Kezdetben, a Húsvéti események utáni évtizedekben, még nem volt írott evangélium. Az örömhír csak beszéd által terjedt. Aztán az evangelisták leírták az evangéliumokat, az apostolok a leveleiket, majd a késõbbi tanítványok könyvekbe, kánonba rendezték azokat. Mára már sokféle formája van az evangelizációnak, de kezdetben csak az élõ szó volt. Keresztelõ Szent János elõkészítette az utat, majd az Úr Jézus meghírdette Isten országának eljövetelét (Mt 3:2; Mt 4:17) és elkezdte mûködését. Halála és feltámadása után, felment a mennybe és elküldte a Szentlelket. A Szentlélek felvértezte az apostolokat, hogy továbbadják Isten igéjét és hirdessék Isten országának örömhírét a népek között.
Már kezdettől fogva - tudjuk az apostolok leveleibõl - egyesek csak hallgatták az igét, de nem cselekedték azt meg (Jak 1:22)... Ezt az Úr Jézus elõre megmondta a magvetõ példázatában (Mt 13:3-6). Lesznek olyanok akiknek elmegy az ige a fülük mellett és lesznek olyanok, akik befogadják ugyan az igét, de egyhamar megbotránkoznak. Ezek hiába hallgatják az igét, mert nem cselekszik meg azokat, nem élnek asszerint és nem teremnek jó gyümölcsöket. Azóta is elhangzik Isten igéje minden nemzedéknek. Mindig vannak akik megcselekszik az igét és vannak akik nem cselekszik meg. Sõt, vannak olyanok is, akik hivatásszerûen nemcsak hallgatják, hanem hirdetik is Isten igéjét és mégsem váltják tettekre...
Ebben az igerészben úgy tûnik, mintha az Úr Jézus goromba lenne édesanyjához és rokonságához. Mintha azt mondaná nekik: Most munkaidõben vagyok, ne zavarjatok... vagy mintha a családi és a rokoni kapcsolatokat meg akarná szûntetni. De ez nem így van... Itt arról van szó, hogy habár testbõl születünk és vér szerinti, rokonsági gyökereink vannak, egy újfajta, magasabbrendû rokonság felé tartunk... A vérbeli kapcsolatok lassan elmúlnak és helyükbe a lelki, magasabbrendü testvéri kapcsolatok kerülnek. A nemzetségek, nemzetek ideje is lejár és közeledik Isten országának és népének ideje ( Jer 24:7; Jer 32:38). Ott nem az fog számítani, hogy ki milyen családfához tartozik, hanem mindnyájan Isten gyermekei leszünk Krisztusban, a szentek közösségének és testvériségének tagjai. Szent Pál apostol is fájlalja, hogy a nemzetsége elutasítja az örömhírt (Rom 9:2; Gal 1:14), de vigasztalódik a származásilag görög testvéreivel, akiket az Úrban nyert (Rom 1:12). A régi, a test szerinti, az ádámi testvériség elmúlik és helyébe az új Ádám (Róm 5:14), a Krisztus általi testvériség lépik...
De vajon lépik-e? Mert ugyan sokan vannak meghívottak, de kevessen a választottak (Mt 22:14). Az embereket megkeresztelik az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében és ezáltal hivatalosan keresztények lettek. Aztán talán hallgatják is az igét, de teljesen másként élnek, mint ahogy az igében hallják... Sokan jönnek a Csíksomlyói búcsúra is különbözõ újpogány jelmezekben vagy szélsõjobboldali mozgalmak uniformisaiban, azok zászlói alatt. Ezek gyakran rettenetes eretnekségeket vallanak, vagy nyíltan fajgyülöletet és idegengyülöletet szítanak. „A Szûzanya hazavárja gyermekeit” – hírdeti a plakát. Vajon õk is a Szûzanya gyermekei és a mi testvéreink? Ha hinnének, ha megtérnek eretnekségeikbõl és gyülölködéseikbõl, ha bûnbánatot tartanának, akkor talán azok lehetnének ...
Másfelõl, habár tudjuk, hogy a román ortodoxok hagymakupolás terjeszkedést folytatnak már közel egy évszázada - ami persze egyáltalán nem testvéri magatartás - de mégis, amikor kerül egy lelkes kis román ortodox csapat, amely egy fakeresztet akar állíttani közterületre, akkor elkezdjük õket szidni, csakis azért, mert románok, anélkül, hogy megvizsgálnánk, hogy mit is akarnak és milyen szándékból? Õk valójában meg akarják vallani nyilvánosan hitüket Jézus Krisztusban és mi ahelyett, hogy örvendenénk, hogy valaki keresztet akar állíttatni közterületen, ellenük vagyunk, csakis azért, mert románok. Vajon kik testvéreink Krisztusban? Az elõbbiek vagy az utóbbiak?...
Senkit sem lehet rákényszeríteni a jóra és a szeretetre. Mindenki maga dönti el hogyan él, hogy csak hallgatója lesz-e az igének, vagy meg is cselekszi azt. Ugyanakkor, mindenki maga építi vagy rombolja a saját lelki házát... Rajtad áll, hogy szép lelki házad lesz-e vagy egy romhalmazod (Mt 7:27)...
Ima: Add meg Uram, hogy meglássam a testvért keresztény embertársamban, felebarátomban. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése