Egyszer édesapám azt mondta nekem:
- Fiam, ahogy telnek az évek, bizonyos könyveket el kell olvasni…
A szüleim nem éltek vallásos életet, ezért aztán fiatal koromban úgy éltem, mint a vadnyúl a mezõn, amely azt se tudja, hogy ég van a feje fölött... Amikor harmincéves lettem, egyszerre csak eszembe jutott édesapám mondása és elhatároztam, hogy kiolvasom a Szentírást. Az elsõ betûtõl az utolsóig …
Egy szabadság alatt kezdtem neki. Amint olvastam a Teremtés könyvét, rácsodálkoztam, hogy mennyire ésszerû és érdekes, és arra is, hogy elhiszem azt, amit olvasok... Hú-ha! Hiszen akkor nekem van hitem! – ujjongtam fel...
Egy szabadság alatt kezdtem neki. Amint olvastam a Teremtés könyvét, rácsodálkoztam, hogy mennyire ésszerû és érdekes, és arra is, hogy elhiszem azt, amit olvasok... Hú-ha! Hiszen akkor nekem van hitem! – ujjongtam fel...
Ekkor eldöntöttem, hogy rajtacsípem Istent, milyen is Õ valójában… Kiolvastam, kijegyzeteltem Mózesnek mind az öt könyvét. Aztán rájöttem, hogy nem jó ez így, mert nyugdijas leszek, mire kiolvasom az egész Szentírást. Ekkor, egy ideig a Jelenések könyvével bíbelõdtem, majd egy sugallat által nekifogtam a Máté evangéliumának. Ebben a könyvben találtam rá Jézusra, a Tanítóra... Rájöttem, hogy Õ kell nekem. Ez az amit kerestem… Ekkor beteljesedett az életemben az az ige, hogy:
(Jn 6:44;65) Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki .
Az mennyei Atya megadta nekem, hogy rátaláljak Jézusra...
Ezekben az idõkben mindig az Úr Jézushoz imádkoztam. De amint lélekben elõre haladtam és növekedtem, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy minden gondolatom a mennyei Atya felé irányul. Egy idõ után azt vettem észre, hogy imáim egyre inkább a mennyei Atya felé fordulnak. Ekkor megéltem a Lélek által, hogy teljes szívembõl, örömmel tudtam kiáltani, hogy: Abbá! Atyám (Gal 4:6)… Ekkor rájöttem arra is, hogy ez nem magától történik, hanem az Úr Jézus nyilatkoztatta ki nekem, az Atyát, mert:
Az mennyei Atya megadta nekem, hogy rátaláljak Jézusra...
Ezekben az idõkben mindig az Úr Jézushoz imádkoztam. De amint lélekben elõre haladtam és növekedtem, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy minden gondolatom a mennyei Atya felé irányul. Egy idõ után azt vettem észre, hogy imáim egyre inkább a mennyei Atya felé fordulnak. Ekkor megéltem a Lélek által, hogy teljes szívembõl, örömmel tudtam kiáltani, hogy: Abbá! Atyám (Gal 4:6)… Ekkor rájöttem arra is, hogy ez nem magától történik, hanem az Úr Jézus nyilatkoztatta ki nekem, az Atyát, mert:
(Mt 11:27) Senki sem ismeri az Atyát, csak az, akinek a Fiú kijelenti …
Egy idõ után elkezdtem írni. Amikor egy-két év múlva beleolvastam írásaimba és gondolataimba, elcsodálkoztam… Botorkálva kezdtem el, de egyre inkább fejlõdtem... Honnan van mindez? Hiszen tudom, hogy én ki vagyok és mit tudok ... Ezt semmiképpen sem tehettem a magam erejébõl... Ekkor ráeszméltem, hogy mindez csakis a Szentlélek mûve lehet. Aztán, nemsokára eljutottam egy közösségbe, ahol sok olyan emberrel találkoztam, akik az enyémhez hasonló útat jártak be. A közösségben pedig mélyebben megismertem a Szentlelket és az Õ müködését... Így eljutottam a harmadik isteni személyhez, a Szentlélekhez...
Azt gondoltam, hogy nem lesz több ismerkedésem, de tévedtem. Egy idõ után, egyre nagyobb feszültséget okozott bennem a Szûzanyához való imádkozás. Az Úr Jézus az egyetlen közvetítõ Isten és ember között (1Tim 2:5), Õ az egyetlen út az Atyához (Jn 14:6), de ugyanakkor Mária, az Úr Jézus édesanyja. Nem bánthatom meg sem a Szûzanyát, sem pedig az Úr Jézust azáltal, hogy édesanyját nem tisztelem kellõképpen. Ugyanakkor, az igazságot is feltétlenül meg kellett találnom és helyére kell tennem a dolgokat magamban. Kettõsség szaggatta lelkemet...
