Amikor a gyerekek összegyûlnek játszani, hamar elkezdõdik a vita, hogy ki legyen a vezér. Az apostolok is, habár még csak laza közösségben követték az Úr Jézust és alig volt fogalmuk az Egyházról, amely a sziklára fog épülni (Mt 16:18), máris azon kapták magukat, hogy versengenek. Ki a nagyobb közöttük? A Zebedeus fiai máris külön protekcióért folyamodtak az Úr Jézushoz. Jóelõre fõhelyet akartak foglalni maguknak Isten országában (Mk 10:35). Manapság is vannak templomok, fõleg falun, ahol ha idegenként beülünk egy padba, nem restellik felállítani vagy odébbtaszigálni az embert... Valósággal kilöknek a padból, mert állítólag, valamilyen íratlan szabály szerint, az a hely Mári nénié... Ilyenkor templom ide vagy oda, az ember felháborodik…
Az élet hamar megtanítja az embert, ha valahová kikerül az életben... Klisészerûen, egyhamar felbukkan a nagyratörõ kandidátus, aki fõnök akar lenni, aki dirigálni, irányítani és manipulálni akar mindenkit az õ tervei, szándékai, nagyravágyása vagy kapzsisága szerint. Sokan csakis azért akarnak felfele törtetni, hogy uralkodjanak, kihasználják embertársaikat és megszedjék magukat. Régen is így volt, de akkor volt egy remény, hogy majd felbukkan egy szent ember, aki megérti és megéli, hogy a nagyság nem az uralkodásban, a gazdagodásban, a másokon való élõsködésben áll, hanem mások szolgálatában. Volt egy-egy áldott hely, vagy pozíció, ahol a vezetõ, Isten kegyelmébõl, megértette, hogy az õ nagysága Istentõl van és a vezetõ munkássága szolgálatra való elhívás. Ma egy olyan rendszer kialakulását látjuk, amelyben minden pozíció mások kirablására és kihasználására irányul. És ez a rendszer mindent magához ragad és még a maradékot, a morzsákat is eltiporja (Dán 7:7)...
A világ érrendszere a gazsaság és vére a pénz. Isten országának érrenszere a személyes kapcsolatok és vére a szeretet. Amióta a Sátán megbukott, azóta Isten a nagyság elvét megfordította, mint a feje tetejére állított piramist és kifordította, mint a lehúzott kesztyût. A Sátán Isten helyére törtetett és sorsa a mélybe való bukás lett. Ha valaki pedig kicsinyé alázza magát, azt Isten felmagasztalja és maga mellé emeli...
(Mt 23:12) Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.
Az Úr Jézus teljesen kiüresítette önmagát és meghalt értünk a kereszten. Ezért az Õ neve a leghatalmasabb (Fil 2:9). Mindazok akik Õt követik, Õhozzá lesznek hasonlók. De ezt nagyon kevesen értik meg. A legszomorúbb, amikor pont azok, akik Jézus tanítványai, akik kiválasztott szolgái, akik ismerik Jézus tanítását, gyakran pont azok versengenek a legádázabban. Nagyon mûködik a „szent karrierizmus”. Kinek van nagyobb tisztsége, nagyobb beosztása, nagyobb címe az egyházban, vagy a közösségben... Nagyon vágynak arra, hogy mindig õk beszéljenek, hogy õk „szolgáljanak”, hogy „sztár-szolgálók” lehessenek, akinek a neve mindig ott a hirdetõtáblán, az újságokban, meg a TV-ben. Nagyon vágynak arra, hogy az emberek dicsérjék, tiszteljék õket, hogy hajlongjanak nekik és hogy érdemrendeket, kitüntetéseket kapjanak. Ha igazán vágynának Isten dicséretére (1Pét 1:7), akkor mindezeket eldobnák maguktól és az emberi dicséretek elõl elszaladnának (Jn 5:44)...
Nagy akarsz lenni? Csak egyet tehetsz. Alázd meg magad és légy mindenkinek a szolgája (Mk 10:43; 1Kor 9:19). Nincs olyan Isten országában, hogy a másik fölé helyezed magad. Isten minden nagyságot megszüntetett és összetört (Ef 2:8-9). Csakis kicsik lehetünk, mint a gyerekek... Másképpen nem jutahatunk be a mennybe.
Ima: Szabadíts meg Uram minket a világ kevélységétõl. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése