Segítették õt vagyonukból

(Lk 8:1-3) Történt azután, hogy bejárta a városokat és a falvakat, prédikálta és hirdette az Isten országát. Vele volt a tizenkettő, és néhány asszony, akiket meggyógyított a gonosz lelkektől és a betegségekből: Mária, akit Magdolnának hívnak, akiből hét ördög ment ki, és Johanna, Kúzának, Heródes helytartójának a felesége, valamint Zsuzsanna, és sokan mások, akik segítették őt vagyonukból.

Az Úr Jézusnak nem csak isteni természete volt, hanem megtestesülése által, valóságos emberi természete is, Akinek fizikai szükségletei voltak. Működésének ideje alatt, teljesen a gondviselésre hagyatkozott és a mennyei Atya mindig rendelt Őmellé segítõket. Neki pedig nem volt semmije...

(Mt 8:20) A rókáknak van odújuk, de az Ember Fiának nincs ahová fejét lehajtania.

Ugyanezt a szolgálati létformát hagyta meg az apostoloknak is, hogy ne vigyenek magukkal se erszényt, se két pár ruhát, két pár sarut vagy tarisznyát, hanem éljenek abból, amivel ellássák őket...

(Mt 10:10) Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot!

(Luk 10:4) Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut.

Vajon ez ma is működik? Néhány fiatal magyarországi ferences egyszer kipróbálta ezt, és sikeresen zarándokoltak Erdélybe csak egy szál csuhában. Helyenként meg-meg álltak, segítettek a mezőn dolgozóknak, az emberek meghívták otthonaikba és abból éltek, amivel megkínálták őket. Azt tapasztalták, hogy minden nap kaptak szállást és nem éheztek.

De az Úr Jézus nem csak az apostolokat küldte ki erre a szolgálatra, kalandra, hanem a hetvenkét tanítványt is (Lk 10:1), és a hetvenkét tanítvány által pedig, a minden nemzetből (Ter 10) meghívott tanítványokat is. Ugyanakkor, Õ azonosul minden egyes követőjével. Azt mondta, hogy amit eggyel is teszünk a legkisebbek közül, azt vele tesszük, és ha csak egy pohár vizet is adunk egynek az Ő tanítványai közül, az nem marad jutalom nélkül...

(Mt 10:42) S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom: bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.

(Mt 25:40) A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

De mi hogyan is állunk ezzel? Ha megnézzük az egyházi hozzájárulások nyilvántartását, akkor azt tapasztaljuk, hogy a nyilvántartottak kb. 30%-a egyáltalán nem fizet egyházi hozzájárulást (kepét). A többi 70%-nak kb. fele csak mímeli a kepefizetést, holmi aprópénzzel. Aztán végül, lehet kb. 5-10% -a a híveknek, akik rendesen kifizetik az elõírt 1% -ot a személyes jövedelmükből...

Manapság egyre inkább hallani, hogy törvényt hoznak a koldulás ellen. Persze. Valóban sok csaló él jól a koldulásból. De miért? Mert nem ismerjük a szegényeinket... És miért nem ismerjük őket? Mert gyakran nincs igazi közösség. Ha lenne igazi közösség, akkor tudnánk, hogy kik az igazi rászorulók és gondjukat viselnénk. Segítenénk ha az lehetséges, mielőtt még az utcára kerülnének. Ha ismernénk őket, akkor tudnánk, hogy ki a csaló és ki az igazi rászoruló. 

Manapság, ahelyett, hogy egy pohár vizet adnánk a rászoruló nyomorultnak, rendőrrel vegzáltatjuk és megbírságoltatjuk. A hatóság pedig képes leszakítani neki a koldulásért a büntető cédulát, pedig nagyon jól tudja, hogy az soha nem lesz képes arra, hogy kifizesse a büntetést...

Régen mindenki szegényebb volt, és ha házat kellett építeni, összegyűltek a szomszédok meg a komák kalákára. Ha lakodalom volt, a közeliek levágtak egy-egy tyúkot, sütöttek néhány tál süteményt és házi kenyeret. Ma pedig irigyen kukucsálunk át a kerítésen, hogy egy építő cég dolgozik a szomszéd udvarán, mi meg nem haladunk. Az emberek ma már nem nagyon akarnak segíteni fizetség nélkül...

Mit tegyünk? Zárkózzunk be és szidjuk a világot, a rendszert? Az nem lehet... Nekünk tennünk kell a dolgukat. Fizessük ki tisztességesen az egyházi hozzájárulást és ne akarjuk Istent becsapni. Adjunk ételt az éhezőnek, adjunk vizet a szomjazónak, adjunk ruhát a mezítelennek, adjunk akár egy szál szivarat a dohányosnak (ne intelmet a dohányzás ártalmairól...), vagy akár egy pohár italt a remegő kezű alkoholistának (ne akarjuk egyből leszoktatni őt az italról...)... Segítsünk a munkától és a terhek súlyától roskadozóknak, támogassuk a betegeket és a gyengéket. Ha lehet pénzzel segítsünk, ne haszontalan, kimustrált kacatokkal... Az adományozott pénz hármas örömet nyújt: a pillanatnyi pici biztonság örömét, az elérhető dolgok közüli választás lehetőségének örömét és a vásárlás méltóságának örömét...

Ne akarjunk eget rengető dolgokat tenni, mert sokan vesztek már el a karitatív vállalkozások hinárjában... Csak kicsi dolgokat tegyünk. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű (Lk 16:10). Jusson eszünkbe, hogy nagy lesz jutalmunk, mert amikor embertársunkat segítettük, az Úr Jézust segítettük...

Ima: Uram Jézus, bocsáss meg, hogy megfeledkeztem az irgalmasság cselekedeteirõl. Ámen.