Kelj föl és állj a középre!

(Lk 6:6-11) Történt azután egy másik szombaton, hogy bement a zsinagógába és tanított. Volt ott egy ember, akinek a jobb keze elszáradt. Az írástudók és a farizeusok pedig lesték, vajon gyógyít-e szombaton, hogy találjanak valamit, amivel vádolhatják. Ő azonban ismerte gondolataikat, és így szólt a elszáradt kezű emberhez: ,,Kelj föl és állj a középre!' Az fölkelt és odaállt. Azután Jézus ezt mondta nekik: ,,Kérdezlek titeket, szabad-e szombaton jót cselekedni vagy rosszat tenni, életet menteni vagy elveszíteni?' Majd körülnézett mindnyájukon, és így szólt az emberhez: ,,Nyújtsd ki a kezedet!' Az megtette, és meggyógyult a keze. Azok erre esztelen haragra gerjedve arról kezdtek tanácskozni egymás közt, hogy mit cselekedjenek Jézussal.

Életemben két elszáradt kezű embert ismertem. Mindkettő fiatalon halt meg. Az egyik az unokatestvérem férje volt, aki kb. harminckét évesen hunyt el és a másik egy szomszéd fiú, aki talán a huszadik évét sem érte meg. A zsugorodott kar mindkettőnél olyan vérkeringési problémákat okozott, amelyben korán belehaltak.

Hajlamosak vagyunk ne gondolni az ilyen sorsú emberekre. Nem szeretjük magunkat a helyükbe képzelni. Hálistennek nem mi vagyunk ilyen helyzetben. Szegények... Azzal rohanunk is tovább, hogy bűnt bűnre halmozzunk... Pedig ha leállnánk egy percre és odahajolnánk az ilyen életekhez, az talán a javunkat szolgálná...

Õket is nagy reményekkel várták a világra. Először úgy látszott, hogy minden rendben van, aztán, amikor kiderült a baj, beköltözött a nyomorúság a családba. Ilyenben-olyanban hittek, ideig-óráig reméltek, de aztán szép lassan belefáradtak, elcsüggedtek és elfogadták az elfogadhatatlant... A szomszédok először sajnálkoztak, aztán meg arra gondoltak, hogy vajon mit vétett a család, hogy ilyen büntetést mért rájuk a jó Isten. Vajon ki vétkezett? A gyerek biztos nem... Az apja, az anyja, vagya a nagyszülők? Aztán szép lassan megfeledkeztek a szomszédok is, elkerülték portájukat és a szenvedő család, a beteg gyermek, maradtak a nyomorúságos életükkel. Minden nap figyelni a növekvő gyereket, fájlalni a zsugorodó karját... Minden nap aggódni és szégyenkezni... Próbálni takargatni, rejtegetni a probémát, és próbálni normálisan viselkedni, beilleszkedni az iskolai, egyetemi vagy munkahelyi közösségbe...

Azt gondolhatnánk, hogy távol áll tőlünk ez a nyomorúság. Pedig nem... Nagyon „cool”-ok vagyuk, kemény fiúk, akik jól elrejtjük problémáinkat és érzéseinket. Pedig odabent mi is csonkabonkák vagyunk ( v.ö. Luk 14:13;21, a Károli szerint). Oly sokan vagyunk, akiket nem akartak, nem fogadtak el, nem szerettek, nem dicsértek meg, nem ünnepeltek meg középre állítva. Már anyánk méhében összehúzódtunk, amikor megéreztük, hogy kaparókanalat szánnak nekünk, utána szívünk szorult össze, amikor szüleink nem fogadtak el, nem szerettek és nem dicsértek meg. Aztán, szép lassan, ez a sok szorongás, összeszorulás, lelki zsugorodássá változott és elzsugorodtak lelki tagjaink, amelyek bizalomra, hitre, tettvágyra, jócselekedetekre vittek volna minket...

(Lk 14:13, Károli) Hanem mikor lakomát készítesz, hívd a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat, vakokat...

(Lk 14:21, Károli) Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide.

Csak nézzük könnyes szemekkel a szép amerikai filmeket, amelyben meglepetéssel ünnepelnek meg valakit, gyönyörű születésnapi tortával, amikor a család és a többi 20-30 barát, tiszta szívből énekeli, hogy Happy birth day to you. Nekünk, talán soha nem volt születésnapi tortánk, talán soha nem ünnepeltek minket és talán soha nem álltunk közepén... 

Ez a mi csonkaságunk! Ez az elsorvadtság a mi lelkünkben... Az, hogy soha nem állhattunk a középen... Soha nem vol, hogy legalább egy kis ideig, minden csak rólunk szóljon...

Amikor az Úr Jézus azt mondta az elszáradt kezű embernek, hogy: Kelj föl és állj a középre!, akkor a zsinagógában minden szem rá szegeződött és minden csak róla szólt. Róla, akit addig soha, senki nem vett számba. És most, a Mester őt szólította a zsinagóga középére. Ez a pillanat volt az elszáradt kezű ember Happy birth day to you-ja...  

Ha a szívünkben, lelkünkben nekünk is csonkaság van, bízzunk, mert eljön a mi Happy birth day to you-k is, amikor mi leszünk közepén, amikor egyedül miránk fog figyelni az egész szentek közössége. Akkor majd az Úr meggyógyítja minden csonkaságunkat (Jer 33:6) és letöröl szemünkről minden könnyet (Jel 21:4).

(Jer 33:6) De nézd: orvosságot és gyógyulást készítek nekik; meggyógyítom őket, és megmutatom nekik a békesség és biztonság kincseit.

(Jel 21:4) Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.

Uram Jézus, kérlek gyógyíts meg csonkaságomat és töltsd be szeretetéhségemet. Ámen.