Egy idõ után elkezdtem írni. Amikor egy-két év múlva beleolvastam írásaimba és gondolataimba, elcsodálkoztam… Botorkálva kezdtem el, de egyre inkább fejlõdtem... Honnan van mindez? Hiszen tudom, hogy én ki vagyok és mit tudok ... Ezt semmiképpen sem tehettem a magam erejébõl... Ekkor ráeszméltem, hogy mindez csakis a Szentlélek mûve lehet. Aztán, nemsokára eljutottam egy közösségbe, ahol sok olyan emberrel találkoztam, akik az enyémhez hasonló útat jártak be. A közösségben pedig mélyebben megismertem a Szentlelket és az Õ müködését... Így eljutottam a harmadik isteni személyhez, a Szentlélekhez...
Azt gondoltam, hogy nem lesz több ismerkedésem, de tévedtem. Egy idõ után, egyre nagyobb feszültséget okozott bennem a Szûzanyához való imádkozás. Az Úr Jézus az egyetlen közvetítõ Isten és ember között (1Tim 2:5), Õ az egyetlen út az Atyához (Jn 14:6), de ugyanakkor Mária, az Úr Jézus édesanyja. Nem bánthatom meg sem a Szûzanyát, sem pedig az Úr Jézust azáltal, hogy édesanyját nem tisztelem kellõképpen. Ugyanakkor, az igazságot is feltétlenül meg kellett találnom és helyére kell tennem a dolgokat magamban. Kettõsség szaggatta lelkemet...
Amint világosságért könyörögtem, hogy ez a kétely eloszoljon, egy jelt kaptam. Volt a szekrényünk tetején, fellítva, egy fekete-fehér berámázatlan csíksomlyói Szûzanya kép. Amint ott könyörögtem a sötétben, a kép egyet koppant a szekrény tetetjén, majd leesett mellém a földre. A képet visszahelyeztem a szekrény tetejére és kipróbáltam mindent, de semmilyen húzat nem dönthette le onnan. Ez nagyon meglepett... Ezután felbuzdulva, keresni kezdtem és az egyik testvér tanácsára elolvastam a dogmatika könyvbõl a mariológia fejezetet. Amint elolvastam, egy csapásra megszûnt bennem mindenféle kétely és feszültség...
Így jutottam el Máriához, Isten Anyjához, az Egyház Anyjához és János apostol személye által az én személyes égi Édesanyámhoz is (Jn 20:26). Az Úr Jézus feltámasztott engem a lelki halálból, majd átadott Édesanyámnak, mintha csak én lettem volna az ő egyetlen fia. Anyám pedig nem maradt valahol a messzeségben, hanem közeljött és kijelentette magát nekem. Volt amikor figyelmeztetett, nehogy bajba keveredjek, volt amikor nehéz helyzetben azzal vigasztalt, hogy a gyermek Jézust nyújtotta felém, volt amikor emlõjébõl tejjel táplált, hogy növekedjek és fõleg, ott volt mellettem, amikor visszazuhantam és megütöttem a magam...
Az Úr Jézus életre keltett engem és átadott a Szent Kereszt elõtt felvonuló Egyház láttára Édesanyámnak, hogy megossza velem is az ő keblének édes melegségét:
Így jutottam el Máriához, Isten Anyjához, az Egyház Anyjához és János apostol személye által az én személyes égi Édesanyámhoz is (Jn 20:26). Az Úr Jézus feltámasztott engem a lelki halálból, majd átadott Édesanyámnak, mintha csak én lettem volna az ő egyetlen fia. Anyám pedig nem maradt valahol a messzeségben, hanem közeljött és kijelentette magát nekem. Volt amikor figyelmeztetett, nehogy bajba keveredjek, volt amikor nehéz helyzetben azzal vigasztalt, hogy a gyermek Jézust nyújtotta felém, volt amikor emlõjébõl tejjel táplált, hogy növekedjek és fõleg, ott volt mellettem, amikor visszazuhantam és megütöttem a magam...
Az Úr Jézus életre keltett engem és átadott a Szent Kereszt elõtt felvonuló Egyház láttára Édesanyámnak, hogy megossza velem is az ő keblének édes melegségét:
(Zsolt 131:2) Mint anyja ölén a gyermek, mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem.
Veled is megteszi, ha nem ellenkezel és elfogadod őt...
Ima: Drága mennyei Atyám, köszönöm a sok kegyelmet, amit Szent Fiad, Jézus, által adtál nekem és köszönöm, hogy égi Édesanyát adtál, aki betakar palástjával és oltalmaz. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése