2011. szeptember 23., péntek

Követeket küldött maga előtt

(Lk 9,51-56) Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: ,,Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?' De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, és elmentek egy másik faluba.

Izrael népe tudta, hogy a Messiás eljövetelét egy követ fogja megelõzni, aki elõbb mindent helyreállít. Illésnek kellett eljönnie, aki egykor tüzes szekéren ragadtatott az égbe (2Kir 2,11-13; Mt 9:11-12).
 
(Mal 3:23-24) Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet.

Illés eljövetele Keresztelõ János személye által történt meg, amint maga az Úr Jézus tanusította (Mt 17:10-13). Keresztelõ Jánoson Illés lelke nyugodott (Lk 1:17) és az volt a küldetése, hogy "pusztában kiáltó szó" legyen (Jn 1:21-26), amely mindenkit bûnbánatra szólít fel. Ezáltal, az emberek eltávolíthatták az akadályokat a szívükbõl, hogy felkészülhessenek az Eljövendõ befogadására...

(Iz 40:4) Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy.

(Mt 3:1-3) Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János, és így prédikált: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa!" Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"

Miért tartja fontosnak az Üdvözítõ, hogy követeket küldjön maga elõtt? Csak azért, mert Õ a királyok Királya és mindenki hajlonva fogadja Õt? Miért nem toppan be csak úgy, és kész?... Aki készen áll, annak OK, és aki nincs kész annak annyi...  Azért, mert Isten a szeretet és Õ végtelenül irgalmas. Isten ismeri az embert és tûrelmes hozzá. Õ nem akarja, hogy akár egy is elvesszen közülük (Mt 18:14)... Mindenkinek meg akar adni minden esélyt az üdvözüléshez (1 Tim 2:4). Õ tudja, hogy az ember lelke nem egykönnyen gyúrható és formálható. Az embernek idõre van szüksége a tépelõdésre, a töprengésre, a habozásra, mielőtt döntene... Isten ezért mindig figyelmeztetõ követeket küld maga elõtt, akik elõkészítik az Õ útját a szívekben, akik megszántják a szívek szántóföldjét (Mt 13:23) és akik körülkapálják a fák tövét (Lk 13:8)...

Az Úr Jézus, amerre csak járt, elõreküldte a tanítványokat, de volt ahol nem fogadták Õt be... Vajon, vannak-e ma is Keresztelõ Jánosok, "pusztában kiáltó szavak”, taníványok, akiket az Úr maga elõtt küld? Igen, vannak. Ezek azok az emberek, akik érthetetlen módon, akár saját akaratukon kívül is, mindig kellemetlen dolgokról beszélnek. Ezek olykor igen keményen rombolnak le minden világi tabut: az emberi képmutatást, az egyházi elõljárók romlottságát, az emberek anyagiasságát, a szegények elnyomását, a házasságtörések elfogadását, paráznasággal való dicsekvést, stb. Ezek az emberek roppant kényelmetlenek... Õk azok, akiket azonnal kiközösítenek, akik magányosan eszik mindennapi kenyerüket, akiket soha, sehol sem fogadnak be... Szavaik csak amúgy puffognak, mint a petárda a sivatagban, anélkül, hogy bár egy visszhang is visszatérne belõlük... Nincs visszajelzés, nincs eredmény, nincs siker és nincs elismerés...




Vajon mindig követeket fog küldeni az az Úr Jézus maga elõtt? Nem... Az elsõ eljövetele irgalmas és alázatos volt. A második eljövetele viszont hirtelen következik be, dicsõséges és igazságos lesz. Az mondja, hogy úgy fog érkezni, mint a tolvaj az éjszakában (Mt 24:43; Lk 19:39). Ha a gazda tudná mikor érkezik a tolvaj, vigyázna vagyonára. Ha a szüzek tudnák mikor jön a Võlegény, nem aludnának el (Mt 25:5). Mi sem fogjuk tudni azt a napot... Ezért, ha felhívást hallunk a megtérésre, jusson eszünkbe, hogy az ilyen felhívásokból nem lesz sok... Nem lesz mindig és mindig, újabb és újabb felhívás...  Ha elutasítjuk a pusztában kiáltó szavát, a végén magunkra vessünk (Mk 6:11). Telnek az évek és egyszer csak eljön a nagy nap, amikor az Úr Jézus jön, hogy szemtõl-szembe találkozzon velünk. A találkozás napja és órája váratlan lesz, és az lehet a testvéri ölelés napja, vagy lehet a számonkérés és az ítélet napja. Rajtunk áll, hogy milyen lesz az a nap...

Ima: Add Uram kegyelmedet és az állhatatosság ajándékát, hogy hûen tudjak virrasztani. Ámen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése