Segítették õt vagyonukból

(Lk 8,1-3) Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.

Az Úr Jézusnak nem csak isteni természete volt, hanem megtestesülése által, valóságos emberi természete is, Akinek fizikai szükségletei voltak. Működésének ideje alatt, teljesen a gondviselésre hagyatkozott és a mennyei Atya mindig rendelt Őmellé segítõket. Neki pedig nem volt semmije...

(Mt 8:20) A rókáknak van odújuk, de az Ember Fiának nincs ahová fejét lehajtania.

Ugyanezt a szolgálati létformát hagyta meg az apostoloknak is: Ne vigyetek magatokkal erszényt, két pár ruhát, két pár sarut vagy tarisznyát, hanem éljetek abból, amivel ellátnak...

(Mt 10:10) Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot!

(Luk 10:4) Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut.

Vajon ez ma is müködik? Néhány fiatal magyarországi ferences egyszer kipróbálta és sikeresen zarándokoltak Erdélybe csak egy szál csuhában. Helyenként meg-meg álltak, segítettek a mezõn dolgozóknak, az emberek meghívták otthonaikba és abból éltek, amivel megkínálták õket. Azt tapasztalták, hogy minden nap kaptak szállást és egy nap sem éheztek...

De az Úr Jézus nem csak az apostolokat küldte ki erre a kalandra, hanem a hetvenkét tanítvány által (Luk 10:1) a minden nemzetből (Ter 10) meghívott tanítványokat is. Ugyanakkor, Õ azonosul minden egyes követőjével. Azt mondta, hogy amit eggyel is teszünk a legkisebbek közül, azt vele tesszük és ha csak egy pohár vizet is adunk egynek az Ő tanítványai közül, az nem marad jutalom nélkül...

(Mt 10:42) S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom: bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.

(Mt 25:40) A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

De mi hogyan is állunk ezzel? Ha megnézzük az egyházi hozzájárulások nyilvántartását, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nyilvántartottak kb. 30%-a egyáltalán nem fizet egyházi hozzájárulást (kepét). A többi 70%-nak kb. fele csak mímeli a kepefizetést, holmi aprópénzzel... Aztán végül, lehet kb. 5-10% -a a híveknek, akik rendesen kifizetik az elõírt 1% -ot a személyes jövedelmükbõl.

Manapság egyre inkább hallani, hogy törvényt hoznak a koldulás ellen. Persze… Valóban, sok csaló él jól a koldulásból. De miért? Mert mi nem ismerjük a szegényeinket... És miért nem ismerjük õket? Mert nincs igazi közösség. Ha lenne igazi közösség, akkor tudnánk, hogy kik az igazi rászorulók és gondjukat viselnénk, ha az lehetséges, mielõtt még az utcára kerülnének... Ha ismernénk õket, akkor tudnánk, hogy ki a csaló és ki az igazi rászoruló. Manapság, ahelyett, hogy egy pohár vizet adnánk a rászoruló nyomorultnak, rendõrrel vegzáltatjuk és megbírságoltatjuk õt. Az pedig képes leszakítani neki a koldulásért a büntető cédulát, pedig nagyon jól tudja, hogy az a koldus soha nem lesz képes, hogy kifizesse a büntetést...

Régen mindenki szegényebb volt és ha házat kellett építeni, összegyűltek a szomszédok, meg a komák kalákára. Ha lakodalom volt, a közeliek levágtak egy-egy tyúkot és sütöttek néhány tál süteményt. Ma pedig irigyen kukucsálunk át a kerítésen, hogy cég dolgozik a szomszéd udvarán, mi meg nem haladunk. Az emberek ma már senkinek sem akarnak segíteni fizetség nélkül...

Mit tegyünk? Zárkózzunk be és szidjuk a világot? Az nem lehet... Nekünk tennünk kell a dolgukat. Fizessük ki tisztességesen az egyházi hozzájárulást és ne akarjuk Istent becsapni. Adjunk ételt az éhezõnek, adjunk vizet a szomjazónak, adjunk ruhát a mezítelennek, adjunk egy szál szivarat a szegény dohányosnak (ne intelmet a dohányzás ártalmairól...), adjunk néha egy pohár italt is a remegõ alkoholistának (ne akarjuk egybõl leszoktatni őt az italról...), segítsünk a munkától és a terhek súlyától roskadozóknak, támogassuk a betegeket és a gyengéket. Lehetõleg pénzzel segítsünk, ne haszontalan, kimustrált kacatokkal... Az adományozott pénz hármas örömet okoz: a pillanatnyi biztonság örömét, az elérhető dolgok közüli választás örömét és a vásárlás örömét...

Ne akarjunk eget rengetõ dolgokat tenni, mert sokan vesztek már el a karitatív válalkozások hinárjában... Csak kicsi dolgokat. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű (Lk 16:10). Jusson eszünkbe, hogy nagy lesz jutalmunk, mert amikor embertársunkat segítettük, az Úr Jézust segítettük...

Ima: Uram Jézus, bocsáss meg, hogy megfeledkeztem az irgalmasság cselekedeteirõl. Ámen.