

A világ világossága nem azért jött a világba, hogy egymagában ragyogjon, hanem azért, hogy sokakat megvilágosítson, mint lángra lobbanó szövétnekeket, vagy mint a kigyúladó csillagokat. Mindenki, aki hisz Jézus Krisztusban és befogadja Őt, az Ő tanítását és kegyelmét, az megvilágosodik és hozzá hasonlóan a világ világosságává válik. Maga az Úr Jézus nevez bennünket a világ világosságának. Amíg a világban volt, ragyogott a világban, de mennybemenetele után, a krisztuskövetők dolga, hogy ragyogjanak a világban...

(Jn 8:12) Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Jn 9:5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”  

(Jn 12:36) Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthető.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a nap. Akinek füle van, hallja meg!

ApCsek 9:3) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.

(Dán 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Legyünk a világosság fiai

Hogyan lehetünk a világ világossága? Úgy, hogy ha:

- Hiszünk Jézus Krisztusban, az élő Isten Fiában. Hinnünk kell, hogy testben eljött közénk, megváltott minket, feltámadt, felment a mennybe és kiárasztja ránk, krisztuskövetőkre, az Ő kegyelmét a Szentlélek által...

- Élő tagjai leszünk az Egyháznak, Krisztus misztikus testének, és szentségekhez járulnunk...

- Olvassuk és megismerjük a szentírást és az egészséges krisztusi tanítást...

- Folyamatosan imádkozunk, és kérjük a Szentlelket, vagyis az Úr kegyelmét. Ez az Úr Jézus Krisztus szent oldalsebéből, a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, árad ránk...

- Szolgáljuk az Urat teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből, minden képességünkkel és a kapott talentumainkkal...

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

Visszatérés

Mily nehéz volt az a nap
Mikor észrevettem,
Hogy nem süt már a nap
Oly fényesen mind régen.
Hogy szorult a gyomrom
A nyugtalanságtól,
Szívem háborgott és sajgott
A boldogtalanságtól.

Mennyi, mennyi borus nap,
Hány áldatlan esztendő,
Míg felbukkan az út,
Mit úgy keres a tévelygő,
Míg belátja vakságát,
Feje betegségét,
S míg elkezdi a szíve hívni,
Az Úr segítségét.

Szép a langyos napsugár,

Mely gyöngéden melegít,
S a visszatérés álmával
Vigasztalva boldogít.
Mily szép a patak partja,
Hol a gyermek csatangol,
Szíve ragyogóan tiszta,
Fényjátékban barangol.

Ima: Urunk Jézus, Te vagy a világ világossága. Zuhanj ránk fényességeddel és világosíts meg minket. Vezess be minket az örök világosságba. Ámen.

Jézus magányossága

(Mt 27:45) A hatodik órától sötétség lett az egész földön a kilencedik óráig. A kilencedik óra körül Jézus hangosan felkiáltott: »Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«

Ha végigolvassuk az evangéliumokat, akkor leginkább dinamikus jeleneteket láthatunk. Az Úr Jézus körül gyakran olyan intezitással peregtek az események, hogy még étkezni vagy imádkozni is alig maradt ideje (Mk 6:31; 6:46). Eszünkbe se jut, hogy miként érezhetett... Gondoltunk-e arra valaha, hogy vajon nem-e volt magányos?... 

Olvashatunk errõl a témáról Márton Áron püspök írásaiban: Oltáriszentség, Krisztus király, 2008, Márton Áron hagyatéka sorozat 4., "Jézus idegensége" rész, 219-225 oldalak...

Jézus magányossága a mássága miatt

A Szûzanya tudta, hogy az Õ Szent Fia a Szentlélektõl fogant. Szent József titokként õrizte, hogy Jézus nem az õ vér szerinti fia, hanem Mária fia, aki a csodálatos módon fogant. A Szent Család titokként õrizte a külvilág elõtt, hogy József csak Jézus nevelõatyja. Ez a titok létfontosságú volt Egyiptomban is, amikor elmenekültek és a Názáretben is, amikor visszatértek Izraelbe. A titok csak utólag, a feltámadás fényében lett felfedve, az apostolok és az evangelisták tanuságtétele által...
 

