Elvettétek a tudás kulcsát

(Lk 11:47-54) Jaj nektek, mert síremlékeket emeltek a prófétáknak, atyáitok pedig megölték őket. Ezáltal tanúsítjátok, hogy egyetértetek atyáitok tetteivel; mert azok megölték őket, ti pedig a sírjaikat építitek. Azért mondta Isten bölcsessége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk, de közülük egyeseket megölnek és üldöznek, hogy számon lehessen kérni e nemzedéktől minden próféta vérét, amelyet kiontottak a világ kezdetétől, Ábel vérétől Zakariás véréig, aki az oltár és a templom között veszett el. Bizony, mondom nektek: számon fogják kérni mindezt ettől a nemzedéktől. Jaj nektek, törvénytudók! Mert elvettétek a tudás kulcsát, magatok nem mentetek be, s a bemenőket is megakadályozzátok.' Amikor kiment onnan, az írástudók és a farizeusok nagyon felháborodtak, és sok mindenről kezdték őt faggatni, leskelődtek utána, hogy szavaiban megfogják.

A kulcs a tulajdon és a hatalom jelképe. Akinél van a kulcs, az a házigazda és az úr. Akinél van a kulcs, az rendelkezik a zár alatt lévő értékekkel. Nem rossz és nem méltatlan dolog az értékeket elzárni. Ahol sok kéz jár, ott jó ha az értékek zár alatt vannak (Sir 42:6). Van, hogy a gazda, a ház ura, kiadja kezéből a kulcsokat, és rábízza egy bizalmasára, egy kincstárnokra. Ezért a kincstárnok hatalmas ember, második az urakodó után (Ter 39:6; Ter 41:44; ApCsel 8:27)...

(Sir 42:6) Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni.

(Ter 39:6) Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett.

(Ter 41:44) A király azután így szólt Józsefhez: „A fáraó én vagyok, de a te parancsod nélkül se kezét, se lábát ne mozdítsa senki Egyiptom egész földjén.”

(ApCsel 8:27) Az fölkelt tehát, és elment. S íme, egy etióp férfi, Kandakénak, az etiópok királynőjének hatalmas udvari tisztje és minden kincsének kezelője, aki Jeruzsálembe jött imádkozni...

A legnagyobb érték az örök élet, vagyis az üdvösség, a mennyek országa és annak titkai. A legnagyobb hatalommal pedig maga a jó Isten bír. De a mennyei Atya rábízta az Ő házának kulcsát valakire...

(Iz 22:22) Az õ vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

A hatalmas, Akinek Isten átadta a kulcsot, vagy a kulcsokat, nem más, mint az Ő Szent Fia, az Úr Jézus Krisztus.

De az Úr Jézus sem tarotta meg magának a kulcsok hatalmát, hanem továbbadta azt az apostoloknak. A búzaszem meghalása és ezáltali megszaporodása abból is állt (Jn 12:24), hogy továbbadta a kulcsokat. Így az Úr Jézus továbbadta a hatalmat az Egyháznak, az Ő misztikus Testének (1Kor 12).

Az Úr Jézus a kulcsok hatalmát elsősorban Simonnak adta át, akit Péternek nevezett (Mt 16:19), majd a többi apostolnak is az oldó-kötő hatalom révén (Mt 18:18). Az apostolok és apostolutódok által nekünk is átadta, minden megkeresztelt és megbérmált krisztuskövetőnek, mint királyi papságot és prófétaságot (1Pét 2:9). Mi mindnyájan az Úr sáfárai vagyunk valamilyen szinten, és kincseinek intézői (Lk 12:42)...

(Jn 12:24) Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.

(Mt 16:19) Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyben is.

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldotok a földön, a mennyben is fel lesz oldva.

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

(Lk 12:42) Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?

De mire jók a mennyek országának kulcsai?... Arra, hogy megnyissák a mennyek országának titkait, hogy kifejtsék a krisztusi tanítást, hogy feloldozzák a bűnöket, hogy kijelentsék az igazságokat, hogy megítéljenek, kirekesszenek vagy visszafogadjanek bűnösöket Isten népe körében, stb. Mindezek közül, tán a kulcsok tudományra vonatkozó értelme a legkívánatosabb... 

Sokan törekednek a tudásra és az ismeretek megszerzésére. Van, aki csak amúgy ontja magából a teológiai ismereteket, nem törődve azzal, hogy az egyszerű népnek nem erre van szüksége, hanem éhezi az örömhírt, a lelki gyógyulást és a vigasztalást. Könyvei ott sorakoznak és porosodnak a polcokon hasztalanul. Aztán van, aki szüntelenül tömi magát tudománnyal, és ágálva szónokol, sziporkáztatva a magas röptű teológiai eszmefuttatásait, sorolva a történelmi ismereteket, vagy az irodalmi műveket. Ahelyett, hogy a kereszt bolondságát hirdetné, világi művekkel és bölcselkedésekkel páváskodik (1Kor 1:17-18). Az ilyen szolga bizony csak önmagát hízlalja...

(1Kor 1:17) Krisztus nem keresztelni küldött engem, hanem azért, hogy az evangéliumot hirdessem, de nem bölcselkedő beszéddel, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

A tudás elsajátítása, a tudomány és a teológia ismerete szükséges, de ezeknek elsajátítása kötelez is. Minél többet tud valaki, annál felelősebb tudásának megéléséért és továbbadásáért (2Pét 1:5-8). Úgy vegyük számba a nekünk juttatott kulcsokat és azok használatát, hogy azok fognak bennünket érdemessé tenni a Kapu előtt (Jn 10:9), amelyet ha az Úr kinyít, senki be nem zárja, és amelyet ha Ő bezár, senki ki nem nyítja (Jel 3:7)...

(2Pét 1:5-8) Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás az önuralmat, az önuralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem marad Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozó ismeretetek hatástalan és meddő.

(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár, és legelőt talál.

(Jel 1:18) Bár halott voltam, de íme élek örökkön örökké. Nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai.

(Jel 3:7) A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja...

Uram Jézus, szüntelenül könyörgünk kegyelmedért, hogy hűséges sáfáraid lehessünk. Ámen.