(Lk 1:30-35) Az angyal pedig folytatta: »Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«. Mária erre így szólt az angyalhoz: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni.

(Mt 1:19-21) József pedig, a férje, igaz ember lévén, nem akarta őt hírbe hozni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Amikor ezeket forgatta szívében, íme, az Úr angyala álmában megjelent neki és így szólt: »József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van. Fiút fog szülni, és a Jézus nevet adod neki, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

Az Úr Jézus, az Õ emberi természete szerint, mindenkitõl különbözött, mert neki nem volt földi apja. Egyedül volt az Ő másságával a családjában, a kortársai között és Názáretben. Tehát emberi természete szerint más volt, mint a többiek, mintegy nevelő apával. Ezért aztán Jézus Krisztus különösen módon azonosul minden árvával, elhagyott, édesapját nem ismerõ emberrel...

Jézus magányossága a meg nem értés miatt

Valójában, földi élete során, soha senki nem értette meg az Úr Jézust. Ennek a meg nem értésnek az Õ isteni természete volt az oka. Olyan nagy dolog az Úr Jézus istensége, az örök Ige megtestesülése, hogy azt soha senki sem tudja valójában megérteni itt a földön. Filozófálhatunk, a teológusok elmélkedhetnek, a pásztorok bámulhattak, a Szûzanya hordozhatta és a tanitványok követhették, de valójában senki sem értette meg az Úr Jézust. Ez a meg nem értés egy nagy magányosság volt...

(Lk 2:48-50) Mikor meglátták őt, elcsodálkoztak, és anyja ezt mondta neki: »Fiam! Miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én bánkódva kerestünk téged.« Ő pedig ezt felelte nekik: »Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?« De ők nem értették meg, amit nekik mondott.

(Lk 2:19) Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.

(Mk 9:32) Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni.

Az Úr Jézus, mivel az Õ emberi természete, hordozója volt az isteni természetének, az istenség teljességének, mint valóságos ember, egyedül volt és magányos ezen a világon. Olyan volt, mint Ádám az Éden kertjében, Éva megteremtése elõtt. Ádám végignézte az egész teremtett élő világot, de nem talált magához illő társat. És Ádámnak sem volt jó magához illõ társ nélkül (Ter 2:18). De ki lehetett volna méltó társ a megtestesült, második isteni személyhez... Senki...

Ezt az igazságot akarják megrontani azok az istenkáromlók, akik azzal vádolják az Úr Jézust hamis evagéliumokkal, hogy Magdolna az Õ feleségge lett volna... Talán azért volt János apostol a kedvenc, szeretett tanítvány, mert õ értette, érezte meg az Úr Jézus magányosságát. A János evangéliuma nem csak hogy különbözik a szinoptikus evagéliumoktól, nem csak hogy utólag pótolja, mindazt ami kimaradt az elsõ három evangéliumból, hanem megírja azt, hogy ki is valójában az Úr Jézus. János evangéliuma egy “én vagyok” evangélium (7-szer "én vagyok" fordul elõ), amelyben János apostol felfedi, hogy ki valójában Jézus Krisztus...

(Jn 8.58) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielõtt Ábrahám lett, én vagyok.”

(Jn 19.26) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!”

Minden életszentségre törekvõ ember azonosul az Úr Jézus magányosságával, mert õket sem érti meg senki... Az Isten országát keresõ embert nem érti meg sem a családja, sem a barátai, sem a közösség, ezért magányosság az osztályrésze...

 

Jézus teljes magányossága a kereszten

A kereszten, azokban a sötét órákban, valami felfoghatatlan nagy misztérium ment végbe. Soha, senki sem fogja tudni felmérni a megváltás mûvének árát. Mi történt akkor és ott?... A valóságos Isten, Jézus Krisztus, felkiált a mennyei Atyához: Miért hagytál el engem?!... Hát hogyan szakadhatott volna szét a Szentháromság?... Hogyan rejtõzhetett el a mennyei Atya a vele teljes egységben lévõ Fiú elõl?... Ezt nem lehet megérteni…  Élí, Élí, lemá szabaktáni?«, azaz: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ez felkiáltás minden idõk legdrámaibb kiáltása, amelyre megrendültek a föld alapjai és az egek-egei... A sziklák megrepedeztek és könnyeket csorgattak. A teremtett világ tartó oszlopai beleremegtek. Aki ennek szemtanúja volt, soha el nem felejtette. Ekkor az Élet átadta magát a halálnak és a menny dicsõsége az alvilágnak. Igen nagy volt a megváltásunk ára...

Jézus magányossága megtartó erõ nekünk, "szigeteknek", akik a hitetlenség tengerében magunkban fohászkodunk. Néha találkozik sziget a szigettel vagy halom a halommal, de a magányosság, a meg nem értettség, a kirekesztettség, sorsunk lesz ebben a világban...

(Iz 51:5) Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken; a szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

Ima: Uram Jézus, méltatlanul és megrendülten állok nagyságod elõtt. Fogadj el engem, mint kistestvéredet és légy az én Nagytestvérem. Ámen.

Jézus engedelmessége

(Fil 2:5-8) Ugyanaz az érzés legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt. Ő, isteni mivoltában nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amihez föltétlenül ragaszkodjék, inkább szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát és hasonló lett az emberekhez: külsejét tekintve olyan volt, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Az engedelmesség akarat kérdése, és ha akarat kérdése, akkor döntés kérdése is. A döntés az ember szívéből jön, ahol a személy legbensőbb központja van. A személy döntését három dolog határozza meg: az érzelem, az értelem és az akarat.  A dolgokat felfogjuk értelmileg, majd ha megértjük, akkor megkedveljük érzelmileg, és ha megkedveltük, akkor döntünk is mellettük akaratilag. Gyakran az érzelmek vezetik az embert. De ha az érzelmek veszik át a vezető szerepet, akkor az ember a szenvedélyek rabjává válik...

Az Úr Jézus Szent Szívében, egy személyben, két természet és két akarat van: az isteni és az emberi. Emberi természete és akarata, egésszen hordozza, illetve aláveti magát az isteni természetnek és akaratnak. Tehát ha Jézus engedelmességéről elmélkedünk, akkor az Ő isteni természete és emberi természete szerint kell ezt tegyük...

Az engedelmesség általában abban áll, hogy alávetjük akaratunkat egy másik személy, egy felettes akaratának. Nem azt tesszük, amit mi akarunk, hanem azt, amit másvalaki akar. A mi akaratunk belesímúl a másik, felettes személy akaratába. Tehát az engedelmesség valójában alázat és gyermeki lekület. Könnyű engedelmes lenni, amikor megvan hozzá az értelmi és az érzelmi hozzájárulás. Az engedelmesség akkor nehéz, amikor olyansvalaminek kell alávetnünk akaratunkat, amit nem is értünk és nem is szeretünk...

Az örök Ige engedelmessége a megtestesülés előtt

Az örök Ige, a második isteni személy, öröktől fogva aláveti magát a mennyei Atyának:

(Zsid 10:5-7) Ezért mondja, amikor a világba lép: „Nem kell neked a véres és az ételáldozat, de embertestet alkottál nekem, engesztelés sem kedves, s égő áldozat. Így szóltam hát: itt jövök, Istenem,  hogy akaratodat megtegyem, amint a könyvtekercsben írva van.”

Tehát a második isteni személy, öröktől fogva, már a megtestesülés előtt is, tökéletesen engedelmeskedett a mennyei Atyának. A Szentháromság örök harmóniában és boldogságban létezik. Az Atya szeretetből mindent odaad a Fiúnak, és a Fiú, szeretetből és engedelmesen, mindent visszaad az Atyának. A dicsőség odaadása és visszaadása a Szentlélek által van, Aki a harmadik isteni személy...

Jézus engedelmessége az Ő emberi természete szerint

1. Jézus engedelmeskedett a szüleinek

Olvashatjuk a Lukács evangéliumában, hogy az Úr Jézus, 12 éves korában, engedelmesen hazament a szüleivel Názáretbe. Ott növekedett testben és bölcsességben, korban és kedvességben az emberek előtt, élve az Ő rejtett életét, mindaddig, amíg színre nem lépett a Jordán folyónál...

(Lk 2:51-52) Akkor hazatért velük. Elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja megőrizte szívében mindezeket a szavakat. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és az emberek előtt.

2. Jézus engedelmeskedett  a törvénynek, az írástudóknak és a papoknak

Az Úr Jézus a Szent Családba született bele, József házába, aki Mózes törvényei szerint élt. Egész rejtett élete alatt, tökéletes engedelmességgel tartotta meg a törvényt. Sőt, színrelépése után is azt tanította, hogy nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem azért, hogy beteljesítse azt...

(Mt 5:17-20) Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Mert bizony, mondom nektek: amíg el nem múlik az ég és a föld, egy i betű vagy egy vesszőcske sem marad el a törvényből, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát egyet is elhagy e legkisebb parancsok közül és úgy tanítja az embereket, azt a legkisebbnek fogják hívni a mennyek országában; aki pedig megteszi és tanítja, azt nagynak fogják hívni a mennyek országában. Mert mondom nektek: ha a ti igazvoltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.

(Mt 23:1-3) Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért a mit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek.
(Lk 5:14)  És ő megparancsolá néki, hogy azt senkinek se mondja el; hanem eredj el, úgymond, mutasd meg magad a papnak, és vígy áldozatot a te megtisztulásodért, a mint Mózes parancsolta, bizonyságul ő nékik.

3. Jézus engedelmeskedett a mennyei Atyának

Az Úr Jézus, a mennyei Atya akarata szerint, elfogadta küldetését, szolgálta a hitetlen és romlott nemzedéket, amíg végül a kereszthalálra nem ment értünk és mindnyájunkért...

(Mt 17:17) Jézus így szólt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide!”

(Jn 6:37-39) Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon.

 

A feltámad és megdicsőült Jézus engedelmessége

 

A megdicsõült Úr Jézus mindenkor engedelmeskedik a mennyei Atyának. Ez az engedelmesség akkor teljesedik majd be, amikor már mindent lába alá vetett és akkor majd önmagát is aláveti a mennyei Atyának...

(1 Kor 15: 25-28) Mert addig kell neki uralkodnia, amíg ellenségeit mind a lába alá nem veti. Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg, mert mindent lába alá vetett. Amikor azonban ezt mondja: »Minden alá van vetve«, kétségtelenül kivétel az, aki mindent alávetett neki. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Az engedelmesség gyümölcsei

Az engedelmesség csakis akkor igazi, ha azt önként vállalják, értelemes és szeretetből fakadó. Ha nem ilyen, akkor az csak kényszer. Az engedelmesség elsősorban gyógyír a kevélység ellen, ami a főbűnök legrosszabbikja, másodsorban pedig isteni eledel...

(Jn 4:34) Jézus megmagyarázta nekik: „Az én eledelem az, hogy annak akaratát tegyem, aki engem küldött, és hogy elvégezzem művét.

Az igazi engedelmesség eltölti a lelket mennyei örömökkel és szent lelkesedéssel. Az igazi, értelmes és szerelmes engedelmesség, kulcsa a kegyelem kiapadhatatlan forrásának. Olyan, mint amikor egy bőséges lakomán eltelünk mindenféle jó étellel, kövér falatokkal és édességgel. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy az Ő igája édes...

(Mt 11:30) Az én igám édes,  az én terhem könnyű.”

Ima: Uram Jézus! Bocsásd meg kevélységem és engedetlenségem, mert azok a rossz természetem miatt vannak. Add segítő kegyelmed, hogy megnyíljon a szívem az értelmes, szerelmes és szent engedelmességre. Ámen.

Jézus szegénysége

(Mt 5:3) Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa.

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember. Mint sok más hitigazságot, a szegénység témáját is hasznos e két természet szerint vizsgálni.

Az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete szerint

1. Az Úr Jézus szegénysége az Õ megtestesülésében

Az Úr Jézus, az idõk teljességében, megtestesült e világban, beleszületve Izrael népébe (Lk 2:32), azon belül Dávid házába, vagyis József házába és az õ menyasszonya, Mária méhébe. Emmanuel! - azaz - Velünk az Isten! - ( Mt 1:23). Ezt igazolják a Máté evangéliumában és a Lukács evangéliumában lejegyzett nemzetségi táblázatok ( Mt 1:1-17; Lk 3:23-38).

Fel kell fogjuk szívünk mélyén, hogy Jézus Krisztus nem egy fogalom, nem egy princípium, hanem valóságos személy, Aki beleszületett a történelembe és Akinek születése új idõszámítást hozott a világba.

Isten Fia, az örök Ige, a második isteni személy, nem pompával, nem gazdagsággal és nem világraszóló ünnepséggel jött el a világba, hanem csendben, kirekesztetve, szegénységbe és csakis a legkisebbek szeme láttára. Nem volt hely számára Bethlehemben, csak egy városon kívüli istálló-barlangban. Eljövetelét nem hozták tudomására a jeruzsálemi királynak és a fõpapoknak, hanem csak a szegény és egyszerû pásztoroknak ( Lk 2:1-20).

(Lk 2:6-14) Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. Azon a vidéken pásztorok tanyáztak, és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Úr fényessége körülragyogta őket. Nagy félelem vett erőt rajtuk. Az angyal ezt mondta nekik: »Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve. «Ekkor azonnal mennyei sereg sokasága vette körül az angyalt, és dicsérte Istent: »Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!«  

2. Jézus szegénysége az Õ rejtett életében

Az Úr Jézust menekíteni kellett Egyiptomba Heródes gyilkos szándéka elõl, majd Heródes halála után, a Szent Család Názáretbe tért vissza, tartva Arkelausztól, Heródes fiától (Mt 2:13-23). Az Úr Jézus tûrelmesen, egyszerûen és szerényen élte rejtett életét, mindaddig amíg színre nem lépett a Jordán partjánál.

(Mt 13:55) Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás?

(Mk 6:3) Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére?

3. Az Úr Jézus szegénysége az Õ szolgálatában

Az Úr Jézus úgy látott neki küldetésének, hogy nem rendelkezett semmilyen anyagi javakkal. Az egy szál ruháján és saruján kívül, semmije sem volt. Mindvégig, csakis az isteni gondviselésre hagyatkozott és ugyanezt hagyta meg tanítványainak is.

(Mt 8:20) Jézus azt felelte neki: »A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét.«

(Mt 10:9-10) Ne legyen se aranyatok, se ezüstötök, sem rézpénz az övetekben, sem úti tarisznyátok, se két ingetek, se sarutok, se bototok! Méltó ugyanis a munkás az eledelére.

Sok ember indittatást érzett, hogy támogassa az Úr Jézust küdetése ideje alatt. Ilyenek voltak Lukács, Mária, Márta, Johanna, Zsuzsanna és még sokan mások...

(Lk 8:3) Johanna, Kúzának, Heródes intézőjének felesége, Zsuzsanna és sokan mások, akik vagyonukból gondoskodtak róla.

Olvashatjuk az evangéliumokban az isteni gondviselés titokzatos formáit, mint például az angyalok szolgálata a pusztai kisértés után (Mt 4:11; Mk 1:13), a szamár és csikója elõkészítése a Jeruzsálemben való bevonulás elõtt (Mt 21:2; Lk 19:31) vagy az utolsó vacsora termének elõkészítése a tanítványokkal (Mt 26:18; Lk 22:10). Nem tudjuk hogyan történtek mindezek, hanem egyszerre csak ott voltak... 

Az Úr Jézus szegénysége az Õ isteni természete szerint

 

Ha csodálatosnak tûnik számunkra az Úr Jézus szegénysége az Õ emberi természete szerint, akkor még csodálatos az Õ szegénysége az Õ isteni természete szerint. Az Úr Jézus kiüresítette önmagát isteni gazdagságából, hogy velünk, szegény és nyomorúlt bűnösökkel közösséget vállaljon és megváltson minket.

(Fil 2:5-8) Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki, bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak,
amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

Misztérium számunkra a megváltás eseménye, amikor az Úr Jézus önként felmenve értünk a keresztre, mindentõl megfosztatott: megfosztották tanítványaitól, akik elszaladtak; megfosztották ruháitól, amelyeket szétosztottak; megfosztották az égtõl és a földtõl, keresztre függesztve Őt.  Az ég és föld között, a kereszten függve, nem volt már sem az népe között, sem az angyali seregek között, hanem csupán a latrok között... Mintha a mennyei Atya és a Szentlélek is megfosztották volna Õt jelenlétük biztonságától, édes bátorításától... Nem maradt más, csak a vaksötét magány, a könyörtelen ellenség és a kereszt...

(Mt 27:26) ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?

A teremtett világ soha nem hallott még ilyen megrendítõ szavakat!... Az egyetlen Igaz, aki soha, semmi rosszat sem tett, aki az Atyától szállott alá közénk, az Atyától elhagyatva felkiált az égre!... Hát létezik ennél nagyobb szegénység?...

A szegénység se nem cél, se nem erény

A mi Istenünk nem egy szegény Isten, nem egy fukar Isten és azt sem akarja, hogy mazokisták legyünk. Minden emberbe, egésszen pici korától, bele van kódolva az egészséges vágy, hogy nagy legyen, szép legyen és gazdag legyen... Ezek olyan természetes vágyak, amelyek önmagukban nem rosszak, de mivel az ördög megrontotta ezt a világot, ezért ezek az értékek is megromlottak. Emiatt nekünk a nagyságot, a szépséget és a gazdagságot, nem e világban kell keresnünk, hanem a lelkiekben, a mennyek országában és az eljövendõ örök életben. Az evilági nagyság, hatalmaskodás, az evilági szépség, hiúság  és az evilági gazdagság, kizsákmányolás.

(Mt 6:19-21) Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

(Lk 12:33) Adjátok el, amitek van, adjátok oda a rászorulóknak. Készítsetek magatoknak kimeríthetetlen erszényt, elfogyhatatlan kincset a mennyben, ahol nem fér hozzá tolvaj, és nem rágja szét a moly.

(1 Jn 2:16) Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.

Az Úr Jézus megígérte tanítványainak, hogy amiért Õérte és az Isten országáért mindent elhagytak, nagy lesz a jutalmuk a mennyben.

(Lk 18:28-30) Ekkor Péter megszólalt: »Íme, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged.« Ő azt mondta nekik: »Bizony, mondom nektek: Senki sem hagyja el házát vagy feleségét, vagy testvéreit vagy szüleit, vagy gyermekeit az Isten országáért anélkül, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő világban pedig az örök életet.«

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok: nagy lesz jutalmatok a mennyben. Hiszen így üldözték előttetek a prófétákat is.

Az Úr Jézus szegénységét, kifosztottságát és szenvedéseit, amelyeket miértünk, megváltottakért vállalt, dicsõség, hatalom és a mennyei bõség követte a feltámadás után. Ebben a dicsõségben, hatalomban és bõségben részesíti a feltámadt Úr Jézus az Õ követõit is. Ez a mi reménységünk!

(Iz 53:12) Ezért osztályrészül adok neki sokakat, és hatalmasokkal osztozik a zsákmányon, amiért halálra adta életét, és a bűnösök közé számították; pedig ő sokak vétkét viselte, és a bűnösökért közbenjár.

Ima: Uram Jézus, kérlek segíts nyitva tartani lelki szemeim, hogy bele ne aludjak a világi gondokba és el ne szenderüljek lélekben, mulandó gazdagságot hajszolva. Ámen.